Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
>,;V £;.v. •{HpSwei»'- *-••■ í>x. — Brol PbiUp Jolvo. A Föld lakosainak nevében sikeres utat és szerencsés visszatérést kívánok. — Köszönöm, minden rendben, Brol nyugodtan feküdt, hallgatta a leszámoló készüléket. Nem volt újdonság számára a start, hiszen százszor és százszor átélte már az indítás pillanatait. Csak a cél volt más, távolibb, mint eddig, mert most a Föld nagyköveteként indult egy ismeretlen, új világba, ahol ő le® az első ember. A távoli csillagrendszer bolygóját óvek óta figyelték, mérték, számítgatták, fényképezték, míg végül napvilágot látott a tudományos közlemény: a sűrű páraréteg alkalmas, új otthont takar a Synonyma felületén. Az űrhajó süvöltve roppant ki a gravitáció szorító markából. Brol felkelt, nézte, amint paránnyá zsugorodik a képernyőn a Föld és lassan beleveszik a tejfehér csillogásba. Az űrhajó átlépte a naprendszer határát. Vajon odalent... — A Földön december 2-a, péntek van, este 10 óra 23 perc. , — Köszönöm Mackó — mondta Erői elmosolyodva. Még nem szokta meg, hogy Mackó, azaz az űrhajó, egyetlen gigantikus elektromos agy, amely mindent felfog, feldolgoz, korrigál, irányít és amellett az ember minden gondolatát figyeli, ellenőrzi a szívverést, a vérnyomást, a lélegzetvételt, szabályozza a levegő összetételtét és emberi hangon válaszol a hangltalap kérdésekre is. — Igyál, mert szomjas vagy. — Igen, ahogy mondtad, már eszembe Is jutott. Mackó, mesélj valamit, vagy ne, várj csak, inkább énekelj. — Mit énekeljek? — Valami régit. — A János bácsi jó lesz? A vezórlőasztalon felvillant a Föld hivójele. — Itt Brol Philip ezredes. — Palomar IV. készüljön fel tv-iközvetítésre, 20 másodperc múlva adás. Minden rendben? ő mit csinál? — Népdalokat énekel. — A feltett kérdésekre lehetőleg precíz választ adjon, már amennyire lehet. — Rendben, kész vagyok. Alaposan megizzadt a közvetítés alatt. Az egyik újságíró megkérdezte, hogy melyik lábbal lép a Synonym felszínére. Mire véget ért az adás, kimerültebb volt, mint egy kisebb űrséta után. Megvacsorázott és aludni tért. Félálomban azon gondolkozott, hogy tulajdonképpen még egyetlen ember is fölösleges az űrhajón, hiszen Mackó ezerszer tökéletesebben tud mindent az embernél. No igen — meditált tovább — de az új világ leírása. Ehhez túl okos a gép, túl józan. Ide, és csakis erre a célra kell az ember, a szubjektum. Arra ébredt, hogy a nevén szólítják. — Mi .történt — kérdezte rögtön. — Meghibásodott a CVX 6-os elektródom, cseréld ki. — Jól van — mormogta álmosan Erői, mint aki barátjával zsörtölődik. — Köszönöm, ne haragudj, hogy felébresztettelek. Jó éjt, aludj jól. A napok egyre teltek, Mackó őrjítő pontossággal dolgozott, piros és zöld lámpák gyúltak, hunyorogtak, a képernyőn milliárdnyi fénypont rohanása vibrált, és egyszer, szinte észrevétlenül a Synonym lassan növekedni kezdett. Esténként, amikor a világítótestek elhalványodtak, hogy mesterséges periódust szabjanak a zabolátlan időnek, « Synonym ragyogva töltötte be a mennyezetig érő képernyőt. Erői megbűvöl- ten állt a fonálkereszten lebegő, csillogó gömb előtt. — A Föld hívójele — figyelmeztette Mackó. — Itt Palomar IV. hall engem? — Meglehetősen gyengén. — Mackó közölte velünk, hogy leszállásra készül. Feladatát tudja, Mackó mindent elvégez. önnek •csak egyetlen szerepe van; mint ember, milyennek látja a Synonymot? Mackó sajnos nem tud ilyen fogalmakat, hogy szép vagy csúnya. Ezek tulajdonkeppen a mi agyrémeink. Érti ugye? , — Ezerszer a szájamba rágták! — Ha leszállt, azonnal hívjon! — Rendben, vége. — Mackó, hadd irányítsam a leszállást. Átveszem a vezérlést. — Nem, Erői — hallatszott a fémfalakba épített hangszórókból , ;te csak ember vagy, te tudsz tér vedni, én nem. — Megparancsolom, hogy állítsd le a vezérlést — sü- völtötte Érői. — A parancsot megtagadom. Az alapszabályokat nem tudom megszegni, vigyáznom kell rád. Erői megfordult, a vezérlőterem felé. rohant, de hangos csattanással bevágódott előtte az ajtó. Mac-; kó sokkal gyorsabb volt. Lefeküdt a startágyra. Fölötte a Synonym görbülete kezdett szétterülni, majd síkká laposodott és már nem látott mást, csak go- molygó, száguldó szürkeséget, aztán érezte, hogy megszűnik minden mozgás és zaj, álltak. Az új bolygón álltak. Csend volt. — Erői. Kapcsold be a hangrögzítőt, közlöm az adatokat. 21 százalék oxigén, 78 százalék nitrogén, 0,003 százalék széndioxid, plusz 16 Celsius fok, relatív páratartalom. 75 százalék, nyomás Ikp négyzetcentiméterenként, veszélyes sugárzás nincs, védőruha szükségtelen. Erői egyszerű gumiruhát öltött, újra ellenőrzött mindent, leadta a Földnek a hívójelet, de nem érkezett válasz. Hát ez elromlott — bosszankodott — valahogy leszállás közben. — Az adóvevő hibátlan — mondta Mackó. Erői újra és újra hívta a Földet, majd odaállt a hangrögzítő elé és ezt mondta: — Én, Erői Philip Jolvo, a Nemzetközi Űrhajózási Egyesület tisztje, földi időszámítás szerint 3468, december 19-én 23 óra 2 perckor a Mackó fedélzetén leszálltam a Synonymen. A bioszféra adatai egyeznek a Földével. Négy ízben próbáltam sikertelenül összeköttetést teremteni a Palomar IV-gyel 11 óra 9 perc van, elhagyom az űrhajót. Mackó kifogástalanul dolgozik. Vége. Felcsatolta a fejlámpát, ennivalót tett a zsebeibe, még egyszer szétnézett a kabinban, aztán odaállt a hármas ajtó elé. — Nyisd ki! Az ajtók sorban engedtek. Kint sűrű köd fogadta. Leereszkedett a létrán, laza homokra lépett. Kellemes idő volt, minden nehézség nélkül, természetesen mozgott. Először körbejárta az űrhajót, aztán nekivágott a sötétségnek. Mindenütt egyforma laza homok, semmit nem látott ködön és homokon kívül. — Mackó. haHnsr engem? Csend. mondók? — Igen, fordulj vissza. — Miért? — Fordulj vissza. — Tovább megyek. — Azonnal fordulj visz- sza! — Nem. — Húzz két vonalat a homokba. — Mackó, bediliztél? — Húzz két vonalat a homokba! Erői lehajolt, ujjával megérintette a homokot, nedves volt. Aztán, hogy Két fénypont közeledett szédítő Iramban. Brol félelemtől megzavart szemmel ismert fel egy autót. A kocsi pár lépésre tőle megállt, látta, hogy leszalad az ablak és kihajol egy szőke fej. — Jöntó! — döbbent el. — Szevasz. Mi az ördögöt keresel itt? Na gyere már, Vivian biztos vár. — Jöntó! — Mi van veled, gyere már, az ég szerelmére, éjfél előtt hazaérünk, ha sietünk. Zúgó, lüktető fejjel, kalapáló gondolatokkal ült Jöntó mellé. A kocsi száguldott a ködben. Nemsokára feltűntek Bergtown fényei. — No, már itthon is vagyunk. Hogy érzed magad a kiképzésen? — Hogy hol? Hát te tudod? — Jaj, ne legyél már ilyen ütődött. Mutass valakit, áld nem tudja, hogy te vagy a kiválasztott, aki a Synonym- ra repül. — Igen; persze. Odalépett a ház elé, beleszólt a képtelefonba. Vivian rohanvást nyitott ajtót. — Hazaengedtek? Menynyire örülök. — Apa, apa — a két fiú rohant lefelé a lépcsőn. — Két gólt rúgtam a Ids Jöntónak. — Nem igaz, én rúgtam — ugrált a kisebb. — Nem, nem, hazudik. Erői fölkapta és megcsókolta gyerekeit. — Menjetek aludni. — Ez a kiképzőruha — kérdezte Vivian. — Hogy ez? Ja igen, persze. — És hogy haladsz? Nem esett bajod? — Semmi bajom. Jöntó hozott haza, arra járt. — Biztosan álmos vagy. Feküdjünk le. Nem kérsz valamit? A sötétben úgy érezte, hogy darabokra esik a feje. Jöntó, az autósztráda, Vivian, a gyerekek, az út, amit Mackón megtett idáig, a gumiruha. Nem lehet, álmodom — szögezte le magában. Ügy van, álmodom és még nem értem a Syno- nymra. — Erői. — Mi történt? Ja, te vagy, az, Vivian? — Ki lenne? Mikor ln-J dúlsz a Synonymra? A jövő héten, vagy talán már előbb? — Igen. Most hajnalban; Csak eljöttem elbúcsúzni. — Elbúcsúzni? — Nem úgy érteim. Köszönni. Felkelt, magára vette a gumi ruhát. — Hát szervusz, és ne félj, visszajövök. — De nol van a vissza? Most elmegy, vagy visz- szamegy? Most odaát várják, de ki lesz akkor itt helyette, és ki volt eddig itt helyette, hiszen akkor belőle is kettő van, azaz, hogy egy, csak két helyen egyszerre! Hol van itt a kezdet és hol a vég? Most megy, vagy jön? És ha a B’öldön viszontlátja a másik Vivi- ant, mi lesz ezzel a Vívi- annal, vagy ez a földi Vivian és most Indul a Sy* non.vmra, vagy... — Vivian! Hiszel te istenben? — Brol. Mi történt veled? — Semmi. Ugye valamikor régen, évezredekkel ezelőtt a hívők azt vallották, ahol az emberi tudás véget ér, ott kezdődik az Isten* ott kezdődik... Megcsókolta felesége arcát, a két gyerek egyenletes mély lélegzettel aludt. Lent beszállt a kocsijába és nekivágott a sztrádának, végigröhögött az oaklandi homoksivatagon, és a hajnali égbolt peremén megpillantotta Mackó hatalmas tömegét. Belépett a kabinajtón, átrohant a nagyterembe. — Miért nem jöttél? Indulnom kellett volna, de nem szabad téged itt hagyni. Százhúsz órája várlak — kongott Mackó ércesen. — Mennyi? Tegnap éjjel nyitottad ki az ajtót, most hajnali négy van. Ót óra tolt el. Mackó tévedsz. — Én nem tudok tévedni. Százhúsz óra telt el. Indulunk. Lehet, hogy nem egy idő van, lehet, hogy egymástól független idők léteznek, lehet, hogy hibás a tudomány, mert hamisak az alapok, mert hamis alapokból hamis logika épült. Álltak. Mozdulatlanul álltak a Földön. Kilépett a homokra. Már várták. Egykedvűen állt az újságírók, fotóriporterek és operatőrök kereszttüzében, haza akart jutni, minél előbb haza. Amikor otthon beleszólt a képtelefonba, Vivian rohanva nyitott ajtót. — Végre, mennyire örülök, hogy itt vagy — szorította magához Erőit. — Apa, apa — rohantak le a gyerekek a lépcsőn. — Tegnap két gólt rúgtam Jöntónak. — Nem igaz, én rúgtam — kiabálta túl a kisebb. — Nem, nem, hazudik. Én voltam. — Jól van — mondta Erői és megcsókolta gyerekeit. — Hogy vagy Vivian? — Jól. Vártalak. — Apa, segítesz nekem? — Persze. Mit segítsek? — Az a házi feladat, hogy mi a párhuzamos? — Az két olyan egyenes, amelynek minden pontja egyenlő távolságra van egymástól. A párhuzamosok a végtelenben metszik egymást. — A végtelenben? Apa, mi az, hogy végtelen? Élről fáradtan kikapcsolta a gumiruhát. hamar túl legyen Mackó tanácsán, bal keze két ujjúval mély barázdát kariatok a Synonym talajúba— No, megnyugodtál? — Nézd meg! $ Felkattintotta a íejlám- $ pát, a két vonal fölé ha- J jolt, amely ujja nyomát J őrizte. A vonalak púrhuza-! mosan futottak a nedves $ homokban és ... és Élről; azt hitte, rosszul lát. A $ két vonal metszette egy- $ mást. $ Előhúzta zsebéből a szú- $ móló vonalzót, ráfektette aj homokra. Igen, semmi két- J ség a két egyenes púrhuza- J mos és metszi egymást. J — Mackó — kiáltott. — ^ Mi ez? Mackó, höl vagy?^ A készülék süketen ásí-J fott. Elindult visszafelé. | amerre az űrhajót sejtette. J Megnézte óráját 11 óra 16 J percet mutatott. Tehát 5 maximum hét percet jöhe-J tett. Futni kezdett, de elbot- J lőtt. Felállt Minél előbb J el keli érni az űrhajót, itt J valami nincs rendben. J Mackó jelenti a bizton- J Ságot. Egyenletesen, kitar- J tóan futott... Beleszaladt J egy kisebb mélyedésbe, ki-J botorkált belőle és ekkorJ már tudita, hogy rossz J irányba halad. Lába ke-1 mény sziklán dobogott Ha- v tározottan emlékezett, hogy J idefelé nem járt másom J csak homokon. Bekapcsolta^ fejlámpáját és megmere-J 'vedett. Dermedten állt. Aj lámpa imbolygó fénye. J autósztrádát világított meg. J fehér táblával a szélén. J amelyen ez állt: Lekanya-J rodni tilos! Csend volt. Rebben és nél- J leüli néma csend. Es ErolJ ebben a sikoltó csendben J tudta, világosan tudta, $ hogy valahol már láttad V ugyanezt a táblát. 8* — A Synonymra? ■— Fáradtnak látszol. Megálltak a házuk előtt. — Szevasz. Jössz holnap fürödni? 'S/SSSSSS/*SS?S/S/SSSSSfSSSSSSSSSS/S/SSSSS/SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SySSSSSSSSSSSSySSSSSSSSySSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSJVS/*SSSSSSSAX*SSS LELKES MIKLÓS: SZÉLKIÁLTÓ piros tarajú kakasok piros taréjjal ellobognak a kiáltás a völgyet elsodorja a vizek mélyére süllyed a gyöngyházkagyló-idő napkiáltó szélkiáltó a barna óriások évmilliók óta nézik a tengert a rózsáidat hozd magaddal hozd magaddal a hullámidőt a gyöngyöházkagyló időt a homoksíkú végtelent szélkiáltó napkiáltó kék gyöngy-idő vízcsepp-szabadság gyöngyfehér csillogás a szélben egyszer a szó is ilyen szabad lesz SZÁNTÓ GÁBOR: Atomkori szerelem HA HA HA a ki nem mondott mondatok összekeverednek megtámadják az agyközpontokat KÖZPONTI TÁMADÁS virágos fák virágfák százezer voltosak kisülnek ionizálódnak és feltöltődnek ELLENTÁMADÁS HA jön fogom a kezét és nevetünk simogatom a levegő hasát és ő is simogatja együtt vagyunk a zűrzavarban közepében a KORNAK BÁNTÓAN EGYSZERŰ MINDEN TÉNAGVSÁNDOR: Lehetetlen Talán egy másik lány volt, nem te s talán egy másik férfi, nem én Lehetetlen, hogy a szemek kifakulnak. hogy a szavak elvesztik önmagukat, amikor megértik a szájat Nyomorító köd, hótemette kert------k órdezgetés, találgatás Lehetetlen, hogy csak várakozni lehet utcasarkon, ágyban, eszpresszóban, múltból jövőbe átkiabálni, mutogatni, hogy megértsünk valamit, de már a mozdulat is idegen Talán egy másik szerelem volt, nem a miénk, talán csak olvastuk ^ valahol % 8 yyyyyyyyyyyyyyyyyyyy'yyyyyy^'yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyjU^tMMyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy-yy-yyyyyyiryyyyytm I a homokpartot a víz befutja megfürdünk a víz lendületében kígyóinak mind a langyostüzű rózsák madártollát borzolja a nyugtalan perc és szökken a szél a szabadság a csillag az ént lendül a víz hullámtörő idő alattunk hullámfejtő kékség felettünk szélkiáltó napkiáltó egyszer a szó Is ilyen szabad lesz megfürdünk a víz lendületében kihúnynak mind a langyostüzű rózsák hullámkagyló vízderengés i tengert nézik a barna óriások -•
