Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

4 Hősök nyomában Biztató kezdet, szerény eredmények Cegléden fi gyöngyösi ökölwinők sikeres rajtjai Zalka SE—Cxepel 15 i A ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban rendezte meg szombaton a „Hősök nyomában” jubileumi vetél­kedő Heves, Komárom, Nóg- rád és Pest megye, valamint a MN. 6639. számú alakulat legjobb csapatainak döntőjét a KISZ kb és a KISZ Pest megyei bizottsága. Nagy volt a tét, az első helyezett már a televízió nagy nyilvánossága előtt, az országrészek legjobb­jaival mérheti össze tudását. A Heves megyei fiatalokat az egri Gárdonyi Géza Gim­názium és a Dobó István gim­názium csapata képviselte. S már elöljáróban meg kell je­gyezni, hogy mindent megtet­tek a sikeres szereplés érdé* kében. A KMP, a KIMSZ és a Tanácsköztársaság esemé­nyeivel és az eltelt fél évszá­zad történelmével kapcsolat­ban minden fellelhető irodal­mat áttanulmányoztak. A döntő' feladatainak szerkesz­tői azonban bőven állítottak össze zenei és irodalmi kér­déseket is... Az első forduló nyolc „vá­logatott” részvételével kez­dődött. A hetedik asztalnál olyan kiváló versenyző volt a csapatkapitány, mint a te­levízió nagy érdeklődéssel kí­sért „Tizenkét szék” vetélke­dőjének népszerű győztese, Mádai Péter. A két Heves megyei csapatot kísérő „szur­kolótábor” azonban csak a hármas és a hatos asztal sze­replését kísérte aggódó figye­lemmel. Földeák József, szín­házi rendező vállalkozott a játékvezető szerepére, s már az első percekben tapasztal­hatta, hogy az ifjú verseny­zőkben „emberekre” talált. Nemcsak ők vizsgáztak, ha­nem a feladatok is, amelye­ket módszertani útmutatónak szánt a KISZ kb. A gárdo- nyista Kádár Gyurka épp egy kétértelmű, hibás kérdés miatt reklamált, s Svéd Lász­ló kandidátus, a zsűri elnöke helyt adott a jogos követelés­nek. Egy értékes pontot jelen­tett ez a „harciasság” is, A többi pont azonban minden különösebb követelőzés nél­kül gyűlt a táblán. Szellemi totó, villámkérdés, évszámok, ifjúsági vezetők, munkás- mozgalmi harcosok precíz is­meretéért végül is a gárdo- nyistáknak még a maximális 32 jutalompont sem volt elég: az elődöntő fölényes győzel­mükkel, 36 ponttal ért véget, második lett a dobósok csapa­ta 34 ponttal. Érthető bizakodással kezdő­dött a második forduló, amelyben a két egri csapat mellett a salgótarjáni, nagy- bátonyi és a MN. 6639. szá­mú alakulat versenyző kol­lektívája vett részt. A kérdé­sek feltevésében már segített Bodor Tibor színművész és Kishegyi Árpád az Állami Operaház énekese is. A bar- kohba játék előtt a dobósok másfél ponttal vezettek az őket követő Nógrád II. csa­pat előtt. Ügy látszik a sze­rencse a nógrádiak mellé sze­gődött ekkor, mert közismert nevet, Szamuely Tibort, dr. Münnich Ferencet kellett el- talániuk. Az egriek első ver­senyzőjének Lékai nevét vá­lasztotta a zsűri, s hiába vá­laszolt helyesen a csapat má­sodik tagja, a késés miatt be­hozhatatlan hátrányt szen­vedtek. A drámai küzdelem­ben — amelyből könyvjuta­lom ellenében a közönség is kivette részét — végül is a Nógrád II., a salgótarjáni Madách Gimnázium került ki győztesen 37 ponttal, második Mádai Péter csapata, a Nóg­rád I. és 35 pontjával harma­dik az egri Dobó István gim­názium. A gárdonyisták az első feladat hibás megoldása miatt nem tudták ledolgozni hátrányukat és a katonák csa­patával megegyező 34 pont­számot értek el. A dobósok ezer forintos könyvvásárlási utalványt nyertek és a gárdonyistákkal együtt oklevéllel, s némi ke­serűséggel térhettek haza. (pilisy) Az eimaít év őszi idényének első mérkőzését — miként most -is — Csepelen vívta a gyöngyösi csapat. Akkor az volt a véle­mény: ha a Zalka SE nyerni tud, „fél lábbal már a bajnoki emel­vény legmagasabb fokán áll.. Sajnos, a győzelem elmaradt, a gyöngyösiek 12:10 amáyű vere­séget szenvedtek. Az idei első .forduló előtt a tavalyihoz ha­sonló volt a vélemény: ha a Zalka SE bajnokságot akar nyer­ni, akkor a csepeli „oroszlán- barlangban” is győznie kell! Hogy a két Csepelen lezajlott mérkőzés között milyen különb­ség volt, csak azok tudják, akik mindkét találkozó szemtanúi voltak! A Zalka SE nagy arányú, fölényes győzelmet aratott, s sokakban felmerült a kérdés: a cspeliek gyöngültek-e, meg, vagy a gyöngyösiek fejlődtek számot­tevően? Nos, a tény r z, hogy a gyöngyösi fiatalok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, míg a Csepel SC-nél a túlzott fia­talítás kudarcot vallott. Nagy pozitívumként kell elkönyvelni, hogy a gyöngyösiek most sok­kal harcosabb felfogásban és lel­kesebben küzdöttek, szemmel láthatóan felkészültebben lép­tek szorítóba. A gyöngyösi együttesben két versenyző esett át a tűzkereszt­ségen: a 19. születésnapiát ün­neplő Nagy András szebb aján­dékot nem kívánhatott volna magának, mint az első NB I-es mérkőzésen aratott szét győzel­met. A másik újoncnak, n Va­sas Dinamóból átigazolt Kerék­gyártónak még szokatlan volt a forró légkör, gyorsan ki akarta csikarni a döntést, öklözéséből azonban hiányzott a higgadtság — végül is sorozatos szabályta­lanság miatt a leléptetés sorsára jutott. Tegyük hozzá, hogy el­lenfele legalább annyit szabály­talankodott, mint ő — csak va­lamivel rutinosabban . . . Papírsúlyban Fischer kitűnő taktikusnak bizonyult a rutinos Czakó ellenében. A harmadik menet végén Fischer óriási pontelőnnyel vezetett, amikor szemöldöke felrepedt, s így a jogosan kiharcolt győzelem he­lyett vereséggel kellett elhagy­nia a szorítót. Klenovics a tőle megszokott formában öklözve fölényesen győzött. Fodor nem tudta igazolni a formájáról ér­kezett előzetes híreket, a Min- csik—Fehér találkozón az ököl­vívás szépségeiből vajmi keveset láthattak a nézők, Mincsik va­lamivel tisztábban és , pontosab­ban ütött, s győznie kellett vol­na. Gayer győzelméhez nem íér- hetet kétség. A Bukó—Borbély találkozóan nagy ütésváltás ala­kult ki. s a gyengébb fizikumú, fiatalabb Bukó nem bírta a har­madik menetet. Schricket az újonc Siklósi nem állította ko­molyabb feladat elé, Juhász csak a harmadik menetben nyújtotta azt, amit a vezetők vártak tőle. A nehézsúlyú Szabó időnként bátortalanul küzdött, de biztosan szerezte meg a baj­noki pontokat. EREDMÉNYEK (Elől a gyöngyösi ökölvívók.) Papír súly: Fischert a második menetben sérülés miatt Czakó ellen leléptették. 0:2. Lég súly: Nagy A. pontozással nyert Magyar I*. ellen 2:2. 7 Hannatsúly: Kienovics p, Abrahám ellen, 4:2. Pehelysúly: Fodor ellon M: gyár 1-t sérülés miatt lelépte tők, 6:2. Könnyüsúly: Kerékgyártót .so­rozatos szabálytalanság mia- Deli ellen leléptették, 6:4, Kisváltósúly: Mincsik—Fche döntetlen, 7:5. Váltósúly: Gayer p. gy. Hor­váth ellen, 9:5. N agy váltósúly: Bukó a - har­madik menetben feladta Boi- báiy ellen, 9:7. Középsúly: Schrick ellen Sík iósl a harmadik menetben IV. adta, 11:7. Felnehézs úly: j uhász dór.t fölénnyel nyert Szilágyi eilei 13:7. Nehézsúly: Szabó ellen Kosár- sorozatos szabálytalanság mia’ leléptették, 15:7. A mérkőzéseket Gregor, Ko­vács J. vezette, pontozott: Gcxz- tődiy Gulyás, Márlont óvári. (R> Nemzetközi ► labdarúgó­mérkőzés \ SKS Cracovia—Egri Dózsa ti. l:l (1:0) ’Eger, 300 néző. V.: Éli. Eger: Kovács F. — Mészáros. Bóbita, Cserős (Birincsik) Szász, Tóth B. — Balogh, Nagy Gy., Czeczeli, Kovács S. (Barta E.), Szűcs. A két csapat második találko­zója is változatos, érdekes mér­kőzést hozott. Végig a lengye­lek kezdeményeztek többet a be­fejezésekbe azonban rendre hiba csúszott. A hazaiak néhány gyors ellentámadással kísérle­teztek, egyízben Szűcs nagy ere­jű lövését bravúrral mentette a kapus — a másik oldalon a bal- fedezet futtából leadott távoli lövése a bal felső sarok rriellett süvített el. A pocsolyákkal bon­tott mély, csúszós talajon nem lehetett szó folyamatos játék­ról, az irammal azonban elége­dettek lehettek a nézők. Szünet után is a vendégek kaptak hamarább lábra és a 47. percben megszerezték á vezetést: Stroniasz lapos lövése védhe- tetlenül vágódott, a kapu jobb sarkába, 1:0. A gól után a Dózsa fokozatosan beszorult, a talaj­hoz jobban alkalmazkodó len­gyelek irányították a küzdelmet, — gólt azonban mégis a hazaiak­nak sikerült elérniök: a 85. perc­ben Szűcs a jobbösszekötő he­lyéről íveit lövést küldött kapu­ra és a labda a kapujából kint álló kapus feje fölött a jobb fel­ső sarokba csavarodott. Az SKS Cracovia közelebb állt a győzelemhez. A Nősz vajon alapozó lengyel csapat ma dél­után 15 órai kezdettel újabb ba­rátságos mérkőzést játszik Eger­ben. ezúttal az Egri Dózsa III. lesz az ellenfele. GÓ A Népújság sportrovata a mai nappal goltoté-palyázatot indít. A lapban keddi napokon közölt szelvényeken számsze­rűen (tehát nem J, x, 2 formában) kell eltalálni az Egri Dó zsa bajnoki mérkőzéseinek végeredményét és a félidő eredmé­nyét. A nyertesek között hetenként 10x10 totószelvényt sorso lünk ki. A szelvények beérkezési határideje minden hét pénteki napja. A kivágott szelvényeket levelezőlapra felra­gasztva kérjük szerkesztőségünkhöz beküldeni (Eger. Posta­fiók 23.) Pécsi Dózsa—Eferi Dózsa _____ A beküldő neve: Pontos lakcíme: _ (A beküldés határideje: 1869. február 38.) .......4 A ddbósok csapata: Kolonics Ágnes, Bérezés László, Horváth Nándor, Fodor Illés és Kékesi László. E. F IKER : 20. Az üzletvezetőre vonatkozó adatokat Budiusky emlé­kezetből tudta. — Ez egyelőre minden — tette hozza. — Nem akarom magukat tovább feltartani. Természetesen senkinek sem mondom el, hogy itt jártam. — Nem ragaszkodom hozzá, hogy hallgasson — fe­leltem. Ki ki sértem az ajtóig. A folyosón nem volt senki, s (gy észrevétel értül távozhatott. Visszamentem Karlicekhez. — Hát látja! — mondta Karlicek fontoskodó nyoma- tákkal. — Talál az ember'ezt-azt. Néha két anyacsavart, néha egy embert, vagy kettőt. Budinsky és Rericha itt kódorog a ház körül, az tény. Egyszerűen annyit feleltem: ... Töressünk tovább,‘Karlicek! K ér. . y.nk is, de mór nem találtunk semmi érdemle­ges:. Az egyetlen feltűnő dolog a betétkönyv maradt. Elmúlt már délután öt óra. amikor felhagytunk a munkával. » — Talán még ott érné az üzletben azt a vezetőt, Kar­licek — mondom —, há már zsebre vágta azt az ezrest. Hatkor becsuknak az üzletek, éppen minden jól össze­vágna. Én addig beszélek Helena Dvorskyval... persze ha otthon találom. — Otthon lesz — biztosított Karlicek. — Randevúnk van Megígértem, hogy elmegyek a kórházba és megkér­! dezem, hogy van a vőlegénye, és mit -Víveitek vele már megint az orvosok, aztán felkeresem ■ ‘akásan. — Milyen gyakran v'sz neki hírt? — Naponta mondta Karlicek őszintén. — Néha máshol beszélünk meg találkát. Persze, nem mindig ju­tok el a kórházba. Ilyenkor kitalálok valamit, de ez ta­lán nem hiba. Azt ajánlottam neki, hogy semmit se vigyen túlzásba. Karlicek azzal védekezett, hogy én magam -Ígértem meg Helena Dvorskynak, hogy rendszeresen tájékoztatjuk. — Rendszeresen, de nem mindjárt naponta — mon­dom. — Ma elintézem a dolgot maga helyett, de persze rendesen. Elmegyek a kórházba. Maga pedig tartsa a szeme előtt, hogy Dvorsky kisasszony figyelemre méltó arcának tanulmányozása nem a legfőbb kötelességünk. Kimentünk a lakásból. Most sem látott meg bennünket senki. Csak a kapuban találkoztunk össze egy asszony- nyal, az pedig ügyet sem vetett ránk. Az utcán elváltunk. A kórház messze volt. Megállítottam egy taxit. A kórházban még ott értem a főorvost Természetesen mindent tudott a Jaroslav Lénkkel kapcsolatos óvintéz­kedésekről. Röviden közölte velem, hogy a páciens álla­potával elégedett lehetek, fölösleges is, hogy megnézzem. — Hanem... — vont félre —, történt valami érdekes. Ma beállított valaki, és érdeklődött az alhadnagy egész­ségi állapota felőL Azt mondta, hogy egy bizonyos Dvorsky kisasszony küldte. Először a felvételi irodában kérdezősködött. 1 — Ez több, mint érdekes — mondom — Ügy látszik, igaza van. Hiszen ide az a szemüveges fiatalember jár. A felvéleti iroda jegyzékében nem szere­pel Jaroslav Lenk alhadnagy neve. Az idegen azonban váltig kitartott amellett, hogy Jaroslav Lenk itt tartózko­dik, és neki tudnia kell, hogy érzi magát. Az irodában nem szólták el magukat. Lehívtak engem. Én aztán eré­lyes hangon beszéltem vele abban az értelemben, hogy itt senki ilyen nevű nem tartózkodik. Hiszen azt kíván­ta... — Még mindig kívánom — mondtam, — De úgy lát­szik. valaki nem tartotta féken a'nyelvét. — Sokan tudnak róla — mondta a .óorvos bosszúsan. — Kollégák, ápolónők, a személyzet... Égy ilyen pácienst nem lehet szigorúan titokban tartani. íjikor az az ember elkezdett ironikusuan vigyorogni, éreztem, nevetséges va- .gvok. Odamorogia. hogy adjam át az üdvözletét a páci­ensemnek. és már ott se volt. — Kár. hogy így rrun ' ?n további nélkül elment. .' -. orvos tanácstalanul vái’r.í vont. Vív; .a nem tar.ttJ.uk. Érdeklődni • egy páciens égi :e iránt még ilyen körülmények közi sem bűntett. He y fiihívjuk magát, vagy valami hasonlót tegyünk, azt nem akartuk, abból tüstént rájött volna, hogy hazudunk. Neki pedig valószínűleg semmi más célja nem volt, mint hogy megtudja, valóban itt tartózkodik-e Lesik. Tehát mégsem volt biztos a dolgábban. Amikor elment, tüstént kerestem magát, de nem volt a hivatalában. Azt mondtam, küldök ide egy embert, s felhatalma­zom, hogy a megfelelő módon azonnal lépjen közbe, ha még egyszer valami idegen Jaroslav Lénk ütán érdeklőd­nék. — Milyen volt az az ember? — kérdeztem. — Gyanús — hangzott a válasz. — Határozottan gya­nús. Amikor megkérdeztem, kiféle-miféle és hofey hív­ják, azt felelte, hogy az nem tartozik ide. Ami a külsejét illeti, átlagos termetű, abban a korban, amelyre azt mond­ják, hogy a legjobb évek... egyébként semmi feltűnő sem volt rajta, haja sötét, bőre egy kissé durva... — S mit mondana a társadalmi helyzetét illetőleg? Az orvoson látszott, hogy meglehetősen felkavarta az eset, elgondolkozott. — Nem szeretném, ha tévednék — mondta egy idő múlva—, de az volt a benyomásom, hogy gyakorlati tech­nikus... A foglalkozás nyomot hagy az emberen, az arcán, viselkedésén, az öltözködésen. Talán érti, mire gondolok... — Természetesen — feleltem. — Csakhogy az ilyesmi néha félrevezeti az embert. A többiek, akik kapcsolatba kerültek a Jaroslav Lenk egészségi állapotáról érdeklődő idegennel, nem ítéltek ilyen határozottan. Amit a főorvos építkezéseken, műhe­lyekben vagy isten tudja hol végzett munka következmé­nyének tartott, abban ők inkább eredendő hanyagságot, a kifogástalan megjelenés alábecsülését, afféle bohém nem­törődömséget láttak. Végül feljegyezhettem az idegen látogató eléggé pon­tos személyleírását; gyanút egyebek közt főként azzal kel­tett, hogy Helena ‘ Dvörskyra hivatkozott. Nem hittem, hogy a lány küldte őt a kórházba. A Jaroslav Lenk egészségével vaió törődés mögött bi­zonyosan több rejlett, mint a puszta kíváncsiság, hogy va­jon ott ápolják-e őt, vagy sem. S bosszantó volt, hogy ez a nyom egyelőre sehová sem vezetett. A kórházat elhagyva útközben szamba vettem azokat a személyeket, akik a C—L ügyben figyelmet érdemeltek. Jaroslav Lenken és azon a férfin kívül, aki érdeklődött utána a kórházban, a 286. kilométernél járt két turista jött tekintetbe, továbbá az a személy, aki az ékszerbolt- ban az ezressel fizetett, azután Budisky és Rericha, akik Karlicek véleménye szerint gyanúsan a ház körül kódo- rognak, s végül Helena Dvorsky. Azért sorolom itt fel őket, hogy önök is lássák, kedves olvasóim, egyelőre mi­lyen ostobán vegyes társaság sorakozott fel előttem. (Folytatjuk) 1

Next

/
Thumbnails
Contents