Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

l®STen mecénás: a gyár, a vállalat Az lakja, aki megérdemli Nincs szükség statisztiká­ra: megyénkben is száz, ezer olyan családos fiatal él, dol­gozik, akinek még nincs iga­zi otthona, lakása. Jövedel­mük nem teszi lehetővé a sa­ját erőből történő házépí­tést, népgazdaságunk anyagi lehetőségei, erőforrásai pedig még a százakkal, ezrekkel inért új lakások ellenére sem tudják valamennyiük szá­mára megteremteni, biztosí­tani az otthont, a lakást Ä legtöbbjük okos, értelmes ember: tehetséges alkotó, jó- eszű esztergályos, ügyeskedő lakatos, hegesztő. Értik mun­kájukat, szeretik amit csinál­nak, ragaszkodnak a megszo­kott íróasztalhoz, eszterga­padhoz, a kollégákhoz, a gyárhoz, munkahelyükhöz. Tervük, vágyuk is közös: mi­előbb lakáshoz jutni. Csak hát: mikor és hogyan? A KISZ-lakás túl diága A KISZ VL kongresszusán született meg az elhatározás: a KlSZ-bizottságok szervez­zenek olcsó lakásépítési akci­ókat a fiatalok lakásgondjai­nak könnyítésére, segítésére. A tervet, az elképzelést öröm, ■ remény fogadta, és ka nem is gombamódra, de szaporodtak a KISZ-iakások. Az elmúlt évben megyénk­ben is 116 épült A kongresszus óta eltelt évek alatt azonban az erede­ti tervben, az aktió megne­vezésében egy szó alaposan megváltozott Az olcsónak tervezett lakások igencsak sokba kerülnek. A kezdeti 10 -‘*15 ezer forintos »beugrók". 25—30—35 ezer forintra nőt­tek, túl magas a hosszú lejá­ratú kölcsön kamatja, meg-! drágultak az építőanyagok,; feljebb srófolták a telkek! árát így száz fiatal közül tíz- ; nek sincs 35 ezer forint! készpénze (a szövetkezeti la-! kásra ennél jóval kevesebbet; kell befizetni), amellyel be-; nevezhetne az akcióba. Ezek után érthető tehát, j hogy megtorpant az építke-! zés, közel sem olyan népsze- I rű, ma már negyedannyi tá- ; bora sincs, mint kezdetben. í Az ötlet jó, bíztató volt, de; a gyakorlat sajnos rácáfolt. Mecénás kerestetik Egy sorompó tehát lejjebb J ereszkedett, de szerencsére a másikat magasabbra húz-! ták. Igaz, hogy e lehetőség; még nagyon fiatal, alig több! mint egy esztendős múltra; Ipari tanulókat Teszünk fel kőműves, ács, parkettás és hidegburkoló szakmára. Tanulóinknak kollégiumi elhelyezést és teljes ellá­tást nyújtunk, munkaruhát és bakancsot adunk, ösz­töndíjat fizetünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban szakoktatási csoportunk­nál. ✓ 43. sz. Állami Éokőipari Vállalat Bp. XI. Dombóvári út 19. tekinthet vissza, de okosan, gazdaságosan, és embersége­sen bánva vele, nagyon sok örömet, új otthonokat, laká­sokat eredményezhet, adhat a fiataloknak. De nevezzük nevén a „gye­reket”, mire is gondolunk: az új gazdaságirányítási rend­szer lehetőséget biztosít a vállalati lakásépítés tárgyi, _ anyagi segítségéhez. A Gaz­dasági Bizottság 6/1968-as számú határozata értelmé­ben a vállalatok lakásépítési alapot képezhetnek, ezenkí­vül a fejlesztési, a részesedé­si alapból és támogathatják a dolgozók lakásproblémái­nak megoldását Megyénk valamennyi üze­me, vállalata nyereséggel zárta az elmúlt évet És ha egyenlőre még nem is vala­mennyi, de a nagyobb gyá­rak, üzemek vállalhatják a mecénás szerepét A kezdet máris bíztató: megyénkben elsőként az egri Finomszerelvénygyár vezetői éltek a jó munka, a törvény­adta lehetőségekkel. 1968- ban 170, ez évben pedig 300 ezer forinttal segítették, il­letve segítik a gyári KISZ- lakásépítési akciót A 36 la­kás ünnepélyes alapkőletéte­lére rövidesen sor kerül. A személyenkénti 17 ezer forin­tos támogatást nem kell visz- szafizetni, mindössze becsü­letes munkát várnak érte. Már készül a felmérés a Mátravidéki Fémművekben is. Még nincs végleges döntés az épülő lakások számáról, de az máris fix tény: a ré­ivv^^vs^^^^^^aaaa^^^aa^^^^^/xa^va/vsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/naaaaaaaaaa/vsaaa/vn^aaaaaaaa/vaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/vaaaaa/saa/» szesedési alapból komoly se­gítséget kapnak a rászorul­tak. A Mátraalji Szénbányák­nál 1970-ben terveznek KISZ- lakásokat építeni, de a gaz­daságvezetők máris meg­ígérték: segíteni fogják. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat már ed­dig is példamutatóan segítet­te a fiatalok lakásépítését és a bizalom, az anyagi támo­gatás a jövőben is elnyerhe­tő. Már folynak a tárgyalások a MÁV Budapesti Igazgató­ságánál is: döntés még nincs, de az már egészen biztos, hogy a hatvani vasutas fia­talok is kapnak anyagi se­gítséget. Az Izzó gyöngyösi gyárá­nak gazdaságvezetői is segí­teni kívánnak a fiatalok la­kásgondjain. Nem kidobott pénz A segítség, a támogatás nem kidobott pénz. A felbe­csülhetetlen erkölcsi értékén kívül a jó szakemberek vég­leg letelepednek, összekötik sorsukat munkahelyükkel, kialakul a stabil törzsgárda, és nincs az a konkurrencia, amely megtizedelné a segít­séget adó üzem, gyár, válla­lat, alkotó, szakmunkás gár­dáját És ahogyan az emlí­tett követést érdemlő pél­dák is bizonyítják, lehet, és legyen is a gyár, a vállalat a mecénás, és a lakásokat pe­dig majd azok lakják, akik rászorultak, kiérdemelték a segítséget a támogatást, amely az évek múltán sok­szorosan megtérül majd. | l Koós József Kiskörei tavasz Elkészült a betongyár, munkában az óriás daruk A tavasz beköszöntését a naptáritól is jobban jelzi a kiskörei vízlépcső „munka­gödre”. Néhány héttel ezelőtt még szokatlan csend honolt az építkezésnél, páran küsz­ködtek a sáros, felázott föld­del, most pedig egymást kö­vetik a teherautók, marko­lógépek vájják a talajt, vas­szerkezeteket hegesztenek, betonoznak, gépeket szerel­nek össze. A hozzá nem értő számá­ra egyelőre nem sokat árul el az épí'kezés, a munka, pehéz megállapítani, hol lesz a duzzasztómű, a zsilip. A hatalmas munkagödörben még nincsenek kiemelkedő építmények, az eddigi tevé­kenység inkább „lefelé” irá­nyult, földmunkák folytak. Ez a hónap meghozta a maga rekordjait, néhány nappal ezelőtt elkészült a „létesítmény legmélyebb ala­pozási síkja” s ez az jelenti, hogy a munkagödörben elér­ték a szükséges legnagyobb mélységet, mélyebbre már nem hatolnak a gépek. Jelenleg az erőmű és a duzzasztómű betonozása fo­lyik. Nem kis munka ez, hi­szen hihetetlen mennyiségű betonra, vasszerkezetre van szükség. Nagy öröm az épí­tők, vezetők körében, hogy a napokban elkészült a be­tongyár s rövidesen meg is kezdi tevékenységét. A gyár­ban óránként 30 köbméter betont állítanak elő, de a gé­Elkészült az új bétongyár (Foto: Kiss Béla! pék kapacitása ennél na­gyobb s ha szükséges, töb­bet is tudnak gyártaná. A be­tongyár már megkezdte a próbaüzemelést s az apróbb hibák kijavítása után folya­matos lesz a termelés. A másik újdonság az, hogy már összeszerelték a két len­gyel óriás darut, az egyik már meg is kezdte működé­sét. A közeljövőben a má­sik is hozzákezd a munká­hoz. A dolgozók örömére szol­gál, hogy az építkezés terü­letén az utolsó simításokat végzik az 1300 személyes konyhán és éttermen, s ha minden jól megy, akkor a jövő hét elején már ott le­het étkezni. ÉVEK ÓTA szomszédok voltak, s éppen csak köszön­tek egymásnak, kapcsolatuk egyébre nem terjedt Akkor kezdtek valamennyire ösz- szemelegedni, mikor Szenyei is a gyárba került géplaka­tosnak a szereidébe. Minden aprósággal hozzáfordult: „Segítsem már rajtam, Zi- mán szomszéd, meg kellene hámozni kicsit ezt a ken­gyelt ...” Még szakmai kér­désekben is tanácsot kért tő­le, s ez láthatóan hízelgett a zárkózott természetű, csen­des esztergályosnak. Egy nap, mintha csak vé­letlenül történt volna, mű­szak után összetalálkoztak a gyárkapuban. Együtt mentek haza. Útközben Szenyei be­hívta Zimánt a telepi büfé­be egy krigli sörre is. Arról beszélgettek, mi mindenre kellene pénz, hogy a lakást az ember- korszerűen, ké­nyelmesen berendezhesse. Szenyei azt magyarázta, mennyire divatba jöttek a kovácsolt vasból készített la­kásdíszek, s ő bizony nem ad ki értük egy fillért sem, meg­csinálja maga, hiszen alap­jában véve szakmája is a barkácsolás. „Csak látná, Zimán szomszéd, azokat a vi­rágállványokat, gyertyatartó­kat, hangulatlámpát, meg mindent, amit én összemű- vészkedtem ...!” — dicseke­dett. És Zimán engedett a hívásnak. Szenyei szélesre tárta az ajtót vendége előtt. Zimánt az asztalhoz ültette, s került- fordult, egy üveg bort állí­tott az abroszra, két pohár­ral. — Ezt meg kell innunk a mai nap tiszteletére! — zöty- tyent maga is az asztal mel­lé. — Ugyan, hiszen ma már sört ittunk — szabadkozott Zimán. — A kettő nem fér meg együtt. — Nem úgy, szomszéd! Hát maga nem tudja: sörre bor, mindenkor! De, sört borra, hagyd máskorra — kedveskedően heherészett. — Különben is, ha megkóstolja, mindjárt más lesz a vélemé­nye. Mert ez nem akármi­Szenyei, a bitang Iyen borocska. Valóságos aranyat csorgat le az ember a torkán. Nna, egészségére! KORTY OLG ATÄS nélkül lehajtotta az italt, s előre­dőlt könyökére támaszkodva az asztalon, várta, milyen ha­tással lesz a bor az esztergá­lyosra. Zimánnak ízlet a bor, és bár nem volt italos ember, most ő sem hagyott a pohár­ban semmit. — Valóban jó bor, ha ilyet ihatnék naponta, még talán én is rászoknék az italra. — Azt elhiszem, csakhogy ilyet nemigen kap, szomszéd: Ahonnét nekem hozták, már ott is kevés van belőle. Töltött még egy pohárral. Zimán abból már csak ke­veset kortyolt. — Látom, nehezen csúszik. Hát, harapnivaló nélkül fejbe is vágná az embert egy-kettőre. Felállt az asztaltól, eltűnt a kamrába és magakellető, gusztusos füstölt szalonná­val tért vissza, szertartáso­san Zimán elé helyezte. — Esküdni mernék, hogy ilyen szalonnát sem evett még az életében, szomszéd! Felséges étek. Pácolt szalon­na, eredeti palóc specialitás. Ha egy falatot lenyel, nem tudja abbahagyni az evést. Zimánt, ahogy a szalonná­ra nézett, egyszerre olyan éhség fogta el, mintha egész nap koplalt volna. Eszébe jutott, hogy az ebéd a sütő­ben várja, felesége mindig odakészíti, mielőtt munkába megy. Bánta, hogy engedett a hívásnak, s nem köszönt el már az udvaron ettől a gur- gulázva nevetgélő puffancs­tól. Biztosan dicsekedni akar ez a lakatos, hogy ő milyen jól él, azért rukkolt elő a borral, szalonnával. Ügy gondolta, feláll az asztaltól és hazamegy. Aztán mégis maradt. „Nyilvánvalóan sér­tésnek venné, ha most itt­hagynám” — gondolta. — Csak nem szégyenlős, kedves szomszéd?! Hasítson belőle egy jó darabot. Ha kí­nálom, nem sajnálom. Zimán egy keskeny csíkot szelt a szalonnából. Szenyei egy tenyérnyit lekanyarított, apró és szapora rágásokkal gyűrte magába a falatokat, bátorítva az esztergályost. — Ezután kóstoljuk csak a nedűt, meglátja, még re- mekebb. Na, isten, isten... ZIMÁN FELHAJTOTTA a bort, finom ízek porladtak szét a nyelvén és kellemes melegség öntötte el. — Igazán nagyszerű ital — mondta —, de a szalonna is kitűnő. — Ha kitűnő, akkor ne csi­pegesse, vágjon belőle ele­get. Zimán szót fogadott: — Honnét szerezte ezt a jó szalonnát. Pénzért vette? — Bolond lettem volna fi­zetni érte — nevetett Sze­nyei. — Na... de azt hiszem, én vagyok az idősebb, s gon­dolom nem sértelek meg, ha most azt mondom, hogy szer­vusz. — Aztán még magya­rázón megtoldotta: — Tu­dod, szomszéd, én nem tu­dom magázni azt, aki nekem szimpatikus, akit szeretek. Mindketten felálltak, egy­mást nézve kiitták poharu­kat és kezet ráztak. — Szervusz! Zimán csettintett a nyel­vével. — Egyre jobban ízlik, csu­dára itatja magát ez a bor — mondta. — Engem mégis a szalonna érdekel jobban. Tényles, honnan vetted és mennyiért. — Mondom, hogy egy ka- nyit se adtam érte.:. A múltkoriban egy régi isme­rősömmel futottam össze az utcán, valamit vásárolni jött a városba. Megkért, csinál­jak neki két disznóölő kést. Olyan acélból, amelyiknek nem árt a rozsda. Megcsinál­tam. — Honnan volt hozzá szer­számod, anyagod? — ... Volt, szereztem. Az emberke három oldal szalon­nát vágott hozzám^ '— Könnyű neked Ilyen üz­leteket csinálni, lakatos vagy. Én csak az esztergapadhoz értek..: — Az esztergályos is csi­nálhat üzletet, pajtás...! ZIMAN EGYRE jobban érezte a bor jótékonyan zsib- basztó hatását, s most már igazán menni akart. Szenyei visszanyomta a székre. — No, maradj, hova sza­ladnál?! Egyszer még meg­töltöm az üveget és azt is megisszuk. Holnap ünnep, kedvére kialudhat ja magát az ember. Na, fogd a poha­radat. Szervusz! — Sokat ittam, érzem, hogy megárt — Ne törődj :. Inkább arra hallgass, pajtás, amit mondok. Ha mi, jó szomszé­dok összefognánk, egyikünk se bánná meg. Tudod, milyen rendelésem van? Egy szőlő­prés például. — Hűha, azért már egy egész disznót vágnak hozzád, komám! — Osztozkodhatunk rajta. Akarod? — Hát..; ha mód van rá... — Az oszlopcsavarokat meg a szorítóorsókat kellene megesztergálnod hozzá. Eny- nyi a módja. — Hol esztergáljam? Ezt csak a gyárban tudnám. — Magam is úgy gondol­tam, kedves szomszéd. — Hogy gondoltad?! — A jövő héten meg is csinálhatnád. Éjjeles mű­szakban nincs semmi ellen­őrzés, észre se vennék. Az­tán a részleg mögött, a kerí­tésen kiadnád nekem. Zimán nehéznek érezte a fejét a borgőztől. Az aszta­lon ott állt üvegben az arany színű ital, kitöltve a poha­rakba is, s tányéron a meg­kezdett, pácolt szalonna. A palóc specialitás. Csendesen, lassan felemel­kedett a székről. Az ajtó felé indult tántorgó léptekkel. AZ UDVARON SÖTÉT volt. Kavargóit . a gyomra, hányinger görcse feszítette a torkát. Keresett egy szeme­tesvödröt Patak; Dezső Elemzés és gazdaságosság Minden termelőszövetke­zeti vezető egyik legfonto­sabb feladatának tartja, hogy üzemében minél gaz­daságosabban termeljenek s az előállított árucikkeket minél gazdaságosabban ér­tékesítsék. Ehhez azonban sok min­denre van szükség, megfe­lelő információkra, közgaz­dasági szemléletre, modern felszerelésekre, kellő kap­csolatokra s nem utolsósor­ban megbízható, elemző számításokra. Az elemző számítások fontosságára ma már nem szükséges felhívni a figyel­met, szükségességüket alig­ha érzi jobban valaki, mint éppen a termelés közvetlen irányítói, a szövetkezeti ve­zetők. Ennek ellené­re a gazdaságok irányítói nincsenek valami jó vi­szonyban a számokkal. Nem véletlen ez, hanem inkább törvényszerű, hiszen vala­hogy a szövetkezeti könyve­lési munka lemaradt a ter­melés mögött. A könyve­lés adatai igaz, hogy meg­közelítik a valóságot, de rit­ka az a termelőszövetkezeti elnök, aki kijelenti, hogy náluk teljesen megbízha­tóak és biztosan lehet épí­teni rájuk. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a szövetkezeti könyvelők rosszul dolgoz- , nak, nem körültekintően és gondosan végzik munkáju­kat. Inkább azt lehetne mondani, hogy amíg a ter­melés korszerű, modern gé­pekkel történik, addig a technika nem kapott meg­felelő helyet a könyvelés­ben. Hiányoznak a korszerű számító, adatfeldolgozó gé­pek, s a könyvelők örülnek, ha a legszükségesebb, leg­égetőbb feladatokat el tud­ják végezni. Azt persze nem vitatja senki, hogy a modern gépek sokba kerülnek és az is biz­tos, hogy egyetlen szövetke­zet nem tudná teljesen ki­használni a gépek kapaci­tását. Érdemes lenne azon­ban gondolkozni azon, hogy több szövetkezet együttes erőfeszítésével nem lenne-e hasznos létrehozni modern könyvelési központokat? (kaposi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents