Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
Igen vagy nem? A gyöngy fal négy tsz Jövőjéről van mó I Nem most vetődött fel I először a gondolat: a gyöngyösi négy termelőszövetkezetnek a szorosabb együttműködés útját kellene választania. A körülmények olyanok, hogy a különállás . nem sok jóval biztat. Van ugyan versengés a tsz-ek között, de ez nem mindig folyik a helyes keretek között. Igaz, szívesen figyelnek arra, mit csinál a másik, hogyan tudnák egymást túlszárnyalni, de ez inkább csak a munkaegység értékének túllicitálására vonatkozik. A hangulati, érzelmi dolgokon túl a kézzel fogható tények elemzése is az egyesülni vagy külön maradni? — kérdését fogalmaztatják meg az emberekkel. Ezért szántuk rá magunkat arra, hogy valamiféle közvéleménykutatást végezzünk, megkérdezzük az érintetteket, mi a személyes véleményük erről a kérdésről. Először a tsz-elnökökhőz fordultunk. ★ Tóth József, a Mátragyön- gye Tsz elnöke. — Meggyőződésem, hogy a gyöngyösi termelőszövetkezetek előtt csak egyetlen járható út van, az egyesülés útja. Igaz, már évekkel ezelőtt is tárgyaltunk erről, a tagság már ki is nyilvánította a „TtiBcrism... tükröm... ...mondd meg nékem, hol vagy kapható?” Mondjuk... előszobafalhoa való méretben. I. ehetsz keretes, falemez, i vagy bőrszegéllyel, csak legyél. (A tegezés abból ered — már bocsánat érte —, hogy biztos lehetsz: jó ismerősként üdvözlünk majd a lakásban... rég várt isme résként.)-. ......... U gyanis hetek óta türelmetlenül de hiába várunk... es járunk üzletről üzletre. Járunk... de a Centrum Áruházban azt mondták; »Nálunk csak tenyérnyi nagyságban kaphatók tükrök, menjek á... a Dobó téri háztartási boltba, talán ott fellelhető." — Sajnos ilyesmivel nem szolgálhatunk — mondták ott —, de ajánljuk a lakberendezési vagy az edényboltot — s küldtek tovább egy .házszámmal”. A háztartásiban azt mondták, hogy nincs és menjek az... Illatszerboltba... Ott azt mondták, menjek a... Bizományiba, talán van, aki hajlandó eladni tükröt. Nem volt. De mire való az üveg- és porcelánbolt? Többek között tükörárusításra Is! Hahá! Itt kellett volna kezdeni. Ök azt mondták: nekik nincs, menjek a Dobó téri háztartási boltba. És a kör itt bezárult I Most aztán nem marad más hátra, mint a kínai népi kohók mintájára — felhasználva a mátrai Csurgó-völgy hutáinak tapasztalatait — táblaüveget fabrikálni. A legutóbbi Delta televíziós adásból szerzett Ismeretekkel az üveg foncsorozása már gyerekjáték. így házilag is előállíthatom a hetek óta keresett falitükröt Nem is tn- dom miért kellett mászkálni annyit utána, amikor ez sokkal egyszerűbb, mint Eger boltjaiban készen találni. ★ Mikor eme panaszomat közöltem az illetékesekkel, hosszú telefonálgatás ntán j kiderült: még sincs igazam. Eger város boltjaiban igenis ! van egy eladó falitükör. Igaz, hogy vak... de mit is várjon az ember 186 forintért? Még »lásson” is az a szerencsét fen tükör? Azért ne legyünk f Maximalisták.., L véleményét, aztán mégis elaludt az ügy. Most Itt az alkalom. Lezártunk egy évet, az Idei gazdasági évet még alig kezdtük el, tehát az időpont is nagyon kedvező. Ha a tagság megszavazza az egyesülést, a tavaszt már az összefogott erőkkel várhatjuk. És szerintem ez Így fe- lyes. Nem most, már korábban el kellett volna jutnunk idáig. De megmondom, azt semmiképpen sem tartom jónak, hogy két-két tsz egyesüljön. Akkor lényegében minden maradna a régiben.. Egy közös, valóban nagyüzemi gazdaságra van szükség. Sípot Sándor, a Dimitrov Tsz elnöke. — Azt hiszem, az én véleményem közismert. Ha nem helyeselném az egyesülést, akkor már évekkel ezelőtt nem kezdtem volna hozzá az ilyen célzatú tárgyalásokhoz. Gazdaságilag ez az egyetlen helyes megoldás. Most a négy tsz négyfelé forgácsolja szét az erejét Akár az építkezésekre, akár a gépesítésre, akár növénykultúrák fejlesztésére gondolok. Legtöbbször az fordul eló, hogy nagyobb mértékű beruházásra kényszerülünk, mint amennyi az Igényeink szerint szükséges volna. Gondoljunk csak egy istálló megépítésére példáuL A városi tanács építési osztálya már arra Is felhívta a figyelmét a tsz-eknek, hogy a városfejlesztési program hogyan nehéziti egyik-mái sík tanyahely fejlesztését, Nem is folytatom tovább az okok felsorolását Még valamit azonban hadd említsek meg. Azt feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a megállapodás esetén a négy tsz elnöke egyformán beszéljen, álljon ki a közös elhatározás mellett. Szóval: szerintem igen, méghozzá azonnal! ★ Pampa* Imre, as Űj Elet Tsz elnöke^ — Elvileg egyetértek az egyesüléssel. Még indokolni sem szükséges, hogy miért Ha fejlődni akarunk, ezt kell tennünk. Gondolnunk kell azonban arva, hogy az egyesült négy tsz olyan nagy üzemet tesz majd ki, aminek irányítása, szervezése lényegesen más, mint amit eddig megszoktunk. Ott vannak például az idei gazdálkodási tervek. Ezeknek jó összeállítása nem lesz könnyű. Még kisebb gazdaságoknál sem. hát még egy Ilyen városnyl tsz-nél, mint amilyenné válunk az egyesülés után. Fel kell tennünk azt a kérdést is, mit vár a tagság az egyesüléstől? Az első évben legalább any- nyit, hogy az eddigi jövedelmeket tartani tudjuk. Ha jól meggondoljuk, ennek a célnak az elérése nem olyan egyszerű, mint ahogy azt a felülete« gondolkodású ember elképzeli. Hadd mondjam meg azt is, hogy az egyesülést egyik tsz sem kötheti semmiféle feltételhez. Nem lehet előre senkinek semmiféle kikötése. A közös cél a fontos: Jobb eredményeket biztosítani, mint amilyenek az eddigiek voltak, bár azokkal sem kellett szégyenkeznünk. A magam részéről támogatom az'egyesülést, ★ Balta' János, a Hazafias Népfront Tsz elnöke. — A most mi helyzetben nincs más megoldás, egyesülnünk kell. Én már régóta szorgalmaztam ezt a gondolatot, sőt: amikor a négy tsz szervezése megkezdődött innak idején, akkor is azt szerettem volna, ha a városban csak egy szövetkezetét alakítottunk volna. Még annyit, ‘«mikor néhány évvel ezelőtt először felmerült a tagság körében az egyesülés gondolata, ml a vezetőséggel is megtárgyaltuk ezt a dolgot Mellette foglaltunk állást Mostanában is szó esett i vezetőségi ülésünkön az egyesülésről, és csak egyetlen olyan ember akadt aki ellenezte. Persze, azzal számolnunk kell, hogy nem mindenkinek lesz azonos az álláspontja. De a többség ki fog állni az egyesülés mellett én úgy gondolom. Meg merem kockáztatni azt az állítást is, hogy az egyesüléssel talán az ország legeredményesebb termelőszövetkezetévé nőhet fel a gyöngyösi. Ez a meggyőződésem. Az egyesülést helyeslem. ★ Mind a négy tsz-elnöknek tehát egységesen íz a véleménye, hogy az egyesülés megvalósítására megérett az idő. Igaz, csak egyiküket idéztük abban a dologban, hogy az egyesülést nem lehet semmiféle feltételhez kötni, de mindnyájan ezt vallják. Ebben is egységesek. És ez is nagyon lényeges. Amiket felsoroltunk, azok csupán személyes vélemények voltak. Jó lenne hát a főkönyvelőket és a főagronó- musokat is meghallgatni, hogyan gondolkodnak ők í gazdasági oldalról közelítve a kérdéshez. Hiszen ez egyesülés csak akkor indokolt, ha több termést, nagyobb jövedelmet, jobb életet biztosit. i Vajon ad ezekre lehetőséget? G. Molnár Ferenc Házépítés — futószalagon ÉPÍTŐIPARUNKNAK 1931 és 1975 között egymillió lakást kell elkészítenie. Ekkora feladatra csak úgy vállalkozhatott, ha az építés hagyományos módszerét gyökeresen megváltoztatja. Így került sor a teljes fal, illetve födém nagyságú paneleket nagy sorozatban készítő házgyárak létesítésére. 1968-ban kezdett beérni e gyártáskor- szerűgítési elhatározás gyümölcse, amidőn a pécsi és a dunaújvárosi kezdeti próbálkozások után a fővárosban is üzembe lépett két házgyár (az egyiket a Szovjetunióból, a másikat Dániából vásároltuk). Ez azonban még kevés lenne a nagy célkitűzés eléréséhez, ezért a közeli években Miskolcon. Debrecenben, Győrött, Szegeden, a DélDunántúlon további házgyárak épülnek, és sor kerül a harmadik büdapesti házgyár létrehozására is. A FAGYOS IDŐSZAK beálltával azelőtt abba kellett hagyni a Vasbetonból készülő házak építését, hacsak védőtetővel és fűtéssel nem enyhítették a hideget A házgyári technológia egyik előnye, hogy a szerkezetek üzemi előállítása az időjárástól függetlenné, mindamellett folyamatossá teszi az építkezést. Másik nagy előny a jelentős időmegtakarítás, hiszen az elemek helyszíni összeállítása gépesítéssel gyorsítható szerelő munkát igényel, ami mind a munkaidő, mind a munkáslétszám szempontjából lényeges megtakarításokat eredményez, s az épületek minősége is Javul, A HÁZGYÁR „SZIVÉT* a gyártósorok alkotják, ahol a betonhabarcs és az acélbetét építőelemekké „egyesül". A panelek sablonjai fémből készülnek, „tepsi” alakúak. 'Miután beolajozták a sablont (hogy ne ragadjon bele a beton), elhelyezik benne a beton „gerincét” képező acélbetéteket, az ajtó- és ablaktokokat s a védőcsövekbe bújtatott villanyvezetékeket. Ezután beöntik és elegyengetik a betonkeveréket, amit a fémsablon rezegtetésével még tovább tömörítenék. A lesimított felületű, meg „puha” panel sablonnal együtt az érlelőhelyne (a „sütőbe”) kerül, ahol gőz hatásának te- j szik ki. A gőzölés meggyor- j sítja a beton szilárdulásút, ] olyannyira, hogy 8—9 óra j múltán az már megfelelőnek mondható. Az érlelés után burkolóanyaggal vagy vakolóhabarccsal látják el a panel egyik oldalát, s ezután veszik ld, a sablonból. Ekkor következik az ajtó- és ablakV^/VVVVVV\>VVnA>VWVVVVVVVVWWbAníV\»VV>VVVWVVVVVWWV'VVVVVWWWVV\--z»..v ■ -. / . *■ V — A postahivatalban alig volt látogató, amikor egy csinos, fiatal lány dugta fejét az ablakhoz, benyújtott egy kitöltött távirati blankettát, t egy nyugtát. A tisztviselőnő nézegette a papírokat, majd kiszólt: — Magának tíz válasz szói fizettek, a táviratán azonban egy szóval több van. tgy rá kell fizetnie... — Dehogy fizetekf — tiltakozott hevesen a lány. — Egyetlen kopejkát sem!.„ — De hát csak mindössze harminc... — Akkor sem... De nem az összeg miatt! Nálam ez elvi kérdés... Hát hallott már a néni olyat, hogy egy fiú táviratban valljon szerelmet? Az idős tisztviselőnő csak mosolygott, s ez a mosoly azt árulta el, hogy hallott ő már bizony furcsább dolgokat is az életben. A lány folytatta: — Tessék elképzelni, két éve nincs tőle maradásom, mindig a sarkamban van, de szerelemről, meg ilyesmiről eddig egyetlen szót sem szólt... Most meg, hogy elutazott Kazahsztánba, mindjárt táviratozott. Ezt a szöveget küldte. „Morozova, Moszkva, Patovszkij 10 szeretlek táviratozz leszel-e a feleségem Viktor”. Jól kigondolta, ugye? Éppen tíz szó. Eggyel sem több... És fizette a választávirat diját is., szintén tíz szót. 1 felesleges SZÓ Egyetlen eggyel sem főbbet.. Tessék már mondani, ilyenkor mindig fizetett válasszal kell táviratozni? — Csak abban az esetben, ha a feladó nincs meggyőződve arról, hogy a címzett válaszolni fog. — Hát ez igazán érdekesl Nincs meggyőződve! Hát akkor én majd meggyőzöm, ha nincs meggyőződve. Elvből nem engedek a tíz szóból egy jottányit sem. — Akkor feltétlenül ki kell húzni egy szót a tizenegy közül. Tessék, mondja meg, melyiket húzzam ki. A szöveg így szól: „Viktor Ignatyev Kusztanajszkij terület uricJci járás állami gazdaság nem leszek Válja". No, melyiket húzzam?... — Nem is tudom, — nézett be a kis ablakon nagyon határozatlanul a lány. — Talán... talán a címből valamit... — Abból nem lehet semmit... Esetleg as aláírást. Alikor éppen tíz sa — Jaj, dehogyis? Az alá- iráshoz ragaszkodom!... Két esztendeig udvarolt és mm tudott nyilatkozni. Ha!... Most meg milyen pontosan kiszámította, hogy a címmel együtt tíz szó legyen!..; Kérem, én... én magára bízom... húzzon ki egy felesleges szót, — mondta majdnem pitye- tegve a lány. — Hiszen a néni már sokkal jártasabb az ilyesmiben... — Én nem bánom, — tekintett ki szemüvege mögül bájosan a tisztviselőnő, — ha megbízik bennem... És vastag ceruzájával mindjárt áthúzta a „nem” szót. Ennek következtében aztán hamarosan címváltozás történt. Most már nem úgy Sell irnt a címet, hogy Morozova, Moszkva, Potovszkij 10, hanem úgy,'hogy Ignatyev Vik- torné Kusztanajszkij terület, uruckl járás, állami gazdaság (Krecsmáxy László forditáNaponta egy emelet épül előre gyártott eljárással a* egyik moszkvai építkezésen. (MTI külföldi képszolgálat.) azámyak felhelyezése, a belső falfelületek festése, tapétázása vagy más módon való csinosítása. Az innen raktárba kerülő elemek már csak a apeciális kiképzésű szállító járműre várnak. TÖBB ORSZÁGBAN IS, próbálkoznak azzal, ho: még a házgyárban teljes szobává — ún. térelemmé — alakítsák ki a födém- és falelemeket. Könnyen elképzelhető, hogy ezzel a módszertől még gyorsabbá válna az épületek összeszerelése, hiszen az egyes „kockákat” csak egymás mellé, illetve fölé 1,ellene helyezni. Kisebb épületegységeket — konyhát, "'Udoszobát, vécét — már : ilunk is gyártanak térelemként a dunaújvárosi házgyárban. Sírok 'befutott Második hely a világversenyen □ Ipari televízió a gyárban □ Processzográf figyelt a termelést Tíz évvel ezelőtt, amikor a budapesti tubusgyártó üzemet elavult gépekkel, szakemberek nélkül Sírokba telepítették, sokan kételkedtek az üzem jövőjében. Az idő eldöntötte a vitát: ma a Mátravidéki Fémművek egyedüli gyártója a fémcsomagoló eszközöknek, a hideg- folyatással előállított alumínium tubusoknak, fioláknak, aerosolos palackoknak, a pácolt és ónozott lemezből készülő . forrasztott és falcolt dobozoknak Magyar- országon. A tények magukért beszélnek, de azért Krisztián István üzemvezető néhány, számmal, adattal még kiegészítette a múltat s a jelent... — Az öreg masinákat nyugdíjba küldtük, kurszerű gépek végzik a termelést. 1960-ban száz, ma háromszáznál is több, méretre, színre, formára különböző tubusokat és dobozokat gyártunk. És amire különösen büszkék vagyunk: a milliós tételű tubusgyártásunk mintegy 50—60 százaléka exportra kerüL Szavakra fordítva a számokat: a változás „mindösz- sze” annyi, hogy néhány évvel ezelőtt Magyarország még drága valutát fizetett az import tubusokért, dobozokért s ma pedig már a gyár termékeit a fél Európa vásárolja. A Német Demokratikus Köztársaságban, a- Szovjetunióban, Hollandiában, Bulgáriában, Irakban ugyanúgy jónak tartják, s keresik a si- rokl tubust, mint Magyarországon. A svédek pedig ezekben a napokban „kopogtatják” a gyár kapuját. A szép sikerek mögött nagyon komoly, szakmáját értő kollektíva áll. Nyugodtan ki is mondhatjuk: nhhes még egy gyár, üzem megyénkben, ahol olyan kiegyensúlyozott fizikai, szellemi erő lenné, mint a Mátravidéki Fémművekben. Az elmúlt évben is, ahogyan Tóth Károly mun- k a verseny felelős elmondotta, az alkotás, a tervezés, a mindennapi munka elvégzése ■ mellett még arra is jutott a kollektíva erejéből, hoffv a munkaverseny keretében nem kevesebb, mint nyolcmillió forint értékű munkát ^végezzen. De nemcsak ere- jüE, szívük is van: felkarolják a nyugdíjasokat, tévét vettek a recski szociális otthon lakóinak, pénzt gyűjtenek az egri gyermekvárosi gyér ekeknek. A hivő, a segítő szó még mindig megértésre talált Büszkék eredményeikre, de Ismerik, számon tartják az élet törvényeit is. A babáro- kon való pihenésnek kudarc a vége. Nincs tehát megállás: a forintokkal való takarékoskodás, a jobb jobbá tétele, vagy ahogyan már elcsépeltük: a minőség javítása, új gyártmányok megtervezése, a világpiaci követelményekkel való lépéstartás törvény a gyárban. E cél érdekében szíri te mindennap „kitalálnak” valamit. A legfrissebb érdekesség az ipart televízió, és a processzográf. Mindkettőt ezekben a napokban szerelik. Csak egy gombnyomás, és a főmérnök szobájából az egész gyár élete látható. Nem ellenőrző szerepét kapnak az ipari kamerák: a gyár „vezérkara” bármely pillanatban követni, figyelni tudja a termelést. A processzográf pedig bármelyik gép termelés- csökkenését is észreveszi. Milliós termelés, piac, kereskedelem. több ezer ember jelenti a gyárat. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincs gondjuk, bajuk. De ez a munkán nem látszik meg. Egy közelmúltban tartott világverseny eredménye is ezt bizonyítja. De erről beszéljen inkább Szabó Pál, az értékesítési osztály vezetője... — A különböző láncokat gyártó világcégek Svájcban „mérték össze” tudásukat. A siroki lánc második helyezést nyert. Minőségre a mi láncunk volt a legjobb, csak a színe miatt csúsztunk le a második helyre. De azt hiszem, hogy _ egy világversenyen második díjat nyerni mindenképpen siker.-k. j., ■* 1969. február 13., csütörtök
