Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

ANNA KARENINA SZOVJET FILM A nagy fról alkotásokat új­ra és újra filmen látni — mindig élmény marad. A mű­vész, aki úgy érzi, hogy meg kell szólaltatnia ismét a re­gény hőseit és elénk kell őket állítani, nyilván azért vállalkozik az újrateremtés­re, mert az író egykor élt hő­seivel üzenni aikar valamit számunkra. Ez a film is ilyent Tolsztoj asszonyai elevened­nek itt meg. kitűnő kölcsön­hatásban teremtve meg mindazt, amit egy adott tör­ténelmi helyzetben életnek, társadalmi rangnak, belső kötelességnek és külső gyöt­relemnek tekintettek. Nem­csak a hősök, hanem azok Is, akik az átlagosnál őszintéb­ben akartak, vagy tudtak a kor szemébe nézni. Tolsztoj az Anna Kareni- nában márványba kívánkozó szavakkal írja meg azokat a belső törvényeket — vagy használjunk szerényebb szót. — igényeket, amelyek nélkül egy-egy ember élni sem tud, élni,sem akar. Vannak, akik természetes állapotnak fogad­ják el a hazugságot, védő­pajzsként veszik magukra a társadalmi és társasági szín­lelésnek ezer rongyát, s ját­szanak izzadtan, szemfor- gaíóan, csak azért, hogy va­lahogy elteljen ez az élet. Sztyiva, Anna bátyja is ilyen, s valahogy rokonul hozz.á a háromgyerekes feleség is — persze nagy-nagy bánatában és szégyenében más tartal­mat hordozva, mint a férj, Anna képtelen minderre, Vronszkij is, sőt Karenin is. De mindhárman másképpen ilyenek. Tragédiájuk az, hogy mindhárman nemesebbek az átlagnál, szenvedélyeiket nem alantas indulatok irányítják — és mégis tragédia mind­hármuk élete. Egymás meg­ismerése és annak felismeré­se, hogy kinek mit kell cse­lekednie — ez az életük. Es %:t meg is teszik — ki-ki a maga módján. A film rendezője — Alek- szandr Zarin — ezt a szenve­déllyel önmagát élni és meg­valósítani akaró asszonyt mintázza meg Anna Kareni- nában finom színekkel. Csak egy csomópontot emelünk ki ebből a jellemábrázolásból: Anna visszalopakodik Kare­nin lakására Szerjózsát meg­látni. A boldogságnak, az anyai örömnek a táncig jutó túláradása lobog a szerelme­sen boldog fiatalasszonyban, de minden megfagy körülötte, mindent megfagyaszt maga körül ugyanez az asszony egy pillanattal később, ami­kor Karenin udvarasan és némán megjelenik. A rendező a regény belső logikájából és az asszony kiteljesedni akaró élnivágyásából indul ki. ami­kor a tolsztoji világot filmre teremti. Anna bátyja nem vé­letlenül élvhajhász, s ha An­na jóval zártabb egyéniség is, mint Sztyiva, az élet kíváná­sa és igenlése fő motívuma ennnek a jellemnek. Ez az Anna a szenvedélyek rabja, a nyilt, őszinte szavaké, ame­lyek sokszor nem engedik meg a kompromisszumokat a külső világ és az egyéniség között. A szenvedély árnyéka pedig az érzékenység, amely a szenvedélyek lobogását el­lensúlyozó bizonytalanságból fakad. Vronszkij kifogástalanul Vi­selkedik Annával szemben, családjának gúnyos és ellen­séges megjegyzései ellenére tapintatos, mégis mindez ke­vés már, a szerelemmel együtt is, hogy az Annában bekövetkezett fáradtságot életkedvvé frissítse. Van Vronszkij, van a maga módján Karenin, van Szer- józsa, van s társadalom is a maga értéktelen és képrnu- f tató elfordulásával, de Anna érzi, hogv a szenvedélyes életnek nincs tovább értelme. Akkor tesz okosan és min­denkinek hasznára, ha eltá­vozik. De lehet-e ebben a korban a képmutatás elől vidékre menni? Hol az a vi­dék, amely feledtet? A tolsztoji írás szemléleté­inek ezt az oldalát hangsú­lyozza markánsan a rendező. Tatjana Szamoljlova ala­kítja Annát. A Szállnak a darvakban ismertük meg ar­cát, kifejező szemeit, s most ismételten meg kell állapíta­nunk, hogy ez az érett mű­vésznő nagy formátumú hő­sök alakítására, mély jellem­ábrázolásra széles skálával rendelkezik. Vaszilij Lanovoj Vronszkij, Nyikolaj Gricenko pedig Karenin szerepében nyújt figyelemre méltót és jellegzetesét. Az ismert tolsz­toji nőalakokat Anasztaszija Vertyinszkaja, íja Szavvina, Maja Pliszeckaja keltik élet­re. Kalasnyikon képei jő rit­musban fejezik ki a lélektani változásokat, Scsedrin zenéje pedig a drámai pillanatokat teszi hatásosabbá. (farkas) Gárdonyi Géza, mint az egri kórházi könyvtár alapítója A Gárdonyi Gézára vonat­kozó kutatás most egy újabb érdekes és kétségtelenül ér­tékes eredményét tárjuk ol­vasóink elé. Gárdonyi Géza • a jó köny­vek nagy barátja volt. Gaz­dag. hatalmas könyvtára ma is ezt hirdeti. De, hogy a könyvet nemcsak maga sze­rette, hanem másokkal is meg kívánta szerettetni, mint hivatása magaslatán álló és írói hivatásét mélységesen át- érző és átértő író, mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a nagy múltú egri irgalmas kórház betegei részére egy könyvtárnak vetette meg az alapjait, jelentős adományá­val. Gárdonyi Géza 1904. ápri­lis első felében 100 kötet könyvet adományozott . .az egri irgalmasok kórházában szenvedő betegek részére az­zal a kijelentéssel, hogy ezzel kórházi könyvtár alapíttas- sék, melyet a nemesen gon­dolkodók bizonyára gyarapí­tani fognak könyvadománya­ikkal." 1904. április 13-án így em­lékezik meg erről a minden­képpen jelentős kezdeménye­zésről az Egri Újság: „.. .Gár­donyi Géza ezzel az adomá­nyával nemcsak újabb tanú­jelét adta mélyen járó nép­nevelői törekvéseinek, d« mint aranyszív \ emberbará mutatkozott be, mert aki ( szenvedő emberiség kínjai enyhíti, a legnagyobb hunra nlsta. A Gárdonyi ajándé­kából alapítandó kórház könyvtár nagyban hozzá iá túl a szegény betegek kedély állapotának felfrissítéséhez, a vidám kedély, a szórakozá a legjobb ír a fájdalmakra Aldassék neve a szomorúul vigasztalójának.” FAKLYA I (Kedd, 20.20). és egyszer csak megérkezik ____ A televízió magyar irdal­ná folyóirata, II. évfolyam, 2. szám. Érdekes — kísérlet- számba menő — megoldással próbálkozik ezúttal a Fák­lya: az adás két lllyés-vers- sel indul, amit Latinovits Zoltán ad elő — A szörny és a Még egyszer ugyanonnan címűeket —, oly módon, hogy képpel és zenével illusztrál­ják. A Fáklya port, né filmso­rozatában Szabó Pál író be­szél életéről, munkásságáról. A film gazdag művészi élet­út állomásait követi nyomon, a pályakezdéstől, a máig. Vé­gül a szokásos bemutató: Ká­dár Erzsébet kevéssé ismert egyfelvonásosának — annak Idején a Magyar Csillagban jelent, meg —, A besúgó-nak tv-változata kerül sugárzásra. Szereplői: Major Tamás, So- mogyvári Rudolf, Bárdy György és Úri István. (Szerda, 18.50). Magyar rövidjátékfilm. Ér­dekes, elgondolkoztató film­nek ígérkezik a Szakonyi Ká­roly Inter arma című elbe­szélésből, Dallos Szilvia által filmre írt történet. Témája újnak éppenséggel nem ne­vezhető emberi problémakör, művészi szeműgyrevétele: a kötelességtudat, a hivatássze­retet miként segítheti át az embert az érzelmi csalódá­sokon. A történet egy fiatal katonatisztről szól. A tiszt — munkája, hivatásának jel­lege ilyen: s még hány ilyen hivatás van ezen kívül — gyakran napokra kénytelen távol lenni feleségétől. Mit csinál az asszony ez idő alatt? A kétely hány és hány em­bert kínzott már meg.. , Az irgalmas barátok kór házának igazgatósága, melv hez az írót meLeg, barát szálak fűzték, a új kórház könyvtárat „GARDON r KÖNYVTÁR"-nak nevezte el hogy ezzel is emléket állít tasson a példamutató kéz deményező emlékének. Alig múlt el azonban más fél esztendő, 1905 deeembe utolján újabb 100 kötet kóny vet juttatott el a vöröstéglá kórházba, melyért .a vezető ség a szegény sínylődő bete gek nevében forró köszöneté mondott a humánus szlvt írónak.” Amire a nagy múltú kórhá gazdái emberöltőkön át nen gondoltak, azt pótolta Gár donyi ott, a vár mögötti Sén Takács utcai szerény, nagyoi szerény házikójából. Átérez te maradéktalanul a SZE1 ÍROTT MAGYAR SZÓ tel jes értékű jelentőségét és kórház ágyhoz kötött betegei vei — akik talán addig csal ritkán vettek könyvet a ke zükbe, — igyekezett megsze rettetni az irodalom értékei! Szeretnénk hinni és remél ni, hogy ezzel az apró, d semmiképpen sem elhanya golható adattal teljesebbé vá lik az a Gárdonyi-portré amelyet már oly sokan és ol; nagy-nagy szeretettel ipar kodtak teljesebbé, maradék talanabbá, de egyre emberib bé megrajzolni. Sugár István PINTER ISTVÁN 3 1869. május 17., szombat Csánkó András vezérezre­des, aki az általa alapított Magyar Nemzetmentők Baj­társi Körének vezérelnöki pozícióját tölti be, és osztat­lan megbecsülésnek örvend a szabad Nyugaton élő ma­gyarok kőiében, s akit egyébként az antikommu- nista emigráció fejének te­kintenek. egyik hűséges és feltétlenül megbízható em­berének értesülései alapján bejelentette, hogy a buda­pesti kormány parancsot adott a meggyilkolására. A gyilkosságot egy különlege­sen kiképzett. ügynöknek kell végrehajtania, akit mar egy esztendővel ezelőtt sike­rült becsempészni az Egye­sült Államokba. Ez az egyén mindeddig elkerülte a le­leplezést. A megmásíthatat­lan budapesti parancs szerint a gyilkosságnak szombaton délután, a Rithmus Hallban megtartandó baráti találko­zón kell bekövetkeznie. Ezt a találkozót, amelyre nem­csak New Yorkból gyűlnek össze a magyarok, hanem más városokból is. Csánkó András vezérezredes ameri­kai látogatásának tiszteletére rendezik meg. Csánkó vezérezredes el­gi terv ellenére megjelenik az összejövetelen, sőt, ere­deti szándékától eltérően, beszédet is mond. Vázolni fogja azokat a hatalmas eredményeket, amelyeket a vezetése alatt álló Nemzet- mentők Bajtársi Köre az emigrációba szorult ma­gyarság összekovácsolásában elért. Az antikommunista Magyarország első kormá­nyának tekintendő vezérel­nökség nevében pedig vá­zolni fogja azokat a felada­tokat amelyeket Mr. Csán- kónak és munkatársainak hazatérésük után meg kell oldaniuk. Újságírók' kérdéseié Csán- kó kijelentette, hogy az FBI- t, az Egyesült Államok tit­kosrendőrséget, a rendelke­zésére álló, egyelőre bizalma­san kezelendő adatokkal egytttt, tájékoztatták a ké­szülő merényletről/ Az FBI megfelelő apparátust mozgó­sított, hogy a merényletei megakadályozza, de Csánkó ' hűséges emberei is készen­létben állnak, hogy a világ­szerte nagy tekintélynek Ör­vendő vezetőjüket megvé­delmezzék. Megható jelenete volt a sajtóértekezletnek egy idős, magát megnevezni nem aka­ró katona keresetlen szavak­kal elmondott beszéde, amelyben a Magyarországról elmenekültek nevében hű­ségéről biztosította a vezér­elnök urat. Az idős katona könnyeket csalt a jelenlevők ■szemébe, amikor arról be­szélt. hogy inkább feláldozza az, életét, de nem engedi, hogy az, elnyomott magyar milliók egyetlen reménysé­gének és támaszának. Csőn­ké vezérezredesnek a legki­sebb baja is essék. Az idős katona kijelentette, hogy a két világháborúban a halál­lal ezerszer szembenézett bajtársaival együtt a testével védi meg vezérelnöküket. Némán adtam vissza az újságot Ruthnak. — Mit szólsz hozzá, sza­vam — kérdezte. — Szép stílusa van az új­ságírónak — válaszoltam. — Azt hiszem, igazad van, in­kább veled teázom szombat délután. Ruth a cikk közepén dí­szelgő fényképre mutatott. Ott állt a vezérezredes, igaz, civil, de kifogástalan öltö­zékben. — Ti. magyarok, mind ilyen szép embereik lesztek, ha megöregedtek? Eddig nem szenteltem kü­lönösebb figyelmet a fény­képnek. De mo6t nem mu­laszthattam el megmondani Ruthnak, hogy Csánkót én is szép embernek tartom. Csak kissé öregnek. Még re­tusálva is van vagy hetven­éves. Aztán felhívtam a fi­gyelmét a fénykép hátteré­ben álldogáló férfiak közül Nánássyra. — Az ki? —- kérdezte Ruth. — Egy ezredes. — És honnan ismered? — Egy bukmékerirodából. — Mit keres egy ezredes egy bukmékeri rod á ban? amelyet együtt töltöttünk, sikerült elérnem, hogy nem­csak rólam, hanem odaha­gyott hazámról is valami fo­galmat alkosson. Az ezred nélküli ezredes azonban még így is felülmúlta fantáziáját. — Hát lehet, hogy elvesz­tette az ezredét, vagy az ez­red őt. Sőt, női ruhába is öltözhetett, nehogy valaki­nek eszébe jusson, hogy bár­mi köze is lehet az ezredé­hez ... Ruth nehezen fogta fel a dolgot, de láthatólag lehűlt Csánkó iránti rajongása, amikor elmagyaráztam neki, hogy ezek a vezérezredesek miként futottak a háborúban, néha — mint ez az eset is mutatja — egészen Ameri­káig. Magam is csodálkoz­tam ókesszólásomon, hiszen amikor ezek az események — Pénzt. mondotta, hogy a gyilkossá­Ruth nem éltette a dolgot. Meg kellett neki magyaráz­nom. hogy mostanság kétfé­le magyar ezredes létezik. Az egyiknek van ezrede, de nem tartja magát úrnak. A másik úrnak tartja magát, de nem minden tekintetben megalapozott hitén kívül vajmi kevés dologgal ren­delkezik. Legkevésbé ezred­del. — Hogyan lehet valaki ez­redes, ezred nélkül? — cso­dálkozott Ruth, aki — ért­hetően — alig foglalkozott még a közelmúlt magyar történetével. Mi több: tudá­sa rendkívül felületes volt! Az egy hónap alatt azonban történtek, én még kisgyerek voltam, s a háborúban leg­feljebb úgy vettem részt, hogy amíg anyám sorban állt a lóhússzék előtt, én a pék­nél vártam, hogy beváltsák a kenyérjegyeinket. 'Átfutott az agyamon, hogy mindeze­ket katonáskodásom alatt tudtam meg, a kötelező po­litikai foglalkozásokon, ame­lyek azonban, úgy látszik, nem használtak nekem túl­ságosan, hiszen mégiscsak átkeltem a határon. Ez a beszélgetés valahogy kiverte a fejemből, hogy ere­detileg más terveim voltak Ruthtal, s eszembe sem volt, hogy a legújabbkori magyar történelem néhány kellemet­len epizódjával traktáljam És a lány kék szemében i kialudt lassan az érdeklődés Neki ennyi bőségesen elég Végtére is ő pincérlány, nen történész. Alighanem el sen olvassa a Csánkóékról szó ló tudósítást, ha története sen nem egy magyarral hoz za össze a sors. Az egész ügy ben őt csak az érdekelte, ne hogy nekem valami bajon essen. Ezért aztán még vág háromszor megigértebte ve lem, hogy szombat délutál varietébe megyünk, nem i Rithmus Hallba, Csánkóékka teázni. Készséggel bele i egyeztem, hiszen bármennyin szomjas voltam is a magya szóra, fegyverszóra igazai nem vágytam. Ezek után nem volt má hátra : ismét emlékeztetten Ruthot az ígéretére, hogy nen hagy tovább gyötrődni. Ba rátnőm ismét megnyugtatott és nem kételkedtem szándék/ őszinteségében. — A fene egye meg őket — bökött a két szomszéd asz tálnál ülő alakok felé. — Hí már ezt a szakmát választót ták, inkább azt a merénylő hajszolnák... Én a magam részéről hoz zátettem, hogy a jelen pilla natban szívből utálom Cu eke urat, de tüstént megvál tozna róla a véleményem, h; puszta jótékonykodásból fel ajánlaná magándetektívjei Csánkó védelmére. Végtéri is az a szegény öregembe) sokkal inkább rászorul, hágj megóvják tőlem. A behemó- tok azonban semmi jelét nenr adták, hogy a gazdájuk má: munkát adott volna nekik s emiatt kénytelen voltarr megint elkísérni Ruthot í buszmegállóig. Ezúttal meg­vártam, amíg felszáll, s meg bizonyosodtam róla, hogy ket­ten követik. Aztán én is fel­szálltam a metróra, színtér változatlanul dupla díszkísé- ■ rét tel. Nagyon tetszett a gon­dolat, hogy ha én lennék Csánkó, most nem kellene a; életemet féltenem, hiszen éj­jel nappal vigyáznak rám Ez egészen megnyugtatott Odahaza az ablakon át isméi megbizonyosodhattam róla hogy ezen az éjszakán serr hagynak ebek harmincadjá- ra. (Folytatjuk!!

Next

/
Thumbnails
Contents