Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
4 Hősök nyomában Biztató kezdet, szerény eredmények Cegléden fi gyöngyösi ökölwinők sikeres rajtjai Zalka SE—Cxepel 15 i A ceglédi Kossuth Művelődési Központban rendezte meg szombaton a „Hősök nyomában” jubileumi vetélkedő Heves, Komárom, Nóg- rád és Pest megye, valamint a MN. 6639. számú alakulat legjobb csapatainak döntőjét a KISZ kb és a KISZ Pest megyei bizottsága. Nagy volt a tét, az első helyezett már a televízió nagy nyilvánossága előtt, az országrészek legjobbjaival mérheti össze tudását. A Heves megyei fiatalokat az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és a Dobó István gimnázium csapata képviselte. S már elöljáróban meg kell jegyezni, hogy mindent megtettek a sikeres szereplés érdé* kében. A KMP, a KIMSZ és a Tanácsköztársaság eseményeivel és az eltelt fél évszázad történelmével kapcsolatban minden fellelhető irodalmat áttanulmányoztak. A döntő' feladatainak szerkesztői azonban bőven állítottak össze zenei és irodalmi kérdéseket is... Az első forduló nyolc „válogatott” részvételével kezdődött. A hetedik asztalnál olyan kiváló versenyző volt a csapatkapitány, mint a televízió nagy érdeklődéssel kísért „Tizenkét szék” vetélkedőjének népszerű győztese, Mádai Péter. A két Heves megyei csapatot kísérő „szurkolótábor” azonban csak a hármas és a hatos asztal szereplését kísérte aggódó figyelemmel. Földeák József, színházi rendező vállalkozott a játékvezető szerepére, s már az első percekben tapasztalhatta, hogy az ifjú versenyzőkben „emberekre” talált. Nemcsak ők vizsgáztak, hanem a feladatok is, amelyeket módszertani útmutatónak szánt a KISZ kb. A gárdo- nyista Kádár Gyurka épp egy kétértelmű, hibás kérdés miatt reklamált, s Svéd László kandidátus, a zsűri elnöke helyt adott a jogos követelésnek. Egy értékes pontot jelentett ez a „harciasság” is, A többi pont azonban minden különösebb követelőzés nélkül gyűlt a táblán. Szellemi totó, villámkérdés, évszámok, ifjúsági vezetők, munkás- mozgalmi harcosok precíz ismeretéért végül is a gárdo- nyistáknak még a maximális 32 jutalompont sem volt elég: az elődöntő fölényes győzelmükkel, 36 ponttal ért véget, második lett a dobósok csapata 34 ponttal. Érthető bizakodással kezdődött a második forduló, amelyben a két egri csapat mellett a salgótarjáni, nagy- bátonyi és a MN. 6639. számú alakulat versenyző kollektívája vett részt. A kérdések feltevésében már segített Bodor Tibor színművész és Kishegyi Árpád az Állami Operaház énekese is. A bar- kohba játék előtt a dobósok másfél ponttal vezettek az őket követő Nógrád II. csapat előtt. Ügy látszik a szerencse a nógrádiak mellé szegődött ekkor, mert közismert nevet, Szamuely Tibort, dr. Münnich Ferencet kellett el- talániuk. Az egriek első versenyzőjének Lékai nevét választotta a zsűri, s hiába válaszolt helyesen a csapat második tagja, a késés miatt behozhatatlan hátrányt szenvedtek. A drámai küzdelemben — amelyből könyvjutalom ellenében a közönség is kivette részét — végül is a Nógrád II., a salgótarjáni Madách Gimnázium került ki győztesen 37 ponttal, második Mádai Péter csapata, a Nógrád I. és 35 pontjával harmadik az egri Dobó István gimnázium. A gárdonyisták az első feladat hibás megoldása miatt nem tudták ledolgozni hátrányukat és a katonák csapatával megegyező 34 pontszámot értek el. A dobósok ezer forintos könyvvásárlási utalványt nyertek és a gárdonyistákkal együtt oklevéllel, s némi keserűséggel térhettek haza. (pilisy) Az eimaít év őszi idényének első mérkőzését — miként most -is — Csepelen vívta a gyöngyösi csapat. Akkor az volt a vélemény: ha a Zalka SE nyerni tud, „fél lábbal már a bajnoki emelvény legmagasabb fokán áll.. Sajnos, a győzelem elmaradt, a gyöngyösiek 12:10 amáyű vereséget szenvedtek. Az idei első .forduló előtt a tavalyihoz hasonló volt a vélemény: ha a Zalka SE bajnokságot akar nyerni, akkor a csepeli „oroszlán- barlangban” is győznie kell! Hogy a két Csepelen lezajlott mérkőzés között milyen különbség volt, csak azok tudják, akik mindkét találkozó szemtanúi voltak! A Zalka SE nagy arányú, fölényes győzelmet aratott, s sokakban felmerült a kérdés: a cspeliek gyöngültek-e, meg, vagy a gyöngyösiek fejlődtek számottevően? Nos, a tény r z, hogy a gyöngyösi fiatalok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, míg a Csepel SC-nél a túlzott fiatalítás kudarcot vallott. Nagy pozitívumként kell elkönyvelni, hogy a gyöngyösiek most sokkal harcosabb felfogásban és lelkesebben küzdöttek, szemmel láthatóan felkészültebben léptek szorítóba. A gyöngyösi együttesben két versenyző esett át a tűzkeresztségen: a 19. születésnapiát ünneplő Nagy András szebb ajándékot nem kívánhatott volna magának, mint az első NB I-es mérkőzésen aratott szét győzelmet. A másik újoncnak, n Vasas Dinamóból átigazolt Kerékgyártónak még szokatlan volt a forró légkör, gyorsan ki akarta csikarni a döntést, öklözéséből azonban hiányzott a higgadtság — végül is sorozatos szabálytalanság miatt a leléptetés sorsára jutott. Tegyük hozzá, hogy ellenfele legalább annyit szabálytalankodott, mint ő — csak valamivel rutinosabban . . . Papírsúlyban Fischer kitűnő taktikusnak bizonyult a rutinos Czakó ellenében. A harmadik menet végén Fischer óriási pontelőnnyel vezetett, amikor szemöldöke felrepedt, s így a jogosan kiharcolt győzelem helyett vereséggel kellett elhagynia a szorítót. Klenovics a tőle megszokott formában öklözve fölényesen győzött. Fodor nem tudta igazolni a formájáról érkezett előzetes híreket, a Min- csik—Fehér találkozón az ökölvívás szépségeiből vajmi keveset láthattak a nézők, Mincsik valamivel tisztábban és , pontosabban ütött, s győznie kellett volna. Gayer győzelméhez nem íér- hetet kétség. A Bukó—Borbély találkozóan nagy ütésváltás alakult ki. s a gyengébb fizikumú, fiatalabb Bukó nem bírta a harmadik menetet. Schricket az újonc Siklósi nem állította komolyabb feladat elé, Juhász csak a harmadik menetben nyújtotta azt, amit a vezetők vártak tőle. A nehézsúlyú Szabó időnként bátortalanul küzdött, de biztosan szerezte meg a bajnoki pontokat. EREDMÉNYEK (Elől a gyöngyösi ökölvívók.) Papír súly: Fischert a második menetben sérülés miatt Czakó ellen leléptették. 0:2. Lég súly: Nagy A. pontozással nyert Magyar I*. ellen 2:2. 7 Hannatsúly: Kienovics p, Abrahám ellen, 4:2. Pehelysúly: Fodor ellon M: gyár 1-t sérülés miatt lelépte tők, 6:2. Könnyüsúly: Kerékgyártót .sorozatos szabálytalanság mia- Deli ellen leléptették, 6:4, Kisváltósúly: Mincsik—Fche döntetlen, 7:5. Váltósúly: Gayer p. gy. Horváth ellen, 9:5. N agy váltósúly: Bukó a - harmadik menetben feladta Boi- báiy ellen, 9:7. Középsúly: Schrick ellen Sík iósl a harmadik menetben IV. adta, 11:7. Felnehézs úly: j uhász dór.t fölénnyel nyert Szilágyi eilei 13:7. Nehézsúly: Szabó ellen Kosár- sorozatos szabálytalanság mia’ leléptették, 15:7. A mérkőzéseket Gregor, Kovács J. vezette, pontozott: Gcxz- tődiy Gulyás, Márlont óvári. (R> Nemzetközi ► labdarúgómérkőzés \ SKS Cracovia—Egri Dózsa ti. l:l (1:0) ’Eger, 300 néző. V.: Éli. Eger: Kovács F. — Mészáros. Bóbita, Cserős (Birincsik) Szász, Tóth B. — Balogh, Nagy Gy., Czeczeli, Kovács S. (Barta E.), Szűcs. A két csapat második találkozója is változatos, érdekes mérkőzést hozott. Végig a lengyelek kezdeményeztek többet a befejezésekbe azonban rendre hiba csúszott. A hazaiak néhány gyors ellentámadással kísérleteztek, egyízben Szűcs nagy erejű lövését bravúrral mentette a kapus — a másik oldalon a bal- fedezet futtából leadott távoli lövése a bal felső sarok rriellett süvített el. A pocsolyákkal bontott mély, csúszós talajon nem lehetett szó folyamatos játékról, az irammal azonban elégedettek lehettek a nézők. Szünet után is a vendégek kaptak hamarább lábra és a 47. percben megszerezték á vezetést: Stroniasz lapos lövése védhe- tetlenül vágódott, a kapu jobb sarkába, 1:0. A gól után a Dózsa fokozatosan beszorult, a talajhoz jobban alkalmazkodó lengyelek irányították a küzdelmet, — gólt azonban mégis a hazaiaknak sikerült elérniök: a 85. percben Szűcs a jobbösszekötő helyéről íveit lövést küldött kapura és a labda a kapujából kint álló kapus feje fölött a jobb felső sarokba csavarodott. Az SKS Cracovia közelebb állt a győzelemhez. A Nősz vajon alapozó lengyel csapat ma délután 15 órai kezdettel újabb barátságos mérkőzést játszik Egerben. ezúttal az Egri Dózsa III. lesz az ellenfele. GÓ A Népújság sportrovata a mai nappal goltoté-palyázatot indít. A lapban keddi napokon közölt szelvényeken számszerűen (tehát nem J, x, 2 formában) kell eltalálni az Egri Dó zsa bajnoki mérkőzéseinek végeredményét és a félidő eredményét. A nyertesek között hetenként 10x10 totószelvényt sorso lünk ki. A szelvények beérkezési határideje minden hét pénteki napja. A kivágott szelvényeket levelezőlapra felragasztva kérjük szerkesztőségünkhöz beküldeni (Eger. Postafiók 23.) Pécsi Dózsa—Eferi Dózsa _____ A beküldő neve: Pontos lakcíme: _ (A beküldés határideje: 1869. február 38.) .......4 A ddbósok csapata: Kolonics Ágnes, Bérezés László, Horváth Nándor, Fodor Illés és Kékesi László. E. F IKER : 20. Az üzletvezetőre vonatkozó adatokat Budiusky emlékezetből tudta. — Ez egyelőre minden — tette hozza. — Nem akarom magukat tovább feltartani. Természetesen senkinek sem mondom el, hogy itt jártam. — Nem ragaszkodom hozzá, hogy hallgasson — feleltem. Ki ki sértem az ajtóig. A folyosón nem volt senki, s (gy észrevétel értül távozhatott. Visszamentem Karlicekhez. — Hát látja! — mondta Karlicek fontoskodó nyoma- tákkal. — Talál az ember'ezt-azt. Néha két anyacsavart, néha egy embert, vagy kettőt. Budinsky és Rericha itt kódorog a ház körül, az tény. Egyszerűen annyit feleltem: ... Töressünk tovább,‘Karlicek! K ér. . y.nk is, de mór nem találtunk semmi érdemleges:. Az egyetlen feltűnő dolog a betétkönyv maradt. Elmúlt már délután öt óra. amikor felhagytunk a munkával. » — Talán még ott érné az üzletben azt a vezetőt, Karlicek — mondom —, há már zsebre vágta azt az ezrest. Hatkor becsuknak az üzletek, éppen minden jól összevágna. Én addig beszélek Helena Dvorskyval... persze ha otthon találom. — Otthon lesz — biztosított Karlicek. — Randevúnk van Megígértem, hogy elmegyek a kórházba és megkér! dezem, hogy van a vőlegénye, és mit -Víveitek vele már megint az orvosok, aztán felkeresem ■ ‘akásan. — Milyen gyakran v'sz neki hírt? — Naponta mondta Karlicek őszintén. — Néha máshol beszélünk meg találkát. Persze, nem mindig jutok el a kórházba. Ilyenkor kitalálok valamit, de ez talán nem hiba. Azt ajánlottam neki, hogy semmit se vigyen túlzásba. Karlicek azzal védekezett, hogy én magam -Ígértem meg Helena Dvorskynak, hogy rendszeresen tájékoztatjuk. — Rendszeresen, de nem mindjárt naponta — mondom. — Ma elintézem a dolgot maga helyett, de persze rendesen. Elmegyek a kórházba. Maga pedig tartsa a szeme előtt, hogy Dvorsky kisasszony figyelemre méltó arcának tanulmányozása nem a legfőbb kötelességünk. Kimentünk a lakásból. Most sem látott meg bennünket senki. Csak a kapuban találkoztunk össze egy asszony- nyal, az pedig ügyet sem vetett ránk. Az utcán elváltunk. A kórház messze volt. Megállítottam egy taxit. A kórházban még ott értem a főorvost Természetesen mindent tudott a Jaroslav Lénkkel kapcsolatos óvintézkedésekről. Röviden közölte velem, hogy a páciens állapotával elégedett lehetek, fölösleges is, hogy megnézzem. — Hanem... — vont félre —, történt valami érdekes. Ma beállított valaki, és érdeklődött az alhadnagy egészségi állapota felőL Azt mondta, hogy egy bizonyos Dvorsky kisasszony küldte. Először a felvételi irodában kérdezősködött. 1 — Ez több, mint érdekes — mondom — Ügy látszik, igaza van. Hiszen ide az a szemüveges fiatalember jár. A felvéleti iroda jegyzékében nem szerepel Jaroslav Lenk alhadnagy neve. Az idegen azonban váltig kitartott amellett, hogy Jaroslav Lenk itt tartózkodik, és neki tudnia kell, hogy érzi magát. Az irodában nem szólták el magukat. Lehívtak engem. Én aztán erélyes hangon beszéltem vele abban az értelemben, hogy itt senki ilyen nevű nem tartózkodik. Hiszen azt kívánta... — Még mindig kívánom — mondtam, — De úgy látszik. valaki nem tartotta féken a'nyelvét. — Sokan tudnak róla — mondta a .óorvos bosszúsan. — Kollégák, ápolónők, a személyzet... Égy ilyen pácienst nem lehet szigorúan titokban tartani. íjikor az az ember elkezdett ironikusuan vigyorogni, éreztem, nevetséges va- .gvok. Odamorogia. hogy adjam át az üdvözletét a páciensemnek. és már ott se volt. — Kár. hogy így rrun ' ?n további nélkül elment. .' -. orvos tanácstalanul vái’r.í vont. Vív; .a nem tar.ttJ.uk. Érdeklődni • egy páciens égi :e iránt még ilyen körülmények közi sem bűntett. He y fiihívjuk magát, vagy valami hasonlót tegyünk, azt nem akartuk, abból tüstént rájött volna, hogy hazudunk. Neki pedig valószínűleg semmi más célja nem volt, mint hogy megtudja, valóban itt tartózkodik-e Lesik. Tehát mégsem volt biztos a dolgábban. Amikor elment, tüstént kerestem magát, de nem volt a hivatalában. Azt mondtam, küldök ide egy embert, s felhatalmazom, hogy a megfelelő módon azonnal lépjen közbe, ha még egyszer valami idegen Jaroslav Lénk ütán érdeklődnék. — Milyen volt az az ember? — kérdeztem. — Gyanús — hangzott a válasz. — Határozottan gyanús. Amikor megkérdeztem, kiféle-miféle és hofey hívják, azt felelte, hogy az nem tartozik ide. Ami a külsejét illeti, átlagos termetű, abban a korban, amelyre azt mondják, hogy a legjobb évek... egyébként semmi feltűnő sem volt rajta, haja sötét, bőre egy kissé durva... — S mit mondana a társadalmi helyzetét illetőleg? Az orvoson látszott, hogy meglehetősen felkavarta az eset, elgondolkozott. — Nem szeretném, ha tévednék — mondta egy idő múlva—, de az volt a benyomásom, hogy gyakorlati technikus... A foglalkozás nyomot hagy az emberen, az arcán, viselkedésén, az öltözködésen. Talán érti, mire gondolok... — Természetesen — feleltem. — Csakhogy az ilyesmi néha félrevezeti az embert. A többiek, akik kapcsolatba kerültek a Jaroslav Lenk egészségi állapotáról érdeklődő idegennel, nem ítéltek ilyen határozottan. Amit a főorvos építkezéseken, műhelyekben vagy isten tudja hol végzett munka következményének tartott, abban ők inkább eredendő hanyagságot, a kifogástalan megjelenés alábecsülését, afféle bohém nemtörődömséget láttak. Végül feljegyezhettem az idegen látogató eléggé pontos személyleírását; gyanút egyebek közt főként azzal keltett, hogy Helena ‘ Dvörskyra hivatkozott. Nem hittem, hogy a lány küldte őt a kórházba. A Jaroslav Lenk egészségével vaió törődés mögött bizonyosan több rejlett, mint a puszta kíváncsiság, hogy vajon ott ápolják-e őt, vagy sem. S bosszantó volt, hogy ez a nyom egyelőre sehová sem vezetett. A kórházat elhagyva útközben szamba vettem azokat a személyeket, akik a C—L ügyben figyelmet érdemeltek. Jaroslav Lenken és azon a férfin kívül, aki érdeklődött utána a kórházban, a 286. kilométernél járt két turista jött tekintetbe, továbbá az a személy, aki az ékszerbolt- ban az ezressel fizetett, azután Budisky és Rericha, akik Karlicek véleménye szerint gyanúsan a ház körül kódo- rognak, s végül Helena Dvorsky. Azért sorolom itt fel őket, hogy önök is lássák, kedves olvasóim, egyelőre milyen ostobán vegyes társaság sorakozott fel előttem. (Folytatjuk) 1
