Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

* Több ország elismerte az új dél-vietnami forradalmi kormányt (Folytatás az 1. oldalról) takozzék fel a dél-vietnami köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormánya mögé, amely az egész nép akaratát és vá­gyait kifejezésre juttató leg­felső végrehajtó szerv — mondja a felhívás. — A kongresszus határo­zata, amellyel létrehozta az ideiglenes forradalmi kor­mányt, a helyzet halaszhatat- lan követelménye ’'olt. Az Egyesült Államoknak ezzel a kormánnyal kell folytatnia komoly tárgyalásokat a Vi­etnamról szóló párizsi ta­nácskozáson. A felhívás a fegyveres erőkhöz és a dél-vietnami lakosság különböző rétegei­hez fordul, tegyenek meg mindent a kongresszus hatá­rozatainak megvalósításáért. Végül a felhívásban a kongresszus köszönetét mond a szocialista országoknak, és mindazoknak, akik segítik és támogatják a vietnami nép harcát az amerikai agresszió ellen. PÁRIZS: Űj szakasz kezdetét jelen­tette a csütörtökön megtar­tott 21. teljes ülés a • Viet­nammal foglalkozó párizsi négyes értekezleten. Első íz­ben volt a tanácskozás négy kormány képviselőinek érte­kezlete annak következtében, hogy azon most először vett részt a dél-vietnami hazafias erők képviseletében az ideig­lenes forradalmi kormány küldöttsége, Nguyen Thi Binh aszony külügyminiszter veze­tésével. Az amerikai és a saigoni küldöttség az ideiglenes kor­mány megalakításának szá­mukra rendkívüli kényes problémáját úgy próbálta megkerülni, hogy az ülésen elmondott előre elkészített nyilatkozataikban úgy beszél­tek, mintha semmi sem tör­tént volna. A saigoni kül­dött azonban az ülésterembe való belépésekor egy olyan értelmű előzetes nyilatkoza­tot tett, hogy őket „nem ér­dekli”, miképpen nevezi ma­gát a „másik oldal” egyik képviselője. A csütörtöki ülésen Nguyen , Thi Binh asszony külügymi­niszter, a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormánya küldöttségének vezetője ismertette a dél­vietnami nép képviselőinek kongresszusán elfogadott ha­tározatot az ideiglenes forra­dalmi kormány megalakításá­ról és hivatalosan is tájékoz­tatta az értekezletet arról, hogy kormánya a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségét megillető jogokat és feladatokat átru­házta az ideiglenes forradal­mi kormány küldöttségére a párizsi négyes találkozón. HAVANNA: A kubai forradalmi kor­mány elismeri a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányát —, je­lentette be a kubai külügy­minisztérium hivatalos köz­leménye. Az AP tokiói jelentése sze­rint a phenjani rádió közöl­te, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság el­ismerte Dél-Vietnam új ideiglenes forradalmi kormá­nyát. DAMASZKUSZ: A damaszkuszi külügymi­nisztérium csütörtökön köz­leményben jelentette be, hogy a DNFF szíriai irodája tájé­koztatta a hivatalos szerve­ket, az ideiglenes for­radalmi kormány megalaku­lását bejelentő proklamáció- ról, s ennek nyomán a szí­riai kormány elhatározta a kormány elismerését. Fokozódott az USÁ-politika bírálata Nixon elnök csütörtökön megkezdte tanácskozásait Leras columbiai elnökkel, aki hivatalos látogatásra ér­kezett az Egyesült Államok­ba. Nixon később fogadta Rockefeller New York-i kormányzót, latin-amerikai különmegbízottját. Az ame­rikai elnök szerdán vette át 21 latin-amerikai állam képvi­selőinek közös memorandu­mát az Egyesült Államok és a kontinens országainak gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatairól. A memorandu­mot Valdes chilei külügy­miniszter nyújtotta át Nixon- nak. Politikai megfigyelők sze­rint a Nixon-kormány sür­gős intézkedéseket kíván tenni, hogy megnyugtassa a latin-amerikai országokat, ahol hirtelen rendkívülire fokozódott az USA politiká­jának bírálata. A fanjng önkritikája A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség — a belgrádi Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége he­tilapjának csütörtökön meg­jelent, legutóbbi száma sze­rint — önkritikát gyakorolt azzal a június elején közzé­tett kommentárjával kapcso­MOSZKVA: A világot átfogó békeanoz- galorn és a szovjet békemoz­galom megindulásának 20. évfordulója alkalmából csü­törtökön Moszkvában össze­ült a szovjet békebdzottság plénuma. Munkájában részt vesz Romes Csandra, a Béke Világtanács főtitkára, több ország, köztük Magyarország békebizottságának küldöttsé­ge. BONN: Georg Polipéit, az NKP országos bizottságának tag­ja nyilatkozott a nyugatné­met szövetségi gyűlés vitá­járól, amely az elévülési határidővel és a fasiszta bű­nösök bírói felelősségre vo­násával foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy az uralkodó pártok olyan rendezésben ál­lapodtak meg, amely gyakor­latilag utat nyit ahhoz, hogy a náci bűnök megtorlás nél­kül maradjanak. LONDON: Golda Meár izraeli minisz­terelnök csütörtökön London­ban a külföldi újságírók egyesületének ebédjén meg­ismételte kormányának me­rev elutasító álláspontját, a közel-keleti kérdés rendezé­sére irányuló négyhatalmi tárgyalásokkal szemben. Egy kérdésre azt felelte, hogy. semmiféle összefüggés nincs Gromiko kairói látogatása és az ő londoni útja között. WASHINGTON: Nixon elnök csütörtökön reggel sürgős tanácskozásra hívta magához az amerikai kongresszusi vezetőket, hogy meggyőzte őket a tízszáza­lékos pótadó fenntartásának szükségességéről. Az elnök álláspontja szerint a pótadó nélkül lehetetlen megakadá­lyozni a rohamos inflációt az Egyesült Államokban. Í5CD. június 13, „Válasz­tási” plakát „A távolma­radás: harc a reakció ellen” — ez a francia kommunisták új választási plakátja, amely arra szólítja fel a baloldali ér­zelmű választó■ polgárokat, hogy tartózkod­janak a szava­zástól vasár­nap, az elnök­választások második mene­tében, mert a két jelölt: Pompidou és Poher egyaránt a reakciót kép­viseli. (Télefoto: — AP—MTI—KS) Midway után A vasárnapi mindway-i randevú előtt mindenki azt feltételezte: Thieu-nek engednie kell előre meghirdetett merev álláspontjából. Nem kellett engednie. Gazda és szol­ga, főnök és csatlós viszonyának olyan furcsa formulájá­val állunk itt szemben, amelyet a magyar közmondás így jellemezne: „Róka fogta csuka — csuka fogta róka.” Vagyis: valahányszor kenyértörésre kerülne a dolog, az Egyesült Államok és a saigoni bábrendszer között, az utóbbinak mindig sikerül bebizonyítania, hogy ugyan megalázhatja Washington, de nem lehet meg nélküle. Ez történt 1967 decemberében, amikor Johnson és Thieu Canberrában találkozott; ez történt 1968 júniusá­ban, a honolului „csúcstalálkozón” is, s ez történt vasár­nap a kaliforniai tengerpart és a Fülöp-szigetek között félúton húzódó apró Midway-szigeteken is, ahol Thieu immár az Egyesült Államok új elnökével, Nixonnal mér­te össze képességeit. Akárcsak Canberrában és Honoluluban Johnsonnal, úgy a Midway-szigeteken Nixonnal „közös közleményt” adtak ki, amely úgy tüntette fel, mintha a két elnök találko­zójának a háborús erőfeszítések jobb összehangolása lett volna a célja. Valójában azonban mindkét esetben a né­zeteltérések kényszerítették az Egyesült Államok elnökét, arra, hogy egy asztalhoz üljön Thieu-val. Jelenleg azért került válságba Washington és Saigon viszonya, mert a párizsi tárgyalásokon előterjesztett. Nixon-fále nyolcpon­tos vietnami rendezési javaslat egyszerűen figyelmen kí­vül hagyta Thieu egy hónappal korábban megfogalma­zott hatpontos tervét. A Thieu-féle terv tulajdonképpen nem kevesebbel követel, minthogy a DNFF adja meg magát a saigoni báb­rezsim kényekedvére. Ez a komolytalan tervecske még annyira sem vette figyelembe a realitásokat, mint a Nixon-féle nyolc pont, amely belátta, hogy Vietnamban általános választásokra van szükség egy átfogóbb politi­kai rendezés érdekében. Persze, a Nixon-terv a választá­sokat az amerikai csapatok jelenlétében képzelte el, vagy­is olyan körülmények között, amelyek elfogadhatatlanok a szabadságharcosok számára, s nem fogalmazta meg vi­lágosan, hogy a szavazók miféle alternatívák között vá­laszthatnak. Thieuék úgy ítélték meg, hogy még egy ilyen latban, amelyet hivatalosan megcáfolt a JKSZ elnöksé­gének nemzetközi kérdések­kel foglalkozó bizottsága, majd a jugoszláv párt leg­magasabb rangú végrehajtó fóruma, a Végrehajtó Iroda is. A kommentár hangvétele — mint emlékezetes — olyan ♦olt, mintha az a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­ségének hivatalos álláspont­ját ismertette volna a kom­munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról. A Kommunlszt most közli, hogy a Tanjug JKSZ-szerve- zete június 5-én „megvitatta felelősségét, amely a kom­munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával kapcsolatos kommentárjának közléséből ered. Az alap­szervezet tudomásul vette a JKSZ Végrehajtó Irodájának bírálatát és értékelését erről a hírmagyarázatról és annak következményeiről”. ÜJ SZAKASZ PÁRIZSBAN AZ IDEIGLENES FORRADALMI KORMÁNY JELENTŐSÉGE PRESZTÍZS ÉS VISSZAVONULÁS SZOKÁS SZERINT a csütörtöki napon került sor Párizsban a Vietnammal foglalkozó négyes értekezletre, ezúttal a 21,-re. Ám ez a nap eltért a szokásostól: joggal nevezi úgyszólván az egész párizsi sajtó új szakasz kez­detének a négyes tanácskozások történetében. Ezt a jellegét az adja, hogy az eddigi DNFF-küldött- ség most elsőízben az újonnan megalakult dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány képviselőjeként vesz részt rajta. Az eddigi jelekből világosan kirajzolódik Saigon el­képedt meglepetése és zavara, mégha Thieu-ék úgy pró­bálnának is tenni, mintha a kormányalakítás nem érte volna őket meglepetésként. Zavar jellemzi az USA vezető köreit is, amit mutat, hogy a Fehér Ház mindeddig nem volt hajlandó kommentálni a kormányalakítást, csupán a washingtoni külügyminisztérium szóvivője mondott any- nyit: Az USA-t nem érdekli, milyen elnevezést ad magá­nak a másik oldal. Csakhogy — és erre éppen a francia nagytőkés körök vezető lapja, a Figaro mutat rá — voltaképpen itt a prob­léma gyökere. Nagyonis fontos az elnevezés, mert amíg Nixon és Thieu Midway-szigeti találkozóján elvetették a dél-vietnami koalíciós kormánynak még a gondolatát is. addig a hazafias erők által szinte egyidejűleg megalakí­tott ideiglenes forradalmi kormány — ténylegesen koalí­ciós összetételű. A kommunisták mellett szép számmal szerepelnek benne olyan személyiségek, akik a nemzeti burzsoázia képviselői, polgári, liberális gondolkodásúak és más demokraták és hazafiak. EZÉRT SÚLYOS POLITIKAI CSAPÁS ez Washing­tonra és főképp annak saigoni csatlósaira, amely mosta­náig a leghevesebben próbálta bizonyítani, hogy csupán kommunista lázadók maroknyi kisebbségével áll szemben. Noha ez eddig sem volt igaz, s maga a DNFF is sokkal szélesebb körű szervezet volt, mint csupán a kommunis­ták tömörülése, a DNFF-et felváltó új, ideiglenes forra­dalmi kormány léte és összetétele végképp semmivé tette Saigon hazugságait és még a nyugati világ kételkedő kö­rei előtt is bebizonyította, hogy a maroknyi kisebbséget a Thieu—Ky kormányzat képviseli Saigonban. BÁRMIT TARTALMAZOTT IS a közös nyilatkozat Mldwayn, nem kétséges, hogy az Ideiglenes forradalmi kormány megalakulása tovább mélyíti a szakadékot Washington és Saigon között is, és sietteti a Thieu-rezsim bukását. Mint ahogy siettetni fogja — amitől Nixon egye­lőre annyit vonakodik — az amerikai és más idegen had­erők kivonulását Vietnam földjéről. Ha Nixon ezt a világ közvéleménye által követelt húzást — csapatainak vissza­vonását — netán az USA presztízse és becsülete megmen­tése érdekében késlelteti, miként erre sűrűn hivatkozik, úgy gondoljon arra — helyesen fejtette ki ezt Ha Van Lau, a VDK képviselője, a csütörtöki párizsi ülésen -gr, hogy Franciaország presztízsét sem csökkentette, amidőn kivonta csapatait Indo-Kínából és Algériából«.. Nyilatkozat a „Kriegel-ügyről” PRÁGA: Csütörtökön a CTK hír- ügynökséget nyilatkozat köz­zétételére hatalmazták fel. A nyilatkozat megállapít­ja, hogy az elmúlt napokban a nyugati propaganda és a Szabad Európa Rádió is nyugtalanságot igyekezett te­remteni az ellenséges kam­pányt indított Csehszlovákia ellen, Frantisek Kriegel ese­te körül. Kriegel esete pártonbelüli ügy volt — hangsúlyozza a nyilatkozat — és a párttagok erről tájékoztatást kapnak. Kriegel a májusi plénumon nemcsak a pártot és interna­cionalista kapcsolatait tá­madta, hanem veszélyes tá­madást indított az állam kül­politikája ellen, valamint az ország nemzeteinek létérde­kei ellei\ is. Kriegel felszóla­lásának az volt a célja, hogy a társadalomban fenntartsa a feszültséget. Elterelje a köz­vélemény figyelmét arról a konkrét pozitív politikától, választás is katasztrofális lehetne a semmiféle politikai próbát el nem viselő rendszerük számára. Kijelentették, hogy a dél-vietnami alkotmány csak 1970 őszére tesz le­hetővé részleges szenátusi választásokat, továbbá az al­kotmány törvényen kívül helyezi a kommunistákat, sőt azok támogatóit is, tehát alkotmánymódosítás nélkül — amelyre ők természetesen nem hajlandók — semmiféle választásról szó sem lehet. Elsősorban ezekben a kérdésekben követelt (és nem kért) Thieu találkozót az Egyesült Államok elnökétől, mégpedig úgy, hogy Nixon idejét 36 órára kívánta igény­be venni. Ebből azonban csak 6 óra lett. Sehol a világon nem keltett meglepetést a rövid meg­beszélésről kiadott közelmények az a bejelentése, hogy rövidesen 23 ezer amerikai katona elhagyja Dél-Viet- namot. Már tavaly ősszel, Johnson idején felmerült „a vietnami háború amerikaiailanításának” terve, amelyről mindenki tudja, hogy fából vaskarika, csupán időhúzást szolgál, hiszen a lényege nem a békekötés, hanem az a naiv feltevés, hogy a több mint félmilliós amerikai e.r- pediciós hadsereget majd fokozatosan leváltják a saigoni rezsim alakulatai, s ezek folytatják a DNFF erői ellen a háborút. Nyilvánvaló, hogy ha lenne Dél-Vietnamban olyan vietnami erő, amely képes és hajlandó harcolni — megfelelő ellenerőt állítani — a DNFF-fel szemben, akkor nem kellett volna több mint félmillió amerikait áthajóz- tatni az óceánon. Így tehát a 25 ezer amerikai kivonása inkább csak propagandafogás, amelynek az a célja, hogy egyrészt nö­velje Thieu és a bábrezsim tekintélyét, másrészt pedig enyhítse a Nixon-kormány vietnami politikájára neheze­dő amerikai és nemzetközi nyomást. Sokkal komolyabb kérdés, hogy a midway-i nyilat­kozat állást foglal a választásokat megelőző koalíciós kormány létrehozásával szemben, sőt még nem.zetközi el­lenőrző bizottságot sem javasolt a választások lebonyolí­tására, holott ezt Rogers külügyminiszter a nyilvánosság előtt indítványozta. Ilyenformán a midway-i randevút úgy kell értékelnünk, hogy ott elsősorban a saigoniak igé­nyei érvényesültek. Thieu-nak ismét sikerült meggyőznie az Egyesült Államok vezetőjét: építhet a bábrendszerre, érdemes áldozni érte, fokozni a háborús erőfeszítéseket. Sikerült meggyőznie Nixont arról, aminek az ellenkezőjét öt háborús esztendő amerikai kudarcsorozata és Johnson elnök látványos bukása tanúsítja. Ms. b J. amelyet Gustáv Husák a má­jusi plénumon kifejtett. A gyakorlat nem új — hangsú­lyozza a nyilatkozót. A múlt­ban is mikor fontos dönté­sekről volt szó, hasonló ak­ciókat szerveztek. Ilyen volt: a „kétezer szó” ellenforradal­mi platformja, a kommunis­ta pártok varsói értékezlete körüli kampány, az ágcser- nyői értekezlet előtti és utáni kampány, a sajtó augusztusi hisztériája, az újságírók ak­tívaülésé, a novemberi plé- num utáni sztrájk-kísérletek, a szövetségi parlament elnö­kének megválasztása körül mesterségesen keltett feszült­ség, a januári és februári ön­égetések, a márciusi vanda­lizmusok egészen a KB ápri­lisi ülése utáni sztrájk-kísér­letekig. Amennyiben a jobboldali erők illegálisan terjesztik Kriegel párt- és államellenes beszédét, tudatában kell len­niük, hogy az alkotmánnyal és a törvényekkel ellentétbe kerülnek. A nyilatkozat a to­vábbiakban felhívással for­dul a lakossághoz, hogy ne üljön fel a félrevezető manő­vereknek. Lengyelellenes támadások az USA-ban VARSÓ: Az Egyesült Államokban hosszabb ideje, de különösen egy esztendő óta erősödtek a Lengyelország és az amerikai lengyelek elleni támadások a televízióban, a sajtóban, a könyvekben, plakátokon és egyes személyek részéről. Az Egyesült Államokban élő len­gyelek egyre határozottabban állást foglalnak a kampány­nyal szemben. Kongresszu­suk májusban kiáltványt adott ki Lengyelország és a lengyelek jóhírének védelf méhen.

Next

/
Thumbnails
Contents