Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
$'>>.•; . .. ......... y ■" ■ ■ i ji Képünkön a riportdráma ; i egyik jelenete: Paláncz Feji rene, Somló Ferenc Jászaiig díjas, Csíkos Sándor, Kul- :: esár Imre, Szili János és Fájj kozdy János. I i Nívódíjat kapott i Á térképen nem található című riportdráma rendezője és öt szereplője Néhány nappal ezelőtt mutatták be az egri Gárdonyi Géza Színházban Darvas Jó- A térképen nem talál- cimű riportdrámáját. Alig ült el a premier közön- vastapsa — máris; kellemes hírt kaptunk: a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjjal tüntette ki A térképen nem található című riportdráma magas színvo-: Tialú, művészi tolmácsolásáért Nyilas Judit Jászai-dí- j jas rendezőt, Somló Fe-; renc Jászai-díjast, az öreg író Némethy Fe- : renc Jászai-díjast Vargyas igazgató-tanító, Dariday Ró- j bertet Bónis, Szili Jánost: Horváth tanácselnök és Pa- j láncz Ferencet Ficzkó alaki- : fásáért ,'vWA^AAóAAAA/VVWyyVWWWsAAVVWVWWWWWWWVVW ’ Magyar film hónap PÁRIZS: A Cinéma National Popu- iaire rendezésében a párizsi Stúdió—.43 filmszínházban szerdán megkezdődött a magyar film hónapja. A kizárólag művészi filmek bemutatásával foglalkozó filmszínház négy héten át magyar filmeket tűz műsorára. Össze-1 sen 32 magyar játékfilmet és több tucatnyi rövidfilmet vetítenek. A filmhónap keretében több vitaestet is rendeznek neves magyar filmművészek közreműködésével. Mód Péter, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykövete szerdán fogadást adott a magyar film hónapjának megnyitása alkalmából. Hatvanban is van mar múzeum Az alap: Doktay Gyula majángyűjteménve Utoljára 1966. szeptemberében találkoztunk az idős Doktay Gyulával — ma már hetvenhárom esztendős —, s e találkozásból riport született. Három évtized szenvedélyéről: a gyűjtésről és hosszú évek kívánságáról: egy „igazi ’ hatvani múzeumról volt szó. Levelet kaptam a minap: van már múzeuma Hatvannak. Ha időm engedi, látogassak le. Aláírás: Doktay Gyula múzeumigazgaitó. A következő nap már természetesen ott voltam. Bár esz- t&ndő múlt el. Gyula bácsi sokkal több évet — fiatalodott ... Az „előkészítőben” találkoztunk; három helyiség a régi kastély volt istállóépületében. Szekrények, polcok. — Ügy érzem, mint akinek végre gyereke született — fogadott kicsattanó jókedvvel Gyula bácsi. — Végre megértük ezt is! Nézz csak körül, öcsém! Üj ez nekem is — most tudok igazán gyönyörködni a gyűjteményemben. Kalauzol a szobákban. — Itt készítünk elő mindent, utána kerülnek át a tárgyak a kiállítóhelyiségekbe. Két nagy termet kaptunk a lánykollégium megszűnt konyhája helyén ... Itt a polcon a „fiatalok” vannak — 100—150 éves edények. Aztán az idősebbek. Ez itt egy kétezer éves szkita tál, de már r láttad a múltkor. Ez újabb: cserép ételhordói, Paraszt Já- noséktól kaptam. Elhoztam nagyapám gyökérpipáját Is, meg anyai nagyanyám nagyapjának dohányzacskóját... Ezek itt a török pipák, azt a könyvet pedig 1577-ben Bécsben nyomtatták: a szentírásból vett magyar nyelvű prédikációs gyűjtemény. Nem minden múzeumban van ilyen! Ez? Fakanál... nem valami jó képe van, de — $50—400 esztendős! Hatalmas mennyiségben: csontok. Több mammutfog. Jó nehéz mindegyik. Csigakövületek, kőbalta-töredék egy sóderbányából. Vasaló, kulacs, „csigacsináló”. Erede- deti ikon. Hirtelenjében és találomra jegyzem föl ezeket; ha mindent felsorolnék...! Ágyúgolyók, ágyúcső. Corpus Juris. Lándzsa. Eredeti „lat”. Doktay Gyula magángyűjteménye jó alap egy múzeum elindításához. — Persze, még csak most kezdjük a munkát. Be szeretnénk kapcsolni az egész járást. Hiszen annyi „fehér folt” — annyi érdekes padlás van ... Emlékszel még arra a kardra? Amikor megjelent az újságcikk, elhozta hozzám egy ember. Hogy ha lesz múzeum, legyen benne kard is. Aztán elvitte, - mert csak nem „akart” nyílni az új múzeum. Most azonban ! már visszahozhatná ... Vendég érkezik. Illetve nem is vendég: az új hatvani múzeum egyik leglelkesebb patronálója, Kanyó Gábor városi művelődésügyi osztályvezető „ugrott be” néhány percre. Ö mondta el, hogy az első esztendőre 100 ezer forintot kapott a múzeum. — A vezetésre természetesen Gyula bácsi a legilletékesebb — mondta —, de egyedül nehéz lenne. Most keresünk segítőtársakat. Németi Gábor tanár foglalkoz. za például az újkori „résszel”, aztán keressünk néprajzost is. Molnár Sándor nyugdíjas kézbesítővel szintén jól járunk: ismeri alaposan a várost, segít felkutatni a régi tárgyakat — őt is nagyon érdekli ez a munka. — Mikor nyílik a kiállítóhelyiség? — Még bizonytalan. A Vegyes Ktsz-től függ. December 31-re ígérték, hogy végeznek a munkával, de azóta már néhány hónap eltelt... Az „újszülött” első hónapjai nehezek, de mindent megszépít érkezésének öröme. Remélhetőleg rövidesen már adhatjuk a tudósítást: ünnepélyes keretek között megnyílt á hatvani múzeum Kátai Gábot i Valóban: a könyv végigkíséri az ember életútját. A könyvből ismerkedik meg először a szerelemmel, hogy aztán az évek múltán, a könyvekből tudjon csak emlékezni vissza rá. ★ 4 Minden relatív! „Ügy szerette, majd megette” — egészen mást jelent ez a mi fogalmaink, és mást egy kannibál törzsfőnök fogalmai szerint ★ Mai lófilozófia: — Az autónak négy kereke van és mégsem botlik meg ★ Azt hiszem a teljes tájékozatlanság esetével állunk szemben, ha valaki Exacta fényképezőgépéhez C-filmet kér az OFOTÉRT-ban... Nagy lány lett. Elérte a gátlások korát. I—ó) Dersi Tamás: A publicista Kun Béla Megbocsátja talán az olvasó, hiszen nyilván benne is van szakmai büszkeség, hogy a hírlapírók nemcsak szeretettel, de szakmai büszkeséggel is gondolnak a Magyar Tanácsköztársaság vezetőjére, Kun Bélára. Igen, mi újságírók külön büszkék vagyunk arra, hogy a magyar és a nemzetközi forradalmi mozgalmaknak ez a kimagasló egyénisége — pályafutását újságíróként kezdte. S nemcsak úgy mellékfoglalkozásként, nem csupán sok egyéb teendője között szakított olykor időt magának egy- egy cikkre, hanem éveken át naponta érezte orrában a nyomda sajátos szagát, agy- és idegrendszerében a redak- ciók egyedülvaló légkörét, hivatásának tekintette ifjúkori foglalkozását, az újságírást, amelyet kolozsvári és nagyváradi szerkesztőségekben kezdett el. Dersi Tamás élvezetes stílusú, gazdag dokumentációs anyagot tartalmazó, olvasmánynak és forrásmunkának egyaránt elsőrangú könyve nemcsak Kun Béla sokoldalú publicisztikai tevékenységét ábrázolja, de időben még mélyebbre ás le. Bemutatja, •hogy Kun Béla már gimnazista korában is művelt,- sokat olvasott fiú és gondolat- gazdag tollforgató volt, aki a magyar népköltészetről, valamint Arany és Petőfi hazafias lírájáról szóló tanulmányaival méltán nyert pá- lyadíjakat és keltett az isko* la falain túl is figyelmet. Számtalan érdekes életrajzi adat is gazdagítja Dersi könyvét. A sok közül helyhiány miatt hadd említsünk egyet csupán: midőn Kon Béla Zilahra kerül, s ott, gimnáziumi előkészítő osztályba jár, édesapja egy később szintén világhírnevű fiatal magyart fogad fel hé- zitanítóul fia mellé: Ady Endrét... (Magvető Könyvkiadó, 1969.) <bt) E. F IKER : 34. . Oldrich Havel elmondja, hogy szemet szúrt neki a ! bankjegyek új volta, mert az utóbbi időben semmiféle ■ új sorozatot nem adtak ki. összehasonlította hát a jelzé- ' süket a régi körrendelet szövegével. S valóban, a C L- ről volt szó ott is! r Életrevaló ember! 1 A csoportvezető felhívja a figyelmemet, hogy _ több > zsákos pénzküldemény is érkezik hozzájuk. Azt tanácsol- ja, hogy érdeklődjünk más munkacsoportoknál és más pénzintézetekben is.- Én azonban kitartok a magamé mellett. Vannak mar efféle tapasztalataim. — Amennyiben másutt nem olyan figyelmesek, mint önök itt — mondom —, nincs értelme. Mihelyt a pénzt szétosztják a pénztáraknak, elmerül a tengerben. — Ügy értem, figyelmeztessünk arra, hogy a küldemény felvevésekor... — Később! — rázom a fejemet. — Mennyi volt a r postazsákban? — Hárommillió-százíízezer korona — mondja Kalma bosszúsan. Kéznél van az összes pénzesutalvány es csekk, vala- \ mint az ezek alapján készített folyuszámlajegyzék. Egyéb- ; ként még nem iktatták őket. Amikor Havel jelentette a dr—,—sorozatot, a vezető leállította a további munkákat, j — Kitűnő — mondom! — Kérem, egészítsék ki a i .számlák összegeinek és neveinek jegyzékét a pontos ci- lYiolücd ! Ez nem kis munka, mert azt is kérem, hogy készítsék : fel a postazsákban összegyűlt pénz feladóinak jegyzékét is. ; A csoport készségesen munkába fog. Én addig a posta- i zsákban történő oénzküldés módjáról beszélgetek a vezetővel. A postazsákba egy-egy gyűjtővonalon vagy központban felhalmozódon kerek összeget teszik. A tízezerrel oszthatatlan maradékok, más kezelés alá esnek. Ezért a postazsákban levő pénz mennyisége rendszerint nem telel ..... . 1 m eg pontosan az utalványokon feltüntetett pénz összegének. A zsák tartalma ugyanaz a pénz lenne, amelyet a feladók adtak át az utalvány és csekk kitöltése után, ha nem kellene számolni azzal, hogy a postahivatalokban valami pénzt fel is váltanak. Az itt levő utalványok közül nagyon sok ezer koronánál kisebb összegről szól. Azért persze befizethették C—L-es ezerkoronással, amelyből a postahivatalnok azután visszaadott aprót. — Ez esetben — következtet a csoportvezető — nehéz volna meghatározni a sorozat befizetőjét. Elég, ha az illető különböző helyekről elküld huszonnégyszer húsz koronát különböző folyószámlákra, s most van húszonhá- romezer-ötszáz korona érvényes pénze. Hamisíthatja mind a feladó, mind a folyószámla-tulajdonos nevét vagy számlaszámát. Aztán sem iktatni, sem visszaküldeni nem tudjuk a pénzt — Így is maradna valami támpontunk miheztartás végett — mondom. — Az érvénytelen bankjegyek befizetése egy gyűjtővonalon történt. Az egyes postahivatalokban vagy bankokban könnyen megállapithatnáiík, hogy melyek a meghatározhatatlan utalványok. Ügy érzem, nyeregben vagyok; nem szabad hagynom, hogy bármi is kivessen belőle. Nem szabad letérnem. Addig kell haladnom a konkrét nyomon, míg meg nem győződöm róla, hogy sehová sem vezet Pontosan huszonnégyezerről szóló befizetőlapot nem találtunk a jegyzékben. i Átnézem a pénztárkönyv hosszú bevételi kimutatását. Talán előfordul benne többször ugyanaz a név vagy folyószámlaszám. A hetes munkacsoport valószínűleg másként képzeli a dolgot, de én a kővetkező fáradságos munkára kérem őket: mutassák ki azokat a folyószámla-tulajdonosokat, akiknek nevére több utalvány érkezett. Azután megállapítjuk — s kisebb fáradsággal, mint feltételeztük —, hogy egy ilyen esetben a küldemények összege pontosan huszonnégyezer koronát tesz ki. A csoport még nagyobb buzgalommai veti bele magát a munkába. Kalina most szorgalmasabb, mint Havel. Mintha jóvá akarná tenni a hibáját. Persze, én igazán a legkevésbé sem neheztelek rá. Hiszen szándékosan hagytuk porosodni a körrendeletét. A huszonnégyezer korona három különböző részletben Jozef Trojan folyószámlájára érkezett, akinek lakáscíme Prága—Holesovice, Pisek utca 4. Ez már önmagában is sokatmondó. A következő személyek utalják át neki: Stanislav Petrik, Obrovice, hrsz. 27., Ustí nad La- bem-i járás, kilencezret. Václav Wagner,. Duchcov, Liebknecht utca 11., nyolcezret. Jindriska Tisovsky, Most, Pályaudvar tér 830., hétezret. — Gyorsan! — jön izgalomba a csoportvezető. — Kérem Josef Trojan folyószámlájának kimutatását! Helyben 'vagyunk. Kényelmesen letelepszem, és rágyújtok egy cigarettára. Josef Trojan mintegy két évvel ezelőtt nyittatta folyószámláját, akkor, amikor az egyének csekkszámláját eltörölték, és a csekkszámlarendszert a szocialista szektornak tartották fenn. Trojan folyószámláján a betét je- * lentős ingadozásokat mutat. Néhány koronától néhány ; ezer koronáig változik az összeg, a maximum valamivel több nyolcezernél, röviddel a számlanyitás után. 1951 folyamán csak időnként és rövid időre érte él az ezerötszáz- kétezret. 1952 eleje óta feltűnően apad. Most, amikor a javára kellene írni huszonnégyezret, mindössze nyolcvan ; korona van a számlán. — A legfőbb ideje — mondja ironikusan a csoport- vezető —, hogy valaki megkönyörüljön rajta. — Mikor legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség — mondom. — Meg kell állapítanunk, vajon Petrik, Wagner vagy Tisovsky küldött-e már a múltban is val»- , mi pénzt Trojan számlájára. A munkacsoport lassan úgy tűnik fel a szememben, mint hét felriasztott pillangó. Aránylag rövid idő alatt megállapítják, hogy sem Petrik, sem , Wagner, sem Ti- ■ sovsky nem utalt át még soha semmit Trojannak. Azt mondom: ...... ' — A huszonnégyezret nyugodtan írják rá a számlájára. Ha sor kerülne rá, akadálytalanul fizessék ki. Rendes . bankjegyekben, magától értetődik. Nehogy valami ördögi ; véletlen folytán csak egy darabb C—L sorozatú ezrest is kapjon! A hét pár szem úgy mered rám, mintha elhagyott volna a józan ész. , — Ehhez szükségünk volna... — kezdi a csoportvezető zavartan. . 1 — Mindent megkapnak, amire szükség van — vágom el a szavát. ■ . * ” Itt most már egyelőre nincs mit tennem. Találkát bestelek meg a pénzügyminisztérium és a belügyminisztérium felelős hivatalnokaival. Újra mozgósítom a C—I. ügyben egyszer már megszervezett törzskart, vagyis a három legügyesebb embert. Rövidesen befut hozzám az első „ tájékoztatás. Josef Trojan negyvenéves, kiadőhivatáii , szerkesztő lektor és fordító, nős, gyermektelen. 1949 óta állandó foglalkozás nélküli, mert azt a nagy magánkiadó- , vállalatot, ahol dolgozott, megszűntették. Közvetlenül po- ■ litikai kifogás nincs ellene. Hamarosan érvényesült mint külső munkatárs, három nyelvből fordít. Egészsége ingatag. Évek óta cukorbajban szenved. {Folytatjuk) ...................
