Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

/ Milyen less együtt ? «,Egyesülés99 előtt Ssucson Hatszázhuszonnégy lakosú kisközség a Bükk egyik fes­tői völgyében, a Laskó patak mellett. Lakóinak jó része a szomszédos Egeresembe tar dolgozni. Kevesebben — fő­leg asszonyok — a helyi ter­melőszövetkezetben szorgos- kodnak. Egy kis falu életében rit­kán adódnak rendkívüli ese­mények. 'falán ezért is büsz­kék a helybeliek arra, hogy a község Zuch néven már 1381- ben is létezett. Ugyanők idézik nem kis keserűséggel^ a felszabadulás előtti éveket, amikor a község közigazgatá­silag a szomszédos Egerese­ikhez tartozott. 1950-et szíve­sebben emlegetik, mert Szűcs ekkor kapott önálló közigazgatást. Szűcs lokálpatriótái a kö-. zelmúltbam nehéz, de meg­fontolt döntést hoztak: egy­hangúan úgy határoztak, hogy október elsejétől ismét Egercsehivel együtt keresik a tartalmasabb jövőt. Októ­ber elsejéig még jó két hó­nap, a község lakóit' mégis naponta izgatja a kérdés; milyen lesz együtt? Remé­nyekről, tervekről, aggályok­ról kérdeztem őket. Nyerhet a falu A kis tanácsházán együtt találtam a község vezetőit. A kérdés nem lepte meg őket. Az elnökasszonynak, Nagy Józsefnénak könnyebb volt megbarátkozni az egyesülés gondolatával; mert ő eger­esein lakos. Bakos Antalné tanácstitkár viszont mint szűcsi „őslakos” gondosan mérlegelt: — Amikor az egercsehi körjegyzőséghez tartoztunk, mellőzöttek voltunké Erre csak egyetlen példát már a felszabadulás útónról. A „nagyfalu” kultúrházat ka­pott, mi hiába szerettünk volna, a vágy sohasem telje­sült, mert Egercsehi csak magára költött. Ilyen előz­mények után érthető, hogy kezdetben a múltat emleget­ték a szuesiak. „Mi lesz, ha minden ott és ügy folytató­dik, ahol és amint 1950-ben abbamaradt”. Később arról is meggyőződtünk, hogy túlzott aggódásunk alaptalan merev­ség lenne, mely megrekeszte- né a község fejlődését, pedig mi szeretnénk előrelépni, de ez egyedül, pénztelenül nem megy. Közös erővel viszont sikerülhet. Az elnökasszony arról győz meg, hogy évi 135 ez­res költségvetésből Szűcs képtelen terveit megvalósíta­ni. Igaz, a község lakói évi 200 forintot fizetnek község­fejlesztési hozzájárulásként, ám éves szintem, ez csak 22 ezer forintot jelent. E két összeg csak kis töredéke an­nak, amennyire szükség len­ne. — Hisszük azt, hogy Eger- ■csehi segít majd, hiszen ok­tóber elsejétől közös úton in­dulunk. Mit vár Szűcs? A döntés előtt a falu lakói arra kértek biztosítékot, hogy ne kerüljenek hátrá­nyos helyzetbe, hogy ne le­gyenek mostohatestvérek. Az emberek „benyújtották!’ 'a kívánságlistát. Erről tájé­koztat Garamvölgyi József községi párttitkár: — A vízelvezetés évek óta megoldatlan gond Szű­csön. Bő csapadék esetén bo­káig lehet gázolni a vízben. Szerettük volna megoldani a rendezést, de forintjainkból nem futotta. Hosszú idő óta rossz a zöídáruellátás, mert a bélapátfalvi fmsz Ózdról szerez zöldségárut és gyű mölcsöt. A tanács ésszerűbb megoldást ajánlott, de min­den maradt a régiben. A la­kosság régen sürgeti a ha­gyományos világítás higany gőzösre váltását. Forint híján ez is csak álom maradt. A bányatelepen van egy rossz állapotban lévő köztisztasági fürdő. A falu évek óta sze rette volna felújítani,' de nem volt pénz. Most egyesü­lés előtt ígéretet kaptunk, hogy október egytől fokoza­tosan mindez rendeződik. Közbeszól az elnökasszony: Apró beruházások ezek. Csehi szamára, ahol csak kommunális adókból évi 6— 700 ezer forinttal gyarapszik a kassza, ezek teljesítése nem jelent majd megterhelést. Számunkra viszont álmok megvalósulását jelenti majd ez a nemes gesztus. A szuesiuk optimisták Falubeliket kérdeztem meg a nagy eseményről. Bó- ta Istvánnal a mezőről haza­jövet találkoztam: — A két község között csak egy kilométer a távol­ság. Az emberek jó része úgyis a csehi bányába jár dolgozni. Ök október elsejé­től most már hazajárnak a nagyfaluba. Az asszonyok is Csehibe mennek vásárolni. Egyúttal elintézik majd ügyes bajos dolgaikat a kö­zös tanácson. Én bízom ab­ban, hogy az új tanácsi veze­tés szakszerűbb és határozot­tabb lesz, nem is beszélve az anyagi lehetőségekről. Különösen örülnek az egye­sülésnek a fiatalok. A szűcsi tanács épülete felszabadul; lesz végre helyiségük a KISZ-eseknek. A nagyterem­be társadalmi munkában színpadot akarunk fabrikál­ni. Az új tanács biztos ad majd faanyagot. Működhet a végen óhajtott színjátszókor* és az ifjúsági klub. A segít­ségért ránk mindig számít­hatnak. Elszászer József nyugdíjas is bizakodó. Azt mondja, hogy a közös tanács jobban tud majd gazdálkodni az anyagi eszközökkel, hiszen több lesz a pénz. Ö is bizony­gatja, hogy a két falu sorsa közös. — S ha mór helyesen igy történt, tovább is lehet majd menni: időszerű foglalkozni a két termelőszövetkezet egyesítésének gondolatával is. Így megoldható lesz az állatállomány felfejlesztése, arrlely több forintot hoz . a konyhára. Tószegi Klára és Kovács Erika a ..teenager” korosz­tály véleményét tolmácsolja: — Kulturális szempontból eddig is Csehihez tartoztunk. Itt Szucson csak háromhe­tenként van mozielőadás. Ez nekünk kevés, ezért lejártunk Csehibe ott lehet válogatni kulturális lehetőségek között. Az Is jó, hogy lesz klubhelyi­ségünk. Érthető, hogy mi örülünk az egyesülésnek. A falubeliek arról is tájé­koztattak, hogy Szűcs azért megőrzi nevét, s a község- név-tábla a helyén marad, így még a legmakacsabb lo­kálpatrióták sem akadékos­kodnak majd, hiszen októ­ber elsejétől falujuk történe­tének tartalmas időszaka kezdődik: közös erővel, ösz- szefogással megvalósulnak a több éves tervek. Pécsi István „Anyagias" fiatalok Miért és hol dolgoznak a gyöngyösi diákok a nyári szünetben? Kétségtelen, akármelyik diákot kérdeztem meg, miért állt munkába, mind egyaránt azt mondta, hogy pénzt akar keresni. Tehát anyagiasak a mai fiatalok? Vagy várhat­juk azt tőlük, hogy ellenszol­gáltatás nélkül, csupán lelke­sedésből végezzenek társa­dalmilag hasznos tevékeny­séget? A felnőttek miért dolgoz­nak? Milyen példát látnak ma­guk előtt ezek a fiatalok? A válaszokat bízzuk rá a tényekre. Pénzért a barackok között Több mint ötvenen állják körül azt a hosszú asztalt a MÉK gyöngyösi hűtőházának egyik nagy raktárában, melyen sárgabarackkal telt ládák so­rakoznak. Valamennyien diá­kok. Egy részük általános is­kolás, másik részük pedig már középiskolás. A dolguk az, hogy a ládá­ból kivett barackot ketté vágják, a magját kiemeljék, külön tegyék, a fél baracko­kat pedig egy másik ládába rakják bele. Négy órán, hat •órán. nyolc órán át, attól függően, ki hány esztendős már. Huszár József például most végezte el az általános isko­lát GycJngyöshalászon: — Jó lesz az a pénz vala­mire otthon. Kiss Éva, aki kereskedelmi eladónak készül, már ponto­san fogalmaz: — Mi öten vagyunk test­vérek, egy keresetből élünk, nekünk nagyon kell a pénz. Szerettem volna egész nyá­ron át itt dolgozni, de csak egy hónapra vettek fel. Azt mondják, kell a hely mások­nak is. Jte69. július 18., péntek Próba a szegedi Dóm téren Szegeden, a Dóm téren folynak a szabadtéri játé­kok’próbái. A Háry János 150 főnyi statisztériája a július 19-i bemutató elő­adásra készül. (MTI-foto — Tóth Béla felv.) Banka Erzsébet a közép­fokú mezőgazdasági techni­kum tanulója. Tehát ő „szak­mán belül” maradt a nyári munkában is. — A Balatonhoz megyünk nyaralni. Én arra keresek. Nem azért, mintha másként nem telne rá, de más az, ha én viszem haza a saját köl­tőpénzem. Különben is, na­gyon jó itt, egész nap hall­gatjuk a rádiót, beszélgetünk, közben jár a kezünk. Vendég gyerek Gyöngyö­sön Nagy Róbert, a főváros­ból jött le a nagymamához, özv. Sándor Jánosné tsz- nyugdíjashoz nyaralni, és mellesleg — dolgozik is egy kicsit. , A gyöngyössolymosi Nagy Ibolya a Berze Nagy János Gimnázium tanulója, Romá­niába megy rokonlátogatésra a családjával, ő erre keresi meg a pénzt itt. Érdekes indokot mond Mu­rai Judit, aki szintén a Berze Nagy János Gimnázium nö­vendéke: — Tartozom anyunak négyszáz forinttal, ezt aka­rom visszaadni, és egy lastex- nadrágot is akarok még ven­ni. Ügy volt, hogy a tizenha­todik születésnapomra ren­deztem egy bulit, arra ment el a pénz. Jól éreztük ma­gunkat, Egy hónapig mara­dok, aztán pihenni is kell. Most egy kicsit sietnem kell, mert a többiek már az ötödik ládánál tartanak, nekem pe­dig még csak négy ládával van kész. Végül a brigádvezető, Bo- zóki Valéria, aki maga is nyári szünetre jött ide, mert Szegeden szeretne továbbta­nulni. Most érettségizett, a felvásárló szakközépiskolá­ban. — Jó gyerekek ezek. Ked­vesek, a zömük szorgalmas. Akad néhány, aki gyakrab­ban megy a mosdóba. Őket meg kell szólítani. Mert tel­jesítményben dolgoznak, egy mázsa barack feldolgozásá­ért 52,50 forintot kapnak. Eh­hez mindenkinek öt ládával kell elkészítenie. Én is eny- nyit kapok esy napra, csak nekem még tíz százalék bri­gádvezetői pótlék is jár hoz­zá. — Hogy érzi itt magát? — Nagyon jól. A gyere- kekkel nincs bajom. Es a vasasok...? A kitérőgyártó üzem nagy­csarnokában fülsiketítő a zaj. Itt már a kemény, hideg fém a munka tárgya. Mégis sok diákot találok a felnőttek kö­zött. lfj. Varga József szep­temberben lesz a Vak Boty- tyán Gimnázium tanulója, a , f izika-tagozaton. — Azt mondtam apunak, olyan helyre tegyen, ahol erősödni tudok. Ezért jöttem ide dolgozni. Bi­ciklit akarok venni a pén­zen. Utána elmegyek a nagy­mamihoz nyaralni, Mezőcsát- ra. Miliő László géplakatosnak készül. Vékony gyerek. — Azért jötem el dolgoz­ni, mert unatkoznék külön­ben. A strandot Is meg lehet unni, a kirándulást is. A ha­verok is csinálnak valamit, csak én maradtam volna ott­hon? A pénzt hazaadom. Neim kérek semmit belőle. . Verb a Béla a szegedi vas­útgépészet! technikum hall- C gatója lesz az ősszel. — Az itteni keresetem is a stafírungra megy. Amire szükségem lesz a kollégium­ban, azt megvesszük. Egy százast azért szeretnék zseb­pénznek megtartani. A művezető, Vargg József is ezt mondja: — Most is odajött hozzám a csoportvezető. „Főnök, ezek a srácok nagyon belevaló gyerekek. Nem sápítoznak, csinálják, amit kell.” Pedig egy részük szinte Idevalósi. Itt dolgozik az apjuk is. Az én fiam Is itt van köztük. Ta­lán már azért is hajtják ma­gukat, nehogy megszólják őket, hogy no, nekik lógni is lehet, mert az apjuk ilyen vagy olyan beosztásban dol­gozik. Hadd szokják meg a munkát, hadd lássák, milyen a gyár, mit csinál a melós. ★ Ha valaki azt mondta vol­na: könnyű a barackosoknak, azoknak a kedvéért látogat­tam el a vasasokhoz is. Ne­kik is könnyű? Egyszerűen arról van szó, hogy ezek a gyerekek szíve­sen dolgoznak, mert céljuk van, pénzt akarnak, hogy sa­ját erejükből jussanak hozzá a biciklihez, a ruhához, a nyaraláshoz és elvétve: a csa­lád fenntartását is segítsék. Miért ne végeznék a cél­tudatos munkát szívesen ? Vagy — felelősen. G. Molnár Ferenc /✓////////////////✓/////////////////////^////////^^^ I. SATUNOVSZKIJ: rnntimmimr g'/ni/i' M'iH'im» ZREDES KUDARC A kém feladja magát — Több mint egy éve lépi tem át a határt. Velem egy- ddőben még két másik tagot is átdobtak, de róluk sem­mit sem tudok. Egy éve Lett-; országban élek, de nem tel­jesítettem az amerikaiak egyetlen megbízatását sem, még hírt sem adtam magam­ról. Miért? Nyugat-Németor' szagból jövök, ahol ábban a meggyőződésben éltem, hogy hazám szolgasorsiban, népem pedig nyomorban sínylődik. Negyvennégyben hagytam el az • országot. Hallottam í gedélyt (kéri), hogy rágyújt­hasson, Néhány mély szip­pantás, majd így folytatta: i — Amikor átléptem a ha­tárt, elhatároztam, hogy . elő­ször körülnézek az ország­ban, kitapasztalom, hogyan élnek itt az emberek. Amikor ez megtörtént, rájöttem, hogy becsaptak. Munkába álltam. És hogy teljesen nyu­godtan élhessek végül is úgy döntöttem, kiásom ezeket a hoLmikat és elhozom ide. Hosszan, több órán át me­sélte el Borisz élete történe­A Lett Állambiztonsági Bi­zottság elnöke értekezletet hívott össze. Zarinys letartóz­tatása s vallomása Andi le­hetséges bevetéséről arról ta­núskodott, hogy megélénkült az amerikai hírszerzők aktivi­tása. A tábornok összehívta közvetlen munkatársait, hogy elmondja nekik ezzel kapcso­latos elképzeléseit és kikér­je véleményüket. — Zarinys lebukásával nem fejeződött be az ameri­kai felderítés akciója. Felte­hetően újabb összekötőt fog­nak küldeni. Ezért célszerű lenne, ha... A tábornok nem fejezhette be a mondatot. Asztalán megcsörrent a telefon. Ffel­emelte a kagylót. Arcáról le­olvashatták, hogy a telefoná­ló valami fontos dolgot közöl. Amikor vége szakadt a be­szélgetésnek, a tábornok igy fordult a jelenlévőkhöz: *— Éiwtúrsak,. . kénytelenek vagyunk félbeszakítani az ér­tekezletet. Alksznisz alezre­des, fáradjon le a fogadószo­bába. Itt van valaki, aki ön­ként jelentkezett nálunk, mint az amerikai kémszol­gálat ügynöke. Még tárgyi bi­zonyítékokat is hozott magá­val ... Amikor az elezredes a fo­gadószobába lépett, a követ­kező látvány fogadta: a szo­ba közepén, szanaszét a par­ketten rádió adó-vevőkészü­lék, miniatűr fényképezőgép, térképek, fegyverek és mér­get tartalmazó ampullák he­vertek. — Az amerikaiak szereltek fel mindezzel, — magyarázta egy izgatott, negyven év kö­rüli férfi. Csak a pénzt nem tudtam magammal hozni; énért időközben feléltem. Negyvenötezret adtak ... Alksznisz alezredes nyug­tatta a férfit. Beszéljen las­sabban, kicsit részletesebben; & ugyan az amnesztiáról; amellyel a szovjet kormány szabad visszatérést biztosi- tott mindenkinek, de azt hittem, ez csak trükk.. J ia. A férfi elhallgatott, e en-; tél. Végre elmondhatott ma­gáról mindent, nem kellett semmit eltitkolnia. Megköny- nyebbült, zaklatott idegei megnyugodtak... Először beszámolt azokról a körülményekről, amelyeket Alksznisz már mások elbe­széléseiből is ismert; feltárta miként keveredett az ameri­kai felderítés gondosan ki­feszített hálójába. Elbeszélé­se során egyszer csak Andi nevét említette. Az alezre­des arra felélénkült. Ügy lát­szik, Brombergnek nemcsak Zarinys bevetésében volt szerepe! Ezek szerint Andi sokkal nagyobb név az ame­rikai federitésben, mint azt eredetileg gondolták?! — Mondja el* milyen kö-) rülmények között találko­zott Andival? ..1A gyorsvonat késés nélkül érkezett Augsburgba. A peron egyszerre megélén­kült, hordárok futkostak, fel­fel berregtek a motoros tar­goncák. Borisz leszállt a vo­natról, és egyenesen bement az állomásépületbe. Könnyen megtalálta az éttermet, ahol a megbeszélés szerint az aj­tótól legtávolabb eső asztal­nál kellett helyet foglalnia. Egy üveg sört rendelt. Nem­sokára szélesvállú férfi tele­pedett az asztalához. '— Elnézést, ez maláta sör? — kérdezte. Igen, ez voll á Jelmondat, amelyről fölismerhette az „illetékest”. — Maláta sör itt csak szombatonként van — vá­laszolt Borisz. (Folytatjuk.) !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents