Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Prof. Barnard Önnek mit jelent a szabad szombat? Körkérdés az egri Finomszerelvénygyár dolgozóihoz A gyárban egy éve vezet­ték be a kéthetenkénti sza­bad szombatot. Akikkel er­ről beszélgettem, különböző életkorú, más-más munka­körű és képzettségű embe­rek. Akadt köztük egri la­kos is, a többségük azonban a környező falvakból jár be naponta. Egy már a beszél­getés elején tisztázódott: a szabad szombat mindenki számára pihenési, szórakozá­si lehetőségek sorát jelenti. Időbeosztás, tervszerűség, fel- használás tekintetében már lényegesen különböztek a vé­lemények. Szabad vasárnapot biztosít Több társának véleményét összegezi Vásárhelyi Zsig- mond fényező: — Ezeken a napokon vé­gezzük el a régebben vasár­napra áttolódott ház körüli munkákat. Mindig akad va­lami javítani-, szebbíteniva- ló. Amíg nem volt szabad szombat, ezek a munkák el­raboltok a vasárnap délelőt­töt. Most viszont időben bő­ven futja a szabad szombat­ból, amely így egy teljes szabad vasárnapot biztosít. Hasonlóan vélekedik a lá­nyok és asszonyok egy része is. Hagy Emma titkárnő he­lyettük is szól: — Nőknek is jól jött « szabad szombat. Ilyenkor nyugodtan, kényelmesen el tudják végezni a két hét alatt feltorlódott nagytakarí­tási vagy egyéb házi mun­kát. Ilyenkor el lehet készí­teni a vasárnapi ebédet, te­hát biztosítani tudjuk a csa­lád zavartalan vasárnapi pi­henőnapját. Este azért már jöhet a megszakításmentes vissza az ilyen kellemesen és tartalmasán eltöltött szabad szombatokra. Olvasás, rádió, televízió, turisztika A dolgozók jó része öröm­mel beszél azokról a nyu­godt órákról, amelyeket a szabad szombat biztosít szá­mukra. Legtöbbjük tévéra­jongó, s örül annak, hogy szombat délelőtt és este há­borítatlanul nézhet olyan műsorokat, melyekre régeb­ben nem volt se módja, se ideje. A fiatalok és a lányok- asszonyok közt nem kevés a könyvbarát, ők a betűknek szentelt órákat emlegetik a szabad szombat ajándéka­ként. — Tizenkilenc éves eszter­gályos szakmunkás vagyok. Azért jöttem ebbe az üzem­be dolgozni, mert egy éve csak itt volt még szabad szombat. A kirándulás a tu­risztika mellett a könyveket szeretem leginkább. Két könyvtárnak — a szakszer­vezetinek és a megyeinek is — tagja vagyok. Elsősorban Mark Twain, Edgar Allan Poe, s a magyarok közül Ri­deg Sándor könyveit kedve­lem. Egy-egy érdekesebb re­gényt a túrára is magammal viszek. Legközelebb a Bala­tonra megyek, — tudósít Ko­vács László. Juhász Károlyné betaní­tott munkás szintén a könyv barátja. A boldog tulajdo­nos örömével avat titkának részesévé: — Megveszek minden so­rozatot. A részlet bizony nem kis összeg, de ki ne ad­ná meg például A Világiro­dalom remekeiért? A könyv mellett leköt a rádió is szí­nes műsoraival. Jó, hogy mindketőre több időm van. — Ésszerű beosztás mellett de sok mindenre is futja a szabad szombatokból! — ér­vel Farkas Károlyné beta­nított munkás. — Férjem meccsrajongó, de a családi kirándulásokat is kedveli. Legutóbb Lillafüreden vol­tunk. Szabad szombatokra esnek a rokonlátogatások. Két nap alatt a távolabb la­kó szülőket is megkereshet­jük, így közelebb kerül egy­máshoz a család. Két nap alatt több időnk van arra is. hogy a gyerekek tanulását ellenőrizzük. Mindez megva­lósítható, csak jól kell ter­vezni. Művelődnének, de... Az öröm mellett gondok­ról is szó esett, s nem is ke­vés. A leghosszabb panasz­jegyzéket a szabad szomba­tokon művelődni vágyó, vi­dékről bejárók nyújtották be. Érd' -^s figyelni rájuk! — A ultúrházak prog­ramja nem tervez szabad időnkre. Ez lenne a kisebb gond, hiszen van tévé és rá­dió. Nagyobb baj az, hogy a községi könyvtárak szom­baton nem kölcsönöznek könyvet, , se Makiáron se Fel­sőtár kányon. — Az nem megoldás, hogy a gyerek megy el csütörtö­kön, s hoz azt, amit adnak neki. Sokan vagyunk sza­bad szombatosok. Ilyen szempontból is gondolni le­hetne ránk. — Mi, felsőtárkányiak. se télen, se nyárelőn nem tu­dunk színházba járni, mert jóval az előadás vége előtt elmegy az utolsó busz. Ha brigádtalálkozót, összejöve­telt szervezünk, Egerben la­kó munkatársainkat kell megkérnünk: alhassunk ná­luk. Nem lenne egyszerűbb és ésszerűbb egy későbbi, színházi járatot indítani? ★ A gyárban egy éve vezet­ték be a kéthetenkénti sza­bad szombatot. A tájékozó­dás arról győzött <meg, hogy az emberek tervszerűen tud­nak élni a szabad idő bizto­sította lehetőséggel. Az a baj, hogy a vidékről, bejárók — akik szabad szombatjaikat falujukban töltik — a művelődési lehe­tőségek szűk körét kapják. A bővítés közérdek len­ne.^ Pécsi István A VILÁG ELSŐ szívátül­tető orvosa járt Magyaror­szágon. Izgalmas esemény. Az emberek másfél esztende­je olvassák a Barnard pro­fesszorról és betegeiről ér­kező híreket. Ezek a hírek sokfélék. A professzor azt mondja: van közöttük ren­geteg valótlan is. Többek kö­zött az, hogy pert indítottak ellene egy néger donor miatt. Ettől függetlenül ez a téma egy dél-afrikai kórház­ban rendkívül bonyolult. Ko­runk szenzációja — mint ki­derül — nem csupán sebé­szeti ügy. Bár orvosilag is rendkívül felkészült, maxi­málisan sterilizált környeze­tet, hozzáértő asszisztense­ket, ápolónőket, értékes be­rendezéseket kíván. A fok­városi kórházban egyelőre két újszíves beteget tudnak egyszerre kezelni. A műtét ingyenes. Az óriási vállalko­zásért a professzor nem fogad el pénzt. Ennek dacára na­gyon sokan támadják műkö­dését. Blaiberg életben ma­radása" úgy látszik, még nem elegendő ahhoz, hogy bizo­nyítson. — Ami az etikát illeti — jelentette ki Barnard — sem­miféle probléma nem lehet. Csak azoknál a betegeknél végzek szívátültetést, akiket egyébként már nem lehetne megmenteni. Blaiberg doktor súlyos fulladási rohamokkal küzdött, jóformán a kezét sem tudta felemelni. Ezeknél a betegeknél nincs veszteni­való, csak lehetőség az éle­tük megmentésére. Persze, ez — mint minden új próbálkozás — nagyon sok kudarccal jár. Barnard pro­fesszor fiatal ember. Arra a kérdésre, hogy hány éves, mosolyogva válaszolja: titok Megjelenése, külseje szerint alig haladta túl a negyve­net. Tele van energiával, ter­vekkel, elképzelésekkel. Ter­mészetesen folytatni kívánja a szívátültetéseket. Maga az operáció tulajdonképpen már kikísérletezett és bevált, csak a szervezet befogadóképessé­ge képez nagy kérdőjelét. Ez­zel a kérdőjellel sokat kell még foglalkozniuk az orvo­soknak. Mit szól Barnard professzor azokhoz a szívát­ültetésekhez, amelyeket már szerte a világban végeznek? — Nagyon örülök — mondja — minél többen foglalkozunk vele, annál nagyobb eredmé­nyeket ígér. A PROFESSZOR rengeteg szakdolgozatot írt. Tudomá nyos művein kívül rövidesen önéletrajzi írását is befejezi Ez tulajdonképpen nem sza­bályos önéletrajz lesz, hanem a szívátültetésekkel kapcso latos eddigi tapasztalatai, s kapcsolata megmentett be­te? Könvvét egy római kiadó jelenteti meg és való­színűleg több nyelvre lefor­dítják. Mint mondja, nem ez lesz az első könyv a szívát­ültetésről, Blaiberg doktor is megírta visszaemlékezéseit. Híres betegével körülbelül négy hete beszélt utóljára a professzor, de a kapcsolatot állandóan tartja. A kezelőor­vos pár nappal ezelőtti infor­mációja szerint Blaiberg jól érzi magát és optimista. Mint Barnard professzor elárulta, ő maga sem volt túlságosan reménykedő a műtét után. A szívátültetés még nagyon hosszú ideig közvetlen élet­veszéllyel járó operáció lesz. Es hogy a szív után sor ke- rül-e más szervek átültetésé­re? Erre a kérdésre Barnard igennel felelt. Még az agy­átültetés lehetősége sincs ki­zárva. Hogy ő maga megpró­bálkozik-e vele, abban már nem olyan bizonyos. Christian Barnard mind­össze tizenegy esztendeje se­bész. Általános orvosnak ké­szült és nagyon régóta fog­lalkozott a szívátültetés gon­dolatával. Az első műtét előtt azonban mindössze kéthónapl gyakorlati felkészülést tar­tott. Házassága is a kórházhoz fűződik, volt felesége ápoló­nő. Nemrégen fejeződött be a válópere és ezzel kapcso­latban is sok valótlan hír je­lent meg. Barnard proíesz- szor sokat utazik. Ahol meg­fordul, szívesen fényképezik. Így készült el egy fotó Gina Lollobrigida társaságában ;s. Ezzel egyidejűleg röppent szárnyra a hír: a két világ- híresség házasságot köt. A professzor viszont mosolyog­va rázza a fejét, ez nem igaz. Egyelőre munkájánaK kívánja szentelni életét. A SZAKVÉLEMÉNYEKET, tanácsokat, aggályokat szíve­sen meghallgatja. Maga is sokat töpreng és kutat még ma is. Lehet, hogy más kór­házakban, klinikán több le­hetősége lenne, de azt mond­ja: a kilomfoosodott fa már nehezen hajt másutt gyöke­ret. Ezért maradt Fokváros­ban, ahol a neve éppenúgy fogalom, mint más országok­ban; Béniié Ibolya DIPLOMATIKUS FÉRJ Hidd el, anyukám, munkaivászaton voltam! (Zsoldos Sándor rajza) tévénézés. Egész napos brigádtalálkozók Az üzemben szocialista brigádok sora tevékenyke­dik. Eddig rendszeres össze­jöveteleiket, találkozóikat általában vasárnap délután tartották meg. Amióta sza­bad szombat van, már egész napot tölt együtt a brigád. — Jó huzamosabb ideig együtt lenni, mert jobban megismerjük egymást, s egy napra valóban sokszínű programot lehet tervezni. Egy ilyen találkozó kereté­ben legutóbb az Urak és elv- társak című darabot néztük meg. Utána az egész brigád néhány órára beült egy ven­déglőbe. Sok egyéb mellett volt mit beszélni erről, a mai élet visszásságait szel­lemesen fricskázó darabról is. Este nem kellett sietnünk haza, mert szabad szombat után még vasárnap jön — tájékoztat brigádja nevében Vásárhelyi Zsigmond. Kelemen István présöntő csoportvezető szintén bri­gádja szabad szombati prog­ramjairól beszél: — Ezeken a napokon szok­tunk közös kirándulásokat szervezni. Legutóbb elkértük a vállalat mikrobuszát, a családostól meglátogattuk Dudaron egy tiszteletbeli brigád tagunkat. Újsághír nyomán ismerkedtünk meg nehéz helyzetével. Jólesett mvidannyiunknak, hogy se­gíthettünk gondjain, hogy elbeszélgethettünk. A család, a gyerekek közben ismer­kedhettek a környékkel, ki­rándultak. Minden brigád­tagunk szívesen emlékszik feKSL jjuams 22-, vasarnan Q Sarokasztalnál ültek, s a kávéra vártak. Észre sem vették, amikor letette elé­jük a csinos fehérbóbitás lány, annyira belemerültek a beszédbe. — Te, Sándor, de szívesen visszaforgatnám az időt. Csak egy egész keveset. Ahogy itt ülünk, bizony isten, nosztal­giát érzek... Bálok. Felváltva táncoltattuk az évfolyam szé­peit. Hajnali séták a város csendes, kihalt, szűk utcáin. És az a kibírhatatlan pénz­telenség. .. A temetők voltak a kincsesbányáink. Összeszed­tük a sírokról a vázának ki­rakott befőttes üvegeket és vittük a boltokba, visszavál­tani. .. Ha most adnák a ke­zembe a diplomát, az is elég lenne, hogy másképp csinál­jam. Még egyszer nem lép­nék ugyanabba a folyóba! — Mit akarsz, alig hatéves az a diploma. Hogy úgy mondjam, most kezd majd száradni rajta a tinta. — Én visszaadnám azt a hat évet, Sándor. Apropos, te mit míveltél ezalatt? Hol ve­getálsz? — Nem vegetálok. T ámí­tok. Falun. — Úgy! És hol leledzik az a feltételezhetően szép falu? — Vagy százötven kilomé­ter ide, a határszélen. Hegy­közben. Tényleg szép hely. Hegyek, fenyvesek... — Hagyd a környezeti lel­tárt. Áldom a napot, amikor egy hasonlóan gyönyörűsé­ges helyről sikerült megsza­badulnom. Ugyan mi tudott volna marasztalni? Halotti csend, alkonyi szürkülettől hajnalig kutyaugatások kon- certja, hunyorgó, gyertyafény erősségű villany, ősszel és ta­vasszal lőcsöt akasztó sár­tenger, nyáron rajzó legyek és asztmásán köhögtető por, szájtátó, szemét öklömnyire kimeresztő és folytonosan az onát- «Mirirálé. •««eaai&at'O gyereksereg. És semmi vala­mirevaló fehérszemély. Sem­mi sex. Ja, és persze van te­hénbőgés is. Én, komám, meg­elégeltem a sárdagasztás lé­lekemelő műveletét. Azt mondtam, inkább leszek lot- tóügynök, csak aszfaltot érez­zék a talpam alatt, csak hi­ganygőzlámpákat, neonokat lássak magam körül. Mit mondjak? Mindjárt került ál­lásom. Remek állás. Propa­gandista vagyok a biztosí­tónál. Újságírókkal tárgyalok, fogadásokra járok és kétsze­resét kapom annak, amit egy 25 éve tanító tanár keres­het. .. Na, de mondj már magadról te is valamit. Ne­héz sorod van? Mivel tudod agyoncsapni az unalmas időt? — Idd meg a kávédat, tel­jesen kihűlt. — Nem számít, kérünk újat. Kisasszony, legyen szi­ves. .. No, hozzon nekünk, drága szépség, két .forró dup­lát, két nagy konyakkal tu- pírozva. De nehogy a kom- merszből töltsön. — öregem, kár volt kér­ni. Sietnem kei'., jó negyed­órám van a venatindulásig. Ha a későbbivel megyek, csak reggelre jutok haza. Reggel pedig órám van. Tudod, én tanítok. Máskor majd mesé­lek magamról. Viszlát. .. — A konyak; Ilyen ko­nyakot itt bírsz hagyni? Nem ísn.erek rád.. B , A mindenségit, hogy rohan az idő! El sem kezdődött a nap és máris vége, itt az este, készülni kell holnap­ra. „Adjon isten jó éjszakát. Elvégeztük a szent mun­kát. ...” De ugyan jól végez­tük, nem lehetett volna eset­leg jobban? Regjei nyolctól tízig két történelemóra. Egyik osztály­ban új anyagrészt vettünk. II. Ereire kiváltságleveléről, az aranybulláról magyaráz­tam. Korfestőnek irodalmi ízelítőt adtam, szemelvénye­ket olvastattam a Bánk bán­ból. Petur kirobbanó láza­dását. Tiborc pan as-.a,. Bánk és Gertrudis dialógusát. „Csak buzogj, vér, buzogj.” Csupa értelmes tekmtet tapadt rám. Bakos Pistire rászóltam, csukja össze a szálát, úgy is lehet figyelni. A másik osz­tályban feleltettem. Őshaza, a magyarok vándorlása, hon­foglalás. Eleinte nem is fi­gyeltem a szavakra, nem tu­dom miért, szórakozottan bá­multam ki az ablakon, az ég­boltra felrajzolt vonulatok­ra. Kiráiy Tercsit okos, ér­deklődő szorgalmas kislány­nak tartom. Mennyit össze­olvas ez a lány, csak irányí­tani kell jobban, hogy rend­szerezzen. a megfelelő idő­ben és helyen hasznosítsa az olvasottakat. Mos- is észre­vettem, mesét mond pergő nyelve. Visszafordulok az ab­laktól, ránézek. Megvörösö- dik, mint a rák. „Tanár bá­csi, én ezt egy könyvben ol­vastam. ..” Milyen könyvből? — kíváncsiskodtam. ..Kodo- lányi János írta. A Juliánus barát. .Négyest' adtam a feleletére, magyarból pedig beírtam a jelest. Tizenegykor rajzórán vol­tam a hetedikeseiénél. Az új kollégát leteremtette direk­torunk, mert szerinte nem a tanmenet szerint okítja rajz- ismeretekre a nebulókat. Csák éppen bekukkantot­tam hozzá és ottmaradtam óra végéig. Nincs igaza a di­rektornak. Az óra csodálatos és lenyűgöző volt. A kolléga remekül tanít, a kincseket, az értékeket fejti fel a gye­rekekből. így. „Hunyjátok be a szemeteket, s gondoljatok erősen arra, ami eddig élete­tekben a legboldogabb és a legszebb volt, ami eddig a legnagyobb örömet jelentet­te számotokra. Nyissátok ki a szemeteket és tessék, fog­jatok hozzá, rajzoljátok meg, amire gondoltatok..Vol­tam már nem egy faizőfán. de ilyet sose láttam. A gye­rekek szívüket, lelkűket be­leadták alkotásaikba. Emlé­kekből, érzelmekből, rajon­gásokból születtek a rajzok. Tizenkettőtől egyig iroda­lomóra a nyolcadikban. Mennyi szép vers. Petőfi. Arany. Ady. József Attila. A délután is a verseké volt. Az irodalmi szakkörö­söknek egy Salamon L ászló- verset elemeztem. Talán a borús hangulat miatt: „A fellegeket függönyként húzta széjjel a kamaszkedvű márciusi nap. a fagy foga is kicsorbult az éjjel a hóbuckakból mocskos lé szalad. ... Hallgatom az olvadás halk zenéjét, a friss nyitányt a teljes mü előtt. melyben majd felzeng a napfényes szépség, s élni, örülni ad ifjú érát!" Élni, örülni ad ifjú erőt! Van erő. A kultúrház építé­séhez minden család húsz óra társadalmi munkát aján­lott fel, a hirtelen összeha­rangozott gyűlésen. Azt mondtam, kultúrház? Ne ho- dályra gondoljanak. Olyan építményt szeretnénk csak, ahol elfér a könvvtár, az ol­vasóteremmel, klubszobával. Akkor majd a mi falunk is fogadhat &S Icákét Mert itt még nem járt élő író. Pe­dig mi is a térképen va­gyunk! És nincs halotti csend, amit időnként csak a kutyaugatás, meg a tehén­bőgés szaggat, villanyaink nem hunyorognak, mint gyertyák, és minden utcában van járda, legalább az egyik oldalon, s ha aszfalt nincs is, de van portaiam'tott, bi­tumenes út. De hát látni ezt a presszók sarokasztalai mel. löl? Igaz*sok minden hiányzik még. De már kezdjük kicse­rélni a régi házakat, az új utcák is egyenesebbek, íei- ástuk a falu közepén a pap­sajtos libalegelőt, hogy ró­zsákat ültessünk oda és lesz­nek majd pihenőpadok is. És ha lesz elég pénz, a faluszéli csörgőtől lefektetjük a víz­vezetéket. Szóval, nem áhíto­zunk és nem siránkozunk, aszfaltra és neonfények közé menekült cimborám. Mond­jak nagy szavakat? Valahol olvastam: „Aki dolgozik, bol­dogan élhet”. És úgy gondo­lom. ebben a helyszín nem lehet döntő. A ... h . .. h. Ideje eltenni magamat holnapra. Aranka is biztosan alszik már. Ad­minisztrátor a tanácson Csak adminisztrátor. De képzeld el. tud helyesen ír­ni. M»”‘ ?n Rótták a közgaz­dasági nikumban. Ked­ves, szép okos lány. Bará­tom. te meg csak gyönyör­ködj az unisex-mozgalom hullámzásaiban, bámuld fi­ús lányait és nőies férfiait, és találgasd, hogy melyik a másik. Mit. ■ ■' * is mondtál... igen... a presszóban. „Szí­vesen visszaforgatnám az időt. Csak egy egész keve­set ...” Én is, barátom. De egészen más okért. És má­sokért! Hogy még tökélete­sebben múljék el újra felet­tem. Szeretnék visszakérni minden elrontott napot. Ba­rátom ... Paíakf Bmtf Kérd vissza a napot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents