Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
Utolsó hajók Jegyzetek Bródy és Gárdonyi Írói arcképéh *z (III.) {lelünk I“““'1,! háború. Valóban az utolsó hajók kora ez. Vannak írók, akiknél ilyenkor teljesedik be az életmű és a hattyúdalok egy-egy művészi életpálya legmagasabb ívét jelentik, mint a Parainesis, Arany János késői balladái vagy az Őszikék. A nagy művek már mögöttük vannak, mégis mindketten a még soha meg nem írt nagy regény megírását tervezik, Bródy a Rem- brantot, Gárdonyi az Árpádkori népregényt, a nemzeti király dicsőségét, a nép fel- emelkedésének programját. Bródyt a Rembrandt-téma foglalkoztatta, Gárdonyit a Bibi, melynek káziratán élete utolsó napjaiban is dolgozott. Amikor Br*S,«.Snszáműzetéséből. Páduából, Badenből hazatérve (1922) leszállt a vonatról, azt mondta András fiának: „No, fiú, összedrótozzuk a Rembrandtot”. Bútort, lakást akart venni Óbudán. Mi volt ez a Rembrandtéi mény? A Rembrandt-kérdés két évtizeden át foglalkoztatta. Ez lett volna az első magyar analitikus regény, — a Bibi ellenpontja, — amelyben egy utazás, egy lelkiállapot és a haláltudat motívumai fonódnak össze. Bármilyen jó terv is, a Rembrandtból soha nem lett regény, inkább' novella- füzér maradt, s legalább any- nyira-érvényesek rá Mikszáth szavai, mint a Nap lovagjára (1906). Akkor Mikszáth gyönyörűen faragott oszlopfőkről, hatalmas gerendákról, ablak- és kapurácsokról írt »A palotát még nem látja a szem, de a palotának való anyag mind megvan: gazdag, pompás ötletek, meglepő gondolatok, értékes megfigyelések.” Részleteiben, mélységeiben, árnyaltságában az egyik legjobb Bródy- írás. Irodalmi előzménye a Rembrandt-fejek (1910) bevezető riportja, élménye az amszterdami utazás ‘(1906), a Rembrandt-emlékünnep- ségek, a nagy holland festő születésének 300. évfordulója. A riportban Bródy Rembrandt élettörténetét akarta elmondani fennmaradt arcképei nyomán, a kövér legényke arcmásától, — amit a kasseli múzeumban őriznek — a tizenkilenc éves Rembrandt első önarcképétől az utolsóig, ami akár egy akadémiai tag arcképe is lehetne: megkopott haj, fölpuffadt arc, összeszáradt nyak. Rembrandtnak ekkor már csak a szemei épek, élesek, kékek, mint a sheffieldi acél. Ez az idő. amikor a közönség meg- únta népszerűségét és tehetségét, olcsó vendégfogadókba, később szegényesen bútorozott szobákba szorult. A szegénység fáradttá, részegessé, vizkórossá, szívbajossá tette. Bródy a különböző évekből- származó több mint félszáz képet azonosítja saját életével, sorsával, a szigeti szállóban, a Royalban, majd a Rudas fürdő egy vendégszobájában töltött éveivel. Rembrandt élete nem tragikus, nem is szánalmas, Bródyé sem az, inkább tiszteletre méltó. Az öregség soha nem szégyenletes, különösen nem olyan embereknél, akik életük utolsó óráiban sem mondtak le az alkotás hitéről. A Rembrandt egy élet története, a festőé és íróé. Bródy az élet és alkotás párhuzamosságait kereste Rembrandtban. MlWkHfíMI megőrizték 1H .(»Kriirn a,kotó ked_ vüket, az igazi mű megírásának ábrándját Bródy visszavisszatér. a nagy festő és a nyugtalan újságíró életének ábrázolásához, Gárdonyi a nép felemelésének gondolatához, a tanítóévek emlékképeihez, a Lámpás-tudathoz, Az én falum eszméihez. Bródy egy riportot épít regúny- nyé, Gárdonyi a,Lámpás tanítóját azonosítja Szőcs Péterrel, a Bibi egyik szereplőjével, aki olasz mintára kaszinót építtet Iharszeg parasztjainak. A Bibi széttördelt szerkezetű regény, antiklerikális és antidogniatikus elemei Gárdonyi örök egyházellenessé- gére mutatnak, az 1918-as népmozgalmakra utaló megjegyzései azonban a társadalmi fejlődéstől elszakadt ember önvallomásai. Ez'az idő, amikor a Tibetan grammer mondatait irta, amikor az Akadémia tiszteletbeli ' tagjává választotta. Mindez kissé tükör és kísérlet egy életút igazolására. A Bibi néhány lapján Az én falum novella témái revelálód- nak és Gárdonyi itt megállapodásként parasztkörök, művelődési Otthonók, parasztakadémiák megszervezését szorgalmazza. „Ezeknek az akadémiáknak a kultúrhatá- sa aztán kisugárzik idővel a megyék minden községébe” — írja. Persze, mindennek akadálya a forradalom. Soha nem látta be, hogy a néptö- megek felemelésének egyetlen útja és lehetősége a kiváltságos osztályok monopóliumainak, benne a művelődési .monopóliumnak megszüntetése. Amit Szőcs Péter akar, szép és emberi, de csak tüneti megoldást hozhat. Gárdonyi nem vette észre, hogy a feudalizmus ébren őrködik kiváltságain. Mindez az egri Takács u. 24. sz. porta zárt életrendjét figyelve nem is volt csodálatos. Bródy egész életvitele, művei, a Rembrandt is lázadás a konvenciók ellen. Gárdonyi háza, kertje, savósi birtoka, irodalmi munkássága vállalkozás, a század elején élő üzletember vállalkozásai. Bródy otthona egy szállodai szoba, vagyona elfért egy utazótáskában. Mindebben van is valami romantikus tiltakozás a múlttal, a gabonakereskedő atyával, a családi élet PAPP MIKLÖS: Vihar a Mátrában Idegtépő, vad emlék, hallani bombaként, hogy vijjog, vág a szél, . törzsek reccsennek, mint a fás szekér, és megfagynak a szív hangjai: mögöttük, mélyről kell most vallani, sűrű szó kell s akár tíz érc, kemény csinos verseket nem tűr meg a tél, s a lényegest kevés szó mondja ki: nem vagyok nálatok különb, se más, vagy annyira csak: életem saját sorsomnál több, mert értetek vagyok: ember-szívek, közösség, jobb napok: molekulák közt parányi atom: magam a földért egészen adom. megkötöttségeivel és kompromisszumaival szemben. Gár- ■ donyit az örök nosztalgia a falu iránt, a társadalmi fel- emelkedés lehetősége, a vagyonát vesztett uradalmi gépész hamleti emlékképe állítja szembe korával. B p n fl V Sándor 1 V U T olyan feltűnő megjelenésű volt, mintha a krinolin és turnűr korszakában térdig érő szoknyában ment volna végig egy divathölgy az utcán. Tetszett a fiataloknak, akik az irodalom kakasülőjéről messzebbre látnak mint a földszinti komótos zsöllyék bérlői. Tetszett azoknak az elégedetlen lel- keknek az új író, akik soha életükben nem próbálkozhattak meg egy romantikus regény végigélésével, mert a hétköznapi gond rabgyermekének jöttek a világra, elégedetlenség volt a szülőanyjuk, keserű szegénység az apjuk. (Krúdy Gyula) Hódító küllemű, lobogó hajú, nyugtalan szemű fiatalember, Gárdonyi sovány termetű és hangú, kissé félszeg néptanító. Gárdonyi és az író egyet jelent Egerben, ö jelenti az írástudást és a világhírt. Sokáig azt hitték, hogy új csapást jelent a magyar irodalomban, pedig csak Jókai- epigon volt. Egész életében a romantikus célok vezették, realizmusa manír. Közel a várhoz, melynek történetét megírta és aminek világhírét köszönhette, a Hóhérdombon vett házat magának, ahhoz utóbb nagy külsőséget vásárolt. A telken új házat építtetett fiainak és édesanyjának. Itt akarta Jókai svábhegyi álomvilágát felépíteni, de ebben a világban mogorva, keserű emberré vált. Élete utolsó éveiben itt kérte számon a sorstól a szerelmet, Feszty Margitét, a boldog családi életet, új és új remekműveket. Virágai, s rémképei, remények és reménytelenségek, pipák, kották, könyvek mellett élt Giccsek vették körül, olcsó és kétségbeejtően rossz festmények, melyek nagy részét unalmas óráiban festette olcsó festékkel, még olcsóbb vásári bútorokra és palatáblákra. (fárdoovi |fai vira£ között egy különös filozófiát alakított ki, az örökkévalóság és hírnév filozófiáját: „A nemzetek nem testi nyájak és csordák és kondák és ménesek, hanem lélekrajok a nagy világmindenségben. A lélekraj vezetői és világosítói azok az egyes lelkek, akik akaratuk vágj7 értelmük erejével, vagy érzelmeik szépségével kiválnak a sokaságból és az időnek egyik szakaszából a másikba viszik a rajnak a tökéletesedését... A nagy nevek mind nagy lelkek emlékei. Valamennyinek élete a maga lélekrajával lobogott, szenvedett, küzdött...” — írja. Újra és újra megjelenik előtte a remény, hogy majd egy ismeretlen íiszta szellem, Svedenborg vezeti kezét. A mű megváltás lesz magának és népének. De ez a mű sohasem készült el. Bródy minden műfajban alkotott valami eredetit, a drámában, novellában, tárcában, színikritikában, regényben és riportban, ö a magyar zsurnaliszta próza megteremtője, ennek a borzas, nyugtalan nyelvnek, amelyet később Bálint György, Szerb Antal és Révai József emelt az esz- szé magasába. Mikszáth magyar Zolának, olykor magyar Csehovnak nevezte, aki szereti az elmosódó színeket és a turgenyevi homályt Egerben néhány fiatal újságíró, egy meredek utcácska és szerény márványtábla őrzi emlékét, melyet születésének 100. évfordulóján helyezett el szülőházán a hálás utókor. Ebergényi Tibor BECSEY TÓTH GYÖRGY: Lépés előre JajduJ a fagy Nap-permetezte nappal Kemény kabátjan I cgfakul a folt iamaszra-nyúlo Árnyam meghajolt Zsebem sarkába bújt Az éles szél kiesői buli Markomba fogva Jött a délelőtt Lesiraították A vállamról a gondot Sosem — látotlan — tűnő Jó járókelők És nyugtató meleg volt Mellettem tudni téged Biztos — kézzelfoghatóan — Szobánk falán a képet — Azt nem tudni hogy élsz És mindenné tenni mert tudta Hogy érted ízes a nappal A téli fák hazudnak Nyarat — neked — mert jól tudó Hogy két lépés előre semmi De két lépés előre minden És menni kell csak menni De mellettem maradsz És akarsz is maradni Szeretni — ez csak annyi Kettőt léptem — te egyet A tied volt a több Nyüszít a fagy És mozdulatlan rezgés Kancsó hasas falán A lomha csöpp SZOKOLAY KAROL1: Ki VÁNSÁt* Ne tudjam, hogy mi jön utánam.» milyen színű fantomok. Minden hátrafordulásban érezzem: egy új én vagyok. Hiszékeny vagyok hát. hiszékeny, szélsuttogásnak is hiszek, mert hátha egyszer kibeszélem, ha megertek egy-egy jelet Intsen csendre a mély' alázat. És teljességet várjak én. Ha pörgető sugara áthat, meg ne torpanjanak küszöbén. Azt mondjam, amit-sokezer szív e csendre bízott bizakodón, hogy majd valaki ajka megnyíl, és titkuk virágzik a szón. & ^ ^ T H G L/Z. CSV A messzeségben gőzölgő tanyák... Vert falu ház, keresztben pajta, akol... Akácfaárnyak, sötétlő nyárfatornyok. .. A meszelt tűzfalak és a nyárfák jól látszottak az útról... A téli alkonyat palaszürke eget vont föléjük... Elmosódtak, aztán újabbak tűntek elő a fagyott mezőségek mélyén... Az újság kiesett a kezemből. A papír zizzenő neszére összerezzentem. A sofőr rám pillantott, aztán figyelme visszatért a keskeny úthoz, mely egyre bizonytalanabbá vált a szürkületben. Előhúztam a meghívómat és beleolvastam: Orgovány Alsójárás'. „Orgovány... Orgovány.. — keringett bennem a szó. A sofőrhöz fordultam: — Mondja, ez az Orgovány Alsójárás... Ez az az Orgovány? — Egy Orgovány van — mondta és mereven nézte az utat. összehajtottam a levelet, s néhány pillanatig a könyvekre gondoltam, szépségükre és hasznosságukra, mintha máris elégtem üldögélnének a tanyai emberek, s várnák, hogy mit mondok a betűről, az olvasás szükségéről... Emlékezetemben könyvcímek után kutattam, mintha egyetlen cim varázslatán múlna minden, a mutatvány gyorsaságán és nem a tartalmán. Cím helyett egy név jutott eszembe. Halkan ismételgettem: „Jasznaja Poljana... Jasznaja Poljana...” Talán a tanyák ablakén kialvó fények. és a dértől f eh árlő akácfaárnyak idézték Lev Tolsztoj szellemét, szakállát, dé csak a szellemét és a sza- kállát... Néma árny maradt, gyorsan tovatűnt. Elnyelte a kunsági este. A kukoricások szélén magyar árnyak ólálkodtak, arc nélkül, test nélkül. .. Bámultam az árnyakat, aztán tűnődve megszólaltam: — Ezt a Francia Kiss Mihályt, ezt mostanában végezték ki... Nem...? — Mostanában... 1957ben. vagy 58-ban... — mondta a so,v.. — Azt a másikat, a tisztet, azt... — Héjjas Ivánt?... Nem tudom, öt éve kerültem Kecskemétre. Akkor szereltem le... Azt mondják, az valami földbirtokos volt... Tartalékos főhadnagy... A Prónay-különítménytől kapta a parancsokat, ha igaz... — És ez a Francia Kiss Mihály ez...? — Szabadszállás határában rejtezkedett, álnéven. .. Dinnyés lett... Ismeri ezt, nem?... Dinnyét termelt, ás kint lakott egy csőszkunyhóban. .. Néha még a piacokra is elmerészkedett.., Aztán egy este elgyütt Orgovány- ra ... Talán kíváncsi lehetett, vagy mi...? Ez okozta a vesztét... Ügy mesélik, hogy benézett az egyik ablakon. .. Késő este volt, a szobában égett a villany... Az asszony összerezzent, és odakapta a fejét az ablakra... Látta az arcát. Mindjárt szólt is a férjének: „Te, a Francia Kiss Mihány benézett az ablakon. .. Tisztán megismertem. .Az ember nem akarta hinni, de a beszéd megindult róla. •.. Elég hamar elfogták. .. Mondom, ott lakott egy csószkunyhóban, a diny- nyefődek között... Kivégezték. .. — Azok, itt vanak eltemetve? — Van a határban egy emlékmű. .. Hogy aztán hol mennyi van belőlük?... Azt beszélik, hogy a kecskeméti fogházból harminchat en*- bért hurcoltak el, és kocsik«« vitték a tanyákra... De vari aki hatvankettőt mond, mik ’■ok meg százhúszat . A tí*
