Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-15 / 84. szám
Tervek, gondok Mezőszemerén (Simonka Béla tudósilólól) A mezőszemerei Dózsa Tsz évek óta inkább a jó, mint a közepes termelőszövetkezetek közé tartozik. Az új gazdasági rendszer bevezetésével ez a szövetkezet is igyekezett élni az önállóság adta lehetőségekkel. A beszámoló közgyűlés után a vezetőség, a szakemberek bevonásával, a pártszervezet véleményét is kikérve, elkészítette, az 1969. évi gazdasági tervet. A szövetkezet fő profilja az állattenyésztés, a szálastakarmány- és az intenzív gabona- termelés. A termés fokozása érdekében az idén közel 500 holdon öntözéses gazdálko-, dást akarnak folytatni. Ehhez az alapokat már az elmúlt gazdasági évben biztosították. Az állatállomány növekedésével együtt nem növelték a pillangós vetésterületet, hanem öntözéssel. kellő mennyiségű műtrágya adagolásával biztosítani tudják a szükséges termésmeny- myiséget. Mivel évek óta probléma a kukorica termésátlagának növelése, ebben is függetleníteni akarják magukat az időjárástól és rendszeresen öntözik ösz- szes kukoricaterületüket. A termelőszövetkezet több mint 100 hold borsót, 50 hold tavaszi árpát vetett el és hozzákezdtek a 150 hold cukorrépa vetéséhez. Igaz ugyan, hogy az öntözés többletköltséget jelent a szövetkezetnek, azonban kiszámították, hogy az öntözött területekről betakarított magasabb termésátlag bőven fedezi a megnövekedett költségeket. A szövetkezet az idén 50 holdon termel magnak paradicsomot. Szerződést kötöttek a mag értékesítésére és ugyanakkor a szövetkezet maga végzi el a sajtolást, a paradicsomlé egy részét a konzervgyár vásárolja fel, másik részét a szövetkezeti tagok veszik át. A biztonságos termelés feltétele a szántóföldi termésátlagok növelése mellett a jó állattenyésztés. Ehhez biztosított minden feltétel a szövetkezetben. Toral>l»j sitotí az egri 11-ess számú Általános Iskola zenei tagozatának nagykorosa Megyei úttörő kulturális szemle Egerben Cseh István, a KISZ megyei bizottságának titkára, átadja az okleveleket és a jutalmakat. Az egri Gárdonyi Géza Színházban rendezték meg vasárnap délelőtt a megyei úttörő kulturális szemlét, ahol a járási vetélkedőn arany diplomát szerzett művészeti csoportok vettek részt. Négy kategóriában — irodalmi, tánc, ének és zeneművészetiben — léptek színe padra az úttörők. Különösen erős volt az énekkari mezőny, ahol a kórusok jó részének produkciója méltó volt a megyei bemutató rangjához. Közülük is kiemelkedett az egri Il-es számú általános iskola zenei tagozatának nagykórusa, bemutatott számainak árnyalatgazdagságával, előadásmódjának kulturáltságával. Ennek elismeréseképpen ők nyertek belépőt a júliusban Kecskeméten megrendezendő országos fesztiválra. Ugyanebben a kategóriában dicséretben és jutalomban részesítette a zsűri a makiári általános iskola nagykórusát és az egri I-es számú iskola zenei tagozatának kamarakórusát. Egyetlen csoport sem jutott tovább tánckategóriában, mivel a produkciók művészi rangban nem közelítették meg az előző kategória Ha jól emlékszem, a Magyar- országban olvastam, hogy a televízió egyetlen rpűsorperce keréken 1300 forintba kerül. A megjegyzés ez összeg kapcsán annak szólt, hogy menynyire fontos anyagi szempontból is a televízió riportereinek fegyelmezett, rutinos éh hozzáértő munkája. Tökéletesen egyetértek ezzel a megállapítással. De megtoldanám még egy megállápítással: a szerkesztők áttekintő és hozzáértő munkája sem elhanyagolható tényező. Mindez onnan jutott eszembe, hogy 55 percig sugározta pénteken este a televízió a „Lady Lobster vőlegénye" című magyarul beszélő nyugatnémet filmet. Akinek kedve van, az szorozza meg az ötvenöt percet az említett 1300 forinttal percenként, — és minden bizonynyal szép kis summa jön majd ki. A film egyébként a jelentős összeg századrészét nem érte meg. Jómagam nemcsak Lady Lobster unokaöccse, de nézője sem, szeretnék lenni. Csapnivalóan ostoba film ez, amelyen még az sem segített,' hogy úgy tűnt, mintha be sem fejezték volna, mert maguk a szereplők és a rendező is átkozottul unhatta az egészet. Hát még mi! Egyébként vállalom a vádat: bal lábbal ültem a képernyő elé a hét végén. A „Körözés egy csütörtök körül’’ című szombat esti tévékomédia sem tartozik a sikeres produkciók közé. Érdekes és elgondolkodtató, hogy külön- külön, kivétel nélkül minden színész játéka kedves, derűs, és igényes volt, hogy Zsurzs Éva rendezése — ha nem is 6rte el véleményem szerint 'Sjnrábbi alkotásai színvonalát •— sem hibáztatható Kamon- dí László tévékomédiájának közepest sem elérő színvonala miatt, és mégis... Egy jól induló alapszituáció, az erre épült erőltetett cselekményváz, az ironikusnak szánt, ám csak a közhelyek felületéig eljutó megoldás,— lehet, hogy az eredeti kisregényben mindez másként hat, itt azonban úgy tűnt, hogy — gyengécskén sikerült. A vasárnap este a beszélő csecsemőé volt. A film angol, az eszközök messzemenően hollywoodiak, ami kiemeli a filmet e hollywoodi átlagból, az a jó alapötlet, ami viszont még az átlag elérését sem biztosítja, az az igénytelen operatőri, rendezői és az alig jobb színészi munka. Ami mégis említést érdemel, az Várady Hédi bájosan kedves, gügyögéstől mentes és a szinte tökéletest súroló gyermekszinkronja! Külön kívánok szólni egy szombati, kora esti műsorról, a Tv Galériáról. A Képcsarnok Derkovits-termében Rap- csányi László jóvoltából ellátogató kamera Kátai Mihályt és művészetét mutatta be, ha az idő rövidsége miatt vázlatosan is, de e vázlatban is felvillantva az Egerből elszármazott invenciózus fiatal művész emberi és alkotói portréját. Az évezredes ..műfaj” egyik hazai megújítója, a zománcművészet fiatal mestere Kátai Mihály, kinek alkotásait e sorok írójának is volt szerencséje még az egri tárlaton, hosszabb idővel ezelőtt megtekintenie. Akkor talán kissé még merész próbálkozásnak tűnt Kátai Mihály művészi vállalkozása, formaPéntek... Szombat... Vasárnap nyelve és tematikája is. Az azóta eltelt, nem is hosz- szú idő, a próbálkozás szintjéről az öntudatos alkotó művészi vallomásának, téma, — és formagazdagságának magaslatára emelte Kátai Mihály sajátos kompozíciója zománcait. Elszármazott Egerből, de úgy vélem, nem naiv provincializmus, ha Eger továbbra is és büszkén vallja magáénak a fiatal képzőművészt! (gyurkó) szintjét. Versenytársai között mégis elsőknek járó elismerést szerzett a mátrafüredi és az egri I-es számú iskola leány-tánccsoportja. Egyenlőtlen képességű partnerek vetélkedtek az irodalmi kategóriában. Megnyerő volt az előadók igyekezete, s annál feltűnőbb a nevelői felkészítés hiányossága. A pélyi úttörőket képviselte Becskereki András prózamondó, aki Móra Ferenc Ke- vély Kerekí című novelláját adta elő hibátlan átéléssel, meglepő rátermettséggel. Az egyéni előadók közül méltán kapta ő a legmelegebb hangú méltatást. Két irodalmi színpad —; a káli és a hatvani III-as számú iskola képviseletében — vetélkedett az elsőségért. Győztek a hatvaniak, mert az őrsi életet saját összeállítású, szellemes s főként ötletesen, gördülékenyen kivitelezett műsorban mutatták be. Jó volt, kellett a megyei úttörő kulturális szemle, mert általános iskolásaink alkotókedvét, képességeinek sokoldalúságát igazolta. Ezért is kár, hogy e szélesebb körű érdeklődésre igényt tartó bemutatón kisszámú közönség vett részt a rossz propaganda miatt (pécsi) Felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére: 9.5 millió forintos felajánlás az Egyesült Izzóban Aranytűs diódákat a kereskedelem igénye szerint Az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető és gépgyárában a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére megélénkült a munkaverseny. Most, amikor a gyár fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói megismerték az 1969-es feladatokat, elhatározták, hogy a munkaversenyt hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulója tiszteletére töretlenül folytatják. A szocialista brigádok, illetve a kitüntető cím elnyeréséért küzdő üzemek és főosztályok dolgozói újabb felajánlásokat tettek, egyrészt azért, mert úgy gondolják, hogy szabadságunk születésének negyed- százados évfordulóját munkával ünnepelhetik leginkább, másrészt további anyagi juttatásokat és erkölcsi elismeréseket csak sikeres munkával szerezhetnek. A gyöngyösi gyár munka- verseny-felajánlásainak ösz- szesített értéke 9,5 millió forint. Ez azt jelenti, hogy — az 1968. évi árvetési önköltségen számítva — a tervet 2.8 százalékkal teljesítik tűk Az Egyesült Izzó termékeit keresik a hazai és a külföldi piacon, ezért bővítik jelentős mértékben a gyöngyösi gyár Nevelik a dohánypalántákat A sarudi Tisza- mente Termelő■ szövetkezet az idén negyven holdon termeli a szabolcsi dohányt. A palántákat Veres József és Veres János neveli, akik évtizedek óta foglalkoznak dohánytermesztéssel. (Foto: Kiss Béla) Jíliti'í nem kelt át (Qacme a ^íhibieűiioti ? fii mert maguk csak azt hiszik, hogy átkelt. Mert magukat kérem félrevezetik a történetírók, meg félrevezeti a történetírók által kitalált mondás, hogy „alea iacta est”, mármint- hogy a kocka el van vetve. Mert Julius Caesar nem vetette el a kockát, nem kelt át a Rubiconon, hogy Róma ellen vonuljon, s én, egyedül csak én tudom, hogyan és miért történt ez. így és ezért! A Rubicon melletti kockaüzlet ajtaján megcsendült a kis harang. Egy tunikás férfi lépett be egy szál tógában és a pult mögé csoszogó és unatkozó boltoshoz emí- gyen szólt vala: — Uram, kockát szeretnék venni... . — Mit? — kérdezte vissza két ásítás közben az eladó. — Kockát — mondja újból és most már hangosabban Julius Caesar, mert joggal vélhette kissé restül hallónak a pult mögött állót. — Kockát? Nevetnem kell — mondta az eladó és kedélyesen kuncogni kezdett. Julius, a Ceasar, zavarba jött, hátha rossz helyre jött. Gyorsan kiloholt az ajtóelé és elolvasta még egyszer a táblát: .,Köztársasági Kockabolt. Kockák minden méretben és pontozással. Kockát a kockaboltból!”. Megnyugodott, valóban jó helyen jár. — Uram, maga ne nevessen, hanem adjon kockát, mert ha jól alpontom ét %z istenekre mondom, olvasni tudok, akkor ez kockabolt. — A kedves vevőnek igaza van. Ez kockabolt. De csak nagyméretű kockáink vannak, amelyeket egy-egy ember nem tud elvetni. Legfeljebb egy kisebb cohors. Van nyolcvan, száz és ötszáz pontos kockánk, de amilyent ön biztosan keresni akar, kicsi, fél kézben is elférő, hatpontos kocka, nincs... — De kedves eladó polgár ... Értse meg, nekem egy is elég. Ha nincs kocka, nem tud' mit elvetni, nem mondhatom azt, hogy a kocka el van vetve, nem tudok átkelni a Rubiconon és ... és ... igen és emiatt évek múltán azt se tudom majd mondani, hogy: Et tu mi fűi, Brute?... — Sajnálom. Egyetlen fia kis kockám sincs. Az ipar arra vár, hogy kereskede- delem importáljon, a kereskedelem arra, hogy az ipar gyártson ... Szóval, kocka, az nincs — mondta kicsit gúnyos arccal Caesar naiv arcát szemlélve a kereskedő. És Caesar kocka- és dolgavégezetlenül jött ki az üzletből, leült a Rubicon partjára és azon töprengett, hogyan csináljon most ő világtörténelmet. Nézte, nézte a vizet és nem kelt át rajta. Én tudom. Nekem a kockaboltos mondta el bizalmasan, amikor nyolcat is adott. A pult alól. Azt hitte, hogy Octavia- nus vagyok! hart) rat. A második félévtől kezdve a kereskedelem megrendeléseinek megfelelő mennyiségű miniatűr diódát gyártanak, aranytűs diódákból pedig az eredetileg tervezett kétmillió darabos kapacitással szemben hárommillió darab gyártására rendezkednek be. Ezen felül a legjobban keresett tranzisztortípusokból is többet termeim ek. A tapasztalatok és kereskedelem igényei szerint nagy gondot fordítanak arra, hogy mind a hazai, mind a külföldi piacra szánt termékeket a szerződések szerint* negyedévenként, egyenletes ütemben átadják. 117 milliós nyereség Az árbevételek és a tervezett önköltség között 39.5 millió forintos nyereség mutatkozik, de a termelési volumen növelésével, a technológia fejlesztésével, korszerű gyártásszervezéssel, a termelési költségek ésszerű csökkentésével és főleg átfogó, a gyár minden részlegére és brigádjára kiterjedő lendületes munkaversennyel 1969-ben 117 millió forintos nyereséget akarnak elérni. Nem merész az Egyesült Izzó célkitűzése? Erre a a kérdésre a gyár vezetői azt válaszolják, hogy ebben az évben jelentős fejlődést akarnak elérni. Célkitűzéseik reálisak, teljesíthetők, mert megfelelő anyagi, műszaki feltételekkel rendelkeznek és ennek birtokában a dolgozók a korábbiaknál sokkal többre vállalkoznak. A félvezetőgyári beruházáshoz és az egyéb fejlesztésekhez szükséges berendezések szerkesztésének, műszaki előkészítésének és gyártásának jelentős részét a gyár kollektívája vállalta. Az éves versenyvállalások során, ígérték, hogy vállalásaikat határidőre teljesítik, a beérkező gépeket november 30-ig bekötik. Nagy figyelmet a gyártmány- és a gyártásfejlesztésre A gazdaságos gyártás és a korszerű termelésirányítás érdekében a produktív üzemben három zárt ciklust alakítanak ki és ezek mindegyike forgácsoló és szerelő egységekkel is rendelkezik. A gyártmány- és gyártásfejlesztés legfontosabb célkitűzései: az átfutási idők és a szállítási utak csökkentése, a vezetés színvonalának növelése és a munkafegyelem további szilárdítása. Intézkedések és vállalások a minőség javítására A tranzisztorok bélyegzésével kapcsolatosan eddig sok minőségi probléma merült fel, de a gyár kísérletei sikerrel kecsegtetnek és a vezetőség intézkedik, hogy tovább csökkentsék a hiba- lehetőségeket, jelentősen javítsák gyártmányaik minőségét. Külföldi tapasztalatok nyomán a gyöngyösi gyárban az ampullagyártó berendezéseket tökéletesítik, fokozott figyelmet fordítanak az alkatrészgyártásra, csökkentik a selejtet, hogy a reklamációk megszűnjenek. A gyár célkitűzéseit, műszaki intézkedéseit és a problémákat ismertetik a dolgozókkal. A vezetőség a munkások segítségét kéri és a brigádok, a műszaki és a fizikai dolgozók megfelelő részt vállalnak a közös célkitűzések megvalósitásában. §mmi£ 3 1969. április 15., kedd
