Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

MAT MŰSOROK' Rjácűfr KOSSUTH «.20 Mindent a hallgatóért! 9.25 Gazdasági vezetőknek a vámkezelésről. 9.35 Operarészletek. lft.ftS Versek. 10.2# Váradi Andris népi zene­kara játszik. 10.40 ÜJ lemézeinkből. 11.30 A Szabó-család. 12.30 Tánczene. 13.15 Népdalok, feldolgozások. 13.45 Nőkről, nőknek. 14.15 Ernst Busch énekel. 14.26 Maria Stader felvételeiből. 14.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 15.10 Kosztya naplója. 16.05 Angyal Bandi. Népdaljáték. 16.42 Világgazdasági figyelő. 17.20 A. Webersinke zongorázik. 17.36 A francia politika és a for­radalmi Magyarország VI. 17.51 Tánczene. 18.26 Beethoven: IV. szimfónia. 19.25 Minden héten szilveszter. 22.20 Operettrészletek. 22.45 Kiállítás Amerigo Tot maveiből. 23.00 A Moszkvai Kamarazenekar felvételeiből. 0.10 Tánczene. PETŐFI 8.05 Kamarazene. 9.00 Ezeregy délelőtt.. # 12.30 Pierre Monteux vezényel. 12.40 Falurádió. 13.05 Virginia Zeani és Robert Merill énekel. Kettőtől — hatig ...: Zenés délután. 18.10 Hamburger, az orvos és forradalmár. 18..>8 Táncdalok. 19.08 Massenet. Manón. Opera. 21.59 A szeretet himnusza. Versek. 23.10 Szimfonikus könnyűzene. MAGYAR 17.53 Hírek. l3.ü.-> Hecsi randov'ú. 18.lö Latoyatás a Magyar Televízióban. I. 18.46 írok, könyvek, kritikusok... 19.0b íústi mese. 19.15 Aktuális riportműsor. 20.00 Tv-mracló. 20.20 Kfkeie, fehér. Minster-show (angol film). 21.10 A film hőse. 22.10 Tv-híració. — 2. kiadás. POZSONYI 16.30 Nemzetközi könnyűatlétikai verseny közvetítése. 19.00 és 22.15 Tv-híradó. 20.15 Hajtóvadászat. (Tv-film.) 21.40 The Shadows-együttes műsora. EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33.) Küldd az embert fél kettőre EGRI BRODY: (Telefon: 14-07.) Rocheforti kisasszonyok EGRI BÉKE: Egy nehéz nap éjszakája GYÖNGYÖSI PUSKIN: Berlinből jelentkezem 1.—1I. (Nyári ifjúsági mozibérlet, kötöttszelvények beválthatók.) GYÖNGYÖSI KERTMOZI: Vigyázat, hekus! GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Nagyítás HATVANI KOSSUTH: Alfa Rómeó és Júlia Együtt a tagokkal Készül a fogyasztási szövetkezet új alapszabálya Különösen sok szó esik napjainkban a fogyasztási szövetkezeti mozgalom jelen­tőségéről. A szövetkezetpoli- tika egységes elvei, valamint az idevonatkozó jogszabályok szerint a fogyasztási szövet­kezetek más vállalatokkal egyenrangú szervként tevé­kenykednek az új gazdasági irányítási rendszerben. A fogyasztási szövetkeze­tek helyzete sajátos, hiszen sok milliós vagyonuk gazdá­ja a tagság. Megyénkben is sok ezer szövetkezeti tag és választott vezető kapcsolódik be tevékenyen a szövetkezeti életbe. A fogyasztási szövetkeze­tek életében rendkívül jelen­tős az a mérföldkő, amelyhez most érkeztek el. A mozga­lom fennállása óta először készítenek önállóan, a S2Öuet- kezet tevékenységét megha­tározó új alapokmányt. A most készülő alapszabályban számos új vonás tapasztal­ható. Ezek közül döntő fon­tossággal bír a tagság érde­keltsége és a részközgyűlés döntési joga. Ezentúl a tagok határoznak minden fontos ügyben. Megválasztják a ve­zető testületeket és vissza is hívhatják azokat. Jóváhagy­ják a mérleget, és döntenek a A nő és a vad bika „PÁRIZS HERCEGNŐJE” — SPANYOLORSZÁG TORRERONŐJE Bár a férfiak már megszok­ták a mérnöknőket és a női tengerészkapitányokat, a lo­von ülő bikaviadornő azon­ban meghökkentette Spa­nyolországban a bikaviada- lökat kedvelő közönséget. A 30 éves „Párizs hercegnője”, ahogyan Spanyolországban a Franciaországból „importált” bikaviador amazont a színes plakátokon hirdetik,, megáll­ja a helyét a kiszámíthatat­lan féltonnás állatokkal szemben. Min-t annyi más vakmerő matadort, öt évi pályafutása alatt a „hercegnőt” is nem egyszer megsebesítette a vad fekete bikák szarva. Sokat csodált és körülrajongott férfi szaktársaival ellentét­ben azonban őt nemcsak ró­zsák, bor, és izzó szerelmes­levelek várják. Pierrette de Bourdiec — így hívják a bá­tor hölgyet — nemrég postá­jából egy levelet halászott ki, amely, ha babonás lenne, bi­zonyára kétségbe ejtette vol­na: „Halálodat és valamennyi bikaviador halálát kívánjuk. Dühös lausanne-i fiatalembe­rek egy csoportja." Semmi több. Pierrette: „Természetesen ilyesmi csakis Svájcból jöhet. Ott az asszonyokat még a választási urna elé sem enge­dik." Spanyolország és Dél­Franciaország bikaviadai- arénái a francia amazon ter­rénuma. Am a bikaviadalban az egyenjogúság még nem fejlődött ki annyira, hogy egy nő a madridi, a barcelo­nai, vagy a sevillai nagy aré­nákban is felléphessen. Pier­rette apja, nyugalmazott ál­lami tisztviselő, rendkívüli ambíciói miatt Pierrettet ki­tagadta. A párizsi nőnek, aki eredetileg gyógypedagógus, nagy nehezen nyílt alkalma Dél-Franciaországban első íz­ben fiatal bikákkal megküz­deni. Mint nagy mintaképe. Conchita Cintorn, a „corrida” spanyol honában csakis lovon küzdhet. Franciaországban — mint minden fiatal bika- viadornak — neki is gyalog kellett szembeszállnia ellen­felével, vörös posztóval inge­relni a bikát, „banderillá”- kat (lándzsákat) szúrkálni an­nak testébe, s életével játsz­va, kardjával megadni az ál­latnak a halálos döfést. Ma­demoiselle Princesse jelenleg a fényűzően berendezett madridi bikaviador-kórház- ban kezelteti lábsérülését: ,,A ló rosszabbul járt Mély szúrást kapott a jobb hátsó lábába.” Menedzsere a hom­lokát ráncolja, amikor Pier­rette kimondja ítéletét: „Az egész corrida egyetlen áldo­zata a szegény bika. ö nem tehet róla ...” A bájos fran­cia nónek egyébként az a vé­leménye, hogy foglalkozása semmivel sem veszélyesebb a halálfalon szaladgáló motor- kerékpórosnőénél, vagy a tra­péz-artistanőénél. tiszta felesleg felhasználásá­ról. Az alapszabály kifejezés re juttatja a helyi sajátossá­gokat nem uniformizálva készül, hanem a lehetőségek figyelembevétele mellett a tagság érdekeinek megfele­lően. Az alapszabály-tervezet gondos előkészítés után ke­rül az igazgatóság elé, a ta­gok által tett észrevételekkel, javaslatokkal együtt. A falvak lakosságát érdek­li, mit rögzítenek majd a szövetkezetek az új alapok­mányban. Különösen figye­lemmel kíséri a lakosság, ho­gyan segít a szövetkezet tag­jainak. mi módon növekszik az emberek anyagi érdekelt­sége. Véglegesen az elkövetke­zendő hónapokban készül el a szövetkezetek házi tör­vénykönyve, amely csakis úgy lehet a célnak legmegfe­lelőbb, ha sok ezer ember meghallgatásával, észrevéte­leik figyelembevételével ké­szül. Szabó Lajos Amikor még érdemes homokvárat építeni. (Kiss Béla felvétele.) Olvasóink nem csak akkor vesznek tollat a kezükbe, amikor valami sérelem, bosz- szúság éri őket. Sirkó József mátraszőlősi lakos szerkesz­tőségünket kérte meg, tol­mácsoljuk köszönetét a bü­rokráciamentes ügyintézésért, amit a gyöngyösi városi tanácsnál tapasztalt. Szomo­rú ügyben kellett felkeres­nie a tanácsot, — közeli ro­kona halt meg Mátraházán, — s nagyon jól esett nekik, hogy a tanács illetékes osz­tályán nem nézték tart-e még a hivatalos idő, a félfo­gadás, hanem azonnal és gyorsan- intézkezdtek, kiállí­tották az iratokat. Zbiskó Veronika Hevesve- zekényböl a helyi termelő- szövetkezet nagy örömmel fogadott intézkedéséről irt levelében. Nagyan sok fia­tal — de idősebb lakos is — sokszor panaszkodott már amiatt, hogy a községben nincs szórakozóhely. Az ÁFÉSZ nem tudta megolda­ni a dolgot, anyagiak miatt. A helybeli szövetkezet vál­lalkozott e rendhagyó mel­léküzemág létesítésére, a szö­vetkezet kezelésében nyílik meg a presszó, a műemlék kastélyban. Más égető probléma meg­oldására is kísérletet tesz a szövetkezet. Régi panasz, hogy rossz a húsellátás, be kell utaznia a járási szék­helyre annak, aki friss húst akar vásárolni. A termelő- szövetkezet húsbolt megnyi­tásával is foglalkozik, s eh­hez a községi tanács is se­gítséget kíván nyújtani. Bár mind a kettő — a presszó és a húsbolt — még a megva­lósításra váró tervek között szerepel, a község lakói már is örömmel fogadták, hiszen az első lépéseket megtették az illetékesek. A hatvani konzervgyárból Fekete Lászlóné írt a Már­cius 15. szocialista brigád munkájáról. A brigád a bor­sószezon megkezdése óta szorgalmasan végzi munká­ját, gyorsan betanították az új dolgozókat, s igyekeznek tervüket maradéktalanul tel­i4 kopogó bogarak Egerben: 19 órától C3űt5rtöl£reg­gel 7 óráig a Bajesy-Zsüinszky utcai r ndeiSben. (Telefon: n-10.) Ámde tea gjfejjmebtít *§széne is. — Te, mik. azok a kopogó bogarak? — Micsodák micso­dák? — Mondom, mik azok a kopogó boga­rak? — kérdi a felesé- gém álmodozó arccal, mintha boldog leány­korára gondolna, ami­kor ilyen hülyeséget egyszerre tíz férfitől is megkérdezhetett volna még. — Honnan jutott eszedbe ez az ostoba­ság? — Csak úgy... Vala­hol hallottam. Es most eszembe jutott. Gon­doltam, hogy tudod. Dehát... — legyint és indul ki a szobából. — Nekem te csak ne legyintgess... Ha én minden hülye kérdés­re válaszolni tudnék, már régen vagy pszi­chológusnak kellene lennem, vagy a kezelt- jének — mordulok inssza, mert nem sze­retem, ha lebecsülnek, akár csak egy kopogó vacak esetében is... — Jó, jó ne hőzöngj. Neked persze mindaz hülyeség, amit a fele séged kérdez. Bezzeg, amikor udvaroltál, nem tudtam hülyesé­get kérdezni... — Dehogynem. Csak azt... — Akkor miért vet­tél el feleségül? — Hogy egyszer megkérdezhesd tőlem, hogy mik azok a ko­pogó bogarak. Ezért vettelek el — kapasz­kodom a hajamba, mert egyszerűen meg­őrjít ez a nő. Ülök, töprengek a világ dol­gain, s egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás azt kér­dezi, hogy mik azok a kopogó bogarak. Hát mit tudom én?! Hát mi vagyok én, főrovarász. Es egyáltalán milyen marhaság az, hogy ko­pogó bogarak. Sok un­dorító dögöt láttam már, de esküszöm még egy sem kopogtatott, nem is csengetett, nem is dörömbölt, hogy egy hangász sün zabái­vá fel mind valameny- nyi bogarat, aki kopog­tatni merészel. Persze, kedves ne­jem, életem megkese- rítője már sehol. Itt hagyott a bogaraival. Amelyek kopogtatnak. ne az is lehet, hogy ezt a hülyeséget nem is hallotta sehol, csak ki­találta, hogy bosszant, son, hogy megszégye­nítsen, csak kitalálta, hogy bebizonyítsa, ta­nulatlan fajankó va­gyok, aki még azt sem tudja, hogy mik azok a kopogó bogarak, ame­lyek nincsenek is. Bár az is lehet, hogy tény­leg vannak ilyen boga­rak, tényleg hallott ró­luk és valóban eszé­be jutott... Es, ha eszé­nek ismert meg, töb­bek között azért is jött hozzám feleségül, hogy igenis egyszer, majdan ha eszébe jutnak ezek a kopogó izék, legyen valakitől ezt is meg­kérdezni. Na mindegy. Meg­néztem a lexikonban. Hátha tényleg van ilyen. S ha van, kime­gyek hozzá a konyhá­ba, s a tőlem megszo­be jutott, végtére is kihez forduljon olyan problémával, miszerint vannak-e, s ha igen, hogyan kopogtatnak az ilyen bogarak. Volta­képp okos, művelt, széles látókörű és ér­deklődő elméjű férfi­kőit csendes szerény­séggel, a tudás maga- biztonságával elmon­dom neki, hogy mik azok a kopogó bogarak. De tényleg, mik azok a kopogó bogarak. Elő a lexikont! Nézem, la­pozom, megvárt! Igenis van bogár, az anyja kopogósát. Még pedig: „álszúfélék, a bogarak mindenevő alrendjébe tartozó, kis hengeres testű állatok...” Megyek, rohanok, mondom... — Idefigyelj szi­vem... Most jutott eszembe, hogy azok a kopogó bogarak, ame­lyeket kérdeztél... — baktatok ki a konyhá­ba, ahol feleségem va­lami ételt maszatol össze a gáztűzhelyen — szóval azok a boga­rak... — Milyen bogarak? — néz fel ártatlan szemmel, mintha fo­galma se lenne arról, hogy én most mire akarok és kinek vála­szolni... — Hogy hogy milyen bogarak? Azok a ko­pogó dögök, amiket te az elébb kérdeztél. — Ja. nem érdekes. El is felejtettem. Meg egyáltalán, ne ízetlen- kedj itt nekem boga­rakkal, amikor vacso­rát főzök. Pfuj! — mondja és kotyvaszt tovább, s neken, a fe­jemben elkezdenek ko­pogni a bogarak. Meg­ölöm. Esküszöm meg­ölöm. A bogaraival együtt. e (egri) jesíteni. Ez a brigád eszten­dők óta jól dolgozik, a fel­adatok nem teljesítése náluk ismeretlen fogalom. A Kékestetöi Állami Gyógyintézet dolgozóinak nagy öröméről Rubicsek László számolt be levelében. Ebben a csodálatos szépségű magaslati szanatóriumban igazán mindent megtesznek a betegek gyógyulása érde­kében. Az ott dolgozók azon­ban meglehetősen rossz kö­rülmények között laknak 1000 méter magasságban, el­zárva a világtól, a várostól végzik felelősségteljes mun­kájukat, s egyik legnagyobb problémájuk a lakás. Sok fia­tal éppen emiatt hagyja ott hosszabb rövidebb idő után az intézetet. Ezért is tűzte ki a legfontosabb feladatok ko­zott a vezetőség a lakás- problémák megoldását. Eh­hez az egyik lépés a modern. 120 férőhelyes nővérszállás megépítése. Az építkezést alaposan előkészítették, mire a tervek elkészültek, már ké­szen volt az út, ott volt a víz és az energia. A 120 ágyas nővérszállás a tervek szerint az intézet déli részén épül meg, 1—2 ágyas szobák lesznek, minden szobához fürdőszoba, erkély és egy elő­tér beépített szekrénnyel. Ebben az épületben egy nagy előadóterem, mely a kékes­tetői dolgozók részére a kul- turálódás lehetőségeit is biz­tosítja. A napokban kezdték meg az alapok betonozását. Joó Sándor Szihalomról egy érdekes nyári szórakoz­tatási programról írt. A köz­ség művelődési házát élet- veszélyesség miatt bezárták, ez azonban nem jelentette azt, hogy teljesen leállt a kul­turális élet. A nyári hóna­pokra szabadtéri mozit léte­sítettek a tanácsháza előtt, természetesen nem valami összkomfortos szabadtéri megoldásról van szó, — a né­zők maguk hozzák az ülőhe­lyeket, — de azért a falu la­kói nagy örömmel fogadták az új mozit. Egy-egy vetítést rendszeresen valami aktuális kérdésről szóló előadás előz meg. Ezt, a község dolgozóit legjobban- érdeklő kérdések­ről a helyi vezetők tartják. Mint a levél is bizonyítja, ahol van kedv, ott a hely­hiány sem lehet akadálya a kulturális életnek. 1969. július 2., s:

Next

/
Thumbnails
Contents