Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Ml épül 2 Pfiitazi fé partján? 'Még csalt a tervek készül­tek el, de ezek már megmu­tatják, milyen lehetőségeket nyújt Márkáznák és kör­nyékének a Gagarin Hőerő­mű működéséhez szükséges mesterséges tó kialakítása. A hatalmas víztükör szinte á hegyek lábánál terül el, a Mátra napsütötte oldalán, egy nagyon kellemes, csen­des, hangulatos és mindezzel együtt modern hétvégi pi­henőtelep kiépítésére kínálva magát. A lehetőség tehát adott, most már csak a, megvalósí­tás van hátra. Ötszáz hétvégi ház Az üdülőtelep befogadná azokat is, akik saját ere­jükből akarnak hétvégi há­zat építeni, és befogadná a vállalatokat is, méghozzá több mint harminc üzemet, hogy akár csónakházzal együtt, akár anélkül, építsék meg dolgozóik részére a pi­henőhelyet. Érthető, hogy a magántu­lajdonú hétvégi házak száma lenne a legnagyobb, több mint 450. Valamennyit úgy helyeznék el, hogy kis kert tartozzon hozzá, a főutakhoz pedig legalább úgynevezett lakóút kösse, hogy gépkocsi­val könnyen meg lehessen közelíteni mindegyik hétvé­gi házat. Ez a telep több szektorra oszlana és közvetlenül a köz­séghez csatlakozna, annak folytatását képezné. Mi legyen azokkal viszont, akik csak egy-két napra jön­nének ide felüdülést keresni, vagy átutazóban megpihenni a tó partján? Nekik sem kellene csalódottan távoz­niuk, mert őket jól felszerelt kemping várná, ahol a sátrak felállításához 27 ezer négy­zetméternyi terület állna rendelkezésre. Megnyugtató, hogy a ter- tervezők a közel ötszáz hét­végi ház lakóinak megfelelő tisztálkodási lehetőségről is gondoskodtak: minden ki­sebb szektor, az itt lakó mintegy százötven személy részére mosdót és zuhanyozót létesítenek. Pavilonok sokasága Ma már természetes, el­várható, hogy egy ilyen nagy hétvégi telep minden, vagy legalábbis majdnem minden kényelmet megadjon azok­nak, akik szombat-vasárnap­jukat itt akarják eltölteni. Ne kelljen nekik mindent ma­gukkal cipelni akár Gyön­gyösről, akár máshonnan. Mindenekelőtt egy vegyes-, önkiszolgáló rendszerű élel­miszer üzlet és egy étterem kell. Ez lenne a közellátás bázisa. Kisebb elárusítóhe­lyek. pavilonok, kínálhatják a többi cikket, mint amilyen a tej, a gyümölcs, a do­hány, az édesség, a hírlap, a könyv. Ezeknek ilyen szét- tagolása azért is jó, mert meggyorsítja a kiszolgálást, a sorbaállás veszélyét a mini­mumra csökkenti. Hiszen nem sok örömet és nyugal­mat ad az olyan pihenés, amelyik a bevásárlás gondját nyomja a pihenni vágyók nyakába. A tervek ezeket a pavilo­nokat is feltüntetik. Érdemes felhívni a figyel­met arra még, hogy éppen hétszáz gépkocsi parkolását teszik lehetővé a megfelelő ■ területek kialakításával. Ha a hétvégi házak számát vesz- szük alapul, kitűnik ennyi gépkocsinak kell is helyet adni, hiszen a tóparti telepet szinte kizárólag gépkocsival lehet majd megközelíteni. Autóbusszal csak körülmé­nyesen, a most rendszeresí­tett átmenő járatok segítsé­gével. tehát gyaloglással folytatva és a buszon a vár­ható korlátozott férőhellyel. A Heves Fémipari megyei Vállalat Vas és felvesz nyári szünidőre 8 órás munkakörbe 16 év feletti fiúkat fizi­kai munkára. Diákok is jelentkezhet­nek. Hacsak a MÁVAUT nem ál­lít be külön üdülőjáratot, ami nagyon természetes len- • ne. De hát erről még nincs tudomásunk. Majdnem százmillió Az összeg, ami a teljes ki­építéshez kellene, elég nagy­nak tűnik: megközelíti a százmilliót. Persze, ez a pénz túlnyomó részben az itt épí­teni szándékozó közületek és magánosok tárcájából kerül­ne elő. Igaz, a közművek, utak, egészségügyi és funk­cionális létesítmények meg­építése csak közpénzből le­hetne. Erre áldozni viszont érdemes, mert a költségek rövid időn belül megtérül­nek. Ha azt vesszük, hogy a környező tsz-ek jó piacot is kaphatnának az üdülőtele­pen, ez sem lekicsinylendő körülmény. A strand, a sportpályák, a vendéglátó egységek szintén bevételi források is egyben, tehát ezeknek is serkenteniük kellene a vállalkozó kedvet. Elképzelhető, hogy ezen a tavon rövid idő alatt kiala­kul olyan tömeges, majd a későbbiekben olyan verseny- szerű vízisport, ami az ország távolabbi vidékeire is kifej­tene vonzó hatást, esetleg nagyobb versenyek megren­dezésére is sor kerülne. A ka­jakosok és a kenusok feltét­lenül jó sportolási lehető­séget találhatnak itt; a mar- kazi tavon. Egyelőre csak vita A tervek tehát nagyon szé­pek, korszerűek, mindazt nyújtják, amit a mai ember elvárhat egy hétvégi telep­től. Ezek a tervek azonban egyelőre csak papíron talál­hatók meg. Azt sem lehet tudni, hogy megvalósításuk­hoz mikor kezdenek hozzá, mivel a két érdekelt fél: a termelőszövetkezet és a köz­ségi tanács egyelőre csak vi­tatkozik egymással. A né­zeteltérésük oka a földterü­let. A tsz azt mondja, a ter­vezett üdülőtelep helyén most jó minőségű háztáji szőlők húzódnak. Nemcsak megfelelő csereterülétet ne­héz adni a tagoknak, hanem nehéz lenne velük megértet­ni azt is, miért éppen itt és ’miért nem a tó más részén építik ki a telepet? Látszólag mi sem lenne egyszerűbb, mint a telepet a part másik részére áthe­lyezni. Csakhogy akkor egy­szerre elveszítené lényegét: kedvező időjárási viszonyait, kellemes környezetét, megkö­zelítési lehetőségét. Igaz, a művelés alatt álló mezőgazdasági területek más célra való kisajátítása nem kívánatos. Most már csak az a kérdés, hogy az adott eset­ben a szűkebb, de praktiku­sabb cél: a háztáji terület vagy a nagyobb, de csak át­tételesen kamatozó terv: né­hány száz vagy ezer dolgo­zó ember felfrissülése, mun­kaerejének újratermelése a fontosabb ? G. Molnár Ferenc Ritka alkalom, de nem a szerencse kérdése: sorozatos szép eredményei alapján ka­pott meghívást három magyar önkéntes tűzoltóraj közül az egercsehi bányaüzem raja is, a nemrégiben lezajlott nem­zetközi tűzoltóversenyre. S ahogy erről már beszámol­tunk, a verseny bronz-kate­góriájában az első helyezéssel tértek haza. őket ünnepel­ték hétfőn, a Bécsben ilyen szép sikert élért csehi önkén­tes tűzoltókat. Plakettet hoz­tak haza, és oklevelet a ver­senyről, de a bányaüzem sem maradt szűkmarkú: Prohász- ka Rajmund igazgató értékes pénzjutalmat adott át a raj valamennyi tagjának. — Több mint tíz országból 107 tűzoltóraj vett részt a versenyen — mondta Szabó K. Mihály, a parancsnok. — Nehéz munka volt, erős me­zőny. Nem is beszélve arról, hogy a mi versenyszabá­lyaink, és a nemzetközi sza­bályok csupán annyiban egyeznek meg, hogy — tűzol­tók számára íródtak... Így aztán márciustól kezdve a számunkra merőben új sza­bályok szerint készültünk a versenyre... A felkészülés­ben nagy segítséget adott Herbály Vince főtörzsőrmes­ter a járási parancsnokságtól. A beszélgetéshez csatlako­zott a rajzból Barta László és Bóta Ferenc. Az élmények még frissek, nem győznek mesélni. — Egy laktanyában kap­tunk szállást, az olaszokkal és a lengyelekkel együtt. Hamarosan nagy lett a barát­ság, olyannyira, hogy mikor éppen valamelyik raj ver­senyhez állt, a másik kettő nem győzött szurkolni érte. — A fogadtatás? ... — A vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Kaptunk irfwepiilmk-e a Holdm ? Olvasom, hogy az idei tavaszi száraz és hideg időjárás becsapta a gólyákat. Azt hit­ték a szerencsétlen hosszú csőrű madarak, hogy ezek után már mindig így lesz, s ha így lesz, nem lesz elegendő ennivaló békából és egyéb vízből származó csemegéből. Így hát összesen és fészkenként két tojást költöttek ki, két gö- lyafi tanulja majd a kelepelés művészetét. A jövő esztendőben tehát várhatóan ala­csonyabb lesz a születésszám hazánkban? Ke­vesebb gólya, kevesebb csecsemő! Mert ugye hideg volt a tavaszi időjárás, aztán meg esős volt a nyári időjárás — a szabadban. Bár a nyári esőkért a gólyákat semmi fe­lelősség nem terheli — ennek közlésére kért fel Kelep Márton és neje. Kérésüket készségesen, ím teljesítettem! (—o) Szabó K. Mihály, az önkéntes tűzoltók parancsnoka (balról), Toronyai István alezredes, m megyei tűzrendészeti parancsnokság vezetője, Prohászka Rajmund, az egercsehi bánya­üzem igazgatója és Csibrik István, az Özd vidéki Szénbány ák tűzrendészeti előadója az első helyezésért adományozott oklevéllel és a bronzplakettel. (Kiss Béla felvétele) Csehi iinnepeltjel — Mondd, te fel mernél szállni azzal az űrhajóval? És le is szállni a Holdra? — kérdezi a felesé­gem kíváncsian kan­di szemmel és egy kis titkos borzongás­sal. — Természetesen — mondom mély meggyőződéssel, mert egy férfi adjon ma­gára és tartsa azt a világ legtermészete­sebb dolgának egy nő előtt, mégha az a nő a felesége is, hogy igenis, ő nemcsak fel, de le is szállna. Akár a Holdon is. — De az rendkívül veszélyes... — Azért szállnak fel az űrhajóval fér­fiak. Akik edzettek. Mert mind nős. — Ne hülyéskedj most... És nem fél­nél? — a kérdésből egy kis büszkeség és aggódás csendül ki. Kétségkívül jólesik, mit tagadjam. — Miért félnék, kisfiam. A tudomány­ban lehet bízni. Kü­lönben is, ha nem vetted volna észre, a magam korosztálybe­liek szálldogálnak már a kozmoszban. Még erősek, izmosak, frissek, ruganyosak, de már bölcsek, oko­sak, tudósak, meg miegymás — magya­rázom mély meggyő­ződéssel s ebben a pillanatban valóban úgy érzem, hogy méltatlan mellőzés ért, amikor én nem ülhetek abban az űr­hajóban, nem száll­hatok le saját lá­baimmal a Holdra. — De mégis... A Hold, ugye, az más. És a súlytalanság. Az is veszélyes lehet. Meg a meteorok. És a kozmikus sugárzás sorolja fel itt-oít fel- csuppolt asztronauta műveltségét az én nem űrhajós jelesé­gém és ismét meg­borzong, mintha egy jó kis veszélyt a konyhaablakból néz­ne. — A Hold valóban más. A kozmikus su­gárzás is igaz. Meg a súlytalanság is. Sőt a még több veszély is igaz. De hát azért a férfiak dolga ez, kér­lek ... — De hát te min­dig meg szoktál fáz­ni? — Ne szamárkodj már. Egy meghűlés is más, és a Holdra repülés is. A Holdon különben sincsenek vírusok és léghuzat sincs, ha tudni aka­rod. Kuncogni kezd. — Most mit ne­vetsz? — Hogy néznél ki szkafanderben? Álla­ti pofa lehetnél. Ilyen nagy lakli pali bele­préselve egy szka­fanderbe. Irtó mu­ris lennél... F.zt a nőt már kez­di nem érdekelni a halálos veszély, amely rám kacsintgat az űrbe való utazás köz­ben, ezt már az sem érdekli, hogy elnyel­het egy kráter a Hol­don, agyonüthet egy egész üstökös, ennek már csak az az érde­kes, hogyan néznék én ki egy szkafander­ben ... őrület! — Te ... rajtam hogyan állna egy szkafander? Női szka­fander nincs? — kér­di rádöbbenve egy iz­galmas talányra. — Biztos van. A szovjet űrhajós nő, ugye... — Tényleg. Biztos van akkor. És én is veled "mennék... — Hová? — Hová ... hová ... Hát veled a Hold­ra.. De mondd, csi­nosak azok a női szkafanderek .. __ legri) á llandó kísérőt is, aztán ben­nünket az egyik Bécs melletti kis község önkéntes tűzoltói patronáltak. Volt nagy foga­dás, vendéglátás. Elvittek hajókirándulásra is, meg sé­tára az osztrák fővárosba. Nem győztük látnivalóval. De természetesen a legfonto­sabb a verseny volt. Szép ceremóniával kezdődött. Ami­kor felvonultunk, végig ha­talmas vastapsot kaptunk. Persze, hogy jólesett. Aztán volt lehetőségünk két alka­lommal edzésre is. És — ne­gyedikén ránk .került a sor. Először a szerelés, aztán a staféta. Nehéz volt, s alig hittük, hogy mi lettünk az elsőik!... Egyébként a záró­ünnepségen ott volt Klaus kancellár is. ömlik a szó a víg pohara­zás közben — a bányaüzem látta vendégül őket —, tolul­nak elő egymás után az em­lékek: látogatás Hallenburg- ban, séta a Práterben, nagy­szerű volt a sör, ajándékok tömkelegé... na és, ugye, a siker! Minduntalan visszaté­rő téma. — És az „igazi” tűzoltás?... — Legutóbb tavaly „sza­ladtunk” Egerbocsra, kazal­tűz volt. Mire megérkeztek az állami tűzoltók, mi már végeztünk. Nem vesztegetik rá a szót — ez a feladatuk. Eloltották, és kész. De a verseny...! (kátai) Az első központi fűtéses lakórész Gyöngyösön Megkezdték annak a ka­zánháznak a bővítését Gyón-* gyösön, amely eddig csupán a közintézményeket látta el meleggel a déli városrész­ben. A bővítésnek az a cél­ja, hogy a közeli új lakóhá­zak fűtését biztosító olajka­zánoknak adjon helyet. Igv most már 360 lakás központi fűtését lehet megvalósítani. A hír nagyon kedvező, de mégis arra ösztönöz, hogy megjegyzést fűzzünk hozzá. Eszünkbe jut, hogy néhány évvel ezelőtt éppen ilyen örömmel hallottuk a kísérleti gáz-elpárologta tó-berendezés felszerelését. A város szélén elhelyezték a tartályokat, amikbe tartálykocsikkal szál­lítják a folyékony gázt. Meg­építették később a vezetéket az új iskoláig és az óvodáig. Akkor arról volt szó, hogy a berendezés segítségével, ha a kísérlet igazolni fogja hasznosságát, a házakba is bevezetik a gázt. Később ér­deklődtünk az üzemeltető vállalatnál, ahol azt a felvi­lágosítást kaptuk, hogy a kísérlet bevált, a gázszolgál­tatás bővítését azonban nem tervezik Gyöngyösön, leg­alábbis ezzel a módszerrel. Eszünkbe jut az is, hogy kezdet-kezdetén szóvá tet­tük: miért cserépkályhákkal szerelik fel az új lakások százait Gyöngyösön, amikor az sem népgazdasági, sem közégészségügyi, sem város- -esztétikai, sem a lakok ké­nyelmi szempontjából nem jó. Régen túlhaladott meg­oldás, ami néhány évtizeddel ezelőtt még elfogadható volt. de újdonságként már az év­századnyi távolság koptatta el. Hol vannak azok az évek, amikor először kezdték el építeni a cserépkályhákat? De — maradt a cserép­kályha, mert az olcsóbb, mint a központi fűtés. Te­gyük hozzá: látszólag ol­csóbb. Pillanatnyi megoldás­ként, azonnali kiadásként. Magyarázzuk hogy nem elég csak a mának építeni? Jó volna, ha Végre tanul­tak volna a beruházók a rossz példákból, és nem en­gednének több cserépkály­hát beépíteni az új városré­szek modern lakásaiba. Igaz, központi fűtést is csak olyat engedjenek, amely megbíz­hatóan látja el a feladatát. Mert ez sem sikerül még mindig... (—ár) t álassol as illetékes Mentesítő buszjárat Eger—Mátraháza között Lapunk július 3-i számában kö- költ Az autóbusz és a rugalmas­ság című cikkünkre válasz ér­kezett a 4. számú AKÖV-től. Az illetékesek közölték, hogy Eger— Mátraháza között a járat zsúfolt­ságára tekintettel július 1-től mentesítő járatot is beállítottak, az utaslétszám miatt azonban eddig nem volt szükség e járat indítására. A mentesítő autóbusz munkaszüneti napokon ezután is készenlétben áll. A vállalat in­tézkedett, hogy ha van rá igény, az Egerbe visszainduló járat mentesítésére Parádfürdőről is induljon egy autóbusz. A Pétervására térségében je lentkező utásigényekkel kapcs' latban az AKöv azt válaszolta hogy az érdekelt községi taná­csok — Kisfüzes kivételével —* nem tettek észrevételt, annak el­lenére, hogy a menetrendválto­zás előtt ezzel kapcsolatban kör­levelet küldött számukra a vál­lalat. A januárban megtartott eg­ri járási menetrend-értekezleten is csupán Kisfüzes kérte a jára­tok sűrítését. Sajnos, a kisfüzesi tanács a mai napig sem közölte az AKÖV-vel, a Pétervásárára utazni szándékozó ktsz-dolgozók számát. Az egri vasútállomásra 22 óra 46-kor érkező vonat utasai szá­mára, az AKÖV intézkedése alapján, a szomolyai járat az l. számú postahivatalig helyijárat­ként közlekedik. 1969. július 16.. szerda

Next

/
Thumbnails
Contents