Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-12 / 35. szám
Az éjszaka rablásra való ii. Olasz fi'mvíg iáiék Meteorológusok között i Az első képtől az utolsóig : a kapitalizmus görbe tükré- j nek nevezhetnénk ezt a filmet, ha a bűnügyi íilmvígjá* tékot egyáltalán komolyan lehet venni Monte-Carlóban, vagy az olasz filmek vásznán. A lóversenyen bemutatják a megfúrhatatlan páncél- ! szekrényt, amit csakis amerikai gyárthat. A tét és a reklám óriási, de azért vannak az ellenérdekek az érdekek letörésére, hogy banda banda hátán szerveződjék a páncélszekrény — és arni ezzel egyenlő —, a másik érdekcsoport megfúrására. Itt mindenki, a fiatal özvegy. az unokaöccs, a három matróna, a gengszterek és ellengengszterek egyformán hitványak, mert kést, pisztolyt forgatnak egymás leküzdésére. Hogy a játék víg maradhasson és ne csússzon át drámába, senkit meg nem ölnek, még különösebb verekedés sem tör ki, mert délen vagyunk, Monte-Carlóban, ahol a vidámság és kedélyesség még »a kasszafúróknál is kötelező. Legalábbis egy filmmesében. Marcéllo Fondato forgató- könyvében mindenki megkapja a maga jellemzését. A csinos özvegy, Valentine esakis úgy tud igazán boldog ízereimet vallani, ha előbb füllent egyet és utána vallja be a sok pénzt. Georges sem különb, megjátssza az irgalmas és szerelmes szamaritánust. a Grál-lovagot, hogy aztán előhozakodhassék az ékszerekkel. A pénz és a gazdagság fertőzését még a rendőrség ritka hajú feje, Simon is megkapja: amikor ráülhet — bárcsak pillanatokra — a nagy vagyonra, ámokfutásszerűen igyekszik eltűnni üldözői elől, a pénzzel. A film rendezője, Giorgio Capitani, látszólag mindent a külsőségekre tesz feL Monte-Carlo fényűző környezetében, világhírű sztárokkal, többek között Catherine Spaakkal, Philippe Leroy- val, az olasz Gastone Mos- chinnal dolgozik, dolgoztat, nem fukarkodik az üldözéses jelenetekkel, sőt néha eredeti ötlete is támad. A véletlenek sodrásában két szellemes szövegű zsarolásra is oda kell figyelnünk, mert a .pénz körüli hajszában az is előfordulhat, hogy a nagyobb és kisebb rablók szellemesen átejtik egymást Á színes tengerparti felvételek, a francia filmekből oly jól ismert autópálya. a repülőgéppel is tarkított bonyodalmak megteszik a magukét. S végül is á rendező nem csapja be a nézőt: a happy enddel sem mossa tisztára hőseit, a lány és a fiú éppoly mohó önzéssel fogják, markolják a dollárt és az ékszert rejtő táskát, mint azok a gengszterek fognák, akiket gazdáik rablásra küldtek. És ez az igazság többet mond a szokványnál ebben a filmben. Catherine Spaak nagyon csinos és dekoratív, Philippe Leroy nem több, mint a sorozatban gyártott és látható francia kalandhősök. Gaston Mosch innak vannak ellenállhatatlan pillanatai: a francia rendőrtisztviselő korlátolt figuráját néhány mondattal és remek arcjátékkal fogalmazza meg. Az ő játéka és a finálé morális őszintesége a film igazi nyeresége. A PROGRAM: klubnapot hirdetett. Átmeneti szélben, süllyedő légnyomásban, a lassú felmelegedés érkezte- kor érkeztek meg a Technika Házába a vendégek. így kell fogalmazni, a klubnap részt vevőinek pontosságával. Ugyanis az időjárás tudósai, kutatói tartották klubnapjukat. Az Országos Meteorológiai Társaság tagjai jöttek össze, hogy eszmét cseréljenek, előadást hallgassanak, s az évi fotópályázat díjait kis ünnepség mellett a nyerteseknek átadják. Én a szünetben, uzsonnázás közt — narancslét és feketét isznak a meteorológusok — „hallgattam ki” beszélgetéseiket a felhőkről, záporokról. zivatarokról. Egy idős bácsi — dr. Hiller Alfréd — visz h tablókhoz. s egy áprilisi hóesés pillanatfelvételét mutatja. Díjat nyert vele a társaság hajdani elnöke. A hetvennyolc éves meteorológus szeszélyes tavaszt fotózott: havazást alacsony felhőzet mellett, a tavalyi április 8-i érdekes időjárási jelenséget (a szakember így mondja: „Időjárási jelenség”, mi csak úgy mondjuk: bolondos április), amikor már kibomlottak a fák virágai, s a virágokra hullt a hó, a természet különös védekezéseként, mert másnapra megérkezett a fagy és ez a könnyű hó védőtakaróként borította a gyenge rügyeket, virágokat. A METEOROLÖGIAI Intézet (nem azonos a társasággal) időjáráskutató osztályának munkatársa. Tänczer Tibor egy fiatal vietnami fiúval beszélget. Kollégák. Vu Dinh Hai nálunk végzi az aspirantúrát, hanoi meteorológus, tudományos munkája: a zivatarok előrejelzése. Hanoi környékén nagy jelentősége vah ennek, hisz az ottani zivatarok gyakran pusztító erejűek. Vu Dinh Hai több barométeres — különböző tényezőkkel — módszert dolgoz ki: a nedvességtartalom, a felhőzet, az elektromosság feltételeinek összhatásáról, így tud már most is szinte pontos 12 órás előrejelzést adni. Kollégája, Tänczer Tibor a meteorológiai mesterséges holdak fel- használásáról, vagyis munkájáról számol be hanoi barátjának. Nálunk már — mondja — a lőrinci obszervatóriumban naponta többször is veszik a mesterséges holdak meteorológiai felvételeit. Egy-egy ilyen felvétel háromezer kilométeres területet is 1500 méter magasságból egységben be tud mutatni, megfigyelhetők az időjárási viszonyok, a ciklonok, az analízist sokkal jobban el lehet már végezni. Hat-nyolc képet már „le tud venni” a pesti obszervatórium, amely egész Európát tükrözi. Nagy segítséget nyújtanak ezek a képek nemcsak az analízisek, hanem a tudományos kutatáshoz is. „A meteorológiai szolgálatot teljesítő műholdak — mondja Tänczer Tibor — eddigi legnagyobb eredményei a kutatás számára, hogy jól elvégzik a sugárzásméréseket, a földről a világűrbe távozó sugárzással együtt. Egyaránt mérhető így a hőmérséklet kisugárzása, a felhőzet fölötti hőmérsékletek mérése, s maga a felhőzet vastagságára is, magasságára is, a várható csapadék szempontjából igen jelentős következtetéseket tudunk levonni”. AZ UZSONNASZÜNETBEN az újságíró egy világrekordról értesül. Itt tudom meg — a szakemberek számára ez már nem is újdonság —, hogy a hideg világrekordja aránylag friss eredmény. illetve a tudomány még nem oly rég jegyezte fel. Csak a mostani antarktiszi expedíciók során derült ki, hogy nem Szibéria a Föld leghidegebb tája, mint azt eddig hitték, hanem az Antarktisz. A legutóbbi telek során az egyik ottani kutatóállomáson mínusz 88.3 fokos hőmérsékletet mértek. A régebbi „világcsúcsot” a szibériai Ojmjakon jegyezték fel: mínusz 70 fokkaL gya (farkas) Egy kardnyelő nehézségei Romano Stefani show-ja a rendőrségen Rövid Iránunk a 28 esztendős Romano Stefanival foglalkozik, akinek a kardnyelés az egyedüli foglalkozása. Meg lehet érteni, hogy ez a nehéz és valóban megemészthetetlen táplálkozás néhanapján ivásra készteti hősünket. S ilyenkor, ha túl mélyen nézett a boros- very whiskysüveg fenekére, az éjszaka beálltával valamelyik park padján „vetette meg” ágyát. A minden munkaalkalmat megragadó• artista hivatásához méltón, a „mit lehessen tudni” jelszóval, soha nem lépett „fegyvertelenül” az utcára. Ha éppen nem akadt a keze ügyébe egy kard, egy feszitövassal is beérte. Ez lett a veszte. — Egyik éjszaka, az egyik hamburgi park rendőrjár- öre figyelmes lett egy alvó férfire. Közelébe érve, a feszítővasat betörőszerszámnak vélve, teketóriázás nélkül letartóztatta a „lerészegedett betörőt”. Az alapos kijózanító kúrát szigorú kihallgatás követte, de Romano minden igyekezete, vallomása süket fülekre talált. Végső kétségbeesésében maga helyett a „telteket hagyta beszélni”. Kinyitotta a száját és a „bűnjelet” pillanatok alatt lenyelte. A bizonyítás használt. Még a leghitetlenebb rendőrök is kénytelenek voltak beismerni tévedésüket és minden további nélkül szabadlábra helyezték a pórul járt kardnynyelőt. űrhajós a kocsmában...?! Sört inni tértem a petőfi- bányai italboltba. Kocsma- bűz, dohányfüst, italok keveredett szaga fogadott. A söntéspult mögötti falról egy felírat díszes betűi tudatták velem, nem közönséges vendéglátóipari egységbe léptem: itt a „Leonov szocialista brigád” etet és itat, méri a bort, sört, pálinkát, a házi készítmény» hurkát és minden egyebet. Körüljártattam szemem a nem éppen tiszta, oszlopos, hodályszerű ivóban. Az agyonhasznált székeken, a dísztelen asztalok melleit néhány vendég „üldögélt”. Olyanforma látványt nyújtva, mint az összeesett torta. A szesz jótékony gőzében darvadoztak. Látnivalóan részegek voltak. S jóllehet a szeszt szocialista brigád tagjaitól kapták, szerintem nem „szocialista módon”, hanem egészen hagyományos módon jutottak el a berugásig. Nem hiszem, hogy ilyen pont szerepelne a brigád vállalásai között: ennyi és ennyi embert lerészegítünk. Tévedés ne essék, nem vagyok ellensége a „Leonov szocialista brigádnak”. A környezet ellen vagyok, amelyben működnek, elősegítve a „súlytalanság" állapotát. A szocialista brigádmozgalom a munkaverseny magasabbrendű formája — valljuk és hisszük, nem egy gyakorlati példa bizonyítja ezt. De ne plántáljuk kocsmai miliőbe. Ne alacsonyítsuk és ne járassuk le a versenymozgalom nemes céljait. A másik: Leonov űrhajósnak nincs szüksége kocsmai népszerűsítésre! A tiszteletnek és megbecsülésnek az a módja, amelyet a petőfibányai italbolt „szocialista brigádja” választott, enyhén szólva, rossz érzéseket kelt az emberben. A módszer, s.annak megvalósítása egyenesen lealázó. Helyénvalóbb lett volna, ha az italbolt dolgozói inkább a tisztaság megteremtésére fektetnének nagyobb súlyt. Űrhajós szocialista brigád nélkül. Mert a tiszta, kultúrált környezethez ezek a „kellékek” nem, egyáltalán nem szükségesek. % (pataky) B. FIKER : ». — Meg. Abban a faluban, ahol a szeretője lakik. Egy kiskert kerítésének támasztva állt. Nem a férfi házánál, hanem alig húsz lépésre az autóbuszállomástól. Már ott a kerítésnél rögtön eszünkbe ötlött, hogy a tettes alighanem megelégelte a kerékpározást, és felült a közelben álló autóbuszra. Időbelileg minden gyönyörűen stimmel. Hisz érti. Az autóbusz menetrendje. A gyilkosság időpontja. A szükséges idő, hogy az ember biciklin eljusson a vasúti pályától a faluba, ahhoz a kerítéshez. A bicikli hovatar- tozósága nem kétséges. A naív kérő biztosan felismerte, hogy az övé. És hátul a csomagtartón egy szvetterbe göngyölt kézitáska volt. A táskában a szokásos apróságok és egy kétségbeesett levél a nős pasasnak címezve. Az ő helyében én örülnék a gyilkosságnak ... — De* neki nem volt nevethetnék je?! Karlicek sanda pillantást vetett rám. — Persze hogy nem. Egvrészt nem tartotta ízlésesnek a dolgot, másrészt erélyesen közbeszólt a felesége is. Az asszony egyáltalában nem ért egyet azzal a felfogással, hogy a művésznek, művészi potenciája megőrzése érdekében nőket kell hajkurásznia. Szerinte tökéletesen elég, ha alkotás közben nem zavarja a porszívó zúgásával, és rendben tartja a papucsát. De nem erről van szó. Hanem az autóbuszról. Kezdtem hinni, hogy megtudok valami érdemlegeset. Az ottani autóbusz — vett újra nagy lélegzetet Kaliice: — mr holnap rokkantsági járadékra jogosult, de , ., : i! ' -> v':gig: <y "í! az utat a menetrena sz.,. r.t ... ,i 4 !y és a falu között, ide-oda. Ezen a táróé a ,on, mintegy harminc kilométeren, világa ácsot ér el a megállók száma. A sofőr egy hajdani szatócs, akinek a boltjából állami üzletet csináltak. Felkínálták neki az üzletvezetői állást, de ő megköszönte, mondván, hogy inkább lát egy kis világot, és azóta ide-oda furikázik a harminc kilométeren: Többnyire ugyanazokat az embereket viszi, és ez fontos körülmény. Ha véletlenül idegen ül fel az alkotmányára, egész úton kérdezgeti, honnan és hová és miért, satöbbi. Rettentő szószátyár alak, hol vagyok én tőle! Azt mondják, a boltjában többet pletykáltak, mint eladtak. Egy csomag pótkávé vásárlása eltartott két és fél óra hosszat. — Igazolta a feltevését, hogy a biciklista az autóbuszon utazott? — Igazolta, hogy az autóbuszba felszállt egy idegen turista, a ruhája és főképp a cipője szerint gyalogos. A bicikliről nem tudott senki, az a sarkon túl állt. A sofőr és a többi utas egybehangzóan úgy írja le, mint átlag >s termetű, középkorú embert, aki rövid, fekete szakállat visel. Valószínűleg hosszabb túráról érkezett, s közben nem borotválkozott. Vagy állandóan hordja ezt a férfiékességet. Azt hiszem, leginkább olyannak képzelhetné el, mint egy Verne-regény hősét, tehát egy kissé ódivatúnak. De ez alighanem szemérmetlen álcázás volt. Feltűnőnek álcázta magát, mert civilben talán semmi feltűnő nincs rajta. Ez is egy ötlet. Éppen behozták a kávémat. Karlicek nem ivott kávét, nem dohányzott. Bevallotta, hogy csak gyenge teát fogyaszt. Kapott tehát teát, s lelkendezett, milyen remekül illatozik, pedig nem volt egyéb enyhén sárgásra színezett forró víznél. Közben megkérdeztem, látta-e valaki a fekete turistát a biciklin. Karlicek azt felelte, hogy nem. — Tudom, hogy ez furcsa — tette hozzá —, de nem. akadhattunk fenn ilyen véletlen tanúhiányon. A kérde- zősködést rábíztuk a helyi szervekre, magunk nem akartuk ezzel az időt tc'tenl. Biztosan látta valaki, arra mérget veszek. De hiszen majd csak akad tanú. Azon a lapos tájon egy turista, aki valami ósdi klub szabályai szerint öltözködik, önmagában is feltűnő. Hát még ha fekete kör- szakállt és szöges bakancsot viselt. Ezenkívül azt mondják, olyan nehéz csomagot cipelt a hátán, hogy alig tudott felkapaszkodni az autóbuszra. Általában azt gyanítják, hogy köveket vitt, tehát hogy valami ásv^nygyűjtő volt. Mindezek mellett még ' idogcímkékkel kivert görcsös turistabotot is fogott a kezében. És most képzelje el ezt a csodaszörnyet biciklin, s hozzá a szvetterbe göngyölt női kézitáskát. — A csomagtartón? i • ó — A csomagtartón. Karlicek a teáscsésze fölé dugta az orrát, mire bepárásodott a szemüvege. Levette és rhegtörölg'ette a zsebkendőjével. Ezért egy kis szünet támadt a riportjában. — Felszáll tehát az autóbuszra — osevegett tovább —, erőlködve leteszi a csomagját, leül, s a csomagokat óvatosan a lába közé veszi, nehogy az ásványok vagy mik megsérüljenek. Az autóbuszban éppen arról folyt a szó, hogy vagy fél órával ezelőtt a látóhatár szélén robbant valami, ez azonban nem érdekelte a turistát. Csak egy későbbi, egyenes nekiszegezett kérdésre dünnyögött any- nyit, hogy mintha látott volna valamit ő is. Több fiatalember elkerekezett oda, hogy körülnézzen, valaki, mint mondják, motorbiciklire ült, de mindenki a 297,3. kilométernél lévő útkereszteződéshez igyekezett. Feltételezésünk szerint a szakállas a mezőkön át a 286. kilométer felől, a gyilkosság helyéről érkezett. Ezért nem találkozhattak vele a kíváncsiak. S talán ez az egyik oka, hogy észrevétlenül bejuthatott a faluba. A gőz most már nem csapódott annyira a szemüvegre, Karlicek megihatta a teáját. Roppant illedelmesen végezte ezt a műveletet. t — A szakállast komor, szófukar embernek írják le — folytatta. — Gyilkosság elkövetése után magam sem viselkednék másképpen. A sofőr részvevő megjegyzésére, hogy buta dolog lehet a nyári hőségben ilyen otromba csomaggal közlekedni, felhorkant, hogy talán azzal együtt •is elviszik. Aztán megkérdezte tőle a kalauz, hova lyukassza a jegyet. A turista rámordult, hogy a végállomásra, azután hallgatott. Az utasok meg sem tudták már, mi történt a vasúti pályán, mert a sofőr erősködött, hogy indulni kell. Hát el is indult, és majdnem összeütköztek a tűzoltókocsival, amelyért egy motorbiciklista hajtott el a pályától. Mindenki kíváncsi volt, csak a szakállas nem. Nem furcsa? — Talán. — De történt még furcsább dolog is — mondta Karlicek vészjóslóan —, csak figyeljen! A szakállas egy ideig nézegette a térképet, amit a zsebéből húzott elő, majd ismét zsebre vágta. Mintegy fél óra múlva egy állomáson, ahol egy elágazó mezei ösvényen kívül az égvilágon semmi sincs, felvett az autóbusz egy régi ismerőst. Jozefka nénit egy hátikosár túróval. A néni a begyűjtőbe ment, fel akarta ajánlani a túrót a kötelező tojásbeadás helyett, A amit, mint mondta, sehogy sem tudott megtermelni. — Ez hát az a még furcsább dolog? l (Folytatjuk)-------- — --------------------------------------------------------------------—a 0
