Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-22 / 90. szám

Remek játék — telt leíété vastaps

Ennyivel nem volt jobb a hazai csapat

Tata lián y;i—E«tí E)óz§a 4:1 (2:1)

Tatabánya, 5000 néző. V.: Vincze dr. (Horváth L., Vadas J.)

Tatabánya: Géléi — Lévai, Kovács I., Laczkó, Léber — Horváth, Arany — Szabó, Osernai, Hernádi. Ladinszky. idzö: Szűes György.

Eger: Landi — Kárpáti, Salcza, Kiss, Winkler, — Ko- ács Gy., Berán, Szűcs — Tóth, Rajna, Lakinger. Edző: Szusza Ferenc.

Csere: Rajna helyett Fali- j.zek (a szünetben), Szűcs helyett Kovács F. (71. perc).

1 A tatabányai Horváth két ■ieltünő durvasága jelentette első eseményt, majd a 4. percben Géléi hálójában táncolt a labda: Rajna egy ellenféltől kapott labdával megiramodott, a védők nem tudták szerelni és a kimozduló kapus mellett a jobb sarokba gurított. Vincze dr. azonban gól helyett les címén szabadrúgást ítélt a Bányász jattéra. Ezután fokozatosan fölénybe került a nagy becsvággyal küzdő hazai együttes, Csernai bombaszabadrúgása süvített el a jobb sarok mellett, majd a 13. percben Arany nagyerejű lövése szállt mellé. A 20. percben Csernai lövését Landi óriási bravúrral hárította. A Dózsa a pálya középső szakaszát átengedte ellenfelének, s így szinte állandóan a kék mezes hazaiak birtokolták a labdát. Fölényük a 29. percben góllá érett:

Csernai keresztbe ívelt labdáját a lesen álló Ladinszki közelről a hálóba továbbította, 1:0.

Tatabánya nem sokáig örülhetett a vezetésnek, mert 2 perc múlva a vendégek egyenlítettek:

Kiss 25 méterről lőtt szabadrúgása nyomán a labda védhetetlenül csavarodott a kapu bal felső sarkába, 1:1.

Továbbra is a bányász irányította a játékot, mégis Eger szerezhetett volna újabb gólt: Lakinger a félpályától tört előre, három védővel a nyomában, már jóval a 16-oson belül járt, és lövéshez készüJelc-net a tatabányai kapu előtt

lődött, amikor hátulról elkaszálták. Vitathatatlan 11-es, Vincze dr. azonban továbbot intett...

Váratlanul esett a hazaiak második gólja:

A 43. percben Ladinszki labdáját Arany teljesen üresen kapta, s aztán mintegy 14 méterről a kapu bal felső sarkába lőtt, 2:1.

Szünet után

az 50. percben hajszál híján kiegyenlített a Dózsa: a kitörő Faliszek elől Horváth az utolsó másodpercben rúgta el a labdát úgy, hogy az szinte súrolta a kapufát. Nem sokkal később közvetett szabadrúgás végén Kovács Gy. lövése kerülte el a bal sarkot. Feljött a vendégcsapat, a szemmel láthatóan fáradt hazaiakkal szemben némi fölényt harcolt ki, mégis tatabányai gól következett:

A 64. percben Winkler szabályos szerelését Vincze dr. szabálytalannak minősítette, a megítélt szabadrúgás után Ladinszki Arany elé fejelte a labdát és a csatár hét méterről kapásból a kapu jobb oldalába lőtt, 3:1.

Ezzel tulajdonképpen el Is dőlt a mérkőzés sorsa, a hazaiak most már nyugodtan adogattak, az egriek pedig

61.

Vagy mégis?!—" Jő lesz, ha lefojtom égy kissé a derűlátásomat. Voltaképpen mennyit tudok ebben a pillanatban az ördögbe is?! Mintha bizony már fognám is a gallérját annak a sötét individuumnak, akinek képe a jelek és a hátrahagyott nyomok alapján lassanként kialakult bennünk?!

Hol vagyok még attól! Mindmostanáig szabad a keze. Sejti a veszélyt, és megtalálhatja a módját, hogyan csúsz- szon ki a kivetett hálóból. Természetesen a rovására írom valamennyi bűntettét — a vágányokon történt robbanástól kezdve Jitka Serék meggyilkolásáig, beleszámítva azokat, amelyek csak majd ezután kerülnek napvilágra. A jelenlegi helyzet kétségtelenül bizonyítja, hogy ő volt a lelke mindennek. Igen, ő, H. F. úr.

Részemre ez azt jelenti: át kell virrasztanom még egy éjszakát, hanem közben legyen a fejem tiszta, hogy összehangoljam a részakciókat, továbbiakat indítsak el, ha szükségesnek mutatkozik, és gyorsan megoldjam az esetleg váratlanul felmerülő problémákat.

Csakhogy mihelyt megpróbálok gondolkozni, olyan a fejem, mintha ólomból volna. Irodám csendes, mozdulatlan légköre, most, hogy a parancsok szétküldése után nem történik semmi, ellenállhatatlanul alvásra ingerel.

Magamhoz kell térnem.

Kocsit és sofőrt hívok.

__Figyeljen ide — mondom, miután bevágom magam

u

tán az ajtót, hogy belereszket az egész kocsi. — Én most fütyörészni fogok. Ha abbahagynám, abban a pillanatban keményen döfjön oldalba a könyökével.

A sofőr kétkedőén rám bámul, mintha azt akarná felelni, hogy nem ismeri a kottát, de aztán engedelmesen rávágja:

— Igenis.

Megyünk. Utunk célja eléggé messzi van, de nem hagyom abba a csendes fütyörészést. A sofőr tehát nem

(Foto: Fazekas)

mintha beletörődtek volna a vereségbe. A 73. percben egy egri ellentámadásnál Kovács I. a kapu előtt kézzel ütött a labdába, de a játékvezető most sem sípolt. Egy perc múlva Géléi nagy hibájából Lakinger került jó helyzetbe, ám az üres kapu mellé emelte a labdát. Már-már úgy látszott, hogy marad az eredmény, amikor a 84. perc újabb hazai gólt hozott:

Csernai labdájával Arany ugrott ki és a kimozduló Landi fölött elegánsan a kapu közepébe emelt, 4:1.

Nehéz bírálatot mondani a mérkőzésrői. Tatabánya kétségkívül rászolgált a győzelemre, mégis azt kell mondanunk: másképp alakulhatott volna a végeredmény, ha a játékvezetői hármas nem követ el sorsdöntő hibákat az egri csapat terhére. Szerintünk ugyanis: 1. Rajna gólja érvényes volt; 2. Az első hazai gól előtti pillanatban a gólszerző Ladinszki és Arany is lesen állt; 3. I:l-es állásnál Lakinger felvágásáért büntetőt kellett volna ítélni; 4. A harmadik gól előtt Winkler teljesen tisztán szerelte Szabót; 5. 3:l-es állásnál Kovács I. kézzel ütött a labdába a J6-oson belül.

Az egri csapatban Landi

sokszor mentett veszélyes helyzetben, a második gólnál azonban mintha egy kicsit elaludt volna. A védelemben Kiss valamivel társai fölé nőtt, bár elmaradt az utóbb: mérkőzéseken mutatott jó formájától. Kárpáti nem bírt Ladinszkival, s Winkler is többször alul maradt a villámgyors, erőszakos Szabóval szemben. Salcza egy komoly hibát vétett, s ebből gólt kaptunk. Berán végigidegeskedte a mérkőzést, sokat reklamált, szinte „külön párbajt” vívott Vincze doktorral, s a végén már minden megmozdulását lefújták. Tóth M. kevés jó labdát kapott, Kovács Gy. bizonyult a támadósor motorjának, Lakingertől láttunk néhány gyors kitörést, de most nem volt olyan mozgékony, mint máskor. Szűcs óriási munkát vállalt magára, a végére elfáradt. Faliszek lelkesen harcolt, Kovács F. nem tudott játékba lendülni.

(somody)

További eredmények: Ferencváros—Salgótarján 3:1 (0:1), Komló—Szombathely 1:1 (1:1), Dunaújváros—

Egyetértés 1:0 (0:0), Ü. Dózsa —Vasas 4:2 (1:0).

A bajnokság állása:

1.

U. Dózsa

7

6

1

—

22: 7

13

2.

FTC

7

5

2

—

18: 6

12

3.

MTK

7

4

2

1

10: 5

10

4.

Rába

7

4

1

2

19: 5

9

5.

Honvéd

7

3

2

2

12: 8

8

6.

Csepel

7

4

—

3

8: 7

8

7.

Eger

7

3

2

2

7: 7

8

8.

Vasas

7

3

1

3

17:12

7

9.

Pécs

7

3

1

3

5: 8

7

10.

Sal. BTC

3

—

4

5: 7

6

11.

Diósgyőr

7

o

2

3

5:10

6

12.

Szombath.

7

í

3

3

6:14

5

13.

Komló

7

1

3

3

3: 8

5

14.

Dunaújv.

7

2

—

5

5:14

4

15.' Tatabánya

7

1

1

5

6:15

3

16.

Egyetért.

7

—

1

6

1:16

1

1.

Komló—-Szombathely

X

1:1

2.

Dunaújv.—Egyetértés

1

1:0

3.

Tatabánya—Eger

1

4:1

4.

Pécsi B.—Békéscsaba

1

2:1

5.Nagybátony—Várpalota

2

0:3

6.

Szeged—MÁVAG

2

1:2

7.

Miskolc—Kecskemét

2

2:4

8.

Ikarus—BVSC

2

0:6

9.

BEAC—Volán

2

1:3

10.

Atalanta—Inter.

2

0:4

11.

Pisa—Cagliari

X

0:0

12.

Sampdoria—Bologna

X

0:0

13.

Varese—Napoli

~r 1

2

1:2

14.

Szekszárd—Táncsics

X

1:1

(Molnár I. felvétele)

A szombaton délután Egerben lejátszott Egri Dózsa— Bp. Honvéd vízilabda-mérkőzésre végre ismét megtelt az egri uszoda lelátója, több mint ezren foglaltak helyet a nézőtéren, amikor elkezdődött a játék. Mindkét együttes nagy kedvvel vetette magát a küzdelembe, csak úgy forrt a víz a gyors, erőteljes támadásoknál, s végre újból felcsattant a taps egy-egy szép akció láttán. A Honvéd szoros és kemény emberfogással igyekezett az egriek lendületét lefékezni, ez azonban csak időnként sikerült. A végén fokozatosan nagy fölénybe került a Dózsa, s ritmusából a Honvéd-játékosok sorozatos szabálytalanságai sem tudták kizökkenteni. A hazaiak — helyzeteik alapján — nagyobb arányban is győzhettek volna. Az egri együttes valamennyi tagja kitűnően játszott, külön ki kell azonban emelnünk Pócsik, Katona J. és Ringelhann dr. teljesítményét.

Képünkön Baranyai edző és az ujjsérüléssel bajlódó Ut.as- sy hasznos tanácsokkal látja el Regőst (6-os sapka), Kovács R.-t (7), Ringelhann dr.-t (2) és Katonát (4).

A vízilabda OB I állása:

1.

Vasas

2

2

—

—

11: 8

4

Eger

2

2

—

—

11: 8

4

3.

osc

2

1

1

—

11: 4

3

4.

FTC

2

1

1

—

7: 4

3

5.

Bp. Honvéd

2

1

—

1

12: 8

2

6.

BVSC

2

1

—

1

9: 7

2

7.

Szolnok

‘2

1

—

1

9: 9

2

8.

U. Dózsa

2

—

—

2

6:10

—

9.

MTK

2

—

—

2

5:13

—

10. Bp. Spart.

2

—

—

2

5:15

—

8 OLDAL

M&MSi

kényszerül rá, hogy döfködje a bordáimat, amit úgyis

aligha tenne szívesen.

Nem aludtam el. Amikor végre kiszállok a kocsiból, magam örülök a legjobban, hogy felhagyhatok a fütyüléssel. Terhesebb ez a művelet, mint gondolná az ember. A szám alaposan kiszellőzött, olyan száraz, mint a tapló.

Felmegyek a külvárosi ház első emeletére. A rendőrorvos lakik itt, akivel csaknem kizárólag megboldogultak teteme fölött jövök össze, s így ez most ritka kivételnek számít. A doktor megfelelően el is csodálkozik esti látogatásomon.

— Doktor — szólítom meg —, ma éjszaka a legjobb erőben kell lennem. Írjon elő valamit, ami felfrissítene.,, persze tudom, hogy a fizikai és szellemi állapotom rovására megy a dolog. Egy afféle alattomos szert, ami felaj- zaná minden képességemet, és maradéktalanul kitörölné belőlem a fáradtságot. Végtelenül fontos.

Az, orvos türelmesen végighallgat, kívánságomat kevés szóból is megérti, de habozni kezd. Zavartan sodorgaí- ja a fülcimpáját.

— Hát a szíve? — kérdezi. — Nem ismerem a szívét,

— A szívemet minden harang megirigyelhetné — mondom.

— Erről a kardiográffal kellene vitatkoznia, nem velem — vág kelletlenül a szavamba.

Könnyed mosollyal próbálkozom:

— Bízzon meg bennem. Egyébként tökéletesen elég lenne, ha reggelig kitartanék. Ebben az átkozott dologban tétovázás nélkül, minden kockázatra hajlandó vagyok.

— De én nem! — ellenkezik az orvos rosszkedvűen. — El tudja képzelni, milyen lenne aztán a reakció?

— Ördög vigye a reakciót! — hajtogatom a magamét konokul. — Egyszer csak tehetünk valami törvényelleneset mi is?!

Az orvos végre rászánja magát, megír egy olvashatatlan receptet és fogja a kabátját, hogy velem jöjjön. Egy csöpp lelkesedés sem látszik rajta. Míg készülődik, várok. Fütyülni nem merészelek a lakásban, hát legalább a térdemen dobolok az ujjaimmal.

Végre elindulunk az éjszakai ügyeletes patikához. Az orvos maga megy be. Ülök a kocsiban. A bordáim döfödé- sére kiadott parancsot visszavonom. Nem fütyülök. Most egy kissé elfeledkezem a fáradtságról. Az orvos készítménye mintha már a tekintélyével hatna.

Hanem a negyedórás várakozást mégis szint® egy örökkévalóságnak érzem.

— Igazolnom kellett magamat — mondja azután az orvos zsémbelődve. — Itt van, fogja. Csak egy adag, persze. Vízzel leinni. Holnap látni akarom magát.

Köszönetomet nyersen visszautasítja. Hazavisszük. A lakása előtt m'n'ha gondolkozna, hogy kezet adjon-e.

— Tizenkét óra hosszat intenzíven fogyasztani fogja önmagát — mondja komoran. — Nem lesz semmi étvágya. A reakció legalább huszonnégy órás. Ne örüljön neki.

— Talán nem lesz olyan elviselhetetlen — vetem oda léhán.

— Most könnyen jár a szája! — mondja az orvos, legyint- a kezével és befordul a kapun.

Visszamegyek a parancsnokságra.

Az irodámban ott ül a C—L törzskar néhány tagja. Ügy teszek, mintha frissebb volnék, mint ők valamennyien együtt, de valójában meg sem tudnám őket hirtelen számolni.

— Semmi újság? — kérdezem.

— Eddig még semmi jelentés sem érkezett be «-* hangzik Loubal válasza. — De van itt egy vendége.

A férfiak egyike feláll. Eddig igazában észre sem vettem, noha egyenruhát visel.

Nem emlékszem, hogy ismerném.

— Az ötvennyolcas körzet parancsnoka — mutatja be Loubal. — Hozott valamit magának.

A rendőr köszön.

— Egy levél, kapitány elvtárs — mondja túlságosan is tisztelettudóan.

Átad egy leragasztott borítékot. Nyilván jó hosszú levél van benne, mert aránylag súlyos. Persze nem bizonyos, hogy levél. Talán ismét bankjegyek. A boríték ugyanolyan, mint az a kettő, amelyiket a főpostán kivettem a rekeszekből,

A címet nagy, egyenletesem dűlő, szögletes betűkkel írták rá:

Kalas kapitánynak

az Állambiztonsági Szervek parancsnokságán

Nagyon fontos közlemény!

Egyébként semmi.

Ahogy vizsgálgatom a borítékot, úgy érzem, szemüveg kellene. Egy ideig inkább még nem kérdezek semmit.

— Várjon itt meg! — mondom.

Bemegyek az irodámba. Határtalanul vágyódom rá, hogy legalább leülhessek. Erőt veszek magamon, vizet öntök egy pohárba, és keresem a zsebeimben a kis zacskót, amelyet az orvos olyan kelletlenül adott át. Nem emlékszem pontosan, hová dugtam.

Végre megvan. A nagy ostyatablettát ráteszem a nyelvemre, és szorgalmasan nyelem sy vizet, míg le nem csúszik a nyeldeklőmön.

Kész.

Vajon mikor kezd hatni. Egyelőre bágyadtan ülök le az asztalhoz. Ernyedtséget érzek minden porcikámban. Ha a drog hatása nem mutatkozik sürgősen, elalszom az asztalon a vaskos boríték fölött, mint egy részeg. Fejem tehetetlenül a könyökömre bukik. Nincs erőm, hogy felemeljem.

iiiéittlMüMl - (Folytatjuk)

A

>