Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

Szombaton Csepelen vívja első mérkőzését a Zalka SE ökölvívócsapata

7,, Most is fülemben van •gyik falusi művelődési ott- tów igazgatójának és a gazdag helyi tsz főkönyvelőjének párbeszéde:

— Adhatnátok kétezer forintot, meg két szekér fát az öregek szobájának fönntar- 'tusához — . így az igazgató.

— Jo ló kétszer húz — feleit a főkönyvelő. Nem elég, hogy adtunk a kultúr- ibázfíi." tnost ezt az öregfog- lalkőztátást is kitaláltátok a zsebünkre

j Ma sem tudom, adott-e segítségéi a tsz az öregek körében végzendő népművelő munkához, vagy sem. A nézetek e rövid összecsapása azonban emlékezetes számomra. Egyszerre juttat íeszembe valami jót és keserűt is.

Jó, hogy mind több falusi népművelő isméri föl, fontos teendők várnak rájuk a nyugdíjas körű öregek érdekében. De nem kevés az elvan ember sem a falusi Irányító posztokon, aki úgy Vélekedik: régen is megvoltak az öregek úgy, hogy pi-* pázgattak, jó időben kiültek a ház elé — minek gondot és még inkább költséget csinálni abból, hogy az öregek el- töltsék valahogy az időt.. * tnúlik slz magától is.

Nos, az utóbbi dolognak Van egy erkölcsi és van egy tulajdonjogi része is.

: Az erkölcsi:

Ha mindenben természetesnek tartjuk, hogy túlléptünk a tegnapon (kármentős korcsma helyett étterem; krejzleráj helyett nagyválasztékú bolt; gémeskút helyett hidroglóbus; apostolok lova helyett autóbusz sfb.) miért éppen az öregekkel való bánásmód maradna a régi?

A tulajdonjogi:

A község művelődési eszközeinek, intézményeinek nemcsak néhány korosztályt kell szolgálniuk. A hetveneszten- dős nyugalmazott tsz-kocsis- nak legalább annyi — ha bem sokkal több — része van abban, hogy a faluban ma (nűvelődési ház van, mint annak, a tizennyolc éves legénynek, aki legszívesebben egyetlen táncteremnek látná az egész épületet. Társadalmunk nem nagylelkűségéről tesz tanúságot, amikor idős honfitársaink művelődési igényeinek kielégítésére törekszik, hanem alkotmányában vállalt kötelezettségének tesz eleget.

Több száz öregek klubja működik már falun. Ezek a klubok általában sikerrel segítik át tagjaikat életük egy kritikus szakaszán. Mert ki tagadhatná, a nyugdíjba lépés egy kicsit azzal is együtt jár, hogy a napi munkából kivált ember elveszti a világhoz fűződő kapcsolatainak egy részét. Van, aki fölöslegesnek érzi magát. Hirtelen megváltozik az életritmusa, többet foglalkoztatják a betegségek és így tovább. A A nyugdíjas korúak nagy része ilyenkor a szokásosnál több tapintatot, figyelmet, gondoskodást érdemel és igényel környezetéről.

Ezért volt helyes és jó dolog, hogy a múlt év végén a Népművelési Intézet felnőttnevelési osztályának kezdeményezésére kétnapos értekezletre hívták össze a nyugdíjasklubok legtapasztaltabb vezetőit.

E találkozó rendezője és több résztvevő igen jól fogalmazta meg az ilyen klubok másodlagos hasznát is:

„... Hatással lehetnek a jövő generációra, a fiatalok pályaválasztására, a családon belüli harmónia biztosítására is ..

Természetesen, ha minden községben működne egy nyugdíjasok klubja, mégpedig a legokosabb, leghasznosabb programmal — az sem oldhatna meg minden ilyennemű népművelési gondot.

Tudok egy falusi könyvtáPár napon belül két olyan idős emberrel találkoztam, aki fél évszázada tartotta lakodalmát, egyikük éppen március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján. Mindketten vöröskatonák voltak, egyikük a Kaukázus mentén, a másik itt, a megyében, a cseh intervenciósok ellen harcolt, mint vörös- katona. De minden bizonynyal többen is vannak Egerben és a megyében, akiknél ez a két nevezetes dátum egybeesik, hiszen legtöbbjük 1919 tavaszán nősült meg. amint hazatért a hadifogságból, a harctérről, ök említették,

rosról — magányos pedagógusnő, aki szemérmesen tiltakozott nevének közlése ellen — ő hetenként kétszer egy-egy órát fölolvas tíz-tizenöt öregnek egyelőre a Toldiból. Szeretettel és türelemmel végzi ezt a munká.t

— Én nem, de Arany János csak meghódítja valamelyiküket az olvasásnak.

Tudok olyan termelőszövetkezetről, ahol évente többször rendeznek műsorral j egybekötött „öregek napját'’ s ilyenkor a vacsorát a tsz elnöke és a vezetőség tagjai személyesen szolgálják föl a nyugdíjasoknak, példázva ezzel, hogy aki vezet, az nálunk szolgál is.

Az öregekkel való foglalkozás nem tehertétel a ma- J gyár művelődésügyön, hanem 1 e fontos tevékenység termé- szetes része. Ám, az, amit minderről pozitív értelemben elmondtam — csak első helyes lépésként fogható föl. Falvainkban sok még a magányos öreg. Sok a „társadalmon kívüliség” lelkiálla- potát szenvedő nyugdíjas. Sok az, akinek minden lel- j ki és gazdasági oka megvan arra, hogy „elhanyagoltnak” érezze magát.

Becsületünk és jövőnk rajta, hogy 'mindennap hevesebb legyen az ilyen gondokkal küszködő megöregedett honfitársunk. S hogy ez így történjék, az nem kis mértékben a falusi népművelőkön múli!í< Bajor Nagy Ernő

milyen szép lenne, ha együttesen tarthatnák meg aranylakodalmukat, a régi harcostársakkal, emlékezve a fél évszázada történt eseményekre, harcokra, a fiatalságra.

Megfontolandó ez a javaslat. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára szervezett ünnepségsorozatnak valóban megható, kedves színfoltja lehetne az egykori vöröskatonák aranylakodalma. Jó lenne, ha a város pártós társadalmi szervezetei, a forradalmi hagyományokat őrző és tisztelő ifjúság valóra váltaná ezt az ötletet. K. E.

Szombaton Csepelem megszólal a gong és szárítóba szólítja a Zalka SE és a Csepel SC ökölvívóit, kezdetét veszi az 1969. évi ökölvívócsapatbajnokság.

A gyöngyösiek Szakács Béla edző irányításával szorgalmasan készültek az idényre, és megfelelő formát érték el. A február 7—9 között Budapesten megrendezett I— II. osztályú minősítő versenyen például a legtöbb pontot szerezték. ,

Az együttes azóta is napi kétszeri edzést tart, Szakács edző a jó erőnlét „érdekében” alaposan megdolgoztatja fiait. Az egyéni versenyen az ökölvívók más súlycsoportokba is „kirándulhattak” — a CSB kezdetére azonban gondosan ügyelniük kell testsúlyukra, nehogy az együttest kellemetlen meglepetések érjék a mérlegelésnél!

A Zalka SE kitűnő együt- . tesét a hét egyik délutánján kerestük fel. A kijelölt időpontban már valamennyi ökölvívó jelen volt az edzést ! megelőző szakosztály-érte- j kezleten, amelyen megjelent fodor Kálmán őrnagy, a

Barátságos

labdarúgó«

mérkőzések

SIXOKI VASAS—KORVIN OTTÖ SE 2:2 (1:1)

Sírok, 200 néző. V.: Berta.

Sírok: Kékesi (Nagy) — Zám, Maruzs, Zagyi — Répás, Budai — Nagy Gy. (Kovács), Krajecz (Sándor), Farkas, Hadobás, Miskolci. Eredetileg Verpelétre volt kitűzve a mérkőzés, a pfelya használhatatlansága miatt azonban Sírokban játszottak a csapatok. A közönség jő iramú küzdelmet láthatott, amely szinte végig a mezőnyben, folyt. A gólokat Farkas és Hadobás, illetve Sas és Bodnár szerezte. A Siroki Vasas vasárnap az Egercsehi Bányászt látja vendégül.

BÉRVAJ VASAS- MEZŐKÖVESDI HSE 2:2 (0:0).

V.: Benes.

Bervai Vasas: Papp I. — Papp II., Sípos, Révász — Kéri, Szabó — Soós, Ivádi, Prommer, Za- íácz, Póta. A két csapat végig izgalmas, jó iramú küzdelmet vívott egymással. Az egriek góljait Szabó és Ivádi lőtte. A Bervai Vasas szombaton, 14.30 órakor, a bervai pályán újabb barátságos mérkőzést játszik, ezúttal a Nagybátonyi Bányász II. lesz az ellenfele.

Zalka SE elnöke is. Az ökölvívókat Jakab István alezredes, a szakosztály vezetője üdvözölte, ismertette az év célkitűzéseit, majd lelkes, odaadó munkára buzdította a versenyzőket. Ezután Szakács Béla edző elmondotta, hogy a 18-as keretből mindig a legjobb formában lévő 11 ökölvívót küldi majd a szorítóba. A csapatban „bérelt hely” nincs, hiszen a tarr tál ékok is jó erőt képviselnek! Újság még, hogy a tervezett dániai 'poytya ügye jód áll, s minden bizonnyal létrejön.

Szombaton Csepelen óriási küzdelem várható a két együttes között. Nyilván a pillanatnyi forma dönti majd él a találkozó sorsát, ha azonban a Zalka SE versenyzői tudásukat megfelelő lelkesedéssel, küzdőképességgel párosítják, — megnyerhetik a mérkőzést!

Heves megye síbajnokságát február 22—23-án, a Kékestetőn, illetve Mátraházán bonyolítják le. A sorsolásra február 21-én, pénteken 17 órakor, Mátraházán, a Mátra Klub turistaházában kerül sor.

*

A megyei labdarúgó-bájnokság n. osztálya keleti csoportjának sorsolását március 8-án, szombaton 15.30 órakor tartják a Heves megyei LSZ helyiségében (Eger, Kossuth Lajos u. 9.). A szövetség fölhívja az érdekelt sportkörök figyelmét, hogy a sorsolással kapcsolatos kívánságaikat legkésőbb . február végéig, írásban küldjék meg a Heves megyei LSZ címére. A sorsoláson lehetőleg az a személy (intéző) képviselje a sportkört, aki egyben a szövetségnél a szakosztály szövetségi képviselője lesz.

*

A Nógrád—Heves megyei labda- rógó tartalékbajnokságban az Egri Dózsa, Siroki Vasas, Gy. Spartacus, Hatvani Kinizsi, MÄV HAC„ Gáspár SE csapatai vesznek részt. Az együttesek ifjúsági csapatokat is kötelesek indítani.

*

T"Nyolc csapat részvételével megkezdődött a füzesabonyi járás asztalitenisz csapatbajnoksága. Az első két forduló eredményei : Poroszló—Besenyőtelek

6:12, Tófalu—Kompolt 7:11, Me- zőszemere—Kápolna 8:10. Kál— Füzesabonyi Gimn. elhalasztva. Besenyőtelek—Tófalu 13:5, Poroszló—Kompolt 4:14, Kápolna— Kál 12:6. Mezőszemere—Füzesabonyi Gimn. elhalasztva.

*

Február 23-án rendezik meg Egerben az országos felnőtt III—

Nemzetközi

labdarúgó»

mérkőzés

E. DÓZSA II.—SKS CRACOMIA 1:0 (0:0)

Eger, 200 néző. V.: Marmoly.

Egri Dózsa II.: Bulyovszky

Mészáros, Bóbita, Cserős, — Szász, Berán — Balogh, Lacfckö, Kovács S., Czeczeli, Szűcs.

Szemerkélő esőben, csúszós, mély talajú pályán találkozott egymással a két együttes. Az első húsz perc meglepően jó iramú, színvonalas küzdelmet hozott. Mindkét kapu sokszor forgott veszélyben, a védők azonban idejében be tudtak avatkozni.

A szünetben : mindkét csapat cserélt. Az egrieknél Bulyovsz- kyt Kovács F. váltotta fel a kapuban, mig a mezőnyben Barta, Tóth B., és. Birincsik jutott szóhoz. Ezt a játékrészt inkább a lengyelek irányították, fokozódott a küzdelem hevessége, és néhány kemény belemenés tarkította a játékot. A mérkőzést eldöntő egyetlen gól a 75. percben esett, amikor egy gyors ellentámadás végén Szűcs talált a vendégek hálójába. 1:0.

A lengyel együttes a vereség ellenére is jő benyomásokat keltett. s vasárnap ismét pályára lép Egerben: 15. órakor az Egri Dózsa vegyes, csapata lesz az ellenfele.

IV. osztáttyu birközóversenyt. A találkozóra eddig 90 nevezés érkezett.

Elkészült a megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság keleti és nyugati csoportjának beosztása. Mindkét csoportban* 14—14 csapat szerepel. A keleti csoportba nyertek besórsolást: Stromfeld

SE, Novaj, Kápolna, Tarnalelesz, Egerszalók, Dobó SE, Egerszólát, Erdőtelek, Besenyőtelek, Kiskoré, Egercsehi II., Makiár, Mátra- derecske, Mezőszemere. A nyugati csoportot alkotják: A basa r. Szűcsi, Gyöngyöshalásfc Heréd,- Kerekharaszt, Adács, Domoszló* Nagyréde, Ecséd. Kisnána, Gagarin SE, Hort, Gyöngyöstarján, Tárnáméra.

*

Szombaton és vasárnap rendé* zik meg Egerben az 1969. évi ko* sárlabda terembajnokság küzdelmeit. A legerősebb mezőny a férfi I. osztályban gyűlt egybe, hiszen az egri csapatokon kívül az NB I-es DVTK, az NB 11-es MVSC és a Karcagi Fáklya is jelezte részvételét. Érdekessége lesz a tornának, hogy az Egri Tanárképző NB I-cs női csapata is indul a férfi ifjúságiak1 Csoportjában, ahol hat csapat mérkőzik majd meg a bajnoki címért. Az első forduló mérkőzéseit szombaton 15 órától, vasárnap pedig 9 órától rendezik meg.

*

Szombaton, február 22-én 15.30 órai kezdettel készítik el Egerben, a megyei TS helyiségében a megyei L osztályú labdarúgó- bajnokság ez évi fordulóinak sorsolását.

Aranylakodalom — vöröskatonáknak

17.

én.

Karlicek tehát ugyanarra a véleményre jutott, mint

Bövid lélegzetvétel után folytatta:

— A klozettcsésze vasból készült és zománcozott. Porcelán nem lehet, az otthon sem marad épen, nem még a vonatban. Ellopni senki sem akarta, arra mérget veszek. Ha porcelánból lett volna, csak rá kellett volna suhintani valamivel, ás ripityára törik. A vascsészét le kell szerelnem, hogy tágíthassam a rést, amelyen olyan szép kilátás nyílik a talpfákra. Félreállítom, vagy legalább elfordítom az egyik csavar körül. Mindezt szépen időben előkészítem, aztán akkor nyitom ki, amikor akarom, mint egy vészkijáratot. Azt hiszem, érthető. A megfelelő pillanatban félreteszem a csészét, odadugom a géppisztoly csövét, mert más szerszám nincs kéznél, és megfeszítem. Körültördelem és megnagyobbítom a nyílást annyira, hogy leereszthessek rajta valamit a vágányok közé, például a húszmilliót.

Még sötétebben ítélt, mint én. A legnagyobb lélek- nyugalommal a vágányok közé hajította az egész húszmilliót, s egy csöppet se fájt miatta a feje. S tőlem elté- rőleg nem egy vagy két embert vádolt meg a bűntettel, hanem mind a négyet gyanúsította, s minden lelkiismeret- furdalás nélkül.

— Az ablakon semmit sem dobálhattak ki — mondta.

—.Utánuk egész kocsisor következett, s mindjárt az- elsőben ott ült a két rendőr. Egyikük biztosan észrevett volna valamit, míg a vonat alá senki sem látott. Sajnálatosan közbejött nekik az a robbanás, amit valószínűleg későbbre terveztek. A húszmilliót tartalmazó ládikó nem eshetett ki a nyíláson, erre nem volt már idő, hanem hamúvá égett.

— Ez jó volna — mondom komoran.

— Ez volna az elképzelhető legjobb eset — helyeselt Karlicek. — Csakhogy a fekete turista elvitt -valamit. A csomagja azonban olyan volt, hogy semmiképpen sem felelt meg a bankjegyek súlyának. Hanem minthogy a

A’ ,

286. kilométernél várt, a ladikénak már ott kellett volna kiesnie, nem pedig tizenegy kilométerrel odább. Ezért hibázik valami a számításunkban. Legalább tudnánk, hogy mikor lőtték le azt a lányt. A vonat odaérkezése előtt vagy után. Éppen ezért olyan fontos az utasok fudatgátja.

Egy dologgal Karlicek nem kalkulált, én pedig egyelőre nem hívtam fel rá a figyelmét. Tudniillik a fekete turista esetleg csak színlelte, hogy olyan súlyos a csomagja. Ügy tetszett, szántszándékkal intézte úgy, hogy mindenki észrevegye a hatalmas terhet.

Délután három órakor' elindultunk a ház felé, ahol Jaroslav Lenk lakott. Mint két civil járókelő egyáltalán nem keltettünk feltűnést, főként Karlicek nem. Egész úton olyan képpel baktatott mellettem, mint egy afféle kevéssé rokonszenves doktorocska, aki roppant nagyra becsüli önmagát és szellemtelen tudományát, s a humorérzéket a kultúra elleni bűnnek tartja. *

Bementünk az ócska külvárosi bérházba, melynek három meleletén úgy gubbasztot a két hozzáépített emelet, mint valami alig hasznáDt láda egy rozzant szekrény tetején.

Lenk földszinti lakásának kulcsához könnyen hozzájutottam. Egyelőre összes holmija nálunk volf letétben.

Csendben, gyorsan és észrevétlenül surrantunk be a • lakásba. Nem kelleti előszednünk az igazolványunkat, senkiben sem keltettünk tehát gyanakvást, hogy itt valami nincs rendben.

Félhomályos előszobában találtuk magunkat, amelyet a régi és heterogén bútorzat úgy megtöltött, mint valami szobát. A helységet két részre osztotta egy tej üveg táblákkal kirakott, ócska deszkaválaszfal. A tejüveg gyéren engedte át a világosságot, mert a helyiség egyetlen ablaka, amely úgyis a hátsó, kisebb, gázfűtéses fürdőszobának berendezett részből nyílt, az udvarra nézett. Szemlátomást kényszerű átalakításról volt szó. Ennek a többi mint nyolcvanéves háznak nyilván egyetlen lakásába sem építettek eredetileg fürdőszobát.

A szoba-előszobán szótlanul keresztülmentünk, és benyitottunk egy másik nagyobb helyiségbe. Itt alig valamivel volt világosabb, mert a szintén az udvarra néző ablakra árnyékot vetett a fölötte futó erkélyfolyosó. Az ablakkal szemközti falon tüstént szemünkbe tűnt egy világosabb folt, egy ajtót eltorlaszoló deszka frissebb vakolata. Az eredetileg nagyobb lakást tehájt szétválasztották.

A bevakolt deszka természetesen nem biztosított tökéletes hangizolációt, Karlicek, akit egy szóval sem kellett figyelmeztetni, hogy halkan beszéljen, odasugta:

— Itt most hasonló helyzetben vagyunk, mint én voltam a vágányok között. Tudjuk, hogy kell találnunk valamit, de fogalmunk sincs róla, mi lesz az. Hát eszerint nézegessünk!

Ebben a másik helyiségben volt egy gáztűzhely, minden jel szerint azon a helyen, ahol annak előtte rakott

tűzhely állt. A többi bútordarab, beleértve a fekvőhelyet is, szívós, szinte megható igyekezet nyomait viselte magán, amivel valaki modernebb kényelmet akart biztosítani a lakónak.

Tudtam, hogy Jaroslav Lenk a háború után az édesanyjával lakott ebben a szobában, de az körülbelül két évvel ezelőtt meghalt. Az alhadnagy nem költött a szükségesnél többet a lakására. Rendesebb lakást kért a varostól. Meg akart házasodni.

Az éjjeliszekrényről Helena Dvrosky fényképe mosolygott felénk. Karlicek odalépett, mélyen lehajdlt és fürkészőn vizsgálgatta.

— Különös arc! — duruzsolta azután a fülembe. — Mondhatni, elég ez a merev kép, hogy az ember beleszeressen abba a lányba. Furcsa dolog. Azt hiszem, a fénykép és a festmény közt az a különbség, hogy a féhykép csak a fények és árnyékok, esetleg a színek külső játéka^ míg a művészi festmény mögött ott vibrál valami, talán a modell, vagy a művész lelke. Ami engem illet, én e mögött az arc mögött nem látnék mélységet, még ha nem fénykép, hanem akár a legművészibb...

— Csöndesebben! — intettem le a nekibuzdult fiatalembert.

Aki az utcán mellettem lépkedett, nem volt az igazi Karlicek, de ez itt, Helena Dvorsky fényképe előtt, szintén nem. Hanem már magához tért. Sebesen pisíantott egyet és körülnézett.

— Ahhoz képest, hogy legénylakás, feltűnő itt a rend — állapította meg félhangosan. — Alighanem Dvorsky kisasszony tartja rendben.

Ezzel mintegy pontot tett Helena Dvorsky elmélyült tanulmányozása után. Kihúzta a szekrény alsó fiókját. Az összerakott fehérnemű meglátszott a gondos női kéz' nyoma.

— Ahogy ezt most feltúrjuk! — mondta Karlicek. — Ha megfeszülünk, se rakjuk ilyen rendben vissza.

— Ott nem lesz semmi — mondtam. — Nézze meg a ruhazsebeket.

Karlicek először végighúzta ujját a szekrény tetején, aztán az ablak világosságában elgondolkozva megszemlélte. Nem volt piszkos.

— A menyasszonyának van ide kulcsa — jelentette ki határozottan. — Már két nap alatt is úgy beporosodna minden, mint a pinty. A por a gyilkosunk. Mindenhová behatol. Itt valaki ronggyal vagy porszívóval működött tegnap este, ha ugyan nem ma délelőtt. Az ablakkilincsen rajta kell lennie Helena Dvorsky ujjlenyomatának. Szellőztetett.

Azután végigkutatta a gondosan vállfákra akasztott öltönyök zsebeit. A télikabátot még papírzsák is burkolta a molyok ellen. Hanem Karlicek egy elfeledett egykoro- náson kívül semmit sem talált.

— Leleményesebbnek kell lennünk — vélte.

üi,. (Folytatjuk)

ti'

Öregek és a népművelés