Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
kötelezően előírja, hogy a ta- noncokat tilos házi munkára felhasználni. A Kommunisták Magyarországi Pártjának napilapja, a Vörös Újság így ír: „Mindent, amit teszünk, értetek teszünk, ifjúmunkások”, S a Tanácsköztársaság 133 napja alatt végre emberszámba veszik az ifjúmunkást, gondoskodnak szakmai, szellemi fejlődéséről, pihenéséről. A Tanácsköztársaságot ugyan megdöntötték, de az ifjúmunkásokban tovább élt gondoskodó, emberséges szelleme. Az ellenforradalmi reakció megsemmisítette azokat a vívmányokat, amelyeket az ifjúmunkások a Tanácsköztársaságnak köszönhettek. A gyermek- és tanoncvédelem helyébe újra a tanoncok és fiatalkorúak kegyetlen kizsákmányolása lépett. Csak a felszabadulás biztosította, hogy véglegesen jobb napok következzenek a ta- noncokra. Az MKP kezdeményezésére megalakult a Szak- szervezeti Ifjúmunkás és Ta- noncmozgalom, mely az ipari üzemekben dolgozó fiatalok politikai és érdekvédelmi szervezete lett. 1948. fordulópont a felszabadult Magyarország életében. A proletárdiktatúra győzelmével — pontosan húsz esztendővel ezelőtt — 1949. január 14-én, az országgyűlés törvénybe iktatatta az ipari tanulókról szóló törvényt. Az öreg „Ház” karzatán aligha hallgathattak törvényjavaslatot valaha is olyan figyelemmel, mint az a 300 ifjúmunkás, a Ganzból, a BESZ- KÁRT-tól, és más gyárakból, üzemekből, akiket meghívtak az országgyűlés ülésére. A népi demokrácia parlamentje elítélte a fehérterror ta- nonctörvényét, amely visszaállította a középkori szellemet; újra törvénybe iktatta a tanoncverést. Mit is adhattak mást a darutollasok az ifjú proletároknak azért, hogy zászlóikra merték írni 1919. január. 13-án: „Mi mór nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Az új törvény a párt és a népi demokrácia egyik büszkesége volt. Megteremtette az alapjait annak, hogy az ipari és kereskedelmi szakmunkásutánpótlás egészségesen fejlődhessen. Arra irányult, hogy az ipari szakmunkás- képzést döntő részben a nagyüzemek végezhessék. Bevezette az általános iskola 8 osztályának elvégzésére épülő két-hároméves szakmai képzést, biztosította az évi 24 nap fizetéses szabadságot, a díjmentes üzemi étkezést, meghatározta a tanulók országos szintű bérezési rendszerét és a tanműhelyi oktatást. A lekicsinylő, rosszcsengésű „tanonc” és „inas” helyett elrendelte az ipari tanuló elnevezést Az 1949. január 14-én elfogadott törvényjavaslattal megvalósultak azok a törekvések, amelyekért a magyar kommunisták, s az ifjúság legjobbjai három évtizeden keresztül harcoltak. A ma ifjúmunkásának ez csupán történelem. A modern iparitanuló-intézetek és otthonok, a korszerű képzés, amelyek lehetővé teszik, hogy az ifjúmunkások kiváló képességű szakemberré váljanak, a munkáshatalom vívmánya. Ennek kezdete ötven évre nyúlik vissza, amikor azok a sápadt arcú, meggyötört tekintetű inasok vcy rös zászlók alatt az utcái! mentek tüntetni. (boros) Fejes Endre Mocorgója már csak azért is kellemes meglepetés, mert eloszlatta a magyar színészvilágnak azt ;a baíhied elmét, miszerint IGaras Dezső csak komikus jitúd lenni. A szakmai előítéletekre kitűnően rácáfol ezúttal a színész, aki Mocorgót, ezt a kültelki vagányt, ezt a szerencsétlen sorsú félegzisz. tenciát sok-sok színnel és érett jellemzéssel alakítja. Nagy álmait valóban hiszi, erejét is próbálja, hogy elérje azokat, vagy legalábbis közelébe kerüljön az álmok mezejéhez. Nem veszi észre, hogy a sorsa kicsi mindehhez, őt nem arra méretezték képességei, hogy a pénzhez közel jusson. Legnagyobb hibája talán ennek a fiatalembernek az, hogy az embertelen korban, amikor fiatal éveiben valamivé alakulhatott volna, emberséges és ember tudott maradni. Ebben a tévé-filmben Fejes Endre sok-sok erénye csillog. Pontosan jellemzi hőseit, néhány mondattal mindent a helyére tesz dra- maturgiailag, lélektanilag egyformán. Hősei azt teszik, ami adottságaikból következik. Iric, a vidéki tiszteletes fia mintha érezné, hogy filozófiája és sorsa rövidre szabott: addig kell cselekedni az emberek között, amíg lehetséges, meg kell torolni saját eszközeinkkel a becstelenséget. Nem kér felhatalmazást senkitől, mert a kor és az események minden érvényes erkölcsi normát széttéptek. A háborúban mindenki megméretik és mindenki mérhet, Csak az a kérdés, van-e hozzá lelki ereje és emberi méltósága. Mocorgó valahogy Itt is csak másodh.-gedűs, azt teszi, amit mások ráparancsolnak, vagy amihez mások segítenék. Elbukik, mert úgy akar nagyra tömi, hogy meg sem kísérli az utat ahhoz, hogy önmaga legyen. Esett ember — mondják az ilyenre, ha egyáltalán észreveszik. Garas Dezső ezt az esettséget, ezt az esettségében is szép, fájdalmasan összetört lelki egyenességet rajzolja meg — és nem komikusi eszközökkel. Szőnyi G. Sándor rendezői munkája mellett Latinovits Zoltán, Törőcsik Mari, Kiss Manyi és a Verát alakító Gór Nagy Máriát említjük meg a jó alakítások sorából. A francia rövidfilmek szellemes párbeszédeikkel, csattanóikkal — vagy mint a Sebastien esetében — romantikájukkal hatnak. Yarinick Andrei rendezte A három utazást Érdekes pszichikai kutatást tár a néző elé. váratlannak nem tűnő megoldással, hiszen a kör annyira zártnak tűnik, hogy Malican papa és fia mindezt a rejtélyt egy mondattal felnyithatja. Szombat este Os-ar Wilde Bunbery-je szórakoztatta a nézőket. Az angol színpad és társadalom Fejes-dráma Garassal, Mini-krimi és Wilde vígjáték zenével nagy ismerője és gúnyolódója így, zenésítve <s kellemes szórakozást nyújt, mert Pet- rovics Emil zenéje jól illusztrálja az író által életre keltett világot. Kíváncsian hallgattuk végig a Plakátművészet remekei sorozat bevezető párbeszédét. Ügy érezzük, hogy ezt a témát, ezt az anyagot nem kell szükségszerűen vitaformára felbontani, mert egy szaktekintély, akár Ko- necsni György, akár Végvári Lajos dr. művészettörténész eleget tehet egyedül is egy kísérőszöveggel a nézők kíváncsiságának. Az 1955-ben gyártott Budapesti tavasz újravetítése sem tűnik feleslegesnek. Ma is frissen ható, eleven alkotás. (farkas) Darvas-dráma ősbemutatója Meskolcon A miskolci Nemzeti Színház a közelmúltban mutatta bh Darvas József A térképen nem található című riportdrámáját. A darabot Nyilassy Judit Jászai-díjas rendezte. (MTI foto — Kunkovács László felvétele.) Tengernyi kín, megaláztatás, kiszolgáltatottság volt a része azoknak a munkásfiataloknak, akik a monarchia Magyarországában kerültek a munkapadok mellé. Naponta 10—12 órát dolgoztak; de nem ment ritkaságszámba a 14 órás munkanap sem. A tíz, tizenegy éves gyerekek kegyetlen kizsákmányolása, erejüket meghaladó nehéz testi munkája ez időszakban szinte általános volt. Az idősebb generáció előtt nem ismeretlen a század eleji pékinas sorsa, aki a tanonciskolába érve, leül a padjába és elaszik, akit az óra végén is csak nehezen lehet felébreszteni. A műhelyben este nyolctól másnap déli kettőig dolgozik, s a mester csak pofonokkal és bottal tudja „ébren tartani.” A hírhedt 1881. évi, a tanoncok tanviszonyát szabályozó VII. törvénycikk lehetővé tette, hogy a fiatal már 12 éves korában elszegődhessen inasnak és „kivételes esetben" megengedte a 12 évnél fiatalabbak foglalkoztatását is, persze ez a kivétel gyakori • volt A tanoncok a hosszúra nyúlt munkanap után, esténként és vasárnap jártak tanonciskolába, így még vasárnap sem pihenhettek. ötven éve, 1919. január 13- án a budapesti utcán sápadt arcú, horpadt mellű, rosszul táplált inasok vonultak végig zászlaikon e jelszóval: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” Követelték az 1884. évi reakciós és embertelen tanonctörvény eltörlését, s a nappali tanoncokta- tás bevezetését. A sápadt arcok kipirulnak, amikor jogos követelésüket hangoztatják. A január 13-i tanonctünte- tésre a polgári demokratikus kormányzatnak is fel kellett figyelnie. Január 21-én a Kereskedelemügyi Minisztériumban tartott tanácskozáson Lékai János, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének képviselője kijelenti: „A tanonckérdésnek csak olyan megoldásába n y,'gndy’'tt”nk bele, amely a mai tőkés társadalmi rend mielőbb várható nemzetközi összeomlása után felépülő szocialista társadalmi rendbe átvihető... Ennélfogva nem lehetünk tekintettel a mi osztályérdekeinkkel ellentétes semminemű tőkés érdekeltségre." A polgári demokratikus kormányzat, mint számos egyéb más kérdésben is, csak a fontolgatva halogatásig jutott el. A kizsákmányolt ifjú proletárok gondjait, mint számos egyéb más, súlyos társadalmi kérdést, csak a Tanácsköztársaság oldotta meg. Tíz nappaű március 21-e után .rendelet jelenik meg, mely megtiltja a tanoncok bántalmazását, elbocsátását, az esti és vasárnapi tanonc- oktatást, korlátozza a tanoncok munkaidejét, valamint rá, ha nem tör ki, így a vállát érte az üt is, de már elkapta a favágót, egymást fojtogatva, hörögve gurultak a földön. A pokol szabadult el! Malpaga egy hatalmas követ kapott a feje fölé és a támadóira zúdította. Az egyiknek szétlapult a koponyája, a másik törött combbal borult fel. Jarosicsot leszúrták. Bradley hátulról olyan ütést kapott a fejére, hogy néhány pillanatra elszédült. Azután nagy nehezen feltá- pászkodott és zúgó fejjel nézett körül. Malpaga. mint valami tigris hadakozott. Hárman feküdtek a lábánál, ket- tőveT verekedett. Az arcát elborította a vér és spanyolul káromkodott. Mellette Stuck feküdt holtan. A föld moraj- lott, a kráter időnként, mint valami istenkáromló, fenyegetően villant az ég felé, gigászi karminvörös gőzoszlopokat lehelve... Elindult, hogy Malpaga segítségére siessen. Egy irtózatos erejű kéz kapta el a nyakánál és megpenderítette a tengelye körül. A bilincstörő összezúzott, tébolyult kifejezésű arca vigyorgott rá: — Megvagy! Bradley Tamás! Ugye most moccani sem bírsz?! — Egyik kezével úgy fogta át, hogy leszorította karját, ‘ másikkal a nyakát ragadta meg. Bradley, mint valami csavarszorí- tóba préselve, mozdulatra képtelenül állt Bili előtt, undok rumgőz csapott az arcába és tudta, hogy most meg kell halnia... 4. A lövések felhallatszottak a barlangba. Rémülettől zölden kuporogtak a foglyok. Morton és Krakauer nem mozdultak el a bejárattól, hogy nekik az utolsó támadókat kell itt feltartaniuk! — Uraim, — mondta Teddy, — ha nem tévedek, a barátaik bennünket védelmeznek! Menjünk segíteni! Azt nem lehet mondani, hogy a foglyok egyhangú lelkesedéssel fogadták volna Teddy szavait. Clayton tétován ránézett Burtonra, Burton a hegedűművészre. — Én nem segítek nekik, — mondta Thomas őszintén, — most úgyis elég bajuk van. — Maradjanak nyugodtan, — szólt Morton. — Azt hiszem, ma még módjukban áll majd védekezni, akkor is, ha várakoznak. — Uram, — mondta nyugodt, csengő hangon Mary, — ha van önnél egy felesleges revolver, azt ideadhatja nekünk. Nem szeretnék részeg rablók kezébe kerülni. A pap rövid habozás után a zsebébe nyúlt és átadott egy revolvert Marynek. Lent már minden elcsendesedett. Pedig még állt a harc. .. .A bilincstörő rosszindulatú. vigyorgó arca eltorzult, azután úgy kapta el Bradley nyakát, hogy hüvelykujja a gégéjén feküdt és lassan 'kezdte szorítani. Ahogy a szorítás kissé erősödött, még látta, a felszoruló vértől lassan duzzadó szemgolyói előtt a bírót, a tárgyalótermet, a gyalázatosán mosolygó ügyvédet, azután elhomályosodott a tekintete, mert Bili nagyon lassan, de fokozatosan szorította a torkát és az apró pontok függ nnyé sűrűsödtek előtte, az arca feszült, a vér zúgva tódult az agvába és dúzzadt nyelvén már érezte a halál ízét... .. .A földre zuhant és saját hörgését hallotta, amelyikei a felszabadult gégén ke-: resztül levegő tódult a tüdejébe. Nyomban utána szát- foszlott a függöny szeme elől, zúgva száguldott le a vér az agyából... Mi történt? A bilincstörőt két erőtlen kar főbe sújtotta hátulról egy kővel. Bili megtántorodott, elengedte Bradleyt és a támadója felé fordult. A cingár, gyerekképű Teddy állt előtte. Ha más üti meg, akkor a bilincstörő feje szétmálik, mint a fáról lehullott eltaposott férges szilva. De így könnyedén kapta el Teddyt a karjánál és már le is sújtott volna rá, de tudj Isten milyen sugallat, vagy milyen ősi verekedő vére tört ki Earl of Cunninghamból, villámgyorsan lehúzta a fejét és nekiugrott a bilincstürő gyomrának. Ez hanyatt esett. Közben rácsapott Teddy hátára és magával rántotta a földre, azután felugrott, de ekkor bal szemére hatalmas ütést kapott. Bradley Tamás állt vele szemben. A bilincs- törő felordított és megragadta Bradley karját. — Kutya... Most... Teddynek már nem volt ideje felugrani a földről. Különben is elkábult. Fél arcát bezúzta egy szikladarab és ahol az óriás hozzáért, ott bénult volt. De most minden erejével és kétségbeesésével megragadta Bili lábát, hogy mint valami veszett eb, hörögve vágta bele fogát az óriás bokájába... .. .A bíborvörös ég alatt, a vulkánból szétterülő fast sebesen vonult, szinte befödve a látóhatárt, mint mesebeli dzsinn, amely kiszabadulva egy üveg nyakából, egyre hatalmasabbá növekszik... Bili nagyot kiáltott fájdalmában és le akarta rázni Teddyt, de a földre zuhant. Többé nem keit fel. Mert most Tamás kezéből repült ki a szikladarab és a férges szilva sorsa beteljesedett A bilincstörő szétmál- lőtt fejjel maradt fekve... .. .A barlangban csak ültek, hallgatva, némán rágták az ajkukat. Kísérteties csend volt lent. Csak a föld mélyéből szüremlett fel valami távoli dobpergés, mintha a pokol légiói vonulnának mélyen alattuk és a bíborszínű északi fény sugárzott ijesztően a barlang bejáratára... .. Most egy tántorgó alak. cafatokra tépett ruhában, lassan, imbolyogva jött ösz- szecsuklott vékony férfitestet tartott a karjában, szája szélén keskeny vércsík alvadt meg, azért csak cipelte a karján az ájultat, mint valami csecsemőt, vagy bibliai mártírt. Bradley volt és Earl of Cunninghamet hozta. 5. Mikor Bili szétlapított fejjel mozdulatlanul feküdt, Teddy nagy nehezen feltá- pászkodott. Ott álltak egymással szemben: ^.ail of Cunningham és Bradley Tamás. Ott álltak valaki mellett, aki elhullott egy harcban, amelyben voltaképpen ők voltak az ellenfelek. Most Teddy előtt úgy rémlett, hogy össze fognak csapni, Bradley torkon ragadja ás könnyedén végez vele. Nézték egymást. — Megsebesült? — kérdezte a Ugionista. — Bradley Tamás... én... tönkretettem magát... a húga becsületét... íolnapra ez már mind... elmúlik. — Azt kérdeztem, megsebesült-e? — N ézze... ott jön... — és a távolról hömpölygő lusta, forró sárfolyamra mutatott — Mindegy, hogy mi történt (Folytatjuk) A megvadult támadók az alkohol, a halálfélelem és a szenvedély őrületében rohamra mentek. Még hatan elhullottak útközben, de élükön Biliéi, így is fölényben voltak. irtózatos kézitusa kezdődött. A bilincstörő a hatalmas favágót és Stuckot ragadta meg. Kjörgson revolveraggyal csapott az arcába, de olyan ütés érte a gyomrán, hogy hanyatt zuhant. Az psszeroncsolt arcú Bili vadul vetette magát Stuckra, és úgy csapta a sziklához, hogy tört gerinccel, holtan mara It CékVe. Egy lövés érte a vál- ' 6n és Kjörgson revolver- agya ismét lecsapott volna < JIwüsőji 1K9. január 14., kedd 1919 - 1949 A muiikásit’júsúg mérföldkövei
