Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

' Fehérarcú farmer Mátraballán AMIKOR Karnis József iránt érdeklődtem a falu­ban, az emberek így igazí­tottak útba: Ja, a fehérarcú? Ott lakik fönn, a dombolda­lon. Mr. Karnis ugyanis Ka­nadában lakik, de most itt­hon van, hazalátogatott. Kí­váncsi voltam, hogy milyen­nek fogom látni az első pil­lanatban, magyarnak, vagy amerikainak. Aztán meglát­tam- A földúton bandukolt fekete, kalapban. Az öccsével, tehenet hajtott át Derecské­re, eladni. A jószág elkelt, mi meg visszamentünk és otthon, a kis nyári konyhában kezdtük el a beszélgetést. — 1927-ben hárman vág­tunk neki a világnak Mátra- balláról. Megérkeztünk. Mit meséljek? Dolgoztam, rengeteget dolgoztam, min­dig nehéz fizikai munkát vé­geztem. , 1930-ban kijött utánam a feleségem és a há­rom fiam- Két év múlva megtakarított pénzemből vettem egy farmot. — NEM KÍSÉRT sok sze­rencse az életben. A legki­sebb fiam motorcsónakkal a •Vízbe borult és meghalt, már a feleségem is eltemettem. A másik fiú megnősült, egyi­kük a Ford cégnél dolgozik, sí legidősebb autószervizben Egyedül maradtam a far­mon. Most hazajöttem, több mint negyven év után. A fa­lunkat nem ismertem meg. Az embereket se nagyon. Minden megváltozott, én is. Hatvankilénc éves vagyok. Az arcom, azért ilyen fehér, mert nemrég operáltak. — Ügy beszélik, azért jött haza, hogy megnősüljön. — Azért jöttem- Nem lehet egyedül tovább élni. Megnő­sülök itthon. Jövendőbeli fe­leségemet már negyven év­vel ezelőtt ismertem, mielőtt kivándoroltam volna. — Nagyon rossz volt, hogy napokat, heteket töltöttem otthon egyedül. Néha ugyan meglátogattak asszonyok, kérdezték, főzzenek-e? Mond­tam, hogy ne. Én már csak itthonról akarok nősülni. El tudja képzelni, milyen egy kétszáz holdas farmon egye­dül? Nem tudom elképzelni. Ehhez nem elég a fantázia. Szótlanul hallgatom, amint elmondja, hogy milyen érzés valahol Kanadában, hetven évesen minden reggel elol­vasni a magyar nyelvű újsá­gokat, ami semmit nem ér, mert nincs kivel megbeszél ni. A szomszédban írek és skótok laknak, őket miért ér­dekelné, hogy a Baross té ren új aluljárót építenek, hogy az Alföldön aratják a búzát? így a mondatok meg­rekednek. belül maradnak, a kimondatlan szó ólmos sú­lyával kell nyugovóra térni, az üres lakásban. Ha a fiai­nak ír, ők angolul válaszol­nak, mert úgy könnyebben forog a toll. — Kanadainak, vagy ma­gyarnak érzi magát? Sokáig hallgat. — Talán magyarnak, de nem tudom pontosan- Ma radnék én itt szívesen, hiszen sógornak, meg nagybácsinak szólítanak, úgy érzem, min­denki hozzám beszél, és itt vagyok jobban otthon. De „visszavisznek” a gyerekek, szeretném látni őket, meg aztán ott van a farm. Mit mondja; kívánjak szerencsés utazást, nyugodt pihenést? Nem tudom. Nem tudok másra gondolni, mint­hogy Karnis József egy hó­nap múlva ugyanúgy olvassa a magyar nyelvű újságokat, ahogy negyven éven keresz­tül tette, megáll pár szóra az ír és skót szomszédokkal egy „how do you du” erejé­ig. És ugyanakkor tőle irdat­lan távolságra, a Mátra he­gyei között a kis faluban a sógorok és komák jóízűen tárgyalják meg esténként a nap eseményeit. HIÁBA, NEHÉZ egyedül két haza között egyikben sem lenni. Talán könnyebb lesz ketten. Nemcsak azért, mert egy társsal minden könnyebb, azért is. mert ez a társ magyarul beszél és gondolkozik. (szigethy) Pihen a csónak — kikötöt­ték. .. (Foto: Körmendi) Hit nyerhet, ha a laphoz mel­lékelt kérdőívet kitöltve eljuttatja szerkesztőségü nk- höz? Hűtőszekrényt, rádiót, fényképezőgépet, fali­szőnyeget, vásárlási utalványokat, kerék­párt, étel- és italko- sarat, számos a/ándék- és dísztárgyat. Megyei követválasztás száz évvel ezelőtt A balpárti erők egyik fész­ke volt a XIX. század során Heves megye. Az 1867-es „ki­egyezés békáját sem volt hajlandó lenyelni”, Bátran kimondották, — amit külön­ben minden magyar a szíve- lelke mélyén érzett és tudott: Ferenc József hazánkat nem­zeti függetlenségétől meg­fosztotta, s ■ összbirodalomba olvasztotta! „Magyarország az összbirodalom gyarmatá­vá süllyedt!’’’ — mondották. A megtorlás nem maradt el: gróf Szapáry Gyula sze­mélyében kormánybiztost ültetettek a megye nyakára. Csiky Sándor megírja bizal­mas naplójában, hogy gróf Szapáry királyi biztos „o be­rendelt, s befuvarozott 2 fo­rint napibérrel ellátott Al- mássy György által fizetett bérencek éljen kiáltásai kö­zött” vonult be a megyeháza dísztermébe, hogy felolvas­sa Ferenc József királyi le­iratát. Ilyen parázs hangulatban és feszült légkörben került azután sor 1869 tavaszán a megyei képviselő-, vagy mint akkoriban nevezték, követ­választásra. A választási törvény is olyan „huncfutul és betyá- rosan volt” megszerkesztve, — mint egy röpiratban ol­vassuk, — hogy a kisembe­rek, a parasztok és a mun­kások hatalmas tömegét kí­vül rekesztette a választóhe­lyiségek falain. Csak az ren­delkezett szavazati joggal, aki egy meghatározott bi­zonyos anyagi alappal ren­delkezett. Mi sem bizonyítja ezt fényesebben, minthogy Eger városa akkoriban 19 ezer lakosa közül csupán 2015 személy járulhatott az urnák elé! Két párt küzdött a mandá­tumokért: a kiegyezés elvi alapján álló Deák-párt és a 48-as eszmék bátor harcosai, a radikálisan szélsőbaloldali Már az első találkozásnál ellenszenvesen nagyképű­nek mutatkozott. — Hallom, napok óta ke­res. Gondolom, azért nem tétlenkedett, s tud már ró­lam minden rosszat, minden jót. Szerelési csoportvezető vagyok, esti tagozaton egy hónap múlva érettségizem, az­tán egyetemre megyek, itthagyom ezt az egész koszos kó- cerájt. A „koszos kóceráj” modern üzem. pár éve épült, be­rendezésein az első festék még meg sem kopott. — Miért válik a feleségétől? — Nézze, erre a kérdésre azt válaszolhatnám; rni'líö-' ze hozzá, ne üsse bele más családi ügyeibe az orrát, men­jen a fenébe! De nem teszem, elmondok magának min­dent részletesen, hogy tisztán lássa, milyen lealacsonyító szerepet szántak nekem ebben a házasságban. Egyelőre csak annyit: a feleségem öregebb nálam... — Hány évvel? — Négy hónappal; Amit mond, azon egyszerűen röhögni kellene. Ám még mosolyogni sincs kedvem, mert eszembe jut. amit felesé­gétől hallottam, „normális ember el sem hiszi, mi min­den történt közöttünk. Azt vagdosta a fejemhez, hogy én tőle vénebb vagyok, elhízott vörös, meg hasonlók, meg hasonlók. Igaz, voltam molettabb is, míg ez a baj el nem kezdődött, de ki az. aki a megrázkódtatásokat következ­mények nélkül viseli. Az is igaz. hogy pár hónappal ko­rábban születtem. De istenem, tehetek én egyáltalán ar­ról, hogy a hajam természetes vörös?...” Az asszonyka különben huszonöt éves múlt. Alakja nőiesen finom, törékeny. Haja vörösesszőke, olyan, ami­lyet sok nő festetni próbál magának. Nem értettem mind­járt, milyen okok vezérelhették a férjét a házasság meg­bontására. — Mindent elmondok magának, kedves uram. De ez a koszos möhelyiroda erre nem a lecalkalmatosabb. Ta­lálkozzunk. mondiuk, hatkor, a „Nárcisz”-ban. Akkor rajtam is rendesebb gúnya lesz, akár egy mérnökön... A „Nárcisz”-ba pontosan érkezem. Keresem embere­met, akin olyan a gúnya, akár eay mérnökön. A felszol­gáló kisasszony hozzám lép, megkérdezi, hogv X. újságíró vagyok-e, mondom, igen, erre a sarokban lévő üres asztal­ra mutat, mindjárt jön Kálmánka is, előbb telefonált és előre is elnézést kér a pár perces késésért. Kálmánka, az én emberem, jön is hamarosan. Széles mozdulatokkal kö- szönget jobbra-bal'•a, körülményeskedve foglal helyet a paránvi asztal mellett, rendel és minden bevezető magya­rázkodás nélkül ott folytatja a beszélgetést, ahol délelőtt abbahagyta. — Engem ebben a házasságban csak becsaptak. A fe­leségem legelőször is becsapott a korával, az a négy hó­nap csak ezért volt mindig az orromban. Aztán, a házas­ság csak ugródeszkának kellett neki, hogy kikerüljön a falusi sárból és végre igazi városi gyógyszertárba jusson. Itt a városban ismerkedtünk össze, és esküszöm, el is fe­ledkezem az egészről, ha ő nem emlékeztet rá unos-únta- lan. Már másnap felhívott telefonon, randevúra hívott. Leggyakrabban ő jött be a városba, de aztán én is meglá­togattam. Fizette az utamat, ételről és italról gondosko­dott, bolond lettem volna, ha kihagyom ezt a ziccert... — A sok utazgatásnak megvolt az értelme. Már a har­madik héten nekem adta magát... Ezt nem kérdeztem tőle. ilyesmire nem voltam kí­váncsi. De ő titkaiba avat. Elárulja az első titkos ölelke­zést, hogy ezzel is megalázza az asszonyt, hogy ezzel is valamiképpen az értékét rontsa. — Az első voltam az életében, s ez valahogy megha­tott engem. Ritkaság ugye. hogy valaki 22 éves koráig megőrizze magát... Bevalló n, kicsit szerettem. De első­sorban a kötelesség és a becsület kényszerített arra, hogy feleségül vegyem. Éltünk együtt három évig... Az asszonyka házasságukat így beszélte: —- ... Egy házi mulatságon ismerkedtünk meg, 5 yolt a társaság középpontjában. Csinos fiú, remekül gitá­Kátránycseppek rozott, istenien táncolt, a lá­nyok körülrajongták, ö meg velem táncolt, nekem r. idott bókokat és engem kísért a végén haza, a többiek legna­gyobb irigységére. Bevallom, rendkívül hízelgett nekem, hogy engem tüntetett ki. Ké­sőbb észrevettem, hogy üres pózoló, nincs sok közös té­mánk, amiről ketten beszélgetni tudtunk volna. Gondol­tam, könyveket adok a kezébe, rászoktatom őkeeveimét az olvasásra és nem lesz semmi probléma. Én vettem rá arra is, hogy jelentkezzen az esti gimnáziumba. Első éves volt, amikor összeházasodtunk. Egy darabig jól éltünk. Ra-pturrktakástls.’ És azután . .-T ..... K önnyek fátyolozzák a szemét. — ... Egy csöppnyi kátrány is elég ahhoz, hogy hor­dónyi mézet megrontson. S ő nem keveset tett azért, hogy az életünk lassan megromoljon, megmérgeződjön a kát- ránvcseppektől... Kezet emelt rám. Mikor az új lakásba beköltöztünk és elrehdezkedtünk, akkor ütött meg először. Rendezkedés közben megtalálta a naplómat, elovasta és azért ütött. Másodszor azért ütött meg. mert valami parányi dologban, már nem is emlékszem mi volt az. nem adtam neki igazat. És máskor is könnyen, eljárt a keze. ha mer­tem vitatkozni, ellentmondani. Basáskodott. gorombásko- dott, s egyszerűen nem bírta elviselni, hogy a társaságban, ahol ő is jelen van, engem többre tartsanak mások, ná­lánál. Higgye el. nem vagyok karrierista, s nem a vörös hajamért vagy a két szén szememért tettek meg a gyógy­szertár helyettes vezetőjévé, ö jeleneteket rendezett, vá­daskodott, s olyan aljasságra ragadtatta magát, hogy név­telen levelet írt a személyzetisnek, azzal rágalmazva: vi­szonyom van a főnökömmel. Mondja meg. kérem, lehet élni egy ilyen ember mellett?!..; A lakásból kicsukott... Kálmánka gint kortyol a presszó-asztalka mellett. — Feleségem szülei ki nem állhatták engem. Azt mondogat­ták, hogy az ő családjuk finom család és örüljek, hogy be­fogadtak. Hogy-hogy örüljek?! Hát mi vagyok én, leprás, bélpoklos, béna. sánta, vak vagy púpos, akit szánalomból valahova be kell fogadni, meg kell tűrni?!... Kérem, mondtam, hogv kaptunk lakást. Hát ez a finom család ki­járta a lakáshivatalban, hogy ne kettőnk neve, hanem csak a lányuké kerüljön a kiutalóra. Egyszóval: kihasz­náltak engem, kivakarták általam leánykájukat egy ko­szos sárfészekből, jó beosztásba került, városi gvóevszer- táros lett — és én most már mehetek a fenébe. Nekem, ugye, nincs se rangom, se címem, a kocsiról nem is be­szélve. A munkatársak Kálmánkáról: — Csak röhögjük kérem. Mindig azzal jön, hogy érettségi után egyetemre megy mérnöki diplomát szerez és visszajön majd ide főmérnöknek. Akkor majd meg­látjuk, hogy milyen is egy igazi mérnök. Szóval: jó mun­kás, jó csoportvezető a Kálmán, csak, mintha egy kicsit golyós lenne. Nagyzási hóbortban szenved. A feleség munkatársai a férjről: — Annak a fiúnak inkább kisebbségi komplexuma van. Például megtörtént a következő eset. Eev nap. a leg­nagyobb forgalomban, kivágódik az ajtó, berobban a gyógyszertába egy fiatalember és elkezd kiabálni. „Tud­ják maguk, hogv ki vagyok én? Ugye. nem tudiák, ki va­gyok?! Nem tudnak rólam semmit?..?’ „Mi, kedves uram nem tudunk semmi különösebbet...” ö erre rámu­tat a helyettes vezetőre: „Én ennek a vörös nőnek, a ma­guk főnökének vagyok a férje, és én egy koszos kis senki vagyok, egy szimpla melós vagyok, kérem”. És ezzel el­rohant ... Hanyag testtartással ült most itt szemben velem, a presszó sarkában. . — Szóval, ha leérettségizik, egyetemre megy. Melyik egyetemre szándékozik? — Csakis az orvosira — int pózoló Iezserséggel. — Ott a diploma mellé doktori címet is adnak. Újabb gint rendel. Jaffát nem kér hozzá, mert abban kátrányos fonálkák libegnek. Ö pedig a kátrányt még ilyen apró nyomokban sem kedveli. Pataky Dezső Csiky Sándorral, az „egri tigris'-sel az élen. A választást a mindenható kormánybiztos a legteljesebb terrorral vezette be- Még az év januárjában közölte, hogy azt a vármegyei tisztviselőt, aki a 48-as párt mellett mű­ködik. azonnali hatállyal fel­függeszti hivatalából! Egerben a hallatlanul nép­szerű Csiky Sándorral szem­ben Szalay József, az aula embere indult Deák színei­ben. Szalay már néhány hó­nappal a nagy választás előtt „megkezdte a verbu­válást”. Egy Tóth János ne­vű egri polgárnak azért adott 100 kemény forintot, „hogy hallgasson”. Egy bizo­nyos Pallagi nevű ember pe­dig 300 forint „előleget ka­pott korteskedésre”. A ven­déglősök, kocsmárosok, ahol a választók a poharazás mel­lett politizálgattak, szervez­kedtek is, szinte kulcspozíci­ót töltöttek be e korszak poli­tikai harcaiban. Szalay sem feledkezett meg róluk. Egy egri vendéglősnek „500 fo­rintot kínált, ha pártjára áll”. De nem csupán a pénzelés folyt szerte a megyében, de a becsületsértő rágalmazás és szélsőséges uszítás is. A. 48-as párt lapjában is írta Csiky, ' például Tóth Atha- náz egri minoritáról, hogy „a legotrombább koholmá­nyokkal és veszélyes lázítá- sokkal... a népet lázit ja”, természetesen a 48-asok el­len. A potyabor is folyt azután megszámlálhatatlan akó- számra. Ez azután megtette a maga hatását: elvette az ingyen borhoz bőven jutott nép józan ítélőképességét- így például a bor hatása alatt „úgy találta főbe kálin- tani” R. J. káli lakos F. M. sógorát, hogy „másnap kiad­ta lelkét, bánkódó özvegyet és két árvát hagyva maga után". A kápolnai körzetben epe-' szén csataszerű jelenetekre került sor a botokkal, doron­gokkal, vascsövekkel, villák­kal és fejszékkel felfegyver­kezett két tábor között. A hi­vatalos jelentés szerint: a kápolnai választási csata színhelyén 11 lakóházat tel­jesen leromboltak, födelei­ket leszedték, ablakaikat ki­törték, az ajtó- és ablakke­reteket kifesztítették, úgy, hogy a bennszorultak csak késő este katonai támogatás­sal tudtak kijönni rommá tett házaikból. A katonaságra is fontos feladatot bízott Szapáry gróf. hogy a veszedelmes bal­oldali községeket sakkban tarthassa. Ezért megváltoz­tatta a katonaság elhelyezé­sét megyeszerte. Nem átal­lott Gyöngyöspatáról 46, Gyöngyösről pedig húsznál több baloldali választópol­gárt ártatlanul a megyei tör­vényszék ítélőszéke elé állí­tani. Hímfy József ismert balpárti, gyöngyösi ügyvé­det, a város főügyészét vedig felfüggesztette hivatalából. Füzesabonyban a balolda­li erők hat befolyásos és hangadó választóját „utcai kihágás vádja” miatt, min­den kihallgatás mellőzésével elfogatta a kormánybiztos, s csak 2 heti ártatlan meghur­coltatás után, a választások múltán engedte szabadon őket. Több baloldali érzel­mű szolgabírát és csendbiz­tost „korteskedés miatt emelt váddal” hivatalukból felfüg­gesztett a mindenható királyi biztos­Szapáry hírhedt terrorja azonban csak fél sikert ho­zott. Eger népe elutasította Szalay Deák-párti jelöltet és az ő szeretett Csiky Sándorét küldte a parlamentbe, mint még olyan sokszor utána is. Kevesen tudják még Eger­ben is, hogy Csiky egyébként ahhoz a hét képviselőhöz tartozott, akik nem szavazták meg a kiegyezésről szóló tör­vényjavaslatot. vár István 1969. május 18., vásárnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents