Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
ÍAZ EGRI VÁROSI TANÁCS MEGÁLLAPODÁST KÖTO’P’p 4 KÖ7PONTI FÖLDTANI HIVATALÉ--.- ÉS SOS MAS VÁLLALATTAL A VAROS ai^ATTI HATALMAS PINCERENDSZER FELTÁRÁSARA.’' Mi van Eger alatt? A régóta Egerben lakók előtt nem titok, hogy a város alatt nagykiterjedésű pince- rendszer húzódik — a „legendák” szerint ennek szinte nincs is vége-hossza, vágy ha van is, az legalább elvezet Szarvaskőig, esetleg Diósgyőrig... Persze, ha ez túlzás is, az már nem az, hogy Pécsen kívül az egyetlen városunk Eger. amelynek „altalaja össze-vissza van turkálva alagutakkal...” — mint ahogy Hevesy Sándor egri mérnök írja „Labirintusok a föld alatt” című dolgozatában. A mérnök szerint az első hiteles feljegyzést az egri pincékről az egri káptalan XV. századi birtokkönyve tartalmazza: a „Tetemvár” és a mai Alma- gyar utca alatt, ahol a dombok oldalán könnyű volt pince-alagutakat vágni a puha tufába és darázskőbe. Az 1500-as években a török veszedelem miatt egyre inkább megerősítették a várat — sok föld alatti helyiséget folyosót képeztek ki. Borospincének is használták ezeket, a legnagvobban 55 nagy hordó te elfért Ui szakma Oklevelek tanúsága szerint már a váron kívül is yoltak olyan pincék, amelyeket szellőzőnyílásokkal kellett ellátni, sőt különböző leltárok adati bizonyítják, hogy ebben az időben már a pincék bonyolult rendszere épült ki Egerben, a szőlő- és bortermelés fejlődésével — a borok tárolására — valamint a török veszély növekedésével egyidejűleg — rejtekhely céljaira. Ekkor építették ki a kazamatákat és a föld alatti termeket, amelyekről Evlia Cselebi török világutazó a XVII. században így írt: „...néhány ezer katona belefér...” A ma is meglevő pincék többsége a XVII. században készült el — kialakultak a várfalon kívüli hóstyák — borházak, présházak, pincék százai. Űj szakma nyert polgárjogot: a „kővágók”, a pincevágók. (Innen a Kővágó tér az északi benzinkútnál). Tihamér, Kőporos, Kacsapart, Kőlyuk, Tündérpart kanyargós pinceágai mélyen a föld alatt futnak. Pincejáratok nem is ismert és sejtett sokasága fúrja át, keresztül-kasul a várost, egymás alatt és felett Számos beomlott, vagy elöntötte a víz — mindez elég nagy veszélyeket rejt magában. Magasházak az üregek lelett? Ezekről a veszélyekről beszélt Oswald György, a Központi Földtani Hivatal főgeológusa. Elmondta, hogy amelyik pince száraz annak anyaga elmúlik és gyakran beomlik, mert a tufa csali egy darabig állékony. Sok a talaj- és csapadékvízzel telt pince is, amely néha áradásokkal fenyegetheti a város mélyebben fekvő részeit persze csak ott, ahol vizes pincék vannak. A város fejlődése, lakónegyedek építése, foghíjak eltüntetése, az útburkolatok korszerűsítése mindinkább szembetalálkozik a járatok, pincék okozta veszéllyel, hiszen a magasházak nagy súly- lyal nehezednek az aljzatra, üreges altalaj ezeket nem bírja el, csakúgy mint a többrétegű beton-aszfalt utalóit sem. A geológus megvilágította azt is, hogy az "j épületek mély alapjainak szerkezeti egységei megváltoztathatják a talajrétegek állapotát. Példának hozta fel, hogy a színház és az új szálloda alapjainak betonkoszorúi mintegy gátakat képezve a mélyben, megakadályozták a víz természetes lefolyási irányait — tehát megváltoztatták az itteni rétegek vízháztartását — és ez vízfelgyülemléseket okozhatott néhány helyen. A feladat az, hogy megállapítsák: a város melyik pontjain vannak a kritikus pinceágak. Vízmércéket kell felállítani a járatokban, ezek leolvasása után meghatározható a víz mennyisége, haladási iránya és még egy sor tényező. Meg kell azt is állapítani, hogy hol vannak és melyek az omlásgyanús járatok, mert ilyen részekre magasházakat, lakótelepeket nem lehet építeni, vagy ha igen, akkor más alapozást kívánnak, mint a Grónay utca környékére tervezett új lakótelepek esetében is. Tehát védekezni kell. Térképek a pincékről A városi tanács megbízása után kidolgozták a pincehálózat feltárásának sorrendjét. Mozsolits Tibor főgeofizikus elmondta, hogy először a mérnökgeológiai alaptérképezést végzik el, több más vállalat és kutatóintézet segítségével. Ebben az évben a terület geofizikai jellemzőit határozzák meg, amelynek alapján elkészítik a kérdéses terület felszínének tízezres térképét. Ez a munka a Geofizikai Intézetre vár. Ezután az emeletes pincej áratok pontos térbeli elhelyezkedését kell meghatározni. Ehhez először még a módszereket szükséges kiválasztani. Elektromos-szeizmikus műszerekkel dolgoznak, gyelőre még a felszínen. A félév végén befutott jelentések alapján folytatják tovább a munkát, amelynek ez az első szakasza is csaknem egymillióba kerül. — berkovits — Bölcs mondások Egy gazdag varjú házasságot kötött egy szegény sassal. Ezt nevezik érdekházasságnak. * Írtam egy könyvet, ön elolvasta. Valaki, anélkül, hogy kérdeztem volna, elmagyarázza nekem, mit írtam és elmagyarázta önnek, mit olvasott ön. Ki ez? ie Vannak, akiket csak mások nyugtalansága nyugtat meg. * A nő bimbó korában virág szeretne lenni, ha virág, bimbó szeretne lenni. Es ha sem az egyik, sem a másik, férjhez szeretne menni. * A költők olyanok, mint a medvék. Amikor téli álmukat alusszák, málnabokrokról és lépesmézről álmodnak. * Irodalmi orvvadßszok számára nincsenek ember nem járta erdők. is Az első lépések reggel a frissen esett hóban, vidám lábnyomok. Annyira személyesen ír, hogy csak ő maga tudja könyveit elolvasni. rCaaaiz . . . (Sziklai Dezső felvétele) Játék az öngyilkossággal Egy tizenhat éves kislány öngyilkosságra szánta el magát, mert félévkor megbukott németből. Még tizenhárom éves sincs az a fiú, aki Hypót ivott, mert egy alkalommal elégtelenre felelt. Egy harmadik ifjú, egy újabb kamaszlány gyógyszerrel akarta megmérgezni magát, szintén azért, mert egyesre felelt. Néhány hét leforgása alatt zajlott le mindez Gyöngyösön. Miért éppen ezek a kamaszok játszanak az élettel, azzal a kinccsel, aminek elvesztését semmivel sem lehet pótolni, amihez természettől fogva mindenki ragaszkodik? Mielőtt & kérdésre válaszolni próbálnánk, hallgassuk meg a németből bukott kislányt ★ — Hetekig készültem az öngyilkosságra. Amikor a tanárnő megmondta, hogy megbuktat félévkor, akkor azonnal elhatároztam, hogy véget vetek az életemnek. Közöltem ezt a barátnőmmel is, de még ott az órán a szomszédommal is. Mindketten kinevettek. Nem vették komolyan, amit mondtam. Azt is tudtam azonnal, hogyan fogom csinálni. Eszembe jutott, hogy az apámnak van otthon hígított sósava. Azt fogom meginni az iskolában, ha megbukom. így is történt. Amikor megkaptam az értesítőt, és megláttam benne az elégtelent, már csak arra vártam, hogy kezdődjék a gyakorlati óra. Becsengetés után mondtam a lányoknak, kimegyek a mosdóba. Azt hitték lógni akarok az óráróL Vittem magammal a táskám, benne az üveg sósavat. A mosdóban nem volt senki rajtam kívül. Elővettem az üveget, és megittam a sósavat. Aztán vártam és vártam, hogy meghalok. Múltak a percek. A halál nem jött. De már nagyon rosszul éreztem magam. Megijedtem. Letántorogtam a tanáriba, és bejelentettem, hogy sósavat Ittam. Úgy néztek rám, mintha nem lennék normális. Csakugyan furcsa dolog, hogy valaki öngyilkos lesz, és utána bejelenti, hogy mit csinált. De akkor már tudtam, hogy nem fogok meghalni. A hígított sósav nem tett olyan kárt bennem, hogy ne tudtak volna megmenteni. A kórházban arra is rájöttem, hogy nem érdemes öngyilkosnak lenni, mert az orvosok úgyis visszahoznak a halál küszöbéről. Ha a majdnem' kedélyesnek tűnő elbeszélést hallgatjuk, csakugyan nem tudjuk eldönteni, mi rejlik a szabályos mondatok mögött Olyan természetes könnyedséggel beszél — szinte: mesél —, mintha valami érdekes történetet mondana el a tízpercben a társainak — másról. Lelki deffektus? Látszatra semmiképpen sem az. A sze^ me, a tartása, az egész megjelenése, gondozottsága, fris- sesége, mondatszerkesztése cáfolja a feltevést. Másként képzeljük el azt, akinek idegrendszere, lelke sérült. — Barátnőm? Olyan „igazi", az nincs. Anyuval értjük meg a legjobban egymást. Neki mindent el szoktam mondani. De a két német egyest neki sem mondtam meg. Azt már nem lehetett A családom? Nagyon kevés időt töltünk együtt Inkább csak vacsorakor találkozunk. Utána vagy tévét nézünk, vagy lefekszünk. Én ott maradok magamra, és tudom, hogy holnap kezdődik élőiről az egész: Reggel felkelni, busszal be a városba, ott az iskola délig, utána mindjárt megint a busz következik, itthon legfeljebb a testvérem vár, ha anyu hazajön, fáradtan hozzáfog a munkájához, majd később, éppen olyan fáradtan megérkezik apu is. Néhány kérdés: mi történt ma, feleltél- e, megtanultad a leckét? És vége a napnak. Ennyi az egész. Máskülönben nem pa- naszkodhatom, mert mindenem megvan. A szüleim szeretnek. Szigorúak is hozzám. Tavaly kaptam ki aputól utoljára, mert elcsavarogtam. Ezt megérdemeltem, belátom. Nem igaz az, amit mondanak, hogy apu nagyon megvert. Félt engem, mert már nem vagyok kislány és...! Ezért kaptam ki. ★ Egyhangú életritmus. Nyugodtan mondhatjuk, semmi tartalom benne. Magányra ítélt nagylány, akinek nincs ideje se, lehetősége se kötődni valakihez. A városban sem, mert ott csak addig van, amíg az iskola tart, otthon, a faluban sem, mert mire megtanulja a leckét, már elérkezik az este. És akkor fekszik a család. így aztán ő se nem városi, se nem falusi kislány. Még nincs helye sehol. A falu már nem köti, a város még nem vonzhatja. A szülői féltés miatt pedig nem járhat sehová. Legfeljebb vasárnaponként a barátnőkkel moziba. Zárt, leszűkített életrend az övé. ★ — Engem a halál nem riasztott soha. Ha bármikor azt mondták volna, hogy ebben a pillanatban meg kell halnom, azt válaszoltam volna, jó, rendben van. Nekem egyszerűen nincsenek terveim az élettel. Azt sem tudom, mit szeretnék elérni. Nem érdekel semmi és senki. Mások már tudják, mit akarnak lenni. Én nem. Tanuljak tovább érettségi után? Mit és hol? Menjek dolgozni? Hová? Mihez volna kedvem? Semmihez. Maradjak itthon, ha leérettségiztem? És akkor mihez kezdek? Nincs célja az életemnek. És ez nagyon rossz Élek és nem tudom, miért élek. De nem mutatom senkinek, hogy wi bánt, ki, hogy mit érzek. Sírni sem szoktam. Most sem fogok. Eddig csak egyszer sírtam, amikor a kórházban a testvéremre gondoltam. Öt sajnáltam. ★ Megdöbbentő megállapítások. Azt hinné az ember, hogy egy fiatal lány tele van ambícióval, tervekkel, vágyakkal. Ez a természetes. Hiszen erre neveljük őket: a család, az iskola, az egész társadalom. A nevelésünk mondana csődöt? Sajnos, ma jelenség, hogy a család leegyszerűsíti kötelességét. Megadnak ugyan a gyereknek minden anyagi eszközt, talán még többet is, mint amennyi elégséges, még akkor is, ha a szülő mond le ruháról, cipőről; de az ifjú nevelését, formálását rábízzák az iskolára és a napköz zire. Illetve: az óvodától kezdve az egyetemig befejezve a mintegy húsz életév egészét. A szülők „agyonfá- radtan” jönnek haza, csak néhány szokványos, futó kérdésre marad idejük és energiájuk. Aztán: a családok jő részében nincs kötelessége a gyereknek. Nem kapja meg a részét a közös teendőkből és a gondokból. Nem vésődik belé, hogy neki kötelessége is van a szüleivel szemben, a testvéreivel szemben, a családdal szemben! Nem értetik meg vele, hogy a tanulás nem valami szükséges rossz, hanem munka. És a munka az alapja az életben mindennek. Minden anyagi értéket csak a végzett munka mértékének megfelelően várhat el. Nem vonják be a gyereket a családi gondok megbeszélésébe, például a családi költségvetés elkészítésébe, így nem látja, milyen nehézségek állnak elő. Nem szokik hozzá az akadályok leküzdéséhez, a nehézségek elhárításához, a megterheléshez. Nem jön tehát rá, hogy az élet küzdelem is, és ez a küzdelem adja a boldogság ízét is. A mi társadalmunkban is! Akinek nincsenek kötelességei, aki nem ismer akadályokat, aki mindent készen kap, aki nem tartozik másokhoz, az könnyen kisiklik az első „rendhagyó” esetnél. Ha valakinek mindene megvan, akkor semminek nem érzi az értékét. Ha valaki nem kötődik egy vele szemben helyes igényekkel fellépő közösséghez, akkor értelmetlenné válik az élete. Mindebben a legnagyobb szerepe a családnak van. Tíz- és tízezer fiatal vészeli át „rohanó életünk” nehézségeit, csak a néhány lelkileg gyönge bukik bele. Éppen ezért kell hangsúlyoznunk ma a családi közösség meghatározó jelentőségét az egyéb tényezők mellett — a véleményem szerint ti. Moiaar Ferenc rr __ ÖésŐ (Selmeczi Tóth János felvétele) Ki volt Korvin János anyja? A régebbi történetírás romantikus találqatásokkal vette körűi azt a nőt, aki Hunyadi Mátyás királyt egyetlen fiúgyermekkel — a házasságon kívül született — Korvin János herceggel ajándékozta meg. ismeretlen alakja köré Fr. August Wenkel (1773—1823) osztrák drámaíró regényes színművet alakított, s részben e mű nyomán vélték azt, hogy Korvin János anyja Krebil Mária volt, a boroszlói (wroclawi) polgármester leánya. Dr. Ludvig Vince és Maschek Ferenc ausztriai kutatók a klostemeuburgi kolostor irattárában akadtak olyan — nemrégiben szélesebb körben ismertetett —* adatokra, amelyek hitelesen eldöntik Korvin János származása kérdését. Eszerint Mátyás kedvesét, az alkalmasint alsó-ausztriai Stein városából származó Edel- peck Borbálát, aki Budán, 1473. április 2-án szülte meg Korvin Jánost, Mátyás király 1475 körül az alsóausztriai Enzersdorfban két- tornyos vízivárral és egy besztercebányai palotával ajándékozta meg. Edelpeck Borbála 1476-tól — amikor is az elöz- vegyült Mátyás Beatrixot feleségül vette — ausztriai váruradalmába vonult vissza. Itt férjhez ment Franz von Enzersdorf lovaghoz (1478), akitől két gyermeke számazott. Túlélte Mátyás királyt, majd Frigyes császár alsó-ausztriai hódító háborúját. Valószínűleg e háború hatása alatt írta meg 1491. szept. 13-án végrendeletét. Borbála asz- szony — alighanerfi Frigyes császár zaklatásai miatt — 1491-ben a bécsi Szent Jeromos zárdába vonult vissza s itt fejezte be, 1495- ben mozgalmas életét. ■
