Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
Napirenden: a termelékenység Interjú Rózsa józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével A fejlődés, a nemzeti gyarapodás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének növekedése, e növekedés gyorsasága vagy lassúbbodása. 1968-ban, a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban 1967-hez mérten, s több ágazatban nem érte el a korábbi szintet sem. Okokról és okozatokról, összefüggések sűrű szövevényéről beszélgetett munkatársunk Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium munkaerő-gazdálkodási főosztályának vezetőjével. Lassuló növekedés — Az országos adatok közismertek. A számok egyben száraz kifejezői nagyon is beszédes tényeknek, nevezetesen a termelés-lét- gzám-termelékenység triumvirátusa közötti szoros ösz- szefüggéseknek. Hogyan ítéli meg ön a múlt évet? — Tény, hogy bármilyen mutatóval mérjük is a munka termelékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mérten 1968-ban jelentősen csökkent a növekedés üteme. Különösen jelentős a visszaesés 1967-hez képest. Azaz: nőtt ugyan az egy főre jutó termelés, de nem a kívánt, s a korábban átlagos mértékben. Rögtön hozzá kell tenni: maga a termelés növekedése is csak fele volt — öt százalék — a sok évi átlagnak... — Az okok összetettek. A reformra való fölkészülés időszakában, 1967-ben a vállalatok jelentős tartalékokat képeztek, kifejlődőben van a piaci kontroll, s ez termelési struktúra változtatására késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túl nagy nyereség szerepelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése különleges erőfeszítésekre, sok esetben a termelés növelésére sem. Nem sokat fejlődött a munkaerőgazdálkodás, az átlagbérszint hatása is érezhető volt, mert a létszámot emelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy erre a létszámra a termelésben szükség volt-e, vagy sem. — Azt, hogy ez mennyire így volt, bizonyítja: Budapesten, ahol a munkaerő források kiapadtak, a termelés- növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével fedezték. A megyékben, ahol még van szabad munkaerő, mint például Szabolcs-Szat- márban, Szolnok. Somogy és Hajdú-Bihar megyében, jelentős mértékben, míg azokon a területeken, ahol alig találni munkaerőt — Borsod, Komáron, Veszprém megyében például — alig nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez természetesen kihatással volt az egy foglalkoztatottra jutó termelésre is. — 1969 első négy hónapjának adatait figyelembe véve. nem tapasztalható változás. Vajon lehetséges-e központi intézkedésekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Valóban, az év első négy hónapja sem csökkenést, sem emelkedést nem mutat. Figyelemre méltó azonban, hogov míg 1938-ban májusig nőtt a foglalkoztatottak száma az iparban, addig most öt hőnap alatt csökkent. Ez talán apró jele lehet egy kedvező változás kezdetének... — Hangsúlyozni szer<-tném azonban: a termelékenység csökkenés - vagy emelkedése elsőse ci unkaügyi fcérdés. -»vorsabb ^ftvekeü .. sokfelől vezet az. út, s e téren a szerényebbek közé tartozik a munkaügy. — A korszerű technika fokozottabb alkalmazása mellett döntő a komplex, minden tényezőt magába foglaló szabályozó rendszer, amely helyes irányban tartja a nyereségérdekeltséget, arra sarkallja a vállalatokat, hogy érdekük legyen a több és korszerűbb lermék, az élőmunkával való takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természetesen helyet kaptak és kapnak a munkaügyi intézkedések is, s például most vizs^ijuk, milyen változások szükségesek az átlagbérszint szigorának esetleges enyhítésére, arra, hogy a vállalatoknak érdemesebb legyen a meglevő embereknek többet fizetniük, mint úja* felvenniük. Hosszú távra számolni — A munka termelékenységét rendkívül sok tényező — ha más és más mértékben is — befolyásolja. Tapasztalataik szerint kellő figyelem jut ezekre a gazdasági egységekben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egyúttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma sem csekély, ezért csupán kettőt émelek ki. Az egyik: még mindig igen nagy tartalékok rejlenek a jobb munkaszervezésben. a hóvégi, negyedév végi hajrák fölszámolásában, a termelés egyenletesebbé tevésében... A másik, s szerintem rendkívül fontos tényező: a racionálisabb munkaerőgazdálkodás, s ez zel összefüggésben a munkahelyet változtatók számának csökkentése. 1968-ban huszonöt-harminc százalékkal növekedett a munkahelyet sáltoztatók szánta, s ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy munkahely-változtatás átlagosan harmincnapos termeléscsökkenéssel jár, nem nehéz kiszámítani, hogy nép- gazdasági összesítésben horribilis értékű lehetséges termelési produktum sikkad így el. Egészséges „feszültséget" —■ Félreértés ne nem minden munkahelycsere rossz. Szükség van arra, hogy a pályakezdő fiatalok keressék, s megtalálják helyüket, van népgazdaságilag is szükséges, tehát társadalmilag indokolt munkaerő mobilitás — profilváltozások, idénymunkák, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, s akik a helyükre lépnek stb. — Jól megfizetni a kiválót, nem félni attól, hogy ez — sokat emlegetik — belső „feszültséget” teremt, hiszen az ilyesfajta feszültség nagyon- is egészséges. Azaz: nem központi intézkedésekkel — retorziókkal sújtani azt, aki elmegy, hanem érdem szerint többet adni annak, aki — marad. — Ide tartozik: végre hatékony munkaerő gazdáiké d á s t kellene folytatni a vállalatoknál. A teljes foglalkoztatottság — A munka, termelékenységének lassuló növekedése, más kérdésekkel egyetemben ismét fölveti a régi problémát, a teljes foglalkoztatottság helyes értelmezését. — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás, s még a központi szervezeteik sem egyértdfcműen ítélik meg a helyzetet A teljes foglalkoztatottság azt jelenti : a munkaképes korú lakosságból társadalmi mértékben munkát találnak mindazok, akik munkát keresnek. A teljes foglalkozta- tototság tehát nem egyenlő azzal, hogy minden faluban, minden kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a lakóhelyén találjon munkát. — Nem lehet megoldre a manufakturális körülmények konzerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység, mint fogalom, s mint gyakorlat, nem tűri a korszerű állóeszközök, s pénzeszközök szétaprózását. Az olyan esetet például — mint azt a tv-híradó bemutatta —, amikor a gyárban igen nagy termelékenységű gépek állnak létszámhiány miatt, de a várost övező falvakban, igen kezdetleges módszerekkel, a szövetkezetek melléküzemében ugyanazt a terméket készítik az embereik. Az ilyesfajta foglalkoztatottság nem érdeke a társadalomnak, tehát — hosz- szú távon — nem érdeke az egyénnek sem. Az igazi humanitás — Az igazi humanizáció ugyanis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös érdek kozott, mert a társadalomnak nem munkaviszonyokra. hanem — munkára van szüksége! A minden áron létrehozott munkahelyek tehát ellentmondanak a humanizmusnak, hiszen a társadalom csak azt oszthatja el az egyéneknek, amit megtermelnek a gazdaság egészében, s nem oszthatja el a — munkaviszonyokat... A teljes foglalkoztatottságot az állam sokféle módon tudja befolyásolni, figyelemmel arra is. hogy rengeteg emberi probléma sűrűsödik ebben, tehát hatékonyság és humanitás kell, hogy közös pontban találkozzék. Ennek pedig előfeltétele a hatékonyság, melynek döntő tényezője a termelékenység. — összegezésként: a szabályozók tökéletesítése a kívánatos változások kulcsa. Nagy nyereséget csökkentő, vagy akárcsak lassúbbodó termelékenységi ütem mellett hosszú távon lehetetlen elérni. Ezért érdeke minden vállalatnak, hogy hosszú távon gondoskodjék, s ezért érdeke a népgazdaságnak is, hogy szabályozóival a nyereségérdekeltségben erőteljesebb szerepet juttasson a munka termelékenységének. Feltehető, hogy 1971-től a szabályozók ilyen természetű módosítására is sor kerül. M. O. Georgi Dimitrov — Halálának 20. évfordulójára Elkerülhetetlen „istencsa- pása”-e a fasizmus? A kispolgár lázadása? Hétköznapi kormány változás? Olyan hatalom, amely felette áll mind a borzsoáziának, mind a proletariátusnak? Ilyen kérdések foglalkoztatták Georgi Dimitrovot, a bolgár nép nagy fiát, amikor a német fasiszták 1933-ban kirakatpert indítottak ellene is. ö arra is felelt, mi a teendő a fasizmus ellen. A Reichstag-per idején Dimitrov mögött már nagyszerű forradalmi múlt állott. Blagoev oldalán, 1903-ban lépett a bolgár marxisták mozgalmába, s mind magasabb szintű vezetőként szolgálta a forradalmi fejlődés ügyét. ! Egyik irányítója volt az 1923-as szeptemberi bolgár felkelésnek: in contumaciam halálra ítélték. O akkor már a Komintern, a III. Intemacionálé Végrehajtó Bizottságában dolgozott, s mint e világszervezet főtitkára 1935 és 1943 között történelmileg bizonyított értékes munkát végzett, amit haláláig Bulgáriában' folytatott. Dimitrovot 1933-ban Genug vérbírósága a Reichstag épületének felgyújtásával vádolta. Így akarták öt és minden kommunistát befeketíteni a néptömegek szemében. Dimitrov azonban fantasztikus lelkiérővel és csodálatot keltő szellemi fölénnyel a per folyamán bebizonyította, hogy a fasizmus a munkás- osztály és minden dolgozó leggonoszabb ellensége, a nemzetközi ellenforradalom zászlóvivője. Dimitrov fellépése milliók szemét nyitotta ki, s világszerte heves mozgalmak kezdődtek megmentésére. Végül a Szovjetunió fellépésére 1934-ben' megszabadult Hitler börtönéből, hogy aztán a Komintern főtitkáraként kidolgozza híres antifasiszta téziseit és megszervezze a Komintern VII. kongresszusát, amely az egész haladó emberiséget mozgósította a fasizmus ellen. A VÉL kongresszus elemezte a német fasizmus uralomra jutásának tanulságait Megállapította, hogy a hitleristák azért győztek, mert a német dolgozókat a munkásegység hiánya és a testvérharc de- zorganizálta, s ebben a helyzetben a burzsoáziának alkalma nyílott a parlamentarizmus, a polgári demokrácia, a szabadságjogok fokozatos lebontására. Dimitrov és a Komintern VII. kongresszusa bebizonyította, hogy a fasizmus, mint államforma, nem osztályok feietti és nem kispolgári lázadás. Ellenben olyan népcsalás. amely gátlástalan szociális demagógiával, nacia- nalista jelszavakkal, a „plu- tokrácia” szidalmazásával, „szocialista” frazeológiával képes volt a maga oldalára állítani az elégedetlen kispolgárt és a proletariátus elmaradt elemeit. A Komintem 1935-ös VII. kongresszusa — Dimitrov tézisei nyomán — a fasizmus elleni harc sikere feltételé, nek jelölte meg a forradalmi párt létét, a proletariátus harci egységét, a megfelelő politikát a kispolgárság és a parasztság megnyerésére, s a cselekvést a megfelelő időben. Kimondotta, hogy a siker legfőbb tényezője a munkás-egységfrontra épített népfront. Dimitrov életműve nagy hozzájárulás volt az antifa- riszta küzdelmek végső sikeréhez. És bár dicsőséges életútja 1949. július 2-án, 76 éves korában véget ért, tettei alapján milliók szívében él tovább—kí R M. Ramóna - Abasáron Az abasári Ramónának semmi köze nincs a régi, romantikus slágerhez. Ez a név annak a ktsz-nek a jelzésére szolgál, amelyik munkát adott az. abasári honvédfeleségeknek, hasznos elfoglaltságot és aránylag jó keresetet is biztosított nekik. A cég központja Budapesten található, az abasári lakótelepen csupán egy kihelyezett részlege működik Ser- főző Gyulámé irányításávaL A műhelyt a lakóépületek alagsorában alakították ki, rendezték be. A viszonyokhoz képest nagyon mutatós és aránylag kényelmes is valamennyi helyiség. A világítást nagy erejű fénycsövek adják, a munkát pedig a célgépek könnyítik meg. Nem panaszkodhat a ktsz itteni hetven tagja a keresetre sem, ami havi átlagban 1400 forintot tesz ki. Mivel foglalkoznak az asz- szonyok? Bár a termékek meghatározott körhöz tartoznak, ezen belül mégis elég változatosak. Néhány példát említsünk: kesztyűbélés, amit exportra gyártanak az tón férfiingek, női selyemruhák és -blúzok, lSstexnadrágok. Kiszabott darabokat kapnak, itt csak összeállítják azokat. Mindenkit a teljesítménye alapján béreznek. Mindenki igyekszik is minél jobb munkát végezni. Ennyi nő láttán, felötlött a kérdés: — Milyen feladat hetven asszony munkáját irányítani, ellenőrizni? A részlegvezető azonnal megértette, mi húzódik a kérdés mögött. Mosolyogva válaszolt: — Nincs ebben semmi rendkívüli. Jól megértjük egymást. Ha van néha valami kis apróság, amiatt nem megyünk máshová panaszkodni. Különben is itt min- denkinek egyenlőek a jogai, hiszen nem bedolgozók vagyunk, hanem valamennyien a ktsz tagjai. Mindnyájan a havi keresetünknek megfelelő összegű részjegyet jegyeztettünk. Nincs tehát különbség közöttünk. A választ elismeréssel kellett nyugtáznunk. A Ramona Ktsz abasári részlege nem valami rendkívüli vállalkozás, hozzá hasonló mindenütt található, ahol honvédcsaládok élnek, így teremtenek hasznos elfoglaltságot azoknak a feleségeknek, akik báziasszorv.Ti teendőik mellett még szabad idővei is rendelkeznek. (gmf) Mindenki megelégedésére • • • Azt mondja egy osztályvezető ismerősöm; ha egy akta harminc nap alatt nem intézi el magát — baj van az aktával. No, lám, mit nem hall az ember. Arcom mégsem lehet meggyőzően értelmes, mert értésemre a következő történettel bizonyítja igazát. N. termelőszövetkezet istállót épít. Szüksége van, 400 négyzetméter hullámpalára. Hiánycikk, nem. megy köményen a dolog. Mindenesetre a megrendelőpapltokat elküldik. De azért az elnök is felutazik Pestre. Bettiéi az öcscsévél, segítsen az ügyben. Felméri a helyzetet és segít. Nem, nem telefonon. Átmegy a vállalat igazgatójához és ■megbeszéli vele az ügyet. „Termelőszövetkezetről van szó, komám. Légy szives, mihamarabb intézkedni, ba módodban <HE” Ezzel az ügy elintézett - gondolnánk mi. De még■ Nézzük csak a főagroncru Hiú ember, de ebben esetben ez nem rovott múlt, mert rossz tulajdonságát most jóra használja. Mit az elnök, majd én! Felugrik ő is Pestre, az újságíró barátjához. Együtt rágják az ügyintéző osztályvezető lelkét: „csináld meg öregem”. Az elnökről egy szót sem szólnak. Amikor elmennek, az ügyintéző osztályvezető leszól telefonon az ügyintéző előadónak. „Kovács kartárs. N. termelőszövetkezetnek sürgősen adja ki a hullámpalát — Jó, jő osztályvezető kartárs. De már maga a második. Az igazgató elvtárs is szólt kora reggel ebben az Ahá, lcamalyauí Na — Semmi ba% de én már tegnap a megrendelőiévé! alapján leszállítottam, a pa lát. És «nt tadom most mi* tegyek? Még kétszer men ' iildjem ugyanazt a mennyi rí? V-’TO, dehogy, rendi? ■szőnöm — válaszolja. Az elnök hazautazott és a palát látva, szeretettel és büszkeséggel gondolt az öcs- csére. Meg is írta levélben a nagy hálát. Az öccs is kanya- rított egy köszönőlevelet az igazgatónak. Az igazgató a napi postát olvasva, megállapította, hogy a hála virága mégsem a síron nyílik. A főagronómus felbuzdulva, öt liter kisüsti pálinkát küldött az újságíaróttaii. K<n fogott ki rajta az ehuSc! Az újságíró ö*a*m»azaa egy tűrhető kis doigoamtaü a vállalat eredményes gazdäSStKö*,- sáről, kiemel*» aszzátyne . zető tevékenységét. Az osztályvezető szólt a titkárnőjének: hozasson konyakot, déluíéum meghint* az újságírót. Az előadó írutnTea után hazament és szolt az asszon': mk, ne melegítse meg babfőzeléket, talán pb! bőségben hidegen jobb:. ne. (suha) , Sajtótájékoztató a felsőoktatás időszerű kérdéseiről A felsőoktatás időszerű kérdéseiről, az egyetemi képzés korszerűsítését, az önállóság fokozását és a demokratizmus kiszélesítését jékoztatta dr. Ptérnazky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes a sajKi képviselőit kedden, a M«W«acdésügyi Minisztériumban. Hangsúlyozta, hegy mind az Elnöki Tanács módosított törvény- erejű rendelete, mind pedig az egyetemek és egyetemi jellegű főiskolák szervezeti és működési rendjének alapelveit meghatározó kormány- rendelet azt célozza, bogy elősegítse az egyetemeken a demokratizmus széles körű kibontakozását, másfelől lehetőséget adjon az egyes egyetemiek eltérő sajátossá- gatttek érvényesüléséhez. A rendelkezés biztosítja az rTjasáy bétám,-, zottabb be- veaáöát* «*» egyetemek életébe; Az ífjOsági szervezed gpndüsáaxfik a hallgatók képviseletét® a ktShahöző tauá- asokösm. ltönyvs,sFpor>»pe lesz a KISZ. twk az todKJíffi- és egyéb iStttaöfcsr* cwSítf&Őéseben is. A* visel etében a sVrtSf w -átetíéseik ellen ki- A'-Äbte vagy a feletti »utásszal él1969. július 2,
