Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-09 / 79. szám
A sx©vetkezetek szövetségei r A termelőszövetkezeti törvény a IX. pártkongresszus állásfoglalásának megfelelően rendezte a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek kéréseit. Kimondja, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a termelőszövetkezetek kongresszusa által választott országos érdekképviseleti szerv, mely a kongresz- szus irányelvei alapján, saját alapszabálya szerint végzi a tevékenységét. Alapszabályát a kormány hagyja jóvá. A törvény előírja, hogy az országos tanácsnak a termelőszövetkezetek összességét érintő jogszabály-rendezésre vagy jogszabály-módosításra tett javaslat ügyében az illetékes miniszter, vagy országos hatáskörű szerv vezetője köteles állást foglalni, s ha a javaslattal nem ért egyet, az országos tanács kérésére a miniszter köteles azt a kormány elé terjeszteni. A ■ termelőszövetkezetek, a szövetkezeti társulások és a termelőszövetkezetek társadalmi szervei működését, gazdálkodását és szervezetét érintő miniszteri rendelkezések kiadásához, illetve kormány előterjesztésekhez az országos tanács egyetértése szükséges, de egyéb fontosabb rendelkezések és javaslatok esetében is ki kell kérni az országos tanács véleményét A tsz-törvény megteremtette a lehetőséget arra is, hogy a termelőszövetkezetek az együttműködésből származó előnyök kiaknázása céljából, valamint érdekeik képviseletére, önkéntes elhatározásból, gazdasági körzeteként területi szövetségeket alakíthassanak. A területit szövetségeket a létrehozó szövetkezetek megbízottaiból álló küldöttgyűlés, illetve az általa választott terület irányítja, működésükhöz szükséges anyagi alapot a szövetségben részt vevő szövetkezetek biztosítják. Fő feladati k — a törvényszabta keretek között, illetve saját alapszabályaiknak megfelelően — a szövetkezetek demokratikus működésének, önálló, vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítása. E célból a szövetség munkáját néhány főből álló, szakképzett apparátus segíti, amely tevékenysége során minden esetben a szövetkezetek megbízása, illetve a szövetség választott testületéinek határozata szerint jár el. A gazdasági mechanizmus reformja a kisipari, fogyasztási, lakás- és takarékszövetkezetek, szövetségeik és az állam viszonyainak újrarendezését igényli. Az elméleti vitákban kialakult álláspont szerint ezekre a szövetkezetekre vonatkozóan is az államnak kell a tagok egyéni érdekei, a szövetkezet érdekei és az össztársadalmi érdek között az összhangot megvalósítani, a legalapvetőbb kérdéseket szabályozni, a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségének megfelelő gazdasági ösztönző rendszert kialakítani és a hatósági feladatokat ellátni. A kormány úgy intézkedett, hogy az állami feladatokat Tervek a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt gépeinek jobb kihasználására Ä Gazdasági Bizottság megtárgyalta és elfogadta a MÉM-nek a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt munkájáról és fejlesztéséről készített -. jelentését. A vizsgálatot az tette időszerűvé, hogy az utóbbi évek gazdaságpolitikaikai intézkedéseinek hatásara alapvetően megváltozott a tröszt egész tevékenysége. A mezőgazdasági erő- és munkagépek döntő többsége ugyanis a gépállomásoktól a mezőgazdasági termelő üzemek, elsősorban a tsz-ek tulajdonába került. A közös gazdaságok ezzel egy időben hozzáláttak saját javító műhelyeik kiépítéséhez. A tröszt üzemei tavaly 340 millió forint értékű munkát végeztek a mezőgazdasági járművek szerviz-szolgái tatásával és javításával. Sok esetben már gyárszerű módszerekkel, sorozatban újították fel a gépek szerkezeti egységeit, fő darabjait. Tavaly 18 féle traktorhoz és 84 féle mező- gazdasági munkagéphez 1 milliárd forint értékű alkatrészt gyártottak, elsősorban olyan szerkezetet, amelyeket külföldről kellett volna behozni. 700 millió forintos árbevételt eredményezett az élelmiszergazdaságban szükséges gépek és berendezések gyártása. A vállalatok 200 nagy teljesítményű gépi berendezést készítettek egyebek között «z erdészeti, a faipari üzemek és az állat- tenyésztő telepek megrendelésére. A GB által elfogadott jelentésből kitűnik, hogy a mezőgazdasági gépek eladása miatt minimálisra csökkent a gépjavító szervezet által végzett mezőgazdasági gépi munka aránya, olyany- nyira, hogy a megmaradt 1500 traktort és az 500 gabonakombájnt már nem is tudja megfelelően kihasználni. A megoldás lehetőségét a tárca az érdekelt szervekkel együttesen, vizsgálja meg. Ugyanis bizonyos számú géptartalékra kedvezőtlen adottságú tsz-ek kiszolgálása miatt még szükség van. (MTI) ezeknek a szövetkezeteknek szövetségétől az állami szervek, tanácsok vegyék át. Felkérte érdekvédelmi szerveiket, hogy adjanak irányelveket és alapszabály-mintát a szövetkezeteknek az új alapszabály elkészítéséhez. Állást foglalt abban is, hogy az érdekvédelmi szervek jogi helyzete a gazdasági mechanizmus reformjainak megfelelően alakuljon át. Az új alapszabályok szerint e szövetkezetek a tagok vagyoni és személyi társulásai, tehát önállóak. Az állami feladatokat az állami szervek látják el, a szövetségek tehát a szövetkezetek demokratikus működését, önálló és eredményes vállalatszerű gazdálkodásának továbbfejlesztését segíti. Olyan vállalatokat, amelyek a szövetkezetekkel a piacon versenyben állhatnak, nem tarthatnak fenn. A jelenleg működőket külön megállapítandó ütemterv szerint önálló szövetkezeti vállalattá, vagy az érdekelt szövetkezetek — esetenként szövetkezetek és állami vállalatok — társulásaivá kell átalakítani. A kormányhatározat egyértelműen állást foglal abban is, hogy a szövetségek á szövetkezetek részére csak aján. lásokat adhatnak, a szövetkezet közgyűlése illetékes dönteni abban, hogy érdekvédelmi szerv tagjaként kíván-e működni, illetve ilyen szerv létrehozásában részt kíván-e venni. Az érdekvédelmi szerv a jövőben nem rendelheti el szövetkezetek alakulását, egyesítését és szétválasztását, nem akadályozhatja meg, hogy a szövetkezetek egymással és más gazdálkodó szervezetekkel társuljanak, közös vállalásokat hozzanak létre. Az állami feladatok teljesítése alól mentesülő szövetségek ugyanakkor jelentős szerepet kapnak a .-zövetke- zetek érdekképviseletében. A kisipari, , fogyasztási, lakás- és takarékszövetkezetek országos érdekvédelmi szervei és az állami szervek viszonya a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával azonossá válik. Az érdekvédelmi szervek most mindenekelőtt az új alapszabályok elkészítésében adhatnak hathatós segítséget a szövetkezeteknek, s amilyen ütemben mentesülnek az állami feladatok, és országos szerveik határozatainak végrehajtása alól, olyan ütemben állhatnak át az új feladatra: a szövetkezetek demokratikus működésének és vállalatszerű gazdálkodásának előmozdítására, érdek- védelmük hatékony ellátására. Moharos József II Szovfef-Magyar Baráti Társaság küldöttsége Egerben Szovjet vendégek megtekintik a város nevezetességeik Magas rangú szovjet küldöttség látogatott április 7-én Egerbe. Melkov Jurij Dmitrijevics, a Moldvai Kommunista Párt Központi Bizottságának másodtitkára, Szügy ec Vlagyimir Alek- szandrovics, légimarsall, a Szovjetunió Hőse, aki a felszabadító harcok során a 3. Ukrán Front 17. hadseregének parancsnoka volt és Z avalisina Marija Szemjo- novna, ukrán zeneszerzőnő a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képviseletében részt vett a hazánk felszabadításának 24. évfordulója tiszteletére rendezett központi ünnepségeken, Budapesten. Megtekintették a fővárosi fiatalok KlSZ-fogadakxmté- teli ünnepségét, majd baráti találkozón ismerkedtek a magyar dolgozókkal és országjáró körútra indultak, s ennek során keresték fel megyénk székhelyét. A szovjet küldöttséget elkísérte Marjanek Ferenc, az MSZBT országos központjának külügyi osztályvezetője. Szovjet vendégeinket Be- recz István, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság megyei elnöke fogadta. Tájékoztatta őket megyénk politikai-gazdasági és kulturális helyzetéről, idegenforgalmi nevezetességeiről, Eger múltjáról és fejlődéséről. Készt vett a fogadáson Polgár Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa és Uracs Istvánt az MSZBT megyei titkára is. Szovjet vendégeink a délutáni órákban a város nevezetességeivel ismerkedtek és a késő délutáni órákban utaztak vissza a fővárosba, ahonnan rövidesen visszaindulnak a Szovjetunióba. (Ki) válogatott kiitika Nehéz feladatra vállalkozik az, aki a hosszúra nyúlt ünnepi hét lelevízióműsorai- nak értékelésére vállalkozik, Ha nehéz dolga van a kritikusnak, akinek pedig „csak” ítélnie kell, mennyivel nehezebb dolga lehetett a televíziónak, amelynek az anyagot kellett szolgáltatnia sokkal kevésbé ehhez az ítélethez, de sokkal inkább a több milliós nézőtábor igényeinek — s ez milyen változatos! — kielégitéséhez. Mégis úgy gondolom, nem elhamarkodott a megállapítás, hogy a televízió ünnepi „terített asztala” aligha mondható volt szegényesnek, s néhány kevésbé ízes étek, egy-két gyengébben sikerült „sza. kácsmű”-től eltekintve választékban és változatosságban, színvonalban és tartalomban megfelelőt nyújtott a Miért szeretem ezt a műsort ? A Heves megyei Vízmű Vállalat 1. sz. Üzemegysége értesíti a fogyasztókat, hogy 1969. április 11-én, 8 órától 1969. április 11-én 13 óráig karbantartási munkák miatt a Széchenyi utcától az Árnyékszala út, Szovjet- hadsereg úttól a Hajdúhegy felőli teljes bezáró részen. Erről a „Fehér- fekete-igen-nem” vetélkedőről beszélek, a budapesti kerületek maratoni küzdelméről, ami a televízióban folyik. Soha még szellemi versengés nem tetszett nekem annyira, mint ez. Imádom, egészen oda vagyok érte. Kiváncsiak rá, hogy miért? Lehet találgatni. Talán azért szeretem ennyire, mert magam is fővárosi lakos vagyok, az egyik kerületben van az én otthonom, egy másik kerületben él a főnököm, és most szorítok azért, hogy az én kerületem jól el- agyabugyálja a főnököm kerületét ? Szó sincs róla, nem vagyok lokálpatrióta és abban a bizonyos kerületben lehetnek rendes emberek is. Esetleg nagyon tetszik nekem a fővárosi tanács ravaszsága? Felajánl —« győztes városrésznek egy hatvan ágyas bölcsődét, ugyanakkor ezzel a gyakran késő éjszakába nyúló és elsősorban az ifjú házasok figyelmét lekötő műsorral megtakarít magának legalább tíz darab hatvanágyas bölcsődét! Víz, víz, nem találták el, effajta rosszmájú feltételezés soha még csak eszembe sem jutott. Netán azért lelkesedek ezért a vetélkedőért, mert szeretett Budapestem történetéből annyi új, érdekes ismeretet nyújt? Nem mondom, ennek válóban örülök, de mégsem ez a fö ok. És nem a sakk, és nem a rákoncátlan stopperóra, és még Vitray bálettos mozdulatai sem, amikor a kérdést húzza, vagy az üres borítékot átadja az enyészetnek. Ne is próbálkozzanak, úgysem jönnek rá. Megmondom: engem a tapsilányok bájainak el, ők ejtik rabul a szivemet adásról adásra. Kossúth-díj jár annak a rendezőnek, aki rájött, hogy nélkülük fabatkát sem ér az egész verseny és az operatőrnek, aki a kellő időben mindig rájuk irányítja a kamerát. Felesleges az értelmező szótárakban keresgélniük a „tapsilányok’’ kifejezést. Én találtam ki. Házi használatra így jelölöm azokat a tündért ifjú hölgyeket tizenhat és húsz között akik a vetélkedő ideje alatt ott ülnek X., Y. kerület népművelési otthonában, az első sorokban. Ezek a bájos, ennivaló tapsilányok, amikor a hazai elmebajnok kitalálja, hogy például a kérdésben ismertetett három szám annak a Tódocka Sim.eonnak a születési, a halálozási és közbeeső évszáma voltt aki könyvet írt valamiről és ezért egy gangot neveztek el róla a kerületben, önfeledt- boldogon tapsikolni kezdenek. Ezer vidám,, pajkos sugár csillog a szemükben, csurgatott méz a mosolyuk, megőrülök értük. Kiváltképp azokért, akik, miközben szaporám ütögetik össze a kezecskéjüket, ráadásul még ütemesen fel-felemelkednek, vissza-visszahuppan- nak a székükre. Szépek, csinosak, boldogok. Meg kell őket zabáim! Mit nekem a rná- zsányi könyvvel, kimutatással felszerelt professzorok, a kopasz, vagy lobogó üstökű zsenik, a különféle-fajta titánok, gigászok é. egyéb lángelmék! Egy, egyetlenegy ilyen aranyos tapsilányért odaadnám az egész társaságot. A zsűrit és a nagymestereket is beleértve! Kürti András szinte az egész hetet átívelő non stop adás. Nincs mód és lehetőség, hogy mérlegre tétessék minden egyes program, méltatást kaphasson az adás minden műsorszáma, hisz ehhez is non stop cikk kellene akkor. Így hát inkább csak a kritikus ízlése, egy kicsit önkényes válogatása szerint, — néhányról A Vihar őrnagy. Ez a kétrészes szovjet kémfilm, amely a szovjet felderítés, illetőleg a szovjet hadvezetés erőfeszítéseit példázza a németek által a második világháború végén felrobbantandó szláv történelmi múltú városok sorsának megvédésére, — érdekes, újszerű és izgalmas volt. Újszerű az ilyen tárgyú szovjet filmekben szokatlan, helyenként szinte lírai szépségű szerelem ábrázolásában, a színészi játékstílusban és izgalmas nemcsak a téma, de a fordulatos cselekményszövés miatt is. Néhány tétovázó pillanat, hosszúra nyújtott, színészileg sem hiteles állókép, itt-ott stilustörés, — mindezek ellenére Vagyim Berojev, Voznyeszenszkaja és Viktor Petrov hármasa nemcsak jó filmet, de tehetséges fiatal szovjet filmművészeket is bemutatott a magyar közönségnek. Irta, aki mondja, azazhogy a színész írt, az író játszott a péntek esti képesített rádiókabaréban. Nem vagyok rosszmájú, de valahogy mindig jobban szerettem, ha differenciálódó korunkban mindenki azt csinálja, — amihez ért. Ami a szakmája. Művészete, ha úgy tetszik ebben az esetben. Nem vonom kétségbe, hogy vannak színészi tehetséggel valóban megáldott írók, s írói vénával rendelkező színészek... Ám a kabaré olyan műfaj, amely meglehetősen szűk területére koncentrálja ezeket a „másirányú” képességeket. Nem volna ildomos a más műfajokban tevékenykedő szereplők „tételes” értékelése, mert való igaz, hogy néhány kedves és derűs pillanatot is kaptunk a majd kétórás műsorban. De kezem a szívemen: néhány perc, néhány villanás, „egy csep” méz kevés, hogy megédesítsen száz percnyi verítékezést. „Fiatal vagy, szertelen”. Rendben van, tudomásul veszem, hogy aki fiatal, az szertelen. Ezen egy pillanatig sem vitatkozom, hogy Liszkay Judit show-ját idézem. Csupán néhány tűnődő gondolat, s ezt már vitaképpen! Miért fiatal és szertelen a mottója ennek a show-nak? Mitől volt szertelen ez a műsor? Kicsoda az egyébként rendkívül tehetséges és szuggesztív megjelenésű Liszkay Judit? Mert a beavatottak tudják, hogy például a Moulin Rouge-ban táncol, de a nem beavatottak — és esküszöm, ezek vannak többségben! — nem járnak oly rendszerességgel e budapesti éjszakai lokálba, hogy ismernék a fiatal művésznőt. És végül: mitől volt show ez a show, amikor éppen az a borsa hiányzott, hogy valaki valamit elmondott volna Liszkay Juditról, bemutatta volna és több oldalról mutatta volna be a fiatal művésznő művészi kvantitását és kvalitását? A második lövés... Robert Thomas inkább bűnügyi játéka, mint igazi krimije — szerencsére erre hangolta jó érzékkel és ritmussal Horváth Jenő rendező is — alkalmat nyújtott a televízió képernyőjén már régen látott Mensáros Lászlónak, a nemcsak csinos, de tehetséges Almási Évának és az ebben a műfajban is igényes Sinkó Lászlónak, — egy kis játékra. Miután érezhető és élvezhető volt, hogy ők maguk is érezték, hogy ez játék, s miután ők maguk is sok kedvvel, picit kikacsingató „kriminológiával” játszották A második lövés történetét, — kellemesen, jól szórakoztunk. A kalauz Juliette Greco... volt Párizsban. És bár kitűnő művészek sorakoztak fel, az egyébként nem kitűnő keretjátékban, mégis a kalauz volt a főszereplő. Ahol Juliette Greco megjelenik, ott e műfajban mindenki csak statiszta lehet. Jó, igényes statiszta, invenciós tagja egy orchestemek, ahol azonban a prímhegedű: Greco! Gyurkő Géza Hlenűitüf3 1969. április 9., szerda
