Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Ma egy hete .fordultunk először olvasóinkhoz: szerkesztenek velünk. Kértük ötleteiket, javaslataikat. Az elmúlt héten több javaslatot kaptunk olvasóinktól és ezekkel találkozhattak is lapunkban Olvasóink hívták Jel a figyelmünket arra, hogy a 3-as számú útvonal életveszélyes, a tél alaposan megrongálta és kijavítása nem halad megfelelően (február 28.Ti lapszámunk 4. oldalán ..Életveszély az országutakon") „Miért „illatos’’ az egri gáz?" című, tegnav megjelent írásunk szintén olvasóink kérésére született és több nő kérésére adtunk helyzetjelentést — ugyancsak tegnapi számunkban — a női harisnyák minőségéről. Sajnos minden kérésnek a héten nem tudunk eleget tenni, ezért csak a jövő héten látogatunk el Tarnaszentmiklósra, hogy Színi Józsefné kérésének eleget tegyünk, Kékestetórc, ahová Boros Imre inv !t/meg bennünket. Most pedig az alabbi írásunkban a gyöngyösi Petőfi Sándor utcai járókelők panaszára hívjuk fel az illetékesek figyelmét (reméljük, a Petőfi utca lakói örömmel veszik, hogy más utcák állapotáról is szót ejtünk). Tarthatatlan és életveszélyes f Igazság szerint ki kellene tenni a táblát mindazoknak az utaknak az elejére, amelyek Gyöngyösön, vezetnek keresztül: behajtani tilos, mellé a figyelmeztetést — életveszélyes! Minden túlzás nélkül azt is mondhatjuk, hogy ezek az utak már nem utak. Kátyú kátyút követ rajtuk; méghozzá mind a két szélén az útnak, olyan sűrűn, hogy két jármű szinte el sem fér egymás mellett. Az egyiknek legalábbis nem szabad törődnie a hatalmas lyukakkal, hanem tengelytörést kockáztatva kell ezen az akadálypályán végighajtania, ha nem akar a szembe jövő gépkocsival összeütközni. Tessék végigmenni a Vörös H~dsereg útján, az Alkotmány és a Petőfi utcán, amerre a Budapest— " Miskolc, illetve a mátrai forgalom lebonyolódik. Azt sem kell hangsúlyozni, hogy az ország legfontosabb útja a 3-as, és hogy ebben a forgalomban, különösen mostanában, a nehéz tehergépkocsik teszik ki a járművek zömét Képzeljük el, hogyan fér el egy öttonnás tehergépkocsi mellett ezen az úttesten a Wartburg! ' De népgazdasági érdekeket Is figyelembe kell venni: na- ‘ gyón sok millió forint értéket képviselnek azok a járművek, amelyek végigcam- mognak ezen a csupa gödör útszakaszon. Tengely törés, — ott a Papnevelde utcájában tanyáztak. Rögtön ruhát adott, felszerelést és örült, hogy odamentem. Az igaz, voltak, akik a fejemhez vágták: „A te apád jómódú volt... nem vagy te kapitalista?” Aztán h vita helyett a harcok következtek, nem is olyan sokára. Az Aranyszőlő vendéglőben összehozott a sors Bodor Dezsővel, aki a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka volt abban az időben, ö mondta: Ne maradj vörösőr, gyere el vöröskatonának! Szükség van minden tapasztalt harcosra! Felnémet felől már támadnak a cseh intervenciósok. Éppen itt, a mi utcánkban, az Árnyéksza- la elején voltak felállítva az ágyúk. De rossz volt a kilövés, ezért azt javasoltam, hogy a Ráctemplom tornyából irányítsák a tüzérek munkáját. Közben a Malom utcán, az Eged felé, a Felnémeti úton, az egerbaktai dombokon és a Kisasszony utcán át már felsorakoztak az egri vöröskatonák. Olyan lenülettel indult a támadás, hogy a csehek Putnokig meg se álltak. Mentünk aztán egész Zsolnáig, ahol arról kaptunk hírt, hogy a románok már az Alföldön vannak, s ott is szükség lenne ránk. Húzódtunk lefelé a Tiszáig, s a hadiőrségről Szabó Berci — a fia most alezredes — értesített, hogy máris ott vannak a románok. Volt a faluban egy régi ismerősünk, a kocsma melletti halász, akinek Károly nevű fia vállalkozott, hogy ladikon elviszi a robbanóanyagot a Ti- sza-híd lábához. A köd és a sötétség segített: a robbantás karambol okozhat bennük tetemes mértékű kárt. Megtörtént már, hogy a Petőfi utcában az egyik ká- nyúkat kerülgető tehergépkocsi elöl alig tudott elugrani a járdán gyanútlanul haladó gyalogos. Az ijedtségen kívül ugyan semmi más nem történt vele, a szűk utcában, de...! Várjuk meg, amíg valakinek kára esik? Nem nehéz elképzelni, hogy ebben a latyakos időben milyen pocsolya-fröcs- csöket kapnak a járdán haladók; és az útmenti épületek; a kátyúkba zöttyenő kerekek jóvoltából. Láttam egy ilyen tetőtől talpig befröcskölt férfit. Hallottam is dühödt ldfakadását Meg sem botránkozhattam nem éppen irodalmi nyelvezetű kitörésén. Érthető, hogy a Gyöngyösi Városi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy felszólítja a KPM területileg illetékes szervét, gondoskodjék ezeknek a minősíthetetlen állapotban levő útszakaszoknak a rendbehozásáról, átmenetileg úgy, hogy a kátyúkat állandóan feltöltsék, a jó idő beálltával pedig üzemképes állapotba hozzák az utakat. Csak helyeselni tudjuk a tanács vb határozott állás- foglalását. (ffmf) — Képzeld, a Kovácsnak titkos telefonszá- ma van... — Honnan tudod? — Benne van a telefonkönyviben. ★ Cseng a telefon: — Závodszki-lakás? — Nem, kérem; ez más szám — mondom. — Akkor meg mit kapkodja fel azt a telefont — mondja és hallom, hogy dühösen lecsapja a kagylót. Egy telefon nyolc ember, az osztály és beosztottjai. Egy telefon egy ember: az osztály vezetője... Két telefon egy ember: főosztályvezető... Nyolc telefon egy ember: vállalati főigazgató. Nyolcszáz ember, egy telefon se: kivénhedl automataközpont. í-ó; Közhelynek tűnhet: legjobb befektetés az emberek megbecsülése? De nézzük csak meg a Gyöngyösi Gépjavító Állomást, hátha találunk itt elegendő mennyiségű tényanyagot, amelynek meggyőző ereje a kérdésre világos szemmel válaszol. ★ UH •• I A múlt évre Likerui* 36 millió fol | rintos árbeneieiJen vételt'tervez- r tek, amit több számok mi"t negyvenmillióra teljesítettek. Ügy gondolták, hogy a nyereségük megközelíti majd az 1 400 000 forintot, a valóságban azonban ez 800 ezer forinttal lett több. Még egy számot tegyünk az előbbiekhez. Évente átlagban ötmillióval növekedik a teljesítményük. Hagyjuk is abba a számok felsorolását. De ezt a néhányat, amit említettünk, vizsgáljuk meg kissé közelebbről. Mit állapíthatunk meg a segítségükkel? Megint csak summázva: azt. hogy a gépjavító állomáson nemcsak akarnak, hanem tudnak is eredményesein dolgozni az emberek. Van valami, ami az egyre növekvő teljesítésre sarkallja őket. Csupán csak a pénz, a havi kereset lenne a legfontosabb vonzóerő? Ez nem alacsony itt, de korántsem ez a döntő ok. Mi van még ezen kívíil? A j Vegyük elsőftrdetnes nek az újítá. sok ügyét. akarni Nem kel1 sokat magyarázni, az utóbbi időkben országosan sincs minden rend- bep az. újítások, körül. Visz- szaesett ez a mozgalom, sokak szerint elvették a keídvü- ket az újításoktól a Bürokratikus huzavonával, az elbírálás tologatásával. Ez van itt is? — Két hét alatt eldől egy- egy újítás sorsa nálunk — mondja Lukács Benedek, a gépjavító igazgatója. — Ki mondja ki az áment? — Én. És ha jó az ötlet, azonnal be is vezetjük. Emiatt aztán nem hogy csöksikerült, a románok komoly veszteséget szenvedtek. Mindenkinek a halál volt szánva Ez a robbantás nem tartóztatta fel az intervenciósokat, nemsokára jött a hír, hogy Hatvan felől is jönnek, s szorultunk vissza Eger felé. A mostani Vörösmarty út végében, majd később az egykori Angol kávéház mellett foglaltunk állást és gépfegyverrel védekeztünk. Az egyik társam — siroki fiú volt — megsebesült, őt a házban lakó Szera nénihez vittük be. De már lőttek a Ciszter-kert felől, s a román lovasság a csapatkórház irányából rohamozott. Nem volt mit tennünk, a géppuskát bedobtuk a kútba, s menekültünk, amerre lehetett. Sok volt az áruló. Amikor hazaértem, én is a kemencébe vágtam az egyenruhámat. Fekete vőlegény- ruhámban indultam a templom felé, hogy magamat és családomat megmentsem a bosszúállóktól. Nemsokára mégis összeütközésbe kerültem a románokkal, akik kényszermunkára akartak fogni, s egy magyar származású tisztnek köszönhettem, hogy élve megúsztam ezt a napot. A jelszó: „Aranybank'' Évekig dolgoztam ezután csendben, műveltem a szőlőt, földet, egyszer csak furcsa levelek kezdtek érkezni hozzám, az Ár- nyókszala 175-be. A borítékon feladóként a budapesti „Aranybank” címe állt, de kaptam röp- i ratokkal, illegális újságokkal tömött borítékokat, a „Tóth bank- ház”-tól is. Az igazi feladó Budavári Gáspár budapesti kommunista volt. Hogy mi volt ezekben a levelekben ? ’talán a végéről kezdeném: „Lapunk minden száma életveszélyek közt készül! Nem szabad kárba vesznie egy példány- nak sem!” Azért adták fel bankcímekkel, nehogy valaki gyanút fogjon. Sőt némelyiket raga- déknevemre címezték „Veréb Sándornak”, hogy razzia vagy leleplezés esetén tisztáz ni tudjam magamat. Az egyik levélben, amelyet ma is őrzök, ez állt: „Csak a vak nem látja, hogy ütött a fasizmus utolsó órája. Minden magyar emberben ott él az aggasztó kérdés: mi lesz velünk? Mi lesz Magyarországgal? Eddig 250 ezer honvédet hajszoltak ki a biztos pusztulásba. Rongálásokra, szabotázsokra wuj szükség, sztrájkokra... és a fegyveres felkelés előkészítésére." Ezeket a röpiratokat, illegális újságokat terjesztettem s olvastam fel a szőlőmunká- soknak, az ebédszünetekben. Nemegyszer mondták: „Sándor, tudod te mit csinálsz?” Tudtam! Negyvenöt után? Dolgoztam csendben, most nyugdíjas vagyok. Mit szeretnék az évfordulóra? Együtt lenni a régi bajtársakkal és ha élne Lenin, jelenteni neki: Juhász Sándor vöröskatona a parancsot teljesítette! h,„ Kovács Endre kent volna as újítások száma nálunk, hanem még növekedett is. — Mérhető az újítások haszna a gépjavító teljesítményében ? — Feltétlenül. Hadd mondjak egy példát. Az autóbuszok javításánál volt egy művelet, amit eddig csak hosz- szadalmas munkával, kézzel tudtunk elvégezni. Most egy elmés szerkezet segítségével ' — ez az újítás! — szinte pillanatok műve az egész. Emelkedett a termelékenység ennek nyomán? Azt hiszem, válaszolnom sem kell. És ez csak egy példa a sok közül. ,r.. | > Nézzünk egy lőrék Vés másik területet Is. Gyaka ióbbra ian elhan§1 zik a termelési tanácskozásokon, a brigádértekezleteken jó néhány hasznos javaslat, észrevétel. Aztán lassan csökkenni kezd ezeknek a száma, mert a dolgozok rájönnek, hogy érdemben senki sem foglalkozik a gondolatukkal. Pusztába kiáltott szó marad. A gépjavítónál minden szintű tanácskozáson részt vesz valaki a vezetők közül. A javaslatot btt, a helyszínen értékelik, ha lehet, ha nem, nyolc napon belül adnak választ rá. Sőt: a következő tanácskozáson nyilvánosan is visszatérnek az ötletre. Ha jó a gondolat, azonnal elrendelik p bevezetést. Látszólag formalitás, de a bánásmód milyenségére mutat, hogy a jó újítás és a hasznos javaslat szerzőjét, az igazgató a teljes vezérkar jelenlétében jutalmazza meg, köszöni meg neki a fáradozását. ;| » A munkavernyilva* seny élő va- , lóság ebben nossag SC* az üzemben. ” Negyedéven«ítséfiével k6nt nyilvác* ’* nosan rangsorolják a brigádokat, a felajánlásokat pedig amit lehet, azt havonta minősítik. Az értékelést zsűri végzi, titkos pontozással, személyes tapasztalataik alapján. íNéhány A béreket is nevelő eszköznek tekintik. Gyakran előfordul, hogy a kiemelkedő teljesítményt soron kívül honorálják. Megemelik az illető órabérét, s bizony ünnepélyes külsőségek között közlik ezt az érdekelttel. Fordítva is megtörténik ez? Éppen most van erre is példa. Visszaesett a teljesítménye az egyik dolgozónak, most tehát visszavonják azt az órabér-emelést, amit legutóbb kapott. Az egyenlősdi a legrosz- szabb rossz, ezt vallja a gépjavító igazgatója. Ezért lesz nagy különbség a nyereség- részesedés mértékében, a III-as kategóriába tartozóknál is. Lesz olyan munkás, aki a 30 százalékot is megkapja és lesz olyan, aki csak az öt százalékot. Mindenki érdeme szerint. És mindenről tud mindig az egész kollektíva. Nemcsak a tényeket közlik a dolgozókkal, hanem az indokokat is. A jó közérzethez tartoznak olyan „semaprósáw miségek”. * f mint a szociális ellátottság. Itt. a gépjavítóinál erre sem lehet panasza senkinek. Tiszta, kényelmes öltözők, rend és tisztaság mindenütt, kitűnő üzemi konyha, sportolási és szórakozási lehetőségek, közös kirándulások a saját autóbuszon, .jutalomüdülés és külföldi turné, hangulatos társas összejövetelek a klubbá átalakított étteremben és így tovább. Minden mögött pedig ott a határozott követelmény, amely nem tűr el semmiféle lazaságot senkitől. Csodák csodája — vagy talán nem is csoda? —, az emberek örülnek az igazságos szigorúságnak. Mert ennek elismerés vagy dorgálás a következménye, kinek-kinek érdeme szerint. És mindig a közvélemény nyilvánossága előtt. A munkások jórésze tizenöt éve dolgozik a cégnél, és a később jövők közül is marad mindenki, aki szeretett dolgozni. Családias jellege van ennek az üzemnek, olyan légköre, ami a jó közérzetben fejeződik ki. És mi a titok nyitja? Az aa egyszerű igazság, amit úgy fogalmaztunk meg: az emberek megbecsülése — anyagi töke. G. Molnár Ferenc A Tanácsköztársaság plakátjai Kossuth könyvkiadó Plakátgyűjtemény jelent meg a Tanácsköztársaság 50, évfordulója alkalmából a Párttörténeti Intézet összeállításában. Igaz, hogy a jubileumi albumot megelőzte egy tíz évvel ezelőtti kiadás, amely ugyanezeket az alkotásokat alkalmazta. Az 50. évfordulóra történt megjelenést azonban nemcsak a fél évszázados forduló és a tisztelet sugallta, hanem az a széles körű hazai és nemzetközi érdeklődés is, amely az első kiadást fogadta. Az album röviddel megjelenése után teljesen elfogyott. Azóta hazai és külföldi múzeumok, magánszemélyek, párt-, társadalmi, és állami intézmények, iskolák keresik. Ezt az érdeklődést igyekszik kielégíteni a második kiadás, változatlan céllal: minél többen ismerjék meg a Magyar Tanácsköztársaság grafikusművészetének gazdag termését, íoradalmi hagyományait. A szemlélő, aki végiglapozza az albumot, aligha kivan magyarázatot a látványhoz A magas művészi színvonal, a ma is modernül ható plakátok, minden magyarázatnál meggyőzőbben bizonyítják: a proletárdiktatúra néhány hónapja micsoda virágzása volt a művészetnek. Bíró Mihály, Vértes Marcell, Pór Bertalan, Berény Bobért és a többiek művészetét a közvetlen agitáció szolgálatába állította a tanácskormány, anélkül, hogy a művészi erejükből is veszítettek volna. Az ötven év távlatából is idevilágit a kalapácsos ember vörösen izzó csapása, a fegyverbe hívó munkáskatona démoni lendülete. Az izzó forradalmi hangulat. a fejlődő forradalmi öntudat megtermékenyítette a művészek alkotó képességét, s a szabadságot hozó népi hatalom levegőjében, élményeik robbanó erővel jelentkeztek alkotásaiban. Alig múlt el nap, hogy Budapest utcáin meg ne jelent volna egy-egy új plakát, merész társadalmi tartalommal. Ezek a szuggesztiv, nagy hatású plakátok lebilincselték a szemlélőket, tömegeket vonzottak az utcán, vitára késztették az embereket. Az albumot nézve ma is úgy állunk előttük, hogy szinte érezzük a proletárdiktatúra friss levegőjét, a forradalom igazságát és el nem aktualitását. múló (K-i) Mmüm 3 1969. március 2., vasárnap Áz emberek megbecsülése - ANYAGI TŐKE
