Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
„A regény Prométheusza” Emlékezés Honoré de Balzac-ra születésének 170. évfordulóján B alzac a társadalmi regény tudatos megteremtője, a kritikai realizmus első példaadó képviselője a világirodalomban. Művészete évekig tartó tanulás, ezernyi szárnypróbálgatás, terv, kísérlet, lelkesedés és letörés, különféle kereskedelmi és ipari vállalkozás után bontakozik 3d. Az üzleti életben való forgolódósa közben saját kárán tapasztalhatta a pénz, a spekuláció, a gazdasági élet szédületét és forgatagát. Teljes pénzügyi csődjében nemcsak azért tér vissza az irodalomhoz, hogy regényeinek jövedelméből rendezhesse adósságait, nemcsak az anyagi, hanem főként az alkotói kényszer készteti hősi munkára, hogy tulajdon életének élményéit és tapasztalatait regényeiben értékesítse és művészileg kifejezze. Balzac egész életét az alkotó munka csodálatos asz- kézise jellemzi. Hónapokra bezárkózik dolgozószobájába, valósággal kiszakad az életből, elmerül regényeinek világában. Hatalmas és mindent legyűrő életerő lüktetett benne, amely nem hagyta egy pillanatra sem nyugodni, amely meg akarta hódítani az egész korabeli életet és valóságot. Igazi életét nem a mindennapi, hanem a saját és a maga alkotta világban, az álom és az élet, a képzelet és a tapasztalat szét- válaszrthatatlan világában élte. összefüggő regényciklusának terve, az Emberi szánjáték gondolati váza és végső kialakulása fokonként megy végbe. Körvonalai már a harmincas évek elején kirajzol ódnak, amikor felismeri, hogy az egyes regényekben rejlő lehetőségek új művek ihletét hordozzák magukban: Ettől kezdve tervszerűen fáradozik e nagyméretű irodalmi vállalkozás megváló-; sításán. Regényírói feladatának hasúja s százada életének művészi megrögzítését tekintette. A körülötte zajló és hullámzó világot elevenítette meg a társadalmi erők nyílt vagy rejtett harcában, e harcok és ellentétek változataiban, ravasz vállalkozók üzés megrázó erejű színjátékot teremtett, hogy komoly tudósok és nem utolsósorban Marx tanúként idézik meg a múlt század első felének társadalmi és gazdasági problémáival kapcsolatban. Az Emberi színjáték egyetlen művészi szintézis, amelyben minden egyes regény önmagában is befejezett mű, de ezenfelül része is a művészt egésznek. A társadalom mozgásának nagy hullámvonalai több regényen át folytatódnak, s az egyes szereplők több regényben is vissza-visszatérnek. A Bal- zac-teremtette világban az alakoknak és eseményeknek ez a láncolata teszi teljessé az eleven társadalom illúzióját. Nagy művész módján, fő gondját a jellemek megformálására és sokoldalú bemutatására fordítja. A különféle típusok jellemvonásait egy-egy alaptulajdonság köré csoportosítja, hőseinek cselekedeteit egy mindent eldöntő központi szenvedély vezérb. B alzac még a felnövekvő burzsoázia kortársa s bár kegyetlenül bírálja, de bizonyos fokig még csodálja is ennek az osztálynak az energiáját, hódító kedvét, életakaratát a haldokló arisztokráciával szemben. Hőseiben mérhetetlen energia feszül, szüntelen lázban égnek, szenvedélyeik, vágyaik meghaladják a köznapi valóság megszokott méreteit. Ez a monumentalitás különféle módon, de csaknem minden jellemrajzában érvényesül. Balzac nagy mestere a művészi hiperbolának. Regényeiben minden izzik és lángol, minden csupa lendület. A pénz és élvezethajsza óriások viaskodásává válik, az uzsorás, a zsugori démoni méreteket ölt, az útonál- lók, a karrieristák a renaissance gonosztevőire emlékeztetnek. Balzac művészi nagysága elkerülhetetlenül a francia polgárság, a század gyermekének gyengeségeivel párosul. Világnézetének mély ellentmondásai, amelyek megmutatkoznak műveiben is, sajátságosán tükrözik a kor ellentmondásait. A Balaac- probléma néven ismert ellentmondás: Balzac világnézete, legitimizmusa és a valóság progresszív ábrázolása közötti ellentét valójában nem azt jelenti, mintha Balzac pusztán a valóság öntudatlan, értelem nélküli megragadásával jutott volna ed a történelmi igazság felismeréséhez, hanem azt, hogy műveiben világnézetének egyik oldalát, a legitimistát, legyőzte világnézetének egy másik, erősebb oldala, amely közvetlen kapcsolatban áül a francia felvilágosodás farradalnj filozófiájával. Ezek a világnézeti ellentmondások teszik lehetővé művészetében a valóság progresszív ábrázolását, a „realizmus diadalát”. Balzac hatalmas regényciklusa páratlan művészi teljesítmény, széles és részletes képe a virágba szökő kapitalizmus korának. Balzac számára kifogy hatatlan izgalom és bőség forrása volt az élet, kimondhatatlan öröm birkózni a valósággal s elpusztíthatatlan életkedvvel formálni az életet, leleplezni a bűnöket, szétoszlatni az Illúzióikat felfedni a kor mozgató erőit és ellentmondásait. Nemcsak pontos megfigyelője és bírálója vdt a polgári civilizációnak, hanem egyben legnagyobb költője is, akiben olyan szárnyaló képzelet lobogott, amilyet Shakespeare óta nem látott a világ. Életműve egyetlen nagy vádirat a kor legfőbb visszaélései ellen. T ündöklő és tanulságos pályája vízválasztó: korszakzáró és konszakkezdó a múlt század két nagy szellemi áramlata, a romantika és realizmus között. Balzac a francia regény forradalmi megújítását hajtotta végre, életműve nemcsak példázza a realizmus mibenlétét, hanem össze is foglalja annak elméleti hátterét Munkásságával első csúcspontjához érkezik el a kritikai realista regény, hogy majd Lev Tolsztojjal a fejlődés és tökéletesedés végső fokára emelkedjék. Berzy András KAISZIN KULIJEV: Vadrózsa nyit... Vadrózsa nyit a tavaszi hegyen, fölötte könnyű felhők szaladnak, Vadrózsa nyit a tavaszi hegyen, s hó növeli vízét a pataknak. Vadrózsa nyit a tavaszi hegyen, szebbet nem találsz nála a világon, Vadrózsa nyit a tavaszi hegyen, télre ne gondolj soha, ifjúságom! Kovács Sándor fordítása. BENYEI JÓZSEF: Arcomon hordom Nézd, arcomra is nyugalom száll, türelmesebb vagyok a nyárnál, melegebb hajnali szeleknél, hőségesebb a szerelemnél. Arcomon szelíd jelek ónak számlálhatatlan nagy időkig: anyám a föld. Belőle nőttek ráncaim s holtig sürgölődnek. Gyermeksorsom átkozott-áldott: örvényfekete mezsgyén állok; ha elfutok, anyám ütöm meg — Türelem szentestéi jönnék. Kialszanak bennem a fények, subás pásztorok mendegélnek. ez a kötelék meghatároz * odaszorít a föld magához. T.1ÜTJCHR MIKLÓS: CSANÁDY JANOS: Látomás Épül a város. Ez itt nem vízió, de menedék lesz azoknak, akik benépesítik a világot, s virágos játszótereit. Fedél, forróvíz, lágy zene (mintha szívedből zengene) visszhangzik már az ablakok fénybetárt szárnyai alól, csillogva, mint a méz a lépben — fény a park fűvén, gépek színjátszó olajában, kérges kézfejeken, a fényben. Olyan ez ma itt mintha költemény születik hétköznapok zuhatagában, és a jövendő, már anyagba préselt idő dobogtatná a szíveinket. TAMÁS MENYHÉRT: Eső után Részeg s föld zöld mosollyal ujjong s míg jegenye-borostás arcát a szivárvány tündökléséhez dörzsöli egyre többet gondol feszülő-vajúdó magvaira Mélyén ilyenkor énekelnek legszebben a gyökerek. Amikor felébredünk amikor felébredünk egymáshoz dörgölöd zik a pld sün disznók fitos orra s a kék üveggömb belsejében a mesefa mesét virágzik: fénytrombitáikat megfújják a kövémevetésű manók viszik viszik a szélben csillagszem!! gyertyáikat viszik viszik a szélben cslllaghúnyorgású gyertyáikat viszik a fénynek a fényt amikor felébredünk repülni tanítják a lepkék a virágokat a cseresznyefán amikor felébredünk a kőszámlapú órák homlokáról a múltba futnak a gyíkok méhek kerülgetik a mesefa tükrét a hintaló nyerít a szélben fénykanyargású kürtjeiket megfújják a komolyarcú manók amikor feléredünk tavasz lesz ha elfutunk velünk futnak a virágok gyönyörű melleiden csókkal számolom az éveket ó kinevethetsz! bolyongó tükrök megállnak az arcod csodálni bolyongó tükrók megállnak a tested csodálni lassít a szél is előtted s már ölel is újra jön a tavasz már harsognak a kürtök kipirul a manók arca a szélben méhek kerülgetik a mesefa éneklő tükrét velünk futnak a virágok a kékben és egymáshoz dörgölődzik a pici sflndisznók fitos orra amikor a télből felébredünk Liam O'Flaherty: Nyolcán voltak lett mesterkedéseiben, főúri szalonok intrikáiban, színésznők, kurtizánok szenvedélyes szerelmében, parasztok föld éhségében, pénzért és hatalomért törtetők könyörtelen harcában, becsületes feltalálók, önzetlen tudósok és írók típusaiban éppúgy mint a barikádok republikánus hőseiben. Az Emberi színjátékból, e hatalmas társadalmi körképből egyetlen típus, egyetlen jellegzetes figura sem hiányzik. R egényciklusában nemcsak az egyes emberek végtelen sorát alkotta meg, hanem egy egész világot, egy egész társadalmat teremtett, amelynek mozgató erőit és belső törvényeit, alakjainak, történeteinek gazdasági alapjait mohó érdeklődéssel kutatta és tanulmányozta, s ennek politikai, társadalmi, családi és tulajdonjogi megnyilvánulásait elkápráztató teljességében ábrázolta. Regényei nagy témagazdagodást jelentenek a világirodalomban. Korának társadalmi és lelki zűrzavarán ban Balzac fedezte fel és mutatta meg a pénz és szenvedély végzetszerű erejét, e két determináns közé zárt új emberi arcot, a vagyonszerzés és vagyonvesztés modern drámáit. A polgári társadalom színtelen prózájából, • bűnök, gazságok, szenvedések panoptikumából oly hű. Patrick Feeney lakása tömve volt emberekkel. A tágas konyhában férfiak, asszonyok, gyerekek ültek a fal mellett sorakozó székeken, a padkán, az ágy szélén, még egymás térdén is. A szobában a fiatalabbak táncoltak, nevettek, énekeltek, erőltetett, harsány vidámsággal, amellyel megpróbálták önmaguk előtt is elleplezni összejövetelük célját. A mulatságot ugyanis azért rendezték, hogy elbúcsúztassák Patrick Feeney két gyermekét, Maryt és Michaelt, akik másnap reggel indulnak az Egyesült Államokba. Maga Feeney, vörös arcú, fekete szakállú, javakorabeli paraszt, hüvelykujját bőrmellénye nyílásába mélyeszt- ve, nyugtalanul járkált körbe a konyhában, biztatta a vendégeket, hogy egyenek, igyanak, mulassanak. Széles mosoly terült az arcára, és mindenkihez volt egy szava, de időről időre kiment a konyhából azzal az ürügy- gyél, hogy megnézi az ólban a kismalacot, amely néhány napja beteg. Amikor már harmadszor indult kifelé, Michael, a fia is utána ment és észrevette, hogy az apja csak áll az ól falának dőlve a csillagos ég alatt és maga elé dünnyög: „Fura egy világ ez. én mondom, hogy nagyon fura”. A fiú mellélépett. Együtt szótlanul átmentek az udvaron, s mindketten úgy tettek, mintha csak önfeledten szívnák a jó levegőt. Michael magasabb volt, kevésbé zömök, de szélesvál- lú, s az új kék öltöny, — melyet az útra vásárolt — szűknek tűnt rajta- Végül is ő törte meg a csendet. — Kedves volt Ned bácsitól, hogy kölcsön adta a pénzt a mulatságra — mondta izgatottan. — Nagy csúfság lett volna búcsú nélkül elutaznunk, elvégre ez a szokás. Azonnal elküldöm neked ezt az összeget, apám, még mielőtt Mary néninek kifizetném a hajójegy árát Remélem mindkettőt letör- lesztem négy hónap alatt, és akkor karácsonyra már újra lesz pénzein, amit elküldhe- tek néked. Michael erősnek és férfiasnak érezte magát. Elképzelte, mihez kezd majd Bostonban. Bizonykodott önmajVi előtt is, hogy nagy testi erejével mindjárt temérdek pénzt fog keresni. Fiatalos lelkesedésében, a várható kalandos élet utáni sóvárgásban pillanatnyilag el is feledkezett a fájdalomról, amelyet a szülői ház elhagyása ébresztett benne. Az apa konokul hallgatott, aztán egyszer csak, felsóhajtott, amint rátört egy emlék. — Az isten szerelmére — szólt Michael — nehogy el- érzékenyülj. Csak nehezebbé teszed a dolgot. — Ugyan, ki érzékenykedik! — mondta az öreg. De aztán hozzátette, alig hallhatóan: — Eszembe jutott az a krumpliföld, amit egyedül műveltél meg a tavasszal, amikor engem ágynak döntött az influenza- Kegyetlen sors ez, hogy elragad téged a földtől. Hisz mióta a világ világ, nem láttam embert, aki különbül csinálta volna. —- Ugyan, miről beszélsz, apáim? — horkant fel Michael ingerüten. — Mi mást adott nekünk valaha is a föld, mint krumplit, kemény munkát, és szegénységet? Szép kis bíztatást nyújtasz nekem. Álldogáltak még komoran, szótlanul néhány percig, aztán visszamentek a lakásba. Feeney asszony serényen foglalatoskodott az asztal körül. Bent a szobában a hatalmas, négyoszlopos baldachi- nos ágyon ült a lánya, Mary és egy tucatnyi barátnője. Térdüket felhúzva, meggör- bedve kucorogtak Mary körül, s órákig sem változtattak kényelmetlen testhelyzetükön, csakhogy ezzel is értésére adják, mennyire szeretik. Mary pedig zsebkendőjét gyűrve, vegyes érzelmekkel gondolt a nagy útra. Néha félelem és gyűlölet, néha a heves vágyakozás rohanta meg; ő nem azon töprengett, amin a bátyja, hogy milyen munkát kap majd. s mennyi pénzt keres. Csinos, telt, fekete hajú lány volt, s a gondolatai, amelyeket félve—szégyenkezve inkább elfojtott volna, az idegen férfiak szerelme körül rajzottak, új ruhák, új hódítások körül. Mary szeretett élni és sok helybéli birtokos fiú is járt volna utána, de.. • Az elmúlt télen az édesapja félholtra verte agy fűzfaággal, amikor elkapta sötétedés után Tim Hernon kunyhója mögött. Tim fiával, Bartly- val, aki a dereka köré fonta a karját és csókolóztak. Azóta Maryt mindig egy kis remegés fogja el, ha csak megpil látottá az édesapját, vagy szólt hozzá. — Hohó! — kurjantott egy öreg paraszt az asztalnál, amint elnézte a sustorgó lányokat. — Micsoda csúfság a mi falunkra, hogy ilyen szép lányt, mint a maga Maryje, csak úgy útnak enged, Feeney asszony. Ha én fiatalabb lennék, inkább megkorbácsoltatnám magam, de nem engedném el. Nevetés harsant itt is, ott is, többen pedig ujjúkkal fenyegették huncutságáért az idős parasztot Csak Feeney asszonynak nem sikerült mosolyognia. Komoly, tiszta tekintettel nézett vissza az öregre és felsóhajott. — A szegény sorsa szomorú — mondta —, de a tenger nem a sír: nem örökre nyeli el őket. Így beszélgettek, hol tréfálkozva, hol sóhajtozva, hosszú órákig. Egyszer csak megszólalt valaki: — No lám megvirradt— Úgy bizony, itt az új nap. Az emberek lassan szede- lőzködni kezdtek, s egyenként elhagyták Patrick Feeney lakását.
