Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

Szamba a börtönben A Rio de Janeirótól 100 kilo­méterre fekvő Ilha Grande szi­get területének legalább egy- tized részét Guanaoara állam börtöne foglalja el. Nemrégen 150 különleges foglyot szállítot­tak ide. Itt talált „menedéket” Brazília néhány leggazdagabb embere. A foglyokra bírósági eljárás vár — törvényellenes jövede­lemszerzéssel, közrend meg­sértésével és kábítószer-keres­kedéssel vádolják őket. A rendőrség által Ilha Gran­de szigetére küldött milliomo­sok — az illegális lottó szerve­zői — a börtönben különleges ■privilégiumokat élveznek. Ez ■még a fogságot is kellemes és hasznos időtöltéssé teszi szá­mukra. Carlos Imperial pél­dául három kényelmesen be­rendezett cellában lakik, Cas­tor de Andrade pedig nyolc cellából álló < „lakosztályban” rendezkedett be. A foglyok futballozhatnak, filmet és te­levíziót nézhetnek. Rokonaik és barátpik gyakran megláto­gatják őket. Imperial azt állít­ja, hogy a „sziget szépsége az ■ideálisj feltételekkel együtt” fel­pezsdítette alkotóerőit. Már több szambát irt a börtönben, amelyeket á bírósági eljárásra váró sorstársai esténként nagy élvezettel énekelnek. Áz idegenforgalom árnyékában Bécset látni, é$ — bevásárolni ... — Turisták, vagy kereskedők 1 — Tizenhárom darab százas, néhány napra ... Aránylag „enyhe lefolyású” volt az elmúlt esztendő me­gyei idegenforgalma, értendő itt a ki- és a beutazók „árnyé­kos” valuta- és devizaügyei... enyhe, ha arra gondolunk, hogy eddig ebben az eszten­dőben már majdnem annyi üggyel voltak kénytelenek foglalkozni a hatóságok, mint tavaly egész évben. lit a Szabó családhoz Nyugati országba 14 napra biztosít valutát a magyar ál­lam a turistáknak: napi öt dollárt, összesen tehát 70 dol­lárt. S mit tesz némelyik ma­gyar turista? Három-négy nap után hazatér. A szabály ilyenkor az, hogy a többi napra kapott valutát vissza keirjizetrii. Sokan erre kép­telenek;-ugyanis a kapott dol­lárért már alaposan bevásá­roltak. Más valutával is ugyanez az eljárás. D. F. eg­ri lakos például felvette a 710 dinárt, és elutazott Jugo­szláviába. Három nap múlva visszatért (14 napra kapta a valutát!), háromezer forint értékű áruval. Tartozása: 690 dinár. Hasonlóképpen járt S. Gy. egri lakos is — mindket­tőjük ellen büntető eljárás indult. Bécsben nem valami nagy tisztelettel viseltetnek a turistáink iránt, s ennek, saj­nos, van- alapja., A turista ugyanis a kapott Schillingen kívül bár vihet magával még 200 forintot 10 és 20 forintos címletekben, mindezt kevés­nek tartja, mert nem világot akar látni, hanem bevásárolni megy. A valuta aránylag ke­vés, így feltűnő, hogy milyen nagy mennyiségű áruval tér­nek haza egyesek. A dolog sajnos egyszerű: „odakint” néhol megengedik — mert megengedhetik! — maguknak a kereskedők, főképpen ki­vándorolt magyarok, hogy fo­rintért árusítsák eladnivaló- jukat. A kiutazó csoportokat megrohanják az ügynökök, szállást ajánlanak fel, ha az általuk meghatározott „üzlet­ben” vásárolnak, reklámlapo­kat osztogatnak, hogy: „Kira­kati árainkat ne tekintse, bent az üzletben mindent ol­csóbban tud beszerezni”, és térképet is mellékelnek ahol megjelölik: „Így vezet az út a Szabó családhoz.” (Magyar származású kereskedők...) K. A. lőrinci lakos nem tudott bevásárolni odakint: leleplez­ték a határon. Tizenhárom darab 100 forintos és ISO „plusz” schilling volt nála.. Van, aki a kivitt élelmiszere­ket is értékesíti — valóságos börzét rendeznek —, pedig ez is törvénybe ütközik, nem beszélve arról, mennyire le­járatja a magyar turistákat Személyi használatra kivitt tárgyakat külföldön eladni, vagy elajándékozni nem sza­bad” — mondja a rendelke­zés! Üzérkedők „A vámmentesen behozha­tó áruk értékkerete egyéni útlevéllel utazóknál 4 ezer forint, csoportos útlevéllel utazóknál pedig 1 ezer fo­rint.” Sokan nem tartják be ezt a rendelkezést sem. És azt sem, hogy a behozott árukat csak az illetékes hatóság engedé­lyével lehet értékesíteni. Ezért indult eljárás A. A. andor- naktályai lakos ellen, aki a Bécsből hozott árut 1200 fo­rintért akarta „értékesíteni”. (öt napig volt kint, s kide­rült, hogy a megengedettnél több forintot vitt ki!) Sz. Gy.- né egri lakos 700 forintért, Sz- Zs-né pedig 1470 forintért akart eladni külföldről hozott árut. Nem sikerült nekik... „Fordítva”: büntető eljárás indult M. F. gyöngyösi lakos ellen, aki 2700 * nt érték­ben próbált Csehszlovákiába csempészni női pulóvereket. Külföldi állampolgártól árut csak a Nemzeti Bank engedélyével lehet vásárolni. Sokan ezzel sem törődnek — meg a hazánkon átutazó kül­földi tranzit utasok sem. Megveszik, és — eladják, ha sikerül. P. M. füzesabonyi la­kosnak például nem sikerült, aki 1120 forint értékű, külföl­ditől vett árun akart túladni. M. A. siroki lakos üzérkedé­sére is pontot tettek a ható­ságok egyelőre: 3400 forintos „üzletet" próbált lebonyolí­tani. Van, aki nagyobb tétel­ben vásárol, mint S. J.-né hatvani lakos, aki 30 ezer fo­rint értékű árut vett és adott el. ' Az idén történtek ezek az esetek. Ebben az évben vár­hatóan még nagyobb lesz az idegenforgalom a megyében, ahogy bizonyára többen is szeretnének innen külföldre utazni. Jó, ha ismerik, és be­tartják ezeket a szabályokat, (kátai) Lj Odern csehszlovák bú-; torok a müncheni 21.; nemzetközi kisipari kiállí-; táson. Olvasó automata Az Ukrán Tudományos« Akadémia kibernetikai inté-< zetének munkatársai olyan automata berendezésen dol­goznak, amely el tudja ol­vasni az írógépen írt betűket; és számokat. Ez az automata; lehetővé fogja tenni, hogy: közönséges írógépen írt doku­mentumokat és különböző! szövegeket tápláljanak a szá­mítóberendezésbe. Tervezők szerint az auto­mata nagyon megbízható ké­szülék lesz. Amellett, hogy olvasná -pud, még abban az esetben *ifr~meg tudja külöi böztetni a befcüképeket. ha egyáltalán nincs közöttük térköz. A közönséges írógép ugyanis gyakran úgy írja a betűket, hogy azok szélei érintkeznek. Az automata át­lagos olvasási sebessége 200 betűkép másodpercemként. 6 Mmmmt 1969, április 27„ vasárnap A naptár Arcok A z asztalomon a naptár. A fekete mág­neses karikát naponta tolom odébb. XJjra eltelt egy nap. Aztán így ütemesen, szinte észrevétlenül lemorzsolódnak a hetek, a hónapok. A parányi mágneses vaskarika nem tud sokáig egy helyen nyugodni... A hónap végén járunk. A vasárnapokat pi­ros körökben fehér számok jelzik. Tűnődöm: milyen gyorsan elröppent ez az idei április. Az elején a kellemesen töltött ünnepek, ké­sőbb a szürke hétköznapok is. — Mit vitt el és mit hozott ez a hónapi Mindenekelőtt elrabolta tőlünk a tavaszt, hiszen ibolyanyíláskor hó esett és a dérlepte kertekben kínlódva virágoztak a barackfák. így aztán igazi tavaszi áprilisra most már csak jövőre számíthatunk. Hozott viszont re­ményt. Reményt ahhoz, hogy a csúnya, bolon­dos április után kellemes, langyos május kö­vetkezik. Megpróbálom egyenként visszafelé rakni a kis karikát. így jönnek, bukkannak elő a fe­ledés homályából a dolgos napok. A vaska­rikába bezárt számok mindegyike mond vala­mit. Nekem ezt, más munkát végzőnek azt. Ha úgy gondolatban összegezni lehetne a hó­nap minden hétköznapját, minden dolgos ha­zánkfia heteit, hétfőtől szombatig, mennyi, hány ezer és tízezer munkában eltöltött nap jönne össze! És ezekbe beleférne a tai>aszi ve­tés, a Gagarin Hőerőmű szerelési munkái, a tanárok előadásai, az operáló orvosok életet visszaadó műtétéi, a párttitkár, a tanácselnök, az esztergályos hasznos időtöltése is. Harminc bekarikázott számot mutat a nap­tár. A legelső igazi tavaszi hónapot, amely az idén oly gáládul becsapott minket. Még há­rom hétköznap van ebben a hónapban. Olyan dolgos napok lesznek ezek is, mint a többiek voltak. Aztán újra jön az ünnep. Május elseje. Az életet, a jövőt adó és hozó munka ün­nepe... N ézem az arcokat. Ismeretlen, felig és: egészen ismerős emberek arcait. Fi-', gyelem és olvasok belőlük. Legjobb ezt reggel tenni, amikor munkába iparkodnak az embe­rek, mert ilyenkor nagyon őszinték az arcok. Copfos gimnazista lány. Minden reggel', látom a patakparton. Most nyugodt az arca, szemével a gesztenyék pattani akaró rügyeit- kutatja. Bezzek tegnap. Akkor nyugtalan volt- és ideges. Elő-előkapta a táskából a szótárté és biflázta a szavakat. Bizonyára valami mással mehetett el az idő... Táskás fiatalember. Csinos, jól vasalt, mint; mindig. Nem siet, inkább passziózva szedegeti: a lábait. Hátratekint, észreveszi a copf őst. Gondol egyet és lassít, aztán, hogy a lány; néhány lépéssel megelőzi, ő is diszkréten föl-: zárkózik. Amikor a sarkon elválnak, rámo-: solyog a lányra. Parányi fintort veszek észre a copfos ajkán, de az arc komoly marad... Idős, kövér néni. Kezében kék színű zo-‘, máncos kanna. Tizenkét éve csaknem min­dennap látom, ö az utca tejese. Hajnalban: kel, bejár a szomszédos faluból. Most jóked-'. vű. Derűsen visszaköszön. Több mint egy fél. évig fagyos és erőltetett volt a mosoly, az arca bánatos. Egyszer érdeklődtem. — Eltemettük szegény, beteg férjemet... —. szólt szomorúan. E. bácsival vidéken találkozom. Egy Tisza menti faluban. Postamester, talán harminc­egy néhány esztendeje. Örök derű, vidámság. Szívesen beszél a nőkről, tiszteli is őket, de sohasem volt felesége. — Rengeteg volt mindig a munkám. Nem• értem rá megnősülni — mondta egyszer mo­solyogva. Jönnek a viccek. Egyik a másik után kifogyhatatlanul. Legalább húsz évet fiatalít- rajta a humor, a jókedv, a mosolygós arc. — Sajnos mindig rosszhírű a hivatalom —• panaszkodik viccesen. — Hogy, hogy? — Nézd! Még a borítékra is azt írják:: Utolsó posta... Arcok. Nézem őket és olvasok belőlük. Nemegyszer nekem is erőt, biztatást adnak... — szi — Tények és tanulságok A cipő csak a vásárló lábát szorítja? „Most érdemes vásárolni! a gazdasági érdekeltséget Hétszázezer pár cipő közül sem. A közepes és nagy vál- válogathat!” — biztat, csábít lalatok gyakran a mellény-« a hirdetés, amelyet napról- zsebből kifizethették azt a napra megtalálhatunk a la- „bánatpénzt”, melyet a vá- pok hasábjain. Az ember sárlói kifogások jelentettek, persze legtöbbször nem ak- Sőt, különösebb anyagi koc- kor vásárol, amikor „érdé- kázat nélkül megtehették mes”, hanem amikor szűk- azt is, hogy forgalomba hoz­ségletei úgy diktálják. Ilyen- zanak olyan----grabuskin k or viszont megesik, hogy zsugorított, műbőrből ké­nem azt, s nem annyiért ve- szült — csizmákat, melyeket szi meg, dehát: nem járhat a Kereskedelmi Minőségel- mezitláb, mint Sandy Shaw lenőrző Intézet alkalmatlan- a színpadon. Nem azt, s nem nak ítélt az eladásra. Ha annyiért? Sajnos, nem ritka ilyen, és hasonló esetekben a vásárlói fiaskó ez. Ám fiaskó sajtó, s ezzel- a nyilvánosság ez az iparra, s a kéreskede- értesülhetne arról, hogy föl­lemre nézve is. Az elmúlt he- léptek a vétkesek ellen, el­tekben és hónapokban a saj- vonták jogtalan nyereségü- tó, a rádió — lapunk is — két, a felelős vezetők részé- több ízben foglalkozott a sedését csökkentették, stb. — „cipőfronttal”. Nem is ered- mert a felügyeleti szervek- mény nélkül. A fogyasztói nek erre joga van —, elég­panaszok tolmácsolásának tétellel venné tudomásul, s erkölcsi kényszere hatott oda, ugyanakkor a gyárak is a hogy módosítottak a szab- „játékszabályok” betartására ványrendszeren, készítik a kényszerülnének, termék használhatóságát a A múlt esztendőben a ter­vevőnek tudtul adó kötelező vezettnél nagyobb nyereség tájékoztatásról szóló rendel- elérése nem kívánt különö- kezést, a tudományos kuta- sen nagy erőfeszítést az ipar- tóintézet vizsgálatot folytat vállalatok többségétől, ma a női csizmákra tett vásárlói már ez nyilvánvaló. Ez is kifogások és panaszok okai- közrejátszott abban a nagy­ról, stb. stb. Mégis, a ta- vonalúságban, ahogyan a pasztalatok azt igazolják: gyárak a fogyasztói reklá­mja még a cipő, a rossz ci- mációkat kezelték, s abban pő elsősorban a vásárló lábát is. hogy inkább kilós áru­szorítja, a sokkal kevésbé a ként a MÉH-nek adják el a gyártó iparét s a forgalmazó kifogásolt cipőket, mintsem kereskedelmét. a gyárba visszaszállítanák. «^1 i j , . , (A Duna Cipőgyár főmérnö­wKOJtC lOnCOlata ke például raktárhiánnyal, . , , . , a létszámgondokkal indo­A rossz minőségű termek kolja ezt). Nincs mód itt a — legyen cipő, vagy bármi népgazdasági és a vállalati más — a legritkábban vélet- érdek közötti ellentmondás lenül ^ létrejött okok követ- részletezésére, de vitathatat- kezmenye. Az esetek többse- lan: a gazdasági ösztönzők- gében okok láncolatának ne]- ^ ellenkező irányba „végterméké”, kifejezője kell hatniuk. Mint ahogy a mindazoknak a feszültségek- mai rossz minőség — ha ezt nek és ellentmondásoknak, a gyárak még nem is érzéke­.-melyek at lpar egy-egy ágá«- -iik eléggé — is hatra holnapi han, de nem egy esetben az és holnaputáni , forgalomra: ipar egeszeben rejlenek. 1960- elriasztja a vevőt! A túlzott ban 21 millió pár lábbelit nagyvonalúság tehát rossz gyártották hazánkban, 1968- befektetés. Különösen most, ban ennek több mint a más- hogy első ízben haladja meg ielszereset. A divat követ- a cipőipar kapacitása az igé- kezmenyekent az 1965-ben nyékét, s ezzel mód nyílik a termelt félmillió pár csizma kereslet-kínálat közötti, csupán egyötöde annak, amit versenyt jelentő mérlegelés- a mult evben a gyárak elő- re. állítottak, négy esztendő alatt ki , , „ tehát hatszorosára növeke- A K0r©SK6QO dett a termelés. A mennyisé- lroröalrarliÁlr gi emelkedéssel azonban eaJítíUJtíK nem tartott lépést sem az A belkereskedelmi minisz- alapanyaggyártó, sem a fel- tér szavaival élve: a keres- dolgozó ipar technológiája és kedelem jószerint még ma is minőségellenőrzése. csak eloszt, s nem kereske­Tagadhatatlan: a cipőgyá- dik. A megállapítás a cipő­rak gondjainak egy része 'Par—cipőkereskedelem ese- áthárítható a bőr- és kellék- tében is igaz. anyag iparra. A bőrszín, a ké- A cipő nagy- és kiskeres- reganyagok deformálódása kedelem a szó teljes értél- miatti panaszok, a műbőrök mében kereskedjék. Ne vá- egy részét ért jogos kifogások súroljon ott, ahol rossz mind­azt _ bizonyítják, hogy már a séget sóztak rá, ne elégedjék cipőgyárak sem a megkívánt meg az áruvétel mai, eléggé minőséget kapják sok eset- laza rendszerével, hanem ben a partnerektől. Nem szigorítsa a minőségi köve- kaphatja tehát a vásárló telményeket; válogasson! sem? Ne dolgozzák fel a És napjainkban már a ke- rossz anyagot — érvel a vá- reskedelem nem takarózhat sárló, s ki vonhatja kétség- azzal, hogy neki kötelezően be érvelése igazságát? Vagy ezt kell átvennie az ipartól, mégis? Az országban példá- ha tetszik, ha nem. És ugyan­ul csak egyféle kéreganyagot akkor: a kereskedelmi vál- állítanak elő. Érthető, hogy lalatoknál levő konzervatiz- az egyféle anyag másként vi- must — az irtózást az új mo- selkedik a különböző lábbe- deliektől, a hagyományoshoz li típusokban, másként reá- való ragaszkodást, a készlet1 gál a ragasztott eljárásnál al- és a választék ez utóbbi ro- kalmazott vegyianyagokra, vására történő „rendezését” mintha varrott cipőbe építe- — is föl kell adni. Mert ez nék be. A kéreganyagok vá- is közrejátszik abban, hogy a lesztékának bővítése, akár „cipőfront” hangos, s hogy a import útján is — íme, egyet- vevő bosszankodik, len kiragadott példa arra, A cipők minősége volt már miként fűződnek lánccá a témája parlamenti interpel- minőségi panaszok. ládának, népi ellenőri vizs­Tagadhatatlan ugyanakkor gálatoknak, s a legutóbbi hó- az is, hogy a cipőgyárak — napokban is sok-sok újság- az országban 126 vállalat és cikknek. Nagyon itt az ideje, szövetkezet készít lábbelit hogy téma legyen ott is, ahol — maguk is a kisebb-na- alap- és kellékanyagukat ké­gyobb mulasztások és ha- szítik, ahol a lábbeliket qyárt- nyagságok sorát követik eV, ják, s ahonnét e gyárakat el- mégha a kifogásolt termékek lenőrzik és irányítják. Téma aránya nem haladja meg az legyen: műszaki intézkedé- egy-két százalékot sem. Mi- sek, közgazdasági elemzések, ért tehetik ezt? kereskedelmi szerződések, de j.- .j, , , _ ha kell büntető kötbérek, ér­Mellényzsebbol ? dem esetén anyagi elismeré­sek formáját öltve. Mert A gazdasági reform első csakis így kerülhet le a fo- esztendeje érthetően még gyasztói panaszok témája a nem bontakoztathatta ki tel- napirendről. jes egészében minden elmé- Mégpedig végérvényesen. nek hatásos működését, így K. S. 'VVVVVWVVVVSAA/VNAAA'V^v^^vVVV\AAAA/VVVVVv'V*wVVyVVV*vA.^»*«'V'\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents