Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
Nagy a kísértés Filléres játék a becsülettel Szérakozoltság és konyak Felelőtlen felnőttek Vezetnek a nők Mennyit ér a becsület? Ezt a drámai kérdést kell “ f'Uennünk most. Sajnos, né. hány ember olcsón elkótya* vetéli ezt a semmivel sem -- pótolható értékét. És még csak indokolni sem tudja a • tettét iái Bizonyítsunk? Tessék! Táplálómra választottunk ki né- íy'hány példát a sok közül. Még ", azt is bevalljuk a kezdet kez- v detén, hogy az eszméltetés a $| célunk. ;! Egy elsős gimnazista zseb- ||re tesz egy csomag zselét, ^melléje még egy csomag " édességet. A két csomag össz- .*; értéke tíz forint ötven fillér. S Szüksége volt ezekre? Nem lett volna annyi pénze, hogy kifizesse az árát? A szülők megdöbbenve értesülnek a dolgokról. És fizetik a büntetést, a szabálysértési összeget. Százakat a tíz forint helyett Mert gyermekük egy óvatlannak tűnő pillanatban leemelt két csomag édességet az egyik gyöngyösi önkiszolgáló üzlet polcáról. : Ugyancsak ebben az üzletben történt, hogy egy idős, nyugdíjas özvegyasszony megpróbált fizetés nélkül magával vinni egy szelet csokoládét, amelynek 7,20 az értéke. Máskor is csinált már hasonló dolgot Hogy miért? Valószínűleg csak a kisértő alkalom miatt. De még az sem lenne elegendő magyarázat, ha arra hivatkozna, hogy nyugdíja nem nagy ösz- szegű. Hiszen a csokoládé nem feltétlenül szükséges a létfenntartáshoz. Bemegy egy 23 éves asz- szony az önkiszolgáló edényboltba. A vásárló-kosárba betesz egy lavórt és egy tányért Egy 22 forintos ollót pedig eldug. A férjével együtt havonta 2400 fermtot-keres. Nem tellett volna a 22 forintos ollóra? Vagy mivel lehet magyarázni annak az egyetemistának a cselekedetét aki egy 29 forint értékű italért okozott magának és a szüleinek annyi kellemetlenséget? Szülei jómódúak, művelt emberek. Havonta legalább ezer forintot költenek gyermekük taníttatására. A zsebpénzzel sem fukarkodnak. Hol kereshetjük az ifjú cselekedetének indokait? Vagánykodásnak minősítsük? És ezzel le is zárhatjuk az ügyet? Tizenhét éves segédmunkás. Havi keresete 1400 forint. A csemegeüzletben ellop egy 27 forintos csokoládét. Igaz, vett még tejet is, annak az árát kifizette. Fiatal, meggondolatlan? Talán. De havi 1400 forintos kereset mellett már az ilyen meggondolatlanság nem indok. Mint ahogy az a vezető beosztásban lévő férfi sem hivatkozhat komolyan a szórakozottságára, aki egy hét- decis konyakot akart fizetés nélkül elvinni az üzletből. A felesége is állásban van, neki, magának pedig 2700 forint a havi fizetése. Ebből még konyakra is telne — időnként. És ő mégis annyira „szórakozott” volt, hogy az üzletben elfelejtett fizetni a konyakért. A büntetés viszont elég sokba került. Ne folytassuk tovább az üzleti lopások felsorolását. Sajnos, az is tény, hogy nem felelőtlen gyermekek követik el azokat, hanem zömében felnőttek. A nők aránya a nagyobb, ami semmivel sem magyarázható. Kétes értékű „dicsőség”. Ha a statisztikát boncolgatjuk tovább, az is kitűnik, hogy a megtévedtek kilencven százaléka rendezett anyagi körülmények között él. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kényelmesen meg tud élni a családjuk a havi jövedelemből. Azt is ki kell emelni, hogy az ellopott tárgy csak kivételes esetben alapvető élelmiszer, majdnem minden esetben édesség, ital, esetleg cigaretta. Talán az önkiszolgáló rendszert kell felelőssé tenni mindenért? Kétségtelen, hogy ez a szabadpolcos megoldás nagy kísértést nyújt. A csúcs- forgalom idején a zsúfoltság is olyan mértékű az üzletekben, hogy ez csak fokozza a kísértést. Mindezek után is mondjuk meg gyorsan, hogy az apró tolvajlások lényegében nem nagy összegre rúgnak egy hónap alatt. Nem kell tehát vészharangokat kongatni, és valamiféle erkölcsi fertőről sápadozni. Sőt! Az elkövetett tolvajlások még azt sem indokolják, hogy az önkiszolgáló üzlet egyik-másik dolgozója zord szigorral kövesse minden „kedves vevő” minden mozdulatát — mintegy tolvajt feltételezve mindenkiben. — Nem merek az önkiszolgáló üzletben a zsebkendőmért sem benyúlni, hogy azonnal becipelnek az irodába. Kétségtelen, szükség van bizonyos éberségre, ezt bizo- nvítják a felsorolt példák is. De tapintatra is! Sőt: bizalomra is!! Az egész önki- szolgáló rendszer erre a bizalomra épül, ezt a bizalmat tehát joggal el is várhatták a vevők. Általában szívesen vásárolnak az emberek az önki'zo'eáló üzletekben, mert gyorsabb és kénvelmesebb a bevásárlás, és általában az önkiszolgáló üzletek is elégedettek a vevővel. fTincs tehát semmi okunk sem a vevőkkel szembeni bi- zalmn+lansáera. sem erkölcsi stabilitásunk elstratásáea. (g. molnár) Búcsú egy kétszáz évesnél öregebb háztól BQntJáh as egri Centrum Áruház régi épületét EGER KÖZPONTJÁBAN a Dobó István téren folyik a lebontása a tér északi oldalát lezáró nagy emeletes épülete nek. A járókelők közül sokan érdeklődve nézik a munkát: mi is volt hát ez a ház, amely olyan megszokott lett, amely olyan jól beillett a tér hangulatába, és ugyan ml is kerül a helyébe? Ezekre a kérdésekre szeretnénk az alábbiakban rövid feleletet adni. A MAI SZÉCHENYI UTCA és a patak közötti területen az ottani kis utcák helyén a középkorban vízmosások lehettek — a Hajdúhegyről lezúduló vizek itt ömlöttek az Eger patak akkor még maglévő hatalmas árterébe. Ez a mocsaras, vizenyős ártér óriási volt. és a közepén az árvizek hordaléka kis szigeteket képezett. Az egyik ilyen „szigeten” alakult ki a város életében hosszú időn át igen jelentős szerepet vivő Piactér, a mai Dobó István tér helyén. A nagyobb éoítkezések a Piacon már a 15. században megindulhattak — ekkor a környék az egykorú írásokban 1 mint Tipikus párbeszéd egy hivatal folyosóján. — Hallottad? — Nem. Mit? — Hát, ha te nem hallottad, akkor el sem tudod nekem mondani, s így én se tudom neked elmondani, hogy mit kellett volna hallanod. ★ Olvasom az újságban, hogy Svédországban egy honatya állítólag oly törvényjavaslat beterjesztésével foglalkozik, miszerint egy férfi több nővel is élhessen házaséletet. Maradi svédek, nálunk ezt már régen megoldottuk, hogy úgy mondjam, ex lex. ★ Rezignált epebaj: 0 — Nézd, hogy süt a nap.. « — Na és aztán... süt. Hát van más dolga? — és unottan nagyot ásít. (-Ó) „Pyaach wcza” szerepel — és a korabeli, a várost ábrázoló metszeteken a téren jól látható egy patakparti templom, a gótikus városháza („Palazzo del Magistrato”), és több érdekes, oromfalas polgári lakóház. A tér a török időkben sem vesztette el fontosságát: az előbb említett templomot a patakparton mecsetnek alakították át. mellette folyt a turbános igazhívők kereskedelmi élete, és a téren zajlottak a rabszolgavásárok is, amint erről > Simplicissimus, egy elfogott és Égerben rabszolgának eladott magvar katona szomorúan megemlékezett ... Az ozmán uralom, majd Rákóczi szabadságharcának elmúltával Egerre ismét boldogabb ével? következtek A XVIII. század a település leggyorsabb fejlődésének időszaka: egymás után valósulnak meg a pompás középületek. igényes polcárházak, a lakosság számának sokszorosára növekedése pedig a nagyméretű ..hóstvák” kialakulását vonta maga után. Nem csoda tehát, hogy ezekben az évtizedekben a város ..Dolffári közoontja”, a Piactér egvjke lett az ém'tke- zések legkeresettebb helyének. ekkor kerüljek ;+t kivitelezésre a volt Minorita- temp’om és rendház. mellettük az 1718 után építeni kezdett rési városháza, és a te- re*- ba+ároló stílusos, szép lakóházak. Igen, a most bon*ás alá került Centrum Áruház is a XVIXI. század közepén épülhetett. Írásos adatunk ugyan nincsen erre, de a házon itt- ott mé° látható volt részletek ínvíláskere'ek, boltozatok, stb.) kialakítása a század folyamán általánossá vált barokk szellemet idézik. Egyébként p°d'<? Hazael Hugó 1753-ban készült egri térképe is egv, a maival nagyjából megegyező alaDrajzi formájú házat tüntet fel a mostanáig állott áruház helyén. így tehát elfogadhatjuk épületünk kb. 220 éves korát! Most pedig lássunk néhány érdekességet a ház környezetéről. A kelet felőli, mai Gerí Mátvás utcának azelőtt „Vidám utca” volt a neve, bizonyára az ott soP. REJTŐ JENÓ tamds 34. Karonfogva járt Thomasaal! És Elly látja! Elly, aki annyiszor megalázta, miután tönkrementek és nem tarthatott lépést velük. Boldogan sétált a művésszel és mindketten sírva fakadtak olykor. EUv dühösen villogó szemmel lépett a mérnökhöz. — Mr. Gordon! ön nem tudta eddig, hogy első látásra mennyire szimpatikus volt nekem... A mérnök rémülettől hülő Némsw Januar Ik, szívvel érezte talpa alatt enyhén remegni a földet. — Igen? — hebegte és nyelt. — Ez... érdekes. — Mr. Gordon! — mondta hevesen és megragadta a fiatalember karját. — Én önnel akarok meghalni! — .. .Igazán megtisztel, — felelte siralmasan a lelkes ajánlatra. Pedig nemcsak a láva kö- zelgett feléjük. Már leselkedett ráiuk egy másik démon is, amelyik az utolsó pillanatok írtózatát akarta még szörnyűbbé fokozni. Néhány katona, azok közül, akik a sivatagban csatlakoztak, betört a raktárba, beverték a rumos hordó fenekét, előkerült a whisky is és ittak. Bill, a bilincstörő lett a vezérük. Nem beszélt erről senki és mégis így lett. Ittak és némelyik rikácsoló hangon énekelt... — Fiúk... Reggelre, azt hiszem, befellegzett nekünk. — mondta az egyik. — Most már nem kell törődni semmivel. \ — Eddig ez a Bradley a saját szakállára dolgozott és mi elég ostobák voltunk kikaparni neki a gesztenyét! — Bradley nem parancsol, többé! — jelentette ki határozottan Bili és úgy összeszorította a poharát, hogy a markába tért. Azután kinyitotta a kezét. Az üvegcserepek csörögve estek a lábához és néhány kövér, sötét vércsepp is hullott utánuk. Megértették... — Ez nem lesz így jó, — szólalt meg most valaki mellettük. — Verekedést akartok? Haagen lépett elő egy fa mögül. — Te vagy? . ..36, hogy jössz. Mondd meg Bradley- nek és a barátaidnak, hogy torkig vagyunk veletek. Az utolsó órákban mi parancsolunk! Akinék nem tetszik, az majd elém áll, — süvöltöt- te rosszindulatú, állati arccal Bili és hatalmas gorilla- karját összecsukott ököllel a hollandus orra alá tartotta. Távol, mint egy bíborszínű üveghenger, egyre dőlt, gördült, a közelgő, forró sárkoporsó, amely rőt színű északi fényével besugározta a tájat. — Miért akartok verekedni? — kérdezte változatlan nyugalommal Haagen. Az egyik katona már berúgott. Most nyersen, érdesen nevetett és újabb pohár rumot töltött. — Mert ti hoztatok ide. a pokolba... Bár ne találkoztunk volna veletek... B;ztos becsaptatok volna végül és elszöktök a váltságdíjjal... Hát most itt döglünk meg mind! De addig is az erősebb parancsol...! Haagen elment, hogy megkeresse Bradleyt. Rekedt nó- tázás. törött üvegek csörgése és otromba röhögés köveit» még néhány percig. Ezek egy óra múlva teljesen részegek. És akkor...? A hegyoldal tisztásán megpillantotta a foglyokat. Néhány nő is üldögélt ot csügged'en és a lomha füúpárák- kal közelgő rózsaszínű halált bámulták. Vajon miről beszélnek? Claytonné búsan nézte a távolban sétáló hegedűművészt Viktóriával. Szomorúan a férje vállára dőlt és azt mondta, hogy most már úgyis vége mindennek... de ezt az alakot nem szabadott volna beengedni a házba.., — Hát most is? Itt is...? — mondta panaszosan az ügyvéd. Az asszony összerezzent. — Mit értesz ezalatt, hogy „most is?” Hogy eddig rossz volt mellettem lenni és „most is”, csak bántalak?... Igen? Csak mondd ki! Tessék... Mondd, hogy házsártos voltam! Az ügyvéd tiltakozott szavainak elferdítése ellen. Nem akarta az asszonyt bántani, de azt visszautasítja, hogy „ezt az alakot” ő hozta a házhoz. Ha emlékszik még és egv anyának legyen memóriája, ő, Clayton sohasem nézte jó szemmel a táncestélyeket, házimulatságokat, mert tisztában volt vele, hogy ez lesz a vége... Mi lesz a vége? — kérdezte harciasán az asszony. A táncestélyek miatt tört ki a tűzhányó?!... Az ügyvéd visszautasította a nemtelen mali- ciát. Csak utalni akart arra, hogy mindig ellene volt az estélyekkel kapcsolatos pina- pocsáklásnak. Az asszony arra hivatkozott sírva, hogy a saját pénzét pocsékolta. Eny- nyi jogában áll, miután hozományával vagyonossá tett egy jelentéktelen ügyvédjelöltet. Hát így vagyunk, asz- szonyom!... Igenis így vagyunk, “uram! A pénzt, a karriert nekem köszönheti! Mert elvett... Elvettem, asszonyom, nem úgy mint az előző két vőlegénye... Gaz rágalom! Dehogy rágalom! Tudtam már akkor is! Vagy azt hiszi, hogy hülye vagyok?... Igenis azt hiszem. . Elég! Elég! Sajnálom, hogy magával kell meghalnom.. Én meg azt, hogy magával kellett élnem... Ezek után már senkit sem lepett meg, mikor Burtonné egy heves vita közben kimondta mindenki előtt, hogy Rellingné trapázművésznő volt! Relling keményen szólt rá Burtonra, hogy mérsékelje a feleségét, mire Burton közölte Rellinggel, hogy nem szereti az olyan ember gerincességét, aki az ő zsebkendőjéből csinál sált magának, mint ez esetben Relling. .. .Távolról durva énekkórus hallatszott, dőlt felijük a halálos láva és ők vala- menyien hátat fordítottak egymásnak. Veszélyessé vált a helyzet A berúgott légionisták készültek valamire. Izgatottan tanakodtak egy csoportban Azután kirobbant a feszültség. A bilincstörő elkapta a kunyhóból kisiető Viktóriát és átölelte. A lány kiáltozva vergődött a rumszagú óriás karjaiban. — Bili. A részeg megfordult. Bradley állt ott revolverrel a kezében. — Ereszd el ezt a lányt, — mondta ugyanolyan csendes hűvösséggel és a hatalmas baromi ember karjai léhanyatlottak. Bili egy köpcös barátja, bizonyos Mosley, szintén alkoholtól csillogó szemmel, közbeszólt: (Folytatjuk) káig szerepelt „Potyka” (!) kocsma miatt Az északról határos későbbi Húsospiac helyén a XVIII. században „Püspöki serfőző’' működött. (Különös, hogy ugyanekkor a híres borok városában, Egerben még „Császári serfőzde” és „Káptalani sörház” is szerepelt. Ügy Játszik, a század elején ide bevándorolt német iparosok és kereskedők nem tudtak mindjárt leszokni a sörivásról...) A nyu- t gatra lévő mostani Zalár József utcát egy időben „Oroszlán utcának” híviák. nem tudni miért, mert az „Oroszlán vendéglő” a jelenlegi Kossuth Lajos utca 15. sz. házban volt. Így fulottak az évek házunk felett, amíg azután az 1870-es években egy katasztrófa be nem következett. Erről az „Eger” című lap az 1874. július 9-i számában a következőket írta: „ ... Iszonyú tűzvész pusztított városunkban a Piac téren f. hó 3-án. A romboló elem esti 6 óra tájban a Rácz Pálné-féle házban (ott, ahol most a Dobó István téli borkóstoló van) —, tört ki. Oka mir ied- dig nem vala kipuhatolható. A rendkívüli szárazság és hőség még inkább előmozdította a vészt. amelynek a szomszédos ... házak (ez eddigi Centrum Áruház épülete is!) —. melléképületeikkel együtt csakhamar áldozataivá lőnek ... Másnap a letarolt épülete^ a pusztulás rémle- tes képét tárták fel.. Bizony tragikus esemény volt ez házunk, de még a város történetében is. Ám mégis lett egy hasznos következménye: alig néhány nap múlva — a tapasztalatok alapján — megalakult az „Egri Tűzoltó Egyesület”, és dolgozott ettől kezdve jelszavához híven: „A közjóért — becsületből”! A XX. SZÁZADBAN a ház élete csendesebbé vált. Mint a város kereskedelmi központjában, boltok kínálták itt áruikat mindenfelé, így került ide a „Hangya ’ nagy üzlete is, majd ennek helyére az új „Állami Áruház”. Azonban nőtt a vevők száma, nőttek az igények. A régi épületben már nem volt kialakítható a megkívánt eladótér, raktárak, stb, és így született meg eev új áruház építésének gondolata. Elkészültek a tervek, megkezdődtek a munkálatok. Most már nincs értelme vitatni, hogy Eger ezen a régi terén miként fog tetszeni az új alkotás, de reméljük, nem lesz nagyon idegenszerű. mert valóban fontos a mű önálló értéke, de nem kevésbé fontos a művészi, vagy történeti együttesbe való jó beilleszkedés kérdése is. Hcvesy Sándor Megjelent a Nemzetközi Szemle januári száma A tartalomból: V. Korionov: A kommunisták jelszava az összefogás (Pravda), A lengyel kommunisták kongresszusa (Novoje Vrem- ja), M. Posztolovszki j: A szovjet gazdaság és washingtoni kritikája (Novoje Vrem- ja), C. Sztyepanjan: Mi rejlik a szocializmus „új modellje” mögött?, Sz. Aszta- hov: A Bonn—Tel Aviv tengely (Mezsdunarodnaja Zsizny), „A világ első anti- kommunista kommunista pártja”? (Forgács Marcell), Basil Davidson: Gerillaháború a portugál “varmatokon a fehér uralom ellen (Der Spiegel), A. Jazkova: Az imperializmus és a kelet-európai államok (Novoje Vrem- ja), Jurij Zsukov: A NATO újjáélesztésének tervei (Pravda"1 Rupert Lockwood: Ausztrália a külföldi monopóliumok markában (International Affairs), Günther Rose: A „szellemi offenzíva” (Deutsche Aussenpoútikj Események nyomában...
