Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-29 / 73. szám
ANGUILLA: Csütörtökön reggel mintegy kétszáz anguillai lelkes ünneplése közepette visszaérkezett Ronald Webster, a kis karib-tengeri sziget elnöke, aki Washingtonban és New Yorkban járt. A tömeg lelkesedése csak nőtt, amikor Webster kijelentette, nem hajlandó Angliával tárgyalni Anguilla jövőjéről, amíg nem vonják ki a brit csapatokat a sziget területéről. Pénteken érkezik Anguillába lord Caradon, Anglia ENSZ- küldötte. BERLIN? Herbert Mies, a Némert Kommunista Párt megalakulásával foglalkozó szövetségi bizottság tagja az NKP április 12—13. között tartandó első kongresszusáról elmondotta, hogy a kongresszuson az NKP kijelöli a jövőre vonatkozó elképzeléseit, meghatározza javaslatait a dolgozók szociális követelései, az NDK elismerése és az európai biztonság megteremtése, a neonácizmus ellen és a béke biztosításáért vívott bare vonatkozásában. BUKAREST: „Az európai enyhülés következetes erőfeszítéseket igényel” címmel a Luxnea című román politikai hetilap legújabb számában Comeliu Vlad tollából teljes oldal terjedelmű írás jelent meg a Budapesten közzétett felhívásról. KENNEDY FOK: Magyar idő szerint csütörtökön 23.22 órakor a Ken- nody-fokról fellőtték a Mariner 7. Mars-rakétát. A Mariner 7-nek, ugyanúgy, mint az egy hónappal ezelőtt fellőtt Mariner 6-nak az a feladata, hogy felvételeket készítsen a Mars felszínéről, és felvilágosításokat szolgáltasson arról, hogy van e élet a bolygón. A csaknem egyórás késéssel kilőtt amerikai Mars-rakétán technikai nehézségek mutatkoztak, amelyek technikusok véleménye szerint veszélyeztethetik a rakéta sikerét TUNISZ: De Gaulle francia államelnök — mint a tunéziai hírügynökség jelenti — hivatalosan meghívta Burgiba ^tunéziai államelnököt a jövő év elején Párizsba teendő hivatalos látogatásra. ÜJ DELHI: A Press Trust of India jelentése szerint a rendőrség csütörtökön tüzet nyitott a pundzsabi börtönben őrzött, reformokat követelő foglyokra, akik közül öten meghaltak, több mint negyvenen pedig megsebesülteik. WASHINGTON: Melvin Laird amerikai hadügyminiszter csütörtökön cáfolta azokat á sajtójelentéseket, amelyek szerint az amerikai katonai vezetők sürgetik az állítólagos kambodzsai területen kiépített „.észak-vietnami támaszpontok” megtámadását. A Mariner 7. fellövése Az amerikaialt fellőtték a Mariner 7-et. Az űrlaboratórium pályáját a Mars felé irányította. (Telefoto: —< AP—MTI—KS) A DIVFF-offenzfva 34. napján Kileneórás csatfa a „tisztogató” osztagokkal SAIGON: A dél-vietnami népi erők — a DNFF tavaszi offenzívá- jának 34. napján — rakétákkal, aknavetőkkel és ágyúkkal ismét 20 ellenséges katonai létesítményt vettek tűz alá. Az amerikai katonai szóvivő közlése szerint, amelyből ismét egyértelműen kiviláglott, hogy a hazafiak hivatalos amerikai megnyilatkozásokkal szemben fenntartják, sőt fokozni tudják általános offenzívájuk lendületét, a DNFF tüzérei által kiszemelt célpontok között volt a 101. amerikai ejtőernyős hadosztály főhadiszállása, a plei- kui parancsnoki központ és légi támaszpont, a Saigon közelében állomásozó első és 25. amerikai gyalogos hadosztály két tábora és a deltavidéken , tevékenykedő 9. amerikai gyalogos hadosztály törzskarának szálláshelye. Ez utóbbit két nappal ezelőtt már súlyos tüzérségi támadás érte, s azóta a sajtó képviselőinek megtiltották, hogy a színhelyről tudósítsanak. Az amerikai parancsokság sajtótisztje szerint a DNFF újabb támadást indított az úgynevezett északi fronton is, de ezt az akciót — mint az amerikai közlemény állítja — az 5. amerikai gépesített gyalogos hadosztály alegységei meghiúsították. A beszámoló szerint „tisztogatást végző” amerikai osztagokat váratlanul ismeretlen nagyságú „kommunista erők” támadtak meg nehéz géppuskával és gránátvetőkkel. A csata majdnem kilenc órán át tartott, s a küzdelemnek csak a sötétség beállta vetett véget. Az amerikaiak azt állítják, hogy 120 ellenséges katona holttestét számolták össze. Saját veszteségeik mérlege 44 harcképtelenné vált katona. KAIRÓ: Pénteken a kairói »ajtó érdeklődésének középpontjában Nasszer elnöknek az ASZÚ második kongresszusát megnyitó beszéde áll. Az A1 Gumhurija kiemeli: Nasszer felelt a tömegek kérdésére „mikor kezdődik a felszabadító csata”? — Az elnök kijelentette, hogy a megfelelő pillanat még nem érkezett el, de egyetlen nappal eem fogja elodázni a csatát, ha itt lesz az ideje. A lap rámutat a keled front létrejöttének jelentőségére és az ellenállási mozgalom, fontosságára. Az A1 Akhbar kiemeli annak jelentőségét, hogy az EAK kapcsolatba lépett Algériával, a keleti front parancsnoksága pedig érintkezésbe lépett Szaud-Arábiá- val és Kuwaittal az arab nemzet erőinek összehangolására. Hangsúlyozza a lap, hogy az elnök elismerő és hálás szavakkal emlékezett meg a szovjet segítségről. Nasszer beszéde azt jelenti — írja a lap —, hogy az arabok a békét akarják, de csakis a jogon alapuló igazságos békét (MTI) Wilson—Gowon találkozó LAGOS: Wilson brit miniszterelnök, aki csütörtökön repülőgépen érkezett Londonból Lagosbe, pénteken megkezdte tárgyalásait Gowon tábornokkal. A Reuter értesülése szerint a megbeszélések középpontjába^ .a Nigériának szóló angol fegyverszállítások és Biafra bombázásának kérdése áll. Gowon tábornok várhatóan a fegyverszállítások folytatását kéri, hogy végső csapást tudjon mérni Biaf- rára. A Reuter lagosi tudósítója szerint Wilson esetleg indítványt tesz Biafra bombázásának megszüntetésére, s új béketárgyalások megkezdésére. (MTI) 24 éra a ha 11 VIETNAMRÓL TÁRGYALT AZ AMERIKAI NEMZETBIZTONSÁGI TANÁCS A DNFF NYILATKOZATA KOSZIGIN FOGADTA A PAKISZTÁNI NAGYKÖVETET LAIRD AMERIKAI HADÜGYMINISZTER vietnami útja óta nyilvánvaló, hogy Washington felismerte: Vietnammal kapcsolatban valamit tennie kell. Richard Nixon eddig a nemzetközi és az amerikai közvélemény részéről bizonyos várakozási türelmet élvezett, de a Fehér Háznak tudnia kell, hogy ez nem tart örökké és a tavasz meghozza azokat a tömegmozgalmakat, amelyekbe Johnson végül is belebukott. Ugyanakkor az sem vitás, hogy a nagytőke bizonyos befolyásos csoportjai részéről komoly nyomás nehezedik az elnökre a vietnami vérontás folytatása mellett. Ilyen körülmények között éncezett a hír. amely szerint Nixon összehívta az USA legnagyobb hatalmú tanácskozó testületét, a nemzetbiztonsági tanácsot, hogy meghatározzák a Vietnamra vonatkozó katonai és diplomáciai vonatkoztatást. A tanácskozáson — Nixon külön meghívására megjelenik Dunker saigoni amerikai nagykövet is. A megfigyelők tudni vélik, hogy a megbeszélés egyik legfőbb témája a párizsi titkos tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai—dél-vietnami javaslat megvitatása lesz. ÉPPEN EZEKRŐL A JAVASLATOKRÓL adott terjedelmes nyilatkozatot a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front központi bizottsága a DNFF „Felszabadulás” nevű hírügynökségének. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a£ Egyesült Államok, az elszenvedett kudarcok ellenére, folytatja Dél-Vietnam falvainak és városainak bombázását és erőlteti „gyorsított pacifikálási programját”. Washington ragaszkodik a saigoni rezsim fenntartásához és a párizsi értekezlet eddigi tanácskozásain az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik kitértek az alapvető probléma megvitatása elől. Ez a probléma pedig nem más, mint az amerikai és más csapatok teljes és feltétel nélküli kivonása Dél-Vietnamból — hangsúlyozza a DNFF központi bizottságának nyilatkozata, majd befejezésül megállapítja: „A párizsi értekezlet akadályozásából adódó minden következményért az Egyesült Államokat terheli a felelősség”. NEHÉZ PONTOS KÉPET KAPNI a pakisztáni helyzetről. A statáriális intézkedések szigorúsága miatt a városokban viszonylagos nyugalom uralkodik és folyik a fegyverek beszolgáltatása, arról azonban semmi hír, mi történik a falvakban, elsősorban a legutóbbi éhséglázadások színhelyeiben, a kelet-pakisztáni községekben. Indiába eljutott értesülések nyomán Új-Delhi lapjai „kétségtelen adminisztratív eredménynek” tartják a városokban helyreállított rendet, de hangsúlyozzák: aligha valószínű, hogy Jahja Khan belátható időn belül átadja a hatalmat valamiféle polgári kormányzatnak. Pakisztánnal kapcsolatban egyébként fontos diplomáciai hírt közöltek a távirati irodák: Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta Szakmán Ali pakisztáni nagykövetet és meleg, baráti megbeszélést folytatott vele. Podgornij Oránban ALGÍR: Nyikolaj Podgomi), a Szovjet Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Algériában, pénteken reggel országjáró kőrútjának első állomására, Oranba utazott. A szovjet vendéget elkísérte Buteflika külügyminiszter i*. Oran város lakéinak tízezrei meleg fogadtatásban részesítették a szovjet államfőt (MTI) fiz iraki külügyminiszter Berlinben BERLIN: Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke és Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke, pénteken fogadta az NDK-ban tartózkodó Seikhali, iraki külügyminisztert. Az időszerű kérdéseket érintő és barátságos légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Hermann Axen, a népi kamara külügyi bizottságénak elnök- helyettese, az NSZEP politikai bizottságának póttagja és Ottó Winzer külügyminiszter. Véletlen? Sírban bátyjának „különös" autóbalesete LOS ANGELES: Négyhetes kihallgatássorozat után csütörtökön befejeződött a védelem tanúinak felsorakoztatása Sirhan B. Sirhan gyílkossági perében. A védelem 29 tanút, köztük nyolc pszichológust és • öeggvógvás hallgatott ki. Í zt kívánta '• 'dtani. hogy rhan szellemi fogyatékossága miatt képtelen volt Ro bért Kennedy meggyilkolását módszeresen előkészíteni. A kaliforniai Pasadenából érkezett hír szerint a 36 éves Saidallah Sir hant, a vádlott legidősebb bátyját csütörtökön este elütötte egy autó. Sirhant súlyos sérüléssel szállították kórházba, állapota válsága*. A hosszú hónapok óta tartó pakisztáni válság fordulóponthoz érkezett: Ajub Khan tízévi elnöki uralom után lemondott, a hatalmat a hadseregnek, pontosabban Jahja Khan főparancsnoknak adta át, s felhívta az ország népét a hadsereg támogatására. Éppen a múlt héten volt 13 esztendeje, hogy Pakisztán — ez a különös, két részből álló ország, amelynek keleti részét a nyugatitól majdnem 2000 kilométer távolság választja el — függetlenné vált. Ez a földrajzi helyzet már egymagában is megnehezíti a kormányzást, elegendő, hogy feszültséget, ellentéteket, sőt szeparatista törekvéseket szüljön. Különösen így alakult ez a nagyon szegény, nagyon elmaradt Pakisztánban. Bár az elmúlt évtizedben — éppen Ajub Khan elnöksége óta Pakisztán válaszúton is analfabéta. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a szegénység és kulturális elmaradottság rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az ország egymástól távol fekvő két része között. Kelet-Pakisztán területe jóval kisebb, mint Nyu- gat-Pakisztáné, mégis több ember lakja, a népnyomor itt szág gazdasági fejlődésének üteme évenként elérte a tekintélyes hat százalékot, az egy főre jutó átlagjövedelem azonban mé' ma is havi 40 rúpia, azaz 2n forint körül van. A több mi'1 százmilliós ország lakosság uok nagyobb része még in A két részből álló ország — Pakisztán felülmúlja az európai ember képzeletét, és minden öt kelet-pakisztáni lakos közül sak egy tud írni-olvasni. A nérhetetlen szegénység, » Ivton robbanással fenyege- szoriális elégedetlenség itt mindig is jó talaja volt az anarchista nézeteknek, alkalmas arra, hogy egy-egy politikai csoportosulás az elkeseredett, félrevezetett tömegeket olyan célokért is harcba vihesse, amelyek ellenkeznek a nép érdekeivel. A szociális elégedetlenséget — amely természetszerűen a hatalmon levő Ajub Khan kormánya ellen irányult elsősorban, és véres zavargások sorozatához, megdöbbentő kegyetlenségekhez is vezetett — az ellenzék különösen kihasználta, egy-egy csoport az utóbbi időben Kelet-Pakisztán elszakadását is követelte. Pakisztán válsága azonban sokkal bonyolultabb annál, semmint pusztán belpolitikai indítékokkal meg lehetne magyarázni. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Ajub Khan politikájának — a tizegynev hány ellenzéki párton és csoportosuláson kívül — az ország határain túl is sok az ellenzője. Ajub Khan tízéves elnöksége alatt erősen meglazította országa kapcsolatait a két agresszív katonai tömbbel, a CENTO-val és a SEATO-val. Ez érthetően nem tetszik Amerikának. Felmondta az Egyesült Államok pakisztáni peshawari támaszpontját — ahonnan a többi között az az emlékezetes U—2-es kémrepülőgép Is felszállt, amit a Szovjetunió fölött is lelőttek, — ez szintén nem tetszett Washingtonnak. Jelentősen megjavította kapcsolatait a Szovjetunióval — ?z már nemesed: Amerikának, lanem Kínának sincs ínyére. Azzal pedig, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére Tmkentben megegyezést kötött Indiával, különösen magáira haragította Peking vezetőit. Nemrég Ajub Khan úgy kísérelte meg a túlságosan is felizgatott hangulat lecsillapítását és azzal próbálta helyreállítani az ország normális rendjét, hogy bejelentette: visszalép és nem jelölteti magát a rövidesen sorra kerülő választáson. Ekkor derült ki, hogy az ellenzék így sem képes a helyzet konszolidálására. Nem túlzás a megállapítás: a különböző ellenzéki pártok, csoportok és vezérek egyedül abban voltak egységesek, hogy'Ajub Khan ellen léptek fel, ezenkívül azonban úgyszólván egyetlen bel-, vagy külpolitikai kérdésben sem. Az egyik a földbirtokosok, a másik a külön hatalmat képező mohamedán egyházi vezetők befolyása alatt áll, egyesek az ország egységét akarják, mások Kelet-Pakisztán szeparatista törekvéseit támogatják, a külpolitikát illetően pedig egyik csoport az Egyesült Államokra, a másik Kínára kíván orientálódni. Minden bizonnyal sok igazság van abban a véleményben, amely szerint Ajub Khan lemondásakor a hatalmat éppen azért adta a hadsereg, nem pedig valamelyik ellenzéki politikai csoportosulás kezébe, mert a kialakult körülmények között egyedül ebben látta Pakisztán egysége megőrzésének biztosítékát. A legközelebbi napok, fejleményei bizonyára választ adnak majd a pillanatnyilag még sok nyitott kérdésre, mindenekelőtt arra: sikerül-e ezzel a fordulattal nyugalmat teremteni a hosszú hónapok óta véresen nyugtalan Pakisztánban. f-% fi koíro saffö Vasszer felsőseiéről
