Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
Még milyen meglepetéssel szolgálhat az időjárás, arról bizonyosat aligha mondhat valaki, egy azonban már biztos: elérkeztünk ahhoz az évszakhoz, amikor szeretnénk eldönteni, hol és hogyan töltsük évi szabadságunkat. S mivel egyre inkább nő azoknak a száma, akik ezt a „gondot” szívesebben bízzák a legiiletékesebbre, a magyar idegenforgalom hét évtizedes múltú vállalatára — az IBUSZ-nál érdeklődünk, mit tud nyújtani a látni, utazni vágyóknak, az 1969-es évben. Mintegy 100 féle programot, 85 kül- és belföldi utat, röviden így foglalható össze a válasz. S ha e gazdag választék alapos részletezésére nincs is mód, lássuk azokat az újdonságokat, amelyek különösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Kezdjük a * tengeri utak kedvelőivel, akik az idén Leningrádban szállhatnak hajóra — Budapestről repülőgéppel jutnak el a Néva partjára —, s a Balti-, valamint az Északi-tenger valamennyi nagy kikötővárosát érintve kötnek ki Londonban, ahol négy napot tartózkodnak. S folytassuk a romantikára áhítozókkal, akik a szicíliai félszigetet látogathatják meg: az Etnát, Taor- minát, Palermói, Szirakúzát, Cataniát. Vagy esetleg Egyiptomban tesznek körutat, hogy láthassák Kairót, Luxort, a Királyok Völgyét, Alexandriai, a Nílust... De nyilván sokan szavaznak majd a szíriai körút mellett, egynapos bejrúti tartózkodással, vagy a hétnapos közép-ázsiai útra, Moszkva — Ashabad — Du- sambe — Szamarkand — Buhara — Taskent — Alma Ata útvonallal. Ezek voltak tehát a csemegék, de folytassuk az újdonságok sorát: egy hét Párizsban; különvonat a bolgár tengerpartra; tizenöt nap a szovjet üdülőcentrumban, Pi- cundán; látogatás Bécsben és Párizsban; üdülés az olasz tengerparton, Jesolóban... Az IBUSZ az idén minden eddiginél szélesebb körben kívánja bekapcsolni a falusi lakosságot külföldi üdüléseibe, társasutazásaiba. Ezért kívánságnak megfelelően mezőgazdasági tapasztalatcsere utakat állít össze, amelyek egyforma arányban állnak szakmai és kulturális programból. Elsősorban a szovjet, a bolgár és a lengyel mezőgazdasági élet egyes központjainak, jellegzetes termelési ágainak bemutatására nyílnak lehetőségek, de elegendő jelentkezés esetén természetesen bármelyik szocialista országba készek ilyen célú társasutazásokat indítani. És akik úgy döntenek, hogy Inkább itthon töltik a szabadságukat? Rájuk vár mindenekelőtt a Balaton, ahol az IBUSZ fizetővendég-szobáiban kulturált körülmények között, hatóságilag megszabott, valóban szolid áron üdülhetnek nemcsak magánosok, de nagyobb csoportok, akár vállalatok is. Csupán a Balaton mentén huszonhatféle programban lehet válogatni, kezdve a „bety.ár- party”-tól, a borkóstolós, sza- lonnasütéses kiránduláson át a vízisí-csillagtúráig. S mivel az XX-es kocsi is „hiánycikké” lépett elő az utóbbi években, az IBUSZ erre az idényre megszervezte saját kezelésű bérelhető autóparkját: Fiat személygépkocsik, tízszemélyes mikrobuszok bérelhetők a szállodák IBUSZ-kirendeltségeinél. Ha valaki ennek ellenére állítja, hogy szívesen odaadná kéthetes balatoni nyaralását várjátékostól, lovastúrástól, vitorlásiskolástól egy hatnapos moszkvai társasutazásért, vagy egy nyolcnapos mamaiai fürdőzésért, de sajnos, az idén már nem engedheti meg magának, nincs pénze, azzal ezúton közöljük a hírt, hogy az IBUSZ bevezeti a hitelben történő túrázás módszerét. Vagyis az iroda által hirdetett, szocalista országokba való társasutazások közül mindazok, amelyek részvételi díja, a költőpénzt is beleértve, meghaladja a 2000 forintot, OTP hitellevélre is megvásárolhatók. Az előleg befizetése ellenében az utas 'által kiválasztott időpontban — miután az IBUSZ-iroda az utazással kapcsolatos ügyintézést (vízum, OTP-hitellevél oeszer- zése, stb.) elvégezte, — akár azonnal is elutazhat. — Utazó országgá váltunk — mondották végezetül az IBUSZ vezérigazgatóságán. — A kétféle akarat, az utasé, aki élményekre, tartalmas időtöltésre vágyik, s az utaz- tatóé, amely forgalmát kívánja növelni, nem ellentétes egymással, sőt feltételezi egymást. B. Sz. Lépést tartani a rohanó technikával... Hogy „aranykezű" mesterek legyenek a hatvani ipari tanulók A KÖRNYÉK 56 helységéből, 856 fiatalt oktat, nevel a MŰM 213-as számú ipari- tanuló-intézete Hatvanban. Az utánpótlást 34 szakma várja. Olyan fiatal szakmunkásokat remélnek az intézettől, akik felikészültségben, tudásban minél előbb, egyenrangú segítőtársaivá válhatnak a kisebb és nagyobb üzemek kollektíváinak. — Lépést tartani a rohanó technikával csak úgy tudnak tanulóink, ha nemcsak korszerűen oktatjuk, de korszerűen neveljük is őket. A híres magyar, „aranykezű mester” jogalma ma már korszerűtlennek tűnik hiMéhéssetet tanulnak ?ésáUattan£g~y keretében méhészeti ismereteket is elsajátítanak az Egri Tanárképző Főiskola mezőgazdaságtan szakos hallgatói. A tanszéknek 45 méhcsaládja van. Kaptáraikat Sándor Ferenc adjunktus irányítása mellett most nyitották jel az idén először a diákok. (MTI foto — Kunkovács László felvétele.) szén ezt a jelzőt hallva — akarva, nem akarva — a kisiparosra gondolunk. Mi viszont az ebbe a jogalomba összesűrített jó tulajdonságokat át akarjuk menteni, átültetni modern korunk ijjú szakmunkás jelöltjeibe. Magas szakmai felkészültségű, sokoldalú, szocialista típusú embert nevelni a 856 fiatalból, ez a célkitűzése a hatvani intézet 15 tanárának, 17 szakoktatójának. Oktatás és nevelés! — két elválaszthatatlan jogalom a közelmúltban megfiatalított nevelőtestületünkben — mondja Ambruzs Sándor igazgató. Mi mégis inkább a nevelés, az emberré formálás gondjairól, örömeiről érdeklődünk. — Nevelőtestületünk a nevelés egyik alapvető eszközének tekinti a KISZ-mun- kát, az ijjúsági mozgalom eszközeit. Más a szellem a kisiparban joglalkoztatott és a nagyüzemekben dolgozó tanulók között. A nagyüzemek jobb „kohóknak” bizonyulnak. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a diákoknak az osztályközösségek KlSZ-szerve- zeteihez kell tartozniuk, így, együtt vannak a nagyüzemiek a kisüzemiekkel. De más is e mellett a döntés mellett szól. Egy negatívnak tűnő árnyalat. A nagyobb üzemekben sokszor a munkaidőből elcsípve végeznek a jiatalok társadalmi, mozgalmi munkát. Az öntudatra neveléssel ez sem férhet össze! A döntés helyességét a KISZ-csoportok kiváló eredményei bizonyítják. Az olyanoké, mint például a Fácán Tibor tanuló vezette I/4-es osztályé, vagy mint a III/3-as osztálykollektíváe, amelyet Török Benedek tanuló irányít, hogy csak a legeredményesebbek közűi említsünk. Hadd támassza ala az eredményeket egyetlen egy gyakorlati példa is. Az elmúlt tanévben, a Selypi Cementműveknél, szerződésben rögzített vállalás és nagyszerű szakmai gyakorlatként 53 tanuló a cementsilók technológiai berendezéseinek szerelésénél, 713 ezer forint értékű munkát végzett. (A munkák egyébként „aranykezű” mesterjelöltekre vallanak). Az intézet jelen gondjait a közeljövő remélhetően csökkenti majd. Elkészültek már a tervek, s rövidesen megindulhat annak a tíztantermes modem épületnek az építése, amely — MÜM-be- ruházásbói — 1972-re felváltja majd a jelenlegi nyolc szükségtantermet. A KIHATÁSAIBAN is legnagyobb lépés azonban már az 1970—71-es tanévben valóra válik. A feltételek jelenleg folyó megteremtése után, ekkor kezdik meg ugyanis Hatvanban az emelt szintű iparitanulóképzést. Folytatása lesz ez a jelen törekvéseinek, annak, hogy Hatvan és környékének szakmunkás-utánpótlása, lépést tartva a rohanó technikával, felkészülten kapcsolódhasson be a magyar ipar szakmunkásgárdájába. (b-i) Remekművek sorozata A Corvina Kiadó nagyszerű kezdeményezése a Művészet kiskönyvtára sorozat, amely most jutott el a 33. könyvecskéig. Raffaello, Rubens, Canaletto, Corot, Gauguin, Braque, Izsó Miklós, Tihanyi, Nemes Lampért, Márffy, Wilhelm Liebl és mások művei után most legutóbb Van Gogh remekeit adták ki a sorozatban. A sorozat rendkívül hasznos könyvkiadói kezdeményezés, hiszen a képzőművészetekkel, ezen belül a festészettel foglalkozók számára rendkívüli élmény. A sorozat kötetei havonként, olykor hatheteniként jelennek meg. NTENY I0.ÍL1.IOÉ« 54. Azután hozzám is elkúszik a világosság. A fasorban bátortalanul felhangzik egy-egy madárkiáltás. Időnként szárnysuhogást is hallok, s megsejtem a levelek és ágak rezzenését. A harsak nem illatoznak. A levegő tiszta, a föld harmattalan. Csak további fél óra múltán világosodik id a fasor alatt is. Ameddig a pillantásom elhatol, semmi feltűnőt sem látok. Elhagyom az őrhelyemet. Lassan lépkedek a fasoron végig. Előrenézek, de figyelmemet elsősorban a talajnak szentelem. Kemény, roppant egyenetlen, apró fehér virágok ritka szövésű szőnyege borítja. Találok egy helyet, ahol, úgy tetszik, keskeny, körülbelül egy méter hosszú csíkban lenyomta valami a virágokat. Hát ez valóban nem út. Csak „két párhuzamos fasor köze” ahogy Karlicek mondta. Az éjszaka végtelennek látszó allé alig százötven lépés hosszú. A közepén elkanyarodik balra úgy, hogy távolabbról afféle zsákutcának vélné az ember. , Eléggé világos már a táj, ahova beletorkollik. Ott mar kevésbé szép a kép, mint E. A. Rath úr telke körül. Nézem az elhanyagolt, hepehupás síkságot, amelyet satnya fű nő be és sekélyebb és mélyebb árkok szabdalnak ke- resztül-kasul. Messze elöl megmunkált föld látszik. Jobbra a látóhatár szélén, könnyű köd lepi a város peremét. Néhány gyárkémény és házak alacsony kupacai sötétlenek benne. Balra, szintén csaknem a látóhatár szélén, rit- kás fasor vonul, kétségkívül harmadosztályú országutat szegélyez, egyikét a Prága környékét hálóként átszövő országútoknak. Megállapítom, hogy egy autó elszökhet erre éjnek idején, de csak úgy, ha a vezető alaposan ismeri a terepet. Mára virradó éjjel ez meg is történt, gondolom. A fasor torkolatától nem lehet másfelé venni az irányt, mint bal oldalra, a látóhatár szélén futó országút felé. Más irányban sokkal nagyobb terepakadályokat kellene legyűrnie az autónak. A tájrészlet áttekinthető. Leírok egy nem nagy átmérőjű félkört, s ez elég is. Egy agyagos árokban, amely eső idején bizonyosan megtelik vízzel, s amelybe porrá omlott föld szóródik a két alacsony, csupasz partról, tisztán látható gumiabroncsnyomokat találok. Rendes körülmények közt biztosan nem menne erre senki. Odább, a megkeményedett agyagon eltűnik a nyom. Csak azt látni, hogy a kocsi súlya szétmorzsolja a rögöket. Még távolabb köves az árok, a környező talaj szintjéig sekélyül, ott a kocsinak a hepehupás, fehérlö kövekkel beszólt gyepen kellett folytatnia útját. Nem kell tovább fáradoznom. A gumiabroncs nyoma gyönyörű. Ez általában egyike a legértékesebb nyomoknak. Itt ugyan úgy tetszik, a mi szabványos mintázatunk van benne, de mégis meg lehet majd állapítani, milyenek a méretei és mennyire kopott. A kocsi nyomtávolságát és hosszát is tüstént lemérhetném. Felkel a nap. Szapora léptekkel visszamegyek a fasoron. Elégedett vagyok, ha nem teljesült is Karlicek fel- tételezése, hogy itt helyben elfogjuk a tettest. Trepinsky jól elvégezte a maga dolgát. A kapuhoz vezető lejtő előtt, a tágas térségen már három kocsi áll. Két személyautó és egy hullaszállító. Trepinskyn kívül itt van Loubal és Skála is, valamint két készültségi csoport az orvossal. Ök már javában dolgoznak. Karlicek visszaadja a használatlan fegyvert. Nincs jelentenivalója. Sápadt és kimerült. A tegnapi vacsora sem benne, sem bennem nem tartott ki mostanáig. Az újonnan jöttek pedig minden elképzelhető dolgot hoztak magukkal, csak a frissítőről feledkeztek meg. Főleg szomjazom. Karlicek ugyanúgy. A cigarettának nem állok ellen, de nem ízlik, keserű marad utána a szám. Skála főhadnagy kiválaszt a csoportjából két embert, hogy tüzetesen megvizsgálják a gumiabroncs nyomait. Beülnek az egyik kocsiba. A sofőrrel, Skálával, velem és Karlicekkel együtt az utolsó helyig megtelne a hatüléses autó, Karlicek azonban a fejét rázza, hogy ő nem jön. Nem kíváncsi a nyomokra. Alighanem csalódott amiatt, hogy mégis végig lehet hajtani a hársfasoron. Azt mondja: — Behajthattunk volna ugyan tegnap este a fasorba, de mire ráakadunk a kocsira, a vezetője rég eltűnt volna a sötétben. így mégiscsak remélhettük, hogy autóstul az ölünkbe hullik. Egyszóval, vagy ott volt az illető, vagy nem. A kísérletet mindenképpen megérte. Senki sem kényszeríti Karliceket, hogy velünk tartson. Elindul az udvar felé. Ki tudja, hátha megint olyasvalamit akar találni, mint a 286. kilométernél a két anyacsavar volt. Mi többiek elindulunk. A kocsi úgy billeg jobbra- balra, mintha próbaúton menne, amelyen be kell bizonyítania, mi az, amit még kibír. Lassan haladunk, aztán a legalkalmasabbnak látszó helyen jelt adok -a megállásra. Kiszállunk. Már hogy az ördögbe került volna ide múlt éjjel az a kocsivezető, ha más szándék vezeti, mint amivel gyanúsítjuk! — A nyomok frissek. Sietnünk kell, míg szét nem fújja őket a szél vagy el nem mossa az eső. Felnézek az égre. A túlságosan tiszta napkelte általában nem jósol jó időt. A két ember munkába fog. Skála előhúz egy térképet a tokjából. — Nem a legújabb — mondja. — Az első köztársaság idejéből származik, de itt nem sok változás történt azóta. Kikerestettem a régi rendőrségi levéltárban, úgysem tudtuk, mivel töltsük el az éjszakát. A nagy, részletes térképnek csaknem pontosan a közepén be van rajzolva Rath telke a következő megjegyzéssel: Rath-gyár. Az az országút, amelyet balra látunk, a térkép szélére került. Nyilak és feliratok mutatják, honnan és hová vezet. — Két helyen megszálltuk — mondta Skála —, de úgy látszik, későn. — Visszavonjuk az őrségeket — mondom. Egyedül, gyalogosan térek vissza a hársfasoron. Megállapítom, hogy így kényelmesebb és csali alig valamivel tart tovább az út. A telken folyik a munka. — Egy hivatott szakértőnek meg kell állapítania — állítom meg Loubalt —, hogy mi fán terem az a berendezés bent a házban. — A fényképész azt mondta, hogy valószínűleg plasztikus fényképezésről van szó — mondja Loubal. — Gépi úton előállított szobrászi hasonmás készítéséről. Fent jártunk a ház emeletén. Valami laboratórium van ott, ahol filmszalagokat dolgoznak fel. Egy különleges géppel rá lehet vetíteni őket egy afféle bonyolult rajzológépezettel összekapcsolt lemezre. A fényképész kísérletképpen akár meg is indítaná a gépet lent is, fönt is. — Csak ne okoskodjon, s hagyja a dolgot a szakértőkre — mondom. Loubal azon sem csodálkozna, ha a bulldogházban szendergő középkori lovagokra bukkannánk. (Folytatjuk) • > 85 út — 100 program Utazz előbb — fizess később
