Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

Politizáló brigádok gazdaságirányítás egészének LEGFŐKÉPPEN cselekede­teikkel, tartásukkal, kiállásuk­kal politizálnak. Azzal, hogy a szocialista módon dolgozó brigádok tagjainak a nyolc óra az nyolc munkával töl­tött órát jelent. Közülük ke­rülnek ki azok, akik szent­írásnak tekintik a perceket, a grammokat, a tizedmilli- métereket, vagy a mikrono­kat. A gyárakban, az ország­utakon, vagy a földeken első­sorban ók azok, akik bármi­kor készek a dolog vastagabb végét is megfogni, s a fizeté­süket nem jelenléti díjnak, te­kintik. Kuta* Iák, alkalmazzák és támogatják az úja., vállal­va az ezzel járó kockázatot is. Vitathatatlan, hogy mind­ez politizálás a javából.' Amikor a tettek magas ér­tékű politikai szerepét hang­súlyozzuk, nyomban el kell ismerni még valamit: a po­litizálás a cselekedetekkel kezdődik, de azzal nem fe­jeződik be. Kádár elvtárs a szocialista brigádvezetők har­madik országos tanácskozá­sán így szólott erről: „A szo­cialista brigádok vállalásai elsősorban a termeléssel kap­csolatosak, aztán szakmai kérdésekre, szociális problé­mák megoldására irányulnak, de kiterjednek a kultúra te­rületére és a szórakozásra is. Ez helyes. A jövendő szükség­letekre és feladatokra gon­dolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddiginél kicsit többet foglalkozzanak politikával. Összejöveteleiket használják fel arra, hogy kö­rülnézzenek, mi van a politi­kában, a világban, fordítsa­nak nagyobb figyelmet a po­litikai képzésre is.” íme tehát az a három szóban kifejez­hető képlet, amelyet a szo­cialista brigádoknak napon­ta meg kell oldaniuk: mun­ka, közösség, politika. Igazságtalanság lenne per­sze szemrehányást tenni azok­nak, akik példamutatóan dolgozva gyakrabban belete­metkeznek munkájukba, munkahelyük, munkatársaik problémáiba, hogy ezen kívül szinte se nem látnak, se nem hallanak. Nem is szemrehá­nyásról van szó, hanem az el­lentmondásról. amely egyes brigádok, vagy brigádtagok politikai látóköre, valamint a szocialista ember világnézete között fennáll. Ebből máris kiderül, hogy miért kell a mindennapi életben politizál­ni, politikával foglalkozni. Ennek a szemléletnek egyik alaptétele: a nagypolitika nemcsak az „okosok” dolga, hanem mindazoké, akiknek sorsára így, vagy úgy hatás­sal van. ELLENTÉTBEN AZ olyan hiedelemmel, amely a politi­kát taktikázásnak, diplomá­ciai bújócskázásnák, vagy Ki mit tud?-játéknak tekinti, mi azt tartjuk, hogy szocialista viszonyaink között politizál­ni annyit tesz, mint mind­azokról az eseményekről, je­lenségekről és folyamatokról téjékozódni, véleményt, ítéle­tet alkotni, amelyek a szoci­alizmus hazai és nemzetközi sorsát, a világeseményeket, a társadalom egészének, vagy egyes rétegeinek életét, köz­érzetét ma és a jövőben meg­határozzák. Igaz, ebbe csak­ugyan sok minden összefog­lalható, de megszámlálhatat­lanul sok, és napról napra egyre több lesz az olyan té­nyező is, amely az emberi­ség, a szocialista világ, szo­cialista hazánk és az itt élő emberek jelenét, jövőjét be­folyásolja, meghatározza. Nincs abban semmi termé­szetellenes, hogy a szocialis­ta brigádok tagjait is — csakúgy, mint legtöbb más embert — elsősorban a ve­lük, a családjukkal, a mun­kahelyükön és a közvetlen környezetükben történő ese­mények foglalkoztatják. De ma már úgyszólván teljesen eltűntek azok a határok, ame­lyek valaha elválasztották az egyes emberek, családok, vagy közösségek sorsát, az ország, az emberiség sorsá­tól. Kézenfekvőbb az összefüg­gés hazai témáinkat tekint­ve is. Valamennyiünket köz­vetlenül érintenek a tudomá­nyos és technikai forradalom követelményeinek, . következ­ményeinek problémái, az új es részleteinek gyakorlati ta­pasztalatai, Magyarország vi­lágpiaci pozícióinak kilátásai, az ifjúság és a nők helyzeté­vel kapcsolatos gondok, álla­mi életünk demokratikus fej­lesztésének feladatai. Nem is szólva a megye, a város, a község gondjairól, azok elő­rehaladásának problémáiról, amelyekről érthetően legtöbb tájékozottsággal rendelkez­hetnek, vagy kell, hogy ren­delkezzenek a szocialista brigádok tagjai. ERŐT BIZTONSAGOT és határozottságot kölcsönöz a helyi és a központi kormány­zatnak, ha az állampolgárok — köztük mindenekelőtt a szocializmus tudatos hívei — figyelik, ismerik, értik mind­azt, ami itthon és a világban történik. Ha támogatják a kö­zösen kialakított politikát, azokat az utakat, módozato­kat, amelyek eredményesen valósítják meg — ha nem is mindig konfliktusok nélkül — nemzeti és nemzetközi tö­rekvéseinket. A gazdaságirá­nyítás reformját nemcsak azért sikerült megrázkódta­tás nélkül bevezetni hazánk­ban, mert a tudósok és politi­kusok mintaszerű alaposság­gal dolgozták ki annak min­den fejezetét, hanem azért is, mert az alapvető kérdéseket illetően az emberek többsé­ge megértette, miről van szó, elfogadta és nemzeti ügyként támogatta azt. A megértés, a véleményalkotás, a támogatás mindennapos szükséglete volt és marad a szocialista politi­kának. Ezt várja, ezt kapja a párt azoktól a szocialista brigádoktól, amelyek szóval és tettel egyaránt politizál­nak. & Gy. Z. A Mecsek napsütötte deli lejtőjén valóságos „szőlő­múzeum” alakult ki. Ha­zánk legnagyobb szőlőfajta- gyűjteménye ez, s Európá­ban is csak egy, a francia- országi montpellier-i gyűjte­mény múlja felül. Az első oltványokat 1952 tavaszán ültette el itt Németh Márton, a Szőlészeti és Borászati Ku­tatóintézet tudományos fő­munkatársa. Azóta állan­dóan szaporítja a „múzeumi tárgyak” számát és ma már Európa valamennyi szőlőter­melő országát képviselik az itt elhelyezett fajták. Ezek­ben a napokban, hetekben újabb 130 szőlőfajta olt­Tanácskozott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Kovács István elnökletével csütörtökön a Parlament Go­belin-termében ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Az ülésen a képviselők megvitatták a lakosság­nak nyújtott ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgálta­tások fejlesztésére vonatkozó irányelveket, majd a termelő­szövetkezeti tagság kulturális és szociális helyzetéről tanács­koztak. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Beresztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke és Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes. Pszichológus a gyárban Érdekes „kísérlet” lenne: a harmadik negyedévre a gyár dolgozóinak a munkakedvét, lelkesedését valamiképpen akkorára „felsrófolni”, mint amilyen kedvvel, lelkesedés­sel Márton Árpádné, a fiatal pszichológus látott munká­hoz a Mátravidéki Fémmű­vekben. Pedig korántsem egyszerű szakma, ez esetben nyugod­tan mondhatjuk — hivatás a munkapszichológia. Mázsák­ra rúgnak az egyetemen „el­fogyasztott” könyvek, aztán nagy lendülettel, bátorság­gal, vágyakkal, tervekkel ne­ki az életnek, s ha megválta­ni nem is, de valamit mégis­csak formálni, változtatni rajta. Tudománya az embe­rért van, s ha ezt valaki ko­molyan veszi, mint a lelkes, pályakezdő fiatal pszicholó­gusnő, Márton Árpádné is teszi, akkor jöhetnek kudar­cok, keserű meg nem érté­sek, gúnyos megjegyzések, de meghasonlani sohasem le­het. Mert a pszichológus egyik örök éltetője: az em­ber ... — A hivatalos bemutatko­zás a tubusüzemben történik. Azt próbáLtam felmérni, megvizsgálni: vajon a me­zőgazdaságból, a háztartásból jött emberek hogyan tudnak beleilleszkedni a gyári mun­kakörbe. Hogyan ismerked­nek, barátkoznak meg egy­mással, az eddig még soha nem végzett munkával? Ho­gyan tudják összeegyeztetni, szinkronba hozni a folyama­tos műszakot a magánélet­tel, a családdal? Őszintén Inegmondom, hogy azt még nem tudom: figyelembe ve­szik-e majd a felmérés ered­ményeit, tapasztalatait, ja­vaslataimat, de úgy érzem: az máris eredmény, hogy sor kerülhetett erre a munkára. — A vállalatnak még so­hasem, volt „profi” pszicholó­gusa. Ön tehát nemcsak új ember a gyárban ... — Ezt tudom és érzem is. Vannak, akik azt sem tud­ják, hogy mi a pszichológia. Nem ismerik, nem tudják, így az értékét, jelentőségét sem becsülik még kellően. De majd összebarátkozunk. Az emberek szívesen veszik, ha törődnek velük, így bizo­nyára hamar szimpatikusak leszünk majd egymásnak. Én nagyon szeretném és min­dent elkövetek, hogy így le­gyen ... — Az első felmérés, vizs­gálat már megtörtént. Hall­hatnánk valamit a távlati tervekről?, A pszichológus munkájának perspektívájá­ról? — Nem mindegy, hogy az ember hol dolgozik. Vajon szereti, érti-e azt a munkát, vagy csak muszájból csinál­ja? Megfelel-e a követelmé­nyeknek, eleget tud-e tenni az új munkájának, vagy csak azért osztották rá, mert nem volt más? Rendkívül fontos kérdések ezek, és egyáltalán nem mindegy, hogy mi a válasz. Ezért rövi­desen megkezdjük az alkal­massági vizsgákat. Ha majd úgy látjuk, hogy a jelentkező nem szereti, vagy nincs adottsága a megüresedett munkahelyre, akkor abba a munkakörbe nem javasol­juk. Később megvizsgáljuk a selejt és a baleset mögött rejlő pszichikai okokat, ese­teket isi Mert történetesen, ha ugyanazon dolgozó, ugyanazon a gépen soroza­tosan selejtet gyárt, vágj' so­rozatban éri baleset, az ille­tő munkás akkor nem felel meg a követelményeknek és más munkakörben kell meg­találnia vagy megtalálnunk a helyét. Felmérjük majd: vajon miért lépnek ki, s mennek el a gyártól az em­berek. Megnézzük, mi az oka a távozásnak. Gondolom, a tapasztalatokat kamatosán használhatjuk majd. Aztán lesz egy „A mérnöki munka hatékonyságának elemzése” című felmérésünk is. A vizs­gálat lényege: vajon a mér­nökök, a technikusok meny­nyi időt töltenek az admi­nisztrációval, hogyan hasz­nosítják. osztják be a mű­szakot. Én legalábbis úgy ér­zem, hogy ezek nagyon izgal­mas, érdekes témák... — Sok szép feladatot, való­ban gazdag, érdekes progra­mot tűzött maga elé. És köz­Erdészeti tanácskozás Egerben (Tudósítónktól): A Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság egri szókhá- zában ülésezett csütörtök délelőtt az Országos Erdé­szeti Egyesület helyi cso­portja. Ez alkalommal V. Szabó Ferenc csoportvezető tartott előadást. Előadásában, az elmúlt év tapasztalatainak tükrében elemezte az erdőgazdasági faanyagmozgatási munka és költségeinek változásait s az elkövetkező időszak tenni­valói közül legfontosabb­iként a fokozottabb gépesí­tést, a meglévő énergiák koncentráltabb hasznosítását hangsúlyozta. Az érdekes előadást a részt vevő szakemberek széles körű, élénk vitája követte. Vannak emberek, akik csak néznek, de nem látnak. Akik szűk szakmai világuk ber­keiben tiblábolják végig az életüket: csak ez van, más semmi. Erről hallottam egy találó anekdotát, amit nem mulaszthatok el azonnal közreadni. A koncertterem tűzoltója immáron egy évtizede áll a vártán. Több mint háromezer nap, hogy látja és hallja, estéről estére a szinfonikusokat, kamaraegyütteseket, kis és nagy zenekarokat. Tíz év nagy idő, meg is kérdik tőle egy alkalommal: — Mondja, mi a különbség a hegedű és a nagybőgő között? A tűzoltás nemes mestere rövid, de hatá­rozott töprengés után, felragyogó arccal vála­szolja: — A nagybőgő, kérem, tovább ég... (-ó) Két és fél millió forinttal fejlesztik a tanácsi iparcikkboltokat I! Gyöngyös versenytárs nélkül marad,..? Egerben, a jelenlegi, s ké­sőbb az új Centrum Áruház, Gyöngyösön és Hatvanban pedig az egjre fejlődő szö­vetkezeti kereskedelem te­remt mind erősebb konkur- renciát a „megyei piacon”. Mindezek után vajon hogyan veszi fel a harcot a Kedves Vevőért a harmadik szektor, a tanácsi vállalat...? Kérdésünkre a Heves me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat igazgatóját, Zi- mándi Mátyást és Forgács ben még a diplomát is meg kell védenie... — A diplomamunkám is a gyárból készül. A címe: „A folyamatos munkarendszer hatásának pszichológiai elemzése”. A dolgozat alcí­mei, fejezetei: A fáradtság, a napszaki változások szerepe a termelésben, a balesetek, a vándorlás helyi okai, mun­katársi kapcsolatok, az anya­gi, az erkölcsi elismerés. Tu­lajdonképpen egyetlen for­rásmunkát használtam: va­lamennyi élő tanúk, a gyár dolgozói... — Előzőleg már említette: az alkalmassági vizsgák után a pszichológus véleményét is figyelembe veszik majd, amikor igent, vagy nemet mondanak a jelentkezőnek. A gyár viszont munkaerő- hiánnyal küzd... — Értem, mire gondol: hogy figyelembe veszik-e majd a véleményemet? Pél­dát nem tudnék még mon­dani, csak következtetni. Ösztöndíjasa voltam a gyár­nak, férjemmel, a gyerekkel a közelmúltban kerültem ide, és már lakást is kap­tunk, a fizetésem kettőezer- kettőszáz forint. Mit mond­jak még? Munkámhoz biz­tosítják a technikai, az anya­gi feltételeket. Segítenek, tá­mogatnak. Ezek' mégiscsak azt jelentik: megbecsülnek. Elbizakodasra persze semmi okom. Még a kezdetén tartok, de remélem, hogy mielőbb sikerül majd bebizonyíta­ni: a munkapszichológus is ezért a gyárért, az embere­kért él és dolgozik... Koós József György áruforgalmi főosz- tályvezetőt kerestük fel. — Az egyre éleződőbb ver­senyben mi nem „kóstolók­kal”, hanem inkább a teljes ellátással akarjuk megnyer­ni a vásárlókat — mondották —, s ezért városainkban a szakosításra törekszünk. A rendelkezésünkre álló idei, mintegy ötmillió forintból olyan boltokat szeretnénk ki­alakítani, ahol a lehetőség szerinti legnagyobb választé­kot tudjuk biztosítani. Szű­kös adottságainkat kihasznál- v'a> általában összevonjuk a hasonló profilú árudákat, s többnyire a felszabaduló he­lyiségekkel próbálunk gazdálkodni. A Gyöngyösi V ár ősi T anács messzemenő segítségével így sikerült már az idei néhány hónapban is sokat haladnunk. A gyermek- ruházati üzletet kétfelé osz­tottuk: külön helyre került a cipőáru, s máshová a di­vatcikk. Harmadik lépésként pedig önálló gyermekkon­fekció-boltot is nyitunk majd. így kis,körzetben, egymáshoz közel, a korábbinál sokkal nagyobb „terítéssel” kínálhat­juk a fiatalabb korosztály holmijait. Gyöngyösön az elmúlt na­pokban kialakítottuk a me­gye legkorszerűbb, legmeg- nyerőbb illatszerszalonját is, s a szomszédságában jelenleg hasonló elképzelések vezet­nek bennünket az írószer- és papírárubolt bővítésénél, csi­nosításánál. Később két hely- i re költöztetjük a felnőttkon- fekció-részleget, önálló női, illetve férfiruházati üzletet nyitunk. Aztán a KERAVIL nagyobbítása következik: hozzájárulunk a mostani szervízműhely áttelepítésé­hez, s a helyén alkatrészosz­tályt csatolunk a villamossá­gi bolthoz. A városban ösz- szesen másfél millió forintot szeretnénk „elkölteni”. — Dicséretes törekvés, de mrí lesz a másik két város­sal, Egerrel és Hatvannal? — Elképzeléseink termé­szetesen mindhárom váro­sunkra, sőt még egyes köz­ségekre is vonatkoznak, ám sajnos a körülmények nem mindenütt egyformák. Példá­ul Egerben is egész sor hely- cseres átalakítást kívántunk végrehajtani — egyebek mellett így került volna a villamossági szaküzlet a régi Szakszervezeti Székház föld­szintjére, a műanyag- és já­tékbolt a KERAVIL terüle­tére, a Széchenyi utcai női cipőboltot a jelenlegi mű­anyag cikkek helyével akar­tuk nagyobbítani — de lép- ten-nyomon különféle aka­dályokba ütközünk. Elegen­dő talán ezek közül a ka­rácsony előtt veszélyessé vált, aládúcolt Napsugár Áruház mindmáig bizonyta­lan időpontú födémcseréjét említeni — amelyre számít­va, a munkák megkezdéséig úgyszólván üresen kell tar­talékolnunk az átalakítási lánc „első szemét”, a szék­ház földszinti helyiségeit — vagy éppen az amúgy is szűk, Dobó téri üveg- és porcelánbolt városrendezés miatti további kicsinyítését, nem is szólva már a Bajcsy- Zsilinszky utcában kitelepí­tésre ítélt papírüzletről! Rendkívül zavar bennünket az egri belváros műemlék jellege, ami úgyszólván — a jelenlegi körülmények között — teljesen megköti kezünket az üzletfejlesztésben! Általában kicsinyek, s ko­rántsem elegendőek a meg­levő üzlethelyiségek, nagyob- bításukra, újabbakkal való pótlásukra, kiegészítésükre szinte remény sem lehet. Az új lakótelepeken általában üzletsor nélkül építik a háza­kat — így egyáltalán nem csoda, hogy például az idén Egerre, a kötelező állagmeg­óvási kiadásokat is beleért­ve: jó, ha félmillió forintot költhetünk. s mindössze két új... pavilont emelhetünk a hálózatfejlesztés során. Sajnos: Hatvanban sem terjeszkedhetünk, költözköd­hetünk kedvünk szerint. Örülni fogunk, ha az úgyne­vezett papagáj-házak” mel-1 letti üres telken felépülő ház földszintjén megnyithatjuk majd az elképzelt árudát... Csupán az idén ötmillió fo­rintot szántunk hálózatfej­lesztésre megyénk területen — városaink mellett Bélapat- falvára is —, de az említet­tek miatt az összegnek leg­feljebb a felét tudjuk fel­használni. Pedig amolyan pesties, „kis Váci utcákat’’, gazdag válasz­tékú, exclusiv cikkekkel is feltöltött, megnyerő kirakatú üzleteket, üzlet-udvarokat szeretnénk a mi városaink­ban is, szívesen nyitnánk be­mutatóboltokat az egyes gyártó vállalatoknak, modern lakberendezési áruházakra spóroljuk a pénzt — de az ötlet, a rendelkezésre álló anyagi fedezet sajnos még nem minden ... Könnyebben, gyorsabban haladhatnánk, ha mások is segítenének ben­nünket munkánkban, több megértést, támogatást kap­nánk városainktól, az ingat­lankezelőtől, a tanácsoktóL Annál is inkább, mivel a va­lóban városias városnak — az üzlethálózat is tükörké­pe... Így hangzik tehát most a helyzetjelentés a harmadik szektorról. Az élesedő ver­senyt — mint kitűnt — szám­talan gátló körülmény teszi még élesebbé. A küzdelem egyre nyíltabb, izgalmasabb, nehezebb —, s a vevő legfel­jebb szurkolhat mindezek­hez. A Kedves Vevő azonban bizonyára nem szurkolni akar — hanem inkább való­ban elégedett szeretne len­ni az üzletekkel. Gy. Gy. ványait ültetik el a Mécséi lankáin. Ezeket Franciaor­szágból, Csehszlovákiábó Olaszországból, a Szovjet unióból és az NSZK-ból kap ta az intézet. Ily módon i szőlőfajták száma ma má megközelíti, sőt az alfaj iák­kal és a kiónokkal (szárma zékokkal) együtt meg is ha ladja az ezret. Fontos kuta tási program színhelye is a; élő múzeum. Minden fajtá bői 15—15 tőkét nevelnek fe és állandóan figyelemmel ki séri-k, hogy az esetleg kiemel kedően jó tulajdonságú faj tákat elszaporítsák, bevon ják a hazai köztermesztésbe (MTI) Ezer szőlőfajta a „szőlőmüzeuinbaiT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents