Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

TÁNCOSOK (Foto: Kiss Béla) Hűvös, olykor fagyos hónap Az áprilisi időjárás summája f Április hőmérsékletének I sokévi átlaga: 1.0,5 fok. A ! most átélt áprilisé: 10,6 fok. Ki hinné? De szedjük szét a hónapot. Ha csak 1-től 24-ig vizsgáljuk az észlelt értékeket, ezek átlaga mind­össze 8 fok. Tehát 2,5 fok hiányzott az átlagból. Külö­nösen alacsony volt a hő­mérséklet 16—22-e között, amikor a középérték a már­ciusnak felelt meg, 5 fok körül ingadozott. Ezekkel szemben 25-től már nyári meleget élvezhettünk. A na­pi középhőmérsékletek a júliusit idézték. 21-én még 6 fok volt a középérték, 26-án 17 fok, 30-án pedig jnár 22.7-re ugrott. A márciusi számadásunk­ban azt írtuk: hiába erőlkö­dik a Nap, a tavaszi mele­get egy szubtrópusi légtö­meg hozza el. A Meteoro­lógiai Intézet napijelentése 20-án azt írta: „A Közép- Európát elborító szokatlan hideg légtömeg jelenleg a Kárpát-medence fölött he­lyezkedik el. Ehhez hason­ló hőmérsékleti viszonyo­kat: csak Grönland belsejé­ben és az Észak-Uraiban ta­lálhatunk.” A hiány a sok­évi átlagból napi 5—S fok. Ellenben a 26-i jelentésben már ez áll: „Szárazföldün­kön a délnyugat félő] áramló szubtrópusi levegő hatására folytatódik a hét közepén megindult gyors felmelegedés.” A 30-i kö- 8 zépérték 8 foklcal melegebb ^ a 70 évi átlagtól. Az időjá- S rést a különböző tulajdon- S ságú ide érkező légtömegek ^ irányítják. ^ A hideg légtömegek a ^ Kárpátok vonulatát megke- ^ rülve nyugatról érkeztek. ^ Irányukat és arányukat te- 5; kintve a nyugati szelek 50 ^ százalékkal szerepeltek, a ^ többire együtt esik ennyi. § Mi okozta ezek mellett a ^ a télies hangulatot, a hideg- ^ érzetet? | Főleg az alacsony reggeli ^ hőmérsékleti értékek. 22-ét ^ megelőzően 19 esettben süly- lyedt fagypont alá a talaj- menti hőmérséklet: 10-én —11,5, 18-án —11,4, 19-én —10.2, 20-án is —10,2, 21-én —8,8 fokot észleltek. E], le­het-e képzelni, hogy ilyen alacsony hőmérséklet mellett csirázh attak-e a magvak? Normális magasságban 21-én mérték a havi legalacso­nyabb hőmérsékletet: —3,6 fokot. A fagy 22-én szűnt meg nálunk, de a szom­széd Miskolcon akkor —2,0 fokot jeleztek. Itt jegyezzük meg, hogy a levegő alacsony páratartal­mából már következtetni le­hetett az éjszakai erős le­hűlésre. Például április 9-én a levegő páratartalma csupán 15—20 százalék kö­zött ingadozott, másnap haj­nalban mérték a talajmen­ti erős fagyot. Nagymérté­kű volt a talaj kisugárzása. A 22—24-i átmenet után hamar jött a szokatlan me­leg. 28-án és 30-án „nyári napot” élvezhettünk, ami azt jelenti, hogy a napi maximun 25 fok fölé emel­kedett. 30-án volit a havi legmagasabb érték:' 27,8 fok. Eger meteorológiai ál­lomása a város szélén, sza­badabb tél-színen van. A belvárosban, a lakótelep zárt részein 30 fokos hőség is előfordulhatott. De 1904 áprilisában (akkor a Gár­donyi Gimnázium épületé­ben folyt az észlelés) 32 fo­kos maximális meleget je­gyeztek le. Ezenkívül még 8 évben volt nagyobb az áp­rilisi meleg évszázadunkban. Most a borultság értéke is meghaladta az 50 száza­lékot. A napsugárzás nem érvényesülhetett. Csupán 5 nap volt derült az égbolt. A hónap abszolút hőmér­sékleti ingadozása 31,4 fok, ami magas és nem kelle­mes érték. Kevés volt a csapadék: 22,5 mm, pontosan fele a sokévi átlagnak — (45,8 mm). A csapadék havi el­oszlása sem volt kedvező, mert teljes egészében 13— 23- a közé jutott, a leghide­gebb időszakban. 17, 78-án és 20-án hózápor, vagy ha­vas eső alakjában hullott. 18-án a Nagy-Egeden a hó megmaradt 24 órán át 24- ig szükséges volt a la­kások fűtése, ami a ház­tartások részére külön ki­adást jelentett összegezve: hűvös, oly­kor fagyos hónap, nagy napi és havi hőmérséklet-ingado­zással. Az utolsó 5 napon szokatlan meleg. De a „fagyosszentek” bi­zonyára hoznak lehűlést Dr. Zétényi Endre Hortobágyi bolt — „betyáros” kiszolgálással... Birkapörkölttel szerettem■ vol­na kedveskedni alföldi vendé­geimnek. Az ünnep előtti na­pon felkerestem a Hortobágyi Állami Gazdaság egri, Dobó utcai húsboltját, ahol szokat­lan „kiszolgálásban” volt ré­szem: fél órával a záróra előtt érkeztem az üzlet elé, de zárt vasajtók fogadtak. Miután el­olvastam háromszor a nyitva­tartási időt, s bentről jól kive­hetően emberi hangok ütötték meg a fülemet, bátorkodtam bekopogni. Középkorú asszony nyitott kis rést az ajtón, s kö­zölte, hogy a birkahús elfo­gyott. — Akkor valami mást fogok vásárolni — mondtam,, s indul­tam, volna az üzletbe, csakhogy a vasajtói keményen behúzták az orrom előtt... Djra bekopogtam, mert még mindig volt egy negyedóra hát­ra a nyitvatartási időből. Az asszonyság. még kisebb résen, s határozottan elutasító hangnemben felszólított, hogy távozzak. Már éppen készül­tem felháborodni, amikor bent­ről, amolyan ,,kocsmai hang” szivárgott ki a keskeny ajtó- résen: — Ki... ki... ki,... ki az...? Maj-ddén... elintézem...! Sietve távoztam az üzlet elöl, s már csak egy vigaszom ma­radt: találkoztam az egri Dobó utcában egy hamisítatlan, hor­tobágyi betyárvirtussal, amelyet pörkölt helyett, íme „feltála­lok”... (f aludt) A/ßnfiirnn 27 vádlott — 7t> évi szabadságvesztés Ítélet a hatvani cukortolvajok perében Olvasóinknak már beszá­moltuk lapunkban a Hatvani Cukorgyárban elkövetett nagyarányú cukorlopásról. A Pest megyei Bíróság. Dr. Korpási tanácsa március első napjai óta tartott sorozatos tárgyalása után május 2-án hirdetett ítéletet az ügyben. De mielőtt az ítéletet la­punkban is „kihirdetnénk”1,' néhány mondat erejéig per­gessük vissza a több mint hat vagon cukor ellopásának fon­dorlatos eseményeit, tette­seit, körülményeit. Az ötlet Simon Árpád, a gyár gépkocsivezetőjéé volt Aztán hosszú heteken át szinte naponként gyarapodott a társaság: Bognár László, Kuznyicov László, Gyurkó József, Laczik József. De- mény István, Zombori Mi­hály és még húsz megértő társ látott nagy üzletet Simon „találmányában”. Az évek alatt szinte egy harmonikus nagy családdá nőtt össze a társaság, és ravaszabbnál ra­vaszabb módszerekkel foszto­gatták a gyár külső és belső cukorraktárait. Simonék ugyanolyan jól tudták, mint bármelyik gyár vezérigazgatója tudja: ter­melni csak akkor érdemes, ha piaca is van az árunak. Ezért a társaság alapos fel­mérés és helyszínelés után kidolgozta a kettes számú ak­ciót, és kidobták az igen jól jövedelmező hálójukat a gyöngyösi és a mátraalji fo­gyasztási, értékesítő szövet­kezetekre. A bűnszövetség 's/sss/ssssssssss/ss/ssss/ssssssssssssssssssssss/ssssssssssssrsrsss/ssssssssss/ssy/sssssssssssss/sss//yss/sssss,s/fssssss/sssssss/ssssss/ssjsssssssssssss/ssssssyssss/ssssssssyss. is Sebészet, Il-es műtő. Minden olyan üde, friss, megnyugtató. - , A bútorok halvány pasz- telkékjéhez kellemes háttér a falak ezüsttel áttört türki­ze. Ez a megnyugtató. A finom, enyhe tónusok nem fáraszt­ják annyira a szemet, mint a fehér keménysége. A műtőasztal és a fal melletti műszeres szekrények között meg-megvillan egy karcsú fiatal nő. Arcából keve­set látni, száját-orrát fehér maszk takarja, mandula for­májú szemén fénytompító cicaszemüveg. Nem tudom ma­gyarázni, mégis azt gondolom, tatáros arca lehet, rövidre vágott barnásszőke hajjal, és bizonyára gödrösen nevet. Apró üvegcsékből egymás után sárga, zöld és színtelen folyadékokat szív fel a fecskendőkbe. Az altatáshoz szük­séges anyagok, s azok a fontos gyógyszerek, amelyekre műtét közben szükség lehet. A csillogó műszereket egy tálkára helyezi, vigyázva, nehogy a sorrendet eltévessze. Tucatnyi különböző formájú szike, érszorítók, csipeszek, kések fekszenek a sorban. Külön tálkán a fecskendők is. Mint sokszínű gerendahíd. Híd az élet és a halál között.. i A sebészek már beöltöztek, sterilek, műanyag kesz­tyűs kezüket ájtatosan összekulcsolják. A maszk tompítja, lefojtja, hangjukat, de így is érteni, miről beszélnek... Zsonglőrök, virtuózok... Amarildo, N. Santos, D. Santos, Schiaff ino. Andrade... Pele... — Pele...? — Na, Pelle bácsi, szervírozzon!. 1.1 A szív után ntég két műtétünk van. .. A beteg fiatal, harmincéves nő. Csak annyit tudok ró­la, hogy férjes, két gyermeke van. Bőre valószínűtlenül átlátszó, olyan, mint az alabástrom. Mint egy középkori Madonna. Ezt azonban nem a kozmetika teszi. Súlyos szívbeteg. Altatják. Fejénél a narkóziskészülék. Nikkelezett csa­varok, órák, kapcsolók, vezetékek. Olyan az egész, mint egy elektronikus vezérlőasztal, amiből gázálarc-csövek csápjai nyúlnak szét minden irányba. A beteg mondani szeretne valamit, de már csak mo­tyogás hagyja el a száját. Vénába kapta az altatószert. £s a kurarét! A dél-amerikai indiának rettegett nyílmérgét. Ez itt gyógyszer, izmokat megbénító alkaloidokat tartal­maz, s ez teszi lehetővé, hogy egy csövön át közvetlenül . a légútakba vezessék az oxigént. Az alabástrom bőrű Madonna mély és parttalan álomvilágba süllyedt már. öntudatát „kikapcsolták”, s csak a különböző csőrendszerek, ólomelektródák révén van kapcsolata az orvosok világával. Ellenőrzik a vérnyomást, a pulzust. Minden rendben. A beteg összes életfontosságú szervei normálisan működ­nek. Az operációt el lehet kezdeni. Körkörös vágás a mellbimbó körül, a bőr alatti kötő­szövetben lekötik a kisereket. A kések behatolnak a mell­kasba. Kifeszítenek két bordát. S egyszerre előtűnik a tü­dő rózsaszín-szürke bal csücske. És a szív...! Öklömnyi szerv, a legélőbb, legmozgékonyabb húsdarab. Bugyog, mint születésénél a forrás, lüktet, mint tengervízben a medúza. Tőle ered az örök mozgás, az élet. S ez az ök­lömnyi izomcsomó most beteg. A kardiológus négypercenként indítja elektrokardiog- ráfját, nézi a szívet, figyeli elektromos hullámait, s úgy olvas a zölden fluoreszkáló jelekből, mint valami könyv­ből. — Vérnyomás 115. Pulzus 84._ — ...Kezdjük... A sebészkés a szív külső burkához közelít. Éle finom mozdulattal átvágja. a pericardiumof. A folyadék lassan csurog belőle. S aztán a végső művelet, amitől Billroth óva intett. Kések között... Az operatőr kis ablakot vág a szívbe. Nem nagyot. Csalt akkorát, hogy a mutatóujj bemehessen, s megtehesse, amit tenni kell. Az ablak ^ kész. Az eddig lassan csór- ^ dogáló vér most valóságos özönné alakul, rohanva zúdul a ^ beteg ereibe. A sebész ujja óvatosan csúszik a szív belse- i jébe. A balpitvar és a kamra közötti nyílás összeszűkült, most ki kell tágítani a billentyűk szűkületét, s felszabad!- S tani a gyulladási produktumoktól. Egyetlen ujjal. — Pulzus nincs! s A szívbe vágott ablakon, a mutatóujj mellett, hulla- § irtokban szökken ki a vér. — A billentyűk nagyon összetapadtak... Egy perc telt el pulzus nélkül. A sebész jobb mutató- ^ ujja óvatos fúrómozgást végez a szív belsejében. — ...Teljesen megkeményedtek... ujjal szétválasz- ^ tani nem tudom... ! Két perc. Pulzus nélkül. A sebész homloikíán szabályos s harmatfélgömbök. — Műszeresen tágítani!! A komor műszerek hangja csörömpölő. Vinnyog az oxigénballon. A szív csúcsán egy másik ablakot nyitnak. Az ope­ratőr fémszondát vezet a nyílásba, egészen odáig, ahol a mutatóujj vár. Most olyan a szív, mintha csúcsától az al­jáig, nyílvessző járta volna át. Szinte kétségbeesetten ver­gődik a fémpálcára és a mutatóujjra felnyársalva. Négy perc telt el! Pulzus nincs. És nem is lehet. Ha az agy öt percig nem kap vért, beáll a halál. Exitus. Ezt a műtőben mindenki tudja, csak a beteg nem. Talán ál­modik. Sötét szakadék szélén áll, letekint a zúgó, írtózta- tó mélységbe, és... Feszültség szikrái vibrálnak a levegőben. Négy és fél perc. A sebész kapkodva lélegzik. Behúnyja a szemét. Pul zus még mindig semmi. A beteg ajkai szederjesek. Szem bogarai akkorákra nőttek, szinte kitöltik a szemgolyó csontüregét. —- Kész! Megvan!! Gyors ütemben erős selyemszallal kötik el a szíven ejtett ablakok nyílását, pericardiumot varrnak, nyomokat tüntetnek el, szikkadó vért szárítanak, rétegeket helyeznek vissza eredeti helyzetükbe. A szív ficánkol, hirtelen neki­iramodik, majd lelassul, s dobog, dobog, dobog, adott tör­vények szerint. Az elektrokardiograf fluoreszkáló képer­nyőjén az összevissza fényjelekből kialakul az első szabá­lyos görbe. — Vérnyomás 90. Pulzus 110. — A szívműködés szabályos. A feszültségnek már semmi nyoma. A vérátömlesztő- csőből homokóra lassúsággal hullanak a kövér cseppek. Elcsavarják az oxigénbailon kerekét, a beteg most már minden segítség nélkül lélegzik. Még a bőrvarratok van­nak hátra. Valaki hangosan dúdolni kezd fehér maszkja alatt. Pelle bácsi mosolyogva tolja ki a műtőből a narkózis ^ kábulatban fekvő, s immár egészséges szívű asszonyt. Sterilizátorba rakják a használt műszereket. Az ope- í rátörök kesztyűt cserélnek, pihennek. Steril csipesszel í fogják égő cigarettájukat, s mélyeket szippantanak a füst- ? bői. ^ — Ezt hallgassátok meg. Áll egy néger a tengerpar- íj ton és valaki a vállára teszi a kezét... ^ — Jajjal, szakállas. Ha nem hagyod abba, következik á egy agyműtét...! A fehér kórtermi ágyon mocorogni kezd az alabástro- ^ mos fiatalasszony. Nemsokára felébred, s nem is sejti, ^ hogy az a sötét szakadék nem volt álom. — ...Szóval egy néger... ^ — Szilanció...! Pelle bácsi, jöhet a gyomorfekély! Pataky Dezső á n: I három éven át virágzott, te­rebélyesedett, gazdagodott, s több mint hat vagon cukrot „fújt” meg a gyárból. Aztán eltörött a korsó ... A cukortolvajok példás íté­letet kaptak. A 27 vádlott össz-börtönbüntetése: 76 év, A társadalmi tulajdon bűn- szövetségben elkövetett fosz­togatásért, lopásért Simon Árpádot 12 évi, Bognár Lász­lót 12 évi, Kuznyicov Lászlót 7 évi, Laczik Józsefet 10 évi. Gyurkó Józsefet 8 évi szigo­rított börtönre ítélte a bíró­ság és a nevezetteket 10—10 évre a közügyektől is eltiltot­Bűnsegédi bűnrészességért Demény Istvánt 6 évi, Zom­bori Mihályt 4 évi, Wingenü- ler Sándort két és fél évi sza­badságvesztésre és a köz­ügyektől három évre való el­tiltásra ítélték. Deme József másfél, Ha- csavetz József és Lakos Lász­ló egy-egy évi, Váráéi And­rás pedig 10 hónapos börtön, büntetést kapott. A cukorér­tékesítők többi vádlottjaii egy évtől hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtotta, de a büntetés végrehajtásai három év próbaidőre felfüg­gesztette a bíróság. A gyár két volt portását Hegyi Jánost és Cseri Istvánt bűncselekmény hiányában felmentették. Az ítélet nem jogerős. A vádlottak közül többen enyhítésért fellebez- tek. Keserű lett tehát a lopott cukor, de reméljük, nemcsak a bíróság elé került 27 vád­lottnak. Mert ez ügynek sok­kal több szereplője van. A Hatvani Cukorgyárban is. ahol senkinek sem tűnt fel — vajon miért, s hogyan történ­hetett?!—, hogy három éven' ' át vagonszámra lopták a cuk-’Rr> rot .a gyárból.-r De a gyöngyösi és a mátra­alji fogyasztási szövetkezetek „édesebb cukrot fogyasz­tóinknak jelszava” is megér­demelne egy alapos vizsgá­latot, felelősségrevonást. Mert szinte nevetségesen hat. hogy a két szövetkezet bolt­jai három éven ál csak úgy egyszerűen megfeledkezhet­tek a cukorrendelésről, a vá­sárlók pedig mégis dúskál­hattak a jó hatvani — s mint utólag kiderült — lopott cu­korból. A 27 vádlott már felelt tetteiért De a Hatvani Cu­korgyár, és a szövetkezeteik színfalai mögül ha tudna ki­abálna a némaság, a hallgatás. A csendes kézmosás vi­szont annál zavarosabb. — koós — M69. május 4., vasárnap ősi szokás, hogy a végzős diákok ballagásán az ott maradók ajándékokat adnak át. Egyedül a virág maradt állandó kísérőnek, az aján­dék tárgya viszont vidéken­ként változik: boroshelye­ken díszes kulacs, másutt hímzett „tarisznya” ... Az egyik egri középiskola aján­dékozói —■ nevüket nem árulhatjuk el — a Képcsar­nok Vállalat egri kiállító termében különös megren­delést adtak fel: a ballagó lányok számára nyakláncot ötvösdísszel, a fiúknak dí­szes kézelőgombot és nyak- kendőtartó-tűt. Az egri diákok kérését Dömötör Il­dikó ötvösniűvésznö telje­síti, aki hétfőn személyesei» hozza el a 182 értékes, so káig emlékezetesnek ígérk*"' aő -ajándékéi. '*

Next

/
Thumbnails
Contents