Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

$'>>.•; . .. ......... y ■" ■ ■ i ji Képünkön a riportdráma ; i egyik jelenete: Paláncz Fe­ji rene, Somló Ferenc Jászai­ig díjas, Csíkos Sándor, Kul- :: esár Imre, Szili János és Fá­jj kozdy János. I i Nívódíjat kapott i Á térképen nem található című riportdráma rendezője és öt szereplője Néhány nappal ezelőtt mu­tatták be az egri Gárdonyi Géza Színházban Darvas Jó- A térképen nem talál- cimű riportdrámáját. Alig ült el a premier közön- vastapsa — máris; kellemes hírt kaptunk: a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal tüntette ki A tér­képen nem található című riportdráma magas színvo-: Tialú, művészi tolmácsolá­sáért Nyilas Judit Jászai-dí- j jas rendezőt, Somló Fe-; renc Jászai-díjast, az öreg író Némethy Fe- : renc Jászai-díjast Vargyas igazgató-tanító, Dariday Ró- j bertet Bónis, Szili Jánost: Horváth tanácselnök és Pa- j láncz Ferencet Ficzkó alaki- : fásáért ,'vWA^AAóAAAA/VVWyyVWWWsAAVVWVWWWWWWWVVW ’ Magyar film hónap PÁRIZS: A Cinéma National Popu- iaire rendezésében a párizsi Stúdió—.43 filmszínházban szerdán megkezdődött a ma­gyar film hónapja. A kizáró­lag művészi filmek bemuta­tásával foglalkozó filmszín­ház négy héten át magyar filmeket tűz műsorára. Össze-1 sen 32 magyar játékfilmet és több tucatnyi rövidfilmet ve­títenek. A filmhónap kereté­ben több vitaestet is rendez­nek neves magyar filmmű­vészek közreműködésével. Mód Péter, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykö­vete szerdán fogadást adott a magyar film hónapjának megnyitása alkalmából. Hatvanban is van mar múzeum Az alap: Doktay Gyula majángyűjteménve Utoljára 1966. szeptembe­rében találkoztunk az idős Doktay Gyulával — ma már hetvenhárom esztendős —, s e találkozásból riport szüle­tett. Három évtized szenve­délyéről: a gyűjtésről és hosszú évek kívánságáról: egy „igazi ’ hatvani múzeum­ról volt szó. Levelet kaptam a minap: van már múzeuma Hatvannak. Ha időm engedi, látogassak le. Aláírás: Dok­tay Gyula múzeumigazgaitó. A következő nap már termé­szetesen ott voltam. Bár esz- t&ndő múlt el. Gyula bácsi sokkal több évet — fiatalo­dott ... Az „előkészítőben” találkoztunk; három helyiség a régi kastély volt istállóépü­letében. Szekrények, polcok. — Ügy érzem, mint akinek végre gyereke született — fo­gadott kicsattanó jókedvvel Gyula bácsi. — Végre meg­értük ezt is! Nézz csak kö­rül, öcsém! Üj ez nekem is — most tudok igazán gyönyör­ködni a gyűjteményemben. Kalauzol a szobákban. — Itt készítünk elő min­dent, utána kerülnek át a tárgyak a kiállítóhelyiségek­be. Két nagy termet kaptunk a lánykollégium megszűnt konyhája helyén ... Itt a pol­con a „fiatalok” vannak — 100—150 éves edények. Aztán az idősebbek. Ez itt egy két­ezer éves szkita tál, de már r láttad a múltkor. Ez újabb: cserép ételhordói, Paraszt Já- noséktól kaptam. Elhoztam nagyapám gyökérpipáját Is, meg anyai nagyanyám nagy­apjának dohányzacskóját... Ezek itt a török pipák, azt a könyvet pedig 1577-ben Bécsben nyomtatták: a szent­írásból vett magyar nyelvű prédikációs gyűjtemény. Nem minden múzeumban van ilyen! Ez? Fakanál... nem valami jó képe van, de — $50—400 esztendős! Hatalmas mennyiségben: csontok. Több mammutfog. Jó nehéz mindegyik. Csiga­kövületek, kőbalta-töredék egy sóderbányából. Vasaló, kulacs, „csigacsináló”. Erede- deti ikon. Hirtelenjében és találomra jegyzem föl eze­ket; ha mindent felsorol­nék...! Ágyúgolyók, ágyú­cső. Corpus Juris. Lándzsa. Eredeti „lat”. Doktay Gyula magángyűjteménye jó alap egy múzeum elindításához. — Persze, még csak most kezdjük a munkát. Be sze­retnénk kapcsolni az egész járást. Hiszen annyi „fehér folt” — annyi érdekes pad­lás van ... Emlékszel még arra a kardra? Amikor meg­jelent az újságcikk, elhozta hozzám egy ember. Hogy ha lesz múzeum, legyen benne kard is. Aztán elvitte, - mert csak nem „akart” nyílni az új múzeum. Most azonban ! már visszahozhatná ... Vendég érkezik. Illetve nem is vendég: az új hatvani múzeum egyik leglelkesebb patronálója, Kanyó Gábor városi művelődésügyi osz­tályvezető „ugrott be” né­hány percre. Ö mondta el, hogy az első esztendőre 100 ezer forintot kapott a mú­zeum. — A vezetésre természete­sen Gyula bácsi a legilleté­kesebb — mondta —, de egyedül nehéz lenne. Most keresünk segítőtársakat. Né­meti Gábor tanár foglalkoz. za például az újkori „résszel”, aztán keressünk néprajzost is. Molnár Sándor nyugdíjas kézbesítővel szintén jól já­runk: ismeri alaposan a vá­rost, segít felkutatni a régi tárgyakat — őt is nagyon ér­dekli ez a munka. — Mikor nyílik a kiállító­helyiség? — Még bizonytalan. A Ve­gyes Ktsz-től függ. Decem­ber 31-re ígérték, hogy vé­geznek a munkával, de azóta már néhány hónap eltelt... Az „újszülött” első hónap­jai nehezek, de mindent meg­szépít érkezésének öröme. Remélhetőleg rövidesen már adhatjuk a tudósítást: ünne­pélyes keretek között meg­nyílt á hatvani múzeum Kátai Gábot i Valóban: a könyv végigkíséri az ember életútját. A könyvből ismerkedik meg először a szerelemmel, hogy aztán az évek múltán, a könyvekből tudjon csak emlékezni vissza rá. ★ 4 Minden relatív! „Ügy szerette, majd megette” — egészen mást jelent ez a mi fogalmaink, és mást egy kannibál törzsfőnök fogalmai szerint ★ Mai lófilozófia: — Az autónak négy kereke van és mégsem botlik meg ★ Azt hiszem a teljes tájékozatlanság esetével állunk szemben, ha valaki Exacta fényképező­gépéhez C-filmet kér az OFOTÉRT-ban... Nagy lány lett. Elérte a gátlások korát. I—ó) Dersi Tamás: A publicista Kun Béla Megbocsátja talán az olva­só, hiszen nyilván benne is van szakmai büszkeség, hogy a hírlapírók nemcsak szeretettel, de szakmai büsz­keséggel is gondolnak a Ma­gyar Tanácsköztársaság ve­zetőjére, Kun Bélára. Igen, mi újságírók külön büszkék vagyunk arra, hogy a magyar és a nemzetközi forradalmi mozgalmaknak ez a kimagas­ló egyénisége — pályafutását újságíróként kezdte. S nem­csak úgy mellékfoglalkozás­ként, nem csupán sok egyéb teendője között szakított olykor időt magának egy- egy cikkre, hanem éveken át naponta érezte orrában a nyomda sajátos szagát, agy- és idegrendszerében a redak- ciók egyedülvaló légkörét, hivatásának tekintette ifjú­kori foglalkozását, az újság­írást, amelyet kolozsvári és nagyváradi szerkesztőségek­ben kezdett el. Dersi Tamás élvezetes stí­lusú, gazdag dokumentációs anyagot tartalmazó, olvas­mánynak és forrásmunkának egyaránt elsőrangú könyve nemcsak Kun Béla sokolda­lú publicisztikai tevékenysé­gét ábrázolja, de időben még mélyebbre ás le. Bemutatja, •hogy Kun Béla már gimna­zista korában is művelt,- so­kat olvasott fiú és gondolat- gazdag tollforgató volt, aki a magyar népköltészetről, va­lamint Arany és Petőfi ha­zafias lírájáról szóló tanul­mányaival méltán nyert pá- lyadíjakat és keltett az isko* la falain túl is figyelmet. Számtalan érdekes életraj­zi adat is gazdagítja Dersi könyvét. A sok közül hely­hiány miatt hadd említsünk egyet csupán: midőn Kon Béla Zilahra kerül, s ott, gimnáziumi előkészítő osz­tályba jár, édesapja egy ké­sőbb szintén világhírnevű fiatal magyart fogad fel hé- zitanítóul fia mellé: Ady Endrét... (Magvető Könyvkiadó, 1969.) <bt) E. F IKER : 34. . Oldrich Havel elmondja, hogy szemet szúrt neki a ! bankjegyek új volta, mert az utóbbi időben semmiféle ■ új sorozatot nem adtak ki. összehasonlította hát a jelzé- ' süket a régi körrendelet szövegével. S valóban, a C L- ről volt szó ott is! r Életrevaló ember! 1 A csoportvezető felhívja a figyelmemet, hogy _ több > zsákos pénzküldemény is érkezik hozzájuk. Azt tanácsol- ja, hogy érdeklődjünk más munkacsoportoknál és más pénzintézetekben is.- Én azonban kitartok a magamé mellett. Vannak mar efféle tapasztalataim. — Amennyiben másutt nem olyan figyelmesek, mint önök itt — mondom —, nincs értelme. Mihelyt a pénzt szétosztják a pénztáraknak, elmerül a tengerben. — Ügy értem, figyelmeztessünk arra, hogy a külde­mény felvevésekor... — Később! — rázom a fejemet. — Mennyi volt a r postazsákban? — Hárommillió-százíízezer korona — mondja Kalma bosszúsan. Kéznél van az összes pénzesutalvány es csekk, vala- \ mint az ezek alapján készített folyuszámlajegyzék. Egyéb- ; ként még nem iktatták őket. Amikor Havel jelentette a dr—,—sorozatot, a vezető leállította a további munkákat, j — Kitűnő — mondom! — Kérem, egészítsék ki a i .számlák összegeinek és neveinek jegyzékét a pontos ci- lYiolücd ! Ez nem kis munka, mert azt is kérem, hogy készítsék : fel a postazsákban összegyűlt pénz feladóinak jegyzékét is. ; A csoport készségesen munkába fog. Én addig a posta- i zsákban történő oénzküldés módjáról beszélgetek a veze­tővel. A postazsákba egy-egy gyűjtővonalon vagy köz­pontban felhalmozódon kerek összeget teszik. A tízezerrel oszthatatlan maradékok, más kezelés alá esnek. Ezért a postazsákban levő pénz mennyisége rendszerint nem telel ..... . 1 m eg pontosan az utalványokon feltüntetett pénz összegének. A zsák tartalma ugyanaz a pénz lenne, amelyet a feladók adtak át az utalvány és csekk kitöltése után, ha nem kel­lene számolni azzal, hogy a postahivatalokban valami pénzt fel is váltanak. Az itt levő utalványok közül nagyon sok ezer koro­nánál kisebb összegről szól. Azért persze befizethették C—L-es ezerkoronással, amelyből a postahivatalnok azu­tán visszaadott aprót. — Ez esetben — következtet a csoportvezető — nehéz volna meghatározni a sorozat befizetőjét. Elég, ha az illető különböző helyekről elküld huszonnégyszer húsz koronát különböző folyószámlákra, s most van húszonhá- romezer-ötszáz korona érvényes pénze. Hamisíthatja mind a feladó, mind a folyószámla-tulajdonos nevét vagy számlaszámát. Aztán sem iktatni, sem visszaküldeni nem tudjuk a pénzt — Így is maradna valami támpontunk miheztartás végett — mondom. — Az érvénytelen bankjegyek befize­tése egy gyűjtővonalon történt. Az egyes postahivatalok­ban vagy bankokban könnyen megállapithatnáiík, hogy melyek a meghatározhatatlan utalványok. Ügy érzem, nyeregben vagyok; nem szabad hagynom, hogy bármi is kivessen belőle. Nem szabad letérnem. Ad­dig kell haladnom a konkrét nyomon, míg meg nem győ­ződöm róla, hogy sehová sem vezet Pontosan huszonnégyezerről szóló befizetőlapot nem találtunk a jegyzékben. i Átnézem a pénztárkönyv hosszú bevételi kimutatását. Talán előfordul benne többször ugyanaz a név vagy fo­lyószámlaszám. A hetes munkacsoport valószínűleg másként képzeli a dolgot, de én a kővetkező fáradságos munkára kérem őket: mutassák ki azokat a folyószámla-tulajdonosokat, akiknek nevére több utalvány érkezett. Azután megálla­pítjuk — s kisebb fáradsággal, mint feltételeztük —, hogy egy ilyen esetben a küldemények összege pontosan hu­szonnégyezer koronát tesz ki. A csoport még nagyobb buzgalommai veti bele ma­gát a munkába. Kalina most szorgalmasabb, mint Havel. Mintha jóvá akarná tenni a hibáját. Persze, én igazán a legkevésbé sem neheztelek rá. Hiszen szándékosan hagy­tuk porosodni a körrendeletét. A huszonnégyezer korona három különböző részlet­ben Jozef Trojan folyószámlájára érkezett, akinek la­káscíme Prága—Holesovice, Pisek utca 4. Ez már önmagában is sokatmondó. A következő személyek utalják át neki: Stanislav Petrik, Obrovice, hrsz. 27., Ustí nad La- bem-i járás, kilencezret. Václav Wagner,. Duchcov, Liebknecht utca 11., nyolc­ezret. Jindriska Tisovsky, Most, Pályaudvar tér 830., hétez­ret. — Gyorsan! — jön izgalomba a csoportvezető. — Ké­rem Josef Trojan folyószámlájának kimutatását! Helyben 'vagyunk. Kényelmesen letelepszem, és rá­gyújtok egy cigarettára. Josef Trojan mintegy két évvel ezelőtt nyittatta fo­lyószámláját, akkor, amikor az egyének csekkszámláját eltörölték, és a csekkszámlarendszert a szocialista szek­tornak tartották fenn. Trojan folyószámláján a betét je- * lentős ingadozásokat mutat. Néhány koronától néhány ; ezer koronáig változik az összeg, a maximum valamivel több nyolcezernél, röviddel a számlanyitás után. 1951 fo­lyamán csak időnként és rövid időre érte él az ezerötszáz- kétezret. 1952 eleje óta feltűnően apad. Most, amikor a javára kellene írni huszonnégyezret, mindössze nyolcvan ; korona van a számlán. — A legfőbb ideje — mondja ironikusan a csoport- vezető —, hogy valaki megkönyörüljön rajta. — Mikor legnagyobb a szükség, legközelebb a segít­ség — mondom. — Meg kell állapítanunk, vajon Petrik, Wagner vagy Tisovsky küldött-e már a múltban is val»- , mi pénzt Trojan számlájára. A munkacsoport lassan úgy tűnik fel a szememben, mint hét felriasztott pillangó. Aránylag rövid idő alatt megállapítják, hogy sem Petrik, sem , Wagner, sem Ti- ■ sovsky nem utalt át még soha semmit Trojannak. Azt mondom: ...... ' — A huszonnégyezret nyugodtan írják rá a számlájá­ra. Ha sor kerülne rá, akadálytalanul fizessék ki. Rendes . bankjegyekben, magától értetődik. Nehogy valami ördögi ; véletlen folytán csak egy darabb C—L sorozatú ezrest is kapjon! A hét pár szem úgy mered rám, mintha elhagyott volna a józan ész. , — Ehhez szükségünk volna... — kezdi a csoportve­zető zavartan. . 1 — Mindent megkapnak, amire szükség van — vágom el a szavát. ■ . * ” Itt most már egyelőre nincs mit tennem. Találkát be­stelek meg a pénzügyminisztérium és a belügyminiszté­rium felelős hivatalnokaival. Újra mozgósítom a C—I. ügyben egyszer már megszervezett törzskart, vagyis a há­rom legügyesebb embert. Rövidesen befut hozzám az első „ tájékoztatás. Josef Trojan negyvenéves, kiadőhivatáii , szerkesztő lektor és fordító, nős, gyermektelen. 1949 óta állandó foglalkozás nélküli, mert azt a nagy magánkiadó- , vállalatot, ahol dolgozott, megszűntették. Közvetlenül po- ■ litikai kifogás nincs ellene. Hamarosan érvényesült mint külső munkatárs, három nyelvből fordít. Egészsége inga­tag. Évek óta cukorbajban szenved. {Folytatjuk) ...................

Next

/
Thumbnails
Contents