Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-20 / 113. szám
Épül a KISZ védnökségével Fiatalok Visontáért A víscmtai Gagarin Hőerőmű és a Thorez Külfejtéses Bányaberuházásban részt vevő harminchat országos vállalatnál, és közvetlenül a helyszíni építkezésen, szerelésen sok ezer fiatal dolgozik az új Visontáért. A tarka, színes fiatalsereget a mindennapos munkán, a közös feladatokon kívül egy nagyon komoly politikai, szervezeti, gazdasági „kötelék” is összeköti: a KISZ védnöksége, amely az említett létesítmények nagy népgazdasági jelentőségét figyelembe véve született meg három évvel ezelőtt. A rendkívül szerteágazó védnökségi tevékenység már eddig is nagyon komoly erkölcsi, anyagi segítséget adott az ifjúsági mozgalomnak, és magához, az építkezéshez, a gazdasági munkához is. És ahogyan Kéri András, a KISZ központi bizottság visontai szervezője a közelmúltban Vi- sontán tartott védnökségi tanácskozáson a vitaindító referátumában elmondotta: „Az építkezés jelenlegi állása, üteme, az ifjúkommunista mozgalom még az eddiginél is nagyobb segítséget kér és vár a védnökségtől...” — A KISZ védnöksége sokrétű, szerteágazó munkából, tevékenységből áll, röviden fogalmazva: ifjúsági mozgalom, erkölcsi, politikai nevelés, érdekvédelem és a termelés segítése. — Vegyük talán sorjában. Első helyen említette a szervezeti életet, az ifjúkommunista mozgalmat... — Ügy érzem, nyugodtan kijelenthetem: nagyon komoly, erős, megedzett, kipróbált ifjúsági mozgalom él, dolgozik Visontán. Az alapszervezetekben több mint ezer ifjúkommunista tevékenykedik. Évről évre színes, tartalmas programokat valósítanak meg. Eredményesen működik a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, a Szakma. Ifjú Mestere mozgalom, a KISZ kezdeményezésére alakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság visontai szervezete, több klubunk van, a járás, a megye valamennyi politikai, kulturális akciójában részt veszünk- Mindezek persze nem azt jelentik, hogy nincsenek hiányosságai a szervezeti életnek. — A beruházás maximálisan igénybe veszi a fiatalok védnökségét. De vajon munkájukhoz, szervezeti életükhöz mit kapnak a fiatalok a nagy építkezéstől? — Sajnos azt kell mondani; hogy sokkal kevesebbet, mint érdemelnének. Minimális a szórakozási, kulturális, a művelődési lehetőség a területen. Az ifjúmunkások átlag- keresete sem több ezerhét- száz forintnál. A szervezeti élet tárgyi feltételei is csak éppen hogy elérik a minimum határát. Az az igazság, hogy a beruházás tervezésekor „megfeledkeztek” ezekről az objektumokról, és utólag, az építkezés ütemével párhuzamosan már nagyon nehéz pótolni. És ennél a témánál szeretnék néhány szót szólni a fiatalok érdekvédelméről is. Sajnos ezen a téren sem dicsekedhet különösképpen a védnökség. Sajnálatos tény, de ez az igazság: az 1969—70- es kollektív szerződés elkészítésébe a 36 vállalat közül mindössze három vonta be a területén dolgozó fiatalokat. Az erőmű-beruházáson dolgozó 1214 fiatal közül az elmúlt évben tíz kapott szakszervezeti beutalót- Nagyon sok. családos fiatalnak nincs lakása, szociális körülményeikkel pedig nem törődnek kellőképpen. Pedig ha valaki, hát ezek az embarek igazán megérdemelnék: — A KISZ védnöksége az építkezésen és a 36 országos vállalat központjában dolgozó fiatalokat tömöríti soraiba. Milyen a kapcsolat a kihelyezett és az anyavállalat fiataljai között? — Sok jó és rossz példa van rá. Mindenképpen szélesíteni, erősíteni kell ezt a kapcsolatot. A kihelyezett alap- szervezetek, a beruházásban részt vevő fiatalok az eddiginél jóval nagyobb segítséget kérnek, s várnak az anyavállalatoktól, a gazdaságvezetőktől, a járás, a, megye ifjúsági vezetőitől. A jó Összhangnak, különösen az építőmunkában van felbecsülhetetlen jelentősége. Néhány példát a bizonyítására: volt idő, amikor a VERTESZ- kirendeltség anyag- és mun- káshiány miatt nem tudott lépést tartani a határidőkkel. A védnökségi operativ bizottság a VERTESE központjában dolgozó fiataloktól kért segítséget, és egymás után három szombaton is 30—40, mérnökökből, technikusokból álló csoport sietett a visontai kirendeltség segítségére. Vagy a legfrissebb példa: jelenleg a kábelhiány okozza a legnagyobb gondot a szerelésben. A védnökség máris „interpellált” a Magyar Kábel Művekhez, a válasz: a KISZ-esek soron kívül zöld utat biztosítanak a Visontának szükséges kábelmennyiség legyártásához. — A gazdaságvezető!; nagy elismeréssel beszélnek „A fiatalok a villa- mosenergia-iparért”verscny eredményeiről, a fiatalok munkájáról.., — Az elmúlt éves versenybe 37 brigád kapcsolódott be, ez évben pedig szélesíteni kívánjuk a termelést segítő akciónkat. Nagy esemény előtt áll az építkezés: rövidesen sor kerül az első turbina indítására, a bánya üzembe helyezésére- Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, jelszavunk: mindenki a fedélzetre, mert amilyen szép, olyan nehéz és felelősségteljes feladatok következnek. — Sok ezer fiatal, nagy Érdemes megnézni a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Beton- és Vasbetonipari Művek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatának különálló kiállítási területét á tóparton, a Washington-szoborral szemben. Korszerű betonból és vasbetonból készített, előre gyártott ipari, mezőgazdasági és közszükségleti termékeket mutatunk be. Érdekes újdonságunk: az újfajta HÉTVÉGI HÁZ ÉS TÉRELEMES GÉPKOCSITÁROLÓ, amelyet szintén bemutatunk. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a művek kiállítási területén működő műszaki és kereskedelmi kirendeltség szívesen ad tájékoztatást az érdeklődőknek. feladatok, eredmények, gondok, problémák. Egyikből sincs hiány, de akik az első perctől szemtanúi ennek a nagy építkezésnek, csak azok tudják igazán, hogy mi történt, változott, fejlődött a hajdani szőlő- táblák helyén. És a változásokhoz elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a fiatalok is ... — Valóban így van. Gondjaink ellenére is a védnökség — mint a példák is bizonyítják, — betölti hivatását, a fiatalok elfogadták, megértették az építkezés népgazdasági értékét, jelentőségét, és nevükben is mondhatom: valamennyien örülünk, hogy részesei lehetünk ennek a nagy, szép, a természetet, és az embereket is átformáló, nemes munkának. Koós József cAz öÍDCLUÍ tffCL Ezer forint kétszer három deci borért... Olvastam a május 16-i lapban cikküket. Sokszor foglalkoztam már magam is azzal hogy Hatvanban is mit kellene tenni, hogy megszüntessék a zugkimérő helyeket, melyek a jelek szerint nagyon jó üzletnek bizonyulnak Mindenki tudja, évek óta, hol vannak zugkimérő helyek, de ezek a társadalomra ártalmas „feketézők” mindent megtesznek annak érdekében, hogy a hatóságot félrevezessék. Sajnos nagyon sok dolgozó hagyja náluk fizetési napkor keresete felét, mert hónap közben hitelbe is adnak inni nekik, nem törődve azzal, hogy a család sínyli meg „jószívűségüket”. Napirenden vannak miattuk a családi botrányok, sok az üzemben a selejt, és a balesetek egy részét is az itt leittasodó emberek r-n I i.íü.1 ,. SZERELŐK A MAGASBAN (Foto: Körmendi Károly) okozzák. Jó lenne, ha a sajtó többet foglalkozna ezzel a problémával. Nagyon sokat tehetnének a családok érdekében, a gyermekekért, ha erélyesen fellépnének a zug- kimérők ellen, segítenének olyan közhangulatot kialakítani, hogy mindenki elitélje ezeket az embereket, akik más családokat tesznek tönkre. K. L. Hatvan De miért csak budapestiek részére ? Előrebocsátom, nem vagyok főváros-ellenes, de azt hiszem, sokunk nevében teszem fel a kérdést miután elolvastam lapjukban, hogy közel ezer dolgozót fogadnak két napos hét végi üdülésen a mátrai és bükki üdülőkben. A SZOT új víkend-akciójá- ról volt szó, arról, hogy kísérletképpen bevezetik a hét végi üdüléseket, különös tekintettel arra, hogy a szabad szombatokkal megnövekedett a dolgozók szabadideje. Nagyszerű kezdeményezés, s ahogy a cikkből kiszámítottam, kéthetenként több mint 500 dolgozó töltheti így a hétvéget igen kedvezményes áron a hegyekben. Csak azt nehezményezem, hogy a kísérlet csak budapestiek részvételével folyik. Tudomásom szerint megyénknek csaknem minden üzemébe bevezették már a kéthetenkénti szabad szombatot. S úgy vélem, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy Heves megyeieknek is jól esne a hétvégeket a hegyekben tölteni. Vajon a cikkben miért nem emel szót a vidékiek bevonása mellett a lap. H. J.né . Eger Közelharc a sík fők úti buszon Sokunk panaszát tolmá- ácsolták a május 14-i lapban, amikor szóvá tették, milyen tarthatatlan a helyzet a W- ránduló autóbuszokkal Sífc- főkúton. Sok egri kedvét elveszi a kirándulástól, hogy kifelé még csak kijut, de * hazatérésnél valóban közelharcot kellett folytatni, hogy feljusson az autóbuszra. Évekkel ezelőtt volt egy helyes dolog a sikfőkúti buszokon. Retúrjegyet lehetett váltani. Így elsősorban azoknak a hazautazását biztosították, akik reggel busszal utaztak ki. Különösen a gyerekekkel kiránduló családoknak volt ez kedvező. Solton vannak, akik reggel gyalogosan indulnak a Várhegyen keresztül útnak, persze visszafelé sokan szeretnének közülük is busszal jönni, ezért a nagy tolongás. A retúrjegyek kiadásával a kalauzok napközben kiszámíthatnák, hány retúrjeggyel utazóra lehet számítani, s ennek ismeretében kellene biztosítani a rásegítő járatokat is Kardos László Eger Elbírálták .. . Május 9-én közölték, hogy elbírálták a diáknapokra beküldött pályamunkákat. Érdeklődéssel olvastam, hiszen magam is a pályázók között voltam. Két éve fotózom, 9 képet küldtem be és izgalommal vártam az eredményt. Elgondolkoztató volt, hogy négy megye amatőrfotós diákjai csak 82 képet küldtek be. De az viszont egyenesein elszomorító, hogy a nyolcvankettőből egyetlen egy sem volt alkalmas kiállításra. Legalább azért állították volna ki a képek egy részét, hogy lássuk, így nem szabad fotózni. Azzal, hogy a beküldött 82 képet a fiókba zárják porosodni, sok diák ambícióját csökkentik. Megértem, hogy nem volt a felvételek között olyan színvonalas, hogy első díjat nyerhetett volna a készítője, de azt már nem hiszem, hogy egyáltalán ne lehetett volna a sok pályamunka között egyetlen kiállításra éremes sem. Legalább azért, hogy a pályázó diákok, akik zsebpénzükből hódolnak e szórakozásnak,— érezzék; voít értelme a munkájuknak. A kiállítás talán még többeket buzdíthatott volna e szép szórakozásra, I. P. Gyöngy össolymos ..A* emberiség előtt álló problémák nem meg-oldhatatlanok*’ Beszélgetés a francia békedelegáció tagjaival A Hazafias Népfront Országos Tanácsának vendégeként hazánkban tartózkodó francia békeküldöttség — mint hírűi adtuk — két napos látogatásra Heves megyében járt. Itt tartózkodásuk másnapján Robert Anderwel, a párizsi Béketanács titkára és Jacques Madoule professzor, egyetemi tanár, katolikus író, interjút adott a Népújság munkatársának a francia békemozgalom helyzetéről, Franciaország jelenlegi belpolitikai kérdéseiről alkotott véleményükről, magyarországi tapasztalataikról. 1 KÉRDÉS: Milyen eszközökkel szolgálja céljait a francia békemozgalom? ROBERT ANDERWEL: A békeharc kérdései, céljai nálunk azonosak a magyar- országi békemozgalom céljaival. Erről itt tartózkodásunk alatt sokszor meggyőződhettünk; legutóbb a füzesabonyi pedagógus gyűlésen dr. Tamás László beszédéből is. A jelenlegi helyzetnek megfelelően bennünket is elsősorban a vietnami helyzet foglalkoztat. Minden jóérzésű francia szolidaritást vállal a vietnami néppel. Egyetértünk a DNFF tízpontos javaslatával; nyílt levelet adtunk ki, amelyen a franciák aláírásukkal fejezik ki a követelést — minél hamarabb és békés úton történjen meg a vietnami kérdés rendezése. KÉRDÉS: Az a tény, hogy a béketárgyalások színhelye az önök fővárosa, jelent-e valami újat a francia béke- mozgalomban? ROBERT ANDERWEL: Nagyon sokat jelent! A párizsi béketárgyalások ténye igen nagy felelősséget hárít a franciaországi békeharcra. A vietnami nép jogos követelése a párizsiak szimpátiájával találkozik. Az a nyílt levél, és a számtalan aláírás, amelyet említettem, éppen ennek a szimpátiának a jele. A levelet természetesen eljuttatjuk az amerikai félhez. Bár a jelenlegi francia belpolitikai helyzet az akciónkat lassította, harcunk hosszú évek óta állandó. Jelszavunk: Franciák—Vietnammal! A szolidaritás másban is megnyilvánult: tömcggyűléseket rendeztünk, akciót hirdettünk penicillin és chinin vásárlásra, sőt az aktív békemozgalomnak köszönhető, hogy egy teljesen felszerelt hajót is küldhettünk Vietnamba. JACQUES MADOULE: A gaullistájc távozása még több eredményt hozhatna a bókeharc számára, mely a leszerelés irányába hathat. A békemozgalom legfontosabb feladata, ami önöknél, magyaroknál is így van: eljutni az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésig. Csak így, és csalt ezzel lehet a teljes békét biztosítani. Lehetetlen volna ez? Természetesen nem. Mi is valljuk: az 'emberiség előtt álló problémák nem megoldhatatlanok. KÉRDÉS: A francia belpolitikában érthetően sok kérdést szült az elnökválasztási harc. Mi erről az önök véleménye, milyen perspektívát látnak ebben a harcban? ROBERT ANDERWEL: Sajnos a szocialista párt hibájából nem sikerült megteremtenünk a baloldali egységet. Várható a jobboldal győzelme, bárki is kerül jelöltjeik közül az elnöki székbe. Veszteségünkért a szocialista pártot terheli a felelősség, mely. amolyan „klasz- szikus szociáldemokrata módra” éles kommun ista-el- lenessége miatt nem vállalta az együttműködést. Az egész haladó francia közvélemény haladó jelöltet akart — s ezt a lehetőséget a szocialisták „megtorpedózták.” JACQUES MADOULE: Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy a tőke fejlődése, a nagy tőke koncentráció a tömeg életszínvonalának csökkentését eredményezi. E nagy ellentmondás megszüntetése demokratikus fejlődést követel. Márpedig a kommunisták nélkül ez a harc elképzelhetetlen, hiába utasítják vissza a szocialisták az együttműködést. A magam részéről hithű katolikus vagyok, de tisztán látom, hogy a demokratikus változást csak így, együtt érhetjük el. Ebben sok rokonvonást találhatunk a ■franciaországi és az olasz belpolitikai helyzet között. KÉRDÉS: Magyarországi látogatásuk során milyen tapasztalatokat szereztek? JACQUES MADOULE: Különösen a Hazafias Népfront igen komoly szerepe tetszett nekünk, az a transzmisszió, melyet a párt és a kormány kezdeményezései és a politika végrehajtása között tölt be. S ugyancsak tetszett a népfrontnak a békéért folytatott sokoldalú harca, az az erőfeszítés, melyet e cél érdekében a nemzetközi kapcsolatok kiépítésének szentel. Mi, franciák úgy érezzük: ezért a barátságért, együttműködésért többet kellene és kell tennünk. ROBERT ANDERWEL: Komoly gátat jelent az, hogy az európai országok két katonai tömbben foglalnak helyet. E tömbök megszűnése nagyszerű gyümölcsöző együttműködés lehetőségét jelentené. Egy olyan rendszerre volna szükség, mely garantálja az európai biztonságot. További feladatunknak tartjuk erről felvilágosítani a francia közvéleményt. S természetesen az elnökválasztással még nem zárul le a harc, folytatjuk mindaddig, amíg a nép igazsága nem győz. Kátai Gábor 1969. május 20.. kedd
