Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Márta az operett egyik jele­gyelmezése sem tudta egybe­fogni a széteső, keresett jele­neteket. Mi ezt a bemutatót — eset­leges közönségsikere ellenére is — tévedésnek vesszük. (farkas) Hasznos kezdeményezés Az Egri Megyei Könyvtár, Könyvek—cikkek címmel, új tájékoztató sorozatot indított el. Az alig húsz oldalnyi füzetek­ben kozmúvelöaési információ­kat aanak majd közre. Az első szám most hagyta el a megyei tanács házinyomdá­ját. Anyaga a megyei könyv­tár könyv-, folyóirat- és napi­lap állományára támaszkodva, azok rendszerezésével ismer­teti az 1968. negyedik negyed­évben megjelent és a közmű­velődéssel kapcsolatos publi­kációkat. Már maga a rendsze­rező munka is megérdemli a figyelmet, mert a tudomány- elmélettől a bibliográfiáig, ti­zenegy szakággal találkozik az olvasó. Haszna nyilvánvalóan elsősorban a szakemberek kö­rében lesz, hiszen eligazítja őket feladataik teljesítése köz­ben, de nem felesleges ez a kis füzet azoknak sem, akik a ma­gyar könyvkiadás, az időszaki és napilapok közművelődési és művészeti tárgyú írásai után érdeklődnek. Napjaink­ban utryanis nemcsak a magas tudományos igénnyel megje­lenő kötetek járulnak hozzá kizárólag a tudományok és a művészetek terén való elvi és gyakorlati eligazodáshoz, de a folyóiratok és napilapok cik­kei is kellő komolysággal és elvi tisztasággal igyekeznek közel vinni az olvasóhoz az őt érdeklő kérdéseket. Az első hasznos fűzet szer­kesztéséért Sebestyén Sándort illeti dicséret, a megyei könyvtárat pedig azért, mert rendszerező szaktevékenysége során a gyakorlati hasznos­ságról és a szakemberekkel való kapcsolatáról még ilyen formában sem feledkezik meg. <f. a.) Felhőlakó élőlények a Venuson? Száguld célja felé a Ve­nus 5. és 6., szovjet bolygó­közi állomás; síma leszállá­suk május közepére várható. Bizonyos, hogy sok új infor­máció birtokába jut segítsé­gükkel az ember, sok eddig ismeretlen jelenségre adnak választ. Az eddig, különféle mérések­kel. csillagászati megfigyelé­sekkel szerzett adatok alap­ján a kutatókat egyre job­ban foglalkoztatja a kérdés: lehetnek-e élőlények a Ve­nuson ? A bolygók légköre fejlődé­sük egy szakaszában 'cián- hidrogént, metánt, hidrogént, ammóniát és széndioxidot tartalmaz. A földi légkörben ezek a vegyületek már nin­csenek jelen. Kísérletek so­kasága bizonyítja, hogy ezek, élőlények közreműködése nélkül, sugárzások, elektro­mos kisülések, hőmérséklet vagy pusztán állás hatására olyan vegyületekké — ami- nósavakká. fehérjékké, cuk­rokká, nukleinsav-származé- kokká — alakulnak, ame­lyekből az élővilág épül fel, s amelyekről korábban felté­telezték, hogy csak életmű­ködés eredményeképpen jö­hetnek létre. Éppen az élet kialakulása SZÍNÉSZIEK, BOHÉMEK A régi színészvilág emlékeiből Rigó Jancsi Nagyoperett-bemutató j az Egri Gárdonyi Géza Színházban Fényes Szabolcs a Maya, Manolita, Csipetke, a Sok hüaó Emmiért, a Pusztai sze­renád és az Ördög nem alszik sikerei után, 1947-ben megír­ta ezt a romantikusnak neve­zett operettet. Igazi, átütő és Európára kiterjedő sikere azonban csak a Mayának volt és maradt. Fényes Szabolcs ; inkább a filmzenében és ab- ban a 600 dalban él és hat, ► amelynek nagy részét még | mai fiatalok is dúdolják. Mindezt azért tartjuk szük­ségesnek bevezetésként el­mondani, mert ez a Rigó Jan­csi sem zenéjét, sem librettó- ját tekintve nem méltó arra, hogy a Gárdonyi Géza Szín­ház műsorára tűzze 1969. ' farsangján. El tudjuk kép­zelni, hogy 1947-ben, amikor az országban a szellemi és művészeti élet még nem he­verte ki a háború idegbántal- mait, egy kicsit minden ha­sonlított a művészek és a színház életében a zsibongó­hoz, ez a darab meg tudott élni — még egy sikert is. Igaz, akkor Sárdy János éne­kelt, Latabár Kálmán, Dayka Margit, Csikós Rózsi és Ró­zsahegyi Kálmán feledtetni tudták azt a kétségbeejtő stíluszavart, lélektani buk­fenceket, a romantika szél­ütött képtelenségeit, amikkel Fényes Szabolcsnak meg kel­lett birkóznia. Azt is elhisz- Szük, hogy a világot az ak­kori Nagyfuvaros utcából ilyennek lehetett látni, mert akadt valahol egy Chimay hercegnő, aki a Rigó Jancsi­val szerelembe esett. De ez az egyszer volt, talán igaz sem volt romantika 1947 után egy francia—magyar koproduk- ciós filmben is megbukott, azérty mert ez a fajta! érzel-• gősség és naivitás korunkban már nem elviselhető. Maga a zeneszerző arra a reménytelen feladatra vállal­kozott, hogy egy magyar nó­Rózsa Tibor és Várhegyi netében. tával divatossá, ünnepeltté lett cigányprímást táncdalok közé szorítson, sőt, néhol arra késztessen minket is, hogy a Fekete szem éjszakájának melódiája mellett és után még komolyan gondolt zenei dialógusokat is komolyan ve­gyünk. Ezek a zavarok még . fokozottabban érződnek a szövegen, a figurákon, akik a valóság látszatától is elru­gaszkodva, csak szórakoztatá­sunkra törnek, törik magu­kat. Ezt a színházpolitikai téve­dést az együttes minden igye­kezettel menteni látszik — jó , játékkal, az adott keretek j között. Fehér Tibor, Rózsa j Tibor, Várhegyi Márta, Vi- ' rágh Ilona, Csiszér András, Bátori Éva és az epizódisták mellett még a tánckar, az énekkar és Kalmár Péter karmesteri közreműködésével | a zenekar is feledtetni igyek­szik a mű szervi hibáit. Gergely István díszletei közül" az ATháWbFá nagyvo­nalúsága tetszett, nyíltszíni tapsot is kapott, jelmezei kö­zül Chimay ruhái elegánsak voltak. Orosz György rendezői fe­A fiatalok közül csak ke­vesen tudják, hogy a Fővá­rosi Operettszínházzal szemben működött az ARI­ZONA mulató, ahol a leg­fantasztikusabb gépi mu­tatványokat alkalmazták a revükhöz. Drótkötélen tán­coltak, a páholyok elektro­mos gombnyomásra eltűn­tek és számos más techni­kai trükk segítette a pro­dukciót. Az egyik elődás végén az igazgató nagy iz­galommal fordult Csór fos­hoz: — Ha szabadna megkér­deznem művész úrtól, hogy tetszett a műsor? Csortos dermesztő ko­molysággal válaszolt: — Itt műsor? Én azt hit­tem, hogy a Ganz-gyárban vagyok... ★ Heltai Jenőt meghívták a Budai Színkörbe, hogy néz­ze meg a „Carmen"-t. Mi­kor az énekesek megtud­ták. hogy milyen illusztris vendég ül a nézőtéren, a szokottnál is jobban igye­keztek. Ez vonatkozott a barintonistára, aki „túltel­jesítve a tervet”, valósággal bömbölt. A szünetben megkérdez­ték Heltai Menőt, mi a vé­leménye az előadásról. — Minden nagyon rend­ben van, — mondta Heltai — csak egy kis rendezési hi­ba történt. Ugyanis a tor­reádor helyett a bika jött be! ★ A húszas években egy né­ger revütársulat lépett fel a Városi Színházban. Ezért az igazgatót élesen megtá­madta egy városi bizottsá­gi tag. Az igazgató újság- nyilatkozatában így szólt a támadás hátteréről: — összefüggésbe kell hoznom a támadást azzal, hogy a bizottsági tag úr be­nyújtotta hozzánk egy da­rabját, amit nem adtunk elő. Ezek után megérde­melné, hogy a produkciót műsorra tűzzük. Sebestyén Mihály következtében légkörünk két fő alkotórésze a nitrogén és az oxigén lett; az utóbbi fo­toszintézis útján keletkezett A Jupiteren még uralkodik az ammónia és a metán. A Venuson — a szovjet Ve­nus 4 és az amerikai Mari­ner 5. mesterséges bolygók mérései szerint — a légkört túlnyomó részt széndioxid alkotja, de — bár kis meny- nyiségben— már megjelent az oxigén is. Lehet, hogy ez már élettevékenység eredmé­nye? Az elméleti számítások azt mutatták, hogy a Venus fel­színén a hőmérséklet mint­egy 300—400 C°; a szovjet mesterséges bolygó talajkö­zeiben 280 C°-ot mért Ez eleve kizárja, hogy felszínén földi típusú élet legyen. A Venust állandó felhőtakaró borítja. Ebben a felhőtakaró­ban azonban már koránt sincs ilyen meleg: felső része jégkristályokból, alsó része vízcseppekböl áll. Az optikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a Jégkristályok számot­tevő szennyeződést zárnak magukba. A légkörnek ez a zónája, ahol a stabil felhőré­teg van, kb 0,5—1 atmoszfé­ra nyomású és —70 — -(-10 C° hőmérsékletű, tehát földi típusú élet kialakulására már alkalmas lenne, ha az élőlé­nyek le nem esnének onnan a Venus felszínére. Éppen erre állított fel nagyon érde­kes hipotézist két amerikai kutató. Szerintük a Venus felhőré­tegében elképzelhető az ot­tani légkör fajsúlyával azo­nos fajsúlyú lények lebegé­se. Hiszen a vízi szervezetek legnagyobb része éppen az azonos fajsúly alapján lebeg a különböző vízmélységek­ben. A szerves anyagok faj­súlya természetesen lényege­sen nagyobb, mint a Venu« légköréé, A feltételezés elképzelhető­nek látszik. A közvetlen mé­rések minden bizonnyal rö­vid időn belül választ adnak arra is, hogy valóban létez­nek-e ilyen felhőlakó lé­nyek? H. J. r 1. Jaroslav Lenk, életkora 27 év, az Államvédelmi Szer­vek dolgozója, alhadnagyi rangban, különleges feladatok­kal megbízott, nőtlen, lakáscíme: Prága XII., ez idő sze­rint (1951 novemberében) kórházi ápolás alatt áll, a következőket vallotta: „1951. június 27-én reggel 8 órakor parancsot kaptam, hogy déli tizenkét órakor megbízólevelemmel jelentkez­zem a Nemzeti Bankban Budinsky elvtársnál. Budinsky igazgató irodájában megismerkedtem há­rom férfival, akik már vártak rám. Az egyikük, hozzám hasonlóan, az államvédelmi fegyveres tagja volt, Vrana altiszt. Jelentkezett nálam, mint parancsnoknál. A másik két ember bankhivatalnok volt, mindketten körülbelül negyvenöt évesek, komoly, sőt kimérten udvarias viselke- désűek. A nevük Srámek és Vojtir volt. A parancs értelmében igazolványuk és megbízóleve­lük alapján ellenőriztem Vrana, Srámek és Vojtir sze­mélyazonosságát, felülvizsgáltam Vrána fegyvereinek ál­lapotát; és megnéztem azt a két pisztolyt is, amellyel Srá­mek és Vojtir hivatalnokok voltak felfegyverezve. Aztán mint a szakasz parancsnoka kijelentettem, hogy semmifé­le rendellenességet nem észlelek. Budinsky igazgató ezután mind a négyünket leveze­tett a föld alatti páneéLszobába, a páncélszekrényekhez. Ott további két személy várt ránk: Rericha, a páncélszek­rények felelős gondnoka és egy egyenruhás altiszt. Felvilágosítást kaptam a feladatok részeleteiről. Ab­ban állt, hogy biztosítsam ezresekben levő húszmillió ko- ■ róna biztonságos elszállítását. Frissen nyomott bankje­gyekről volt szó, s az elhasználódott és a forgalomból fo­kozatosan kivont régi pénzt voltak hivatva pótolni. Fel­adatom abban a pil1ar"tbn ér véget, tudtam meg, amikor a bratislavai bank hivatalnokai átveszik a küldeményt t A két igazgató közösen kinyitott egy nagy páncélszek- - rényt Leragasztott ezreskötegek rétegei sorakoztak ben­ne. A páncélszoba igazgatója egyenként kivette őket és átadta Budinskynak. A száz darab ezrest tartalmazó köte­gel mindegyikét lepecsételt és háromszor parafáit ra­gasztószalag fogta össze. Budinsky minden kötegen meg­vizsgálta a kézjegyeket és ellenőrizte a ragasztószalago­kat. Gondosan, figyelmesen, de felesleges időhúzás nél­kül végezte a dolgát. A kötegeket egymás után átnyújtot­ta Srámeknek, Srámek még figyelmesebben és roppant méltósággal vette át őket, mintha nem bízna Budinsky ellenőrzésében. Hasonlóképpen viselkedett Vojtir is, aki mintha Srámeknek sem hitt volna. Átvette tőle a kötege­ket és az asztalra rakta, ahová közben az altiszt egy két lakattal ellátott kis ládikót helyezett. Kb. 70 cm hosszú, 40 cm magas és 50 cm széles volt. A két igazgató bezárta a páncélszekrényt, mindegyi­kük a maga külön kulcsával és az asztalhoz léptek. Az ezreskötegeket újra átszámolták. Ezután Vojtir, a többiek figyelmes tekintetétől kísérve, átszámolta a bankjegyeket az egyes kötegeltben. Nyugodt, szinte merev arccal, össz­pontosított figyelemmel és gyorsan dolgozott Srámek, több szempártól követve, minden átszámolt köteget bele­tett a ládába. Elegyengette őket, akár a könyveket a pol­con. A ládikóba berakott kötegeket még egyszer átszá­molták, majd végre rácsukták a fedelet. Kattant a két la­kat. Vojtir és Srámek megosztozott a két különböző kul­cson. Az altiszt elővett egy tárcsa fényes acélszalagot és ügyesen elkezdte átfűzni a ládára szerelt füleken, majd Budinsky speciális fogóval leplombálta Mihelyt ezzel el­készült, kezdetét vette a mi kötelességünk, hogy őrizzük a ládát. A húszmilliót tartalmazó láda aránylag kicsi volt, az altiszt erőlködés nélkül maga elvitte. Vrána és én ki­mentünk vele a zárt udvarra A ládát betette egy nagy autóba. Vrána és én beültünk, közrefogva a szekrénykét. Rövidesen utánunk a két igazgató kíséretében odajött Vojtir és Srámek is. Elfoglalták velünk szemben a lecsap­ható üléseket. A sofőr, aki már tudta a feladatát, elindí­totta a kocsit Hathengeres zárt Mercedes volt páncél­karosszériával, nem volt rajta semmi feltűnő. A sofőr már négy esztendeje vezette a Nemzeti Bank szolgálatában. Vrána és én két-két tábla csokoládét, néhány süte­ményt, egy darab szalámit és egy-egy kulacs teát vittünk az útra. Srámek és Vojtir ételtől és óriási termoszpalack­tól dagadó tekintélyes aktatáskát cipelt. A Mercedes hamar kiért velünk a pályaudvarra. A sofőr felmutatta engedélyét, s behajtott egészen a rako­dóra, ahol már ott állt magányosan egy postakocsi. Kijött belőle egy vasutas. Vojtir és Srámek kicserélt vele néhány iratot. A vasutas azután eltávozott, rendelkezésünkre bo­csátva a vagont. A ládát Vrána vitte be a kocsiba. Gondjaira bíztam az értékes szállítmányt, magam pedig tüzetesen meg­vizsgáltam a kocsi belsejét. Három részre oszlott. A bejá­rat mindkét felől a keskeny középső részbe vezetett. A balra eső szakasz úgy volt berendezve, mint valami posta- hivatal csomagfelvevő részlege A jobb oldali kényelme­sebbnek tetszett. Fapadok álltak benne, volt egy kis hely a poggyásznak és egymással szemben két-két ablak. Ezt a kényelmesebbiket választottam. Vrá"a elhe­lyezte a ládikót a sarokban és közel hozzá leült a vagon hosszában húzódó padra. Hívásomra ezután bejött Vojtir és Srámek is, kiválasztottak két helyet egymással szem­közt. úgyhogy rendelkezésükre állt egy lecsapható asztal­ka. Tüstént ki is használták: kipakolták a készleteiket. Zselét, füstölt húst, édes süteményt meg egy-egy üveg ás­ványvizet húztak elő az aktatáskájukból. Némileg mogor­va arccal ebédelni kezdtek. Vránával és velem nem törőd-, tek, mintha elfeledkeztek volna a jelenlétünkről. Mi persze nem erőltettük a barátkozást. Vrána nyu­godtan ült, én pedig bezártam a vagon bal oldali részét és a két kijáratot. A bal oldali szakasz tolófalait erős re­teszek és lakatok biztosították. Minden ablakot kívülről felszerelt, függőleges vasrudak fedtek. A kocsi régebbi tí­pusú volt Bal és jobb oldali helyett inkább elülső és hátsó sza­kaszról kellene beszélnem, a menetirányhoz igazodva. Ak­kor azonban még nem tudtam, hogyan kapcsolnak majd hozzá a szerelvényhez. Később kiderült, hogy az elülső szakaszban telepedtünk le. Hangsúlyozom, hogy ez kizáró- lag az én akaratomtól függött és választásomat semmi sem befolyásolta. Srámek ironikusan engedélyt kért. hogy kinyithassa j az ablakot Nem volt ellene kifogásom. A kocsiban fül- I ledt volt a levegő, jóllehet a raktárépület árnyékában állt A két hivatalnok mellényt és kabátot viselt, de nem ve­tették le. Vastag esőkabátjukat felakasztották egy kampó­ra az ablakuk mellé. Helyet választottam és békésen hallgattam Vojtir és Srámek panaszait. Egymásra licitálva bírálták a pénzszál­lításnak ezt az elavult módját. Már többször részt vettek efféle úton. Egy ideig eléggé élénken beszéltek és jobb le­hetőségekről, például a repülőgéppel való szállítás elő­nyeiről. Beszélgetésükbe nem kapcsolódtam bele. Vrána szin­tén nem, mert magatartásában hozzám igazodott. Vojtir és Srámek hamarosan elhallgatott. Nyilván nem ismer­ték a körülményeket, melyek 1951 nyarán eldöntötték a bankjegyszállítás legmegfelelőbb módját. A dohányzás tilos volt. Srámek át akarta hágni a ti­lalmat. Szerinte ez teljesen értelmetlen. Eszébe juttattam, hogy kimehet a kocsiból és kint rágyújthat. Kiment tehát, s vele tartott Vojtir is. Minthogy utánuk újra bezártam az ajtót, alighanem túlságosan fontoskodónak tartottak. Ta­lán nevetséges is voltam a szemükben. Persze, az igaz, hogy a húszmilliónak nagyobb tekintélye volt előttem, mint őelőttük. Miután visszajöttek, már nem szólaltak meg. Fölényes képet vágtak. Körülbelül tíz perc múlva a mozdony elvontatta kocsinkat és bekapcsolta a tizenkét személykocsiból álló szerelvénybe. A mozdony után a mienk volt az első kocsi. Kinyitottam az ajtót. Az utánunk következő vagon­ból átjött a rendőrség két ismerős tagja. Jelentkeztek ná­lam. mint kísérő őrség. Azután visszamentek a személy- kocsiba. Ismétlem és hangsúlyozom, hogy minden a legtöké­letesebb rendben volt és maradt. Mintegy negyedórát áll­tunk. Ez alatt az idő alatt egy szó sem esett a postakocsi­ban. Végre megindul a vonat. A karórámra pillantottam. Tizennégy óra huszonhét percet mutatott... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents