Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

Még milyen meglepetéssel szolgálhat az időjárás, arról bizonyosat aligha mondhat valaki, egy azonban már biz­tos: elérkeztünk ahhoz az évszakhoz, amikor szeret­nénk eldönteni, hol és hogyan töltsük évi szabadságunkat. S mivel egyre inkább nő azok­nak a száma, akik ezt a „gon­dot” szívesebben bízzák a legiiletékesebbre, a magyar idegenforgalom hét évtizedes múltú vállalatára — az IBUSZ-nál érdeklődünk, mit tud nyújtani a látni, utaz­ni vágyóknak, az 1969-es év­ben. Mintegy 100 féle progra­mot, 85 kül- és belföldi utat, röviden így foglalható össze a válasz. S ha e gazdag vá­laszték alapos részletezésére nincs is mód, lássuk azokat az újdonságokat, amelyek kü­lönösen nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Kezdjük a * tengeri utak kedvelőivel, akik az idén Leningrádban szállhatnak hajóra — Budapestről repü­lőgéppel jutnak el a Néva partjára —, s a Balti-, vala­mint az Északi-tenger vala­mennyi nagy kikötővárosát érintve kötnek ki Londonban, ahol négy napot tartózkod­nak. S folytassuk a roman­tikára áhítozókkal, akik a szicíliai félszigetet látogat­hatják meg: az Etnát, Taor- minát, Palermói, Szirakúzát, Cataniát. Vagy esetleg Egyip­tomban tesznek körutat, hogy láthassák Kairót, Luxort, a Királyok Völgyét, Alexandri­ai, a Nílust... De nyilván sokan szavaz­nak majd a szíriai körút mellett, egynapos bejrúti tartózkodással, vagy a hét­napos közép-ázsiai útra, Moszkva — Ashabad — Du- sambe — Szamarkand — Buhara — Taskent — Alma Ata útvonallal. Ezek voltak tehát a cseme­gék, de folytassuk az újdon­ságok sorát: egy hét Párizs­ban; különvonat a bolgár tengerpartra; tizenöt nap a szovjet üdülőcentrumban, Pi- cundán; látogatás Bécsben és Párizsban; üdülés az olasz tengerparton, Jesolóban... Az IBUSZ az idén minden eddiginél szélesebb körben kívánja bekapcsolni a falusi lakosságot külföldi üdülései­be, társasutazásaiba. Ezért kívánságnak megfelelően mezőgazdasági tapasztalatcse­re utakat állít össze, amelyek egyforma arányban állnak szakmai és kulturális prog­ramból. Elsősorban a szov­jet, a bolgár és a lengyel me­zőgazdasági élet egyes köz­pontjainak, jellegzetes terme­lési ágainak bemutatására nyílnak lehetőségek, de ele­gendő jelentkezés esetén ter­mészetesen bármelyik szoci­alista országba készek ilyen célú társasutazásokat indíta­ni. És akik úgy döntenek, hogy Inkább itthon töltik a sza­badságukat? Rájuk vár min­denekelőtt a Balaton, ahol az IBUSZ fizetővendég-szobái­ban kulturált körülmények között, hatóságilag megsza­bott, valóban szolid áron üdülhetnek nemcsak magá­nosok, de nagyobb csopor­tok, akár vállalatok is. Csu­pán a Balaton mentén hu­szonhatféle programban lehet válogatni, kezdve a „bety.ár- party”-tól, a borkóstolós, sza- lonnasütéses kiránduláson át a vízisí-csillagtúráig. S mivel az XX-es kocsi is „hiánycik­ké” lépett elő az utóbbi években, az IBUSZ erre az idényre megszervezte saját kezelésű bérelhető autó­parkját: Fiat személygépko­csik, tízszemélyes mikrobu­szok bérelhetők a szállodák IBUSZ-kirendeltségeinél. Ha valaki ennek ellenére állítja, hogy szívesen odaad­ná kéthetes balatoni nyara­lását várjátékostól, lovastú­rástól, vitorlásiskolástól egy hatnapos moszkvai társasuta­zásért, vagy egy nyolcnapos mamaiai fürdőzésért, de saj­nos, az idén már nem enged­heti meg magának, nincs pénze, azzal ezúton közöljük a hírt, hogy az IBUSZ beve­zeti a hitelben történő túrá­zás módszerét. Vagyis az iro­da által hirdetett, szocalista országokba való társasutazá­sok közül mindazok, ame­lyek részvételi díja, a költő­pénzt is beleértve, meghalad­ja a 2000 forintot, OTP hitel­levélre is megvásárolhatók. Az előleg befizetése ellené­ben az utas 'által kiválasztott időpontban — miután az IBUSZ-iroda az utazással kapcsolatos ügyintézést (ví­zum, OTP-hitellevél oeszer- zése, stb.) elvégezte, — akár azonnal is elutazhat. — Utazó országgá váltunk — mondották végezetül az IBUSZ vezérigazgatóságán. — A kétféle akarat, az utasé, aki élményekre, tartalmas időtöltésre vágyik, s az utaz- tatóé, amely forgalmát kí­vánja növelni, nem ellenté­tes egymással, sőt feltételezi egymást. B. Sz. Lépést tartani a rohanó technikával... Hogy „aranykezű" mesterek legyenek a hatvani ipari tanulók A KÖRNYÉK 56 helységé­ből, 856 fiatalt oktat, nevel a MŰM 213-as számú ipari- tanuló-intézete Hatvanban. Az utánpótlást 34 szakma várja. Olyan fiatal szakmun­kásokat remélnek az inté­zettől, akik felikészültség­ben, tudásban minél előbb, egyenrangú segítőtársaivá válhatnak a kisebb és na­gyobb üzemek kollektívái­nak. — Lépést tartani a rohanó technikával csak úgy tudnak tanulóink, ha nemcsak kor­szerűen oktatjuk, de kor­szerűen neveljük is őket. A híres magyar, „aranykezű mester” jogalma ma már korszerűtlennek tűnik hi­Méhéssetet tanulnak ?ésáUattan£g~y keretében méhészeti ismereteket is elsajátítanak az Egri Tanárképző Főiskola mezőgazdaságtan szakos hallgatói. A tanszéknek 45 méhcsaládja van. Kaptáraikat Sándor Fe­renc adjunktus irányítása mellett most nyitották jel az idén először a diákok. (MTI foto — Kunkovács László felvétele.) szén ezt a jelzőt hallva — akarva, nem akarva — a kisiparosra gondolunk. Mi viszont az ebbe a jogalomba összesűrített jó tulajdonságo­kat át akarjuk menteni, át­ültetni modern korunk ijjú szakmunkás jelöltjeibe. Magas szakmai felkészült­ségű, sokoldalú, szocialista típusú embert nevelni a 856 fiatalból, ez a célkitűzése a hatvani intézet 15 tanárá­nak, 17 szakoktatójának. Oktatás és nevelés! — két elválaszthatatlan jogalom a közelmúltban megfiatalított nevelőtestületünkben — mondja Ambruzs Sándor igazgató. Mi mégis inkább a neve­lés, az emberré formálás gondjairól, örömeiről érdek­lődünk. — Nevelőtestületünk a ne­velés egyik alapvető eszkö­zének tekinti a KISZ-mun- kát, az ijjúsági mozgalom eszközeit. Más a szellem a kisiparban joglalkoztatott és a nagyüzemekben dolgozó ta­nulók között. A nagyüzemek jobb „kohóknak” bizonyul­nak. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a diákoknak az osz­tályközösségek KlSZ-szerve- zeteihez kell tartozniuk, így, együtt vannak a nagy­üzemiek a kisüzemiekkel. De más is e mellett a döntés mel­lett szól. Egy negatívnak tűnő árnyalat. A nagyobb üzemek­ben sokszor a munkaidőből elcsípve végeznek a jiatalok társadalmi, mozgalmi mun­kát. Az öntudatra nevelés­sel ez sem férhet össze! A döntés helyességét a KISZ-csoportok kiváló ered­ményei bizonyítják. Az olyanoké, mint például a Fácán Tibor tanuló vezette I/4-es osztályé, vagy mint a III/3-as osztálykollektíváe, amelyet Török Benedek ta­nuló irányít, hogy csak a legeredményesebbek közűi említsünk. Hadd támassza ala az eredményeket egyetlen egy gyakorlati példa is. Az el­múlt tanévben, a Selypi Cementműveknél, szerződés­ben rögzített vállalás és nagyszerű szakmai gyakor­latként 53 tanuló a cement­silók technológiai berendezé­seinek szerelésénél, 713 ezer forint értékű munkát vég­zett. (A munkák egyébként „aranykezű” mesterjelöltek­re vallanak). Az intézet jelen gondjait a közeljövő remélhetően csök­kenti majd. Elkészültek már a tervek, s rövidesen meg­indulhat annak a tíztanter­mes modem épületnek az építése, amely — MÜM-be- ruházásbói — 1972-re felvált­ja majd a jelenlegi nyolc szükségtantermet. A KIHATÁSAIBAN is legnagyobb lépés azonban már az 1970—71-es tanévben valóra válik. A feltételek je­lenleg folyó megteremtése után, ekkor kezdik meg ugyanis Hatvanban az emelt szintű iparitanuló­képzést. Folytatása lesz ez a jelen törekvéseinek, annak, hogy Hatvan és környéké­nek szakmunkás-utánpótlása, lépést tartva a rohanó tech­nikával, felkészülten kapcso­lódhasson be a magyar ipar szakmunkásgárdájába. (b-i) Remekművek sorozata A Corvina Kiadó nagysze­rű kezdeményezése a Mű­vészet kiskönyvtára sorozat, amely most jutott el a 33. könyvecskéig. Raffaello, Ru­bens, Canaletto, Corot, Gau­guin, Braque, Izsó Miklós, Tihanyi, Nemes Lampért, Márffy, Wilhelm Liebl és mások művei után most leg­utóbb Van Gogh remekeit adták ki a sorozatban. A sorozat rendkívül hasz­nos könyvkiadói kezdemé­nyezés, hiszen a képzőmű­vészetekkel, ezen belül a fes­tészettel foglalkozók számára rendkívüli élmény. A sorozat kötetei havonként, olykor hatheteniként jelennek meg. NTENY I0.ÍL1.IOÉ« 54. Azután hozzám is elkúszik a világosság. A fasorban bátortalanul felhangzik egy-egy madárkiáltás. Időnként szárnysuhogást is hallok, s megsejtem a levelek és ágak rezzenését. A harsak nem illatoznak. A levegő tiszta, a föld harmattalan. Csak további fél óra múltán világoso­dik id a fasor alatt is. Ameddig a pillantásom elhatol, semmi feltűnőt sem látok. Elhagyom az őrhelyemet. Lassan lépkedek a fasoron végig. Előrenézek, de figyelmemet elsősorban a talajnak szentelem. Kemény, roppant egyenetlen, apró fehér virá­gok ritka szövésű szőnyege borítja. Találok egy helyet, ahol, úgy tetszik, keskeny, körül­belül egy méter hosszú csíkban lenyomta valami a virá­gokat. Hát ez valóban nem út. Csak „két párhuzamos fasor köze” ahogy Karlicek mondta. Az éjszaka végtelennek látszó allé alig százötven lépés hosszú. A közepén elka­nyarodik balra úgy, hogy távolabbról afféle zsákutcának vélné az ember. , Eléggé világos már a táj, ahova beletorkollik. Ott mar kevésbé szép a kép, mint E. A. Rath úr telke körül. Né­zem az elhanyagolt, hepehupás síkságot, amelyet satnya fű nő be és sekélyebb és mélyebb árkok szabdalnak ke- resztül-kasul. Messze elöl megmunkált föld látszik. Jobb­ra a látóhatár szélén, könnyű köd lepi a város peremét. Néhány gyárkémény és házak alacsony kupacai sötétle­nek benne. Balra, szintén csaknem a látóhatár szélén, rit- kás fasor vonul, kétségkívül harmadosztályú országutat szegélyez, egyikét a Prága környékét hálóként átszövő országútoknak. Megállapítom, hogy egy autó elszökhet erre éjnek ide­jén, de csak úgy, ha a vezető alaposan ismeri a terepet. Mára virradó éjjel ez meg is történt, gondolom. A fa­sor torkolatától nem lehet másfelé venni az irányt, mint bal oldalra, a látóhatár szélén futó országút felé. Más irányban sokkal nagyobb terepakadályokat kellene le­gyűrnie az autónak. A tájrészlet áttekinthető. Leírok egy nem nagy át­mérőjű félkört, s ez elég is. Egy agyagos árokban, amely eső idején bizonyosan megtelik vízzel, s amelybe porrá omlott föld szóródik a két alacsony, csupasz partról, tisz­tán látható gumiabroncsnyomokat találok. Rendes körülmények közt biztosan nem menne erre senki. Odább, a megkeményedett agyagon eltűnik a nyom. Csak azt látni, hogy a kocsi súlya szétmorzsolja a rögöket. Még távolabb köves az árok, a környező talaj szintjéig sekélyül, ott a kocsinak a hepehupás, fehérlö kövekkel be­szólt gyepen kellett folytatnia útját. Nem kell tovább fáradoznom. A gumiabroncs nyoma gyönyörű. Ez általában egyike a legértékesebb nyomok­nak. Itt ugyan úgy tetszik, a mi szabványos mintázatunk van benne, de mégis meg lehet majd állapítani, milyenek a méretei és mennyire kopott. A kocsi nyomtávolságát és hosszát is tüstént lemérhetném. Felkel a nap. Szapora léptekkel visszamegyek a fasoron. Elégedett vagyok, ha nem teljesült is Karlicek fel- tételezése, hogy itt helyben elfogjuk a tettest. Trepinsky jól elvégezte a maga dolgát. A kapuhoz vezető lejtő előtt, a tágas térségen már három kocsi áll. Két személyautó és egy hullaszállító. Trepinskyn kívül itt van Loubal és Skála is, valamint két készültségi csoport az orvossal. Ök már javában dolgoznak. Karlicek visszaadja a használatlan fegyvert. Nincs jelentenivalója. Sápadt és kimerült. A tegnapi vacsora sem benne, sem bennem nem tartott ki mostanáig. Az újonnan jöttek pedig minden elképzelhető dolgot hoztak magukkal, csak a frissítőről feledkeztek meg. Főleg szom­jazom. Karlicek ugyanúgy. A cigarettának nem állok el­len, de nem ízlik, keserű marad utána a szám. Skála főhadnagy kiválaszt a csoportjából két embert, hogy tüzetesen megvizsgálják a gumiabroncs nyomait. Beülnek az egyik kocsiba. A sofőrrel, Skálával, velem és Karlicekkel együtt az utolsó helyig megtelne a hatüléses autó, Karlicek azonban a fejét rázza, hogy ő nem jön. Nem kíváncsi a nyomokra. Alighanem csalódott amiatt, hogy mégis végig lehet hajtani a hársfasoron. Azt mond­ja: — Behajthattunk volna ugyan tegnap este a fasorba, de mire ráakadunk a kocsira, a vezetője rég eltűnt volna a sötétben. így mégiscsak remélhettük, hogy autóstul az ölünkbe hullik. Egyszóval, vagy ott volt az illető, vagy nem. A kísérletet mindenképpen megérte. Senki sem kényszeríti Karliceket, hogy velünk tart­son. Elindul az udvar felé. Ki tudja, hátha megint olyas­valamit akar találni, mint a 286. kilométernél a két anya­csavar volt. Mi többiek elindulunk. A kocsi úgy billeg jobbra- balra, mintha próbaúton menne, amelyen be kell bizo­nyítania, mi az, amit még kibír. Lassan haladunk, aztán a legalkalmasabbnak látszó helyen jelt adok -a megállásra. Kiszállunk. Már hogy az ördögbe került volna ide múlt éjjel az a kocsivezető, ha más szándék vezeti, mint amivel gyanúsítjuk! — A nyomok frissek. Sietnünk kell, míg szét nem fújja őket a szél vagy el nem mossa az eső. Felnézek az égre. A túlságosan tiszta napkelte általá­ban nem jósol jó időt. A két ember munkába fog. Skála előhúz egy térképet a tokjából. — Nem a legújabb — mondja. — Az első köztársaság idejéből származik, de itt nem sok változás történt azóta. Kikerestettem a régi rendőrségi levéltárban, úgysem tud­tuk, mivel töltsük el az éjszakát. A nagy, részletes térképnek csaknem pontosan a kö­zepén be van rajzolva Rath telke a következő megjegy­zéssel: Rath-gyár. Az az országút, amelyet balra látunk, a térkép szélére került. Nyilak és feliratok mutatják, hon­nan és hová vezet. — Két helyen megszálltuk — mondta Skála —, de úgy látszik, későn. — Visszavonjuk az őrségeket — mondom. Egyedül, gyalogosan térek vissza a hársfasoron. Meg­állapítom, hogy így kényelmesebb és csali alig valamivel tart tovább az út. A telken folyik a munka. — Egy hivatott szakértőnek meg kell állapítania — állítom meg Loubalt —, hogy mi fán terem az a berende­zés bent a házban. — A fényképész azt mondta, hogy valószínűleg plasz­tikus fényképezésről van szó — mondja Loubal. — Gépi úton előállított szobrászi hasonmás készítéséről. Fent jártunk a ház emeletén. Valami laboratórium van ott, ahol filmszalagokat dolgoznak fel. Egy különleges géppel rá lehet vetíteni őket egy afféle bonyolult rajzológépezet­tel összekapcsolt lemezre. A fényképész kísérletképpen akár meg is indítaná a gépet lent is, fönt is. — Csak ne okoskodjon, s hagyja a dolgot a szakér­tőkre — mondom. Loubal azon sem csodálkozna, ha a bulldogházban szendergő középkori lovagokra bukkannánk. (Folytatjuk) • > 85 út — 100 program Utazz előbb — fizess később

Next

/
Thumbnails
Contents