Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-28 / 147. szám

Köves-tető kincse Egy őslénytan-kutató regénye Rozsnyói Márton, az egri vármúzeum őslénytan kuta­tója, paleontológus, hosszú évek óta rója fáradhatatla­nul a Mátra és a Bükk ren­getegeit. Gyűjtőűtját járja. Elmaradhatatlan kelléke a hátizsák, a kiscsákány, és a nagyítólencse. Vízmosásokba ereszkedik, réteket, legelő­ket szel át. s a kőzetkibúvá­sokat bontja. Köveket faggat, nem őriznek-e fossziliákat. a földtörténeti múltban élt élő­lények, ősállatok és ősnövé­nyek maradványait. A Blikk­nek különösen jóbarátja. Is­meri völgyeit, hegycsúcsait, fák közül kimagasló, messzi­re fehérlő mészkőszikláit. Ra­jongó vallomással írja: „Szám talas zor álltam már ezeken a csúcsokon. Láttam őket havas hátukon a fák sö­tét arabeszkjével. Gyönyör­ködtem bennük mikor a má­jusi lomb halvány zöldje dí­szítette hatalmas erdejét; és jártam benne, mikor lábam alatt az avar zörrent csendes fényben fürodve. A magas­ból letekintve, szemlélve, mint váltja fel az erdők per­zsaszőnyegét a szántók rongy­pokróca, mind a? járt az eszében: ugyan kik éltek itt azelőtt? Hány nép szenve­dett, hány diadalmas, mene­külő, reménykedő vagy fá­radt csapat telepedett meg aa erdők egy-egy tisztásán? S a gondolatokból regényt for­mált. Megírta a kemény kő­darab, a hajdan kincsnek számító kova regényét. írásé sál azelőtt alig próbálkozott; s 1 »67-ben, a Móra Könyvki­adó pályázatán, a Magda- lónt megelőző korban játszó­dó regényét, hetven írásmű közül, a negyedik díjjal ju-, talmazták. A Természetűt-, dományi Közlönyben megje­lent, a tanítója és munkatár­sa, Legányi Ferene emlékét örökítő írásához Váci Mihály levélben gratulált. S Itt van­nak mind a nevére dedikált szakmunkák, könyvek, tanul­mányok. Andreánszky pro­fesszortól. S egy füzeten Sá­muel, az előember nyomát megtaláló világhírű régész, Vértes dr. kézjegyét is látoow „Rozsnyói Marcinak, szere­tettel^—” Hogyan tett mttZeoV5gu&? Gyermekkora óta érdekel­te a régészet, de csak 19 éve dolgozik — munkakönyvi bejegyzés szerint — múzeu­mi területen. Lakatos szak­munkás. Volt villamoskalauz, Ózdon sportegyesületi veze­tő, s mint sportoló —• dékat- lonos, tíztusás — magasug­róként több éven át a magyar válogatott kerettagja. A har­mincas évek óta folyamato­san gyűjtött, ismerték a mú­zeumokban, szakmai körök­ben a nevét, 1939-ben példá­ul Gallus egy hónapra ki­kérte munkahelyéről a ság- vári ásatásokhoz. Magdalén- kori őstelepet ástak fel fosz- szihs rénszarvascsontok, áll­kapcsok, mikropengék, ko­vaszilánkok leleteivel. Mikor 1950-ben kinevezték az ózdi múzeum igazgatójává, szin­te hazatért a múzeumba. 1960-ban telepedett meg Egerben, itt ismerte meg Le­gányi Ferencet, s egyszerre hálát tordított a régészetnek. Teljes arccal a természettu­domány felé fordult. Több száz lelőhelyet is­mer, s nem is tudja számát a sok újnak, amelyre ő buk­kant gyűjtőútjai során. Ma­gas, polcos szekrények fiók­jaiban pihennek a különböző rétegekből kibontott kövüle­tek. Több százmillió évesek. Találomra kihúzom az egyik fiókot. Vigyázva emelem sor­ra tenyeremre rég kihalt nö­vények leveles lenyomatát. S ritka izgalom kerít hatalmá­ba. A kövületek „személyi lapján” szülőfalum nevét ol­vashatom: Balaton (Déllő). — A legérdekesebb lelő­hely. Szarmata-korú leletek kerültek innen elő. Olyan íf- véllenyomatok, amelyek egyedülállók az egész vilá­gon, nincsenek az irodalom­ban. „Holo”-típus. Déllő. Gyermekkorom is­mert tája. A Kányalyuka és* a Fekete ember-giidre szom­szédságában. Hányszor elvitt az utam erre. Nagyanyám­mal itt mindig megpihen­tünk. a rőzse teherrel. Hogy is gondoltam volna, mit rejt a fehéres-szürke kőtömeg? Hogy e helyen, tízmillió éve ősi ölgyek óriásait zúgatta & szarmata-kori szél? Mezolit-gyanús szórványle- letek kerültek felszínre & Bükk északnyugati részén. Östelepels a nekézsenyi Ha­tártetőn és a mogyorósdi Hosszúbércen. Egyik alka­lommal Rozsnyóit Vértes dr. is elkísérte ides, Együtt gyűjtöttek gazdag anyagot. Töbib száz kovadarabot. Ki­emelkedő lelet volt — Vértes akadt rá — az egyetlen ob— szidián penge, — Melyik leletének örüttr eddig legjobban? — Dédestapolcsány hatá­rában, a gulyadéllőn vadkör­tefák állnak most. Valami­kor tenger ringott erre, s a partot pálmák legyezték. A törzsek vízbe dőltek, beta­karta az iszap, s a rájuk zú­duló láva, hulló vulkánhamu alatt az iszap megszilárdult, magába zárva a növényeket. A pálmaleveleket megtalál­tam. Kora tízmillió év Mére­te óriási. — A legfiatalabb lelet? — Ügy mondanám: a leg­frissebb. Az egri Vécsey-völ- gyi téglagyár bányájából ke­rült elő. Tengeri szirén. Ha­talmas, 5—6 mázsás állat le­hetett. Az oligocén-korból való. 35 millió éves. — Regényének a „Köves­tető kincse” címet adta. A cím létező helyet takar? — Természetesen. A Köves- tetőt most Köbölice-tetőnek ismerik. Csiszolatlan kőkori kovatelep létezett itten. — Egy utolsó kérdés. Csu­pa évmilliókról hallottam ed­dig. A kutató, Rozsnyói Már­ton hány éves? — ötvennyolc. Szempillantással bem mér­hető idő, a létezés hatalmas folyamában..; Pataky Dezső Még mielőtt a film pereg­ni kezdene, a játék bekö­tött fejű bete­ge, ez a kór­házi kotnye­les vénember, akinek min­denki a leg­jobb esetben is csak állat — r.a, nem gorombaság­ból, hanem azért, mert időnkint át­megy a zeb­rán —, szó­val ez a kö­zönség és a filmszakma, valamint az irodalmi ínyencek al­katrészeiből összeállított cso­dabogár azt mondja, hogy itt nem alkotói film következik, nem kell keresni mondani­valóját, nem szabad eszmei magasabbrendűségi törekvés­től görcsöt kapni — a ked­ves nézőnek, nem akarják arra kényszeríteni az átlag­embert, hogy a moziból tá- voztában csak azon törje a fejét, amit bent látott. Nem FŰVÖSOK AZ UTCÁN (A Weltwoche karikatúrája.) kap majd díjat a film, csak a belépti díjra pályáznak! Ezt meg is kapják! Hámos György mindenképpen az élet derűsebb oldalát veszi észre, s azt akarja, hogy a jókedélyű pillanatokat egy­más mellé sorolva feledjük el a mindennapi hajsza, a ki­fáradás, a mérgelődés, az egymás bosszantásának min­den nyomorúságát. Hőseit szilveszteri sokadalomban, a szerelem születésének olykor utolérhetetlennek tűnő titkos pillanatában kapja tetten. A véletleneket úgy bukfencez- teti, hogy a sors játéka nap­nál világosabb legyen. Csak annyira varrja nyakunkba hőseit, hogy azok ne fárasz- szanak el minket, nézőket. Az már megint más kérdés, mit kell elhinnünk ebből a tarka, itt-ott sikamlós mesé­ből. Vonzó az. ahogyan Hámos György vidám históriáját Mamcserov Frigyes rendező tálalja nézőinek. Ahogyan a forgatókönyv írója ragaszko­dik néhol a görbe tükör al­kalmazásához. .a kongresz- szus és a kutyaparádé komi- kusabb oldalának egybeszö- véséhez, á szervátültetések asszociációs pesti vicc- és humoráradatához, úgy válik egyre elevenebbé és hatáso­sabbá a játék az örök téma, a szerelem körül. Nem egy­szer azon vesszük észre ma­gunkat, hogy a pesti mese hősei nekünk, személy szerin­ti ismerőseinknek játszanak, kikacsintanak a mozivászon­ról, pajtásuknak tekintik a nézőket, mintha azt monda­nák: kivel nem történhetik meg manapság ilyesmi? Ami a szerelmet illeti, annak de­mokratizmusát és esélyeit, nincsenek kétségeink. De ez luxustálalás és a luxusnak ez a tálalása mintha nélkülöz­né a szerénységet, amely még egy vígjáték kapcsán sem ellenszenves tulajdonság. A színészek mind a helyü­kön vannak. Ruttkay Éva egyéniségét mintha erre a műfajra találták volna ki.' Latinovits szívszaggatcan nyűgös tud lenni, Ajtay Andor professzora már számtalanad- szor bizonyítja, milyen jól el­igazodik a latin szakszöveg ropogtatásában. Nagy Attila néma merengéssel tűri oly­kor a megcsalattatás, vagy az otthagyatás kínjait, izzad is,’ mint egy vetélt próféta, de nem átkozódik. Annál in­kább teszi ezt Major Tamás, aki a darab egyik legsike­rültebb figurája. Moór Mariann, az ifjabb Latabár, Mezei Mária és Szendrő Jó­zsef fűszerezik még a tipikus san pesti históriát. Tipikusan nyári mulatság ez, lesz közönségsikere. (farkas) Í j középiskola Egerben A helyi tanácsok tervei szerint ez év végéig országo­san, mintegy 4600-al gyarap­szik az óvodai helyek száma, az iskolai tantermeké pedig több mint 700-al. öt ven új műhelyterem is épül, az álta­lános iskolai napköziotthon- hálózat pedig 560 hellyel bő­vül. Ezenkívül az idén befe­jezik 485 általános iskolai és 586 középiskolai diákotthoni hely építését. Középiskolával gazdagodik a többi között Vésztő, Tisza- szederkény, Dunaújváros, Eger. Nyíregyháza, Tiszavas- vári, Zirc, Jánoshalma, Kis- kunmajsa. Az újonnan épülő közokta­tási intézmények egy részét mar az 1969—70-es tanév kez­detére, a többit még az idén átadják rendeltetésének. (MTI) JMOLNÁR KÁROLVjn H. Dien-Bien-Phu: * * ,Ordög, vagy angyal vezetett bennünket ?" 1946-ban egymás után ér­keztek Vietnamba a Légió egységei: a XIII-as dandár, az 1., a 2.. a 3., és az 5. had- o«zály. Két alakulathoz külö­nösen vérmes reményeket fű­zött a francia vezérkar. Az 5. hadosztáy katonái a második világháború dzsun­gelháborúiban sikerrel küz­döttek a japánok ellen. A 2. hadosztály pedig teljesen újjá­szervezett alakulat volt, en­nek az egységnek a katonái kaptak — a Légió történeté­ben először ejtőernyős kikép­zést. A hagyományos, a légiós filmekből és könyvekből jól ismert fehér képi ekkor már egyre inkább a múlté. Vietnamban az ejtőernyő­sök tereptarka egyenruhája jellemezte a légiósokat. A ki­képzés a helyszínen is folyt, talán a franciákra oly na­gyon jellemző udvariasság­ból, tekintettel a sok egykori SS-re, öreg Junkers gépeken. Egyre sebesebben forog a franciák ázsiai drámájának r.« II I l.lfl ■■ filmje: 1948. április 1.: Sálán lesz L IJ- I ™ /M a főparancsnok. 1953. augusztus 18: Az IftttD. júmu»r%8y#. szombat JáiKesúli A11 amok..küyjfláunfc: hisztériumának közlése sze­rint Franciaország a távol­keleti háború folytatására 250 hajót, 90 000 kézifegyvert, 16 000 szállítójárművet, 170 millió sorozat kézifegyver-lö­vedéket és 10 500 rádiókészü­léket kapott. 1953. szeptember 23.: A franciák tíz nap alatt 1793 embert veszítenek a „Lánd­zsa” fedőnevű hadművelet­ben. 1954. január.: „Ünnepeljük az újévet, de valami rosszat érzek. Csak azt tudnám, ör­dög vagy angyal vezetett ben­nünket, amikor az erődíté­seinknek ilyen romantikusan szép női nevet adtunk? An­na-Marie, Francoise. Clau- dine, Isabelle, Gábriellé, Beat­rice, Huguette, Eliane, Domi­nique. Talán, ha mind szent lenne, akkor is csak talán se­gíthetne rajtunk..(Dien Bien Phu egykori védőinek visszaemlékezéseiből.) Egyre szorosabb gyűrűt vonlak a vietnami harcosok a kilenc részre tagolt francia védelmi állások köré. — Vagy a fegyverek dörög­tek, vagy pedig a vietnami harcosok csatakiáltásait k el­öl ett hallanunk,.. ~ — mon­dották utólag a légiósok. — Tien-Len, Anh Hai! Doc Lap! Di, Maulen! (Gyerünk baj­társak, előre! Gyorsan, gyor­san előre!) Egyetlen másod­perc nyugtunk nem volt. Április 30-án valamennyi katona dupla adag élelmet, bort és cigarettát kapott. Ca- merone-ra koccintottak a ka­tonák a fedezékekben. A drá­mai körülmények azonban egyáltalán nem emlékeztették az öreg légiósokat a korábban ilyenkor Szidi bel Abbesz- ben látott parádékra, amelye­ken kifogástalan egyenruhá­ban, vakítóan fehér képiben vonultak el a legmagasabb rangú tisztek előtt. Dien Bien Phu-ban ezen a napon az orvosok végkimerü­lés előtt állnak, rengeteg se­besült varja a földön, hogy cseréljék rajta a kötést. A föld alatti kórházat 25 ágyas­ra tervezték, azzal a meg­gondolással. hogy a sebesül­teket repülőgépen szállítják majd Hanoiba. Csata közben ezt a kórházat 40 személyes befogadó képességűre növel­ték, de csaknem ezer a se­besültek száma. A földön fek­szenek és várják a segítségei. Négy sebész váltja egy­mást, hogy iiszkösödő karo­kat és lábakat amputáljanak, holott rendes körülmények között ezeket meg lehetett volna menteni. A Dien Bien Phu-n keresz­tül kanyargó folyó halottakat sodor inasával és a vizét csak cseppenként lehet megszűrni. Milyen volt ekkor a helyzet az ostromlók táborában ? Trón Do, vietnami tábornok így írja le ezt az időszakot: „Ezekben a napokban a lel­kesedés és az izgalom töltöt­te be lvluong Thanh völgyét... A harcosok egész Ijszaka ástak, pitymallatkor értei: vissza állásaikba. A völgy ilyenkor vigasztalanul festett futóáhkaival és számtalan bombalölcsérével Időről-idő­re felrobbant egy-egy ellen­séges gránát. A gépfegyver- fészekben felébredtek a har­cosok, fejükre húzott takaró­val felültek, majd felkeltek és megmosakodtak az esővíz­zel telt bombakráterekben. Készülődésük különös lát­vány volt: a rohamsisakot mosdónak használták, a töl- tényes ládát asztalnak, és az ejtőernyőselymet függöny­nek. Reggeli után kidolgozták napi tervüket és harcba in­dultak. De a völgy csak délu­tán élénkült meg igazán, ami­kor a nap hanyatlani kezdett. Néhány francia gép keringett a magasban és céltalanul le­dobott egy-két bombát, az el­lenséges tüzérség hasonlóan céltalanul megeresztett egy- egy sorozatot. Amint a ka­tonák visszatértek, megkez­dődött a megszokott tábori elet. Ökröt sütöttek, voltak, akik fái vágtak, vagy takarí­tottak. Távolabb a vonalak­tól, a betegek újságot olvas­tak, és kötéseiket igazgat­ták. .. Heteken át normális kere­tek között folyt az élet. bár valamiért mindennap össze­szorult a harcosok szíve. Jó­barátot pusztított el az ellen­séges golyó, néha erősen meg ­nőtt a sebesültek száma az elsősegély-állomásokon. Híre járt azonban, hogy az ellen­ség egyre válságosabb hely­zetbe kerül, efiyre több fran­cia adja meg magát s ugyan­akkor a fogságba került viet­namiak közül egyre többnek sikerült megszöknie. Kemény harc folyt minden talpalatnyi földért. Az ellen­ség igyekezett megerősíteni állásait, repülőgépei éjszaka sok muníciót és élelmiszert dobtak le ejtőernyővel. A franciáknak április végétől mégis fokozatosan vissza kel­lett vonulniuk és ki kellett üríteniük a repülőteret is. Et­től fogva sok „utánpótlási” ejtőernyő célt tévesztett és a vietnami állások között ért földet... Május harmadikán, a har­cok hetedik hetében, az indo­kínai francia főparancsnok- . ság szóvivője kénytelen kije­lenteni: — Döntő szakaszába érke­zett a Dien Bien Phu-ért vi-j vott csata. Hatalmas lendülettel kezd­ték meg harmadik nagyará­nyú támadásukat a felszaba- díó hadsereg csapatai. Este indultak rohamra az első ala­kulatok, és éjfélkor a Castries már ezt jelentette Navarre tábornoknak: — öt védőállásunk az el­lenség .birtokába került. Min­denütt közelharcra került sor szuronnyal és kézigrá­náttal. Egyetlen pillanat, nyugta sem volt május első napjai­ban Dien Bien Phu védőinek. Május 6-án éjszaka az egész Muong Thanh-völgv a viet­nami erők kezére került. A franciák 2x1 négyzetkilomé­ternyi területre húzódtak vissza. Repülőgépeiknek hosszában kellett átrepülniük ezt a területet, egyre kisebb kört kellett leírniuk, ha után­pótlást akartak ledobni. A védők harminc, csaknem egy­mással érintkező állásba zsú­folódtak össze. (íúaly taijul^f Alfa Romeo és Júlia Magyar film víg játék

Next

/
Thumbnails
Contents