Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

I

Oscar-dfjat kopott a Háborít és béke

cíitiÍB szovjet film

Oscar-díjjal tüntették ki Hollywoodban a Háború és béke című szovjet filmet, mint az 1938-as év legjobb külföldi filmjét. A képen Ludmilla Szaveljeva, a film egyik főszereplője, az Oscar-díjjal.

(Telefoto: — AP—MTI—KS)

Megjelent a jelenkor áprilisi száma

Az új szám szépirodalmi anyagának többségét ezúttal a fiatalabb pécsi és dunántúli nemzedék adja. A költőket Berták László, Galambost László és Makay Ida képviseli, a szépprózát Bertha Bulcsu Át a Styx folyón című kisregétiyének második, befejező része és Hallama Erzsébet Egy parti sakk című elbeszélése. A „meghívottak” sorában többek között Héra Zoltán, Simonyi Imre, Simor András és Vasvári István költeményeit olvashatjuk.

A tanulmányok közül kiemelkedik Czine Mihály írása a magyar avantgárdról és Kassák Lajosról. Közli a folyóirat Pomogáts Bélának a Jelenkor budapesti matinéján elhangzott bevezetőjét. Bajomi Lázár Endre Miről beszélnek a nevek? című szellemes esszéjét és Várko- nyi Nándor új Kaleidoszkópját.

A művészet rovatban találhatjuk Bodri Ferenc Képző- művészeti krónikáját és két kaposvári kiállításról szóló beszámolót, valamint Tihanyi Lajosnak a pécsi múzeumban őrzött képeiből összeállított illüsztrációs anyagát.

A számot — a hagyományos havi krónika mellett — az új könyvekről beszámoló kritikák, recenziók zárják.

Miről tudósít a Tudósító?

Tallózás egy Heves megyei kiadványban

Megjelent a Tudósító, megyénk művelődésügyi szerveinek kiadványa, amely elsősorban pedagógusok és népművelők számára készül, de az 1969. évi első számban megjelent írások, tanulmányok egyike-másika szélesebb érdeklődésre is számot tarthat.

Dr. Molnár József, főiskolai docens, a Heves megyei pedagógusok 1919-es küzdelmeit eleveníti fel a korabeli megyei sajtó, illetve számos levéltári dokumentum alapján. Azt, hogy mennyien és milyen mértékben vették ki részüket megyénk pedagógusai közül a Tanácsköztársaság küzdelmeiben, jól illusztrálja a tanulmány egyik befejező idézete, amelyet Al- páry Lajos, egykori Heves megyei tanfelügyelő, már a bukás utáni, 1919. szeptember 29-i jelentéséből idéz a szerző:

„... sajnos aránylag igen nagy a száma azoknak a magukról, hivatali kötelmeikről és hazájukról megfeledkezett tanítóknak, kik a proletárdiktatúra előkészítésében, támogatásában és szolgálatában buzgólkodtak.”

Ugyancsak történeti témát dolgozott fel Szecska Károly is, aki az első — az 1868-as — magyar népoktatási törvény életbe lépéséinek Heves megyei történetéből idéz döbbenetes tényeket. Ezek közül csak egyet idézünk: „A legtöbb iskola osztatlan volt, ahol csak egy tanító működött. A népiskolákban ebben az időben 216 tanító dolgozott, kiknek körülbelül a fele nem rendelkezett pedagógiai képesítéssel.” (Ma 1800 általános iskolai pedagógus dolgozik megyénkben, akiknek csak elenyésző hányada nem szakképzett!)

A többi írás már a mát idézi, amelyek közül kiemelkedik a Hevesi táj című rovatban publikált első tanulmány: Horváth Sándor Heves megye gazdaságföldrajzi képe című írása. Az adatokkal, szemléltető ábrákkal, grafikonokkal gazdagon megtűzdelt tanulmány felöleli megyénk mostani képének általános jellemzését, természeti, földrajzi adottságait, érc- és ásványtermelésének fejlődését, a népességi, települési viszonyokat, az ipari, mezőgazdasági termelés, illetve tevékenység főbb ágazatait, a közlekedés helyzetét.

Érdekes, szemléltető adatokban hasonlóan gazdag az ugyancsak ebben a rovatban közölt másik tanulmány is. amelyet Kiss István írt Eger idegenforgalmának utolsó tíz esztendejéről. Tényekkel bizonyítja az idegenforgalom vonzó egri értékeit, s külön fejezetet szentel az idegen- forgalom lehetőségeinek, a fejlesztés további feladatainak: „... még több színvonalas kulturális, sportolási, szórakozási lehetőséget kellene biztosítani. Fel lehetne

újítani a felnémeti városrész etnográfiai, népviseleti vonzóerejét. Néhány szép, korhűen berendezett világi barokk épületet meg kellene nyitni a turisták előtt" — olvashatjuk többek között.

Az idézett írásokon túl számos érdekes oktatási, nevelési, népművelési témájú cikket és tanulmányt tartalmaz még a Tudósító legújabb száma, amelyet haszonnal olvashatnak pedagógusaink, népművelőink mellett mindazok, akiket érdekel a megye művelődésügye.

(faludi)

Buda visszavételének élő tanúja

Ezekben a hetekben az idén is izgatottan figyelik botanikusaink, életre kelnek-e ismét az ország famatuzsálemei, nem leszünk-e szegényebbek az elmúlt századok egy-egy néma, de élő tanújával.

A nagy öreg, az ország legidősebb fája, a kőszegi Király-völgy szelidgesztenyéje például — amint fájdalommal állapítja meg nevezetes fáinkról írt művében Balogh András — már biztosan nem hoz rügyeket. Átélte 600—S00 év viharait, de törzse, amelyet 16 összefogód zott gyermek tud csak körülölelni, ma már kérgét vesztetten tárja kiszáradt karjait az ég felé. De még él és most körülbelül 700. évét tölti a hédervári tölgy, amelyet azonban a néphit e^eresztendősnek tart. Sőt sokan még most is látni vélik törzsén annak a kötőféknek a nyomát, amellyel Árpád kötötte hozzá annak idején a lovát. És van még élet hazánk legnagyobb fájában, a zsennyei tölgyben is, amelynek odvábán „talán egy ló is megfordulhatna”.

Szinte országosan híre van a, vén — több mint hat és fél évszázados — bajmócai hársfának, hmely a vezérlő fejedelem nem egy levelének keltezésében szerepel a helyszín megjelöléseként.

Az ős-budaiak közül is kevesen ismerik azt a példátlanul szeszélyesen formálódott — vagy inkább eltorzult — törzsű fekete eperfát, amely most a Fő utca 18. sz. házban mintha a konyhából nőtt volna ki. Persze a valóság az, hogy a konyhát építették féltő gonddal köréje, hogy meg ne sérüljön a törzse. Hiszen ma már több mint 300 esztendős: kifejlett fa volt már akkor is, amikor Buda vára 1686-ban végleg felszabadult a török rabságból.

Miért oly lassú,

— ha expressz?

Kiss Lajos aldebrői lakos expresszlevelet adott fel fia egri címére, április 1-én. Sürgősen beszerzendő iratok voltak benne, — ezért lett a postán expressz jelzéssel, megfelelő bélyeggel ellátva feladva. Sajnos a feladott expressz levelet a posta sem másodi- kán, sem harmadikán, sem később nem kézbesítette, ötödikén a helyi postán reklamálták a levelet, ekkor derült ki, hogy a sürgős küldemény az egri főposta egyik fiókjában nyugszik, s talán még ma is ott nyugodna, ha a feladó be nem utazik érte Aldebrőről Egerbe.

Vajon miért nem kézbesítették ki a fontos küldeményt? Expresszlevelet általában sürgős ügyekben küldő • nek az emberek, — s ez esetben éppen a főiskolai felvételi papírok beadásához lett volna szükség rá. Vajon kinél akadt el a levél útja? És miért volt oly lassú, ha expressz

— megfelelő felülbélyegzéssel volt ellátva?!

Zenepedagógia...

'i

60.

Szívesebben olvasnék más neveket, nem halottakét, de remélhetőleg olyannal is találkozunk. Hátra van még negyvennyolc fiók.

Jelentkezik a két idehívött tiszt. A feladatuk aránylag könnyű, csak meglehetősen babramunka. Azokkal a kulcsokkal, amelyekhez itt nem találják meg a fiókot, be kell járniuk a többi postahivatalt, hogy valamennyi fiókot megtalálják, a tartalmukat elkobozzák és a bérlőjük kilétét megállapítsák. Azt a bérlőt, aki éppen nem halott, haladéktalanul elő kell vezetniük kihallgatásra, ha a fiókjában semmit sem találnának is.

Azt mondom az igazgatónak:

— Mint szakember, talán tájékoztathatna bennünket, hogy vajon mi a helyzet a poste restante-fiókokkal a többi postán.

— Természetesen — bólint készségesen az igazgató. — Egy pillanat.

Az elülső helyiségbe vezető ajtóhoz siet, kinyitja és kiszól:

— Nest úr, kérem, jöjjön be!

Az irodakukac Nest sietség nélkül becammog. Végighallgatja, miről van szó, kedvetlenül rázogatja kakasfejét, s köhécselve mondja:

— Egy kulccsal egy időben nem futkoshat öt detektív a világ öt tája felé. Legközelebb a huszonkettes. Ott ötven fiók van mindjárt a falon, hátulról nem lehet hozzáférni. Elölről osztályozzák a küldeményeket. Onnan a harmincegyesbe mehetnének. Ott húsz fiókot találnak. Folyvást egy irányban, egészen Hloubéginig. Aztán visszajönnek, és

. másik irányt vesznek. Egyszóval csillagosán. Felvázolhatnám egy darab papírra, ha akarják.

— Olyan jól ismeri a postákat? — kérdezem.

— Szeretem a hivatalomat — mondja ő barátságtalanul. — Ezerkilencszázkettő óta ülök itt, s valamennyi bezárható rekesz a szívemhez nőtt. Az itteni kulcsok mintha

a gyermekeim volnának. Én adom ki őket. öntse ki a koffert az asztalra. Tüstént megismerem a kakukkfiókákat.

Elmegyek. Magammal viszem az üres koffert. A tiszteket nem kell kioktatnom, hogy elsősorban magukban bízzanak, még ha némelyik kulcs valóban megszólalna is, „apukámnak” nevezve a kopott irodakukacot.

— Be kell mennem az irodába — mondom lent az utcán Trepinskynek, aki ügyesen szemmel tartott, és most a postafiókok bejáratánál áll a kocsival. Ott parkol a dzsip is, amelyik a két tisztet hozta.

Az irodában, a parancsnokságon ugyanis újdonságok várhatnak. Ezenkívül van nálam több mint százötven darab C—L-es bankjegy.

A várószobában valóban van néhány ember, köztük

Karlicek és Budinsky.

Budinskytól egy kis türelmet kérek. Először a mieinkkel kell beszélnem. Karliceket elsősorban szólítom, hogy tudja, mi történik, hiszen ő a mi varázsvesszőnk.

Budinsky tehát egyedül marad a várószooában. A többiek Karlicekkel és Trepinskyvel együtt bejönnek.

Becsukom a kárpitozott ajtót. Hang ellen szigetelt, tehát a zajos ‘beszéd sem hallatszik ki a várószobába. Nem tudom, mit akar tőlem Budinsky. Egyelőre azonban nem ő itt a legfontosabb látogató, a tanácskozásunk pedig igazán nem tartozik rá.

Megismertetem a jelenlevőket a nyomozás pillanatnyi állapotával. Kirakom az asztalra a C—L-es ezreseket. Karlicek háttérben marad, békésen pislog, és úgy tesz, mintha őt ez teljességgel hidegen hagyná.

Átveszem a terjedelmes jegyzőkönyvet, amelyben összegezték és rendszerezték a Rath-telken lefolytatott vizsgálat eredményeit. Egyelőre persze nem olvasom el. Tudom, mi van benne. Valami meglepőre nem hívták fel külön a figyelmemet.

— Tovább! — mondom.

A második tiszt világosan, erélyes hangon, a bőbeszédűséget kerülve teszi meg jelentését:

— Erwin Abraham Rathnak a háború előtt tisztítószergyára volt. Parkettpasztát, bútorfényesítőt és hasonlókat termelt. Kilenc embert foglalkoztatott, akik a kőházban dolgoztak. Két autója volt, egy személy- és egy tehergépkocsi. Harmincnyolcban leállította a termelést. Feleségével és három, nagyobb gyermekével továbbra is a villában lakott. A fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint harminckilencben betört a villába a Gestapo. Elvitték az egész Rath családot, s a berendezést ismeretlen helyre szállították. A telek pusztulásnak indult. A jelekből ítélve a tükör mögötti búvóhelyet Rath rendezte be, Gestapo azonban felfedezte a titkos bejáratot.

Meghallgatom a további jelentést — a műszaki szakértőktől. Azt állítják, hogy Halik berendezése a bulldogházban valóban semmi más nem lehet, mint plasztikus

fényképezés amatőr találmánya.

— A kör közepén elhelyezett tárgyra a két szemközti oldalról egy síkba beállított ívfény hull. Ez a fénysík végigmegy a tárgyon egyik szélétől a másikig, miközben az összehangolt filmkamerák fényképezik a tárgyat. így a filmszalagon egy sor zárt görbe rögzítődik, amelyek a felvett tárgy párhuzamos, egymáshoz közeli szeleteinek tarthatók. Az expozíció körülbelül három másodpercig tart Közben a gyűrű a rászerelt kamerákkal és fényforrásokkal úgy mozog a vágányokon, hogy a tárgy bejusson a fénysíkba, azután ismét elhagyja. A felvételeket aztán egymás után levetítik, és pantográffal átviszik arányos és a vastagságnak megfelelő lemezekre, kivágják és a darabokat összeragasztják. Így plasztikus fénykép keletkezik, amelyről öntvényt lehetne készíteni. Az eredmény szükségszerűen eltorzul. Ott, ahol a résfény a maga irányával párhuzamos síkra hull, ez pedig az arc fényképezése közben gyakran és elkerülhetetlenül megtörténik, a filmen csak elmosódó folt jelenik meg. Az ötlet további hiányosságai. ..

Félbeszakí tóm.

— Elég, hogy tudjuk, miről van szó. Felbecsültek, mennyi befektetés volt szükséges a berendezés összeállítására?

— Azt bajos így megítélni. Függ a forrásoktól, amelyekből az anyag származik, valamint attól, hogy ki készítette el az egyes dolgokat. Vitathatatlan, hogy főképpen feketekereskedelemről és maszekmunkáról van szó. Egyszóval a befektetés akkora, hogy Halik nem fedezhette a rendes jövedelméből.

Cseng a telefon.

— A hétszázhuszas fiók — hallom. — A bérlő Marie Trojan. A bérbevétel dátuma ugyanaz. Tizennegyedike. A fiókban száz darab. A vizsgálat itt befejezve. A terv szerint indulunk a fennmaradt negyvenhét után.

— Ne töltsék az időt részleges jelentésekkel — felelem.

— Majd a végeredményt jelentsék! Csak abban az esetben hívjanak, ha a fiókbérlő előállítható.

A következő jelentés nem nagyon örvendeztet meg.

A hársfasorban talált gumiabroncsnyomok nem származhatnak Citroen márkájú kocsitól. Más a nyomtáv. Ezenkívül az indulásból ítélve az autó mellső hajtású. A gumik elhasználtsága huszonöt százalékosra tehető. Az abroncsok hazai gyártmányúak, általánosan használt méretűek és szabványos mintájúak. Ilyen gumi ezrével fut az országban.

A lenyomatokon nern látni feltűnő jelet. A mellső hajtás, a nyomtáv és tengelyhossz, a gumik méretei, a nyomokra eső terhelés, valamint a tanúvallomásnak az az állítása, hogy a kocsi feltehetően alacsony, arra a következtetésre vezet, hogy Aero—30 típusú, fekete Limousine-ról van szó. (Folytatjuk)