Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
Niért száműztek Egerből három parasztot 1745-ben ? A XVIII. század első felében az egri völgy két oldalán húzódó dombok, hegyek erdeit — amelyeket eddig ki nem irtottak — tarvágás alá vették, hogy szőlővel telepítsék be a területeket. Ekkor irtatta ki a püspökföldesúr a Galagonyást, Ma# várit, Rózsát, Kocsot, Birkát, Bajuszt, Sik-, Tót- és Mészhegyet, valamint Afrikát. Egyedül a püspöki gzőllőskei erdő maradt meg, amely viszont tilos terület maradt. így azután, kivált tél idején, nagy bajban volt a szegény egri kapás nép fűzifa dolgában. 1745. február elején több egri -kapást csípett el a püspöki kerülő a szőllőskei erdőben. Szokásosan el is szedték az emberek fejszéit, de amikor a 16 éves Szakács Mihályt kegyetlenül meg is \ erték, a nekibátorodott parasztok visszaszedték szerszámaikat, s nem hagyták büntetlenül a kerülők embertelen tettét, — Az esetről értesülvén. r<ottejisteinr Ferenc_ ffüspöii préfektiis, apjához Antalhoz. Eger város főbírójához furäull jogorvoslatáért. A városbíró maga elé idézte a négy csurgó beli (mar Május 1. utca és csatlakozó környéke) parasztot, s az elkövetett „hatalmasság”-ért áristómra ítélte őket, de azok mit sem törődve az ítélettel, otthonukba tértek. A városbíró két hajdút véve maga mellé, indult a „fejeskedök” elfogására. A csurgóbeliekben azonban embereikre akadtak. A nép tömegesen csoportosult a fogdmegek körül, s nem engedte, hogy egyet is elvigyenek közülük. így becsülettel kijelentették, hogy másnap mindenki, aki csak valaha is fát hordott az erdőből, felmegy a városházára. Február 12-én a négy tilosban járt «Tiber — Ónody Andrással, aki az egész hós- tyát mozgósította védelmükben — megjelent a tanács szírié előtt. A tanács a delikvenseket 24—24 pálcára ítélte, a városháza előtti térre állított deresen. Közben a paraszti tömeg elárasztotta az egész tanácsházát, s védelmük alatt az elítéltek eltávoztak anélkül, hogy rajtuk a , büntetést végrehajtották volna. Forrott a düh a tekintélyén súlyos csorbát szenvedett városi magisztrátus tagjaiban. Elhatározták, hogy a főkolomposokat, Önody Andrást és Hegyi Pált keményen megbüntetik. A megfogott ■embereket azonban, amikor biztonsági okokból át akarták kísértetni a tekintetes nemes ■vármegye tömlöcébe, a városházára betört tömeg erőszakkal kiszabadította a hajdúk kezéből... „Valamennyi Tanácsbéli vagyon. mind lábbal kellene felakasztani!" — kiáltotta a dulakodás során a tömegből egy takácslegény. ! A magisztrátus nem tudott már mit kezdeni a lázadókkal, hiszen a püspök is távol volt székhelyétől. Megbízta hát a „fürminder”-t, a n4p szószólóját, hdgy bírja rá szép szóval a csurgóbelieket, adják kézre a megszöktetett ménnyel járt az akció, amikor Visontay Mihálynak sikerült a népet a rabságra ítéltek további védelmére rábírnia s nem adta ki soraiból őket. A szegényparasztok lázadásának hírére már szerte a városi nép is kezdte emlegetni a régi s eddig hasztalan panaszolt sérelmeit —, hogy már 24 éve nem tartott a püs- pökföldesúr magisztrátus-választást, s hogy éveken át sokkal több adót hajtottak be, mint dukált volna. A zendülésnek lassan-lassan vezér- egyéniségei alakultak ki: Visontay Mihály, Együd István, Ónody András, Bársy János... A „pártütők” rendszeres szervezkedésbe kezdtek s mind ^ magyar, mind a német és rác lakossággal egységes terveket forraltak. Szerették volna — igen okosan! — a céheket is bevonni akcióikba, de azok természetesen távol tartották magukat a földesúri hatalom elleni zendülésnek még a gondolatától is. A lázadó nép főleg éjjelente gyülekezett egy-egy háznál, hogy kiterveljék, megszervezzék a következő lépést. A zendülők szolidaritására és viszonylag jó szervezettségükre mi sem jellemzőbb, minthogy esküvel kötelezték magukat, „hogy ezen Városnak közönséges jóra való szükséges el kezdett Törvény szerint való dolgának folytatásában edgyet értvén, a mikor kívántatik sörinyen munkálkodók, sőt utolsó pénzemig is, annak törvényes folytatásában tülök soha el nem állok ...” 1745 karácsonyára azután hazatérve gróf Barkóczy püspök Egerbe, úriszéket tartott a 39 magyar, német és rác zendülö fölött. Visontay Mihályt, Együd Istvánt és Bársy Jánost örök életükre száműzték Eger .püfpökiJiáTOSJésJie-., vés vármegye területéről. Bő- viben szabták a pénzbírságot és 31 emberre mintegy 2700 össz-botütést róttak. 40—50 bot volt az átlagos. A deresre húzottak embertelenül kegyetlen megkínoz- tatásáról így adott számot később Visontay: ...... a megver etettek közül Rendek nevű böcsületes gazda csakhamar megverettetésének jelét koporsóban elvivé magával, mások pedigh valának, akiket az borbélyok gyógyítottak fel. Oka vala ezen iszonyú verettetésnek maga ö Excellentiája (Barkóczy püs- pökföldesúr) aki nem tekintvén sem öregségtűi elnyo- • morodott, sem iffiabb személyeket, azoknak kínzását ab- lakábul nézte, sőt, observári, hogy az verő Vraság kerülői némely öregeknek kedveznek és gyengébben vernék, maga kiálta le, hogy jobban ütnék őket. De... a verő kerülőket is megcsapatta 0 Excellen- ciája azért, hogy némelyeket gyöngébben vertek wfegh...” A nyomorult, mindenükből kiforgatott száműzöttpk fű- höz-fához szaladgáltak, hogy visszajuthassanak Egerbe, — de hasztalan. Végül is Visontay és Együd minden megtakarított pénzük feláldozásával elmentek Pozsonyba és Bécsbe, hogy Mária Teréziánál, „a jóságos királynőnél" találjanak jogorvoslatot sérelmükre, benyújtva panaszkérelmüket. A közben megtörtént események kivizsgálására a királyné két biztosát küldötte Egerbe: báró Grassalkovich Antalt és gróf Károlyi Ferencet. Mielőtt azonban e férfiúk a városba érkeztek volna, a püspök végigverette a város egész magisztrátusát, a földbírótól kezdve, „a város legtisztesebb ősz fürtű elöljáróit, s jelesebb polgárait..." Végre is közel négy és fél esztendővel a földesúri ítélet után a Tekintetes Nemes Vármegye Törvényszéke az 1750. április 14-én tartott ítélőszéken helyben hagyta Barkóczy elsőfokú Ítéletét s a három egykori egri, csurgóbéli lakos sohasem térhetett visz- sza többé otthonába, de még a megye területére sem. Ügy hisszük, hogy érdemes megemlékeznünk e ’ XVIII. századi feudális krimi kapcsán az egri nép legjobbjairól, Visontay Mlhályrói, Együd Istvánról, Bársy Jánosról, Hegyi Pálról, Önódy Andrásról, s derekasan helytállt társaikról. Sugár István esi ■A százast és én kettőt ebben az üzlet a száMennyi 3.3.3.3.3.3.? Mit tudom én! — Adj kölcsön egy adok vissza... — Rendben, de mi módra? * — Mi? Az, hogy kétszázat nem adok meg ★ Régóta tűnődöm azon, hogy miért van a következő: ha állami vendéglátóipari irodát nyitnak meg, az ünnepélyes keretek közötí. nagyszámú dinom-dámomozó részvételével zajlik le... Ha gebint nyitnak, akkor csak a fizető vendégek vesznek részt a megnyitó, bár kevésbé ünnepélyes, de célszerű pillanatain? Miért van ez? ★ Az akut bíráló. — Tessék, már harmadik napja esik, csak esik, csak esik... Az illetékesek persze semmit sem tesznek, hogy ezt a tarthatatlan helyzetet felszámolják! .. . (~6) . Engedményes tavaszi vásár az ÖFOTÉRT boltokban Február 27-től március tőig engedményes áron tavaszi vásárt rendez az OFOTÉRT. Ezen idő alatt olcsóbban vásárolható például a Cerlina, a Ljubitel, a Szmena 8. fényképezőgép a mozigépek közül a Iívarz M felvevő és Lucs 2 leadó. Több fotókel- lékcikk árát is mérsékelték. Olcsóbban vásárolhatók ezenkívül egyes szemüvegkeretek . és ebben az időszakban a filmvásárlók ha három Forte vagy ORWO filmet vásárolnak, úgy egy tekercset ingyen kapnak. A mérsékelt áru fotó- és optikai cikkek az OFŐTÉR :' boltokon kívül természetesen kaphatók a kijelölt Állami Áruházakban, a kiskereskedelmi és földművesszövetke- zeti vállalatok ■ kultúrcikk boltjaiban is. Hatvanban Tan a megje legnagyobb üzövetkexeti ABC ánihika... az És az hó foglyokat Már-máí ured-Ht tavasz^, Hóviiág S zámomra a hóvirág jelenti a tavasz első üdvözletét, köszöntését. Mindig ünnepszámba veszem azt a napot, amikor a hosszú, kemény tél után először vehetem kézbe ezt a bájos, egyszerűségében is csodálatosan szép virágot. A múlt héten barkát árult egy nénike utcán, abból is vásároltam néhány ágat, tegnap hazafelé jövet valaki megállított utcán. — Tessék. Hóvirág. — Hbl szedte, merre találta? r — A déli lejtőkön, ahonnan elment a és megszikkadt a föld. hehány szál bimbózott csak ki, inkább hírnöknek. A parányi csokor most pohárkában itt var. az asztalomon. A bimbócskák kinyíltak és leheletfinomon kibontották kelyheiket. Nézegetem őket, töltöm velük az időt. Illatuk nincs, hiszen cSodaszámba megy már az is, hogy a dermedt földből előbukkan jana k. Emlékek tódulnak eszembe. Gyerekkorom, amikor még magam szedtem a hóvirágot és belőlük másoknak is jutott, Akkoriban úgy ismertem az erdőt, mint a tenyeremet. Könnyen megtaláltam a déli verőket, ahol a tavalyi cserjék alól kikandikáltak az első bimbók. Sokszor mondta apám. — Hová mennél? Nincs még hóvirág, fiam... De én senkire nem hallgattam. Vitt, hívott, csalt magával a természet, az erdő és amikor hazafutottam az első csokorral, anyám megcsóválta a fejét. ' — Micsoda gyerek ez? Megérzi, mikor és hol nyílik a hóvirág. Pedig én nem akkor szedtem hóvirágot, amikor már szinte kaszálni is lehetett. Azóta is szeretem a hóvirágot. Ügy ahogyan van, a maga egyszerű szerénységében illattalanul. Hat szál hóvirág bólogat felém a pohárból. Gyenge, erőtlen kis virágok. Nekem azonban örömet szereztek. Jókedvű lettem, mosolygósabb, és ezen a napon talán minden jobban sikerülj mint irtáskor. Hiába. Üzent Okmány A szobában csönd van. Az asztalon okmányok, régi levelek, megsárgult kéziratok. Az arcok, a tekintetek belemélyednek a lúdtollal írt sorokba. Egy fiatal férfit találok a kutatók-között. — Mi érdekli? — A török utáni időket kutatom... Mások latin nyelvű régi írásokat böngésznek, sokan — különösen a diákok közül, a Tanácsköztársaság hónapjait idézik elő korhű okmányok alapján. A hajdani megyeház börtöne most valóságban a tudományt szolgálja. A levéltár gazdag tárházából évente százak merítenek. Egy érdekesség. Okmány, amely kelt az 1245. évben. Nézegetem a pergamenre rótt sorokat, IV. Béla király adománylevelét. A sok szúz éves levél szerint a király „két ekealj- nyi" földet adományoz egyik hű vitézének, aki megsebesült a bélapátfalvi apátság védelmekor. Az adományozó okmány méltatja a tatárok ellen küzdő harcos érdemeit. A levéltár legrégibb írásos történelmi emléke, — mondhatom így is — kincse ez a levél, amelyet bádogszelencében őriz az igazgató. A hatalmas boltívek alatt, az oltatlan mész- be rakott falak között bőven jut idő tűnődésre és emlékezésre. — Mennyi érték, mennyi kincs van itt... És az arcok. A kutatószobában nyílik, zárul az ajtó, ám ők csak néznek, de nem látnak semmit és senkit a kutatott anyagon kívül. Gondolataik valahol messze a törökvilágban, a tatárjárás utáni években, vagy éppen szabadságharcaink idejében kalandoznak, És micsoda öröm, ha a megkopott latin szövegek fordítása nyomán előbukkan, elövarázso- lódik a múlt. Igen. A kutatók a múltat fürkészik, de csak azért, hogy abból okuljon, gazdagodjék é« boldoguljon £ jelen_ Bizonyára kevesen tudják, hogy a megye legnagyobb szövetkezeti ÁBC áruháza Üj-Hatvanban a budapesti műút mellett található. A modem épület üvegportálja már messziről magára hívja a figyelmet Előtte gépkocsiparkolóhely szolgálja az átutazók kényelmét. Amikor az üzletbe lép a vásárló, megkapó kép fogadja. A polcok roskadásig megrakva áruval. Itt valóban minden megtalálható, ami szem, szájnak ingere. Több mint másfélmillió forint értékű a készlet. De erről beszéljen Tóth Sándorné az ÁBC áruházvezető helyettese. — Áruházunk óriási árukészletében valóban megtalálják a vásárlók azokat a cikkeket, ami a mindennapi életükhöz szükségesek. És ezzel a lehetőséggel élnek is, hiszen naponta 2500—3000 vásárló fordul meg üzletünkben. — Ezt a nagy forgalmat, hogyan sikerül zavartalanul lebonyolítani? Mennyi időt fordítanak vásárlásra a vevők? — Az üzlet önkiszolgáló rendszerben árusít, tehát mindenki saját maga veszi el a polcokról az árut. Ezenkívül két pénztár csökkenti a vásárlás idejét. Egy-egy vevő 5—8 percet tölt a boltban, de a vásárlók többsége naponta végigr. -i a polcokat, újdonságok utón kutatva. — Milyen újdonságok találhatók az áruházban? — A konzerváruk mellett legújabb háztartási cikkek, olnjkályhák, legújabb típusú háztartási gépek. Újdonságként említem meg. hogy 5 literes denlijonban árusítjuk a bort, ezenkívül újdon- ság a 2 literes palackban a Mtíi«xge§apáti rizlmg”, de található üveg-porcelán és műszaki cikkekből is sok új dolog. Az OTP részletvásár-, lást helyben elintézzük. — Hogyan segítik a vásárlók igényeinek jobb kielégítését? — Naponta 12 órát tartunk nyitva, tehát a vásárlók a kora reggeli óráktól késő estig felkereshetik üzletünket. Ezenkívül vasárnap is nyitva tartunk 3 órát, amikor élelmiszert árusítunk. Minden pénteken friss vágású hús is kapható üzletünkben, amelyből egy nap alatt 10 mázsát árusítunk. Mirelit-készítményekben is nagy a választék, az igényeket ki tudjuk elégíteni. — A műszaki cikkekét is említette, ebből milyen a választék? — Rádió, tv, különféle háztartási gépek, elektromos felszerelések, több típusú motorkerékpár a készletünk, amelyek már a tavasz közeledtét, illetve a vásárlókat várják. — Befejezésül még egy speciális érdekességről szeretnék beszélni. Itt a bejárattól balra helyezték el a presszót, amelyet a vásárlók rövid idő alatt, igen megkedveltek. Kapható itt kávé, palackos sör. különféle rövid italok. Ismerősök. barátok, szomszédok, háziasszonyok találkoznak és amíg a kávé elkészül, híreket cserélnek. Minden vásárló elégedetten távozik, mert a hatvani szövetkezeti ÁBC-áruház nagy választékú készletében mindennap megtalálja a szükségleti cikkeket. (X) 1969» február 23,, vasáriul#
