Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

Dönteni alrar a kedves vevő Elektromos .kapocs" Eger és Gyöngyös között Szigorúbb ellenőrzést! A NAGY HORDEREJŰ gazdasági döntések köztudot­tan a kormányzati tárgyaló.­termekben, az igazgatói szo­bák párnázott ajtajai mö­gött, vagy a szövetkezetek sűrű levegőjű közgyűlésein születnek. Az sem titok, hogy e fórumok elhatározásait né­ha évekig tartó vizsgálódá­sok, temérdek adat és infor­máció összegyűjtése, mérle­gelése előzi meg. A fogyasztási cikkek millió és millió esetben történő vá­sárlásakor, a szolgáltatások igénybevételekor az emberek látszólag szinte gépic ha­tároznak arrói. mire sék pénzüket. A valóságban özek­nek a mini-donteseknek is éppúgy előzményük van, mint a nagy h,.!<;sugarú nép- gazdasági, vagy vállalati el­határozásoknak. Mimién fo­gyasztói döntést megelőz va­lamilyen tájékozódás, a ked­ves vevő bizonyos informá­ciókat gyűjt Enélkül a leg­gyakrabban ismétlődő vá­sárlásaikról sem tudnának helyesen döntetni az embe­rek; A FOGYASZTÓ, mielőtt • határoz jövedelmének fel­használásáról, rendszerint ar­ra kíváncsi, hogy mit. hol, mennyiért, milyen minőség­ben, milyen előnyökkel vá­sárolhat. Eközben szeretne meggyőződni arról, hogy amire éppen szüksége van, megvásárolható-e. Illetve ami kapható, megfelel-e céljai­nak? Érdekli az is', hogy el­érhet ó-e száméra a keresett cikk ára. vagy ez az ár arányban áll-e a termék, il­letve a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel. Hiány, vagy más kedvezőtlen feltétel esetén megkísérli kideríteni, mivel helyettesíthetné a keresett cikket, mi mással érhetné el a kívánt célt. Erősen érdek­lik az újdonságok, hasonló rendeltetésű, de minőségben és árban eltérő cikkeknél a különbségek.' Egyáltalán, tudni szeretné, — még ha azonnal nem Í6 vásárol —, hogy mindez, ami kapható, mire jó, mire használható? A fogyasztóik tájékozódá­sának és tájékoztatásának kialakultak korunkban a ha­gyományos formál, módsze­rei. Ezeket lehet olykor el­maradottnak, nehézkesnek, olykor bosszantóan szűksza­vúnak tartani, ámde a fo­gyasztók számára, még ebben a formában sem nélkülözhe­tők. Gondoljunk itt minde­nekelőtt a járműveken, az utcákon, a mozikban, a saj­tóban, a rádióban és a tele­vízióban szereplő hirdetések­re, a jól, vagy kevésbé jól rendezett kirakatokra, az al­kalomszerűen terjesztett és nem mindig sikeres gyárt­mányismertetőkre, a hébe- hóba megrendezett árbemu­tatókra. Ezek hatásfoka, az általunk közölt használható információ értéke persze együttesen sem tesz ki any- nyit, mint amennyit az em­berek a vásárlás színhelyén személyesen szerezhetnek meg maguknak; AMIKOR SÜRGETJÜK a fogyasztok tájékoztatásának fejlesztését, nemcsak a ha­gyományos formák, ötlete­sebb, tartalmasabb alkalma­zására gondolunk. A kon­vencionális módszerek töké­letesített változataikkal sem képesek ma már mindazt az információt nyújtani, amit a fogyasztók — a termékek és szolgáltatások növekvő bősé­ge, gazdagodó választéka miatt — egyre türelmetle­nebbül igényelnek. Mégha előbb vagy utóbb megegyez­nek is a termelőik és a ke­reskedőik egymással, hogy ki tájékoztasson, — pillanat­nyilag ezen még erősen vi­tatkoznak —- a vevő akkor sem lehet teljesen nyugodt. Jól tudja, hogy az őt tájé­koztatók érdeke, az eladás­hoz fűződik. Ezért nem min­dig képesek legyőzni a kísér­tést, hogy többiét, szebbet és mást mondjanak a vevőnek portékájukról, mint amit az „tud”. Kitől kaphatnak hát, minden tekintetben tárgyila­gos, megbízható információt a fogyasztók? Nyilván olyan szervektől, intézményektől, akik érdekeit tekintve füg­getlenek a gazdasági szervek­től. A SZAKSZERVEZETEK felbecsülhetetlen szolgálato­kat tehetnének ezen a terü­leten is. Tekintéllyel, jártas­sággal, helyzetismerettel, te­hát minden lehetőséggel ren­delkeznek, hogy a fogyasz­tók segítségére siessenek. A szakszervezetek önállóan, vagy más társadalmi szer­vekkel együttműködve, rend­szeresen megjelentethetnék a fogyasztók lapját, amelyek­nek — Bakértők és tapasz­talt fogyasztók megállapítá­saira alapozott — közlemé­nyeiből, az egyes termékek értékéről, tulajdonságairól elfogulatlan, megbízható tá­jékoztatást kaphatna a dön­tésen töprengő fogyasztó. Az eddiginél sokkal széle­sebb körben, és rendszere­sebben lehetne termékbemu­tatókat is tartani. Az ipar és a kereskedelem egymás közötti kapcsolatában, vala­mint a termelőeszköz piacon már régtől kezdve nélkülöz­hetetlen segédeszközként használják a gyártmány­katalógusokat. Ennek vala­milyen egyszerű formáját, ki lehetne alakítani a fo­gyasztók használatára is. Eb­ből az ipari és a kereskede­lem által közösen készített és esetleg szerény díjért árusított képpel, rajzzal il­lusztrált tájékoztatókból, nemcsak azt tudhatnák meg a vevők, hogy mi van, ha­nem azt is, hogy hol van. Ne járják le a lábukat sokszor az emberek csak azért, hogy megtudják: gyártják-e, áru­sítják-e egyáltalán a kere­sett holmit Magyarországon. BÁTORÍTÁST érdemelnek azok a törekvések is, ame­lyek a levelező reklám ki­terjesztését, fejlesztését szor­galmazzák. Ha mondjuk va­lakinek már van egy tele­víziókészüléke, vagy mosó­gépe, aligha tervezi annak megvásárlását. De akinek nincs, arra lehetséges vevő­ként számítani lehet. Az ilyen fogyasztóval bizonyos megkülönböztetéssel célsze- rű foglalkozni. Számára töb­bet, alaposabbat kell mon­dani, ha vásárlóként akar­juk őt viszontlátni. A név­re szóló felhívásra, tájékoz­tatásra egyébként is jobban odafigyel az ember. A LEHETŐSÉGEK szinte kimeríthetetlenek. A jelen­legi helyzet egyelőre még­sem fenyeget túlzásokkal. Ellenkezőleg: szervezett vál­lalati, társadalmi erőfeszíté­sek szükségesek, hogy a ked­ves vevők mind gyakoribbá való döntéseihez egyre bő- vebben buzogjon a jó és igaz információ tiszta forrása. Gyertyános Zoltán Hacsak az én esetem len­ne az egyedüli, akkor is szó­vá tenném. De kiderült, hogy mással lg történt hasonló. Ezért most már még hango­sabban mondanám, ha tud­nám: szigorúbb ellenőrzést kívánunk 1 Ugyanis az történt: a gyön­gyösi fogyasztási szövetkezet gázcseretelepéről hazavittem a palackot, és otthon kide­rült, hogy rossz a szelepe. Csendesen szivárog belőle a gáz. Miután visszavittem, szó nélkül kicserélték, és csak annyit mondtak: nem ez az első olyan palack, aminek szivárog a szelepe. Oda 1« tették a többi hibás palack mellé. Följegyeztem a palack szá­mát: 19812 és a töltőállomás címét: KW Siófok. Tulajdonképpen a siófo­kiaknak szeretném címezni azt a véleményemet, amely szerint meózásuk — a tények szerint — életveszélyesen könnyelmű. Az utóbbi idő­ben néhányszor már olvas­hattunk arról, hogy fölrob­bant a gázpalack, súlyos sé­rüléseket, károkat okozva. Az én példám bizonyos mértékig meg is magyarázza ezeknek a baleseteknek felté­telezhető okát. És miután emberéletek pusztulhatnak el a siófoki üzem meósainak könnyelmfisködése következ­tében, erről a jelenségről va­lamiféle enyhe dorgálással beszélni túl kevésnek tűnik. Az emberi élet sokkal komo­lyabb attól, semmint hogy néhány sajnálkozó szóval megelégedhetnénk Ilyen eset­ben. Ne tűnjék hát valami­féle túlhajtott fontoskodás­nak. ha nagyon szigorúan kö­veteljük a gáztöltő üzemek abszolút precíz munkáját. A selejt itt nem valami egysze­rű üzemi selejt, a selejt az ő munkájukban helyrehozha­tatlan baj forrása lehet. Ezért hívjuk fel mindazok­nak a figyelmét, akik palac­kos gázt használnak, hogy az új palack beszerelése otán ne sajnálják a fáradságot a zárószerkezetet alapos vizs­gálatától. Megfelel ehhez a töményebb szappanhab is, amely azonnal jelzi az eset­leges szivárgást. Csak annyit még, sajnál­kozással, hogy nem a mi fel­adatunk lenne az ilyesfajta „szakmai tanácsok” adása. (—ár) A 3. számú fő közlekedési út mátrai oldalán, az OVIT épülő új, 120/220 kilovoltos transzformátorállomásán, be* rendezték már az elektromos vezérlőtermet, ahol a kap­csolatot tartják Eger és Gyöngyös között s egyben biztosítják a Gyöngyös—vi- sontai nagy beruházás vllla- mosenergia-scükségletét. Rö­videsen itt kapcsolják majd az országos gyűjtősínre a Gagarin Hőerőmű első gép­egységei által termelt ára­mot is. v (Kiss Béla felvétele.) Miért Ifizik ? A tisztításra beadott öltö­nyök és kosztümök megkü­lönböztetésére eredeti mód­szert alkalmaz újabban az egri Patyolat Vállalat Ko­rábban cérnával számokat varrtak a ruhák elrejtett sar­kába, de ezt nem találták jó­Közönséges hétköznap. Örs vezér vízparti falujában a széles utcák két oldalán Szerény, kisablakú porták és városba illő villák. Szükebb utcák, összetördelt, fagyott keréknyomokkal. Szekerek zörögnek a párázó alom ter­he alatt; távolabb halad zsá­kokkal megrakottan; bicik­lista férfi csönget rám a sa­rokról. A járdán fekete ru­hás, vékony, sovány öreg­asszonyok köszönnek fáradt járású, kucsmás férfiaknak. Fiatallal nem találkozom. — A fiatalok? — válaszol­ja Antal Béla vb-titkár, aki maga is alul van még a har­mincon. — 280—300 körül lehet a számuk, nagy részük eljáró munkás. Ötvenen le­hetnek, akik itthon marad­tak. Tizennégy—tizenhatan a szövetkezetben dolgoznak, a többiek, főleg lényok, Za- ránkra. a háziipari szövetke­zetbe járnak át. Hogyan élnek, milyenek a tarnaörsi fiatalok, figyelnek- e rájuk, meghallgatják-e, amit mondanak ...? Báli József, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, a községi pártszervezet titkára: — Elégedettek vagyunk a fiatalokkal, a KlSZ-szerve- zet munkájával. Nem kérhe­tünk tőlük olyan segítséget, amit meg ne adnának és mi is igyekszünk segíteni gond­jaikon. Hallgatunk-e szava­ikra? Ha ésszerű javaslato­kat tesznek. Nem azt nézzük, fiatal vagy öreg a javaslat- tevő, hanem a szavak és a tettek értékét mérlegeljük. A tiszts r’, ,,/tásáná! sem tartjuk mércének az ősz ha­Tóba dobott kövek... Mindenki olyan Ifjúságot képzel ma­gának, amilyen a fantáziájától telik. Ebben én megnyugodnék, ha nem tapasztalnám lépten-nyomort a görcsös igyekezetét, mellyel ki-ki azonosítani igyekszik eme jat, vagy az életkort Szövet­kezetünkben hatan vannak fontos beosztásban. Jó szak­emberek. S maga a főköny­velő is fiatal, nemrég 6 igaz­gatta a kiszistákat — Itt élnek, nevelkednek, dolgoznak mellettünk. S úgy tekintünk rájuk, ha a mi nemzedékünk megöregszik, elfárad, nekik kell jönni utá­nunk, hogy felváltsanak. Számszerű többségben fe­gyelmezettek, kötelességtu­dók. Persze, akadnak közöt­tük üres pózolok, divatos kü­löncök. Azt vallom, ezeket sem kell kategórikusan el­ítélni, inkább közeledni hoz­zájuk, hogy formáljuk őket átalakítsuk. („Az ember is érzi ■'•iharai- val: át kell alakulni, akár az ipar...”) — Persze, ez nem megy kínlódás és küszködés nélkül. De ezt a kínlódást nem spó­rolhatjuk meg, nem zárhat­juk ki az életünkből, mint a lakásból éjszakára a macs­kát... Hogyan érzik magukat a fiatalok Tarnaörsön? — A fiatalság az utóbbi időben kezd elégedetté vál­ni. A tsz gyenge eredményei miatt korábban sokan itt­hagyták a falut. A gyalog munkától ma is húzódoznak valóság alatti — vagy fölötti — képzelet­beli nyájat az ezerszínű, ezerarcú, ezer- hevületü hús-vér fiatalokkal. (Fekete Gyula) nek, s életre hívják a tánc­csoportot is, amely 2—3 év­vel ezelőtt még sikerrel mű­ködött — A fiatalok nem vágynak el a faluból. Szeretik a falu­jukat, s azok is szívesen ha­zajárnak, akiket hétközna­pokon máshová köt a mun­kájuk. Maradhatnának ugyan a városban, de szívesebben vannak velünk. Varga Mária ismeri életü­ket érzéseiket Maga is meg­ízlelte az eljáró munkások kenyerét Érettségi után Pesten keresett állást, aztán három hónap után hazajött s többé nem menne el. Sokan azért lentek <J, mert falujuk nem adta :neg nekik a munka lehetőségét. S volt rá példa, hogy a ke­vés meglevőtől is meg akar­ták fosztani az embereket. Dékány Lajost, Tarnaörs tör­ténetének íróját idézem, a 30- as években papírra vetett sorait: „Egy élelmes vállal­kozó torontáli szőnyeg készí­tésére oktatta ki a serdülő ifjúságot. Fiúk és lányok egy­aránt szőnek és ez a faluban elterjedt foglalkozás szép mellékjövedelmet biztosít az ifjú nemzedéknek. Napról napra szaporodik a szövők száma és lassan alig lesz ház, ahol majd szőni nem tutinak. az itthon maradtak, de trak­torra, gépkocsira szívesen ülnek. Most is négy fiatalt küldtünk ösztöndíjjal szak­mát tanulni. Van a faluban presszó, mű­velődési ház, klubkönyvtár. A fiatalok legszívesebben itt tanyáznak. Válogathatnak 24 fajta újság, több ezer kötet könyv között, s a különböző társasjátékok is rendelkezés­re állnak. A fiatalokat vonz­za a művelődés lehetősége, s betérnek azért is, mert a KISZ-szervezet titkárát hiá­ba keresnék máshol. A csi­nos, 20 éves Vprga Mária klub-könyvtárvezető, műve­lődési otthon igazgató és KISZ-titkár is egy személy­ben. — Hallgatnak ránk, csep­pet sem érezzük, hogy a köz­ség dolgaiban mellözöttek lennénk. A tanács, a párt- szervezet segít bennünket. Régóta gondunk, hogy nincs a fiataloknak önálló, állandó helyiségük, ahol összejöhet­nénk. Most már lesz, márci­us 21-én klubot avatunk. Több mozgást, nagyobb fej­lődést várok ettőL Űj hangszereket kap a KISZ-zenekar, amihez pénzt a termelőszövetkezet és a megyei KISZ-bizntttág adott, í Irodalmi színpadot szivvez­Az asszonyok hímzéssel fog­lalkoznak, különösen a teher hímzésben igen ügyesek, de újabban divatos, színes hím­zéseket is készítenek..Az elterjedt foglalkozás, a szö­vés—himzés hagyománnyá erősödött, s erre alapítva ho­nosodott meg Tarnaörsön a háziipar. A termelőszövetke­zet megszilárdítása jegyében ezt a szép hagyományt erő­szakosan elsorvasztották. Hat—hét éve, a háziipari szö­vetkezetei szinte elüldözték a faluból, arra számítva, hogy ha nem lesz Tarnaörsön há­ziipar, az abban dolgozó fia­tal lányok, asszonyok majd kénytelenek lesznek a tsz- ben munkát vállalni. Nem így történt. A Zaránkra me­nekített háziipari szövetke­zetét nem hagyták el a szö­véshez—hímzéshez értő, ügyes kezű lányok, asszo­nyok, g naponta átjárnak Zaránkra falujukból ma is. — Ha sikerül, visszatele­pül hozzánk a háziípar. S az ott dolgozó fiatalokkal meg­erősödhetünk. Örs vezér régi faluját a Tárná keríti. Határának alakja olyan, mint egy kis, keskeny balta. A kép cselek­vésre kényszerítő: bele kell vágni a dolgok közepébe! Ha valamihez hasonlítani akar­nám az örsi állapotokat, ta­lálóan egy kiterjedt, csendes tóhoz hasonlítanám. A fiata­lok több mozgást, frissessé­get akarnak vinni életükbe. Mozgatni a felszín nyugal­mas tükrét. Tetteik, szándé­kaik egy-egy tóba dobott kő. S ezek a kövek frissítik a vi­zet... Patak; Dezső nak, s egyszerű tűzőgéppel rögzítik a számot viselő sza­lagot. Természetesen ez a módszer nem kíméli a drága szövetet, de bizonyára gyor­sabb és kényelmesebb meg­oldás. Senki sem venné zokon, ha lemondanának újításuk­ról, $ ebben az esetben ra­gaszkodnának feledésre ítélt hagyományos módszerhez ... (P. t.) Gyár- cs Gépszerelő Vál­lalat keres vidéki szerelési munkálataira (Diósgyőr, özd, Ajka, Balatonfűzfó, Székesfehérvár, Dunaújvá­ros munkahelyre) i'9(Sszerelő, liegesztO, lakatos, kovái*« szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat Minden héten szabad szom­batot, 44 órás munkahetet, ingyenes szállást biztosí­tunk. Jelentkezés: szemé­lyesen, vagy írásban Buda­pest, VI. kér., Paulay Ede utca 52. Személyzeti fő­osztály.

Next

/
Thumbnails
Contents