Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

£3v héf a világ politikában Népszavazás után, elnökválasztás előtt Franciaországban — íj bizonytalansági tényező a nyugati politikában — További feszültség Közel-Keleten — Irak elismerte az \I)K-t — !Vix«n első száz napjának mérlege A szovjet sajtó napja MÁJUS 5-ÉN ÜNNEPÜK a sajtó napját a Szovjet­unióban. 57 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg Orosz­országban a legális kommunista újság, a Pravda első szá­ma, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Szovjetunió Kommunista Pártja központi orgánumává vált. Ma 8 milliós példányszámban jelenik meg. A Szov­jetunióban nyolcezer újság, több mint négyezer .folyóirat és más időszaki kiadvány lát napvilágot. Egy-egy alka­lommal megjelenő példányszámuk 256 millió (az ország lakosainak száma 239 millió). Az újságokat a Szovjetunió népeinek 58 nyelvén adják ki. A forradalom előtti Oroszországban az újság ritka vendég volt falun. A falusi lakosok többsége nem tudott írni, olvasni. Ma a községek és falvak lakói több mint százmillió újságot és folyóiratot járatnak. Az időszaki kiadványok példányszáma igen magas. Így pl. a Rabotnyica című népszerű folyóirat 10 millió pél­dányszámban, a Kresztvanka című hetilap 5 millió 400 ezer példányszámban, míg ä Zdarovje című folyóirat 8 milliós példányszámban jelenik meg. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy a forradalom előtti Oroszor­szág egyik legnépszerűbb folyóiratának, a Nyéva-nak pél­dányszáma nem haladta meg a 200 ezret. A Szovjetunió már régóta a világ egyik legnagyobb könyvkiadó államává vált. Naponta átlag 4 millió 700 ezer könyvet nyomtatnak. Évente 70—75 ezer könyvet adnak ki, több mint 1 milliárd 600 millió példányszámban, a Szovjetunió népeinek mintegy 60 féle nyelvén és 38 ide­gen nyelven. A világ minden negyedik könyvét a Szov­jetunióban nyomtatják. A SZOVJET NÉP, mint az egész haladó emberiség, nagy érdeklődést tanúsít Vlagyimir Iljics Lenin élete és tevékenysége iránt, akinek 1970 áprilisában ünnepük szü­letése 100 éves évfordulóját. Lenin műveinek a Szovjetu­nióban kiadott példányszáma elérte a 341 milliót, ame­lyet a Szovjetunió és más országok népeinek száz nyelvén adtak ki. A sajtó napját a kialakult hagyományok szerint a munkások számára rendezett gyűlésekkel, könyvkiállítá­sokkal, író-olvasó találkozókkal és könyvárusító sátrak felállításával ünnepük. (APN—KS) 1 Dél-Vietnam Saigon a harci cselekmények középpontjában BÉRŰN: A Neues Deutschland szombati számában közölte Kurt Bachmann-nak, a Né­met Kommunista Párt elnö­kének nyilatkozatát. A nyi­latkozat szerint az NKP vé­leménye az, hogy Nyugat- Németország minden de­mokratikus erejének köve­telnie keli az NDK elisme­rését, és a bonni kormányt arra kell kényszerítenie, hogy kössön szerződéseket az NDK-val a fegyverzetek korlátozására és az atom­fegyverekről való lemon­dásról, illetve az erőszak al­kalmazásának eltiltásáról. Bachmann hangoztatta, hogy az NKP kész együtt­működni Nyugat-Németor- szág valamennyi demokra­tikus erejével. ERFURT: Az NDK erfurti körzeti bíróságának 1. számú bün- tetőtanácsa halálra ítélte Josef Blö6che volt SS-tisztet. A többnapos tárgyalás so­rán bebizonyosodott, hogy Blösche részt vett szovjet polgári személyek agyonlö- vésében, továbbá sok len­gyel hazafi üldözésében és letartóztatásában, akiket az­után megkínoztak, agyon­lőttek, illetve megsemmisí­tő táborokba küldtek. Ezen­kívül közreműködött tömeg­deportálásokban és a var­sói gettó felszámolásában, miközben ma pontosan meg nem állapítható számú gyermeket és nőt lőtt agyon. Az akkori bűncse­lekményeiért Blöschét a ma Nyugat-Németországban éló dr. Ludwig Hahn, a Ges­tapo bizottsági rendőrségé­nek volt parancsnoka a há­borús érdemkereszt IL fo­kozatával tüntette ki. KOPPENHÁGA: A Dán Kommunista Párt Központi Bizottsága kibőví­tett ülést tartott, amelyen a résztvevők hangoztatták*, minden tahik telhetőt elikö- vetnek, hogy a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozása jelentékenyen előbbre vigye a kommunista mozgalom egységének meg­szilárdítását. A dán kommu­nisták ezt halaszthatatlan feladatnak tartják a nem­zetközi osztályharc jelenlegi szakaszában. TOKIO: A japán magánvasút-itár- saságak 260 000 munkása és tisztviselője lépett sztrájk­ba szombaton, hogy fizetés­emelést és jobb munkavi­szonyokat csikarjon ki a társaságoktól. Ugyancsak szombaton hat tokiói autó­busz-társaság vezetői és ka­lauzai is sztrájkba léptek. EGRI DÓZSA—ÚJPESTI DÓZSA 7:6 (3:1 2:3 2:1 0:1) OB I-es vízilabda-mérkőzés, Eger, 1000 néző. V.: Kőnlgh. Eger: Rüll — Ringelhann dr., Pécsik, — Katona — Szölgyémi, Regős, Kovács R. Csere: Bolya. Edző: Baranyai György. Újpest: Gál — Max. Csapó — Gajdosi — Sárosi, Dömötör, Csá­szár. Csere: Kosztolánczy. Edző; Szittya Károly. Kiállítva: Eger 3, U. Dózsa 2. Egri támadásokkal kezdődött a játék, majd egy gyors akció vé­gén Ringelhann dr. hibázott jó helyzetben. Ezt követően Pócsik szerzett labdát és félpályáról ha­talmas gólt lőtt a kapu bal alsó sarkába. Középkezdés után Gaj­dosi úszott fel és közelről a há­lóba talált. 1:1. Továbbra is jó 1969. május 4., vasárnap Az április 27-1 franciaor­szági népszavazás váratlan­nak tűnő eredményével, a De Gaulle politikájára és személyére leadott „nem” szavazatok többségével új helyzetet teremtett az ötödik köztársaságban. A 78 esztendős tábornok- elnök lemondani kény­szerült. Helyét Alain Poher, a szená­tus elnöke foglalta el ideig­lenesen, de már kitűzték az új köztársasági elnök megvá­lasztásának időpontját. Az el­ső szavazásra június 1-én ke­rül sor. Hogy hány jelölt in­dul, az csak május 13-án de­rül ki, akkor jár le a neve­zési határidő. De Gaulle kudarca elsősor­ban személyes balsiker. Sem­mi sem indokolta volna, hogy a tábornok-elnök két jelen­téktelennek mondható re­formtervét miért úgy akarja ráerőszakolni a franciákra, hogy elképzeléseinek vissza­utasítása esetén lemondásá­val fenyegetőzzék. Egy hét elteltével valamelyest tisz­tulni látszik a rejtély homá­lya: talán így akarták a gaulle-isták biztosítani a rendszernek — módosí­tott formában ugyan és De Gaulle nélkül —• fenn­maradását! Űj elnökjelöltjük ugyan­is, Georges Pompidou, aki 1962 áprilisától 1968 nya­ráig De Gaulle miniszterel­nöke volt, s akiről azt híresz- telték, hogy az év elején szembekerült a tábornokkal, most esélyesként indul az elnökválasztáson. Az is kiszi­várgott, hogy megválasztása esetén a tábornok-elnök poü- tikájától, legalább is stílusá­ban, különböző politikát al­kalmaz majd. Értésre adta például, hogy nem ellenezné ugyanolyan merevséggel Nagy-Britannia bebocsátását a Közös Piacra... Egyes kommentárok azt is tudni vélik, hogy Pompidou a Rotschild-bankház egykori vezérigazgatója a közel-keleti válságban sem foglalná el ugyanazt az álláspontot, mint az Izraelnek szállítandó francia fegyvereket vissza­tartó De Gaulle tábornok. Ha Pompidou esélyes, csak azért lehet az, mert a „nem” győztes tábora nem egységes, De Gaulle ellenzékében ott voltak a szélsőjobboldaliak és az ellenkező végleten a mao­isták és anarchisták, közbül pedig a NATO-hű és Ame- rika-barát jobboldali pártok éppúgy, mint a kommunis­ták, Guy Mollet „szocialistái”, meg a katolikus „demokrati­kus centrum”. Kétségtelen, hogy ezek közül a politikai erők közül a Francia Kommunista Párt a legjelentősebb: egymaga a választók 20— 25 százalékának szavaza- * tára számíthat. A többiek csak egyenként 5— 10—15 százalék elnyerésére gondolhatnak... iramban folyt a játék és Eger kétgólos előnyre tett szert. A második negyedben alábbha­gyott az iram, inkább taktikai harc folyt a vízben. Ebben a já­tékrészben sok szabálytalanság történt mindkét oldalon, Dömö­tör, majd Szölgyémi és Pócsik is a kiállítás sorsára jutott. A har­madik negyedben ismét élénkebb lett a játék, de sok gólhelyzet maradt kihasználatlanul. Az utolsó öt percben a hazaiak ju­tottak emberelőnyhöz, mégis a vendégek szereztek gólt, s így alakult ki a végeredmény. Ide­gesen játszott mindkét csapat, s ennek volt köszönhető, hogy ez­után mindkét kapu előtt nagy helyzetek maradtak kihasználat­lanul. Lényegében a jobban úszó, lel­kesebben küzdő egriek megér­demelten nyerték. Kőnigh jól vezette a mérkő­zést. G.: Pócsik, Gajdosi, Pócsik, Regős, Katona, Dömötör (4 m), Kovács. Max, Csapó, Kovács (4 m), Dömötör, Pócsik, Sárosi. Jók RüU, Pócsik, Katona, illetve Sá­rosi, csapó, Dömötör. A francia baloldal, a de­mokratikus erők, a dolgozók szempontjából döntő fontos­ságú lenne, hogy a kommur nisták és a nem kommunis­ta baloldal pártjai megyegye- zésre jussanak közös jelölt állításában és ami ennél fon­tosabb : közös kormányprog­ram kialakításában. Sajnos, erre még kevés remény van. A Guy Mollet-féle „szocialis­ták” nem vetették-e fel pél­dául Gaston Deffere jelöltsé­gét: a marseille-i polgármes­ternél kevés kommunista- ellenesebb figura mozog a francia politikai színpadon! Defferre jelölésének ügyé­ben a, végső szót a szocialisták vasárnapi rendkívüli orszá­gos konferenciája mondja ki ugyan, de ismeretes Guy Mollet pártvezérnek a hét közepén tett nyilatkozata: el­utasította a kommunistákkal való együttműködés gondola­tát. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága hét­főn — a „szocialisták” állás; foglalásának ismeretében — mondja ki az utolsó szót. Ha nem hihet egységfrontra lép­ni Guy Mollet pártjával és más polgári baloldali csopor­tokkal az FKP külön jelöl­tet állít. S ha a középpártok meg a jobboldaliak is indíta­nak egy-egy aspiránst az el­nöki székre, ha június 1-én féltucatnyi személyből áll a versenyfutás mezőnye, akkor elképzelhető, hogy első hely­re Pompidou, utána pedig a kommunista jelölt jut be. Köztük a második menet dönt majd... A francia belpolitikai hely­zet ingatag volta új bizony­talansági tényezőt iktatott a nyugati politikába. Érezhető az elsősorban a pénzpiaco­kon. Mert Franciaország pénzének helyzete megingott a belpolitikai feszültség mi­att, ezért zuhant az angol font sterling és az amerikai dollár értéke is, a nemzet­közi spekuláció a nyugatné­met márkára összpontosult, amelynek felértékeléséről új­ból híresztelések keltek szárnyra. Ez pedig az ugyan­csak választás előtt álló NSZK politikai helyzetét be­folyásolja: szeptember 28-án a nyu­gatnémet szociáldemok­raták azzal szeretnének csatát nyerni, hogy az ő gazdasági miniszterük, Schiller, lenne „egy új nyugatnémet gazdasági csoda atyja”. A Közel-Kelet is megérez- heti a franciaországi helyze­tet, ha valóban úgy alakul­na, hogy a következő elnök Első kérdésünk: Melyek legfőbb jellemzői, követelményei napjaink ha­zai tudománypolitikájának? — A szociaüzmus teljes felépítéséhez, amelyen most dolgozunk, korszerű anyagi, műszaki, technikai alapot kell teremtenünk. Nem csak a termelésben, hanem a tár­sadalomépítésében is mind több tudományos ismeretre van szükség. Sajátossága en­nek a bonyolult folyamatnak, hogy nálunk az iparban, a mezőgazdaságban és a tu­dományban is általában vé­megváltoztatná De Gaulle eddigi hivatalos politikáját. A New York-i négyhatalmi tárgyalások a Közel-Kelet dolgában eddig nem hoztak eredményt. A fegyverek vi­szont ismét ropognak a Szue- zi-csatoma két partján is, a sziriai-izraeü fegyverszüneti vonal mentén is, az elfoglalt jordániai területeken is. A Közel-Kelet egy arab or­szágából a hét közepén jó hír érkezett: az iraki kormány ügy döntött, hogy — az arab országok közül elsőnek! — elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot és nagykövetet cserél az első német békeállammal! A hír Bonnban persze riadalmat és felháborodást keltett. Az Egyesült Államokban, amelyet újabb és újabb diák­lázadások, faji zavargások rázkódtatnak meg, elkészí­tették a szokásokhoz híven az új elnök, Nixon, kormány­zása első száz napjának mér­legét. Valami kevés pozitívu­mot mutat: a választási ígé­retek a vietnami háború be­fejezésére, a közel-keleti problémában való megoldás- keresésre, a szovjet—amerikai párbeszéd megindítására, a fegyverkezési kiadások csök­kentésére stb. Egyelőre mind­mind papíron maradtak. Az amerikai közvéle­mény is egyre türelmet­lenebbé válik: cselekede­teket vár az elnöktől, aki eddig csak „úgy csopor­tosította a semmittevést, hogy az lázas igyekezetnek lássék... A héten ünnepelték szerte a világon a dolgozók százmil­liói a munkásszolidaritás nagy ünnepét. Mindenütt a munkásság erőinek összefo­gását hirdették, mutatták a felvonulások, gyűlések. Ki­emelnénk ezek sorából a po­zsonyi május 1-ét, ahol dr. Gustáv Husák határo­zott hangú beszédben foglalt állást a szocializ­mus csehszlovákiai ellen­ségeinek aknamunkája ellen. Minden jel arra vall, hogy a hogy a CSKP és a csehszlo­vák kormány aktívan foly­tatja a konszolidáció folya­matának meggyorsítását. Ez csak örömmel töltheti el mindazokat, akik régtől fog­va kívánják, hogy szilárdul­jon meg a néphatalom a szo­cialista Csehszlovákiában, mind a cseh és szlovák nép, mind a szocialista közösség érdekeinek megfelelően. Pálfy József get ért a fejlesztés extenzív szakasza. Előtérbe kerülnek az intenzív fejlődést jeUem- ző tényezők, vagyis hatéko­nyabban, jobban keü kiak­názni mindazt, amit már lét­rehoztunk. Rászorít erre az is, hogy természeti kincsek­ben általában és most már munkaerő-tartalékban is, korlátozottak az adottsá­gaink. Egyidejűleg viszont nőnek a mennyiségi és minő­ségi igények, szükségletek az anyagi és kulturális javak iránt, és mindjobban kibon­takozik a műszaki, tudomá­A saigoní amerikai főpa­rancsnokság által kiadott közlemény szerint pénteken este és szombaton reggel valamennyi fontosabb harci cselekmény a dél-vietnami főváros környékére össz­pontosult, ahol pénteken az esti órákban a partizánok csapdát állítottak egy teher­autóoszlopnak. Az autókaravánt biztosító amerikai katonák közül négy életét vesztette, tizen­egy pedig megsebesült. Mint a katonai szóvivő elmon­dotta, a partizánok több járművet megsemmisítettek. A hazafias erők veszteségét a szóvivő 11 fővel jelölte meg. A DNFF egységei és az amerikai csapatok között péntek délután két ízben volt összecsapás Tay Nlnh •tartományban. Egy közle­mény szerint az amerikaiak vesztesége öt fő, a partizá­noké pedig huszonnyolc. Ugyanebben a térségben a nyos forradalom, fokozódik a verseny a nemzetközi po­rondon. Napjainkban ha­zánkban is a tudomány te­kinthető egyre inkább a gaz­dasági, társadalmi haladás egyik legfontosabb hajtóere. jének, emelőjének. A felszabadulás óta orszá­gunkban jelentős tudomá­nyos bázis épült ki. Mintegy 950 kutató helyen, ezek kö­zött 130 önálló kutató-fejlesz­tő intézetben 12 ezres létszá­mú kutató szakgárda dolgo­zik, a tudományos munkate­rületek egészén több mint 43 ezer a dolgozók száma. Az utóbbi években a tudomá­nyos munkára és a műszaki fejlesztésre fordított össze­gek a nemzeti jövede­lem növekedését meghaladó ütemben emelkedtek, 1967- ben elérték a 4 és fél mil- liárdot Eredményeink a főbb tudományágakban az elmúlt két évtizedben nagyban hoz­zájárultak iparunk, mező- gazdaságunk fejlődéséhez, a társadalmi problémák meg­oldásához, a tudatformái ás­B—52-es óriásgépek pénte­ken és szombaton a haza­fias erők feltételezett állá­sait bombázták. A dél-vietnami főváros­ban szombaton a kora reg­geli órákban megszólaltak a nehéz tüzérségi ütegek és a délnyugati irányba adtak le lövéseket. A hivatalos szó­vivő nem volt hajlandó kö­zölni, hogy tüzérség milyen célpontra lőtt. Az amerikai szóvivő han­goztatta. hogy péntek reggel négy kilométerrel a demili- tarizált övezettől délre egy­másnak rohant egy nagy csapatszállító helikopter és egy kisebb katonai heükop- ter. A csapatszállítógép lég­csavarja darabokra tört és a CH—46-os gép lángolva a földre zuhant. A fedélzetén tartózkodó 12 katona meg­halt. A másik helikopter csak kisebb sérüléseket szenvedett és a legénység­nek nem esett baja. (MTI) hoz. Néhány tudományterü­leten — igaz, nem nagy számban — világszínvonalon álló eredményeket is elér­tünk. Most azonban még előbbre kell lépnünk. Elsősorban ar­ról van szó. hogy a tudo­mány eddigi és további vív­mányait gyorsabban állítsuk a társadalom szolgálatába, jobban kamatoztassuk az anyagi javak termelésében, a társadalomépítésben. A hangsúly most éppen erre a gyorsaságra, az intenzivitás- ra, a hatékonyságra helyező­dik. Mostanában gyakran le­het hallani, olvasni, hogy a tudomány közvetlen terme­lőerővé válik; a ma tudo­mánya a holnap ipara. Ez valóban feltételezi, sőt kö­veteli a tudományos kuta­tások közelítését a gyakor­lathoz. Hol tartunk mi ezen a területen? — Azt a gondolatot, hogy a tudomány termelőerővé vá­lik, Marx fogalmazta meg, s ezzel kifejezte a tudomány progresszív társadalmi funk­cióját, azt, hogy nem önma­gáért való. A századfordulóig általában a termelési gyakor­latból leszűrt tapasztalati eredmények lényegében meg­előzték a tudatos műszaki­technikai fejlesztést. Most megfordult a helyzet. Ko­runkban a műszaki-technikai fejlődésben egyre inkább á Ul-Mim'kiii'I.VA Megérdemelt győzelem T udomány politika és tudományszervezés Szántó Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia tudomány- szervezési csoportja igazgatójának nyilatkozata Május 5. és 7. között kerül sor a tudományos életünk nagy eseményére, a Magyar Tudományos Akadémia évi közgyűlésére. A mostani közgyűlés kivételesen nem egy esztendő, hanem a most véget ért hároméves tudományos ciklus zárómérlegét készíti el és a tudományfejlesztés újabb hároméves tervét vitatja meg. Növeli ennek jelentő­ségét, hogy az MSZMP Központi Bizottságának kezdemé­nyezésére, a szakemberek nagy körére kiterjedő munka folyik új tudományos irányelvek és új irányítási rend ki­dolgozására. Arra kértük Szántó Lajost, a MTA tudományszerve­zési csoportjának igazgatóját, tájékoztasson a tudomány- politikában és a tudományszervezésben végbemenő válto­zások lényegéről.

Next

/
Thumbnails
Contents