Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Márta az operett egyik jelegyelmezése sem tudta egybefogni a széteső, keresett jeleneteket. Mi ezt a bemutatót — esetleges közönségsikere ellenére is — tévedésnek vesszük. (farkas) Hasznos kezdeményezés Az Egri Megyei Könyvtár, Könyvek—cikkek címmel, új tájékoztató sorozatot indított el. Az alig húsz oldalnyi füzetekben kozmúvelöaési információkat aanak majd közre. Az első szám most hagyta el a megyei tanács házinyomdáját. Anyaga a megyei könyvtár könyv-, folyóirat- és napilap állományára támaszkodva, azok rendszerezésével ismerteti az 1968. negyedik negyedévben megjelent és a közművelődéssel kapcsolatos publikációkat. Már maga a rendszerező munka is megérdemli a figyelmet, mert a tudomány- elmélettől a bibliográfiáig, tizenegy szakággal találkozik az olvasó. Haszna nyilvánvalóan elsősorban a szakemberek körében lesz, hiszen eligazítja őket feladataik teljesítése közben, de nem felesleges ez a kis füzet azoknak sem, akik a magyar könyvkiadás, az időszaki és napilapok közművelődési és művészeti tárgyú írásai után érdeklődnek. Napjainkban utryanis nemcsak a magas tudományos igénnyel megjelenő kötetek járulnak hozzá kizárólag a tudományok és a művészetek terén való elvi és gyakorlati eligazodáshoz, de a folyóiratok és napilapok cikkei is kellő komolysággal és elvi tisztasággal igyekeznek közel vinni az olvasóhoz az őt érdeklő kérdéseket. Az első hasznos fűzet szerkesztéséért Sebestyén Sándort illeti dicséret, a megyei könyvtárat pedig azért, mert rendszerező szaktevékenysége során a gyakorlati hasznosságról és a szakemberekkel való kapcsolatáról még ilyen formában sem feledkezik meg. <f. a.) Felhőlakó élőlények a Venuson? Száguld célja felé a Venus 5. és 6., szovjet bolygóközi állomás; síma leszállásuk május közepére várható. Bizonyos, hogy sok új információ birtokába jut segítségükkel az ember, sok eddig ismeretlen jelenségre adnak választ. Az eddig, különféle mérésekkel. csillagászati megfigyelésekkel szerzett adatok alapján a kutatókat egyre jobban foglalkoztatja a kérdés: lehetnek-e élőlények a Venuson ? A bolygók légköre fejlődésük egy szakaszában 'cián- hidrogént, metánt, hidrogént, ammóniát és széndioxidot tartalmaz. A földi légkörben ezek a vegyületek már nincsenek jelen. Kísérletek sokasága bizonyítja, hogy ezek, élőlények közreműködése nélkül, sugárzások, elektromos kisülések, hőmérséklet vagy pusztán állás hatására olyan vegyületekké — ami- nósavakká. fehérjékké, cukrokká, nukleinsav-származé- kokká — alakulnak, amelyekből az élővilág épül fel, s amelyekről korábban feltételezték, hogy csak életműködés eredményeképpen jöhetnek létre. Éppen az élet kialakulása SZÍNÉSZIEK, BOHÉMEK A régi színészvilág emlékeiből Rigó Jancsi Nagyoperett-bemutató j az Egri Gárdonyi Géza Színházban Fényes Szabolcs a Maya, Manolita, Csipetke, a Sok hüaó Emmiért, a Pusztai szerenád és az Ördög nem alszik sikerei után, 1947-ben megírta ezt a romantikusnak nevezett operettet. Igazi, átütő és Európára kiterjedő sikere azonban csak a Mayának volt és maradt. Fényes Szabolcs ; inkább a filmzenében és ab- ban a 600 dalban él és hat, ► amelynek nagy részét még | mai fiatalok is dúdolják. Mindezt azért tartjuk szükségesnek bevezetésként elmondani, mert ez a Rigó Jancsi sem zenéjét, sem librettó- ját tekintve nem méltó arra, hogy a Gárdonyi Géza Színház műsorára tűzze 1969. ' farsangján. El tudjuk képzelni, hogy 1947-ben, amikor az országban a szellemi és művészeti élet még nem heverte ki a háború idegbántal- mait, egy kicsit minden hasonlított a művészek és a színház életében a zsibongóhoz, ez a darab meg tudott élni — még egy sikert is. Igaz, akkor Sárdy János énekelt, Latabár Kálmán, Dayka Margit, Csikós Rózsi és Rózsahegyi Kálmán feledtetni tudták azt a kétségbeejtő stíluszavart, lélektani bukfenceket, a romantika szélütött képtelenségeit, amikkel Fényes Szabolcsnak meg kellett birkóznia. Azt is elhisz- Szük, hogy a világot az akkori Nagyfuvaros utcából ilyennek lehetett látni, mert akadt valahol egy Chimay hercegnő, aki a Rigó Jancsival szerelembe esett. De ez az egyszer volt, talán igaz sem volt romantika 1947 után egy francia—magyar koproduk- ciós filmben is megbukott, azérty mert ez a fajta! érzel-• gősség és naivitás korunkban már nem elviselhető. Maga a zeneszerző arra a reménytelen feladatra vállalkozott, hogy egy magyar nóRózsa Tibor és Várhegyi netében. tával divatossá, ünnepeltté lett cigányprímást táncdalok közé szorítson, sőt, néhol arra késztessen minket is, hogy a Fekete szem éjszakájának melódiája mellett és után még komolyan gondolt zenei dialógusokat is komolyan vegyünk. Ezek a zavarok még . fokozottabban érződnek a szövegen, a figurákon, akik a valóság látszatától is elrugaszkodva, csak szórakoztatásunkra törnek, törik magukat. Ezt a színházpolitikai tévedést az együttes minden igyekezettel menteni látszik — jó , játékkal, az adott keretek j között. Fehér Tibor, Rózsa j Tibor, Várhegyi Márta, Vi- ' rágh Ilona, Csiszér András, Bátori Éva és az epizódisták mellett még a tánckar, az énekkar és Kalmár Péter karmesteri közreműködésével | a zenekar is feledtetni igyekszik a mű szervi hibáit. Gergely István díszletei közül" az ATháWbFá nagyvonalúsága tetszett, nyíltszíni tapsot is kapott, jelmezei közül Chimay ruhái elegánsak voltak. Orosz György rendezői feA fiatalok közül csak kevesen tudják, hogy a Fővárosi Operettszínházzal szemben működött az ARIZONA mulató, ahol a legfantasztikusabb gépi mutatványokat alkalmazták a revükhöz. Drótkötélen táncoltak, a páholyok elektromos gombnyomásra eltűntek és számos más technikai trükk segítette a produkciót. Az egyik elődás végén az igazgató nagy izgalommal fordult Csór foshoz: — Ha szabadna megkérdeznem művész úrtól, hogy tetszett a műsor? Csortos dermesztő komolysággal válaszolt: — Itt műsor? Én azt hittem, hogy a Ganz-gyárban vagyok... ★ Heltai Jenőt meghívták a Budai Színkörbe, hogy nézze meg a „Carmen"-t. Mikor az énekesek megtudták. hogy milyen illusztris vendég ül a nézőtéren, a szokottnál is jobban igyekeztek. Ez vonatkozott a barintonistára, aki „túlteljesítve a tervet”, valósággal bömbölt. A szünetben megkérdezték Heltai Menőt, mi a véleménye az előadásról. — Minden nagyon rendben van, — mondta Heltai — csak egy kis rendezési hiba történt. Ugyanis a torreádor helyett a bika jött be! ★ A húszas években egy néger revütársulat lépett fel a Városi Színházban. Ezért az igazgatót élesen megtámadta egy városi bizottsági tag. Az igazgató újság- nyilatkozatában így szólt a támadás hátteréről: — összefüggésbe kell hoznom a támadást azzal, hogy a bizottsági tag úr benyújtotta hozzánk egy darabját, amit nem adtunk elő. Ezek után megérdemelné, hogy a produkciót műsorra tűzzük. Sebestyén Mihály következtében légkörünk két fő alkotórésze a nitrogén és az oxigén lett; az utóbbi fotoszintézis útján keletkezett A Jupiteren még uralkodik az ammónia és a metán. A Venuson — a szovjet Venus 4 és az amerikai Mariner 5. mesterséges bolygók mérései szerint — a légkört túlnyomó részt széndioxid alkotja, de — bár kis meny- nyiségben— már megjelent az oxigén is. Lehet, hogy ez már élettevékenység eredménye? Az elméleti számítások azt mutatták, hogy a Venus felszínén a hőmérséklet mintegy 300—400 C°; a szovjet mesterséges bolygó talajközeiben 280 C°-ot mért Ez eleve kizárja, hogy felszínén földi típusú élet legyen. A Venust állandó felhőtakaró borítja. Ebben a felhőtakaróban azonban már koránt sincs ilyen meleg: felső része jégkristályokból, alsó része vízcseppekböl áll. Az optikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a Jégkristályok számottevő szennyeződést zárnak magukba. A légkörnek ez a zónája, ahol a stabil felhőréteg van, kb 0,5—1 atmoszféra nyomású és —70 — -(-10 C° hőmérsékletű, tehát földi típusú élet kialakulására már alkalmas lenne, ha az élőlények le nem esnének onnan a Venus felszínére. Éppen erre állított fel nagyon érdekes hipotézist két amerikai kutató. Szerintük a Venus felhőrétegében elképzelhető az ottani légkör fajsúlyával azonos fajsúlyú lények lebegése. Hiszen a vízi szervezetek legnagyobb része éppen az azonos fajsúly alapján lebeg a különböző vízmélységekben. A szerves anyagok fajsúlya természetesen lényegesen nagyobb, mint a Venu« légköréé, A feltételezés elképzelhetőnek látszik. A közvetlen mérések minden bizonnyal rövid időn belül választ adnak arra is, hogy valóban léteznek-e ilyen felhőlakó lények? H. J. r 1. Jaroslav Lenk, életkora 27 év, az Államvédelmi Szervek dolgozója, alhadnagyi rangban, különleges feladatokkal megbízott, nőtlen, lakáscíme: Prága XII., ez idő szerint (1951 novemberében) kórházi ápolás alatt áll, a következőket vallotta: „1951. június 27-én reggel 8 órakor parancsot kaptam, hogy déli tizenkét órakor megbízólevelemmel jelentkezzem a Nemzeti Bankban Budinsky elvtársnál. Budinsky igazgató irodájában megismerkedtem három férfival, akik már vártak rám. Az egyikük, hozzám hasonlóan, az államvédelmi fegyveres tagja volt, Vrana altiszt. Jelentkezett nálam, mint parancsnoknál. A másik két ember bankhivatalnok volt, mindketten körülbelül negyvenöt évesek, komoly, sőt kimérten udvarias viselke- désűek. A nevük Srámek és Vojtir volt. A parancs értelmében igazolványuk és megbízólevelük alapján ellenőriztem Vrana, Srámek és Vojtir személyazonosságát, felülvizsgáltam Vrána fegyvereinek állapotát; és megnéztem azt a két pisztolyt is, amellyel Srámek és Vojtir hivatalnokok voltak felfegyverezve. Aztán mint a szakasz parancsnoka kijelentettem, hogy semmiféle rendellenességet nem észlelek. Budinsky igazgató ezután mind a négyünket levezetett a föld alatti páneéLszobába, a páncélszekrényekhez. Ott további két személy várt ránk: Rericha, a páncélszekrények felelős gondnoka és egy egyenruhás altiszt. Felvilágosítást kaptam a feladatok részeleteiről. Abban állt, hogy biztosítsam ezresekben levő húszmillió ko- ■ róna biztonságos elszállítását. Frissen nyomott bankjegyekről volt szó, s az elhasználódott és a forgalomból fokozatosan kivont régi pénzt voltak hivatva pótolni. Feladatom abban a pil1ar"tbn ér véget, tudtam meg, amikor a bratislavai bank hivatalnokai átveszik a küldeményt t A két igazgató közösen kinyitott egy nagy páncélszek- - rényt Leragasztott ezreskötegek rétegei sorakoztak benne. A páncélszoba igazgatója egyenként kivette őket és átadta Budinskynak. A száz darab ezrest tartalmazó kötegel mindegyikét lepecsételt és háromszor parafáit ragasztószalag fogta össze. Budinsky minden kötegen megvizsgálta a kézjegyeket és ellenőrizte a ragasztószalagokat. Gondosan, figyelmesen, de felesleges időhúzás nélkül végezte a dolgát. A kötegeket egymás után átnyújtotta Srámeknek, Srámek még figyelmesebben és roppant méltósággal vette át őket, mintha nem bízna Budinsky ellenőrzésében. Hasonlóképpen viselkedett Vojtir is, aki mintha Srámeknek sem hitt volna. Átvette tőle a kötegeket és az asztalra rakta, ahová közben az altiszt egy két lakattal ellátott kis ládikót helyezett. Kb. 70 cm hosszú, 40 cm magas és 50 cm széles volt. A két igazgató bezárta a páncélszekrényt, mindegyikük a maga külön kulcsával és az asztalhoz léptek. Az ezreskötegeket újra átszámolták. Ezután Vojtir, a többiek figyelmes tekintetétől kísérve, átszámolta a bankjegyeket az egyes kötegeltben. Nyugodt, szinte merev arccal, összpontosított figyelemmel és gyorsan dolgozott Srámek, több szempártól követve, minden átszámolt köteget beletett a ládába. Elegyengette őket, akár a könyveket a polcon. A ládikóba berakott kötegeket még egyszer átszámolták, majd végre rácsukták a fedelet. Kattant a két lakat. Vojtir és Srámek megosztozott a két különböző kulcson. Az altiszt elővett egy tárcsa fényes acélszalagot és ügyesen elkezdte átfűzni a ládára szerelt füleken, majd Budinsky speciális fogóval leplombálta Mihelyt ezzel elkészült, kezdetét vette a mi kötelességünk, hogy őrizzük a ládát. A húszmilliót tartalmazó láda aránylag kicsi volt, az altiszt erőlködés nélkül maga elvitte. Vrána és én kimentünk vele a zárt udvarra A ládát betette egy nagy autóba. Vrána és én beültünk, közrefogva a szekrénykét. Rövidesen utánunk a két igazgató kíséretében odajött Vojtir és Srámek is. Elfoglalták velünk szemben a lecsapható üléseket. A sofőr, aki már tudta a feladatát, elindította a kocsit Hathengeres zárt Mercedes volt páncélkarosszériával, nem volt rajta semmi feltűnő. A sofőr már négy esztendeje vezette a Nemzeti Bank szolgálatában. Vrána és én két-két tábla csokoládét, néhány süteményt, egy darab szalámit és egy-egy kulacs teát vittünk az útra. Srámek és Vojtir ételtől és óriási termoszpalacktól dagadó tekintélyes aktatáskát cipelt. A Mercedes hamar kiért velünk a pályaudvarra. A sofőr felmutatta engedélyét, s behajtott egészen a rakodóra, ahol már ott állt magányosan egy postakocsi. Kijött belőle egy vasutas. Vojtir és Srámek kicserélt vele néhány iratot. A vasutas azután eltávozott, rendelkezésünkre bocsátva a vagont. A ládát Vrána vitte be a kocsiba. Gondjaira bíztam az értékes szállítmányt, magam pedig tüzetesen megvizsgáltam a kocsi belsejét. Három részre oszlott. A bejárat mindkét felől a keskeny középső részbe vezetett. A balra eső szakasz úgy volt berendezve, mint valami posta- hivatal csomagfelvevő részlege A jobb oldali kényelmesebbnek tetszett. Fapadok álltak benne, volt egy kis hely a poggyásznak és egymással szemben két-két ablak. Ezt a kényelmesebbiket választottam. Vrá"a elhelyezte a ládikót a sarokban és közel hozzá leült a vagon hosszában húzódó padra. Hívásomra ezután bejött Vojtir és Srámek is, kiválasztottak két helyet egymással szemközt. úgyhogy rendelkezésükre állt egy lecsapható asztalka. Tüstént ki is használták: kipakolták a készleteiket. Zselét, füstölt húst, édes süteményt meg egy-egy üveg ásványvizet húztak elő az aktatáskájukból. Némileg mogorva arccal ebédelni kezdtek. Vránával és velem nem törőd-, tek, mintha elfeledkeztek volna a jelenlétünkről. Mi persze nem erőltettük a barátkozást. Vrána nyugodtan ült, én pedig bezártam a vagon bal oldali részét és a két kijáratot. A bal oldali szakasz tolófalait erős reteszek és lakatok biztosították. Minden ablakot kívülről felszerelt, függőleges vasrudak fedtek. A kocsi régebbi típusú volt Bal és jobb oldali helyett inkább elülső és hátsó szakaszról kellene beszélnem, a menetirányhoz igazodva. Akkor azonban még nem tudtam, hogyan kapcsolnak majd hozzá a szerelvényhez. Később kiderült, hogy az elülső szakaszban telepedtünk le. Hangsúlyozom, hogy ez kizáró- lag az én akaratomtól függött és választásomat semmi sem befolyásolta. Srámek ironikusan engedélyt kért. hogy kinyithassa j az ablakot Nem volt ellene kifogásom. A kocsiban fül- I ledt volt a levegő, jóllehet a raktárépület árnyékában állt A két hivatalnok mellényt és kabátot viselt, de nem vetették le. Vastag esőkabátjukat felakasztották egy kampóra az ablakuk mellé. Helyet választottam és békésen hallgattam Vojtir és Srámek panaszait. Egymásra licitálva bírálták a pénzszállításnak ezt az elavult módját. Már többször részt vettek efféle úton. Egy ideig eléggé élénken beszéltek és jobb lehetőségekről, például a repülőgéppel való szállítás előnyeiről. Beszélgetésükbe nem kapcsolódtam bele. Vrána szintén nem, mert magatartásában hozzám igazodott. Vojtir és Srámek hamarosan elhallgatott. Nyilván nem ismerték a körülményeket, melyek 1951 nyarán eldöntötték a bankjegyszállítás legmegfelelőbb módját. A dohányzás tilos volt. Srámek át akarta hágni a tilalmat. Szerinte ez teljesen értelmetlen. Eszébe juttattam, hogy kimehet a kocsiból és kint rágyújthat. Kiment tehát, s vele tartott Vojtir is. Minthogy utánuk újra bezártam az ajtót, alighanem túlságosan fontoskodónak tartottak. Talán nevetséges is voltam a szemükben. Persze, az igaz, hogy a húszmilliónak nagyobb tekintélye volt előttem, mint őelőttük. Miután visszajöttek, már nem szólaltak meg. Fölényes képet vágtak. Körülbelül tíz perc múlva a mozdony elvontatta kocsinkat és bekapcsolta a tizenkét személykocsiból álló szerelvénybe. A mozdony után a mienk volt az első kocsi. Kinyitottam az ajtót. Az utánunk következő vagonból átjött a rendőrség két ismerős tagja. Jelentkeztek nálam. mint kísérő őrség. Azután visszamentek a személy- kocsiba. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy minden a legtökéletesebb rendben volt és maradt. Mintegy negyedórát álltunk. Ez alatt az idő alatt egy szó sem esett a postakocsiban. Végre megindul a vonat. A karórámra pillantottam. Tizennégy óra huszonhét percet mutatott... (Folytatjuk)
