Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
Május elsején perdült a képernyőre ismét, vendégsége körettel Bözsi, a tavaly filmre született pesti asszony. E második alkalommal reméltem, hogy ezt a tűzről pattant, jól öltözködő, külsőségeiben és hanghord ozá sá- ban valóban valódi pesti családanyát közelebbről megismerhetem. Sőt, mi több, ki akartam lesni a titkát, hogy ugyanis ő mitől ■ az a Bözsi. Mert ugyebár a férfinép kíváncsi lesz arra az asszonyra, nőre, akitől a saját igazgatója egyértelműen szerelmi sokkot kap, akit az egyébként irigy asszonytársak > még akkor is, ha jó barátnők — vonakodás nélkül önmaguk fölé emelnek. Néztem, lestem hibátlan képernyőmet egy óra húsz porcén át, a nyári időjáráshoz képest koncentráltan fel is készültem erre a vallató találkozásra, de az eddiginél semmivel sem lettem idősebb és okosabb. Pongrácz Zsuzsa Bözsijéről — úgy érzem, divatból írják az ilyen figurákat — azt kell hinnem, hogy csak félig megírt asszony. Hatását rajzolják fel nekem, anélkül, hogy megmondaná’:, mi az, amivel hat. Tudom, ír i világunkban a hősöket a legszürkébb utcai ruhában, a legszürkébb aszfaltról kell Megkerül! az „eltűnt” kisfiú j Mint ismeretes, a tv-híradó vasárnap este hírt adott Nagy László, oroszlányi kisfiú eltűnéséről. Mire azonban az adás elhangzott, a kisfiú már otthon volt szüleinél. Végeredményben el sem tűnt: a szülök tudta nélkül pesti rokonaihoz utazott, akikkel vasárnap a Vidám Parkba ment szórakozni. Az aggódó szülők korábban a televízióhoz fordultak segítségért, s elfelejtették értesíteni a tv- híradót, amikor a gyermek előkerült. A segítő szándékú közlés így felesleges riadalmat keltett, vaklármát okoi zott. papírra tennünk, mert a hőst hősteleníteni, póztalanítani, „deheroizálni” kelL Bele is mennék ebbe az alkuba, elég sok paté tikus játékon vagyunk már túl. De ha a hős mindennapi „szürke veréb”, az Írónak kell rendelkeznie azzal a bizonyos „hogyannal”, amivcj megörökíti és elénk állítja őt. Csak akkor lesz érdekes az egyéniség, akkor lesz igazán izgalmas a játék, ha nem az élet „slampossá- gát” kapjuk technikailag modem tálalásban, hanem a lényeget, sűrítetten és úgy, hogy a sűrítés, a lényeg által hitelesebb képet kapunk a pesti asszonyról a valóságnál.. így nem igaz ez a kép, mert miértjeinkre válaszolandó, Bözsi hatásáról, okairól, magatartásának a felszín alatt meglevő rugóiról, erővonalairól semmit nem árul el az író, Pongrácz Zsuzsa, így aztán Ruttkay Éva egyénisége és egész színésznői gazdagsága valahogy fény nélkül és igazi hangsúly nélkül vész el a köznapi vendégségben. Pedig a sók-sak poén benne van az írás magjában, csak hagyni kellene azokat naggyá, hősivé, nevet-; ségessé fejlődni. Ezen a játélkon Keleti Marton rendezése sem tudott se-; gíteni. hogy tarra faágunkat mindjárt a vasárnap esti lenpéldával bizonyítsuk, a spanyol Alfonso Sastre tévé-; játékára, A szájkosárra hivató Két Játék — legalább egy ^ tanulsággal kozhatunk. Az előbbi játékban, a Bözsi körül tébláboló Básti Lajos itt, mint családapa olyan drámai percekkel ajándékozta meg nézőit, amelyeket nem lehet egyhamar elfelejteni. Az önző, az élni vágyó, kegyetlen és cezaro- mániás falusi családapa ő, aki úgy bánik mások életével, mintha ő teremtette volna a világot. Ez az elvetemültség okaival együtt nyilvánvalóvá válik előttünk. A polgárháború tette ilyenné őt, s maga szerint is csak az a bűne, hogy rossz időben gyilkolt. Nem a gyilkosság a bűn szerinte, hanem az időpont megválasztása. Amikor az Idegennel találkozik, amikor a menye ráolvassa szörnyű vétkét és amikor a szűk környezet előtt vállalnia kell a súlyos vádat, arcán nem szégyen ég, hanem a mindenkin végigcsapni készülő bosszú. És ez a hős — Básti Bajos remeklése és az írói mondanivaló találkozása révén — nem valós, de igaz. Lenyűgöző, ahogyan a mellékhősök is mindig ugyanarra a fókuszra tekintenek, s magukban is különbséget tesznek a valóság és az igazság között Básti Lajossal egyenértékű játékot nyújtott Sulyok Mária, drámai hitelével meglepett Szirtes Ádám, Mensáros László és Drahota Andrea is. Ezt a kitűnő drámát Esztergályos Károly rendezte— -lényegre törően. (farkas) Syrlus karambolozott Mégis jön Aradszky Egerbe ... ? Az elmaradt műsort május 19-én tartják' meg Sláger-koktél címmel hetekkel ezelőtt műsort hirdettek Egerben, a szakszervezeti művelődési otthonban. Az előadás előtt — mint vasárnapi „A közönség tisztélete. ..” című glosszánkban megírtuk — az ŐRI megváltoztatta a szólisták személyi összetételét, sőt: a Syriusegyüttes helyett mindössze egy távirat érkezett Budapestről. Az előadás — amelyre közel ezer jegy kelt el — elmaradt. Érdeklődésünkre a rendező szervek elmondták, hogy tájékozódtak Budapesten az Országos Rendező Irodánál, ahol közölték: — A Syrius- együttes egy mikrobusszal már éppen útban volt Eger felé, amikor Budapest külvárosában összeütköztek egy Wartburg személygépkocsival Komolyabb sérülés nem történt ugyan, de a gépkocsi megrongálódott p— Mikor tartják meg a műsort? — Május 19-én, amikor a szólistákkal Aradszky László és Magay Klementina is Egerbe érkezik. * ■ , ff- s.) Az utolsó szám embere A 'dohártypavilan ' előtt kopott ruhájú öregemben Reszkető jobbját botján pihenteti. Fura kontraszt. Bocas „December” a perzselő „Májusiban. Elnézem: Nem könnyen élhetett. Idegeit strapás évtizedek morzsolták rar koncátlanokká. Áll, tanácstalan. Másik kezében kitöltetlen lottócédula. Tétován Közelíts ' —■ Ha kitöltené é Látni ugyan látok, de i kezem _ N em tudott elég gyorsan kérni! Diktálja a számokat. Ki- lencvennel kezdi. — Tudja, ezen a tavaszon múltam. Beszél, beszél. Elmondja, hogy nem volt könnyű ennyi évet maga mögött hagyni. Percekre úgy érzem, megdermedt a tavaszi ’ '11 Elkészültem: O köszöni s meglepi — Kérném a. címét! Nem kívánhatom_ N em engedem folytatni, hiszen értem, ö úgy érzi, nem kívánhatja grátisz. Így szokta meg már jó emberöltővel ezelőtt. Csak folytatja: — Hátha nyernék, sakkor így dukál! Meg nem győztem, de címet, nevet azért nem kapott. Kissé 'meglepetten, 'de őszinte köszönettel távozott. Botja mérte lépteit. Mögötte lassan fogyó méterek. Messzibe fogyó alakját mintha körbefonnák a fény- nyaláboké Kell is a fény, tí melegség kilencvenen túl. S a legjobb helyre kopogtatna a szer rencse is. Mégha megkésve is, alkonyidőn. V.I.. i a», m Mi a merészség? Egri beszélgetés Baranyi Ferenccel Egyéniségének emberi varázsát közvetlensége adja. Viselkedésében semmi sallang, semmi költői póz. Magát politikus lírikusnak tartja. Erről az alkotói alapállásról faggatom. — A magyar líra hosszú távon mindig politikus alap- hangoltságú sorsköltészet volt. Balassitól kezdve József Attiláig minden kiemelkedő lírikust korának, népének, nemzetének nagy kérdései izgatták. A magam tollával ezt a nemes hagyományt szeretném folytatni. De nem is tudnék elképzelni más alapállást! Emberek közt élve, helyettük és értük szólok. — Versei költői köntösben „rázós” társadalmi problémákat feszegetnek. Hogy reagált erre a kritika? — Néhányszor rideg értetlenséggel. Ám ez magyarázható. A politikust és a közéleti hangoltságú költőt egyazon szenvedély, a jobbítás vágya hajtja. Ennek ellenére kettejük között bizonyos fáziseltolódás adódhat. Ilyen-; kor aztán a költő eszmetár-; saitól kap oldalvágásokat Az idő azért gyakorlatilag min-; dig igazol. A pillanatnyi kon-; fliktust a holnapokért szenvedélyesen vitázó költőnek vállania kell. — Ez lenne' a verseiben! említett merészség? — Mondhatjuk így is.’ Ä tény az, hogy a költő nem- állhat félre, fel kell villantania szerény képességeivel mindent, ami hétköznapjainkban kőrös, negatív jelenség. Képletesen szólva: a költő tüzet kötelei kiáltani, ha ég a „ház”, hiszen ha megmentjük a lángoktól, magunknak tettük. — Versei a fiatalok körében különösen közkedveltek. Milyennek látja a mai tizenéveseket? — Társadalmi slágertéma a fiatalság helyzete és magatartása. Amikor erről faggatnak, mindig ifjúkori éveimre asszociálok. Ezért értem meg őket, s nem tartozom azok közé, akik egyoldalúan megróják közönyösségüket Mint tanár tanítottam is egy évet. A világra rákérdező, ötlettelt, cselekvési vágyban bővelkedő a fiatal nemzedék. Ideálokat keresve sokszor találja szemben magát a felnőttek párnázott konformizmusával. Helyet és rájuk méretezett esz-; méket kell adnunk nekik! — Olvasói, mint a klasz- szikus fonnák kedvelőjét tartják számon. Mi az oka e hagyománytiszteletnek ? — A formátlan forma túl-' burjánzik irodalmunkban.' Nem kedvelem, de így is lehet jól írni, bár a semmit-' mondás szívesen ölti ezt a köntöst magára. Én úgy érzem, hogy az évszázadok költői gyakorlata során ko-, yácsolódott klasszikus forma-; készlet, fegyelmezőerő, s a világos gondolat testre szabott köntöse. — További tervei? Egyik verséből idézve vá-; laszol: — Imi, dolgozni azért 'rfhogy ez a tisztuló világ már tisztább legyen a tisztaságnál, ! fpécsi) —■ Eélek, nem lesz szerencsém: Fekete macskát láttam az ajtó előtti > Paris Match karikatúráját;) F IRf R: m~<*u ■ . r- ■■ 74. Minthogy terve nem sikerült, alighanem legszívesebben kereket oldana. Ül és töri a fejét, hogyan jusson ki a csávából. Vagy olyan fanatikus, hogy még mindig nem adja fel a szándékát, őrültről van szó. Vajon mit teSz, ha felismeri, hogy a markunkban van? A pokolgép alighanem ott van nála. Egyszer mér kinyitotta az oldaltaska- ját hogy megkeresse benne a bírságfüzetet! A ház lakói ismerik. Csakhogy, az egyenruha egészen más jelleget ad az embernek. Meg aztán, hogy juthatott volna eszébe valakinek is, hogy Fukar úr körzetparancsnokként jelenik meg a házban?! Haja most más árnyalatú- Arcát feltűnés nélkül elfedte a zsebkendőjével, mondván, hogy port sodort szemébe a szél. Vegyük csak a Kostler urat a földszintről. Ha : " : zném, felismeri-e Falfar urat, egy ideig bámulna rá, mielőtt nyilatkoznék. Falfar sokkal hamarabb észbe kapna, mint az öreg. Máris a levegőbe repülne mind: n. Hz volna a helyzet egyetlen lehetséges megoldása, mármint Fal far szempontjából. Egy tehetséges őrült, aki értelmés emberként jár-kel a világban, és cselekszik, a természet rosszindulatának szörnyű torzszülötte. Megállítom Loubalt. — Válasszon ki két erős és >— Magam közlöm velük, mit Várom Karliceket. A köBS-*-^«----------—-----------------f ogom szembesíteni a férje egyenruháját viselő emberrel. Ugyanoda jutnék, mint az öreg Kostlerrel. Nem. Az asz- szony majd felismeri az urát a halott férfiban. — Hívják fel az áp kát — adok utasítást — Vigyék le a tetemet a földszintre! Egyszeriben el t: m terem Skála főhadnagy. A lépcsőkorlátnak támaszkodom. Kutyául érzem magam. _ Rychta finommechanikus felismerte a készítményeit Rath telkén — jelenti Skála. — Olyanféle ember az, aki erőnek erejével kívül akar maradni a szövetkezeten. ; ügyes embert — mondom, akarok rájuk bízni, .-‘parancsnok feleségét nem s jobban szereti a szélhámosságokait, mint az Igazi mun-j kát Elég nehezen szedtük ki belőle azt, ami érdekel bennünket Hanem most mindez már csak másodlagos jelenj tőségű. Skála tehát nyilvánvalóan itt van már egy ideje, § mégsem vettem őt észre egészen mostanáig. — Mondja el röviden — kérem. Kalikót — a kerge feltalálót, mint Rychta mondta — Falfar ismertette össze RychtávaL Többnyire ő is fizette Rychtát a Halóknak végzett munkáért. Káliknak száz százalékkal többet számláztak. Ez volt Falfar jutaléka, amiről Halik nem tudott. Hogy Falfar és Halik hogyan egyezett meg a pénzdolgokon, abha Rychta nem látott bele. Néha úgy festettek, mint akik javában veszekednek, Rath telkén ezelőtt sohasem járt Rychta, A gyártmányait bérelt autón vitte el Halik, vagy felrakta őket Falfar a maga kocsijára. Rychtának állítólag a mai napig is tartoznak harmincezer koronával Hogy összesen mennyit keresett a Káliknak és Falfamak végzett munkán, azt egyelőre nem tudja megmondani, nem vezetett feljegyzést. Falfar húzta ki a legtöbb pénzt Halik zsebéből, nem ő, mondta Rychta. — Rychtát hagyják egyelőre futni — mondom türelmetlenül — Később majd meglátjuk, mi legyen vele. Már nappal van. Az elodázott fáradtság egyre nagyobb súllyal nehezedik rám. Erőlködöm, l*ogy tekintetemmel áttörjem a könnyű ködöt, ami mindent beburkol körülöttem. A reakció gyorsan áll be. Latba vetem ellene minden akaratomat Jelentkezik a két ember, hogy meghallgassák, mit kívánok tőlük. Hanem mielőtt belefognék a mondókámba, befurakodik közéjük egy feltűnően kisebb és gyengébb alak. Karlicek. — Pechünk van — mormog bosszúsan. — A körzet- parancsnok családja nyaral valahol a Sumavában. — Az ördög vigye a dolgát! — lélegzek nagyot. — Van jobb hírem is — mondja Karlicek. — Lent vettem át Nagy zajjal tódultak ide vele. Lefékeztem őket, és most sokkal diszkrétebben közölhetem magával. — Siessen! Karlicek nyújtogatja a nyakát, hogy a félig nyitott ajtón belásson a szobába. — A hátsó helyiségben van — dünnyögöm. Karlicek fejemhez tolja a fejét. Csaknem suttogva, de nyomatékosan beszél >— A P—37035-ös kocsit megtalálták! A vinohradyi Olasz utcában áll egy kocsimosóban. A tulajdonosa tegnap reggel vitte oda. Mosást és olajozást rendelt. Már délben el kellett volna mennie érte. Üzenetet hoztam magának, hogy a kocsimosóban kéttagú civil őrség vár, hogy fellépjenek az autótulajdonos ellen. Kellemetlen facsarást érzek a gyomromban, a végtagjaim ernyednek. Észreveszem, hogy valahogy kapkodva szedem a lélegzetet Fizikai és szellemi merevség fenyeget, elviselhetetlen belső nyugtalanság kíséretében. Mindent megteszek, hogy ura maradjak magamnak. — Hiába várnak ott :— mondom erőlködve. Karlicek úgy néz rám, hogy tekintetével szint» a gondolataim legmélyére fúr, aztán helyben hagyólag mondja: — Magától értetődik. Az az alak csak eldugta előlünk az áruló gépet A mese a levélről csalás. Falfar tegnap este nem hajthatott el az ötvennyolcas körzetről azzal az autóval, amelyik már reggel óta a mosóban állt A két tagbaszakadt férfi, akik mellett Karlicek alig látszik, még egyre várja a parancsomat Most meg is kapja. Bemegyek a lakásba. Meggyűlik a bajom a lábam emelésével és vigyázok, nehogy nekimenjek az ajtófélfának. Már nem fékszik ott a halott Ä figyelmem olyan tompa, hogy meg se láttam az ápolókat amint elvitték. Leülök egy karosszékbe. Így valamivel könnyebben érzem magam. Állva talán már öt percig sem tartanék ki. Á két ember bement a hátsó szobába, mintha valami dolguk akadt volna ott Ha a rendőr kilép, szorosan a nyomában lesznek. Karlicek buzdítóan felém int — Küldjék ide a körzetparancsnolfcoit? — mondnnS Hangosan kiadott parancsom bizonyosan jól érthető a hátsó szobában is. Igyekeztem, hogy; szavaim nyugodtan hangozzanak. Eltelik néhány másodpert ■ T~. tr,• i Aztán veszett, szinte nem emberi ordítás haHatszSc, amire az embereim riadókészültséggel reagálnak. Felemelem a kezem, hogy megnyugtassam őket A szomszéd szobában zuhogás, valaki a bútorba rúgott, vagy • talán a padlón dobognak. De ez minden. A körzetparancsnok bejön — jobban mondva beta- szigálják. Nincs rajta a sapka. Barnára fakított haja a homlokába hull. Előregömyed, mert a két markos férfi keményen tartja a könyökét, és két kezét kegyetlenül egészen a lapockájáig hátracsavarták. A „körzetparancsnok” vérrel elöntött, komor arca mindennél ékesebben szóló bizonyíték. A szemében vad tűz lángol, akár az egész világot elemésztené. Összeszorított foga fenyegetően vicsorog. — Bilincset! — ^dom a parancsot. Várok, amíg a kezére kattintják. Falfar szája sarkában habzó nyál cseppje buggyan elő. — Vegyék el tőle a jegygyűrűt meg az oldaltáskát! *. i (Folytatjuk)
