Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

Miért fél tanító úr?

Vallomások szerepről és igazságról

Két nappal a premier előtt színészekkel beszélgettem. Azt kérdeztem, hogyan éreznek, miként vélekednek szerepükről, azokról az emberekről, akiket gondos szerepelemzés és olyan sok próba után formálnak meg a színpadon Darvas József „A térképen nem található” drámájában.

A színészeket kérdeztem, válaszoltak.

FIATAL ÍRÓ —

CSIKÓS SANDOR:

—- Írásaimban mindig az igazságot keresem. Úgy is mondhatnám, az igazság feltárásának szenvedélye vezeti a toliamat. Ezért írtam meg az ormosi riportsorozatot >'s. Szörnyű állapotokat találtam ebben az elmaradott faluban. Ügy éreztem, nem szabad erről hallgatni. Szeret- ném, ha megértenék: én, a fiatal író nem valaki ellen, hanem valakikért írok. A cikksorozatból nagy vita ; lett, kellemetlenségem is volt i miatta, mégis azt mondom, ma is megírnám hogyan élnek az emberek Ormoson ...

ÖREG ÍRÓ —

SOMLÓ FERENC:

— Nemcsak mint írót, vagy szerkesztőt, hanem mint közéleti embert is foglalkoz.

, tat az igazság. A cikksoro- i zat megjelenése után tiltako. zott a község, a járás és a megye is. Ormost én jól ismerem, valamikor sokat jártam arrafelé. Most, amikor ismét felkerestem, első gondolatom az volt, megnézem kinek van igaza. De most már sokkal többről van sző. Nem hittem, hogy ilyen állapotokat találok. Azt pedig egyáltalában nem gondoltam, hogy régi barátom, a párttitkár, a megye egyik vezetője így fogadja az igazságot. Személyes sértésnek veszi, ha valamiről kiderül, hogy az nem jól van. Pedig a sértőAztán jön egy kis firkász és ítélkezik...

VARGYAS

IGAZGATÓ-TANÍTÓ — NÉMETHY FERENC:

— Én írtam levelet az irodalmi lapnak, én hívtam őket, jöjjenek, írják meg hogyan élnek itt az emberek. Én segítettem a fiatal írónak, én adtam adatokat az elmaradottságról, az emberi butaságról. Aztán amikor a riportsorozat megjelent, én fogalmaztam a tiltakozó levelet is.

Hogy miért e pálfordulás? Engem is meg lehet érteni. Harminc esztendeje dolgozom ebben a faluban. És nemcsak mint igazgató-tanító, sokkal több annál. Sokmindent végig csináltam, az életemet tettem erre a falura. És most, harminc év után csődbe jutottam. Elfordultak tőlem az emberek, egykori tanítványaim nem hisznek nekem. így, ilyen körülmények között megszűnt az életem értelme. Ormoson már nem maradhatok tovább. Nem szégyellem bevallani: nagyon félek. Valahol elrontottam. Azt a tiltakozó leve. let nem szabad lett volna megírnom. Vállalnom kellett volna a harcot úgy, mint Mariira tette, a védőnő. Igaz, ő is az én tanítványom. De én belerokkantam. A felelősséget azért érzem. Az első levelet most is megírnám. Mert szólni, azt kell! Kiáltani, azt muszáj...!

A színészeket kérdeztem, de két nappal a premier, előtt már benne élnek a drámában, s válaszuk nemcsak a színészi magatartást, hanem az írói megfogalmazást is tükrözi.

Ormosról, erről a képzeletbeli faluról, az ott élő emberekről, s főleg az igazságról ma este többet is megtudunk az egri Gárdonyi Géza Színházban, Darvas József drámájának premierjén. (márkusz)

de már a dráma hősei

dés társadalmilag veszélyes. Az elmaradottság ellen, az igazságtalanság ellen szólni kell, írni kell, kiáltani kell. Én hiszek az írástudók felelősségében. Ma is és holnap is közölném ezt a vitatott cikket...

BÓNIS —

DARIDAY RÓBERT:

— Számomra >s nagyon fontos az igazság. Csakhogy én a harcos igazságot képviselem, az olyan igazságot, amivel segíteni is lehet a bajokon. A hibákat nem lehet csak önmagukban feltárni. Az ormosiak életéhez az eredmények is hozzátartoznak, nemcsak a hibák. Ezek a hibák különben sem általánosíthatók, kivételek csupán. Az igazság feltárásával én, mint a párt megyei vezetője természetesen egyetértek. De az ilyen módszerrel nem! Papíron könnyű ám megváltoztatni akár az egész világot. De itt az igent és a nemet is nekem kell kimondani. És mindennap! Nekem ebben a megyében benne van a vérem, az egészségem, az álmatlan éjszakáim, az egész életem tartalma.

A föld

határán

túl - •

film készül Jurij

Gagarinról

Jurij Jegorov moszkvai filmrendező „A legenda kéz. dete” címmel teljes estét betöltő játékfilmet készít Jurij Gagarinról, a világ első űrhajósáról. A forgatókönyvet Jurij Nagibin írja, aki jól ismerte Gagarint. Az iró gyakran találkozott a tragikus módon elhunyt űrhajóssal otthonában, együtt halásztak és vadásztak. Emellett azonban Nagibin gazdag dokumentumanyaggal is rendelkezik.

Nagibin fenntartja magának a művészi leleményességre való jogát, tehát nem törekszik dokumentális hűségre Gagarin életének meg- elevenítésébem. „Számomra nem az egyes tények, hanem a jellem igazsága a fontos” — mondotta az író. A film nem mutatja be a kozmonauta egész életét, hanem csak azokat a sorsdöntő mozzanatokat, amelyeknek az alapján a néző nyomon követheti, hogyan forrt ki ennek a kortársainak legjobb vonásait magában megtestesítő embernek a jelleme.

Az író, aki az utóbbi években igen aktívan és gyümölcsözően tevékenykedett a filmdramaturgia területén, úgy véli, hogy ezúttal szokatlanul nehéz feladat előtt áll.” A rendezővel együtt arra vállalkoztam, hogy a filmművészet eszközeivel egy olyan ember gondolatait és érzéseit adjam vissza, aki az űrhajó kabinjában Földünk határán túljutott” — jelentette ki Nagibin.

Egyébként Nagibint mindig érdekelték a ragyogó

; • ú emberek, azok, akiknek az élete elválaszthatatlanul összekao ’solódott a nép sorfával. a icialista társadalom élet' 1. Ezt bizonyította „Az elnök” cimű film is, no meg ,.Az igazgató” is, amely, ne’ forgatását most fejezik br MOSiZFILM stúdiójába (TASZSZ)

Kt tv4 Jobbant

Pályázatot hirdet a mozi üzemi vállalat

Érdekes pályázati felhívást tett közzé a Heves megyei Moziüzemi Vállalat Olyan vállalkozó természetű és ötletekben gazdag filmrajongókhoz fordul a felhívás, akik a bemutatásra kerülő filmek és általában a filmszínházak propagandáján tudnak javítani, hatékonyságát tudják valami új módszerrel fokozni.

A pályázók feladata nem könnyű. A pályamunkákban értékelni kell elsősorban a filmek országos propagandáját és ezen belül is a filmplakátok, különféle filmismertetők szerepét és jelentőségét. Értékelni kell a helyi filmszínházak propaganda- munkáját. Ezenkívül a pályázóknak közölniük kell elképzeléseiket arról, hogyan változtatnának a jelenlegi propagandamódszeren, miként tennék színesebbé, érdekesebbé azt. A pályázók figyelmét felhívják a reklámobjektumok, fotovit- rinek, műsortáblák alkalmazására és ötletes szórólapok,

hangos propaganda lehetőséri gekre.

A pályázaton előnyben részesülnek azok a pályamunkák, amelyek megvalósítás« nem kíván nagyobb anyagi befektetést: A pályázatokat

dolgozat formájában keU elkészíteni, legalább 10 oldal terjedelemben. (Rajzokat, vázlatokat -is lehet mellékelni.)

A pályamunkák beküldésének határideje: 1969. július 1. (Cím: Heves megyei Moziüzemi Vállalat Eger. Pf. 18.)

A pályázat jeligés. A jeligével jelzett pályamunkákhoz lezárt : borítékban mellékelni kell a pályázó nevét és pontos címét.

A beérkezett pályázatokat szakzsüri bírálja el s az alábbi díjakat osztják ki:

Egy I. díj 3000,1— forintos vásárlási utalvány, két II. díj 1500—1500 forintos vásárlási utalvány, három III. díj. 1000 —1000 forintos vásárlási utalvány. .

A pályázat eredményét lapunkban közüljük.

Újra megjelenik az Irodalomtörténet című folyóirat

Az Akadémia Kiadó gondozásában hétévi szünet után újra indul a magyar irodalomtudomány nagy múltú folyóirata, az IRODALOM- TÖRTÉNET, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság lapja.

E címen először 1912-ben jelent meg hazánkban lap, fiatal irodalomtörténész nemzedék indításában, azzal a törekvéssel, hogy egy új, korszerűbb irodalomtörténeti koncepció bázisává tegye. E Szándék alapját: a korszerűséget és a fiatal tudósnemzedék fokozott szóhoz juttatását, bevonását a folyóirat munkatársi gárdája, szeretnék eleven hagyományként tovább örökíteni.

Célkitűzése elsősorban, de nem kizárólag a XX. századi magyar irodalom, s így természetesen a felszabadulás utáni legújabb korszak történetének, jelenségeinek, problémáinak vizsgálata. A lap szerkesztői különös gon. dot kívánnak fordítani a magyar irodalom tanárai, Irodalmi eladók és könyvtárosok tájékoztatására, foglalkoztatására: segíteni kívánják elvi és gyakorlati munkájukat a lapban. 1

A most megjelent 1. számban figyelmet érdemel Király István tanulmánya (Ady Endre útja a munkásosztályhoz) és Keresztury Dezső A hatvanéves Nyugat-ról írt emlékezése. Kenyeres Zoltánnak a Magyar Irodalom Tör. ténete periodizációs (korszakbeosztás) elveiről közölt tanulmánya máris hagy érdeklődést váltott ki, s a 2. számban közli k a tanulmányhoz kapcsolódó — irodalomtörténészek, művészettörténészek, történészek, gyakorló tanárok által készített — reflexiókat, valamint Lukács György nyilatkozatát e problémáról. A dokumentumro- vatban — többek között — ismeretlen, hangszalagon őrzött Babits- és Szabó Lőrinc- szövegek olvashatók.

Ezek ketten összedolgoztak. De miféle gyanús dolgot vitt véghez Vojtir? Nem tudna az alhadnagy visszaemlékezni valamire?

28.

— Embernek egyetlen szem is elég volna — közölte a laboratórium főnöke. — Kívánja, hogy kísérletet tegyünk valami állaton?

— Kár az állatért — feleltem.

Felkerestem Karliceket, akinek semmi dolga sem volt, és láthatólag nem is törekedett munka u ..a. Az irodámban üldögélt, s a Dikobraz vicclap olvasásával mulattatta magát látható eredmény nélkül.

— Lehet — mondta, miután tájékoztattam az újságról —. hogy egy szem abból a bonbonniere-ből nekem éppen jól jönne.

— Hát azzal meg mit akarna? — csíptem fülöri.

— Unatkozom — felelte. — Az élet unalom.

— Különös véletlen — mondom. — Éppen azért jövök, hogy elűzzem az unalmát. Üljön fel a leggyorsabb közéiekedési eszközre, amit csak elő tud teremteni, és beszéljen a csokoládé ügyében Filipina Hrac’nhal és Jozefa Nebusillal. Mert úgy látszik, hogy ők semmit sem küldtek, s mégis csomag érkezett.

__ Igenis — mondta Karlicek fölöttében mogorván,

f

élretette ,az, újságot és lustán feltápászkodott. — De p.igának nem szúrt szemet, hogy ebben az ügyben csupa nővel van dolgunk?

jj _Ezek már idős mámik, Karlicek! — mondom vig

asz talóan.

— Viszont egyszerre mindiárt kettő — mondta Karlicek a maga figyelemre méltó logikájával. — Már futok, csak volna még egy megjegyzésem, A robbanóanyag es a méreg tájékozott vegyészre mutat. A csokoládecsemege- nek meg kellett volna ölnie az alhadnagyot, mégpedig azért, nehogy valami olyat ^ találjon mondani, ami valakinek nincs ínyére. Továbbá kezünkben van a ,megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy nem Lenk alhadnagy dolgozott a franciakulccsal és a robbanóanyaggal. S minthogy nem ő, tehát Vrána sem. A gyanú a megbo.do- gult Srámekre esik,, mert fölöttébb hosszasan idozott ott, ahol mindenkinek elég néhány perc. S minthogy a megállókon Vojtir is kiszállt a kocsiból, Vojtir is gyanús.

S az alhadnagy visszaemlékezett.

— Ha már mérgek is szerepelnek — mondta elgondolkozva, — eszembe jut az a két nagy termosz. Rekke- nő hő: ég volt. A vonatban az ember általában szomjazik. Vojtir és Srámek derekasan felszerelte magát a szomjúság ellen. IvC-.y : .él volt egy üveg ásványvíz, hanem a termoszpalackját Srámek egyáltalán ki se nyitotta. Vojtir pedig c~zk röviddel a robbanás előtt hozakodott elő a feketekávéjával. Először megkínált engem, s amikor elutasítottam, adott egy teli pohárral Vránának. Már beszéltem magának erről, de csak most üt szeget a fejembe a dolog. Vránka ezútán túlságosan egykedvűen üldögélt. Vojtir és Srámek pedig élénk beszélgetésbe kezdett. Különösen Vojtir hallatta a hangját. Nei-p, hiszem, hogy ő is kiitta a kávéját. Valószínűleg Srámeknek sem adott.

— Úgy gondolja, hogy veszélyes mérgezéstől menekült meg? kérdeztem.

— Annál is inkább az a véleményem, mert a kísérlet, hogy a csokoládéval megmérgezzenek, nagyon is nyilvánvaló — mondta Jaroslav Lenk. — Hogy a csoportban egy gyakorlott vegyész is dolgozik, az nagyon valószínű. Figyeljen csak. Amikor Vojtir kínálgatott a termoszából, Srámek a maga zárt termoszát babrálgatta. Maguk sem tudták megállapítani, hogy hol volt elhelyezve a robbanótöltet. Én azt mondanám, hogy abban az érintetlen termoszban. A termoszpalack pokogépet álcázott. Valami vigyázatlan mozdulattól felrobbant Srámek kezében. Maga mondta, hogy Srámek testét a szó szoros értelmében darabokra tépetten találták meg.

Lehetett, sőt kellett ilyen fantasztikus lehetőségekkel számolnunk, már ha egyáltalán valamiféle magyarázatra akartunk jutni. Bármi volt is a bűntett célja, úgy látszik, a tettesek terve nem úgy sikerült, mint ahogy várták. Jaroslav Lenk kitartott amellett, hogy a robbanás előtti utolsó pillanatig semmi sem történt azop kívül, amit elmondott. Akkor tehát a bűnös akció megkésett, mégpedig azért, mert Jaroslav Lenk nem ivott a mérgezett kávéból. A két turista hiába várt a zsákmányára. Hanem akkor miért gyilkolták meg az ártatlan lányt, miért hevert a két anyacsavar a 286. kilométernél, ha,, mint Jaroslav Lenk állítja, senki sem ment ki a szakaszból, hogy leeressze őket a nyíláson — mindez kérdés maradt, amelyre még mindig hiába kerestük a választ.

A Jaroslav Lenk életére törő támadás bizonyítéknak látszott, hogy a gonosztevők részéről még sok meglepetésben lehet részünk. Vojtir és Srámek halálára talán nein számítottak, de annál inkább Vrána és Jaroslav Lenk háláiéra.

Fontolóra vettem a körülményeket.

— Azt hiszem, továbbra már nincs mitől tartania —

mondtam. — A bandát egyelőre a következő személyek képviselik: a két turista a 286. kilométertől, a nő, aki a menyasszonya nevében idetelefopált, a tapasztalt vegyész, már ha az külön személy, továbbá Vojtir- és Srámek. Azután itt van még a fura papagájos meg az az ember, aki itt járt a kórházban és kérdezősködött a maga egészségi állapotáról. Ezeknek mind nyilván attól fájt a fejük, hogy maga elmond valamit, ami elárulhatná őket, mert hiszen sejtelmük sincs, minek volt tanúja a vonatban., Remélték, hogy maga halott, vagy meghal Amikor ez nem történt meg, arra törekedtek, hogy kikutassák a hollétét, hogy áttörjék a védelmünket és el tegyék magát láb alól. Az ártalmatan virágcsokor rendeltetése az volt, ‘hogy biztosítsa a bizalmat a csokoládé iránt. De ez volt az utolsó, kétségbeesett kísérletük. Többé nem kételkednek benne, hogy maga mindent elmondhatott, már, amit csak tud. Nem volna értelme, hogy az életére törjenek. Visszavonulnak tehát, és várni fognak, vajon a maga vallóméra alapján teszünk-e valamit, amitől rájöhetnek, hogy 'áll a szénájuk. Hanem mi résen leszünk.

Megmutattam Jaroslav Lénknek azokat a felvételeket, amelyeket a 297.3. kilométernél készítettünk a katasztrófa után. Megtöltöttek egy albumot, amely alig fért bele az aktatáskámba. Jaroslav Lenket magát a robbanás helyén nem fényképezték le. A lehető léggyorsabban elszállította őt a mentőautó.

Most mindent nyugodtan és figyelmesen megnézett. Gondosan végigolvasta a jegyzőkönyveket és leírásokat is. Időnként felemelte a tekintetét, és a mennyezetre meredt, mintha pihentem akarná elfáradt agyát. Végül azt mondta:

— Szeretnék ott körülnézni.

Megkérdeztem, hogy miért. Azt felelte:

— Ezek a fényképek mind közeire beállított lenesével készültek. A mozdonv. a vagon roncsai vagy az emberi testmaradványok kitöltik az egész képet. Itt van öt. kép a meggyilkolt kerékpárosról, egy a kerékpárjáról, a- kioperált lövedékről és így tovább. Sehol sem látszik a környék. Ahol véletlenül mégis' rákerült' 'a felvételre, szétfolyik kivehetetlen foltokká.

— Tehát nincs megelégedve?

— Nem vagyok — mosolyodott el Jaroslav lenk valahogy kényszeredetten. — A munkát a szabályoknak megfelelően, pontosan és célszerűen végezték, hanem én hallottam olyan kérdésekről is, hogy ki mit láthatott a- vonatablakból... mégpedig igen nagy fontosságot tulajdonítanak ezeknek a kérdéseknek. De persze csak későbbmerültek fel. Ha újra megtehetném azt az utat vonaton...

Valami kísértett a fejében. Ügy látszott, erőlteti az agyát, hogy élesebb körvonalakban maga elé idézzen valami homályos, egyelőre meghatározhatatlan emléket, s hogy talán kint a helyszínen pontosabban meg tudná jeleníteni.

(Folytatjuk)

é