Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
Remekművek a szobapolcon Nagy kultúrház - nagy gondokká Fehér foltok a poroszlói kulturális életben PANNONHALMA fenséges oszlopai és a pécsi székesegyház négyes toronyritmusa, írókéval cifrázott fazekasvirágok és Csontváry tépett Cédrusa —a remekművek ezúttal a kiállitóterem polcain sorakoznak. De ott sorakoznak már ugyanezek — Cézanne tiszta rendbe szerkesztőt almáival, kétszáz éves velencei mesterek párás képeivel, Henry Moore sejtelmes asszony szobraival együtt — sok magyar lakás polcain is. És ezért édemes időzni egy kicsit ezen a kiállításon. amelyen újra és együtt láthatjuk őket. A Corvina Könyvkiadó sorakoztatja fel rangos kiadványait a Kulturális Kapcsolatok Intézetének budapesti kiállító- termében; azokat a könyveket, amelyek — lapkivágások, angoi, német, francia nyelvű méltatások bizonyítják a mostani kiállításon —1 nagy sikert arattak hasonló bemutatókon Európa sok nagyvárosában már. A választék önmagában is imponáló, e cikknél hosszabb listán lehetne csak felsorolni a kis Műemlékeink-soro- zat darabjait a Városligettől a Csobáncig, s a nagy műemléki albumokat Egertől a Bu- dapest-kötetekig, a magyar népművészet új, modern kö- tetecskéit és a régen népszerűvé vált „tizenhat forintos, kiskönyvtár címeit. Picasso- tói a Corvin-kódexig, Bar- csay Jenőtől Róma műemlék kéig terjed a választék. Érdemes elmélkedni a kiállítás láttán a művészeti- művésaettörténeti könyvek szerepéről, arról a már-már aggasztóan hatalmas feladatról, amellyel oktatásunk és népművelésünk a képzőművészeti kiadányokat megbízza : valóban egyetlen művészeti ág népszerűsítő könyvei nem vállalnak olyan sokat nálunk, mint, a képzőművészeti ismeretterjesztés kötetei. Egy közúti szerencsétlenségben megsebesült 33 éves férfit szállítottak a rookfordi kórházba. A vizsgálattal megbízott orvos világosan „sima” elekt- ro-enkefalogrammot állapított meg. Nyomban értesítették az onnan 80 kilométerre fekvő chicagói Szt. Lukács kórházat, ahol a sebészek donort kerestek első szívátültetésükhöz. Repülőgépet béreltek. s rögtön elküldték a se-, besültért. aki 12 órával a baleset után a chicagói kórAz, hogy a szorosabban vett ismeretterjesztés, az iskolán kívüli tanítás legnagyobb részét a könyvek vállalják a képzőművészetben és a művészettörténetben, ez talán még nem is különös. Ha a falvak, vidéki városok lehetőségeire gondolunk, könnyen belátható, hogy többen néznek-olvasnak könyvet az országban, mint ameny- nyien kiállításra járnak. S ha a tv mind többre törekvő új képzőművészeti műsorait, napról-napra növekvő nézőszámot is számítjuk, még mindig bizonyosnak látszik, hogy többen ismerik a szépművészeteket nyomtatott oldalakról, mint a képernyőről. Azaz, a — mondjuk így — felnőtt ismeretterjesztésben vitathatatlanul a könyvé a főszerep, ha a művészetekről beszélünk. A MAI OKTATÁSBAN érthetetlenül mostoha helyre szorul a képzőművészet, a művészeti kultúra. Magyar- országon minden ember négy évig tanul magyar iodalmat, ha elvégzi a kötelező általános iskolát, s aligha van olyan általánost végzett, aki nem ismerné legalább József Attila néhány versét. De ugyanez az ember a nyolc általános iskolai esztendő alatt általában nagyon keveset hall például Derkovits Gyuláról, a magyar festészet József Attilájáról! Tovább- menve: a művészettörténet ma már szinte egyetlen középiskolában sem tantárgy. S ugyanilyen különbséget (ha nem nagyobbat) lát az, aki összeveti világhírű zenei oktatásunk és a nem létező művészettörténeti oktatásunk eredményeit. A nemrégiben befogadott nyolcadik múzsa, a film is több figyelmet kap a középiskolában, mint ez a több ezer éVes művészet. Az iskola évente ezrével bocsátja ki az újabb és újabb korosztályokat, akik vajmi keveset találkoztak a képzőműház rendelkezésére állt. Üjabb elektro-enkefalogram- rnot készítettek: életjelet mutatott. Az átültetés elmaradt. A „donor” néhány héttel később eszméletre tért, s a gyógyulás útján halad. Ez az eset újból azt bizonyítja, hogy a halál beálltának kimutatása körül még mindig bizonyos nehézségek adódhatnak a legkipróbál- tabb vizsgálati módszereink is csődöt mondhatnak. vészettel, fiatalokat, akik műveltek az irodalomban és jártasak a zenében, fölényesen tájékoztattak a természettudományokról, de alig van fogalmunk képről, szoboról, építészetről. Kibocsátja őket az iskola, és rábízza sorsukat (már azokét, akiknek igénye van erre) a kötetlen. ismeretterjesztésre, önművelésre. Azaz, a képzőművészeti könyvekre elsősorban. Az albumok, amelyek reprodukcióban tárják a szépet a néző elé, az átfogó ismeretterjesztő könyvek, amelyek oldott szóval, szellemes szöveggel már magyarázzák, értelmezik is a látottakat, és a színvonalas összefoglaló munkák, monográfiák és művészettörténetek, amelyek már szakavatott módon kezelik olvasóikat és tudományosan beszélnek festészetről, szobrászatról, városépítésről, pótolják az iskolát, s „nem középiskolás fokon”. EZÉRT ALL ÜRÖMMEL a műbarát a Corvina régi és új festőket, antik és modern épületeket, népi alkotásokat és régi római szobrokat, ezerféle műremeket felsorakoztató kiállításán. Zs. A. Eredményeik mellett nem kevés gonddal birkóznak a falusi kultűrházak. Ezek iránt érdeklődve kerestem fel megyénk egyik legnagyobb vidéki kultúrotthonát Poroszlón, s a falu kulturális életének fehér foltjairól informálódtam Krisir Miklós igazgatónál. Válságban az ismeretterj esztés — Miért mutatkozik érdektelenség az ismeretterjesztő előadások iránt? — Ügy hiszem, ez nem kizárólag helyi jelenség, hanem országos gond is. A poroszlói helyzet annyiban sajátos, hogy hozzáértő, aktív előadó gárda verbuválódott a helyi értelmiség képviselőiből. Ismeretátadók lennének, csak éppen a közönség, az érdeklődés hiányzik. Működik a méhészek és a nyu- lászok szakcsoportja, de a többi előadás és tanfolyam szervezése meglehetősen sovány eredményekkel jár. Mi lenne az ok? A legfontosabb talán az, hogy nem lehetünk versenyképes partnerei a televízió ilyen jellegű produkcióinak. — Miben látja a kiutat? — Az ismeretterjesztés régi formáit túlnőtte az idő. Ki kellene dolgozni a kor igényeinek megfelelő új és hatásos módszereket. A művészeti munka visszaesett — Milyen gondok akadályozzák a hatékony művészeti munkát? — Az őszinte diagnózis az, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva nem kis mértékben visszaesett a művészeti munkaügy hiszem, e téren is a televízió hódította el a közönséget. A 4100 lakosú faluban 450 tévétulajdonos van. A kultűrháztól távolabb lakók inkább a szomszédhoz kopogtatnak be esténként, mint hogy minket keressenek fel. A poroszlónak jó része úgy vélekedik, hogy felesleges a Déryné Színház előadásaira áldozni idejét, amikor a tévében is láthat színdarabokat. Ez a magyarázata annak, hogy a Fáklyaláng előadásán mindössze 25 néző ült a színházteremben. Ennél még szomorítóbb esetet is említhetek. Bilicsi-es- tet hirdettünk. Az előadáson 7 ember jelent meg, s természetesen meg sem lehetett tartani. — A könnyebb műfaj sem onzza a közönséget? — Itt Poroszlón, nem. Bármilyen furcsán hangzik, még a beat-sztárokat sem várja táblás ház. Mi a magyarázat? Elsősorban az, hogy a falu fiatalságának jó része valahol városon tanul, illetve dolgozik. Itt inkább csak a közép- és az idősebb korosztály marad. Arra vonatkozólag, hogy őket mi érdekli, nem tudnék pontos mutatókat közölni. Siker volt az Isten véled, édes Piroskám. Két előadásra keltek el teljes számban a jegyek. Ugyanakkor Kárpáti Rudolf értékes mexikói előadását alig néhányan élvezték. Filmvetítés nézők nélkül? — A kultúrházban tartják a mozielőadásokat is. E téren milyen az érdeklődés? — Visszaesés mutatkozik itt is. Egyes filmek — mint például a Fényes szelek — 20—30 nézőnél többet nem csalnak a vetítésre. Hogy ez a helyzet megváltozzék, pontosabb igényfelmérés, s ahhoz mért filmek kellenének falura. A nehezebb műfajt, a művészfilmeket esetleg alkotói ankéttal egybekötve lehetne belopni a nézők szivébe. — Miért nem sikerül állandó színjátszó-csoportot szervezni? — Aktív, de -csak alkalmanként összefogott irodalmi színpadunk eredményesen működik. Színjátszó csoport iránt nincs érdeklődés. Sehogy sem tudjuk a játék iránti kedvet felkelteni az idősebb poroszlói „őslakosokban”. Távollévő fiatalokra e téren nem alapozhatunk. Akik kevesen ittmaradtak, meglehetősen passziA mozi ni fi során: Extázis 7-tol 10-ig A beat-zene ma nálunk is nagyon népszerű. Számos klsebb-nagyobb, neves és kevésbé neves együttes működik országszerte. A legismertebbeknek óriási táboruk van, lelkes rajongóik a „hangversenytermeket” zsúfolásig megtöltik. Sokan valóságos extázisbán töltik azt a néhány órát, amíg kedvenceiket hallgatják. Kovács András riportfilmjében a riporter mikrofonnal és és kamerával keresi jel ezeket az együtteseket, klubokat, ahol játszanak. Megszólalnak a zenészek a közönség különböző korosztályú képviselői, hívek, és ellenzők... A riporter kérdésekre keres választ, amelyekre nem egyöntetű a felelet. A válaszok túlnőnek a beat-zene keretein s a film széles képet ad fiatalságunkról, a fiatalok gondolatairól, véleményéről — nemcsak a kor zenedivatjával kapcsolatban. Az új magyar filmet június 19-től 22-ig tűzte műsorára az egri Vörös Csillag Filmszínház. Elő, vagy holt ? MOLNÁR KÁROLY/?' „Franciák, adjátok meg magatokat 1' Pokoli a hőség. Tenyérnyi felhő sincs az égen. A nap úgy önti a meleget, hogy a százados arra gondol, bármennyire is kritikus a helyzetük, mégsem maradhattak volna tovább a nyílt terepen. — Mennyire becsüli a mexikóiak erejét? — kérdezi a század parancsnok az őrmestertől. — Legalább ezer ember készül a támadásra — mondja Morziczki. — Szerencsére igazán harcolni csak lóháton tudnak. Jók viszont a fegyvereik. Modern karabélyok. Csak itt-ott láttam lándzsát és kardot. Gyors döntést akarnak. Most úgy látom, leszálltak a lóról és gyalogosan akarnak támadni. I960, június 19., csütörtök — Lovaikat jobban féltik, mint önmagukat — monfja Danjou. — Köszönöm a jé- lentést, foglalja el ismét a megfigyelőállást, őrmester. Morziczki visszamászik a tetőre. A százados pedig végigjárja a katonáit. Egyenként megkérdezi őket: — Harcolsz az utolsó leheletig? — Harcolunk, százados úr. Donjou minden emberét megeskette, hogy mindhalaiig kitart. A század főleg olyan emberekből állt, akiket semmiféle anyagi vagy érzelmi szál sem fűzött már előző életükhöz. Volt közöttük néhány közönséges bűnöző is, akik a börtön elől menekültek a légióba. Sok veszítenivalójuk nem volt ezeknek a kalandoroknak. Nem becsülték sokra az életüket. De azt gondolták, ha hősiesen harcolnak és ha a küzdelem alatt felmentés-érkezik es kimenekülnek a kutyaszorítóból, akkor a franciák méltányolják. hogy bátran szembeszálltak az ostromlókkal. Sortüz dörrent. Tompán ropogtak a mexikói fegyverek. A légiósok nem viszonozták a tüzet, mert az ellenség még több, mint kétszáz méterre volt tőlük és különben is takarékoskodni akartak a lőszerrel. Üjabb sortűz, azután csend. Majd egyetlen jól irányzott lövés. Danjou ott áll a hacienda udvarán. Tompa ütést érzett, de a katonái mindebből semmit sem vettek észre. A százados felemelte kezét, anélkül, hogy a kardját elengedte volna. Mellén sötét folt jelent meg. Ezt takarta le az öklével. Vilain alhadnagy vette először észre, hogy a parancsnok elvesztette egyensúlyát és tántorog. Odaugrott a századoshoz, átkarolta, majd óvatosan lefektette a földre. A fejét egy kőre helyezte. Danjou már sok vért '•esztett. Az alhadnagy akkor tudta meg, hogy a parancsnoka meghalt, amikor ká akarta kezéből venni a kardot. Ä százados görcsösen szorította a markolatot. Vilain felegyenesedett és tisztelgett. Semmi félelmet nem érzett, pedig újra dörögni kezdtek a fegyverek, most már mindkét oldalról. Negyven méterre közelítették meg a mexikóiak a falakat, a légiósok biztosan céloztak és találtak. Vilain vette át a parancsnokságot. Gyorsan intézkedett. Először is újabb embereket vezényelt a kapukhoz, nem mintha bizonyos lett volna, hogy ez okvetlenül szükséges, inkább csak meg akarta mutatni határozottságát. Közeledett a dél. Az árnyékok csaknem teljesen eltűntek. A légiósok szenvedtek a hőségtől. Elkeseredett a küzdelem. Délben az ellenfelek között nincs több távolság, mint húsz méter. A falak mögött a légiósok jól hallják, amint a mexikói tisztek rohamra vezénylik katonáikat. Ekkor kürtszó harsan. Hir- telenében a csata résztvevői nem tudják, hogy képzelődnek, vagy pedig valóban egy közeledő alakulat ad hírt érkezéséről. — Felmentés! Ezek francia csapatok — reménykedik néhány légiós, a többség a zon - ban változatlan elkeseredéssel harcol tovább. Morziczki őrmester, aki a tetőről figyel, már jól látja a sárgálló porfelhőt. Egy pillanatra azt hiszi, hogy francia csapatok jönnek. Pereg a dob. Azután rázendít a zenekar. Idegen a melódia. Morziczki rádöbben, hogy mexikói alakulatok tűntek fel a láthatáron. Semmi kétség. Széles karimájú kalap a katonák fején, színes az egyenruhájuk, nadrágjukon széles sáv. — Mexikói gyalogság közeledik északról — jelenti az őrmester a parancsnoknak. Vilain világosan látja a helyzetet, minden elveszett. Még nagyobb, még elviselhetetlenebb a túlerő, mint eddig. A légiósok gépiesen harcolnak, töltenek, céloznak, tüzelnek. Mindez az egykori fárasztó gyakorlatozás, vagy pedig a jelenlegi kilátástalanság eredménye, ezt nehéz lenne megállapítani. Elhallgatnak a fegyverek, csak a mexikóiak örömújjon- gása verődik vissza a falakról. Az ostromló lovasok üd- vözlik az érkező gyalogosokat. Rövid pihenőhöz jutnak a légiósok. Az ellenség ugyanis átcsoportosítja erőit. Morziczki mindent jelent a tetőről. — Gyalogosok váltják fel a lovasokat — mondja. — F,gy tisztet látok közeledni. Fehér kendő a kezében. Üjabb parlamentert küld az ellenség. A tiszt lassú, kimért léptekkel közelít. Húsz méterre áll meg a franciáktól — Adjátok meg magatokat! — kiáltja. — Megmenthetitek az életeteket... Halljátok, franciák? Milan ezredes üzenetét hozom nektek. (Folytatjuk) vak. Forinthiány, forinthiány — Anyagi gondok? ^ — Ezek aztán bőven akadnak. Öriás kultúrházunk üzemeltetése monstre költségeket igényel. Állami támogatásunk mindössze 54 ezer forint évente. Kellene 124 ezer, de milyen nehéz ezt előteremteni! Segítség? Ez bizony nagyon változó valami. A tsz-ek. egyszer 24 ezret, máskor meg csak ötezret adnak. Az fmsz, amelyikei összesíthetnénk erőinket, nemegyszer konkurál velünk. Bált szerveztünk a, tiszai napok egyik vasárnapján, természetesen belépőjeggyel. Erre az fmsz ugyanarra az időpontra táncdalónekesek felléptével ingyenes bált szervezett. így aztán várhattuk, menynyien jönnek majd hozzánk. Össze kellene fognunk, mert közös erővel többet érhetnénk el, csak hát ez nehezen megy. ★ A poroszlói kulturális élet problémái a népművelés országos gondjai is. Megoldásukon szakemberek sora munkálkodik. Biztató, hogy a kilábalás útjait egészséges türelmetlenséggel keresik a kultúrháj) vezetői. Picii t
