Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

BNV 1969 Egyre mozgalmasabb életet figyelhet meg a szemlélő a budapesti vásárvárosban. Május 16 és 26 között rende­zik meg a Budapesti Nem­zetközi Vásárt, amelyen a vendéglátó hazai iparral együtt 35 ország képviselteti magát. Alkalmunk volt be­szélgetni dr. Vitéz András­sal, a vásár igazgatójával, s természetesen első kérdésünk azt tudakolta: — Mi jellemzi majd az 1969. évi ipari seregszemlét? — A Budapesti Nemzetközi Vásár az évek során Kelet— Nyugat kereskedelmi, gazda­sági fórumává nőtte ki ma­gát és nyugodtan mondhat­juk, fejlődése során a ma­gyar ipar, a külkereskede­lem, a külföldi partnerek fontos találkozó helye lett. Az 1969. évi BNV is elsősor­ban külkereskedelmünk szol­gálatában áll, és ezt a belföl­di kiállítóknak messzemenő­en figyelembe kell venniük. A hazai kiállító vállalatokat a BNV elsősorban arra ösz­tönözheti, hogy azokat a ter­mékeket mutassák be, ame­lyek — a szocialista országok igényeinek kielégítése mel­lett — a tőkés export foko­zását szolgálják. Ilyen érte­lemben az a fő törekvés, hogy a gazdaságosan termel­hető, a piacok által igényelt és keresett, műszakilag és esztétikailag fejlett termé­kek kerüljenek bemutatásra. Az idei céljaink között az ia szerepel, hogy a külföldi ki­állítók körében váljék közis­mertté: milyen mértékben érdekeltek a magyar ipari és. külkereskedelmi vállalatok a nemzetközi együttműködés és kooperáció létrehozásában, bővítésében. — Minden évben időszerű kérdés: bővül-e a vásár, lesz- e valami változás a tavalyi­hoz képest? — S mi most már évek óta kénytelenek vagyunk a kér­désre ugyanazt a választ ad­ni: a rendelkezésre álló 260 000 négyzetméteres terü­letet képtelenség tovább nö­velni, úgyhogy az idén is több külföldi jelentkezőt vissza kellett utasítanunk. A külföld érdeklődése ugyanis változatlanul igen nagy. Ter­mészetesen, ha a vásárterü­let tovább nem is növelhető, azért különféle vásárrende­zési módokkal, kisebb pavi­lonbővítésekkel, a vásárvá­ros maximálisan célszerű ki­használásával szeretnénk többet nyújtani az elmúlt évnél. Mondhatnám úgy is, ha a BNV-t bővíteni nem is lehet, szépíteni igen. Ennek megfelelően a pavilonokban már javában folyik a belső rendezési munka. Talán nem érdektelen, ha megjegyzem: a tervek azt mutatják, hogy a külföldi kiállítók is rango­sabban kívánnak megjelenni az 1969. évi BNV-n. Barkácsolók között — Működésre készítik elő a szökőkút világítását (MTI foto: — Kovács Sándor felv.) — Mit tudhatunk a külföl­di kiállítókról? — A kiállítók száma kö­rülbelül azonos lesz a tava­lyival. A jelentkezők közül 2z ország vesz részt hivata­los, kollektív árubemutató­val. Első ízben jelenik meg a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron Kanada és Kolumbia. Kiállítóink között találjuk ^törzsvendég” szocialista részvevőinket: a bolgár, a csehszlovák, a jugoszláv, a kubai, a lengyel, az NDK- beli, a román, a szovjet ki­állítókat. A Szovjetunió lesz az ia69. évi vásár legna­gyobb kiállítója, hiszen 2200 négyzetméteres pavilonban és 1500 négyzetméteres sza­bad területen rendezi meg kiállítását. A nyugati orszá­gok közül megemlítjük Ang­liát, Ausztriát, Belgiumot, mint a vásár állandó kiállí­tóit, Finnországot, amely két­évenként vesz részt vásáron és az idén ismét megjelenő Franciaországot, amely két­évi szünet után most újból hivatalosan jelentkezett a BNV-re. külföldi kiállí­tók száma másfél ezer körül ▼an. — A vásárigazgatónak fel­tehetően van már némi képe a külföldi kiállítók idei új­donságairól. Mit emelhetne ki ezek közül? — Valóban, legfeljebb csak kiemelésre vállalkozhatom, arra is csak „kapásból”, hiszen sok külfödi cég az utolsó pillanatig tart egy-két meglepetést Hadd említsem meg, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság kollektív kiállításának a többi között berendezett háromszobás la­kást, könyvelő-automatát, új Wartburg személygépko­csit különböző finommecha­nikai és optikai termékeket mutat be. Finnország több gépipari újdonsággal, Ju­goszlávia önálló pavilonban bútorbemutatóval, textilipari kiállítással, előre gyártott építőelemek bemutatásával vesz részt. Űj pavilonban, kétszeresre növelt területen Növényvédelmi tanácsadónk Gyümölcsösökre: Megyénk almásaiban erős ko­rai lisztharmat-fertözésre lehet számítani. Ezért javasoljuk a lisztharmat elleni szerek foko­zott használatát, elsősorban a jó hatású Dunakollt, továbbá a Thi- ovitot. Mindkettőt a fák virág­zásáig 0,7 százalékos töménység­ben használhatjuk, a szükséges nedvésítószerek (Sandovit, Cito- vet) hozzáadásával. A várható erős korai lev él te tű-fertő zés le­küzdése érdekében szükséges a lisztharmat elleni védekezéseket olyan rovarölő szerekkel kombi­nálni, amelyek a szívókártevők­re is hatásosak. Házi kerti gyü­mölcsösökbe Foszfotion (0,15— 0,3 százalékos) Lebaycid 40 Wp. (0,1—0,15 százalékos), lakott te­rületeken kívül szórványban Wofatox spritzpulver 30, vagy Metation 50 (0,1—0,2 százalékos) szereket használhatjuk. Kajszi (sárgabarack), ősziba­rack és szilva sziromhullása után a fent említett rovarölő szerek valamelyikével permetezhetünk. Fontos a meggyet — különösen ha csapadékos, ködös az időjá­rás — virágzásban a meggymo- fiiiia ellen Orthocid (Captan), <j&rtho—Phaltan (0,2—0,3 százalé- vagy Zineb (0..3—0:4 szá­zalékos) szerek valamelyikével- védelemben részesíteni. Virág­zásban rovarölő szereket hasz­nálni tilos l Szántó- és kertészeti területekre: Házi kertekben a lótetü elleni védekezésre a Lótetű-Arvalint javasoljuk az alkalmazási rend­szabályok betartása mellett. A kelő cukor- és takarmányrépák­ban a károsító répabolha ellen Wofatox porozó, Hungária L—2 és DL—7-es porzószerek valame­lyikét használhatjuk 10—14 kg/kh mennyiségben. A szerek méhek- re veszélyesek, használatuk ese­tén a kötelező óvórendszabá­lyokra ügyeljünk. A gabonák elgyomosodásának veszélye igen nagy. A vegysze­res gyomirtást szervezetten, nagyfokú termelékenységet biz­tosítva végezzük, mert a keze­lésre váró terület nagy, a rendel­kezésünkre álló idő pedig kevés. A gyomirtást Dikonirt, Diko- nirt D. Dikonirt K (karbamid- dal kombinálva), Dikotex 40 és kamillás területeken Aniten D- vel végezhetjük. Heves m. Növényvédő AlloaUs állítja ki legjobb gyártmá­nyait Bulgária, Lengyelor­szág pedig a többi körzőit nemcsak gépipari berendezé­seket, hanem általános hasz­nálati eszközöket és tartó fo­gyasztási cikkeket is bemu­tat. Bizonyára sokak érdek­lődését kelti majd fel a BNV- n első ízben jelentkező Pols­ki—Fiat személyautó, amely­ből Lengyelország ez évben szállítja Magyarországnak az első ezret. — Milyen előzetest kapha­tunk a hazai kiállítók készü­lődéséről? — A legnagyobb kiállítói most is a kohó- és gépipar, amely csaknem 24 000 négy­zetméter fedett és szabad te-< rületen mutatkozik be. Ügy tűnik, hogy a kohászat és a gépipar 15 szakkiállítása a korábbinál jobban tükrözi majd a műszaki fejlesztés eredményeit, s azt, hogy az értékesítés egyre inkább meg­követeli a műszaki kapcsola­tok erősítését is. Természe­tesen szerephez jutnak a bel­földi piacra gyártó ágazatok is, hiszen a BNV jó alkalom a több ezer hazai látogatót érdeklő termékek, újdonsá­gok bemutatására. Példátla­nul nagy a könnyűipar ér­deklődése a vásár iránt; több jelentkező vállalatot el kel­lett utasítanunk, számukra sz őszi vásár kínálta lehetősé­geket ajánlottul:. Az idén is odaítélik a vásár nagydíját, de a rendezőség arra törek­szik, hogy a díjakról a közön­ség már a BNV megnyitása után tudomuásut szerezzen. —• összegezve azt mondha­tom, a jelek nagy külföldi és hazai érdeklődésre utalnak, s mi reméljük, hogy az idei Bu­dapesti Nemzetközi Vásár minden vonatkozásban sike­res lesz. (h—gy) A főparti ház HEGYEK ALJÁN, erdők között, patakszelte völgy ölé­ben emeletes, sárga épület. A tóparti öreg házat nem­rég erdészek lakták, a föld­szinti, üres szobák most fail­latú műhelyeknek adnak ott­hont. A Nyugat-bükki Álla­mi Erdőgazdaság szilvásvára- di erdészetének barkácsoló üzeme rendezkedett be itt, a bükk-erdőségi természetvé­delmi terület kapujában. A ház előtt a szivárványos pisztrángokat is nevelő, für­ge hegyi patak, a Szalajka kristályos vize kanyarog. A patak csupa tajtékzó csobo­gás, sistergő-surrogó robo- gás, belemorajlik egy-egy szikladarab tompa puffanása, amelyet megforgat az alá- omló víz. A picinyke, ugrán­dozó hullámokon millió pa­rányi nap úszik csillámló, tündöklő ragyogással; egy pillanat alatt millió villanás tűnik el, s ugyanannyi tá­mad. Kincses szépségeivel tárul­kozik az ezerszer megcsodált táj, s egyszerre egzotikus kincseivel vesz körül, a tó­parti ház falai között is, az erdő. — Egyszerű, apró kis vi­rágvázával kezdtük... Lakk- és gyantaillat. Áz apró „termekben” az erdő- gazdaság főkönyvelője, a barkácsoló üzemnek is szel­lemi szülője, P'allagi Béla tál ói í AZ UDVARON KEZDJÜK szemlélődő sétánkat. Hatal­mas rönkök, ágas-háncsos, gancsos fahasábok. Halott és szemre értéktelen darabok. S mégis mennyi csodálatos for­mát őriznél: kérgük alatt, évgyűrűik közé ágyazva. A fa dacol széllel, viharral, a telet átalussza és tavasszal újra ébred. Üj ruhát ölt, lony- bot rak, virágot bont, gyü­mölcsöt, termést érlel. Lassan kiöregszik, lombja lehull, ága szárad, s miként az em­ber, örökre elalszik. A fa, ez a vérrel, könnyel és verej­tékkel ázott humuszból, örömből és panaszból, nap­sugárból szálas törzzsé növe­kedett növény, az ember leg­hűségesebb földi útitársa. A kapcsolat, ragaszkodásunk a fához éppen ezért nem vé­letlen. Él a kívánság az em­berekben, hogy a természe­tet behozzák lakásukba, a bútorok közé. A mi időnk a fa reneszánsza, ilyen kultu­sza a fának talán még soha nem volt. Ennek a különle­ges igénynek felismerése si­ettette születését. — Értéktelen faanyagokat hasznosítunk, s minél gör­csösebb, gancsosabb, annál jobb. Korábban ezeket a da­rabokat tűzhalálra ítéltük, nem nézte senki semmibe. S most remek díszítő tár­gyakat, lakberendezési dara­bokat barkácsolnak belőlük. Hamutartókat tölgylevélben, .. .ha a kövér Kovácsné azt mondja, hogy a Nagynétól hallotta, miszerint a Váriék vál­nak, mert a Vári azt hallotta, hogy a felesége megtudta, hogy a kapott prémiumot Ficvölgyi Nellikére költötte, pedig a sovány Kecmeginé szerint Vári nem is kaphatott prémiumot, olyan egy bikfej alak, de ha kapott is volna, akkor se állna vele szóba, egy olyan csinos nő, mint a Ficvölgyi Nellike, aki Semseiné szerint lehet ugyan csinos, de erkölcseiben felettébb laza, s ezt már nemcsak ő hallotta, de hallotta Pálmai Eleonora is... .. .akkor jó idő lesz! (-áj hangulatos asztali vázákat, falra függeszthető virágtar­tókat, padlóvázákat, álló ru­hafogasokat, és ki győzné fel­sorolni még mi minden ke­rül ki innét. Fűrésszel met­szik fel a vastag törzsek zártságát, megkeresik, köve­tik a fa saját rajzát, ereze­tét, s az ember csak gyönyör­ködni tud ebben a természet­től ajándékba kapott szép­ségben. A durva széleket ké­sekkel finomítják, csiszoló­koronggal simítják el érdes­ségét, de csak óvatosan, vi­gyázva, nehogy megbontsák, nehogy eltüntessék az erede­ti textúrát. A forma benne él a fában, a formát a ter­mészet adja, az ember keze éppen csak lefejti róla a bur­kot, alakít rajta keveset. NYÍRBŐL, vadcseresznyé­ből, körtéből, hársból, fenyő­ből és akácból dolgoznál:. Szép rajzú fákból. A barká­csolás munkaigényes, sok ügyességet kíván. S a kevés anyagi befektetés is meghoz­ása a nem várt hasznot. — Múlt év július elején kezdtük a barkácsolást, s ez « mai napig kb 100 000-es nyereséget hozott. Kísérleti költségek nélkül. Az első virágvázától hosz- szú volt az út, de most már ismerni kezdik termékeinket. Hírét vitték munkáinknak a kirándulók, idetévedt idege­nek, akik szívesen vásároltak dísztárgyainkból. Aztán egy­más után kapták a megren­deléseket. A szilvásvárad! barkácsolók készítették el az egri Otthon kisvendéglő bel­ső faburkolatát, díszítését, ők készítik a Tavernában megnyíló reprezentatív bá.' berendezéseit, s velük kötöt­tek megbízást a Park Szálló alatti exkluzív ..vadászpin­ce”, a Fehér Szarvas belső díszítésének, berendezései­nek munkáira. Most fogtak hozzá legsürgősebb felada­tukhoz: a miskolci Tiszavirág kisvendéglő belső falburko­latát készítik, több mint 30 ezer forint értékben. S már jelentkezett külföld is — Hollandiából érdeklődnek dísztárgyaik iránt. , A vázlatokat, egy-egv min­tadarab tervrajzát maga a főkönyvelő készíti, aki ugyan­csak szenvedélyes barkácso­ló, s tehetséges mívelője a fúró—faragó, szobrászkodó mesterségnek. A tervek ki­tűnő megvalósítója, s számos új tervnek is megálmodója az ismert faragó népművész. Simon Károly, al:i a piszt­ráng-nevelés. szakértő mun­kája mellett a barkácsoló üzemet is vezeti, igazgatja. VIRÁGVÁZÁVAL kezd­ték, s ma már ott tartanak, hogy termékeikre a Talál má­nyi Hivatal is kiterjesztette a szabadalmi védettséget. Nem tucatáruk, de védjegyes, már­kás minősítésű dísztárgyak kerülnek ki a mini üzem „mű­termeiből”. Olyan tárgyak, amelyek a lakást otthonná teszik, melyek mindig új és űj örömet adnak, és sosem válnak megszokottá. Pataky Dezső Mindenki hitelben kapja A „titkos" számlák — Mit gondol: hány forint tehet a gyár havi villany­számlája? — Fogalmam sincs. El sem tudom képzelni. ötven, száz­ezer? Erre még soha nem gondoltam... — ön szerint hány forint értékű energiára van szük­sége ennek a gyárnak? — Százezer, százötvenezer? Nem hiszem, hogy többre. Bár, a fene tudja. Tíz éve, hogy itt dolgozom, de még egyszer sem jutott eszembe. Meg is kérdezem már egy­szer... Ha a különbözetet fizetni kellene, akkor a két megkér­dezettnek, a Mátravidéki Fémművek esztergályosának, és az egri Finomszerelvény- gyár lakatosának igencsak jól jönne egy ötös telitalálat. Mert a „titkos” számlák — amelyek csak annyiban tit­kosak, hogy a több mint 30 megkérdezett is százezrekkel tévedett, és még egyszerű gyári nyilvánosságot is csak nagy ritkán kapnak — en­nél jóval többet érnek. Nincs is értelme a találga­tásnak. Inkább hallgassuk meg Lakatos Zoltánt, az ÉMÁSZ Egri Üzletigazgató­ságának üzemgazdasági osz­tályvezetőjét ... Érdemes odafigyelni a Számokra ... — Az ÉMÁSZ Egri Üz­letigazgatóságához tartozó üzemek közűi a Mátravidéki Fémművek fizeti a legna­gyobb összeget, a gyár havi villanyszámlája: 1.400.000 fo­rint Utána a füzesabonyi vasúti vontatás következik, havi egymillióval, az olajo­sok 850, az egri Fmomsze- relvénygyár 650 ezer forintot fizet. A legnagyobb fagyasz­tók egyben a legjobb fizetők is. Soha sem volt még vita a számlák körül. A nagyokkal nincs baj, de a magánfo­gyasztók, vagyis a „kicsik” között elég sok nehéz ember van. Lopják az áramot, elbúj­nak a pénbeszedők elől, sér­tegetik őket. — Mit tesznek a nehéz fo­gyasztókkal, akik nem fizet­nek? — Egy lehetőségünk van. Kikapcsoljuk az áramot. Már ezzel tulajdonképpen magunkat is sújtjuk, mert csökken a fogyasztás is. De más lehetőség nincs, ezzel se szívesen élünk. A fogyasz­tóink tulajdonképpen hitei­ben kapják a2 áramot, hi­szen a térítés az energia fel­használósa után 'történik, ezért pláne természetes do­lognál: kellene lennie a pontos fizetésnek. De ez csak az elméletben van így. A gyakorlatban sokkal nehe­zebb. — Térjünk még vissza a számokra: Eger város köz- világítása hány forintba ke­rül havonta? — Kéthavonként kéül fi­zetni: az 1968. decemberi és a 69-es januári 487, a feb­ruár—márciusi pedig 649 ezer forint volt. Nemrég készítettem egy kimutatást, amelyből kitűnik, hogy év­ről évre több energiára van szüksége a városnak. Az 1964-es 50.491 megawattórá­val szemben 1968-ban már 56 387 megawattórára volt szükség. Nő az üzemek fo­gyasztása, bővül a város, és hát a sok háztartási gép, a rádió, televízió. — Az áramfogyasztásban is van szezon és holt idény? — Tulajdonképpen igen. A délutáni órákban maximális az igénybevétel, este, de kü­lönösképpen éjszaka pedig jelentősen csökken. Itt sze­retném elmondani, hogy fo­gyasztóink közül sokan nem tudják, hogy olcsóbban is fürödhefcnének, moshatnának, üzemeltethetnék a villany- boylert, a villanytűzhelye­ket. Csak be kell hozzánk jelenteni az igényüket, mi el­végezzük a szükséges techni­kai részt, felszerelünk egy másik órát és az úgyneve­zett holt szezonban olcsób­ban kapják, illetve fogyaszt­hatják az energiát... —koós— MwiSM 3 1969, április 26., szombat _g Éljen és erősödjék a nemzetközi munkásosztály harci egysége1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents