Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

Minőség elleni panaszok — és az áru minősége Mi újság a műszaki cikkek piacán? ! A különféle árucikkek i között változatlanul úgy tű- I síik. hogy a minőség elleni ! reklamációk alapján ma is a cipők és a női harisnyák „ve- l eetnek”., ! örömmel tapasztaltuk, hogy például a textilruháza- I ti cikkek vonalán éppúgy, mint a műszaki cikkek pia- ;cán, egyre kevesebb a minő- ' seggel kapcsolatos vásárlói ' panasz. Ami" pedig különö- ísen örvendetes: 1 I jobb lett a tv- készülék és a bervai hűtő­szekrény-motor i— ezt mondták az egri rá­dió- és villamossági száküz- ii létben a bolt dolgozói, akik évek óta figyelemmel kísérik árucikkeik minőségét. |! — A minőség javulását ísvzunyitja az is — mondta a szaküzlet vezetője —, hogy 'mind a tv-készülékek, mind a hűtőszekrények garanciális idejét egy évről két évre hosszabbították a gyárak. — Mi volt korábban a ki­fogás a hűtőszekrények mi­nőségével kapcsolatban? — Elsősorban a magyar gyártmányok, a Lehel-hűtő- iszekrényék kompresszoraira (Volt panasz. Túl zajosak vol­tak, s hamarabb meghibá- oodták, mint a külföldi gyártmányok. Az utóbbi idő­ben viszont sokat javult a bervai kompresszorok minő­sége. Nyugodtan mondhat­juk, hogy elérte a külföldi gyártmányok színvonalát... íb— És az egyéb, apróbb árucikkek minőségével sincs probléma? — Általában nincs, inkább az a baj, hogy sok műszaki cikket nem leltet kapni. Azonban I I a „gyorsan kiégő" villany­égő és az alkatrész­utánpótlás annál több gondot okoz. Egyelőre az okát nem ismer­jük, de az tény, hogy néhány hónapja több vásárlónk pa­naszkodott a villanyégőkre. Annak mindnyájan örülünk, hogy olcsóbb lett, de annak már kevésbé, hogy viszony- lag rövid idő alatt kiég. Ugyanakkor — noha ez nem közvetlen minőségi hiba, de az áru használatát mégis nagymértékben korlátozza — több műszaki árucikk eseté­ben hiányos az alkatrész­utánpótlás. —- Melyek ezek az árucik­kek? — A legtöbben az Uni- press, illetve az Autopress kávéfőzők alkatrészeit kere­sik, de — hiába. Nem lehet kapni, ami különösen érthe­tetlen, hiszen ezek hazai gyártmányok. Aztán itt van­nak a BR—27-es típusú, höszabályzós villanyvasalók. A háziasszonyok nagy örömé­re szolgált, amikor a keres­kedelem behozta ezeket a praktikus vasalókat. Azon­ban vagy húszat most is itt őrzünk a raktárban. Kiégett a fűtőbetétjük, de sajnos nem tudunk új betétet adni hozzá, mert nincs. Pedig a 220 forintos új vasaló árához képest egy betét ára töredék­nyi lenne.,. Az alkatrész-hiány valóban szorosan összefügg a műsza­ki cikkek minőségével, hi­szen — legyen az bár a leg­csekélyebb jelentőségű és költségű —, ha hiányzik egy kisgép alkatrésze (mert meg­hibásodott), annyi, mintha az egész gép hiányozna ... Mindezek mellett azonban van még egy-két olyan érde­kes, a minőséggel szintén összefüggő momentum, I amire a szerviznél figyelmeztettek Egerben, a Vas és Fém Ktsz Széchenyi utcai műhelyében: — Valóban igaz — kezdte a szerviz vezetője —, hogy mi jól ismerjük a rádiók, tv-készülékek és a háztartá­si kisgépek minőségét, hiszen 32 szakemberünk csak Eger­ben naponta számos javí­tást végez. Ahhoz, amit a ezaküzletben elmondtak, én sem tudok mást hozzátenni, különösen az alkatrész-után­pótlást illetően. Van viszont egy fontos vonatkozása még a problémának: nagyon sok fogyasztó nem szakszerűen használja és kezeli a háztar­tási kisgépet. Mondok egy példát Gyakori eset, hogy csepegni kezd a víz a mosó­gép alján, de a háziasszony úgy véli: még ettől elmegy egy ideig. Aztán egyszer csak leég az egész motor, s a 170 forintos javítási költ­ségből „csinál” 5—600 forin­tos költséget. És ez még a kisebb baj, mert előfordul­hat egy életveszélyes áram­ütés is... Ilyen és ehhez ha­sonló példát más készülékek, illetve kisgépek esetében is tudnék mondani, de nem ez a lényeg, hanem, ami emö- gött van: nem ismerik — mert nem ismerhetik — jól a fogyasztók gépeiket. Ez pedig oda vezethető vissza, hogy silányak, szűkszavúak a gépeket, készülékeket is­mertető prospektusok. Per­sze nem mindegyik. Itt van például ez a nyugatnémet gyártmányú 250 forintos gázöngyújtó, nézze meg, mi­lyen színes, ábrás, részletes ismertetést nyújt a gyár róla. Ugyanakkor az ember el sem hiszi, hogy egy tízszeres értékű hűtőszekrényről, an­nak kezeléséről, műszaki összetételéről, hibalehetősé­geiről, ennek csak a töredé­két — s azt is alacsony for­mai színvonalon — olvashat­ja a fogyasztó. Véleményem szerint sok hibát megelőzné­nek ezek a prospektusok... \ (faludi) X, miskolci íilmíesztivál 72 mozi- és 30 tv-film Szakmai viták, nemzetközi tanácskozás Vendégek kozott: Joris Ivens A hagyományokhoz illően, a hangulatos avasi „Zsivány- tanyán” rendezett sajtófoga­dás vezette be a X. miskolci filmfesztivál gazdag ese­ménysorozatát. A több mint hatszáz éves, öreg, s mégis naponta fiatalodó bükki met­ropolis érezhetően a feszti­vál lázában él. S ezt nemcsak az a rengeteg plakát, transz^ parens bizonyítja, amelyek a város minden pontján fellel­hetők, hanem az is, hogy a Rónai Sándorról elnevezett művelődési központ, a feszti­válpalota impozáns szinház- terme már jóval az ünnepé­lyes megnyitás előtt zsúfolá­sig megtelt érdeklődőkkel, a rövidfilmek kedvelőivel. A megnyitó díszelőadás keretében nyolc — Párbaj, Piros pöttyös labda, Eljegy­zés, Ezüstszálak, Variációk egy témára, Holnaptól kezd­ve, Ellesett percek, Cigányok — korábban készített rövid­filmet láthatott a közönség. Közben a tv-moziban tv- filmeket vetítettek, ahol a házigazdái tisztet a televí­zió népszerű és csinos be­mondónője, hénárd Judit lát­ta el; a Hevesy Iván film­klubban pedig sportfilm-so- rozat pergett. Nyolc órakor került sor az első fesztiválvetítésre. A ver­senyfilmek sorát Dargay At­tila alkotása (Gusztáv macs­kája) nyitotta meg. Remekül szórakozott a közönség, s a vetítés során igen gyakran felcsattant a taps is, a kitűnő sztorik láttán. Münnich Fe­renc életének jelentős epi­zódjait elevenítette fel Bo­kor László dokumentumfilm­je, a Viharos út Lényeget sűrítő tömörséggel, a műfaj szigorú tárgyilagosságával mutatta meg a harcos forra­dalmárt, a közéleti politikust, a diplomatát és a magánem­Exportálják a vizet Érdekes üzletet kutatott fel a debreceni Biogál Gyógy- szerárugyár. Az afrikai orszá­gok részére desztillált vízzel töltött ampullákat gyártanak és szállítanak. Az első min­taszállítmányok 1967-ben hagyták el a gyárat és 1968- ban már 2 millió 250 ezer fo­rint értékű desztillált vizet szállítottak. A Biogál már er­re az évre is kapott desztil­lált vízre megrendelést mintegy egymillió 480 ezer forint értékben. Képünkön: a desztillált vízzel töltött ampullák ellenőrzése csom,a- golás előtt. (MTI foto — Hadas János felvétele) bért: Szemes Marianne doku­mentumjátékában (Azt csi­nálok, amit akarok) a rend­őrség fiatalkorúakat ellenőr­ző razziáit követte végig a kamera. Két lány és egy fiú sorsát tárta fel, végignyo­mozva elzüllésük okait, előző életüket, családi körülmé­nyeiket, az intézeteket,' bör­tönöket, baráti körüket. A film meghökkentő és meg­döbbentő még azok számára is, akik előtt nem ismeretle­nek a fiatalkorú bűnözés problémái. Az első verseny­nap a Karinthy Frigyes is­mert novellájából, A cirkusz­ból készített, Lugossy László rendezte kísérleti kisjáték­film, a Különös melódia ve­títésével zárult. A X. miskolci filmfeszti­vál versenyprogramján ösz- szesen 72 mozi- és 30 tv-film vetítése szerepel. Láthat a közönség külföldi rövidfil­meket, s levetítik a külföl­dön díjat nyert magyar alko­tásokat is. Az eseménysoro­zatot aggteleki barlanghang­verseny, kiállítások, s a diós­győri várban megrendezett toronyzene élénkítik. Számos ankétot és vitát rendeznek. Sor kerül a fesztivál ideje alatt (április 14—19) a szocia­lista országok rövidfilmstú­diói igazgatóinak miskolci ta­nácskozására. A korábbiakhoz képest a magyar rövidfilmek versenye számos külföldi szakembert vonzott Miskolcra. A feszti­vál-vendégek sorában olyan hírességek is szerepelnek, mint az ismert holland do- kumentumfilm-rendező, Jo­ris Ivens, A Szajna találko- zik Párizzsal és más értékes rövidfilm megalkotója. A kö­zönség láthatja majd a kül­földi filmek között éppen A Szajna találkozik Párizzsal című filmet, s ezenkívül a Spanyol föld az Eső és a Zuidersee című Ivens-alkotá- sokat is. (pataky) E. FIKER : 50. Zajtalanul leteszem a koffert — nem tudom, miért vigyázok a csendre, alighanem mégis nagy bennem a fe­szültség, hogy vajon igazolódik-e a feltételezésem, vagy sem —, aztán bedugom a kulcsot a zárba. '■ Megállapítom, hogy illik bele. Akár találok az ajtó mögött valamit, akár nem. egy £ biztos: a 632-es fiókról kell lennie valami bejegyzésnek a : postán. Kinyitom az ajtót. A folyosó sötét. Ám a rekeszből, ■* mint valami ablakból, előtör egy kis világosság. A rekesz hátul teljesen nyitott. A fiókban egy nagyobb kék boríték fekszik. Nyúlok érte, és úgy érzem, csodálkoznom kellene, mért nem akadályoz meg benne senki. A boríték gondosan le van ragasztva. Csaknem három centiméter vastag, valami papírosok le­hetnek benne. Jellegzetes írással, kék ceruzával rajzolták rá a címet: Főposta, poste restante 632. Humboldt Cir- i-* kusz. Reklámröpcédulák. Nincs rajta bélyeg, sem pecsét. Tehát valószínűleg nem hátulról dobták be a rekeszbe. Valaki élőről tette be- e. le, miután kinyitotta a fiókot azzal a kulccsal, amelyiket .: most a kezemben tartok. A postai alkalmazottak meg ter- - mészetesen otthagyják. Ha most látnák is, hogy kiveszem, egy csöppet sem törődnének vele. Óvatosan felvágom a borítékot a késemmel. Még mindig egyedül vagyok a folyosón. Ezért nyugodtan számolhatok is. A boríték tartalma száz darab ezres, az érvénytelen :: C—L sorozatból. S nekem van még negyvenkilenc hasonló kulcsom! V- Mély hálával gondolok Karlicekre. Dehogyis Faust te dédunokája ő! Angyal, aki leküldetett hozzám az égből, , s akit, én szerencsétlen, tanfolyamra űztem. ,, ötven fiók szorozva egyszáz darab ezressel az ötezer darab ezrest tesz ki, vagyis ötmillió koronát. Budinsky .. . _________________________________________ a zt mondta, hogy mintegy négymillióval több pénz van forgalomban, az összesen kilencmillió. Tegyük fel, hogy ezer darab C—L-es ezres csak most készül rajthoz. Az összesen tízmillió volna. Tíz megtévesztés céljából elégett a 297,3. kilométernél. A számítás nem rossz, gondolom. Bezárom a fiókot. A borítók a szivarzsebembe vándo­rol. Fogom a koffert és visszamegyek a folyosón az elő­térre, ahol egy ajtó felett barátságtalan felirat riaszt: TILOS A BELÉPÉS! IGAZGATÓSÁG. Habozás nélkül bemegyek, s méghozzá meglehetősen nagy zajjal, mert ahogy kinyitottam az ajtót, véletlenül jól hozzácsaptam a kofferemet. — Mi az? — horkan fel szigorúan egy élemedett iro­dakukac, ki kopottabb valamennyi rekesznél. Mindkét füle mögött ceruza, kezében mártogatós toll, előtte az asztalon valami ívek, szemüvege az orra hegyén, könyö­kén fekete klott üjjvédő, fehér ingén, rákapcsolt keményí­tett gallér, amely mögül kétoldalt kikandikál csupasz nya­ka, elől pedig a ferdén odabiggyesztett, kész csokornyak­kendő. Ezt a múzeumba való hivatalnokot ma már hiába ke­resné ott az ember, eltűnt, ki tudja, hová. Görbén néz rám akkor is, amikor eléje tartom az igazolványomat. Szemüvegén keresztül végigmér tetőtől talpig, beleértve a kofferemet is, azután barátságtalanul dörmögi: — Rendőrség? Itt nincs mit keresniük. Nálunk minden í-endben van. — Mi jut eszébe! — mondom. A háttérben látok egy ajtót IGAZGATÓ felirattal. Az irodakukac azt mondja, hogy ott nem zavaroghatok, de amikor látja rajtam, hogy hiába is fenyegetne, feláll az asztaltól és az ajtóhoz csoszog; Olyan, mintha még most is ülne. Megfogja a kilincset, kinyitja az ajtót és azt mondja: — Hát menjen! Visszaül a helyére. , A hátsó helyiségben egy ócska íróasztal mögött értel­mes képű férfi ül. Egy másik asztalnál egy körülbelüli negyvenéves nő dolgozik. Nem értem, miért tartják csuk­va az ablakot. Az igazgató úrnak remélhetőleg sikerül elérnie, hogy legalább karácsonyra megmossák. Ha nem, gyűrkőzzön neki ő maga. Igazolványom még a kezemben van, persze a kof­fer is. — Azt szeretném megtudni, hogy ki a 632-es számú fiók bérlője. Az igazgató készséges ember. — Foglaljon helyet — kínál udvariasan. — Kisasz- szony, kérem a hatszázharminckettest! A kisasszony előhúz egy hosszú kartotékot, s én köz­ben megkérdem: — Amikor kiadnak egy postafiókot, kérik az érdeklő­dőtől a személyazonossági igazolványát? — Természetesen, de nem itt. — Az igazgató a kis­asszony felé nyújtja a kezét, aki háttal áll neki és még egyre keres. — A megrendelések elintézése... De azt én már hallottam, hogy hol történik, hát in­kább elveszem a kisasszonytól a kemény lapot, amelyhez, két okmány van hozzákapcsolva. A bejegyzés szerint a 632-es számú fiók bérlője Ro­man Halik. A bérlet e hónap tizennegyedikén jött létre, tehát egy nappal Josef Trojan halála előtt. Érdekes! Engedélyt kérek, hogy telefonálhassak. Sürgősen iderendelek két tisztet. Az igazgató és a kis­asszony megdöbben. Az igazgató bátortalanul megjegyzi: — Olyan ez, mint valami riadó. Ha segítségére lehe­tünk. .. Ismét kinyitom a koffert, és megmutatom a negyven­kilenc kulcsot. A kisasszonyból halk sikoly tör ki, az igaz­gató úgy mered a kofferre, mint akinek fura látomá­sa van. Hamarosan magához tér, erélyesen nyel egyet, kimar­kol a kofferből öt kulcsot, az asztalra teszi, és már szilárd hangon parancsol: — Kisasszony... jegyezze fel! Hatvan, tizenöt, kilenc- venhét, százhárom és kettő! Hozza ide a másolatokat! A kisasszony a negyven évéhez képest fürgén mozog. Ügy surran ki az ajtón, mint valami vízisikló. Az igazgató meredten áll, halántéka vörös az izgalomtól. Azután le­ejti a vállát, s türelmetlenül járkálni kezd fel-alá a helyi­ségben. Nyugodtan ülök. Fölösleges, hogy valami beszél­getésbe kezdjek. Egyébként a kisasszony hamarosan visz- szatér. Hozza az öt kulcsot. Az igazgató átveszi tőié, én meg ügyelek, nehogy összekeverje őket az enyéimmel. Négy kulcs határozottan más. Csak a 103-as számú egye­zik. De meg kell róla bizonyosodnom. Kimegyek az igazgatóval a fiókos terembe. A koffert- magammal cipelem. Az igazgató szaporán rakja egymás elé hosszú lábait, s így meglepően gyorsan odaérünk a 103-as számú fiókhoz. A kofferből származó kulcsom köny- nyen nyitja. Egy hasonló borítékot veszek ki a fiókból, mint amilyet a 632-esben találtam, csak ez valamivel vé­konyabb. Az van ráírva, hogy egy esztrádműsor nyomtat­ványait tartalmazza. A többit ráhagyom az idehívott tisztekre. Már bizo­nyosan úton vannak. Visszamegyünk az irodába, miközben a klott könyök­védős irodakukac gyilkos pillantásokat lövell utánunk szilvaszeméből, mert megzavartuk a munkájában. Meg­állapítjuk, hogy a 103-as fiókot Josef Trojan vette bérbe, s ugyancsak tizennegyedikén, tehát egy nappal a halá­la előtt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents