Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Dessewffy László; Majdnem világcsúcs Á tömeg nem moccant. A szomszéd „£ater!’-ja, mint a cövek állt a telep kapujában, mellette egy fekete ruhás asz- szony. Hajnal óta fogták a helyet, bizonyára jól kibeszélgették magukat, meg egy kis visszeret is szereztek a régi mellé. Erősen fújtattam, mögöttem meg egy kis szöszi lány, mire a csődületen átvágtuk magunkat. — Csak jobbra! — mbndta a „fater”, és a tárcájából előnyálazott egy utalványt. — De ne a lapos tetőshöz, mert az a mázsaház, hanem a másik bódéhoz. — Na mi lesz! Most már négyen maradnak ott? — ordították hátulról. — Mire várnak, tapsra? A „fater” meg az özvegy nekilódult. A tömeg úgy vált ketté előttük, mint Mózesnek a tenger. Mi maradtuk, a kis szőkével, a kapuhoz lapítVa. Ronda nagy kapu volt, gerendákból és deszkákból tákolták valamikor, aztán kátránnyal feketére mázolták, de most már csak a ráfröcskölt sár védte a korróziótól. A sár tetejére krétával írták, hogy mi nincs a telepen. Hát sok minden nem volt, meg kell hagyni. És mégis, egyre jöttek, akik nem tudták, hogy itt fél ötkor kezdődik a műszak. Mármint a vevőké, mert a telepieké csak úgy nyolc óra körül. A kis szöszi is melegítőben volt és tornacipőben, akárcsak én. Ö látszott a legesélyesebb ellenfelemnek. Ámbár, mit lehet tudni? Most egy újabb autó érkezik, egy piros Skoda. Porzott mögötte az összeszáradt sál-. Aztán megtorpant és tülkölt Nem mozdult senki. A többi autós is megvadult, mert voltak többen is, köhögtették az önindítót, túráztatták a motort. Lassan, megpróbáltak előrenyomulni. De a kerékpárosokon fennakadt a roham, a gyalogosok pedig olyan zajt csaptak a kapu védelmében, j mint valami szélesvásznú ostromjelenetben. Aztán lassan elült a lárma, csak mellettem gőzölte egy szőrös manusz a pálinkabűzt. — Mit képzelnek? Mert autójuk van? Egy kövér, vállas ember rászólt. — Maga csak hallgasson! — Miért hallgassak? Hét nem így van? Mi sorban állunk egy hétig. Az állami lakást meg kik kapják? — Jobb lesz, ha hallgat. Nem úgy van az. — Hát hogy? Talán jobban tudja? Mi maga? — Figyeljen idei Ismerem magát. Nem épít maga semmiféle házat. ........ A szőrmókus erre nagyon elcsendesedett, a másik se szólt többet. A kis szőke közben addig forgolódott, amíg a kapunyílásba nem került. Jól kitanithatta a mamája, akárcsak engem a szomszédéit „fater”-ja. De hiába, mert kétszáz méteren senki sem verhet rém. Kétszáz méter — húsz másodperc. Na jó, huszonkettő. És ha harminc? Mire az autósok és a biciklisták elindulnak,ipics-apacs, én már a célban vagyok. A kapu mögött zörgést hallottam, néztem az órámat. Itt a nagy pillanat! Lánc csörrent, tolózár nyikordult, tompán puffant egy farönk, és a szárnyak között embemyi rés nyílt. A szöszi már be is ugrott rajta, utána én. Egy dagadt alak tartotta a kapu szárnyét, és majd megszakadt, miközmondanod... Én megbocsátok Gergely — mondta éa hüvelykujjával, amelynek ugyanolyan illata volt, mdnt a szobáknak, keresztet rajzolt a fiú homlokára. Gergely köszönt. Zsófiával a hátában, kibotladozott a színes, ólom-üveges ajtóig, aztán levágtatott a lépcsőn. A doh, a szent vénasszony- szag, és a tömjén összekeveredett illatat még az utcán is az orrában érezte. Riadtan lépdelt a járdán,- szemét lesütötte. Csak jóval odább, az Iskola és a gesztenyefák közelében emelte fel a fejét. A fákra sandított, aztán hirtelen a levegőbe ugrott. Amikor a feje megközelítette az alsó ágakat, nyihogott egyet, mint a lovak. A Hangya előtt az emberek csoportosultak. Gergely azt hitte, melaszt osztanak. Sietősre fogta a lépteit, hogy idejében szólhasson öreg- anyjának. A tömeg azonban nem az üzlet, hanem az udvar szélesre tárt kapuja előtt várakozott. Gergely a néma parasztok között beódalgott az udvarra. Nagy csend volt. A szederfa alatt három kocsmai asztal állt. Az összetolt asztalokon idős parasztember feküdt. Már nem élt. A foltos parasztingen látszottak a véres szakadások. Ahány gépfegyvergolyó, any- nyi szakadás. Gergely a kéklő égboltra majd a kuglizó mellett ácsorgó emberekre pillantott. Az ég felhőtlen volt és üresi az emberek némák és tanác®«1 telanok. Ha kaszálják a Marcalt, az összes megvágott csukát neki viszik... Indulj is ... Az lesz a legjobb. Köszönsz szépen: Dícsértessék az - úr neve. és illedelmesen átadod. Lehet, hogy megajándékoz valamivel. — Múltkoriban azt mondta a nagymama, hogy böjti napon vigyek majd halat Zsófiának ... Most nincs böjt, — No és?... Zsófia máskor is megeszi a böjti ételeket. Szent asszony... Gergely zsinórján egyedül a csuka lógott. A nap már megszárította a bőrét, de még mindig dobálta magát, táto- gott, fenyegetően vicsorította a fogsorát.' Gergely arra gondolt, hogy a csuka a bűn ajándéka... A szöcskét bekapta egy keszeg, a keszeget bekapta a csuka, a csuka pedig az ő ujját... „A csuka harapása isteni figyelmeztetés volt” — Gergely a kro- kodjlpofájú halra sandított. — „A csuka maga a bűn ... Ekkora hal hogyan került volna másként a horgomra ... Nagy bűn... Most majd megeszi Zsófia és ő is bűnös lesz... Jobb is, hogy Zsófia eszi meg... Annak a bőre már át van itatva tömjénnel és szenteltvízzel...” Megállt a tornyos ház előtt, és a lépcsőt bámulta, melyet óriás ^kaktuszok és törpék őriztek. A lépcső a ház ólomüveggel díszitett ajtajához vezetett. A farácsos, zöld színűre pállott rézveretes kapu nyitva volt. Gergely a tő- pék feje f u ti talá’t oiy tompot. A kolomp kint é vättoii, bent is szólt, s Zsófia néni sötétkék selyemkendőbe bugyolált feje csakhamar előbukkant az ablakban. — Te vagy az, Gergely ? — kérdezte, aztán az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Gergely köszönt, meghajolt és maga elé tartotta a halat. — Elhoztam magának ezt a csukát — mondta. — Csukát? — A folyóban fogtam ... — Zsófia néninek ajándékozod? — Igen ... Mivel ez böjti étel... —- O, Gergely... Milyen illedelmes tudsz te lenni. Milyen illedelmes ... Satt Vilma pedig azt mondja, hogy iszonyú szemérmetlenséget követtél el. És éppen szentmise alatt... Pont akkor, a nagy misztérium alatt követted el a bűnt... Gergely... Gergely... — Én nem voltam.. 1 — Nem voltál? — Nem. Satt Vilma hazudik. Én odább álltam. — Odább? — öt—hat méterrel odébb. Mi a csókafészek után men-' tünk a Mátéval, és éppen csak megálltunk ott. De aztán mindjárt mentünk. Zsófia lehajolt és megtapogatta a mozaikpadlón tá- togó csukát. Gergely orrát ekkor megcsapta az a furcsa illat, amit egyszer már az országúton is érzett. Gergely gyanútlan kisfiú volt, és nem tudta, hogy ami az orrába hatolt, az szent vénasszony- -’ag. Zsófia felegyenesedett, Gergelyhez fordult:- És a kezeddel nem ...? ■— Nem Zsófia néni. — De a szemeddel vétkeztél? — A szememmel sem. — Behunytad? — Nem hunytam be, de nem vétkeztem vele. Csak álltam ott és néztem, mit csinálnak az alvégiek. Még rájuk is szóltam, hogy: „Mit csináltok, he?!” Azt mondták, megmonyásszák a menekült lányt... — Szeplőtelen Szűzanya... Micsoda szemérmetlen bűn... És a leányka nadrágját láttad? — Láttam. — Rajta hagyták? — Rajta... Lecsúszott egy kicsit, de máskülönben rajta hagyták... — Szeplőtelen Szűzanya... És mit csinált az a szegény kislány... Az a kis számkivetett ...? — Vinnyogott... Röhé- cseit, később pedig vinnyogott ... — Ö mi lesz a világgal. .. Gyere Gergely megnézheted Zsófi néni toronyszobáját. A szobát félhomály borította. A nagy, falhoz támasztott bútorokból, süppedés szőnyegekből doh és szent vénasszonyszag áradt... Gergely fintorgat- ta az orrát, majd köhé- cselt... A toronyszobában világosabb volt. Sok , szentkép lógott a falom. Az egyik ablakmélyedésben kis házi- oltár állt, másikban a zongora. A zongorán és az oltáron egyforma ka--^ -ertv- tartók álltak szenteltgyertyák.. ’ P ronyszobábaa a doh e* szent vénaszszonyszaghoz tömjénillat is keveredett. — Bűneid bocsánatául most énekeljük együtt, hogy „Üdvöz- légy oltári- szentség!” — mondta Zsófia és a zongorához ült. Ültében meggyújtotta a gyertyákat, aztán leütött két akkordot. Rákezdtek. — Most az utolsó strófát, az rád illik — mondta Zsófia és rekedte®, finomkodó hangon rázendített: „Életünknek vég- óráján, hogy ne ejtsen meg a Sátán. Te légy erőm \és gyámolom, mert csak nálad az oltalom. Ud- vözlégy szent Szakramen- tom!” Zsófia becsukta a klaviatúra tetejét, és elfújta a gyertyákat. A házioltáron ki húzott egy fi'!-ot, és aprócska szentképe ibbentett Ge geiiy au» eJó. — Adok néked egy képet a Szeplőtelen Szűzanyárói... A legújabb fohászt a hátára nyomtatták. Ha bajban el, csak ezt a fohászt mondogasd: „Most segits meg vna. Óh irgalmas Szűz- anyal” Csak ennyit kell ben húzta hátrafelé. Nem az erőlködéstől, hanem a röhögéstől. Gondoltam, odamázolok egyet, de most nem lehetett ilyen mellékes ügyekre vesztegetni az időt, a kislány előttem húzta a csíkot, és hátulról is szorongattak. Elöl a kis szöszi, mögötte én. Valamit már behoztam az előnyéből, de még vezetett. Közvetlenül mögöttem egy pár bakancs trappolt. Hátrakaptam a fejem, a pálinkás volt, mögötte is néhányan a fiatalabb korosztályból, távolabb a szétszóródott gyalogosok mezőnyét már befogták a biciklisták. De a hátrapillantásom elég volt a szöszinek, hogy újra rám verjen egy lépést. Rossz érzés volt. Hát lehet az, hogy nem én állok majd a győzelmi emelvény legmagasabb fokán? Nem én állítom fel a telepi cementfutás új világrekordját? A kislány már be is robbant a célba a házikó szutykos ablakához. Én is odaértem másodiknak. Traptraptrap. A pálinkás is belihegett. Azután a többiek. A sereg zöme még a farakások között fújtatott,,amikor egy svájcisapkás kiszólt a kisablakon: — Emberek, ne várjanak! Csak tíz utalványra adunk ki cementet. Naponta csak tíz utalványra. Nem értik? Harmincán állhattunk az ablak előtt, de senki npm mozdult. És még mindig jöttek. Tudták, hogy csak tízen tophatnak cementet, de azért jöttek. Hátha csoda történik. Felemelik a kontingenst. Vagy huszonkilencen hirtelen ösz- szerogynak, és a harmincadikkal kezdik a sort. A „fater” és az özvegy most fordultak be a kapun. Szép kényelmesen jövögettek a jegyesek nyugalmával. A kis szöszi még mindig erősen lihegett, igaz, én is. A „trap- trap” pálinkafelhőket szuszogott a nyakamka. De ő is válogatott szinten futott, neki is jut cement. Végre az öreg beállt a helyemre, és ötvenest nyomott a markomba. Kicsit huzakodtunk, aztán elfogadtam. Néhány lazító mozgás, indulhattam is hazafelé. De ni- csak! Valaki integetett a farakás mellől. Szörnyen fújtatott, pedig végig se futotta a távot, leállt a cél előtt. Csuda asztmás volt a lihegése, így közelről. — Szakikám, pfű, pfű — szólt —, megkérhetem valamire? — Attól függ. — Maga jól fut. Én már harmudszor vagyok itt.:: Ha rágondolok, hogy futni kell, már elakad a lélegzetem. Pfű... Nem ér rá véletlenül holnap reggel?, Félfordulat balra, Irány a kapu. — Nem ingyen gondoltam, ötvenes elég lesz? Földbe gyökerezett a lábam. Újabb ötvenes. Minden reggel egy ötvenes. Az annyi, mint ötször huszonöt, ezerkétszázötven. És mt ez a kis futás? Ármin Háry egy Ilyen pilla, natban határozhatta el, hogy profi futó lesz. Szép kényelmesen idejövök hétre, beállók a „verebem” helyére, és nyolckor már sattyoghatok hazafelé. A strandra, a moziba, a hegyekbe. Ahová akarok. Csak a formámat kell tartanom, nehogy úgy járjak., mint ez az ember. Kár, hogy minden második héten délelőttös vagyok. Otthagyjam az üzemet? És ha két „verebet” csípek fel minden reggel? Ez hát a gyors meggazdagodás titka? Egy óra, egy százas. Így csinálják a nagymenők. De az üzemet mégsem hagyhatom ott. Hogy egész életemben egy pálinkásbutykos előtt trappoljak? — Na, ^1 tud jönni holnap? — sürget az ürge. — Én nem tudok, de tudok valakit... — Ne ajánljon nekem senkit. Látom, maga jól fut, phű... Mégsem alkarok ehhez a szesztozánhoz fordulni. Hogy a szemembe röhögjön? — Mondtam, hogy tudok valakit. Az profi. Legalábbis azt olvastam. De gondolom, eddig nem nagyon ment neki. segíthetnénk rajta. Megadom a címét, írja csak. Armin Hary, München ... Na nem írja?.. Felkapott egy dorongot. És még szaladni is tudott! Hiába, mégis csak az amatőrsport az igazi. Ha befelé nem is, kifelé biztosan új világcsúcsot futottam. LELKES MIKLÓS: Tükörország testét a víz az égig felemelte : V. ' a bamakék időben barázdák szertefutnak megállunk .«*-", j talán ez a hatalmas szövetség a legszebb: a föld szilárd végtelenje a víz ingó hatalma és az ég nyugtalan szépsége között légy a miónk óriás tükörország! légy a miénk ragyogó barna lovaiddal hószemek mélyén a gyorstáncú tűzekkel a mélyárkú pajzsok vaskomor méltóságával a szíved fölött légy a miénk tükörország! hadd kiálthassuk túl a legerősebb szél lendületét is hadd ültessük el benned azokat a iákat amelyekből felnő a legerősebb akarat-erdő a földön légy a miénk tükörország! benned akarunk élni, ahol mindenki látja közös ítéletünket benned akarunk élni ahol a szó mindenkié már akár a föld és a viz és az ég benned hatalmas tükörország legszebb az a perc ha érted rohannak a zászlók szökkennek a szél-birodalmak a te tünékeny világod a legszigorúbb valóság a te nyugtalan léted a leggyönyörűbb béke TÜKÖRORSZÁG úgy állok előtted akár a fény-csókolta viz a kékbarna időben úgy futok feléd akár a szél-birodalmak horkanó lovon vágtató királya és lobban a víz miénk leszel hatalmas tükörország!
