Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

jubileumi ünnepségek Gyöngyösön f Tanácsköztársaság kikiál­tásának ötvenedik évfordu­lója alkalmából koszorúzás! ünnepséget rendeztek Gyön­gyösön a Nemecz József szo­bornál március 21-én dél­előtt. Kak.uk Imre, a Haza­fias Népfront városi titkára mondott beszédet. A lakta­nyában a 19-es mártírok em- ' Jékmüvénél megtartott ün­nepségen Medics László alez­redes, a magasabb katonai egység pártbizottságának tit­kára ernlekezett meg a pro­letárdiktatúra hőseiről. A Fegyveres Erők Klubja-* ban a városi KISZ-bizottság március 21-én délelőtt a há­rom nemzedek találkozóját szervezte meg. Itt vette át Alt Istvánná a KISZ arany- Jioszorús jelvényét, tizenket­tőn pedig a KISZ központi bizottsága dicsérő oklevelét (Kapták meg. A szocializmus eredményei címmel fényképkiállítás nyílt meg a Városi Művelő­dési Központban, amelyet Kádár Béla, a városi pártbi­zottság osztályvezetője mélta­tott a megjelentek előtt. A megyei ifjúsági kulturá­lis rendezvények közül már­cius 22-én Gyöngyösön az énekkarok találkozójára ke­rült sor. A hangverseny azt bizonyította, hogy a közép- iskolás kórusok magas szín­vonalon művelik az együttes éneklést, kitűnő karnagyok irányításával. A zsűri úgy döntött, hogy a kamaraegyüttesek közül az egri Szilágyi Erzsébet és Gárdonyi Géza gimnáziumok kiskara, valamint a gyön­gyösi Berze Nagy János Gimnázium kamarakórusa képviseli a megyét az orszá gos döntőben. A nagy ének­karok közül szintén az egri Szilágyi Erzsébet és a gyön­gyösi Berze Nagy János gimnázium együttese jutott tovább. A 214. sz. gyöngyösi ’ipari szakmunkásképző intézet fia­tal énekkarát a zsűri ezüst fokozattal jutalmazta. Értékelte a városi úttörő elnökség azt a versenyt is, amit a rajok folytattak az ünnepi rajfalak elkészítésé­vel. A kisdobosoknál az V. sz. iskola IV/a. osztályának Kinizsi-raja, az úttörőknél szintén az V. sz. iskola VIII/a. osztályának József Attila-raja vézgett az első helyen, míg az iskolák verse­nyében az I. sz. iskola győ­zött. 4 Sólyom nyomában NDK-film A német filmgyártás hálás témát lát az indiánhistóriák­ban. Az eddigi két siker (A nagy Medve fiai, A vadölő) után most az aranyásókkal folytatott indiánküzdelem elevenedik meg színesen és szélesvásznúan a mozikban. Az ember azt hinné, hogy en­nek az idejét múlt romantiká­nak, a már régen eldőlt küz­Egy hősi korszakot meg — és be lehet mutatni az e kor­szákba szinte .készen érke­ző” héroszok közreműködé­sével. Ilyenkor a tömeg a sta­tiszta és óhatatlan, hogy még a hősi korszak is csak arra alkalmas színpad le­gyen, ahol a hősók otthono. san mozoghatnak. És be lehet mutatni egy történelmi sors­fordulót a szürke kis senki­nek a korszak kohójában át- acélosodott emberré válása optikáján keresztül is. Ez a népszerűbb, a hozzánk köze­lebb állóbb és éppen ezért ve­szélyesebb is, mert sekély e- sebbé is válhat az erről szó­ló alkotás. A hősöket csodál, juk, tiszteljük és példának állítjuk, de a kis senkiből lett emberek a szívükhöz nőttek jobban, mert hősnek lenni nem soknak adathat meg, de valamivé, vagy vala­kivé válni, — mindenkinek. Lengyel József pikareszk regénye, a „Prenn Ferenc hányatott élete” — ilyen kis senkiről, egy Garai téri va­gányról. és arról a korról szól, amely képes volt ki­emelni az élet perifériájára taszítottakat. És erről szólt a televízió háromrészes filmje is. az „Én, Prenn Ferenc”, Thurzó Gábor forgatókönyve alapján, a lengyeli hőssel fő­szerepben, s a kor hőseit at­moszférára teremtő epizódis­tákként felvillantva. Keleti Márton rendezése sem tudott azonban túlmenni a forgatókönyv szűk eré­nyein, de hibáin sem: a va­gány jellemző szituációi, cse. lekményes forgataga pezsgő ritmusban vázolja a monar­chia „második” legnagyobb városának lumpenproletariá­tusát. Ám ahogy haladunk előre a cselekményben, ahogy sodródik a kor, s a kor tisztuló habjain Prenn Fe­renc, úgy sekélyesedik il­lusztrációvá mindaz, ami a képernyőn történik, mert a villanásnyi képek a „törté­nésről”, alig teremtenek hi­hető atmosztférát Prenn Fe­renc színe változásához. Tudjuk, tanultuk el­mondták, ismerjük nemcsak a 133 nap történetét, de előz­ményeit is. Mégis meghök­kentő vulgárisnak, sőt naiv­nak tűnik például a történe­lem oly drámai és „teori- tikus” pillanatának ábrázo­lása, mint Kun Béla és tár­sai a börtönben és a hozzá­juk instand ázó szociálde­mokraták. Sem a forgató­könyvíró, sem a rendező nem tudta eldönteni, hogy egy fcmber belső változásain ke­ltül mutassák meg a kül­ső világ forradalmi fejlődé­sét, avagy fordítva tegyék ezt. Helyette tették ezt ösz- sze-vissza. Így aztán Prenn Ferenc életének ez a sorsdön­tő szakasza úgy hatott a né­zőre, mint fel-felriadó utas­ra, minden új állomás: köz­ben húnyott szemmel átalud- ta az utat, fogalma sincs, mi történt a két állomás között. E helyenkint képregényé kilúgozott történet kockáról kockára, szinte feltartóztat­hatatlanul haladt a teatrali­tás felé, s bár három részből áll, mégis oly gyors volt e haladás, hogy nem jutott idő semminek és senkinek a jel­lemzésére. Ügy érzem — és tudom, hogy ez ellentmon­dásnak hathat —■ hogyha voltaic kitűnő pillanatok is e filmben, az legtöbbször a film ellenére, néhány kitűnő színész invenciózus, a kere­teket szétfeszítő alakításá­nak volt köszönhető. Ebben elsősorban Sinko­vits Imre jeleskedett, aki nem is egyszer a siker halá­rát súrolóan próbálta elhi- hetővé tenni változásai új meg új állomásnak — megelő­ző útját is. Páger Antal kommunista matróza, az árulóvá lett Cserny anar- chizmusá Latinovits Zoltán megformálásában, Ruttkay Éva velejéig romlott „úriasz- szonya” önmagukban kitűnő alakításnak bizonyultak. Az elismerés hangját kell meg­ütni Szirtes Ádám, Szabó Gyula alakítását illetően Is. De a többi igyekezett min­dent megtenni, hogy az álta­la megformált alak valóban a korabeli társadalom egy- egy rétegének hiteles figurá­jává váljék. De lám, egy-egy színészi alakítás sikeressége, vagy si­kertelensége nem tud vál­toztatni egy alapvetően vé­konyan. iflusztrativen felvá­zolt kompozíción. Most is így történt. Nagyon kár, hogy így történt! Gyurkó Géza delemnek az amerikai sápadt­arcúak és a rézbőrűek között már nem is igen akad közön­sége. A telt házak azonban rácáfolnak minden várako­zásra. Racionális korunkban, a technikai fertőzés minden irányú hatásai közepette jól­esik a szemnek üde mezőket, fennséges hegyeket látni és mindenekelőtt arcokat, ma­gatartásokat észrevenni, amikben a nyíltság, az el­szántság nemes emberi voná­sokra mutat. Sólyom nem hisz az ara­nyért megőrülő fehéreknek. Tudja jól, minden alku csak arra megy, hogy elorozzák tőlük földjeiket, otthonukat, hazájukat S bár tudja azt is, hogy ellenállni puszta kézzel reménytelen vájlalkozás, csellel-fondorlattal, tiszta igazáért harcba szállva meg­mentheti övéit A néző ebben a küzdelem­ben is természetesen a gyen­gébbel rokonszenvez, mert ez így van már az évezredes be­idegzés miatt. A néző annak a gyengébbnek fogja pártját akinek igaza van, aki ragasz­kodik mindahhoz, amiért sze­rinte élnj érdemes. Sólyom­nak igaza van. Nemcsak a történelem válasza azonos az övével a hódítók arcátlansá­gára, de annyit még ő is elér, hogy övéit még ez egyszer megőrzi a pusztulástól. Az emberi tisztességnek ez a naivan romantikus történe­te elevenedik meg Günter Kari írása nyomán, Gottfried Kolditz rendezésében. Otto Hanisch képek a May-regé- nyek által oly sokszor megírt tájakat idézik, Karl-Emst Esse és Wolfgang Meyer ze­néje pedig széles hömpölygés- sel kíséri a támadásokat amelyek az aranyat mosó­rejtő patakok, folyók birtok­lásáért folyik. A színészek közül jó telje­sítményt nyújtanak Gojko Mitic, Hannjo Hasse, Barba­ra Brylska, Lali Meszhi, Rolf Hoppe, Helmut Schreiber és Fred Delmare, A film képsora a sok-sok modern irányzathoz képest talán konzervatívnak tűnik, de tiszta és félreérthetetlen emberi értékeket emel ma­gasra, s ezért különösen öröm az ifjúságnak a film iránt tapasztalt nagy érdeklődése. Farkas András Tombolni a vendég; Jogán...? Eger, Dobó tér, délelőtt tíz óra. Pazar napsütés. Sok-sok ki ránduló; bámészkodó, sétáló, sütkérező, pibenó ember, zsúfolt téren hangoskodó cső port kergeti a labdát. Lányok' fiúk vegyesen. A labda röppen, gurul, a focizok száguldoznak lökdösődnek. A labda átszáll nagy ívben a fejek fölött, az egyik virágágy közepén álla­podik meg. Aki érte megy, nem vigyáz, cipőjével felszántja liliom talajt. Ugyanez megis­métlődik a gyepes részes. Őr­jöngve száguldoznak. A tér kö zepét nagy ívben kikerülik az emberek, de a park ...? A tér megcsúfitva viseli a tomboló fiatalok nyomait. Senkitől sem kapnak dorgálást, söl ezen fel­bátorodva, padokat ciháinak... Mindezt a vendég jogán! Változik a kép. A tombolóív helyét újra bámészkodó, sétáló, sütkérező, pihenő emberek fog­lalják el. Kattognak a fényké­pezőgépek. A Dobó-szobor ta­lapzatán ágaskodó, csimpasz kodó felnőttek, gyerekek — ké­szül az emlékkép. A lörökveró szoborcsoport tövében ez már nem Ilyen egyszerű. Egy-egy vállalkozóbb szellemű csoport­tag, többek segédletével felkú­szik a magasba, átöleli a bronz­alakokat, feláll valamelyikre, Tornászik, pózol. Nagy sikere van. Meg is tapsolják. Nagyon sok idegen Járt Egerben a legutóbbi pihenőna­pon. Autóbuszokkal, különvo- nattal érkeztek többnyire, Örömmel fogadtuk őket. Nem titkoljuk, jóleső érzés fog el bennünket a fokozódó érdeklő­dés, a nagy idegenforgalom láttán. Kitárjuk előttük a tör­ténelmi nevezetességek ajtajait, felbecsülhetetlen áldozatokat hozunk a szép látványért. Ha­zai és külföldi vendégeink meg­ismerkedhetnek múltunkkal je­lenünkkel, s elviszik hírünkét az ország minden részébe, az országhatáron túlra is... Nem kérünk tőlük mást, csak azt. hogy becsüljék meg fáradozá­saink gyümölcseit, ne éljenel' vissza a vendégjoggal. S aki ezt mégis megteszi, rongálja kincseinket, viselje következ­ményeit ... Legyen valaki mindig, aki figyelmeztet erre. az is, aki büntet! (pilisv) Zászlót avattak a kiskörei veteránok Fáluünnepség volt Kiskö­rén, ahol a községi tanácsel­nök ünnepélyesen átadta a veteránok emlékzászlaját. A bensőséges ünnepségen megjelent és ünnepi beszédet mondott Sramkó László, az MSZMP Fleves megyei vég­rehajtó bizottságának tagja, a járási pártbizottság első titkára. A zászlóavató beszédekre Garamvölgyi Dezső, a vete­ránklub vezetője válaszolt, majd az úttörők és a KISZ- fiatalok köszöntötték a Ta­nácsköztársaság még élő har­cosait az 50. évforduló al­kalmából. JlleqhkezM a taoaiz — de nem billent fel a Föld Március 20-án, csütörtö­kön meglepetéssel hallottuk a rádióból és olvastuk a saj­tóból, hogy „... este 8 óra 8 perckor billen egyenesbe a Föld, vagyis forgástengelye ekkor lesz pontosan merőle­ges a Nap pályájára...” Ez tévedés. Ha ez így történt volna, és így maradna, akkor hiába várnárk az érlelő nyá­ri meleget, de a pihentető tél sem érkezne meg. Ná­lunk örökké tavasz maradna. Ügy képzeli ‘el a tudó­sító ha a nyarat is várja, hogy június 21-én is­mét billen egyet a Föld ten­gelye, amidőn a Nap felé Látogatóban Kazi bácsinál Kazi bácsi mit sem sejtett az egészből. A kerítést javí­totta a kert végében, ami­kor az ünnep előtti nap déli órájában a mikrobusz meg­állt a ház előtt. Nem akart hinni a szemének, hangja is megremegett.:. — Nézd már, anyjuk, kik jönnek? A Répászki Robi, Uzelman Feri, a Séf fér Iván. Ezek ám engem keresnek; Gyere, siess, még azt hiszik, nem vagyunk itthon ... Egyenként ölelte át a lá­togatókat: a régi munkatár­sakat, barátokat, cimborá­kat, akikkel éveket töltött a ..szomszédban”, az egri Fi- nomszerelvénygyárban, s akik a fél évszázados évforduló ünnepén felnémeti otthoná­ban keresték fel, ünnepelték, köszöntötték a jó üreg bará­tot, a veterán kommunis­tát ... — De jó, hogy itt Vagytok, fiaim. Ki se tudom mondani az örömet. No, de gyertek már be, jut mindenkinek hely. Innen senki se megy haza estig — tessékelte a szo­bába a tisztelgő vendégeket A helyfoglalás közben ki­sebb „tanácskozás” kezdő­dött;. Ki kezdje? A KISZ- titkár, a művezető, az ener­getikus, a főmechanikus? Az első szó a fiataloké — zárta Kazi bácsi és felesége a barátok, cimborák, a volt munkatársak között. (Foto: Kiss Béla) le a „vitát” a művezető.,« A félelmet, a fáradtságot nem ismerő, életét százszor is kockára tevő vörös komcsi erejét legyőzték,a barátok sza­vai, így a válaszbeszéd helyett a poharak koccantak össze. Aztán Kazi bácsi mégis bí­rókra kelt a szavakkal... — Sokáig beteg voltam, de most már nincs semmi baj. Nem adom be a derekamat. Hiába írják már a hetven - negyedik esztendőt. És nála­tok mi újság, Ferikém? — Megy a verkli. Ideje lenne már, hogy kijönnél a gyárba. — Kimegyek. De most nagy útra készülök. Szeret­nék a nyáron elmenni Moszkvába, és jó lenne a volt katonacimborákkal is egy ta­lálkozót tartani;.. Es ezzel ki tudja már há­nyadszor, ismét szavakat öl­tött a történelem e társaság­ban. Kazi bácsi, a tanú újabb vallomást tett a harcokról, a küzdelmekről, a kínzásról, a vallatásról, az örömről, a múltról, a jelenről..,- k- j. — hajol, ősszel vissza, télen el­lenkező irányba. Nem ezek a feltételei az évszakok változásánál!. Az első feltétel: a Föld ke­ringése a Nap körül, amit egy év alatt tesz meg. A má­sodik követelmény, hogy a Föld tengelye ne legyen me­rőleges az ekliptikára (a Nap látszólagos évi pályája), ha­nem azzal hegyes szöget zár­jon be. Ez a szög 66 és fél fok. (Ha ez a szög ebtől ki­sebb volna, az évszakok kö­zött élesebb lenne az ellen­tét.) Ez egyben azt is jelenti, togy a Föld tengelye a merő­legestől 23 és fél fokra tér el. A harmadik feltétel pedig az, hogy a Föld tengelye ke­ringés közben is önmagával tartósan párhuzamos marad­jon. Induljunk el december 21- ével, amikor nálunk a csilla­gászati tél kezdődik. A 'déli félteke, a déli sarok for­duljon a Nap felé. Ott nyáp kezdődik. 3 hónap múlva, március 21-én (most 20-án este), ha a tengelye az erede­tivel párhuzamos msVadt, a keringő Földnek mind két pólusa egyformán fordul a Nap felé, az északi és a dé­li pólust is érinti a napsu­gár a tavasz kezdete pillán a- tábi^n. Ugyanakkor a napsu­garak merőlegesen esnek az egyenlítőre. Tehát nem volt szükség arra, hogc a tengely merőlegesre billenjen. Halad a Föld tovább. Negyed év múlva az északi sarok néz a Nap felé, a napsugarak jú­nius 21-én, a nyár kezdete pillanatában valahol a Rák­térítőre esnek merőlegesen. Nálunk a nyár, a déli félte­kén a tél kezdődik. Szeptem­ber 23-án ismét olyan hely­zetbe kerül a Föld, hogy egyik sarok sem fordul job­ban a Nap felé, mint a má­sik. Nem lesz billenés, a Nap az ősz kezdete pillanatá­ban ismét az egyenlítő felett delel a zenitben. ySniiifSí 3 I960, március 24., hetié

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents