Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

Meres megye műemlékei I. kötet Az Akadémiai Kiadó sok­oldalú tevékenységének leg­újabb, nem csupán országú* ■San,* de európai színvonalon !h kimagasló gyümölcse fek­szik eiöttünk: a 10 évi szor­gos kutatómunka eredményét (feldolgozó Heves megye mű­emlékei c. három kötetben tnegjelenő mű első kötete. A Magyarország műemlékei to­pográfiája nevet viselő soro­zat eme legújabb eredménye, az Esztergom, Győr—Sopron. Jíográd <ls Pest megyék, vala- Ciint Budapest műemlékei írtán immáron a hetedik s égyben a leggazdagabb kötet 641 oldal terjedelmével, 669 ábrájával emelkedik a soro­zat eddigi darabjai fölé. Ha­zánkban mindeddig ez az első műemléki mimika, mely a tel­jességre való dicsérendő tö­rekvés szigorú betartásával •korszerűen konstruktív és komplex módon ad számot 9CV megyéről. íj Ennek a három kötetes ha­talmas alkotásnak a létrejöt­tét Bercsényi Dezső mellett annak az egri Voit Pál művé­szettörténésznek, kandidátus­nak köszönhetjük, aki a to­vábbi megyék feldolgozói szá­jaiéra olyan példát állított, «elynek magas színvonalát áem lesz könnyű majd utol­érni. j; A első kötet két nagy részre tagozódik: a 454 oldal terje­delmű un. „Bevezető tanul­mányok”- at megyénk egyes (helységeinek műemléki to- pografikus leírása követi. A bevezető tanulmányok gazdag sorát Heves megye régészeti emlékeit tárgyaló, régészet- földrajzi szempontokat is ér­vényesítő két stúdium nyitja imeg. Az elsőben Kalicz Nán­dor az őskőkortól a kelták ko­ráig, a másodikban pedig Sza­bó János Győző, az egri Dobó István Vármúzeum régésze a cfák uralomtól a honfoglalás koráig terjedő időszak régé­szeti emlékanyagával ismer­tetik meg az olvasót. A ta­nulmányok alapján könnyen tájékozódhat bárki arról, hogy a magyar államalapítás előtti különböző korok, ill. kultúrák trat,-milyen emléke­ket hagytak maguk után, hol éltek e távoli korok emberei. • Bercsényi Dezsöi újszerű történeti áttekintést nyújt a XI—XV. sz. emlékeiről. Kör­képben vázolja fel megyénk kimagasló középkori építésze­ti maradványait. A ránk ma­radt román kori anyag ugyarl szemre csekély, de egyedi je­lentőségében nagy fontossá­gú. (Feldebrő, Eger, Bélapát­falva, stb.) Legjelentősebb megállapításai a legkésőbben a XI. sz.-ban épült feldebrői altemplom legújabb művé- szettör'.éneti értékelése. Voit Pál több mint 200 ol­dalon merőben új megállapí­tások légiójára páratlanul gazdag, változatos panoráma­képet fest Heves megye s benne főleg Eger XVI—XIX századi művészettörténetéről A téma természetes súlypont­ja Eger — a leginkább hazai hangulatú barokk város — művészettörténetének nagy­léptékű kifejtésén van. A tör­téneti fejlődés fonalát komp­lex módon a művészetek fej­lődésének fonalával szövi egy izgalmasan érdekes színes képpé. Egész sor eddig isme­retlen nevet vezet be a ma­gyar építészettörténetbe egész sor műemlék szerzőségét ál­lapítja meg és korrigálja az elődök tévedéseit. Különösen érdekes az, amit Barkóczy és Eszterházy püspökök építke­zéseiről, az un. „egri stílus”- ról és az egri művészatyafi- ságról ír. A, művészetföldrajz révén az alaptérképen plasz­tikusán rajzolódik elénk a részben Európa különböző ré­széiből Egerbe áramló meste­rek, művészek gazdag, népes áradata, részben pedig az itt működöknek szerte az or­szágban kifejtett tevékenysé- Oe. Egészen unikumnak számít a Voit által összeállított, több mint 100 oldalra terjedő „Mesterek adattára”. Ebben több száz mester és művész szerepel, az alapvető életraj­zi adatok mellett a vonatkozó tevékenységük felsorakozta­tásával. Bár a szerző nem lexikonnak szánta, de mi mégis megyénk művészei s mesterei lexikonjának tekint­hetjük áradó gazdagságú ada­tainak tömkelegével. A magyar műemléki to­pográfiák közül ez a munka veszi először számba a me­gye népi építkezéseinek sem­miképpen sem elhanyagol­ható legszebb darabjait. Ba­kó Ferenc megyei múzeum­igazgató, mint e kérdés szak­értője, vállalkozott arra, hogy „Település és népi építkezés” cím alatt már a bevezető ta­nulmányok sorában össze­foglalja kutatási eredményét. A kötet másik felében a megye helységeinek műemlé­keit veszi a népes kutató- szerzői kollektíva tárgyalás í alá. A jelen kötet Abasártól Ecsédig öleli fel helységein- j két. Szerzőik: Baranyai Bé- Ióné, Gergelyffy András, " Rozványiné Tombor Ilona, Szmodisné Eszláry Éva és Voit Pál. Az egyes helységek tár- j gvalását rövid, de a lényeget ] felölelő helytörténet, birtok­lástörténet vezeti be, — Soós j Imre tollából. Ezután Bakó I Ferenc summázza röviden a ! helység településének jelleg­zetességét, majd . ezt követi a helység műemlékeinek és a népi építészet emlékeinek maradéktalan teljességű fel­dolgozása. A később megjelenő má­sodik kötet Eger városát, 13 helységgel, a harmadik pe­dig majd Gyöngyöst, a betű­rendben még hátralévő 84 helységgel veszd majd tárgya­lás alá. Abban, hogy ez a hatalmas tudományos munka testet ölthetett, nem csekély része van Eger és Gyöngyös váro­sok, valamint Heves megye tanácsainak, amelyek hosszú éveken át jelentékeny anya­gi erővel támogatták a ku- tató-feltáró munkát. De a rendkívül kiterjedt munka hatalmas költségeinek zömét a Magyar Tudományos Aka­démia történettudományi, valamint műszaki tudományi osztályai s nem utolsósorban pedig az Országos Műemléki Felügyelőség viselték. Amikor megállapíthatjuk, hogy nem jelent meg nap­jainkig jelentékenyebb mű megyénk múltbéli kulturális, művészeti értékeiről, mint a most közreadott „Heves me­gye műemlékei”, biztosra ve­hetjük, hogy kötetei nem csupán a művészetek és a műemlékek barátainak bir­tokába kerülnek, de ott fog­nak sorakozni a megye min­den helysége minden isko­lájának könyvtárában s nem hiányozhatnak a helyi taná­csok vezetőinek asztaláról sem. A kifogástalan kiállítású, gondos kivitelű munka az Akadémiai Nyomda jó hírét öregbíti. Sugár István Ordögszobor — jégből Észak-Japán leghavasabb vá- _ rosa, Sapporo különös művé­szeti ággal dicsekedhet: a jégszobrászat remekeivel. Nemrég nyílt meg a jégszobrászat fesz­tiválja, amit az ország minden részéből több mint négymillió látogató keresett fel. Képün­kön: a különös tárlat egyik „sztárja”, a hatalmas, mitológiai ördög-szobor — természete­sen ugyancsak jégből. s (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Ösztöndíj — vidéki színészeknek A Művelődésügyi Minisz­térium színházi főosztálya és a Színházművészeti Szövet­ség első ízben döntött azokról az ösztöndíjakról, amelyeket a központi kulturális alapból adnak fiatal vidéki színészek­nek. 16 név került listára. Az ösztöndíj egy évadra szól. Havi 600 forintos támogatást erre az évadra a következők kapták: Dózsa László (Debre­cen), Liska Zsuzsa, Molnár Piroska (Szeged), Vajda Már­ta (Pécs), Kardos Gábor, Ko­vács Lajos (Békéscsaba), S. Tóth József (Győr), Kottái Róbert (Kaposvár), Ábrahám István, Horváth László (Kecskemét), Dobos Ildikó, Markaly Gábor (Miskolc), Székely Gábor, Szombathy Gyula (Szolnok), továbbá Balázs Péter és Joós László (Veszprém). (MTI) Magyar film az Oscar-dij lelőttek listáján Első ízben jelöltek ma­gyar játékfilmet a hagyomá­nyos Oscar-dijra: a neves szakemberekből álló akadé­miai válogató bizottság a Fábri Zoltán rendezte Pál .utcai fiúkat nevezte az öt várományos film közé. A hí­res szobrocskát április 19-én kapja meg valamelyik alko­tás a jelöltek közül. A ma­gyar film „velélytársai” a szovjet Háború és béke, a csehszlovák Tűzoltóbál, a francia Lopott csókok és az olasz Leány pisztollyal. Munkácsyra emlékezett az amerikai képviselőház Az amerikai képviselőház­ban is megemlékeztek Mun­kácsy Mihály születésének 125. évfordulójáról. A nagy magyar festő alkotásai közül néhány világhírű kép van az Egyesült Államokban. Fhila- delphiában a Wanamaker család birtokában van a Krisztus Pilátus előtt és a Krisztus a Kálvárián. A ha­gyományoknak megfelelően a két képet húsvét előtt min­den évben kiállítják a család áruházában. A New York-i városi könyvtár épületét dí­szíti Munkácsy Milton-fest- ménye. Van Munkáesy-kép a világhírű New York-i Met­ropolitan Múzeumban és mintegy hatvan alkotását tartják számon magángyűj­teményekben. Az amerikai képviselőház február 20-i ülésén Edward Patten, New Jersey állam egyik képviselője emlékezett meg Munkácsy, Mihály szüle­tésének évfordulójáról. A XIX. század legnagyobb ma­gyar festőjének nevezte Munkácsyt. Még számos képviselő mél­tatta a nagy magyar festőt, felelevenítették amerikai út­ját, amelynek egyik szerve­zője a magyar származású amerikai újságíró, Joseph Pulitzer volt. Megemlékezé­sükben hangoztatták, hogy Munkácsy Mihály az egysze­rű emberek életét örökítette meg alkotásaibán, amelyek a realista művészet csúcsai kö­zé tartoznak. Hangoztatták: tehetséges magyar barátaink számarányuknál sokkal na­gyobb mértékben járultak hozzá a művészet világához: tehetségük messze világit a színház, a zene, az irodalom, a szobrászat, a festészet vilá­gában. (MTI) ■ . • I C. F IKER : 22. A legjobb tudásom szerint leírtam az álküldönc kül­sejét. Helena Dvorsky nem emlékezett, hogy ilyen vala­ki ' kit ismerne. Ezért aztán elbúcsúztam, biztosítva őt, hogy y mindent megteszünk, csakhogy ezekből a furcsa jelensé- ; ’ gekből valami rossz ne származzék. A külvárosba siettem, Jaroslav Lenk lakására. Most is sikerült észrevétlenül bejutnom. Kivettem a fiókból a betétkönyvet és elmentem. Másnap reggel kiállítottam egy elismervényt, hogy elhoztam a betétkönyvet, ami ugyan eléggé furcsán hang- , ■ zik, de hát másképp nem megy a dolog. Melléje lediktál- tam önmagámnak egy antedatált házkutatási parancsot Ez is szükséges volt. Pénzről volt szó, azzal pedig nem le­het játszani. Ha Karlicek nem hagyja benne Lenk nad- ■ r. .írsebében azt a fém egykoronást, ugyanígy' jegyzőköny- ’ - vet kellett volna felvennem róla. Azután érdeklődtünk a takarékpénztárban. A Lenk ; » könyvében talált összes bejegyzés helyességét megerősí- ' tették. Bejött Karlicek, és olyan modorban, amely ékesszó- (( lóan bizonyította nevelése hiányosságait, jelentette: — Az a nőszemély ott az ékszerboltban egy szömyc- * teg, az embernek kinyílik a bicska a zsebében! Van két ' állandóan vigyorgó elárusítónője, azok mint két . magne­tofon, mindenkinek arcátlanul bizonygatják, hogy milyen kitűnően illik neki bármi, még ha kasztiliai fésűt tűzné­, ,iék is a svájcisapkájára. Rémes társaság. Gyalázatosán j éreztem ott magam. ! — Valami érdemlegesebbet nem tue? — Jeztem. — Keveset! —.sóhajtott fel Kari5'--' — \ borostyán ie.rn-:é’•■-'.•izba került. A vezet-' e.’üA- lett, hogy visszaadott az ezresből. Mondom neki, hogy hiszen akkor a vevőnek két darab ezressel kellett fizetnie, hanem 8 biztosan emlékszik, hogy egyszerre két ezrest nem in­kasszált senkitől, s ha inkasszált volna is, asszerint, amit neki a bankban mondtak, úgyis csak az egyik volna lo­pott. A fülbevaló már valamivel ígéretesebb. Legalábbis a nő nem állíthatja róla, hogy többe került egy ezresnél. Volt az üzletben még egy éppen olyan. A vezetőnő azt mondta ugyan, hogy ez lehet másféle is, de én inkább a két vigyori leányzó szavára adtam, akik segítenek túlad­ni azokon a mütyürkéken. A fülbevalót nyugta ellenében kikölcsönöztem, itt van. Karlicek előhalászott a zsebéből egy aránylag nagy dobozt, és kiszórt az asztalra két méregsárga apró ubor­kát, amelyet indián mód összegabalyított aranyláncocska és a nem biztosított vasúti átjáró forgalmi jeléhez hason­latos két kis fekvő kereszt tartott össze lapos klipsszel. — Szörnyű, ugye? — mondja. — Latba vethették minden rábeszélő képességüket, mire meggyőztek, hogy ez fülbevaló. Egy kerítésbe vert kampó sem tartaná meg, nem a mai nők finom fülcimpája. Becsülje csak megr Mindegyik nyom legalább öt unciát. Karlicek elhallgatott, s föl se vette azt a pillantást, amit feléje küldtem. — Ha utasít — húzta ki magát elszántan —. hogy vessem rá magamat a fülbevalók nyomára, máris indu­lok. — Nem utasítom — mondtam kurtán. — Üljön le. Rendeltem magamnak kávét, neki pedig azt a spe­ciálisan gyenge teát. — Most ide hallgasson — mondom. — Tegnapról ezek az újdonságaim. Karlicek természetesen maga volt a megtestesült 'fi­gyelem. Miután végighallgatott, eltöprengett, és csak azt mondta, hogy Lenk alhadnagyot nem kiálthatjuk ki csak ' úgy egyszerűen bűntársnak, hiszen ez azt jelentené, hogy igen nagy és alig' hihető összeesküvésről van szó. Hanem gyanús jelenségek vannak, s ezekhez csatlakozik a kór­házi kérdezősködés is, amelynek persze százféle oka lehet. A legfontosabb azonban a puszta tény, hogy valaki majd a lábát töri nagy igyekezetében, hogy megtudja, volta­képpen mi van Lenk alhadnaggyal. S mi lehet vele? Vágy­éi még vagy már meghalt. Harmadik lehetőség nincs. • Erre azt mondtam: — Isten tudja, ki örvendezik vagy ereszti búnak a fejét rajta, de Lenk alhadnagy alighanem életben, marad. Ezért az iránta való érdeklődéssel még találkozni fogún!;,: Pe -sze. már nem a kórházban. Ott az az. alak túlságosa.: ! !' ■'1 mően bemutatkozott. Valahol máshol. Karlicek' felsóhajtott. . I-—.'Azt. gondolja, Helena Dvorsky körül? . * pT*fTP" S ezt bíznám a maga gondjára. Lenk al­hadnagy egészségi iWnp-Aa jó ürügy. Aknázza ki százöt­ven százalékban. — Ezt hogy érti? — mozdult meg Karlicek nyugta­lanul. — Figyelni kell, nem történik-e a lány körül valami gyanús. Kifaggatni, nem vett-e észre valami ilyesmit ma­ga is. Egyszóval legyen rajta a szeme, nem törekszik-e valaki kapcsolatba kerülni vele, nem környékezi-e valaki akármilyen módon is, satöbbi. Vigye el színházba, kávé­házba meg hasonló helyekre, s közben feltűnés nélkül fi­gyelje a környezetét. Ha valaki gyakrabban légy ested ne a lány körül, an,nak meg kell állapítania a kilétét. Karlicek hümmögött. — Először is Helena Dvorskytól kellene megkérdezni, mit szól egy efféle testőrhöz, mint amit maga csinál s~- lőlem — mondta. — Nem lesz ellene kifogása. Sőt még hálás is lesz ér­te. Magának jól forog a kereplője, nem lehet rossz tár­salgó, ha egy kicsit igyekszik. Helena Dvorsky most szal­maözvegy, akiben a vőlegénye százszázalékosan megbíz­hat, hogy nem köt más ismeretséget, ennélfogva nyugod­tan heverászhet a kórházban, ameddig csak a kedve tart­ja... Tud táncolni? — Nem tudok — mondta Karlicek el rémülve. — Kitűnő. Táncolnak majd vele mások, maga meg leül egy pohár sör mellé és gardedámot játszik. Helena Dvorsky pedig elmondja magának, mivel szórakoztatta a táncosa. Aztán esetleg megtáncoltatja az illetőt maga. A táncnak abban a nemében, remélem, otthon van. Karlicek nem szólt egy szót sem, csak szerencsétlenül pislogott. — Gavallér! szerepében lesznek bizonyos kiadásai — folytattam. — Erre előleget adunk aztán megtérítjük a különleges alapból, egészen a megbízatása visszavonásá­ig. És még valamit. Karícek esdeklő pillantást vetett rám. lrogy szinte megsajnáltam. — Más munkája nincs a számomra? — kérdezte. — Ez olyan feladat — mondtam —. hogy a különle­ges bizalom megnyilvánulását kellene látnia benne. Már csak azért is, mert magamagára is vigyáznia kell. — Magamra miért? — Jaroslav Lenket nem helyettesítheti mindenben — oktattam érzéketlenül, de véleményem, szerint a józan-' észnek megfelelően. — Szeretném, ha ezt szüntelenül a szeme előtt tartaná, «rami körülmények közt sem. for­dulhat elő. hogy bárnv -s for ,osabb legyen magának, mint a feladata. Remélem, érti. , i , (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents