Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

Épül a KISZ védnökségével Fiatalok Visontáért A víscmtai Gagarin Hőerő­mű és a Thorez Külfejtéses Bányaberuházásban részt ve­vő harminchat országos vál­lalatnál, és közvetlenül a helyszíni építkezésen, szere­lésen sok ezer fiatal dolgo­zik az új Visontáért. A tar­ka, színes fiatalsereget a min­dennapos munkán, a közös feladatokon kívül egy na­gyon komoly politikai, szer­vezeti, gazdasági „kötelék” is összeköti: a KISZ védnöksé­ge, amely az említett létesít­mények nagy népgazdasági jelentőségét figyelembe vé­ve született meg három év­vel ezelőtt. A rendkívül szer­teágazó védnökségi tevékeny­ség már eddig is nagyon ko­moly erkölcsi, anyagi segít­séget adott az ifjúsági moz­galomnak, és magához, az építkezéshez, a gazdasági munkához is. És ahogyan Kéri András, a KISZ köz­ponti bizottság visontai szer­vezője a közelmúltban Vi- sontán tartott védnökségi ta­nácskozáson a vitaindító re­ferátumában elmondotta: „Az építkezés jelenlegi állá­sa, üteme, az ifjúkommunis­ta mozgalom még az eddigi­nél is nagyobb segítséget kér és vár a védnökségtől...” — A KISZ védnöksége sokrétű, szerteágazó munká­ból, tevékenységből áll, rövi­den fogalmazva: ifjúsági mozgalom, erkölcsi, politikai nevelés, érdekvédelem és a termelés segítése. — Vegyük talán sorjában. Első helyen említette a szervezeti életet, az ifjú­kommunista mozgalmat... — Ügy érzem, nyugodtan kijelenthetem: nagyon ko­moly, erős, megedzett, ki­próbált ifjúsági mozga­lom él, dolgozik Visontán. Az alapszervezetekben több mint ezer ifjúkommunista tevé­kenykedik. Évről évre színes, tartalmas programokat való­sítanak meg. Eredményesen működik a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa, a Szakma. Ifjú Mestere mozga­lom, a KISZ kezdeményezé­sére alakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság visontai szervezete, több klubunk van, a járás, a megye vala­mennyi politikai, kulturális akciójában részt veszünk- Mindezek persze nem azt je­lentik, hogy nincsenek hi­ányosságai a szervezeti élet­nek. — A beruházás maximá­lisan igénybe veszi a fiata­lok védnökségét. De vajon munkájukhoz, szervezeti életükhöz mit kapnak a fiatalok a nagy építkezés­től? — Sajnos azt kell mondani; hogy sokkal kevesebbet, mint érdemelnének. Minimális a szórakozási, kulturális, a mű­velődési lehetőség a terüle­ten. Az ifjúmunkások átlag- keresete sem több ezerhét- száz forintnál. A szervezeti élet tárgyi feltételei is csak éppen hogy elérik a mini­mum határát. Az az igazság, hogy a beruházás tervezése­kor „megfeledkeztek” ezekről az objektumokról, és utólag, az építkezés ütemével párhu­zamosan már nagyon nehéz pótolni. És ennél a témánál szeretnék néhány szót szólni a fiatalok érdekvédelméről is. Sajnos ezen a téren sem dicsekedhet különösképpen a védnökség. Sajnálatos tény, de ez az igazság: az 1969—70- es kollektív szerződés elké­szítésébe a 36 vállalat kö­zül mindössze három vonta be a területén dolgozó fiata­lokat. Az erőmű-beruházáson dolgozó 1214 fiatal közül az elmúlt évben tíz kapott szak­szervezeti beutalót- Nagyon sok. családos fiatalnak nincs lakása, szociális körülménye­ikkel pedig nem törődnek kellőképpen. Pedig ha valaki, hát ezek az embarek igazán megérdemelnék: — A KISZ védnöksége az építkezésen és a 36 or­szágos vállalat központjá­ban dolgozó fiatalokat tö­möríti soraiba. Milyen a kapcsolat a kihelyezett és az anyavállalat fiataljai kö­zött? — Sok jó és rossz példa van rá. Mindenképpen széle­síteni, erősíteni kell ezt a kap­csolatot. A kihelyezett alap- szervezetek, a beruházásban részt vevő fiatalok az eddi­ginél jóval nagyobb segítsé­get kérnek, s várnak az anyavállalatoktól, a gazda­ságvezetőktől, a járás, a, me­gye ifjúsági vezetőitől. A jó Összhangnak, különösen az építőmunkában van felbe­csülhetetlen jelentősége. Né­hány példát a bizonyítására: volt idő, amikor a VERTESZ- kirendeltség anyag- és mun- káshiány miatt nem tudott lépést tartani a határidők­kel. A védnökségi operativ bizottság a VERTESE köz­pontjában dolgozó fiatalok­tól kért segítséget, és egy­más után három szombaton is 30—40, mérnökökből, techni­kusokból álló csoport sietett a visontai kirendeltség se­gítségére. Vagy a legfrissebb példa: jelenleg a kábelhiány okozza a legnagyobb gondot a szerelésben. A védnökség máris „interpellált” a Ma­gyar Kábel Művekhez, a válasz: a KISZ-esek soron kívül zöld utat biztosítanak a Visontának szükséges ká­belmennyiség legyártásához. — A gazdaságvezető!; nagy elismeréssel beszél­nek „A fiatalok a villa- mosenergia-iparért”verscny eredményeiről, a fiatalok munkájáról.., — Az elmúlt éves verseny­be 37 brigád kapcsolódott be, ez évben pedig szélesíte­ni kívánjuk a termelést segí­tő akciónkat. Nagy esemény előtt áll az építkezés: rövide­sen sor kerül az első turbina indítására, a bánya üzembe helyezésére- Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, jel­szavunk: mindenki a fedél­zetre, mert amilyen szép, olyan nehéz és felelősségtel­jes feladatok következnek. — Sok ezer fiatal, nagy Érdemes megnézni a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Beton- és Vasbetonipari Művek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatának különálló kiállítási területét á tóparton, a Washington-szoborral szemben. Korszerű betonból és vasbetonból készített, előre gyár­tott ipari, mezőgazdasági és közszükségleti termékeket mutatunk be. Érdekes újdonságunk: az újfajta HÉTVÉGI HÁZ ÉS TÉRELEMES GÉPKOCSITÁROLÓ, amelyet szintén bemutatunk. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a művek kiállítási terü­letén működő műszaki és kereskedelmi kirendeltség szí­vesen ad tájékoztatást az érdeklődőknek. feladatok, eredmények, gondok, problémák. Egyik­ből sincs hiány, de akik az első perctől szemtanúi en­nek a nagy építkezésnek, csak azok tudják igazán, hogy mi történt, változott, fejlődött a hajdani szőlő- táblák helyén. És a válto­zásokhoz elválaszthatatla­nul hozzá tartoznak a fiata­lok is ... — Valóban így van. Gond­jaink ellenére is a védnök­ség — mint a példák is bizo­nyítják, — betölti hivatását, a fiatalok elfogadták, megér­tették az építkezés népgaz­dasági értékét, jelentőségét, és nevükben is mondhatom: valamennyien örülünk, hogy részesei lehetünk ennek a nagy, szép, a természetet, és az embereket is átformáló, nemes munkának. Koós József cAz öÍDCLUÍ tffCL Ezer forint kétszer három deci borért... Olvastam a május 16-i lap­ban cikküket. Sokszor foglal­koztam már magam is azzal hogy Hatvanban is mit kel­lene tenni, hogy megszüntes­sék a zugkimérő helyeket, melyek a jelek szerint na­gyon jó üzletnek bizonyulnak Mindenki tudja, évek óta, hol vannak zugkimérő helyek, de ezek a társadalomra ártalmas „feketézők” mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a hatóságot félrevezes­sék. Sajnos nagyon sok dol­gozó hagyja náluk fizetési napkor keresete felét, mert hónap közben hitelbe is adnak inni nekik, nem törődve az­zal, hogy a család sínyli meg „jószívűségüket”. Napirenden vannak miattuk a családi bot­rányok, sok az üzemben a se­lejt, és a balesetek egy részét is az itt leittasodó emberek r-n I i.íü.1 ,. SZERELŐK A MAGASBAN (Foto: Körmendi Károly) okozzák. Jó lenne, ha a sajtó többet foglalkozna ezzel a problémával. Nagyon sokat tehetnének a családok érde­kében, a gyermekekért, ha erélyesen fellépnének a zug- kimérők ellen, segítenének olyan közhangulatot kialakí­tani, hogy mindenki elitélje ezeket az embereket, akik más családokat tesznek tönk­re. K. L. Hatvan De miért csak budapestiek részére ? Előrebocsátom, nem vagyok főváros-ellenes, de azt hi­szem, sokunk nevében teszem fel a kérdést miután elolvas­tam lapjukban, hogy közel ezer dolgozót fogadnak két napos hét végi üdülésen a mátrai és bükki üdülőkben. A SZOT új víkend-akciójá- ról volt szó, arról, hogy kísér­letképpen bevezetik a hét végi üdüléseket, különös te­kintettel arra, hogy a szabad szombatokkal megnövekedett a dolgozók szabadideje. Nagy­szerű kezdeményezés, s ahogy a cikkből kiszámítottam, két­hetenként több mint 500 dol­gozó töltheti így a hétvéget igen kedvezményes áron a hegyekben. Csak azt nehez­ményezem, hogy a kísérlet csak budapestiek részvételé­vel folyik. Tudomásom sze­rint megyénknek csaknem minden üzemébe bevezették már a kéthetenkénti szabad szombatot. S úgy vélem, nem vagyok egyedül azzal a vé­leménnyel, hogy Heves me­gyeieknek is jól esne a hét­végeket a hegyekben tölteni. Vajon a cikkben miért nem emel szót a vidékiek bevoná­sa mellett a lap. H. J.né . Eger Közelharc a sík fők úti buszon Sokunk panaszát tolmá- ácsolták a május 14-i lapban, amikor szóvá tették, milyen tarthatatlan a helyzet a W- ránduló autóbuszokkal Sífc- főkúton. Sok egri kedvét el­veszi a kirándulástól, hogy ki­felé még csak kijut, de * hazatérésnél valóban közel­harcot kellett folytatni, hogy feljusson az autóbuszra. Évekkel ezelőtt volt egy helyes dolog a sikfőkúti bu­szokon. Retúrjegyet lehetett váltani. Így elsősorban azok­nak a hazautazását biztosítot­ták, akik reggel busszal utaz­tak ki. Különösen a gyere­kekkel kiránduló családoknak volt ez kedvező. Solton van­nak, akik reggel gyalogosan indulnak a Várhegyen keresz­tül útnak, persze visszafelé sokan szeretnének közülük is busszal jönni, ezért a nagy tolongás. A retúrjegyek ki­adásával a kalauzok napköz­ben kiszámíthatnák, hány re­túrjeggyel utazóra lehet szá­mítani, s ennek ismeretében kellene biztosítani a rásegí­tő járatokat is Kardos László Eger Elbírálták .. . Május 9-én közölték, hogy elbírálták a diáknapokra be­küldött pályamunkákat. Ér­deklődéssel olvastam, hiszen magam is a pályázók között voltam. Két éve fotózom, 9 képet küldtem be és izgalom­mal vártam az eredményt. Elgondolkoztató volt, hogy négy megye amatőrfotós diák­jai csak 82 képet küldtek be. De az viszont egyenesein elszo­morító, hogy a nyolcvanket­tőből egyetlen egy sem volt alkalmas kiállításra. Legalább azért állították volna ki a ké­pek egy részét, hogy lássuk, így nem szabad fotózni. Az­zal, hogy a beküldött 82 ké­pet a fiókba zárják porosod­ni, sok diák ambícióját csök­kentik. Megértem, hogy nem volt a felvételek között olyan szín­vonalas, hogy első díjat nyerhetett volna a készítője, de azt már nem hiszem, hogy egyáltalán ne lehetett volna a sok pályamunka között egyetlen kiállításra éremes sem. Legalább azért, hogy a pályázó diákok, akik zseb­pénzükből hódolnak e szó­rakozásnak,— érezzék; voít értelme a munkájuknak. A kiállítás talán még többeket buzdíthatott volna e szép szó­rakozásra, I. P. Gyöngy össolymos ..A* emberiség előtt álló problémák nem meg-oldhatatlanok*’ Beszélgetés a francia békedelegáció tagjaival A Hazafias Népfront Országos Tanácsának vendégeként hazánkban tartózkodó francia békeküldöttség — mint hí­rűi adtuk — két napos látogatásra Heves megyében járt. Itt tartózkodásuk másnapján Robert Anderwel, a párizsi Béketanács titkára és Jacques Madoule professzor, egyetemi tanár, katolikus író, interjút adott a Népújság munkatársá­nak a francia békemozgalom helyzetéről, Franciaország je­lenlegi belpolitikai kérdéseiről alkotott véleményükről, ma­gyarországi tapasztalataikról. 1 KÉRDÉS: Milyen eszkö­zökkel szolgálja céljait a francia békemozgalom? ROBERT ANDERWEL: A békeharc kérdései, céljai nálunk azonosak a magyar- országi békemozgalom céljai­val. Erről itt tartózkodásunk alatt sokszor meggyőződhet­tünk; legutóbb a füzesabonyi pedagógus gyűlésen dr. Ta­más László beszédéből is. A jelenlegi helyzetnek megfe­lelően bennünket is első­sorban a vietnami helyzet foglalkoztat. Minden jóérzé­sű francia szolidaritást vál­lal a vietnami néppel. Egyet­értünk a DNFF tízpontos ja­vaslatával; nyílt levelet ad­tunk ki, amelyen a franciák aláírásukkal fejezik ki a kö­vetelést — minél hamarabb és békés úton történjen meg a vietnami kérdés rendezése. KÉRDÉS: Az a tény, hogy a béketárgyalások színhelye az önök fővárosa, jelent-e valami újat a francia béke- mozgalomban? ROBERT ANDERWEL: Nagyon sokat jelent! A pá­rizsi béketárgyalások ténye igen nagy felelősséget hárít a franciaországi békeharcra. A vietnami nép jogos köve­telése a párizsiak szimpátiá­jával találkozik. Az a nyílt levél, és a számtalan aláírás, amelyet említettem, éppen ennek a szimpátiának a jele. A levelet természetesen el­juttatjuk az amerikai félhez. Bár a jelenlegi francia bel­politikai helyzet az akciónkat lassította, harcunk hosszú évek óta állandó. Jelszavunk: Franciák—Vietnammal! A szolidaritás másban is meg­nyilvánult: tömcggyűléseket rendeztünk, akciót hirdettünk penicillin és chinin vásárlás­ra, sőt az aktív békemozga­lomnak köszönhető, hogy egy teljesen felszerelt hajót is küldhettünk Vietnamba. JACQUES MADOULE: A gaullistájc távozása még több eredményt hozhatna a bókeharc számára, mely a leszerelés irányába hathat. A békemozgalom legfonto­sabb feladata, ami önöknél, magyaroknál is így van: el­jutni az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésig. Csak így, és csalt ezzel lehet a teljes békét biztosítani. Lehe­tetlen volna ez? Természete­sen nem. Mi is valljuk: az 'emberiség előtt álló problé­mák nem megoldhatatlanok. KÉRDÉS: A francia bel­politikában érthetően sok kérdést szült az elnökválasz­tási harc. Mi erről az önök véleménye, milyen perspek­tívát látnak ebben a harc­ban? ROBERT ANDERWEL: Sajnos a szocialista párt hi­bájából nem sikerült meg­teremtenünk a baloldali egy­séget. Várható a jobboldal győzelme, bárki is kerül je­löltjeik közül az elnöki szék­be. Veszteségünkért a szocia­lista pártot terheli a fele­lősség, mely. amolyan „klasz- szikus szociáldemokrata módra” éles kommun ista-el- lenessége miatt nem vállal­ta az együttműködést. Az egész haladó francia közvé­lemény haladó jelöltet akart — s ezt a lehetőséget a szo­cialisták „megtorpedózták.” JACQUES MADOULE: Eh­hez még annyit tennék hoz­zá, hogy a tőke fejlődése, a nagy tőke koncentráció a tömeg életszínvonalának csökkentését eredményezi. E nagy ellentmondás meg­szüntetése demokratikus fej­lődést követel. Márpedig a kommunisták nélkül ez a harc elképzelhetetlen, hiába utasítják vissza a szocialis­ták az együttműködést. A magam részéről hithű kato­likus vagyok, de tisztán lá­tom, hogy a demokratikus változást csak így, együtt érhetjük el. Ebben sok ro­konvonást találhatunk a ■franciaországi és az olasz belpolitikai helyzet között. KÉRDÉS: Magyarországi látogatásuk során milyen tapasztalatokat szereztek? JACQUES MADOULE: Különösen a Hazafias Nép­front igen komoly szerepe tetszett nekünk, az a transz­misszió, melyet a párt és a kormány kezdeményezései és a politika végrehajtása között tölt be. S ugyancsak tetszett a népfrontnak a bé­kéért folytatott sokoldalú harca, az az erőfeszítés, me­lyet e cél érdekében a nem­zetközi kapcsolatok kiépíté­sének szentel. Mi, franciák úgy érezzük: ezért a barát­ságért, együttműködésért többet kellene és kell ten­nünk. ROBERT ANDERWEL: Komoly gátat jelent az, hogy az európai országok két katonai tömbben foglal­nak helyet. E tömbök meg­szűnése nagyszerű gyümöl­csöző együttműködés lehető­ségét jelentené. Egy olyan rendszerre volna szükség, mely garantálja az európai biztonságot. További fel­adatunknak tartjuk erről felvilágosítani a francia közvéleményt. S termé­szetesen az elnökválasz­tással még nem zárul le a harc, folytatjuk mindaddig, amíg a nép igazsága nem győz. Kátai Gábor 1969. május 20.. kedd

Next

/
Thumbnails
Contents