Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-19 / 88. szám
Ahogy tudósítóink látják: Petőfibányát T Bezárták az utolsó mélyművelésű munkahelyet — adták hírül tudósítóink az elmúlt hetekben. A kis bányásztelepülés lakóinak élete gyökeresen megválto- 1 zott. Néhányon elköltöztek más bányatelepre, néhányon nyugüíjaztatták magukat, élve a lehetőségekkel, ám a többség maradt e$ dolgozik. Üj üzemek létesültek, és létesülnek. Hogyant élnek ég dolgoznak ma Petöfibányan, milyen gondjaik vannak, — erről írtak tudósítóink, Tóth Lajos és Dobrocsi Pál. — Újabb üzem dolgozói kezdték meg a munkát, a vasszerkezeti elemek gyára után új próbálkozás a csőszerelő üzem. Az üzem dolgozói vidéki munkahelyeken vég^k munkájukat, tíz na- pig vannak egyfolytában vidéken, utána 5 napos otthon- tartózkodás következik. Fejlődésről számolnak be a gépüzemből, s a tröszt vezetői állandóan kutatják az új munkalehetőségek megteremtésére a főtételeket. Igyekeznek mind közelebb kerülni a dolgozók problémáihoz. Igen érdekes kísérletről is kaptunk beszámolót; A petőfibányai gépüzemben húsz dolgozóval találkozott a nagyüzemi pártbizottság titkára. Négyszemközti beszélgetésen i hallgatta meg a dolgozók véleményét az üzem gondjairól, a termelékenység emelésének lehetőségeiről, az üzemi demokráciáról, a vezetők és beosztottak kapcsolatairól. Érdeklődött az Válaszol az illetékes a késlekedő autóbuszokért — az izzós kocsiparancsnokok is felelősek! A Népújság 1969. március 13-i számában „Szerződés — a bosszantásra?" című glosz- szánkban bíráltuk a 4. számú AKÖV-öt, amely az Egyesült Izzó gyöngyösi dolgozóinak gyakran késlekedve biztosítja a szerződéses autóbuszokat. A cikkre Miricz József, a vállalat forgalmi igazgatóhelyettese és Zentől Mihály osztályvezető válaszolt, a napokban véget ért vizsgálat után. Válaszlevelükben — egyebek mellett — azt írják, hogy „Az Egyesült Izzó RT szerződéses kocsijai a szerződés mellékletében meghatározott menetrend szerint közlekednek” az ugyancsak megegyezés szerinti 20 perces, úgynevezett biztonsági idő fenntartásával. S a lehetőségekhez Itépest. még a gyöngyösi belterületen illetve a 24. számú utón folyó, közlekedést zavaró építési munkák ellenére is igyekszenek gépkocsi- vezetőik időn belül haladni. A vállalat a műszakos járatokra időnként rásegítő kocsikat is küld segítségül, ám ezt jelenlegi körülményei között még nem biztosíthatja kötelességszerüen... Egyébként a Szűcsi—Gyöngyöspata—Egyesült Izzó vonalon, a közlekedés további javításáért nagy kocsival cserélte fel a korábbi kisebbet. Ugyanekkor mint írják —' „Az Egyesült Izzó szerződéses járatainak ellenőrzésére közúti ellenőri csoportunkat utasítottuk, s a tapasztalt szabálytalanságokat, illetve hiányosságokat az Egyesült Izzóval egyetértésben fel fogjuk számolni...” Egyidejűleg megjegyzik még, /hogy „A szerződés értelmében az Egyesült Izzó minden gépkocsira bizalmit köteles kijelölni, aki a gépkocsivezetővel együttesen felel a menetrend betartásáért anyagellátásról, a termelés szervezéséről. Érdeke» és jó kezdeményezés. Az emberek ilyen „négyszemközti” beszélgetésen őszintébben mondják el gondjaikat, észrevételeiket. A gépüzemiek remélik, sokszor kerül majd sor ilyen kötetlen beszélgetésre. Hasznos lesz az üzemnek is, az embereknek is. Nagyszerű munkasikerek- röl írnak időnként a tudósítók, ám most a telep gondjairól is szólnak. A négynapos tavaszi ünnepet egy kicsit megkeserítette az ellátás hiányossága. Április 5-én például hiába voltak nyitva az üzletek, nem lehetett kenyeret kapni, pedig Petőfi bányán korszerű sütőüzem van. Baj volt a húsellátással Is. Nem a mennyiséggel elsősorban, hanem azzal, hogy mikor reggel a hentes megérkezett, a húsnak még híre-hamva sem volt. Maga ült autóba és elindult húsért, ám mire délre megérkezett a hús, az emberek már idegesek voltak. Megfelelő intézkedéssel meg lehetett volna előzni, hogy nyolc-tíz óra hosszat «csorogjanak bizonytalanságban a lakosok. Szeretnék a petőfibányaiak, ha egyenletesebb lenne a húsellátás, s ha vannak nehézségek, megértik, de azt már nehezen, hogy amikor van hús, akkor is árukapcsolással lehet csak hozzájutná Akinek sertéshús kell, az vegyen marhát is, — jelszóval együtt kell venni a kettőt. A tröszt vezetői igyekeznek az asszonyoknak is munkaalkalmakat teremteni, hogy ezzel is pótolják a családoknál a csökkent keresetet Az asszonyok szívesen vállalják a munkát, de ennek következménye, hogy nagyobb az igény bölcsődére és óvodára. A nyolcvan férőhelyes óvoda kicsinek bizonyul, s rossz a bölcsőde elhelyezése is. Bár a gondozónők gárdája szakképzett, az óvoda ég a bölcsőde még sem tudja maradéktalanul ellátni a feladatát. Akad panasz a település közlekedésével, tisztaságával kapcsolatban is. 204 méter hosszú alagút köti össze a lakótelep két részét. Itt közlekednek a gyalogosok és a gépkocsik is. Jó ez. mert megrövidíti az utat De sok bosszúság forrása is, mert a járdát nem takarítják. Amikor az alagúton végigsöpör egy gépkocsi, megnézheti magát a gyalogos, aki akkor próbált keresztül jönni. Remélhetőleg az üzemvezetőség orvosolja ezt a panaszt Petőfibánya közigazgatásilag Lőrinci községhez tartozik. Itt csupán egy tanácskirendeltség működik. Az emberek általában elégedettek a kirendeltség munkájával, sokat jelent számukra, hogy nem kell kisebb-na- gvobb ügyeikkel leutazni Lőrincibe. Kívánságuk annyi, hogy a kirendeltség vezetője legyen többet az emberek között, ismerje meg jobban problémáikat, hogy továbbíthassa a községi tanácshoz. A bányák bezárása után sok segítséget kapott a telep ahhoz, hogy az élet rendes mederben folyjon tovább, hogy a családfők a környéken találjanak új munkalehetőséget. S ha adódnak is panaszok — hasonlóak a többi községekhez — az emberek többsége elégedetten él. Szórakoznak és tanulnak, dolgoznak, élik a munkásemberek mindennapi életét. Petőfibánya, a kis bányász- telep él és fejlődik. Munkatársaink külföldön: Karl~MarxStadt“i látogatás HL Munka után, a szállóban Az időjárás miatt: Nagy az elmaradás a mezőgazdaságban Nehéz, munkás az április az idén a mezőgazdaságban. A hosszan elnyúlt tél vége és a rendkívül csapadékos tavasz eleje miatt késve indultak a szántóföldi munkált, s így kétszer annyi a tennivaló, mint más évek ugyanezen időszakában. Az ország nagy részén évtized óta nem volt olyan tavaszi munkatorlódás, mint ezekben a hetekben. Jellemző, hogy a gazdaságok még nem fejezték be a korai tavaszi növények vetését, de több helyütt — Baranya, Hajdú- Bihar, Szolnok, Győr-Sopron és Somogy megyében — már hoz;zá kellett fogni a legkésőbbi növény — a kukoricavetéséhez is. Lényegében két tavaszi hónap munkafeladatait keik teljesíteni a mező- gazdaságnak árpilisben. Meglepően kellemes tavaszi idő volt, rá is értünk — így futni engedtük a becsület- perselyes, miénknél jóval olcsóbb Karl-Marx- Stadt-i villamost, s csak úgy, gyalogosan indultunk a HOCHHAUS, a 700 személyre berendezett, tizennégy emeletes magyar: munkásszálló felé. Valószínű, hogy látogatótársunk, Szecskó Kálmán hűségesen kalauzoló öccse segítsége nélkül is ráakadtunk volna a ma- gaeházra, mivel — mintegy irányjelzőként — mesz- sziről láthatóan kiemelkedik a környezetéből, s különben is jól ismerik már a városban. Csupán a kíváncsiság és a panoráma kedvéért lifteztünk a tetejéig — aztán visz- szakocogtunk a lépcsőkön, beköszöntünk, bekíváncsiskodtunk néhány szobába, míg végül is megállapodtunk a II. emelet 13. szobája előtt, s bekopogtunk a kis táblán jelzett fiúkhoz. Odabenn, igazán barátságosan berendezett, ügyes, leleményes ötlettel egyszersmind hangulatossá is tett, kedves kis „otthonukban” együtt találtuk mind a három „társbérlőt”: az egri Csípő Istvánt, a verpeléti Nagy Lászlót és a gyöngyösi Varga Lászlót. Hamisítatlan magyaros kedvességgel kínáltak helyet a színes lámpák alatt szinte padlóig süllyesztett heverőkön, s a dohányzóasztalka körüli székeken. Képek, könyvespolc a falon, a sarokban rádió. Máris vonzó, marasztaló környezet, hát még ha a fiúk a tv-t is megveszik! — A szobát természetesen magunk alakítottuk ilyenné — magyarázták — nemcsak a szőnyegeket, hanem néhány más berendezését is mi vettük. Itt élünk három évig, jól akarjuk magunkat érezni! — Ezekkel a függönyökA „soros szakács”, Varga László vacsorát készít. (Kiss Béla felvétele) kel itt — mutatta nagy buzgón Varga Laci — a „szobai résztől” elválasztottuk a .konyhát”, s ha itt kijjebb, a bejárati kis folyosó bal oldalán megnézitek a fürdőszobánkat is: így már valóságos kis „összkomfortot láthattok.” Utána, ahogy „élménybeszámolójuknak” nekifogtak, elmondták: „összkomfortjukat” lakják is. Munka után különösen „jól jön” valamennyiüknek az otthoni, „saját” fürdőszoba, mivel a gyárban nem mindig tudnak kedvükre megmosakodni. Igaz, hogy ez a fürdőszoba sem teljesen tökéletes, olykor, mire hazatérnek, már nincs meleg víz, de még így is sokkal többet ér, mint az üzemi mosdó! A szoba egyik falrészét eredetileg is beépített „konyhának” képezték ki a tervezők’, az építők — mivel annak idején gyermektelen német házaspároknak szánták ezt a házat —: szekrényt, mosogatót, elektromos főzőkészüléket szereltek ide. — Gyakran „szakácsko- dunk” — mesélték — persze jobbára csak úgy, „némete- sen”: különféle, viszonylag olcsó konzerveket melegítünk, főzünk, s „tálalunk”... Ha nem is érjük el egészen az otthoni ízeket: azért jólesik, elfogy mindig az ilyenféle koszt is... Eva Salzer: Csobogó víz mámoránál... Tudják önök, hol énekelnek az emberek a legszebben? Bizonyára azt gondolják, hogy Olaszországban. Persze, korábban én is így vélekedtem, de most már tudom: a füdőkádban. Talán rájöttek már önök is, hogy a csobogó víz jobban hízeleg a hangnak, mini a zengő he- gedűkiséret, jobban lelkesít, mint önfeledten tapsoló közönség. Még a legnehezebb áriákat is könnyedén énekli az ember, mert a fürdőkád nem ismer határokat. Talán ebből adódik, hogy az angolok Ott majd mindig franciául énekelnek, a franciák spanyolul és az olaszok — persze, hiszen éppen az olaszokról akartam valamit mesélni. Ügy történt, hogy nekünk, mármint Georgnak és nekem, eleinte nem volt otthon fürdőszobánk, és ezért szombaton esténként eljártunk a városi közfürdőbe. Együtt mentünk be a nagycsarnokba, amikor megpillantottam őt. — Nézz oda. milyen csodálatos, klasszikus profil I — suttogtam izgatottan Georgnak. Ő ásított. — Elmegy. — felelte némi vizsgálódás után. — Mit gondolsz, hamar ránk kerül a sor? — Reméljük. Mondd, szerinted olasz lehet? Ö, milyen kár, már éppen bemegy. Mélyet sóhajtottam és visszahajtottam a fejem Georg vállára. A várakozás elálmosítja az embert. — Nők negyvenhetes számig, férfiak hatvanhármasig! — kiáltott a fürdőmester. Felpattantunk. A férfiak fürdőhelyiségei jobbra, a nőké balra sorakoztak, karéj alakban. s a hátulsó kódjainál találkoztak. — Ne maradj sokáig, Luisl! — kiabált utánam Georg. Mintha az olyan könnyű lenne a forro fürdőben, önfeledten, az idő múlásával mit sem törődve paskoltam a vízben, amikor felcsendült egy hang a fal túlsó oldalán: „O sole mio.. „Az olasz!” — futott át az agyamon. Elzártam a csapot, felálltam a kádban és fülemet a falhoz tapasztottam. Epek, micsoda hangi Milyen tiszta, milyen bársonyos! Egyszerre nekem is énekelni támadt kedvem. A nagy bódulatban oda se figyeltem, mit csavargatok, s hirtelen megeredt a hideg zuhany, éppen a fejem tetejére. Georg már régen várt a kijáratnál. „Na, végre!” — szólt rám szemrehányóan, de én csak szórakozottan nevetgéltem. A következő szombat este is ott találtuk az Vajon sejtette-e, hogy én ott vagyok a túlsó oldalon, és csendesen vele dúdolok? Ezekben a külföldiekben ott él a romantikus titokzatosság, amely engem oly végtelenül vonz. Egy olasz énekes — ah! Georg nem tud olaszul énekelni, sem beszélni. Jól végzi a munkáját, ügyes villanyszerelő, kedves és hűséges, ez ■igaz. De egyébként? Nincsen semmi külöolaszt, és a rákövetkező szombaton megint- csak. És mindig felcsendült a hangja a falon túl, a csobogó víz mámorában. Néha német dalokat is énekelt, de többnyire a csodá- hataa „Q sole mio”-L nős tehetsége, a derek, jó Georgnak. Egész héten át álomvilágban éltem, reggelenként sót tettem a teába és este cukrot a káposztába. S almomban olaszul énekeltem... Tavasszal új lakásba költöztünk. A sok munka egy kissé elterelte a figyelmemet. De aztán szombat este, amikor Georg bevonult az új fürdőszobába, én meg leheveredtem a pamlagra, fájdalmas sóvárgás fogott el a másik után, akit sosem fogok többé viszontlátni. Talán soha az életben! A gondolat szörnyűnek tűnt. Ö, hogy szerettem azt a meleg, bársonyos hangot!... Sose leszek boldog az életben?... Ugyan már, mi ez? Hirtelen felszökkentem, s talpra ugrottam. Talán a képzelet játszik velem? Lehetetlen: a fürdőszoba-ajtó felöl felcsendült az ismerős hang, erőteljesen és mégis hajlékonyán: „Ooo sooole miiooo!” Ah, olaszok úristene! Hiszen a saját férjem volt az...! Később, sokkal később közelebbről is megismerkedtünk az én olaszommal. Knuschkenek hívták és szivart árult. Olaszul egy szót sem tudott — talán még a fürdőkádban sem. Fordította: Zilahi Judit — Eva Salzer népszerű német humorista. Írásait rendszeresen közli az Eulenspiegel című berlini szatirikus hetilap. — Műszak után mivel telik idefenn, idebenn a szabad idő? — tudakoltuk a fiúktól. — Olvasgatunk, rádiózunk, kártyázunk, beszélgetünk, vagy átmegyünk a szobával éppen szemben levő klubhelyiségbe. Ilyen klubszoba minden emeleten van különben, s akár csak az eredetileg egyforma „lakásokat”, ezeket is kellemessé lehet varázsolni. A miénk itt kinn, meg lehet nézni, eléggé „spéci”: a „konyharészt” becsület- kasszás büfévé rendeztük be, ahol mindennap más a beszerző, s jóvoltából sört, édességet lehet kapni tv-né- zés közben. Körül képek, faliújság, az asztalok, székek rendezettek: az egész szobának van valami sajátos „atmoszférája” ... Sajnos a mi példánk nem eléggé ragadós. Sokan, nehezen kapnak kedvet a hasonló környezethez, jól érzik magukat a rendetlen, kopár szobákban, klub- helyiségekben is... — Elég ez a szálló? — Néha, természetesen szűk. Általában a hét végén aztán mi is el-elmegyünk egy-egy étterembe, presszóba sörözni, táncolni. S mert van itt bőven mozi, akad színház, opera is. a futball- stadion I. osztályú mérkőzései, vagy éppen az uszoda, a sportcsarnok korcsolyaversenyei között válogathatunk: nem feltétlenül muszáj itthon ücsörögnünk... Elvégre mi is fiatalok vagyunk! Gvónl Gyula (Következik: Ki hogyan él? Elkészült a budapesti Metro első állomása Elkészült a Metro Népstadion állomás, a most már csak apróbb „kozmetikai” munkálatok vannak hátra. Az óriási csarnok mennyezetét zöld színű luxaflex borítja, a padló burkolata gránit, az oldalfalakat csiszolt siklósi mészkő fedi. Elkészültek az üzemi terek is, csupán a biztosító berendezéseket kell felszerelni. A Baross téri állomáson a munkálatok a befejezéshez közelednek. A mélyállomás és a felszín alatti utaselosztócsarnok között hamarosan naphosszat jár a mozgólépcső, itt képezik ki ugyanis a mozgólépcső-kezelőket. A Deák téren a napokban látnak hozzá a felszín alatti utaselosztó térségtől az utca szintjéig nyúló mozgólépcső kialakításához. Föléje tetszetős üvegbejárat épül. A vonal-alagutakban is jól halad a munka. Nwüsis 1969. április 19., szombat
