Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
tJj székház az egri kisiparosoknak Sürgető füzesabonyi, hatvani gondok Az egri Gsiky Sándor utca 32. számú telken egy tavaly nyáron kezdett építkezés közeledik a befejezéséhez. Mint megtudtuk: a kisiparosok új székháza készül a hajdani borház helyén, összesen 2 millió forintos központi beruházással. Háromszintes lesz az épület. Földszintjén az egri városi és járási csoport kap irodákat, az első emeleten pedig a KIOSZ megyei adóközössége illetve a titkárság rendezkedik be — míg a második emeleten százszemélyes tanácskozóhelyiséget alakítanak ki. Ez utóbbihoz büfé is kapcsolódik majd, így a terem egyben a kisiparosklub szerepét is betölti. Mint általában az úgynevezett foghíj-beépítéseknél elkerülhetetlen, az Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz dolgozói itt is meglehetősen sok nehézség közepette végezték, a kivitelezési munkát. Ám túl vannak már az akadályokon s előreláthatóan augusztus 20-ára sikerül átadniuk az új székházat. Különben a KIOSZ szinte valamenyi megyeszékhelyen kicseréli a meglévő rossz megjelenésű, egészségtelen irodákat az említett 'modernebb irodaházakra. Mindezek — természetesen •— csupán a nagyobb építkezések. Mellettük sor kerül folyamatosan a kisebb épületek, a járási helyi csoportok új irodáinak kialakítására is. Megyénkben legutóbb a pé- tervásáriak kaptak ilyen „mini-székházat” s éppen az itteni kisiparosok kivitelezésben végzett társadalmi munkáját szeretnék példaként felhasználni a jelenleg legrosszabb állapotban lévő fű zesabonyi és hatvani irodák ^kicserélésénél”. Valószínű, hogy mielőbb sor kerül ezekre is, hiszen1 a kisiparosok jogos kérését, igényét a helyi tanácsok támogatják, a KlOSZ-központ jóindulatúan segíti. „Vendég” szőlők vizsgája Gyöngyösön Az ország különböző vidékeiről származnak azok a szőlők, amelyeknek borait a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban most vizsgáztatták, minősítették, összesen ötvenöt országosan engedélyezett szőlőfajta található abban a tizenhét holdas kísérleti parcellában, amit még 1964-ben alakítottak ki. A mostani vizsgán 36 fajta szőlő, különböző művelési móddal nyert borait mutatták be a bizottságnak, amely Zilai János egyetemi doces vezetésével összesen nyolc tagból állt. A különböző szakemberek a kutatóintézet, a tsz-szövet- ség, a felsőfokú mezőgazda- sági technikum és az állami gazdaság munkatársai voltak, akik a szokásos módon pontozták a borokat. Igaz, most sorrendet nem állapítottak meg, tehát nem versenyszerű értékelés folyt. Ennek a minősítésnek gyakorlati célja is van, méghozzá annak a megállapítása, hogy a kísérletbe bevont szőlők közül melyek azok, amelyeknek termesztése megéri a fáradságot. Ezért például értékelik a szőlők terméshozamát, cukor- és szeszfokát, rothadási és fagyérzékenységét. Figyelembe veszik azt is, hogy milyen termelési mód mellett lehet a legjobb eredményt elérni. Természetesen a tudományos elemzés sem hiányzik, ezért is folyik a kísérlet a Kertészeti Egyetem szőlészeti tanszékének közreműködésével. Az állami gazdaság ugyan magára vállalta a kísérlet minden anyagi következményeit, de ezt jól felfogott érdekből is teszi. Ahogy Prje- vara János igazgató mondta, lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, meg kell keresniük azokat az új fajtákat, amiknek termesztésével verseny- képesek tudnak lenni. Lényegében tehát arról van szó, hogy a történelmi mátrai borvidéken valamiféle „vérfelfrissítést” kezdtek el, amivel a vidék hírnevének növelését szeretnék elérni. . Érdemes még idézni a bizottságnak azt a megállapítását is, hogy a minősített borok között egy sem volt olyan, amit kezelési hiba miatt vissza kellett volna utasítani. Ez a tény pedig azokat a dolgozókat dicséri, akik a bor kezelését végezték. Munkájuk azért sem volt könnyű, mivel 10—50” literes ballonokban tárolták, gondozták ezeknek a fajtáknak a borait. Ennek a kísérletnek a fontosságát külön hangsúlyozni fölöslegesnek tűnik, összesen mintegy tíz esztendei megfigyelés kell ahhoz. hogy dönteni lehessen: a kísérleti fajták közül melyek azok, amelyeknek termesztése a Mátra vidékén gazdaságos, kifizetődő. Mutatja a kísérlet jelentőségét az is, hogy ezen a mostani értékelésen jelen volt Kéri István, a megyei tanács elnökhelyettese, Virág Károly, a járási pártbizottság első titkára, Pethes István, a járási tanács vb-elnöke, valamint Sándor Zoltán, az állami gazdaságok központjának főelőadója. A bizottság megállapította, hogy a „vendég” szőlők tavalyi termése a vizsgán jól megállta a helyét. (—ár) Szerelik a Láhatlani Vékonypapírgyárat Az 1970. májusában beinduló papírgyárat a 21. számú Állami Építőipari Vállalat építi. Az építkezés előrehaladása lehetővé tette, hogy megkezdjék a technológiai szereléseket is. Képünkön: Beemeléshez készítik elő a tartópilléreket, a háttérben az új irodaház. (MTI foto: — Hadas János felvétele.) Majiirrndea: A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkája, tevékenysége Kedd délelőtt a megyei tanács kistanácstermében ülést tartott a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottsága Az ülés egyik napirendi pontja a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat tevékenysége, munkája, fejlesztési célkitűzései volt. Az anyag részletesebb ismertetésére későbbi lapszámunkban visszatérünk. Ellensége a tűz... tenyere felé fordítja a cigaretta parazsát, s bal kezével „biztosít” a lehulló hamunak, Maga is rámosolyog a ..pózra”, de amit mond, számára törvény... — Nézze, a tűz nagyon jó barátja az embernek, de kegyetlen, barbár is tud lenni. Nekem elhiheti, a munkám mellett már 16 éve szolgálok a tűz ellen ... Lent az üzemben gépeket javít, tengelyeket olajoz, fogaskerekeket illeszt össze. Aztán, ha vége a műszaknak, leveti az olajos overallt, és irány a szertár, a gyakorlótér, ahol már mint főhadnagy fog kezet a csapatok tagjaival. — önkéntesek vagyunk. Magunktól, szorgalomból, vagy úgy is mondhatnám: szenvedélyből csináljuk. Mert ahogyan szükség van rendőrre, kőművesre, tervezőre, ácsra, úgy szükség van a tűzoltóra is. Illetve az lenne a legjobb, ha tűzoltókra mégse lenne szükség. Ha nem kellene félni a tűztől, én is szívesen levetném az egyenruhát. Lakatos szakmája van. Ezt pénzért, a többit, az önkéntes tűzoltó „mesterséget” ingyen vállalja s csinálja. Immár 16 esztendőn át. — Legyünk pontosak: azért, hogy önkéntes tűzoltó parancsnok vagyok, havonta száz forint a „bérem”. De ez egy szót sem érdemel. Mint lakatos, megkeresem én a család kenyerét. Nem azt mondom: az én társadalmi „másodállásom” nagyon sok időbe, fáradságba kerül. Hazamegyek a munkából, átöltözök, és máris megyek a csapatokhoz. Tanulunk, gyakorolunk. Hatvan tagja van a három csapatnak. Ötven férfi és tíz nő. Mondhatom az összes szabadidőm velük megy el... Néhány nap óta a szokottnál is büszkébb Zsákai Róbert főhadnagy, „csapatkapitány”. — Pétervásárán került megrendezésre a járási tűzoltóverseny. Mind a három csapat az első helyen végzett. De ne higgye, hogy ez a legnagyobb öröm. Az sokkal töb- bet ér ennél, hogy mióta itt dolgozom a Mátravidéki Fémművekben komolyabb tűzkár nem volt. Lakatos és tűzoltóparancsnok. A szolgálati érem ezüstfokozata az utóbbit, a kiválódolgozó-jelvény pedig a ia- katosmesterségét, s tudását dicséri. — A kettőt egyeztetni kell. Az nem lenne jó, ha csak az egyik „menne”. — Azt tulajdonképpen valamennyien tudjuk, hogy milyen egy jó lakatos mesterember, de hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből jó' tűzoltóparancsnok legyen, azt már kevesebben. — Sok minden kell hozzá, csak egy nem: tűz. Egy francia kolléga 50 évig volt tűzoltóparancsnoka az egyik kis városkának, és a fél évszázad alatt egyetlen tűz sem pusztított a városban. Hát ilyen egy jó tűzoltóparancsnok. —1c— Szanálták a kerecsendi termelőszövetkezetet Akik évek óta figyelemmel kísérik a megyeszékhely szomszédságában dolgozó szövetkezet gazdálkodását, vagy most végigtekintenek a gondosan megművelt földjeiken, nehezen hiszik el a tényt; a Kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezet a szanálás sorsára jutott. Erre még nem volt példa a megyénkben! Sok ember számára az is érthetetlen, hogy ez a négyezer holdas, nagy állattenyésztési múlttal és sikerekkel büszkélkedő falu közös gazdasága, miként jutott erre a sorsra? Miért is? Amikor a szanálási bizottság megkezdte munkáját Kerecsenden, megígértük olvasóinknak, hogy beszámolunk majd arról, hogy mit tapasztalt a bizottság, milyen módon juthat el egy közös gazdaság a szanálásig és miként lehet kilábolni az ilyen helyzetekből. Most ígéretünkhöz híven közreadjuk e tapasztalatokat Kovács Bertalannak, a szanálási bizottság vezetőjének, az egri járási tanács vb elnök- helyettesének, munkatársainak és nem utolsósorban a kerecsendiek véleményét idézve. Ä szanálás... nem feloszlatás Sok a félreértés a szanálás körül. Kerecsenden is abban reménykedtek néhá- nyan, hogy ez egyet jelent a szövetkezet feloszlatásával, megszüntetésével. Mondhatni; drukkerek is akadtak, fcldk egyenesen kívánták a Jganáiá&t é& az ezzel várható „zavarost”, miközben a szövetkezeti tagok zöme az elkeserítő helyzet ellenére is becsülettel tovább végezte munkáját. — Valóban lehetett tapasztalni félreértést..., de itt Kerecsenden most máj- tudják, hogy a szanálás nem azonos a szövetkezet megszűnésével — magyarázza Kovács Bertalan, a szanálási bizottság elnöke. — Szanálásra akkor kerül sor, ha egy évet veszteségesen zár a szövetkezet, a kiadások meghaladják a bevételt és a közös gazdaság fizetésképtelenné válik. — A szanálás lényege, célja? — A megyei tanács vb-elnöke által kijelölt bizottság megvizsgálja miből adódott a veszteség, feltárja a gazdálkodásban előforduló hibákat, pénzügyi, gazdasági intézkedéseket javasol a veszteség megszüntetésére. Amennyiben szükséges arra is javaslatot tesz, hogy változtassanak a vezetésen és vonják felelősségre akik személyesen felelősek a károkért, a veszteségért. Kerecsenden az utóbbira nem került sor, hiszen a szövetkezet tagsága már a szanálást megelőző közgyűlésen új elnököt választott Détár Mihály személyében. Révai József főmezőgazdász is beadta a lemondását, amelyet a tagság elfogadott. Helyette a fiatal Tóth Tibor agrármérnököt bízta meg a gazdálkodás vezetésével. Az elnökhelyettesi és gépcsoportvezetői poszton Is változás történt, sőt a vezetőségi tagok egy részétől is megvonták a bizalmat. A hibák, g veszteség okainak feltárása azonban itt sem maradhatott el. Az okok? — Évekre kell visszamenni annak tisztázásához, hogy ez a jó adottságokkal rendelkező szövetkezet miként jutott ilyen sorsra — idézi a szanálási bizottság tapasztalatát Kovács Bertalan vb-elnök- helyettes. — Az okok? Megalapozatlan jövő, egyoldalú gazdálkodás, mának- élés — nagyüzemi szinten, törekvés minden pénz kifizetésére zárszámadáskor. Sőt! Majd minden évben „belenyúltak a jövő év zsebébe is’’, hogy tűrhetően fizethessenek a tagságnak. Mindezek után jött egy rendkívül aszályos esztendő, amelyet még tetéztek a gazdálkodási hibák is. Így nem következhetett más, mint az évvégi 2 millió 347 ezer forintos mérleghiány, illetve veszteség. A hetekig tartó vizsgálatok során részleteiben is feltárták a veszteséges gazdálkodás okait. Közgyűlést is összehívtak ez ügyben, ahol a szövetkezet tagsága mélyrehatóan elemezte a veszteség okait. Néhány felszólaló arra is utalt, hogy nemcsak a vezetés hibái, az aszályos év, de a fegyelmezetlenség, egyes tagok részéről az újtól való bizonyos tartózkodás is hozzájárult a kétmilliónál is nagyobb veszteségekhez. Valósággal „elvérzett” itt minden új agronómiái megoldás, új növény, pénzt hozó, de . . . igényes termék. — Ami azt illeti, a hagyományossal se nagyon dicsekedhettek, hiszen a növénytermelésnél és az állat- tenyésztésnél ötmillió farkittál kevesebbet produkáltak mint azt év elején tervezték. A költségeket meg kétmillióval lépték túl — sorolja a bizottság megállapításait Kovács Bertalan. Ez pedig világos képlete a veszteséges gazdálkodásnak: kevesebb termelés + 'kiadás = deficites mérleg. Hol úszhat el legjobban a pénz? Például... amikor a tervezettnél kevesebb gabonát, zöldséget, húst, tejet állítanak elő, mint itt Kerecsenden történt az elmúlt évben. A szanálási bizottság megállapítása szerint a 24-féle növény közül csak háromnál arattak annyit, mint év elején tervezték a többi esetben jóval alatta maradt a termésátlag, a tervezettnek. A bizottság vizsgálatai s a kutatóintézet adatai szerint a termelési költségek jóval felette voltak a tervezettnek. A tejet majdnem kétszereséért állították elő, mint- ahogy el tudták adni, de a kukoricát s főleg a húst jóval drágábban termelték meg, mint amennyiért értékesíthették. A kerecsendiek híres állattenyésztők. Szarvasmarháik most is olyan szépek, hogy a napokban már a mezőgazdasági kiállításra válogatott közülük a bizottság. Csak rettenetesen sokba kerül felnevelésük. A veszteség egyik okát ebben találta a szanálási bizottság, hiszen az elmúlt évben is a saját takarmány mellett még 57 vagon abrakot kellett vásárolni majdnem kétmillió forint értékben. S azt nem kell külön bizonygatni, hogy pénzen vett abrakon nem lehet meggazdagodni. Amilyen híres állattenyésztők a kerecsendiek, — ha szarvas- marháról van szó — olyany- nyira hihetetlen az a tény, hogy az elmúlt évben például minden harmadik sertésük elhullott. Elképzelhető, milyen komoly mértékben esett ez is latba a majd két és félmilliós veszteségnél. A szanálási bizottság úgy találta, hogy a gépek üzemeltetése is túl sokba került a szövekezetnek. Kevesebb munkát végeztek el, mint a_ tervezett, mégis több pénzt költöttek ré. Alkatrészre majdnem egymilliót, rengeteg üzemanyagot fogyasztottak s egy hold föld gépi megművelése ezer forintnál is többe került az elmúlt esztendőben, majd háromszor annyiba, mint az állami gazdaságoknál. A kerecsendiek 31 gépre több mint három és félmillió forintot költöttek tavaly s olyan traktorokat, munkagépeket toldoztak, toldoztak, amelyeket már rég ki kellett volna selejtezni. A szanálási bizottság javaslata alapján a közgyűlés úgy döntött, hogy az elhasználódott gépeket ócskába adják, hogy az idén ne vigye el a pénzt. A kerecsendiek nemcsak a gépi, de az emberi munka díjazásánál is „elúsztak”. A veszteség okait ugyan nem elsősorban ebben kell keresni, hiszen a tagság jövedelme egyetlen év alatt négyezer forinttal csökkent és tízórás munkanapra 58 forintot kaptak. Hozzájárult mégis a veszteséghez, hogy mindig akadtak, akik több és több munkaegységet követeltek ugyanazért a munkáért. Nem egy szövetkezeti tagnak az ezret is megközelítette az évi munkaegysége s naponta hat-nyolc munkaegységet is jóváírtak, míg másoknál nagyon szoros volt a norma s ennek csak egy- tizedét keresték meg. Hangulat... pénzben mérve — Nehéz ugyan forintban lemérni, hogy a felsorolt SSzdálkodási hibákon túl mennyivel, járul hozzá a nagy veszteséghez az a tény, hogy nem volt egyetértés a vezetők között, a vezetőség és a tagság összhangja gyakorta megbomlott, s legtöbbször egymást hibáztatták a károkért, veszteségekért. A szanálás után Kerecsenben járva már azt tapasztalhattuk, hogy a vezetők és a szövetkezet tagsága közötti összhang kezd kialakulni. Az idei gazdálkodási eredmények biztatóak, a határt szépen művelik. A termeléskilátások is jobbak a tavalyinál. Ami legfontosabb: a szövetkezet pénzügyi helyzete is kezd stabillá válni. Igaz, ehhez nem kis segítséget kaptak a kerecsendiek, hiszen a megyei tanács két ég félmilliós , hitelükért állt jót a Nemzeti Banknál. Ebből a pénzből fizették az idei béreket, s a gazdálkodás költségeit. Állami segítséget is kapott a szövetkezet, de elsősorban takarékossággal, jobb munkával sajátmaguk- nak kell kigazdálkodni a veszteséget, s némi alapot is teremteni a jövő évi kezdéshez. Valószínű, két-három év is eltelik, amíg a kerecsendi termelőszövetkezet kiheveri az 1968-as év veszteségeit. A vezetők és a tagság is egyöntetűen ígéri: mindent megtesz azért, hogy még égy ilyen szanálási közgyűlésre ne kerülhessen sor. A kerecsendi példa nemcsak a helybelieknek volt tanulságos. A szanálási bizottság tapasztalatai már eljutottak más közös gazdaságokhoz is. Így remélhetőleg azok a hibák, amelyek Kerecsenden hozzájárultak a majd két és félmilliós veszteséghez, a többi közös gazdaságban már kiküszöbölne' tők lesznek. Kovács Endre \
