Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-09 / 104. szám
KOSSUTH 8.10 Táiiczenc 8.56 Élni tudni kell IX. r. 0.25 Olasz versenyművek 10.05 Függés és függetlenség 10.30 Népi zene 11.00 Iskolarádió 11.40 Operajelenet 12.30 Tánezene 13.15 A Rajkózenekar játszik 13.39 Legkedvesebb verseim 13.55 Mai témák, mai dalok 14.05 Petri Endre zongorázik 14.31 Róka Móka bábszínháza 15.10 Brahms III. szimfónia 15.50 Kóruspódium 16.05 Így élünk Százhalombattán 17.20 Szimfonikus zene 17.51 Mikrofórum 18.09 Ifjúsági színpad: Két lány apát keres 19.35 A Csehszlovák SZK nemzeti ünnepén 20.05 Kedves lemezeim 21.03 A Stúdió 11 játszik 21.19 Láttuk, hallottuk. . . 21.39 Beszélgessünk zenéről 22.20 Népi zene 23.00 Zenekari muzsika /0.10 Könnyűzene PETŐFI 8.05 Operarészletek 8.40 A titkos háborií ITI. r. 9.00 Ezeregy délelőtt 11.45 Színházi anekdoták 12.00 Kamarazene 13.05 Balettzene Kettőtől — hatig... Mindenki kedvére! 18.10 Szlovák operafelvételek 38.40 Filmzene 18.52 Hangverseny a stúdióban 19.27 Magyar nóták 20.28 Egy szegény vándorlegény Regényepizódok. 21.28 Híres prímások muzsikálnak 21.51 A nyugati diákmozgalmakról 22.06 A zenekar története — Puccini I. r. 22.46 Patachich: Színek 67. Szvit 23.10 Operettrészletek MAGYAR 8.25 Iskola-tv 17.58 Hírek 18.05 Barátság (lengyel rajzfilm) 18.15 Munkásfiatalok (riportfilm) 18.40 Esti mese 18.45 Csillagvárosban jártunk (kisfilm) 19.05 A Szovjet Hadsereg Énekés Táncegyüttesének műsora 20.00 TV-híradó 20.20 Lélekben erősek (magyarul beszélő szovjet film) II. r. 21.50 Szülők, nevelők egymás közt 22.30 TV-híradó POZSONYI 16.30 Kaland az aratóünnepen (tv-játék) 17.40 Bizalmas levelek 19.50 Dokumentumfilm Közép- Szlovákiáról 20.15 A Jakobinus. Háromfelv. opera közv. Ijfffm | EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-3.7) Vigyázat, hekust EGRI BjRODY: (Telefon: 14-07) A magányos villa titka GYÖNGYÖSI PUSKIN: * A Pál utcai fiúk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Autósok, reszkessetek! HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Kleopátra I—II. rész HEVES: Elátkozott hegyek farkasa FÜZESABONY: Mágnás Miska PETERVASÁRA: A ház és gazdája Egerben, este 7 órakor: ÉJFÉLI RANDEVÚ (Bérletszünet.) ■BEK ÜGYELET EGERBEN: 19 órától 7 óráig n Bajcsy-Zsüiiv-Acy utcái r-'n- 'lelőben. (Telelőn: U-10). Ben- , leiéi:> gyermekek résiére is. : Chile fölött körözöl „repülő csészealjak” kiváncsi utasai Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a chilei Las Ultimas Noticias című lapban a legeredményv telenebb uborkaszezonhoz méltó történet jelent meg, az állítólag Chile fölött köröző „repülő csészealjakról” azaz ismeretlen tárgyakról. A lapban közölt interjúban egy Júlio Beale nevezetű chilei elmondotta, hogy április 15-én, négy barátja társaságában az égen látható három foltot szemlélték éppen, amikor hirtelen különös belső impulzust érzett. Leült egy asztalhoz, elaludt, ám ugyanakkor tollat ragadott és teljes sebességgel írni kezdett egy ismeretlen nyelven. Julio Beale, a tanúk szerint, a „transzok során” szinte teljesen megmerevedik, kivéve jobb kezét, amely* szédületes sebességgel ír. Beale kijelentette, hogy öntudatlan állapotban „a repülő csészealjakon” tett utazást. „Ezeknek utasai azt mondották nekem, hogy testemnek nyolcadik dimenzióba való szilárd kivetítése révén utazom velük” — mondotta. Beale szerint a földön kívüli lények elmondották neki, hogy pusztán kíváncsiságból köröznek a földgolyó körül. A chilei „űrutas” szerint a repülő csészealj kapitányát Tlablec-nak hívják — írja a Las Ultimas Noticias. Edzés a nyári vakációra (Kiss Béla felvétele.) mBeoBBummmmtmmi „Szarkalesen" Visontán Nyissa ki a táskáját! — Mi van a táskájában? — Semmi. Illetve a pufaj- kás nadrágom. — Nyissa ki a táskáját! — Hagyjanak békén! Minek néznek maguk engem? Lemaradt és a táska is kinyílt. A pufajkanadrág helyett villanykapcsolók, szögek, reszelők, szerszámok nyomták ki gyanúsan a táska oldalát... — Hány éves ön? — Negyvenkilenc. Higgyék el, én nem. is akartam. Becsületszavamra nem... — Melyik:, vállalatnál dolgozik? — Az építőknél. Csak a nevemet ne írja fel (Krinitt P. István). Két fiam is itt dolgozik. A faluban mindenki ismer. írásba adom, hogy soha többé nem fordul elő. • — Miért lopott? — Kiég a szemem... — Mi van a táskájában? — Levegő. — Akkor engedje ki! — Kik maguk? £íincs jobb dolguk?... A táska „levegője”: villany- kapcsolók, rézhüzalok, villanyégők, cement. — Hány éves? — Negyvennégy. De miért fontos ez? — Régóta lopkodja az építkezést? — Ezt kikérem magamnak. Én nem vagyok zsivánv... — Akkor hogyan kerültek ezek a tárgyak táskájába? — Ettől még felépül az erőmű... A lopott holmikra cédula kerül: Kovácsik Sándor segédmunkás. — Mi van a táskájában? — Semmi. — Nyissa ki! — Ez egy nyomáscsökkentő műszer. — Igen. — Hogy hívják önt.7 — Kókai István. — Milyen beosztásban dolgozik? — Raktáros vagyok... A razzia befejezése után Scber Józseffel, a rendészet vezetőjével1 szortíroztuk a szarkahad járat gyűjteményét: értékes szerszámok, műszerek, huzalok, neoncső, vil- lanyégők, szén, cement. Pedig már nem ez volt az első razzia Visontán... — Ami az egészben a leg- szomorúbb: a lefoglalt tárgyakat már az összeszerelt gépekről, berendezésekről szedték le, s próbálták ellopni. Szinte érthetetlen: felnőtt emberek és mégis képesek a milliós értékű, több éves munkával összeszerelt gépekről levagdosni a vezetékeket, leszerelni a kapcsolókat. Nagyon súlyos tettek ezek. — Mi lesz a zsákmánnyal és a tettesekkel? — A zsákmányt lefoglaljuk és visszaadjuk a vállalatoknak. A tettesek pedig szigorú felelősségre vonást, büntetést kapnak. Senki sem ússza meg szárazon. Drága lesz a tandíj valamennyinek... A sok lelkiismeretes, becsületes ember mellett, mint a razzia eredménye is mutatja, szarkákból sincs hiány az építkezésen. De már egyre fogynak. Ezen a razzián is közel harmincnak vonták be a „repülési engedélyét”. Reméljük a büntetés is méltó lesz az elkövetett cselekedetekhez. Mert a társadalmi tulajdon fosztogatóira még ilyen nagy építkezésen sincs szükség... — k. j. — A pekingi zoológusok nem válaszoltak Elválnak a cicamackók Válásra készülnek a londoni állatkertben: Anan, a moszkvai pandalegény két hét múlva hazautazik és végleg faképnél hagyja Chichit, a londoni „cicamackót”, miután kudarcba fulladt a második nászkísérlete is. Anan tavaly augusztusban érkezett Londonba, s kezdetben kacérkodott ugyan Chichivel, de a nem túlságosan vendég- szerető pandakisasszony csak kétlábú ápolója iránt mutatott különösebb érdeklődést, míg Anant rendszeresen elzavarta. A tudósok sokáig tanácstalanul álltak a rácsok előtt. Érdeklődni próbáltak a pekingi állatkertben, ugyanis a kínaiak őrzik a tibeti eredetű óriás pandák párzási szokásainak titkait, de a pekingi zoológusok nem válaszoltakA két cicamackó gazdái a tél végén abban maradtak, hogy Anant egy darabig Londonban hagyják, hátha a tavasz jótékony hatást tesz a két pandára- Nem tett... rSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSS/SSSSS/^SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSS/ySSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/Ss \ 14z elfoglalt ember Rég nem látott és egykori barátomat kerestem fel minap a hivatalában, amelyet egy szerény, de Ízléses vörösbársony tapéta, mögötte ó-görög kilincsü, platinaveretes ajtó választott, el a titkárnője szobájától. Rég nem látott és egykori barátomat hosszas telefonálgatás, többszöri elutasítás és végül is egy mai napra engedélyezett „öt perc” után kerestem fel hivatalában, még mindig fülembe csengve a bájos titkárnő még bajosabb hangja: — Kedves elvtárs... Csak öt perc,.. Az igazgató elvtárs nagyon elfoglalt ember, csak öt perce van a számára... — Köszönöm... nekem annyi is elég lesz — mondtam őszintén, mert valóban egy hosz- szabb idő óla húzódó egyszerű ügy még az ügynél is egyszerűbb aláírásáról volt szó, ami nem is az én ügyem, de az aláírásnak az én barátom aláírásának az én ügyem, de az aláírásnak az én 1 barátom aláírásának kell lennie. — Még egy perc! —■ emelte fel ujját a titkárnő intőén és az óráját nézte, mint időmérő a stadionban. — Most! — intett, s én, hogy egy pillanatnyi időt se veszítsek, rohamléptekben törtettem át tapétás elöajtón, főajtón, kisajtón, be a százhúsz méter hosszú szobába. amelynek egyik sarka téli, másik sarka nyári kertnek volt berendezve, s amelynek a közepén, a hatalmas ablak előtt, nyolc telefonnal a hátán egy Íróasztal trónolt. Mögötte az én volt barátom. — Tessék.„ szervusz... Ülj le... Öt percem van... Sajnos. Mondd... — intett egy székre, fel sem állva és elgyöriörten meg- nyomogatta aranygyü- nis ujjaival fáradtnak tűnő homlokát... — Szervusz, kérlek... Egyszerű ügy... egyszerű kérés. Arról van szó, hogy... — Ne haragudj, hogy ismét figyelmeztetlek: csak röviden, öt percem van a számodra és hidd el, hogy ez a rági barátságunk kötelezettsége számomra. Mert voltaképpen egy pillanatnyi időm sincs. Most is miattad, kérlek, egy fontos nemzetközi tárgyalást halasztottam el... Borzalmas, hogy mennyire agyon vagyok terhelve... Fogalmad sincs róla, hogy... — Hát igen... a felelős beosztás, ugye — motyogtam közbe— Szóval, arról lenne szó, hogy... — Hogy a felelős beosztás, azt mondtad? Igen. A felelősség. Az öregem, ami nyomja, egyre nyomja a váltamat. Milliós kötések. Gyárunk megvásárolta az önmagától kiforduló fuszeklik nyugati li- cencét... Ezért devizát adtunk. Ezt a devizát be kell hoznunk... Illetőleg ki kell hoznunk... Újabb és még énnél is merészebb tervek, tárgyalások... Mondd, milyen az idő kint? — Kellemes... — Jó neked, irigyellek, öregem, hogy te legalább tudod, hogy milyen az idő kint. Nekem, akinek az ideje percre van beosztva, arról fogalma sincs, hogy milyen egy kellemes idő kellemesen eltöltve... A felelősség. Az állandó munka. Ne higgy ennek, amit itt látsz. Reprezentáció az csupán. Csalétek a nyugati ügyfeleknek... Te jó ég — nézett az órájára — letelt az öt perc. Szervusz... szervusz.., Hajaj... Szervusz! ...és újabb egy perc múlva, zsebemben az aláíratlan üggyel, ott botorkáltam a folyosón, sajnálva szegény régi, volt barátomat, akinek oly jólesett öt perc alatt kipanaszkodnia magát egy régi volt barátjának. Hogy az üggyel mi lesz? Majd. eljövök legközelebb, tíz percet kérve a számomra. Hátha a tiz percbe egy aláírás is belefér. Egy volt barátnak! íegri) Jó barátom: a fényképezőgép Olvasóink javaslatára ma új rovattal jelentkezünk. A fotosarok keretében elsősorban ,a kezdő amatőröknek igyekszünk hasznos, jó tanácsokat adni. Kísérjék figyelemmel hetenként megjelenő új rovatunkat, a Fo- tosarkot. Gyermekkorom legnagyobb eseménye volt, amikor 16. születésnapomra édesapámtól egy lemezes fényképezőgépet kaptam ajándékba. Jóformán mindig magammal hordtam ezt a kedves ajándékot. Azt éreztem, állandóan, hogy egy jó barát van mellettem, akire minőig számíthatok, aki mindig örömet és szórakozást jelent nekem. Nem is olyan sok időbe került és máris tudtam nemcsak, a géppel bánni, de berendeztem magamnak egy kis sötét sarkot a szobában és ott hamarosan belejöttem a filmek előhívásába, sőt <a másolással készült fényképek készítésébe is. Akkor még elérhetetlen volt egy diáknak a nagyitógép. De nem is volt reá szükség, mert a másolással készült 6x9 cm méretű emlékképek minden igényemet ki elégi tették. Ehhez pedig nem kellett más, mint két iái, egy másolókeret és egy színes papírral bevont 15 wattos izzólámpa, amelyek fillérekért beszerezhetők voltáig. Így kezdtem el fényképezni és életem folyamán mindig a legkedvesebb szórakozásom maradt a fotó. Ma sem tudok ennél jobb időtöltést, kedvtelést elképzelni Fényképeimből albumot készítettem', amelyek megörökítették mind magam, mind környezetem életét. Külön érdekességük ezeknek az albumoknak, hogy idősebb koromban minden külföldi ulamról külön-külön állítottam össze egy-egy útialbumot, amelyek térképekkel, fényképekkel, egyéb emlékekkel és feliratokkal egész utazásomat megörökítik. Csak át kell lapozni ' egy ilyen úti dokumentumot és megelevenedik előttem az egész út: emberekkel, tájakkal, történelmi emlékekkel együtt, ami. igazi örömet jeleni mindig nekem. Barátaimnak, ismerőseimnek is kedves szórakozása ezen albumok lapozgatása, nézegetése. Sőt — nagyképűség nélkül mondhatom: olvasgatása is. Ma egyre többet utazgatunk, egyre több a szabad időnk. Mind többen és többen, veszik a kezükbe a fényképezőgépet, hogy családi képekkel, vagy utazási emlékképekkel maradandó emléket készítsenek maguknak. Elősegíti a fényképezőgépek terjedését az a t.éhy is. hogy a mai szülök is szívesen ajándékozzák meg gyermekeiket, sőt rokonaikat is fényképezőgéppel. Nem is lehet ennél hasznosabb ajándékot elképzelni. Mint idős, tapasztalt fotóama- tör. szeretnék lapunk hasábjain tanácsokat adni olvasóinknak. hogy milyen fényképezőgéppel érdemes és hogyan lehet szép emlékképeket készíteni. Legközelebb arról lesz szó, hogy milyen gépet érdemes vásárolni. Körmendi Károly 19G9. május 9., péntek
