Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Bűnüldözés és társadalmi közhangulat 4 vér ne is váljon Mmális a Berva völavében 1928 tavaszán K! tagadná: a bírósági- rendőrségi hírek nem tartoznak sem az újságok hasábjain, sem a rádió, vagy a televízió műsorai között a nem olvasott és nem hallgatott cikkek, műsorok közé. Sokan itt kezdik az újságot olvasni, s talán azok száma sem kevés — és ez sajnos —. akik itt is végzik. Mégsem üres szenzációhajhászás a mai magyar sajtóban ez a rovat, nem üres lelkű és életű, unatkozó polgárok csámcsogó riogatását szolgálja. Az egészséges közvélemény felsorakoztatása a bűn ellen a rendőrségi, a bírósági munka népszerűsítésén, ismertetésén keresztül, ugyanakkor visszariasztás is a bűnre hajlamos, gyenge jellemű emberek számára. Nem véletlen, hogy a bűnözés megelőzésében, a bűnüldözésben egyaránt, az igazságügyi szervek is mind nagyobb figyelmet szentelnek a sajtó tevékenységének, és néhány, még itt-ott előforduló sajnálatosan merev és elzárkózó intézkedést eltekintve, amelyek száma is egyre inkább csökken, igénylik is e nyilvánosságot. Természetesen erről, de nemcsak erről is van szó. Az állampolgároknak joguk is van tudni, hogy az életük, vagyonuk, becsületük védelmével megbízott szervek hogyan sáfárkodnak a nép és a törvény- adta kötelességeikkel. Az effajta nyilvánosság mintegy sajátos „beszámolási formát” is jelent a rendőrség, bíróság, ügyészség részéről: az állam polgárainak. A demokratizmus egyik formája! Nem tűnik véletlennek, hogy mióta egyrészt maga a közvélemény és annak kifejezője, a sajtó, másrészt a bűnüldöző szervek között őszintébb, nyíltabb, a kötelező titkokon túl kötetlenebb lett a kapcsolat, mintha ez, országos szinten is a bűnesetek számának csökkenésében jutna kifejezésre. 1967-ben országosan több mint százezer, az elmúlt esztendőben 92 ezer bűnügy került a bíróság elé. Ebből a 92 ezerbői 52 ezer az úgynevezett közvádas ügy. A csökkenés, legalábbis abszolút számokban, — vitathatatlan. És vitathatatlan az is, hogy nem egy súlyosabb, vagy kevésbé súlyos ügyben milyen közfelháborodás kísérte a bűnösök tetteit, hogy mennyien és milyen szívesen igyekeztek segítséget nyújtani a bűnüldöző szerveknek. Nem kell messzebb menni példáért, mint a legutóbbi Kék fény-adás! A helyzet legalábbis kedvezőnek mondható, a bűnüldöző szervek felkészültsége, apparátusa és kapcsolata a dolgozó emberekkel perspektívában is megnyugtató és bizalmat keltő. Nem volna azonban helyes, ha valami hurrá hangulat, valamiféle túlzott optimizmus fogná el mindazokat, akiknek nem közömbös, kik, hogyan és mennyien játsszák ki a törvényt, kik hol és hogyan igyekeznek brutálisan, vagy egyszerűen csak szélhámos- kodva a társadalmi vagyon, a személyes tulajdon biztonsága ellen tömi. Egyetlen elgondolkodtató példa erre: az imént említett számadatokban nem szerepelnek például azok az ügyek, .amelyeket szakmai kifejezéssel élve „eltereltek”, amikor szabály- sértés, vállalati fegyelmi lett — és az elmúlt évben nem kevés lett! — a kisebb bűnügyekből. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy az adatok számain belül kimutatható emelkedés van például a garázdaság, az emberölés, a rablás társadalmilag rendkívül veszélyt jelentő bűnügyeinek statisztikájában, — akkor legalábbis óvatosságra van szükség a megelégedettséget illetően. És itt kell egy pillanatra megállni és gondolkodni: igaz, hogy a javulás nem mehet egyik napról a másikra végbe, de a bűnüldöző szervek egymagukban, a társadalom eddigieknél is aktívabb támogatása nélkül, aligha oldhatnák meg, hogy egyik évről a másikra is számottevő legyen a javulás. Szembe kell néznie minden becsületes embernek azzal a ténnyel, hogy bár a szocializmus kétségkívül megszüntette például a pénzszerzésre mindenre képes réteget, általában a harácsolás ideológiai alapjait, hogy humánus társadalmunk ideológiájából, politikájából mi sem áll távolabb, mint a brutalitás, — ezek a bűnök és a többiek a szocializmusban sem szűnnek meg automatikusan. Ha csak mindig és állandóan a kapitalista örökségre hivatkoznánk — amelynek hatását lehetetlen tagadni, sőt! — félrevezetnék magunkat. A bűnözés elleni harcban továbbra is az eddiginél is hatékonyabb lépésekre van szükség, nálunk is, ahol pedig a köz- és vagyonbiztonság nemzetközi' szinten is irigységet és elismerést' váltott és vált ki. ' ........ * 11" Nem kielégítő még nálunk a bűnözés okainak tudományos, társadalmi és gazdasági okainak feltárása. Vállalati igazgatók, vezetők, intézmények vezetői, de maguk a dolgozók sem mérik fel, gondolják végig, hogy milyen okok segítették elő munkahelyükön, üzemükben egy-egv bűntett megvalósítását. Pedig az ilyen elemző, töprengő munka hallatlan segítséget jelent a megelőzésben. Kétségtelen, hogy a társadalom erői számos területen — például az ifjúságvédelem, vagy a társadalmi bíróságok — aktív részesei a bűn megelőzésének, vagy üldözésének, mégis úgy tűnik, hogy bizonyos közömbösség tapasztalható a bűnözéssel szemben. Természetesen nem a gyilkosság, a garázdaság az, amelyik érdektelenséget vált ki. De a társadalmi tulajdon védelme például már korántsem vált ki olyan közhangulatot mindenütt és mindenkor, mint az előbbi esetekben olyannyiszor tapasztalható volt. Megtartani és megtartatni a törvényt! Tisztelni a törvényt. Ezek a legjobb nevelő módszerek. Válasz egy hevesvezekényi levélre A lapunk 1969. április 18-i számában közölt „Téma — az iskolai munkavédelem” című cikkünkben félreérthető elírás történt: „ ... Hevesvezekényben a téli hónapokban is csak 12 fok volt a tantermek hőmérséklete.” — olvasható. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy ezt az alacsony teremhőmérsékletet a munkavédelmi felügyelő 1966- ban mérte. Azóta — amint a hevesvezekényi iskolaigazgató írta szerkesztőségünknek — hasonló hiányosság nem fordult elő. Az említett félreérthető szövegezésért egyébként a Pedagógusok Szakszervezete Heves megyei bizottságának 1969. április 17-i ülésére készített írásos jelentésből vettük át, amelyben — cikkünkhöz hasonlóan — nem mint hiányosság, hanem mint egy sajátos, iskolai munkavédelmi probléma, példaként sze- szerepelt. ______ E gy közösségben, ahol • a törvény minimális ismerete maximális tisztelete tapasztalható, sokkal kevésbé tapasztalható a törvény maximális ismerete csak azért, hogy azt a lehető legtöbbször megsértsék, kijátsszák. A törvénytisztelő, becsületes emberek milliói nélkül, az általunk kikiáltott közhangulat atmoszférája nélkül éppen azok a szervek válnak tehetetlenné a bűnökkel és bűnösökkel szemben, akiket pedig joggal és okkal bízott meg ezzel a feladattal a magyar állampolgár. Kétségtelen, az élet tényei, a statisztika adatai igazolják, hogy társadalmi rendünk ereje, politikánk, ideológiánk szelleme és hatása, az állam ereje, politikánk, ideológiánk szelleme és hatása, az állam bűnüldöző szerveinek mind sikeresebb munkája nyomán büszkék, lehetünk e téren is az elmúlt kerek negyedszázadra. Büszkék, igen, de megelégedettek és elbizakodottak nem! 1928. április 30. A Tarkő felet fodros bárányfelhőket kerget a bolondos tavaszi szél. A fákon kövér rügyek dagadoznak, s a zöldellő rét tele van szórva apró, sárga világokkal. Fent a magasban kiterjesztett szárnyakkal lebeg egy sas, mintha azt a kis csoportot figyelné, amely hangtalanul közelít a tarkői barlang felé. A környéken minden csendes, csak a nehéz turistabakancsok alatt csikordul néha élesen a kavics. A csoport célhoz ér, s bár minden tagja fáradtnak látszik, csak akkor heverészik le az illatos fűre, amikor már magasra csap a tábortűz lángja. Danoza János, Fazekas János, Certner István, Szepessu Lajos és Klein Armin, a Természetbarátok Turista Egyesülete egri csoportjának vezetői, nyugtalanul tekintget- nek Miskolc irányába, szemmel láthatóan várnak valakit. A nap még teljes erővel ontja sugarait, de a fák között már egyre több az árnyék. A hegyi ösvényen hirtelen léptek közelednek, s a szétnyíló bokrok közöt feltűnik Kolacskovszky Lajos alakja, nyomában kísérőivel, dr. Mandl Oszkárral és a daliás termetű, elmaradhatatlan „testőrrel”, Ivanek nyomdásszal. Kemény kézszorítások, ölelések. .. Danczáék nagy-nagy szeretettel fogadják a sokat üldözött embert, akit a Tanács- köztársaság idején kifejtett politikai tevékenysége miatt előbb internáltak, majd utána kitiltottak Egerből, s Pesten tengette életét Kolacskovszky Lajost, a természet nagy barátját akkoriban úgy tartották nyilván, mint a történelemben, a természettudományokban és a helytörténeti ismeretekben szinte utolérhetetlen autodidaktát, az SZDP egyik legkiválóbb szónokát. Nyilván ez késztette arra az egri természetbarátokat, hogy a másnapi családias kirándulás, majális szónokának őt nyerjék meg. Kolacskovszky Lajos örömmel tett eleget a kívánságnak, boldogan érkezett a Bükk rajongásig szeretett rengetegébe, amelyet úgy ismert, mint a tenyerét. A tábortűz sárgás lángja mellett élénk beszélgetés indult meg. A vendég első dolga az volt, hogy a helyi munkásmozgalomról, a 19-es kenyerespajtásokról, börtöntársakról érdeklődjön. És amikor megnyugtató választ kapott, elmosolyogta magát: — Jól van ez így, a vér ne is váljon vízzé! Másnap, május 1-én reggel mintegy 230 főnyi tömeg gyűlt össze a Berva völgyében, hogy meghallgassa az ünnepi szónoklatot, kezet szorítson az évek óta nem látott Kolacskovszky Lajossal. Vajon miről szólhatott az 1928. május 1-én elmondott ünnepi beszéd? . A természet rtiegújhódásá- nak szépségéről, arról, hogy a csüggedő ember mennyi erőt, hitet meríthet a zord tél után életre kelt természet példájából. A fűszálak élni akarásáról, az élősdi, hasznavehetetlen dudvákról, gyomokról, amelyek hasztalan próbálják elvenni az éltető napfényt, a levegőt, az esőt a hasznos fűszálak elől... Kolacskovszky Lajos túlnyomórészt egyszerű munkásemberek előtt beszélt, de mondanivalóját olyan közérthető módon fogalmazta meg, hogy senkinek sem kellett megmagyarázni: a hasznos fűszálak alatt a munkásmilliókat, a gyomok és dud- vák alatt pedig a kizsákmányolókat értette. A másfél órás előadás e szavakkal fejeződött be: — Eljön még az az idő, amikor az emberiség felismeri a jelentéktelennek látszó fűszál hasznosságát és kigyomlálja a hasztalanul élősködő dudvákat... Kolacskovszky Lajos egy darabig még elbeszélgetett barátaival, ismerőseivel, majd társaival együtt Felnémet irányába távozott Szerencséjére! Nem sokkal később ugyanis szuronyos csendőrök vették körül a tisztást, s durva hangon felszólították a békésen pihenő embereket: — Senki sem mozduljon! A hang megrekedt a hegedűben, a piros pettyes labda messze gurult az ijedt gyerekek kezéből, s egyszerre hideg színű felhő takarta el a napot — Maguk mit csinálnak itt — recsegte a kackiás ba- juszú törzsőrmester. A bárgyú kérdésre Dancza János válaszolt: — Láthatja, hogy családi kiránduláson vagyunk és békésen szórakozunk. — Igen? És van erre engedélyük? Ide az igazolványokat! Elkezdődött az igazoltatás. A csendőrlegények nagy lettrekészséggel sürögtek-forogtak, mintha holmi útón- állókkal lett volna dolguk. Nem vették észre: mennyire komikusán hatnak a fegyvertelen férfiak, nők, gyerekek és a fegyveres, harcra kész szuronyos puskák... — Aztán hol van az a pesti agitátor, aki a lazító beszédet mondta — így tovább a törzsőrmester. Hát ezért jöttek csendőr uramék! A majális vezetői alig tudták nekik piegma- gyarázni, hogy nem politikai agitátorról, hanem egy természetbarátról volt szó, akivel véletlenül találkoztak a hegyek között és akit felkértek tudományos előadás megtartására. A nagy hangú kokastotlas végül is nagy nehezen belátta, hogy kissé melléfogott, s megelégedett azzal, hogy Benedek Jánost bántalmazza, majd véget vessen a majálisnak. így ért ért véget az emlékezetes május 1-i kirándulás 1928 tavaszán, a Berva völgyében . Somody József Gyurkó Géza szervi megbetegedésben szenvedő gyereket kezelnek. A gyógykezelés mellett óvodai és általános iskolai foglalkoztatást is biztosítanak számukra. Mint Képünkön is látható, a séta, a levegőzés is a gyógykezeléshez tartozik. (MTI foto: Kovács Gyula felvétele.) rssssssssssssssss/ss//s/sssss/sssssssss/sss////ss/sssssssssssss/sss/sssssss/sssssssssss/sssssssssysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssj Bevallom őszintén, hogy bár különösebb elfogultsággal nem viseltetek egyetlen hónappal szemben sem, mégis, ha választanom kellene, melyiküket szeretem jobban, habozás nélkül a májusra szavaznék. S miután többen feltették nekem a kérdést a hónapok iránti vonzalmaimat vizsgálva, hogy választás esetén miért pont a májust tüntetném ki, kötelességemnek érzem, hogy erre nyíltan, őszintén és az esetleges fennforgató aggódó kételyeket leszerelve válaszoljak. A májust azért szeretem, Xpert elsejével kezdődik. Ez az egyetlen hónap a tizenkettő közül, amely rögtön úgy kezdődik, hogy nem kell dolgozni. Ekkor van ugyanis a munka ünnepe. Mi a munka ünnepét munka nélkül ünnepeljük. Igaz, volt idő, amikor muszáj volt önkéntes munkával ünnepelni a munka ünnepét, s emiatt nem volt az sem ünnep, sem.munka, de ez az idő már régen a múlté. Most elsején nem dolgozunk. Más hónapokban csak'a fizetés napját követően nem. .... ,_________ J lLiínt szccetetti cl májait ? Azért is szeretem a májust," mert ilyenkor a természet felöltözik. A nők levetkőznek. A természetnek az a természete, hogy májusban pompás köntösbe bújjon, a nőknek is van természete, amely szerint májusban bújnak ki téli bábruhájukból, hogy ki pilleként, ki csak pillangóként pompázzon. Hiába, a természet természete nem a nők természete, a nők természetesen a saját természetük. A természet öltözik, ők vetkőznek. És igazán nincs pompá- sabb, mint egy felöltözött természet és egy levetkőzött nő együtt. Ezért is szeretem a májust. A természet miatt! De szeretem a májust azért is, mert éjszakáján letéphetek minden orgonát. Most ugyan virágtolvaj legyen a kerítésen, aki orgonát tud tépdesni, hogy díszítsen véle kis szobákat. Most legfeljebb arra van lehetőség, hogy veszek' egy csomag réti kankalint, azt tépdesem, miközben díszítem a kis szobát. Bár az is igaz, hogy ha van réti kankalin, akkor van rét is, meg május is, minek akkor a kis szoba. S minek ahhoz kis szoba. Mindegy! Ha nem is virágzik az orgona május éjszakáján, akkor is az orgona hónapja a május, s ha éjszakáMeg azért is szeretem a májust, mert ilyenkor jelennek meg az ígéretek a nyári sörellátásról, amely az idén már jobb lesz, mint tavaly volt, bár kétségtelen, hogy azért még az idén sem lesz olyan.-. Szóval, olyan kon nem orgonát tör le az ember, hanem más virágot, teljesen mindegy. Az éjszaka a fontos és a töréssel egyetértő virág. Márpedig a virágnak megtiltani nem lehet ...! Ezért is szeretem a májust. rossz lesz, mint tavaly volt. Meg ilyenkor van a nagy tavaszi végkiárusítás kályhából, villanytűzhelyből, NDK- brikettből, olcsóbban és házhoz szállítva. Természetesen az isten sem akar ilyen hosszú tél után kályhára és brikettre gondolni, — de a reklámszakembereknek, s .az újságoknak is élniük kell valamiből, ha ' másból nem, hát a hirdetésekből. Nem utolsósorban szeretem a májust azért is, mert a C-vitamin tablettákkal golyózni lehet, a citromos tea elveszti létjogosultságát, a forralt bor nevetségessé válik 'és helyette friss gyümölcsöt és gyümölcslevet iszunk. A friss gyümölcsöt a természet szavatolja, hogy friss, a gyümölcs szörpöt — ha van! — a gyártó vállalat. Kettőjük közül a természet a megbízható. Pedig nincs is pecsétje. Már ezért is jó a május: pecsét nélkül is hiteles! S végül azért is szeretem a májust, mert május és nem április, vagy június. Mert május! önmagáért szeretem. A májust szeretem a májusban, mint ahogy a júniust a júniusa miatt szeretem. Ez a lenti*~*ább, a legközvetlenebb szerelem egy hónap iránt iránt, — pedig 31 napos! . Ugye, hogy mégis igaz: szép az, ami. érdek nélkül tetszik. (egri)
