Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

Bfzatemma! - elbizakodottság nélkül (Folytatás az 1 oldalról.) gatták a beruházásokról, a műszaki fejlesztésről szóló értékelést és érdeklődést vál­tott ki a hitel- és kamatpo­litika, valamint a pénzügyi elszámolások új rendszeréről szóló tapasztalatok ismerte­tése. A termelői árrendszer­ről, a jövedelemszabályozás­ról ismertetett tájékoztatás megfontolásra késztette a ta­nácskozás részvevőit és bi­zonyára sokan vállalatukra, önmaguk helyzetére gondol­tak, amikor azt hallották, hogy a vállalatok többsége még távol van attól a köz­gazdaságilag szükséges, esz­közökkel megalapozható eredménytől, hogy a nyere­ségnövekedés abszolút össze­gét 50—60 százalékban a műszaki fejlesztés (új gyárt­mányok, korszerű technoló­gia stb.) adja. De a beszámoló azt is hangsúlyozta, hogy a nyereségérdekeltségi rend­szer már az első évben a készletgazdádkodás javítá­sát, az értékesítési eredmény növelését, az üzemkörön kí­vüli nyereségek és veszte­ségek kedvező alakulását, va­lamint a szállítási költségek ésszerű csökkentését eredmé­nyezte. Az iparban, építőiparban foglalkoztatottak száma 6—8 százalékkal nőtt. és tovább csökkent, de az előző évek­nél mérsékeltebb ütemben, a mezőgazdaságban dolgozók száma. A városokban és az iparilag fejlett területeken férfi munkaerőben, elsősor­ban szakmunkáshiány van, míg más területeken főleg a szakképzetlen nők nem ta­lálnak megfelelő munkát A párt- és a tömegszervezetek munkájáról r* A járási—városi pártbizott­ságok, pártalapszervezetefe gondosan, társadalompoliti­kai szerepüknek megfelelően foglalkoztak a reform előké­szítésével és kibontakoztatá­sával. Az előkészítés bizto­sította a reform szükségessé­gének megértését, általában sikerült megértetni, hogy a reform nem csodaszer, de jé eszköz lehet a szo­cialista építés meggyorsí- ? fására, sikeres aMralmazáa* elősegít­heti a politikai és a gazda­sági fejlődés hatékonyságát, tehát a párt vezető szerepé­nek további erősítését A te­rületi pártszervek, az alap­szervezetek, az állami és tö­megszervezetek politikai fe­lelősséget éreztek az 1968. évi feladatok teljesítéséért A politikai és a közgazdasági propaganda, valamint a ká­derképző mechanizmus-tan­folyamok elősegítették a gaz­daságirányítási reform lé­nyegének megértését szük­ségességét és alkalmazásának célját valamint a kívánt és várható társadalompolitikai hatását A pártszervezetek többsége a reformmal kap­csolatos munkáját jól össze­kapcsolta a helyi feladatok ismertetésével és a feladatok megoldására sikeresen vonta be a dolgozókat A beszámoló rámutatott,' bogy az új mechanizmus po­zitív tapasztalatai mellett a párt- és a tömegszervezeti munkában negatív jelensé­gek is mutatkoztak. Helyesen magyaráztuk a reform lénye­gét, de a tömegpolitikai mun­ka több kérdésben egyoldalú és hiányos volt. Nem mutat­tuk be sokoldalúan, hogy a reform révén szervesen ösz- szekapcsoljuk a népgazdaság tervszerű, központi irányítá­sát a piac aktív szerepével, nem magyaráztuk kellő ér­vekkel, hogy miért szánunk nagyobb szerepet a gazdasági emelőknek, az áru- és a pénz­viszonyoknak. Munkánk át­ütő sikerének hiányát mutatja a laza vállala- lati tervek, illetve az ered ménytervek nagymértékű túlteljesítése. Az állami, a gazdasági vezetők némelyike helytelenül értelmezte a megnövekedett önállóságot [ és fontos, nagy jelentőségű gazdasági kérdésekben sem I kérte ki a párt- és a társa- I dalmi szervek véleményét, i Néhány gazdasági vezető a ( döntésekkel együttjáró fele­lősséget ás kockázatot igye­kezett áthárítani a társadal­mi szervekre. A pártszerve­zetek egy elenyésző, kis há­nyada indokolatlanul beavat­kozott a gazdasági vezetők tevékenységébe, sértette azok önállóságát és személyi fe­lelősségét A megyei pért-rb összefog­lalóan megállapította, hogy pártszervezeteink, vala­mint a társadalmi szer- '/ vek politikai és gazda­ságszervező tevékenysé­ge megfelelt a követel­ményeknek. A párt- és a társadalmi szervek politikai tömegmun­kája, gazdaságpolitikai tevé­kenysége biztosította a nyu­godt légkört, a párt iránti bizalmat a gazdasági felada­tok eredményes megoldását A reform kibontakoztatá­sának feladatai A megyei párt-vb határo­zata részletesen megfogal­mazta a pártszervezetek fel­adatait kijelölte az 1969. évi legfontosabb feladatokat Az Írásbeli beszámoló, valamint az előadó hangsúlyozta, hogy az 1968. évi eredmények jó alapot adnak 1969. évi fel­adataink teljesítéséhez, de nem ringathatjuk magunkat Illúziókban, Az 1969. évi munka nem könnyebb, ha­nem több vonatkozásban ne­hezebb, bonyolultabb felada­tot Jelent az előző évinél. Változattam! fontos fel­adat, hogy a harmadik ötéves tervbon kifejezett gazdaságpolitikai elvek és aa azokból adódó konkrét gazdálkodási cé­lok jobb érvényesülését elősegítsük. A megyei pártbizottság megállapította, hogy a ter­melés szerkezetét, mindenek­előtt a gyártmány- és a ter­mékszerkezetet a jövedelme­zőbb, és a szükségletekkel jobban összhangban kell ala­kítani. Fontos feladatként határozta meg az export nö­velését, a munkatermelé­kenység, a munkaerőgazdál­kodás, a technológia és a munkaszervezés javulását A megye munkaerőhelyzete megköveteli, hogy újabb munkavállalókat főleg a háztartásban élő nők közül toborozzunk, de ennek elő­feltétele a nők szakképzésé­nek gondosabb megszerve­zése, a gyermekintézmények és a szolgáltatás hálózatának tervszerű fejlesztése. A gazdasági szabályosé rendszer továbbfejlesz­tése magasabb követel­ményeket támaszt a vál­lalatokkal szemben, és csökkenti az általános sza­bályozók alóli kivételeket, másrészt várható, hogy to­vább oldódnak a gazdálkodá­sunkban ma még meglevő és nélkülözhető adminisztratív kötöttségek. Ebből követke­zik, hogy a népgazdaság tervszerű irányításának ke­retei között további teret en­gednek az áru- és pénzvi­szonyok érvényesülésének. Növekvő követelmények A tsnácArwIs részvevői azt a következtetést szűrték le, hogy a gazdasápolitikad fel­adatok bonyolultsága, mére­ted növelik a párt politikai és gazdaságszervező munkájá­val szemben támasztott köve­telményeket A reform további kibonta­kozása együtt jár a gazdaság- politikai követelmények nö­vekedésével. Ezért a politikai mankó­nak változatlanul vés része a gazdaságpoli­tikai tevékenység, a vállalati, az üzend terme­lési és gazdálkodási kérdések tárgyi, személyi feltételek po­litikai eszközökkel való se­gítése. Mivel a reform helyes­ségét, célszerűségét az első év tapasztalatai bizonyítják, ezért a reform szükségessé­gét már kevésbé be® hang­súlyozni. Sokkal fontosabb feladat, hogy a pártszerveze­tek segítsék az állami, a gaz­dasági vezetők minden olyan tevékenységét, amely az új mechanizmus további kibon­takozását célozza. Tudatosítsuk, hogy a gaz­dálkodás minden kockázatát, az ebből származó anyagi terheket az állam nem vállal­hatja magára. A döntések nem nélkü­lözhetik a kockázatot, de nem nélkülözhetik a nö­vekvő hozzáértést és a politikai, valamint anya­gi-erkölcsi következmé­nyek viselését sem. Ezért a pártszervezetek job­ban vegyék figyelembe, hogy növekszik a helyi, vállalati té­nyezők szerepe. Egyre növek­szik a vállalati vezetés és a kollektíva hozzáértésének, teljesítményének, politikai felelősségének szerepe abban, hogy a vállalat, a lakóhely, a megye fejlődését szolgáló esz­közök milyen nagyságban áll­nak rendelkezésre. Biztosítani kell az éves terv és a hosszabb távú feladatok szerves, műszakilag, pénz­ügyileg és személyi-szerveze­ti szempontból megalapozott kapcsolatát Harcolni keO a takaré­kos gazdálkodásért, ösz­tönözni kell a mnnkaer- kölcs szocialista vonásai­nak erősítését, ezzel összhangban alkaln*az- zufe az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés eszközeit Az 1969. évi feladatok na­gyok. De az 1968. évi ered­mények, a párt politikája iránti bizalom és lehetősége­ink kihasználása biztosítja a feladatok sikeres megoldását Közeledik hazánk felszaba­dulásának negyedszázados év­fordulója is, amely a munka­sikerek jelentős ihlető je és mozgósítója lehet A beszámoló, és a vita so­rán felszólalók egyöntetűen megállapították, hogy a fel­adatok sikeres megoldásának politikai és gazdasági feltéte­lei adottak, rajtunk múlik céJkitűzésesnk valóra váltása. Márciusi cmlák Kossuth-díjjal épít — Törött lábammal utó­kezelésen voltam odahaza a családnál Pesten, amikor a postás csengetett egy esti beszélgetés közben. Kemény, nagy borítékot hozott s ta­lán sejthette, hogy mi van benne, mert sokat mondóan hunyorított S biztatott hogy érdemes lesz felnyitnom... Szemem előtt van most is a pillanat: merített papíron, domború betűkkel jött az ér­tesítés, hogy Kossuth-díjat kapok... ,őszintén szólva: nem akartam elhinni! Ez is márciusi emlék, s nemzeti ünnepünkhöz kötő­dik. Aki tizenhárom esztendő után vall róla: cserzett bő­rű, markáns arcú. középter­metű férfi — amolyan igazi, vihart építő, valamivel több mint negyvenéves szakmai gyakorlattal a háta mögött. Izgalmas vállalkozások, viszontagságos munkák há­nyatott életű részese: való­sággal könyvet írhatna már országjárásáról. Komi vess eg édként indult egy részvénytársaság alkal- mazottaként s mint munka­vezető, folytatta később fel­adatát — úgyszólván csupa nagy, fontos létesítmény ki­vitelezésének irányításával. Ott volt Mohácson, ahol an­nak idején hozzáfogtak a ké. sőbb Dunapentelén megvaló­sított vasmű terveinek meg­valósításához. Dolgozott Diós­győrött a vasgyári rekonsruk- ciónál, aztán építette Tisza- palkonyát, Kelenföldet s Szentendrén az első magyar házgyárat. Élmények fűzik jelentős erőműveinkhez: Ino- táról beszélget, ahol 40—50 tonnás blokkokból építettek, s most — két esztendővel a nyugdíjas kor előtt — Vison- ta új, bámulatos csodáiról vallhat csillogó szemmel. A viharvert mester Lipták János, a 22. számú Állami Építőipari Vállalat főépítés­vezetője, aki korábbi mun­kaadójától egyesegyedül Vi- sonta kedvéért vált meg. — Ilyen munkám még nem volt, ennél szebb megbí­zást aligha kaphattam vol­na ... — mondja, s észreve­hetően elharapja vallomása végét, ötvennyolcadik évé­ről, a közelgő hatvanról nem szívesen beszél, nehogy eszé­be jusson a nyugdíjas kor. — Gondolni sem akarok arra, hogy Visonta egyben a szolgálati időm végét is je­lentheti. Visontának csak a munkát, az alkotó, cselekvő kedvet szabad jelentenie szá­momra! Háromszáznyolcvan „civilt” és háromszáz katonát irá­nyít nap-nap után — s a ge­nerálkivitelezéssel, a saját vállalkozással együtt össze­sen közel 300 millió forint értékű munkáért felelt már tavaly is. Az idén sincs ke­vesebb gondja Mindennap fél hatkor k> a legkorábbi munkakezdők is megelőzi — s gyakran legtöbbjüknél későbben t vissza a műszaki szállói: ahol hét közben lakik. Olyk még a fizetett szabadságár is lemond. így veszett el t valy is a számára 12 nap • csupán tízre futotta idejébe Tíz napja maradt a 365-b a vízre, a horgászatra — an a legnagyobb passziója. Természetesen munkája me lett. Élmunkás, sztahanovist kiváló dolgozó jelvények, k( Munka Érdemrend, egy Néj köztársasági Érdemérerr Dunaújváros bronz és eziis emlékérme, a Kiváló újító kitüntetés között őrzi az em lékezetes Kossuth-díjat. — Csupa híres ember vol velem akkor az Országház ban, dr. Csanádi György mi niszter elvtárs ült közvetle nül mellettem. Felejthetetle nek maradnak a percek! A Kossuth-díj érméje kies és szerény. Viselője sem szeret dicse­kedni. Gyakran beszélgette« már vele a visontai nagy be­ruházás területén, de egysze* sem hozta szóba a megtiszte­lő kitüntetést Ha most ti­zenhárom évvel a régi már­cius után nem kérdezőskö­döm felőle, a főépitésvezető talán örökre elhallgatta vol­na előttem ... Gyóni Gyula UtfWZOftfK ÍRJAK Kiszolgálás és higiénia — Köszönet a honvédségnek... így is lehet nőnapot köszönteni... A mindennapi élet esemé­nyeinek egész széles skáláján mozognak a levelek, melyek­kel szerkesztőségünket az el­múlt héten felkeresték az ol­vasók. Egyik levelünk egri írója elgondolkoztató észre­vételeit közölte a kiszolgálás higiéniájáról, — és mivel ezek nem csak Egerre vonatkoz­nak, a megye nyilvánossága elé tárjuk. — „Egyszerű háziasszony vagyok, — írja —, de gond­jaim sok-sok háziasszonyé­val, vásárlóéval azonosak. Kezdem talán a kenyér és péksütemény szállításán. Annyiszor írtak már róla, de sajnos változás nem sok tör­tént. Legalább a süteményt szállítanak valami hálófélé­ben, 50—100 darabonként. Súlyra is át lehetne venni, legalább a sütésnél betarta­nák az előírt súlymennyisé­get. Hogy az üzlet kötve vol­na bizonyos darabszámhoz? Régen is megvettük a szik­kadt süteményt — sokszor most is megvásároljuk — leg­feljebb aat lehetne elintézni, hogy a másnapos sütemény valamivel olcsóbb legyen. A másik dolog, amin so­kat bosszankodom, amikor egy kiló, vagy fél kiló kenye­ret vásárolok. Az eladó meg- nyálazza az ujját, s hozzáte­szi a papírt a kenyeremhez. Persze ez így van a hentes­árunál is. Nem 'bírná el a „Kisker” szivacsok beszerzé­sét? Sokkal gusztusosabb és egészségesebb lenne, — per­sze ha kötelezővé Is tennék a használatát. Influenzás időkben sokszor találkozunk a pult mögött náthás eladóval. Tudom, hogy a körzeti orvosok nem írhatnak ki betegállományba mindig mindenkit, de nem le­hetne az élelmiszerrel foglal­kozókra vonatkozóan egy el­térő rendelkezést hozni? A levélnek örömest adtunk helyt, hiszen valóban nem először foglalkoztunk ilyen és hasonló panaszokkal, s úgy véljük, nem csak a vá­sárlónak, az eladónak sem jó náthásán állni a pult mö­gött Természetesen írtak olva­sóink másról is. A távközlési üzem dolgozói azért kerestek fel bennünket hogy tolmá­csoljuk köszönetűket a hon­■ »»■■■■■■■■ m.m. ■ mm.w ■ ■ » ■ ■■■ ■■■!!■ m M.w.m m-mmM m m ■ ■ ■ ■ - ■ - - ­Barnabást 8 csendes hétköznapok titán va­sárnap különös izga­lom zökkenti ki nyu­galmából, Délben eszik valamit, fogja kis ké­zitáskáját, futó csókot nyom asszonya homlo­kára, az ebédtől ma- szatos gyermeke ar­cocskájára és rohan, otthagyva családját, feláldozva vasárnapi nyugalmát Megszokott ruhada­rabját rövid, fekete nadrággal, cipőjét „csukával" zokniját sportszárral, s ingét címeres mezzel cseréli fel A pálya szélén né­hány mozdulattal „be­melegít”, hogy egy perc múlva hangos sípszóval hívja pályá­ra a 22 játékost. A ki­sportolt testű fiatal futballisták közt kissé esetlenül fest vékony­ka lábával, kelleténél nagyobbra nőtt pocak­jával, félig kopasz fa­/ Simmy jével, de hát fő a szív. Az első percek feszült várakozása ott, künn a nézőtéren, hangos biz­tatásba csap át Egy hang ott, a balközépen Kropecseket, a jobbhát­védet biztatja, de a túlsó oldalon már el- elhangzilt egy-két, fe­jére ás szemére vonat­kozó, cseppet sem hí­zelgő „díszítő" Jelző. Sőt, ott, az a nagy ba­juszos, méregtől kipi­rul* arcé, gőrbebotjá­val hadonászó, vér­szomjas valaki már a fejét követeli... Nem újság ez neki, de az állandó „dicséretek" hatására a félidő vé­gére már egy kicsit belezavarodik a mér­kőzés vezetésébe és nem csoda, ha ilyen biztató jelzők mellett egy-két hibát vét A második félidőben a hangulat forrósodik. Akárhogy tt igyek­ezik, bármit ttfl. dig akad, akit csak a drótkerítés tart vissza attól, hogy a pályára rohanjon. Ügy érzi ma­gát, mint az egyébként nyugodt, de most fel­bőszített oroszlán a vasketrecben, akinek az orrát vásott gyere­kek piszkálják, mert tudják, hogy onnan nem haraphat. Vékony dongájú, nyápic legények invi­tálják egy kis vereke­dőére, nürt érzik a ke­rítés jelenlétét. Az utolsó percek, pályát rengető hangorkánban telnek el, száz és száz ököl kívánja vesztét. Homlokán gyöngyözik a veríték szíve kalapál. Ott, künn pedig őr­jöng a tömeg a meg nem született gól miatt... A mérkőzés végét jelző sípszó után ezer­nyi szitok és átok kö­zepette, lehajtott fő­vel, remegő inakkal, zi­háló mellel s kicsit a futball mártírjaként vonul be a rendezők és a rendőrök sorfala között az öltözőbe, hogy negyedóra múl­tán esetleg mentőautón szökjék meg az egyéb­ként békés, de most bíróverésre szomjas szurkolók sokasága elől._ A fövő vasárnap minden kezdődik elöl­ről (kisbS) védségnek. Az esős időjárás alatt beázott telefonvonalak országszerte, — a mi me­gyénkben is — sok gondot okoztak a távközlési dolgo­zóknak. Szinte éjt nappá té­ve dolgoztak, a vonalak hely­reállításán. Ebben a nagy munkában segítettek a hon­védek is a Vámosgvörk—Al­kar közötti vonalszakasz meg­javításában, Munkájuknak is köszönhető, hogy Atkáé községet rövid idő alatt be tudták kapcsolni ismét a te­lefonforgalomba. Kérésüknek szívesen tettünk elegei:. Borsos Sándornc egri olva­sónk egy, — a szokásostól eltérő „nőnapi” kedvességről írt. Hosszas betegállománya után a napokban foglalta el ismét munkahelyét a MÉH egyik piaci pavilonjában. Éppen a gyermekvárosnak szállítandó 20 zsák krumplit igyekezett kocsira rakni, amikor megérkezett közvet­len főnöke, nőnapi köszöntés­re. A szavak helyett beállt segíteni felrakni a zsákokat Kérem, írják meg, milyen kedves volt vezetőm, — kéri olvasónk, s mi megírtuk, mert az ilyen fajta köszöntő való­ban ritka. A pédyi fiatalok kulturális életükről számoltak be leve­lünkben. „A hagyományok­nak megfelelően itt is meg­rendeztük a táncmulatságot, — közölték. Kultúrműsorun­kat helyi szokások összegyűj­tésével és feldolgozásával ké­szítettük. Műsorunkhoz a kel­lékeket, — a kenderfonó rok­kákat, a guzsalyokat el öre­gek kölcsönözték. Sikerünk volt. A közönség sok tapssal jutalmazta a fáradozást.” Re­méljük, a pélyi fiataloknak és öregeknek egyaránt sok kellemes órát szerez még a népi hagyományokat felele­venítő kulturcsoport. őszintén kívánunk sok si­kert munkájukhoz. WwisU 3 1989. március 15., szómba!

Next

/
Thumbnails
Contents