Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

Mi gyártjuk-mégsem kapható

Nem akartam hinni a szememnek, amikor K. N. ol- ' vasónk levelét betűzgettem: ,,Menjenek el a jármű boltba Gyöngyösön, és kérdezzék meg, miért nem lehet kerékpárt kapni.”

Ilyen nincs, gondoltam. Valami rosszindulatú dolog lehet a levél lényege. De azért kimentem a járműboltba.

Mosolyogva hallgatták meg az eladók a kérdésemet.

— Kerékpárt? Ugyan! Az a két darab van összesen, az is szovjet gyártmányú és női kerékpár.

— Mikor lesz, mégis?

— Még csak megközelítő időpontot sem tudunk mondani. Tessék megnézni, magyar gyártmányú motorkerékpárunk sincs.

Ezek szerint én voltam a naív. Méghogy rosszindulat vezette a levélíró tollát?! ... Sajnos, nagyon is valóságos tényt közölt. Dehát mégiscsak furcsa, hogy nálunk nem lehet kerékpárt vásárolni!

Rendben van, nem lehet. (Ettől még nem dől össze a világ, a szocializmus építése sem áll le. Miért kell ebből ügyet csinálfti? Ez lenne az egyetlen hiánycikk nálunk?

Nem az egyetlen hiánycikk, valószínűleg lesz még más is, máskor is és máshol is.

És ez az, amit nem értek. Ez az, ami miatt egyre mérgesebb kezdek lenni. Miért kell most már természetesnek tekintem, hogy mindig hiányzik valami az üzletekből? Miért nem tudunk eljutni oda a huszadik század második felében mi, hogy a vevő vásárlási biztonsággal menjen be az üzletbe, és ne kelljen már otthon azon töprengenie, vajon kap-e azt a boltban, amit éppen venni akar?

Ha brazíliai kajmánbőr- táskára lenne gusztusa vagy svéd ezüstróka sapkára, és emiatt sorra járhatja az üzleteket, amíg végre valamelyik eldugott kis boltocskában ráakad a keresett cikkre, egyefene: mászkáljon utána, keresgéljen a polcokon, bosz- szankodjon, mérgelődjön, emlegesse kereskedelmünk lassúságát, rugalmatlanságát, mondja el néhányszor félhangosan, hogy bezzeg ilyen Párizsban nem fordulhat elő — egy szót sem szólok ellene, meg sem botránkozom a véleményén. Minek?

De az sehogy sincs jól, hogy ma ne lehessen kerékpárt vásárolni. Akárhogy töröm a fejem, akkor sem tudom az okát adni ennek a lehetetlen állapotnak. Ha bárki bármilyen külkereskedelmi kötelezettségre hivatkozva akarná megmagyarázni nekem, hogy a kerékpárhiány ma természetes, indokolt, meg kell érteni és el kell fogadni, kinevetném érte. Ugyan! Valakiknek a mulasztását, vétkes hozzá-nem- értését ne tessék nekem „ideológizáini”. Hanem tessék azt mondani, hogy a hibát ez és ez követte el, felelősségre vontuk érte, és megtettük a szükséges intézkedéseket, hogy mégegyszer ilyen nevetséges helyzet ne áldhasson elő.

Ezt megérteném. Ha így lenne.

De én még csak azt hallottam, olvastam eddig minden alkalommal, ha szóba jött kereskedelmi ellátásunk időszakos zavart- sága, hogy „az objektív tényezők” ... Így volt ez a gumipelenka esetében is. És most a kerékpár esetében is hasonló várható: megmagyarázzuk a bizonyítványunk.

Érdemes lenne a magya- rázgatás helyett hasznos 'intézkedésekre fordítani az energiákat.

Lehet, hogy „nem ililett” volna ilyen „hangosan” írni erről a témáról. Lehet, hogy ez a kerékpár-ügy „nem ér meg” ennyi helyet és fáradságot.

Én azonban úgy tartom, hogy az ítélendő el, aki megértő mosollyal megy el a hiányosságok mellett, és hallgatásával azt sugallja, hogy a hiányosságok természetes velejárói gazdasági rendünknek. Nekem még fejlődnöm kell, én még nem tudok megértő lenni az oktalan hibák iránt, engem még minden felesleges öngól nagyon tud bosszantani, különösen, ha ez megismétlődik, csak legfeljebb a „nagy mérkőzés” során mindig más és más pályán.

Mert erről van szó: a

„nagy mérkőzésről” — a mi rendünk és az ellenfeleink rendje között —, ezért nem tudok én csendes drukker lenni, ha azt látom, hogy néhány játékosunk nem hajt, csupán „alibi mozgást” végez a pályán.

Ezért is nyúlt hosszabbra a fejtegetésem, amihez a kerékpár-ügy csupán az indítékot adta.

G. Molnár F.

Daruk

exportra

A Magyar Hajó- és Daru- gyár ebben az évben mintegy 87 darut szállít a Szovjetunió részére. A gyáregységben sorozatban készülnek az exportberendezések. Most vizsgázott a megrendelők képviselői előtt az idei év első 16 tonnás 33 méteres gémkinyúlású óriás daruja. Az univerzális tulajdonságú berendezés egyaránt alkalmas sóder vagy homok kiemelésére, darabáru-mozgatásra.

(MTI foto —

Bara István felv.)

Borainkról — a „pincevárosban”

A „BORNAPOK EGER ’69” rendezvénysorozatának további fő programját az ár- nyékszalai „pincevárosban” rendezték meg. A több megyéből megjelent kereskedelmi vállalati vezetőket állami gazdaságok képviselőit Kéri István, a megyei tanács vb- elnökhelyettese köszöntötte, majd Mihálusz Ferenc, a Magyar Állami Pincegazdaság vezérigazgatója mondott vitaindító referátumot „A borértékesítés jelene és jövője” címmel.

Elöljáróban elmondotta, hogy ez a kérdés mindegyre

Példázatok

az irigységről-Valaki valamiért irigykedni kezd valakire, az irigység haragot gerjeszt, s e rossz tanácsadótól ' héccelve hamis dolgokat költ, kígyót-békát kiabál rá a háta mögött. S a megszólás tisztességet és becsületet szennyező, acsarkodó gonosz igéi szélesülő hullámkörökben terjednek; mire az; irigykedés szenvedő alanya észbekap, rendszerint már késő, félrevezetett és félretájékoztatott környezettel, „közvéleménnyel” állhat szemben, tehetetlenül.

De lássuk a példákat, beszélnek azok önmagukért. .

Vidéki értelmiségi házaspár. A férj mérnök-tanár, a feleség óvónő. Céltudatosan élő és tervező emberek, jövedelmükkel okpsan beosztva gazdálkodnak, felesleges dolgokra nem pazarolnak fizetésükből fillémyit sem. Két gyermeküket az átlagostól eltérően, szebben, jobban, gon- dozottabban járatják. Egyszer híre megy, autót akarnak venni, már be is fizették a vételár kívánt százalékát. A hír szinte a poklot szabadítja rájuk, önérzetet bántó, becsületet és tisztességet sértő megjegyzések, rosszindulatú támadások, goromba gyanúsítgatások, durva rágalmak záporoznak rájuk. Valaki rákiabál a gyerekekre: „összelopkodták

apádék az autó árát...!” Másvalaki egyenesen azt terjeszti: „Én tartom a két gyereket, én adok nekik enni, ezért tudnak autóra spórolni!” És végül az irigykedők bevetik arzenáljuk hatásos sorozatvetőit — a névtelen leveleket. „Több szülő nevében.” Vizsgálat vizsgálatot követ, s az eredmény mindig ugyanaz: a levelek tartalma koholmány! Az igazságot csak szűk körben ismerik. S nagyobb körben marad a tévhit, a család élete tovább mérgeződik.

A másik eset ugyancsak az apró hétköznapi kegyetlenségek undok példája. Nem épülhet meg a düledező deszkaól helyébe a kőből emelt építmény, mert a bizonyos udvar 5 tulajdonosa közül egy ember nem adja hozzájárulását az építéshez. Semmi különösebb és méltányolható ok nincs a hozzájárulás megtagadásához — anyagilag

nem károsodik, élettani szükségleteinek kielégítésében a kőépítmény változást nem okoz, stb., stb. — ő mégsem adja kézjegyét. Mert irigy, okvetetlenkedő és gonosz módra önző, szemernyi megértés nincs benne. S az ő vétója erősebb, mint a másik négy ember törvényes, jogszerű óhaja, s a községrendezés szempontjainak is megfelelő igénye. S az épület helyett — hatóságaink jóindulatú értetlenkedése miatt — inkább az akták darabjai sokasodnak, emelkednek mind magasabbra.

Ne irigykedjünk! — köny- nyű lenne ezt mondani. Irigy emberek voltak, vannak és lesznek is. Hétköznapi kegyetlenkedéseik ellen azonban van hatásos védőszer. S ez a közösség ereje. Kötelessége mindannyiunknák az irigyekkel szemben, hogy érvényre juttassuk az indokolt emberi-társadalmi érdekeket.

(pataky)

Z§ákbamac§ka

Csak fizetni kell, az egészben éppen az a legizgalmasabb, hogy az ember nem tudja előre, miért is fizetett. Még feszültebb pillanatok: a kéz bebújhat a zsák száján, kotorászhat, tapogathat, s onnan bármit kiemelhet. A körüiállók is kíváncsian lesnek, mit rejt a papírburok. Bármi bukkan elő, nagy nevetést fakaszt. Van aki a játékot többször ismétli. Mókás mulatság, gyermekkoromban engem is szórakoztatott ...

Az a zsákbamacska, amit ismertetek, csak külsőségeiben hasonlít a gyermekkor játékára. Zöldség- és gyümölcsárusitó bódék előtt zajlik. Az ember málnát kér, az elárusító erre udvariatlanul hátat fordít, semmit nem látok, csak sejtem, málnát „lapátol” a

stanielibe. Fizetek — kilója á,: 19 Ft — s nem tudom, miért is fizettem. Odahaza feszült pillanatok, családom tagjai köriilállnak és kíváncsian lesnek, mit rejt a papírburok. Rothadt szemek potyognak a tálba, a többi szétmállva, csorogva utána settenkedik. Nevetést nem fakaszt A vásárolt 20 dekából nyolcat szemétre öntök. Aztán a műveletet megismétlem. Kérés, hátfordítás, stanicli-lapátolás, otthon kíváncsi leskelődés, mi van a papírburokban, aztán hervadt mosoly. Szétválogatom a rothadt, élvezhetetlen szemeket. Szemek? Hiszen ez is folyó-málna. Cseppfolyós. A vásárolt 30 deka málna-maradvány alig 10 deka. Drága mulatság. Egyáltalán nem szórakoztató.

(kyd)

Új kalap

Tarka sátorok, színes kendők áradata virít a tiszaná- nai vásáron. Két ütött-kopott autó között szürke ló legelészik. A Laci-konyha előtt felgyűrt ingujjú emberek isz- szák a habos sört. Odébb a kalapárus kínálgatja hangos szóval portékáját. Egy vevő már forgatja, nézegeti is a kiszemelt fejfedőt.

— No, oszt mennyié?

— Kilencven.

— Nyolcvané adná-e?

— Az előbb se adtam.

— Annyié nem kell -f- mondja a barna arcú, kaszától, kapától megkérge- sedeti tenyerű férfi és tovább áll.

Üj kuncsaft érkezik.

— Gulyás kalapja van-e?

— Nincsen.

r- Nem is tud csinálni?

— Én nem, de Mihalkó az tud, Balmazon.

Visszaballag az eredeti vevő.

— Ideadja-e nyolcvané?

— Mondtam már, hogy nem.

— Na, akkor isten áldja.

Elmegy, nézelődik, forgolódik, de valahogy megint

visszakeveredik a bódé elé. Felveszi a kalapot, nézegeti, figyeli magát a kis kézitü- körben.

— No, 85-ért becsomagolja kend?

A kalapos összegyűri markában a „valódi nyúlszőrt”.

— Hogy adnám ezt, hát nem látja milyen anyag?

— Kilencvenet nem ér meg — mondja. De csak tovább álldogál a-pulton feihaimo-.

zott kalapok előtt. Nagysokára megszólal:

— Melyik is volt az a kalap?

Felveszi, megnézi magát új fent a tükörben. Komótosan a zsebébe nyúl, kihajtogat egy ropogós százast, szó r.élküi elteszi a visszajárót, aztán egyenes derékkal, nagy peckesen végigsétál a vásár főutcáján, a sátorok között. Az új kalapban.,.

iss.

időszerűbb. 1968-ban 280 millió hektoliter bort termelt Magyarország, az idén elérjük a 370 millió hektolitert. Hazánk nem tartozik a bortermelő országok élvonalába, ennek ellenére a magyar borok minőségben világmárkák. Hatvanhét országba exportálunk a magyar történelmi borvidék legjobb italaiból. S mondhatjuk, hogy az Északi-sarkkörtől, a Déli-sarkkörig, mindenütt ismerik a magyar borokat. Míg Franciaország bortermelésének csak négy százalékát exportálják, addig a magyar borok 15—17 százaléka kerül el a világ majdnem minden tájára.

Aggodalmát fejezte ki a magyar szőlők életkora iránt, mondván, hogy azok nagyobb részt elöregedtek. Ugyanakkor örömmel jegyezte meg, hogy az új telepítések egyre fokozottabb ütemben történnek, s leginkább ezek biztosítják a jó bortermést a jövőben!* Értékelte és elemezte az állami gazdaságok, valamint a termelőszövetkezeteknek a szőlészét és borászat továbbfejlesztésében elért eredményeit. Megállapította: a nagyüzemi adottságok kedveztek. a (magyar szőlő- és borkultúrának, . egészséges verseny alakult ki az ország területén, s nem utolsósorban kedvező hatás, hogy megnőtt a borválaszték, a palackozott borok forgalma 50 százalék fölé emelkedett.

Ezután Mihálusz Ferenc a szőlészet és borászat soron következő feladatairól tájékoztatta a részvevőket. Elmondotta. hogy az új telepítésű szőlők hamarosan termőre fordulnak. várható, hogy az eddigiektől sokkal nagyobb termést takarítanak be. 5—6 millió hektoliter bort, s ez lehetővé teszi, hogy másfél millió hektoliter bort 'küldjünk a különböző országokba.

A referátumot élénk és hosszan tartó vita követte, amelyben felszólalt többek között Sivó Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője is.

ISmlsa pesten niegkoxdik :t kegyl traktorok gyártását

A DUTRA és a minszki traktorgyár vezetői megállapodtak abban, hogy Magyar- országon bevezetik a hegyi traktorok gyártását és azzal a Szovjetuniót is ellátják. A traktor konstrukcióját a Szovjetunióban dolgozták ki, mivel azonban a Szovjetuniónak évente csak 2500 ilyen gépre van szüksége, ami az ottani viszonyoknak megfelelően igen kis tétel, a gyártásról lemondanak, s azt átadják Magyarországnak. A traktor modern hidraulikája lehetővé teszi, hogy a jármű a lejtős talajon is ugyanúgy közlekedjék, mint a sík terepen, s így olyan területeket is meg Vehet vele művelni, amit eddig megfelelő traktor hiányában elhanyagoltak.

A gép dokumentációját a Vörös Csillag Traktorgyár már megkapta szovjet partnerétől, s ennek alapján már az idén elkészíti az első próbasorozatot.

Már a legközelebbi években számolni lehet azzal, hogy a Szovjetunión kívül néhány szocialista ország évente körülbelül ezer hegy- járó traktort akar beszerezni, de jelentősek a piaci kilátások nyugaton is. Az új termék bevezetésével értékesítési gondjaik lényeges csökkentésére számítnak a Vörös Csillag Traktorgyár vezetői.

(MTI)

Előkészítették az aratásra a mezőgazdasági gépparkot

ÍOOO új kombájn érkezett a Szovjetunióbél

Hárommillió-négyszázezer hold kalászos gabona betakarítására készültek fel a mezőgazdasági nagyüzemek. Az aratás megkezdése előtt ezekben a napokban a legtöbb tsz-ben még egy utolsó gépszemlét tartanak. A mezőgazdasági gépjavító vállalatok hiánytalanul elvégezték a szerződésben vállalt karbantartási és felújítási munkákat, ugyanakkor a még tulajdonukban levő 54 gabona- kombájnt is üzemkész állapotba helyeztek. A vállalatok arról értesítették a tsz-eket, hogy az eddig le nem szerződött javításokat is soron kívül elvégzik, ha megrendelést kapnak. Mindez azt bizonyítja, hogy az aratáshoz szükséges gépeket idejében

sikerült felkészíteni a szezonra.

A gazdaságok a rendelkezésre álló üzemanyag-tárolóteret jórészt már tei töltötték. Az ÁFOR-telepek is megtették a szükséges intézkedéseket a mezőgazdaság kiszolgálására és így várhatóan nem lesz zavar a Diesel-olaj és benzineilátasrá).

Az idei aratáshoz ezer új kombájn érkezett a Szovjetunióból, így összesen 11500 berendezés segíti majd a kiemelkedő hozamokat Ígérő idei aratást.

s» Ilin,,tv,i,a ■ I 1. fc— ti -k •

196S. június 216., csütörtök